A hosszú hétvégén majdnem sikerült pontot tenni a lengőkar-sztori végére.

Majdnem, ugyanis vannak még befejezetlen, elvarratlan szálak. Szombaton OT expo, vasárnap nekigrottunk, de mivel hétfőn délelőtt fotózás egy magazinnak... így csak délután sikerült folytatni a műveletet. Jó macerás munkával felbakoltuk a polskit hátul. Azért volt macerás munka, mert az emelőbakok óriásiak, valami teherautóé lehet, az emelőm meg nem tudja ennyire megemelni a kocsit elsőre.

Sebaj, kocsi magasban, én szépen befeküdtem alá, leszedtem a két lengőkart, és ha már ott voltam, a tankot is. Hát, mit ne mondja, eléggé odavolt mind a kettő (három) cucc. A balos lengőkar -ami miatt az egésznek neki kellett ugrani- na az tényleg szét volt rohadva. Az egyik szilentnél bele is ragadt rendesen, így rángatni kellett a kiszedéshez. No, rángatás közben gyakorlatilag mint egy darab papírt, úgy sikerült hajlítgatni. Hihetetlen...

Alul sikerült találni pár rozsdafoltot, amit gyorsan le is ápoltam, majd kapott vékony rétegben alvázvédőt. Sejtettem, hogy az egész nem lesz meg valami hamar, így nem is szenvedtem az összerakással. Míg én alul szöszmöszöltem, Juli az új, gyári alapozótól megpucolt tankot vette kezelésbe: új alapozás, majd festés. A színt végül én adtam meg neki -tankhoz illően stílszerűen zöld lett.
Szóval ott tartottam, hogy tudtam, hogy ez nem egynapos program, így berakosgattuk az új lengőkart, felfogattam a csavarokkal érintőre, meg a gátlót is bekötöttem, aztán itt nyugovóra tértünk.

Másnap délután folytattuk ott, ahol abbahagytuk: bekerültek a sallangok először a balos, majd a jobbos kerékhez. Ez utóbbi annyi extrával járt, hogy kerékagy-csapágyat kellett cserélni. Miután egy korábban bontott kerékahyból kiszedtem a csapágyakat, és minden nyalánkságot, Juli szépen letakarította kívül-belül. Ezután feldobtam a garázsban rendszeresített villanyrezsóra. Kívülről még rásegítettem gázégővel. Ezután viszonylag egyszerűen bement a helyére a mélyhűtőből frissen kiszedett csapágyfelek. Bőséges zsír, majd az új szimeringek, majd az egész be a helyére.

Na, a csavar meghúzása nem volt egyszerű... Egész pontosan a roppanógyűrű: nem akart roppanni. Tiszta ideg voltam, pár szerszámot sikerült is eltörnöm, de meghúzni, vagyis megroppantani nem sikerült. Végül itt feladtam.

Ma folytattuk a szerelést. Beszereltem a tankot, melyre felkerült egy bontott jeladó. Sajnos az előző már nagyon odavolt: a csőcsonkok eléggé félelmetesen elvékonyodtak. A rossz hír, hogy a másik jeladónak hiányzik az aljáról a szűrőő. Próbáltam ám átszerelni a másikról, de nem jött össze. Oda jutottam, hogy végül elveimmel ellentétesen bekerült egy plusz szűrő, az előírásokkal ellentétben nem a nyomó-, hanem a szívóágba. Viszont az nem gagyi: még a Justyból maradt meg, vadi új volt. Derékszögű csatlakozással, pont ideális a polski motorterébe

Felkerültek az új munkahengerek hátulra, a Gyulától szerzett fékcsövek, és gyakorlatilag minden, ami kellhet. Bekerültek a fékbetétek is, majd az egész kocsi lekerült téglákra, meg rossz kerekekre. Csövet megnyit, Juli meg szépen kipumpálta több részletben előbb a régi fékfolyadékot, majd a levegőt a rendszerből. Eléggé paráztam az első fékmunkahengerek megnyitásakor, de szerencsére nem volt gond: simán kinyitottam, majd utána gond nélkül elzártam -többször is. Utána többször is ellenőriztem, szerencsére nem szivárgott. Persze, ez is akkor, amikor vettem tartalék munkahengereket . No, nem panaszkodom, ennek csak örülök.

Renkívül jó érzés, amikor szép színű folyadék jön ki a légtelenítő csavarból

Előre is bekerültek az új fékbetétek. Ég és Föld a különbség az új, és az eddigi bennlévő LPR-ek közt. Ez utóbbinak az önbeállóit kézzel is tudom gyakorlatilag mozgatni. Miután minden a helyére került, még egy utolsót próbálkoztunk a roppanógyűrű roppantásán, majd miután ez nem jött össze, a "f@szomkivanezzelaszarhadéklengyeltarkónbaszottkankósrezignáltkurvaanyjánakgennybeszáradtfosivóatkájával" felkiáltással összeraktam így, ahogy van. Ha beszarik, én leszarom, nem érdekel, de elegem van. És akkor arról még nem is nyilatkoztam, hogy jobb oldalra még mindig nem sikerült vadásznom porvédő gumit a gömbcsuklóra, így továbbra is a Trabié van fenn, ami rövidebb 3 millivel. Jól telenyomtam zsírral, a java úgyis kicsapódik belőle az első próbakör alkalmával.

Miután minden a helyre került, letettük a kocsit a lábára. Levettem a töltőt az akkuról, feltöltöttem a tankot kannából, majd egy kevés köszörülés után beindítottam. Igaz, hogy szar hangja van a kocsinak, de nagyon örültem ennek a hangnak. Kertből kiáll, próbakör, pár satuzás, kormány rángatás menet közben, majd vissza a kertbe. Aláfekvés, lengőkar csavarjainak véleges lehúzása. 

Próbaképpen elmentünk Pilisvörösvárra tankolni. Sajnos a fékek befognak, és bár agyontaposgattam, sajnos nem sikerült teljesen megoldani a dolgot: bár hazaérve nem volt már olyan forró a fék, itt valami nem stimmel sajnos. Viszont szétszedni nem fogom még egyszer, az biztos. Holnap még melóba menet megtaposom párszor, ahogy kell, aztán kiderül. Remélem megoldódik a dolog.

Julinak hatalmas köszönet a segítségért, már az nagyon jó volt, hogy nem kellett a kocsi alól rendszeresen kimászkálnom a szerszámokért .

Szokatlan még a kék alkatrész a kocsi alatt: mindig azt hiszem, hogy rámentem valami kék dologra, például a fékfolyadék flakonjára, vagy ilyesmi

Remélem a fékdolog megoldódik a találkozóig. A rossz hír, hogy nagyon sok rozsda került elő... Többek között a hátsó belső doblemez, és hasonlók... Félek, mi lesz itt, ha leszerelem a sárvédőket, küszöböt...

A peuról pedig majd blogolunk nemsokára