2007.09.02. Vasárnap

Ezt a blogbejegyzést éppenséggel a Fordhoz kellett volna írnom, hogyha a dolgok nem alakultak volna úgy, ahogy...

Szombathelyre vettek fel főiskolára, levelezői szakra. Ennek örömére szeptember elsején beiratkozás. Le kell adni pár papírt, ennyi az egész, mindez 4 órát vesz igénybe, mert sokan járnak oda

Anyu pénteken forddal ment dolgozni, és hogy még extra legyen benne, apum lefoglalta a kocsit péntekre. Vonattal egyelőre nem szerettem volna menni, mert a környékbeli kis településeken több elintéznivaló is akadt, így gyorsan átvizsgáltam a póckit, bepakoltam, megtankoltam, és elindultam, először Győr felé a 10-esen (1-esen), majd onnan tovább Csepreg felé (ott volt szállásom).

Az autó szépen ment végig, én nem túrtam neki, mert tisztában voltam vele, hogy a váltó lóg, nincs benne olaj -mármint a váltóban-, és a difi se tuti, de bíztam benne, magamban, és a kedves márkatársakban, akik felajánlották, hogy probléma esetén nyugodtan zaklassam őket (szerencsére erre nem
volt szükség). De ezúton is köszönet, elsősorban Döminek

Gyakorlatilag nem kellett -volna- megállnom sehol, mert tüzelőanyag végig volt, kocsi is ment, mint a távirat. Két helyen álltam meg: Almásfüzitőn (vagy mi a fene a neve),a hol találtam egy elhagyatott cocialista ipari építményt (elhagyatott épület-fetisiszta vagyok, szóval képeket kellett készítenem). másik megállás meg Győr után volt, Kapuvárott. Ott kajáért ugrottam be a pennybe.

Győrben kifogtam egy szép nagy dugót, háromnegyed óra alatt megtettem azt a 2 km-es távot, pillanatra megemlékeztem Benő karamboljának helyénél életem első kispók találkozójáról, majd a város határa előtt egy dallamkürt szólt a győri klubtagok tiszteletére.

Csepregre érkezvén lepakoltam, ettem, majd továbbindultam intézni az ügyesbajos dolgaimat. Nemtudom, mennyi kilométert tettem meg, mert a km számlálóm nem működik (indulás előtti nap ráadásul elszakadt a km óra spirálja)

Másnap szombatheli kóbászolás, beiratkozás, láttam a sokat emlegetett fehér bis-t -közvetlenül a fősuli előtt-, majd hazamentem Csepregre (ekkor kellett előzör tankolni). És megint indultam ideoda a falvak közé (Bük, Rábapaty, stb...) Éjjel lementünk még Sárvárra is bulejozni egyet, akkor kellett megint tankolni bele picit.

Vasárnap viszont teletankoltam megint, és jöttem haza.

A hazafeleút gyorsabb volt. Többek között azért, mert Győrben nem volt dugó, illetve Komárom előtt ismerős autó tűnt fel mögöttem-mellettem-előttem, akit végig követtem (még el is hívott az illető, hogy "bázeeee 130-al jössz mögöttünk már 5 perce!"

) Hát, hízott a májam. 3 óra alatt kapig értem. Immáron nem álltam meg sehol, és végülis műszaki hiba esetére is biztosítva voltam, vontatásügyileg. De szerencsére erre nem került sor.

Hazaértem. Benzin még van a paripában, pedig 250 km-es az út. Még a tartalékjelző sem villant ki

Mit írhatnék még? Kocsi tuti marad nálam... Ezek után? a váltó megkapta a kegyelemdöfést, asszem, ahogy az éve morgó kerékcsapágy is.

Legyen kész a kocsi, tuti nem fogok vonatozni... Az élmény, megifzethetetlen

Az utolsó képhez adalék: megfigyeltem, amikor még mért a sebességmérő, hogy IV. fokozatban a fordulatszámmérő közel egy állásban van a sebességmérővel. Ergo, csak át kell képzelni a sebességmérő számlapját a fordulatszámmérő mutatója mögé. Ezen a képen megközelítőleg 100-110-el mehettem. (jah, rá is lehet bandzsítani a műszerekre, az is jó, csak közben könnyen össze lehet törni a kocsit

)