Nem volt egyszerű, de sikerült. Itthon van a várva-várt kisautó!

Mint azt már korábbi blogbejegyzésben írtam, Julival és szüleivel mentünk végül Németországba. Mindezt péntek este, tehát egy eléggé húzós utunk volt, szerencsére mindenféle gond, és problémamentesen.

Még csütörtökön Julival leegyeztettük, hogy a készpénzemmel pénteken, meló után beszaladok az OTP-be, és beteszem a számlámra, hogy odakinn ne kp-val kelljen fizetnem, hanem kártyával. Egyszerűbb is, jobb is. Viszont, mivel meló után egyből mennénk tovább Németországba, felmerült, hogy Juli anyukája átutal nekem pénzt, én pedig odaadom neki a kp-t, így időt spórolunk. Így csütörtökön elutalódott a pénz, pénteken odaadtam készpénzben, így minden adott volt, hogy 6-kor már indulhassunk is Juliéktól.

Mint már írtam, gyakorlatilag eseménytelenül telt a cirka 8 órás út: 130-as tempót tartva, az ideális fogyasztás érdekében. Mosonmagyaróvárnál tartottunk egy megállót, vettünk osztrák matricát (kapásból kettőt), majd a következő megálló valahol Ausztria közepén volt, tankolási céllal, éjfél előtt picivel. Onnantól én vezettem a Toyotát. Jó dolog az a tampomat, csak ellustítja az embert .

Hajnali 2-kor értünk oda ismerőshöz Forchheimbe. Akkor volt az első találkozás a kocsival: még péntek nap közben elhozták az eladótól, hogy átnézzék, minden rendben van-e vele, kibírja-e az utat. Körbeugráltam, mint egy idióta, zseblámpával végignéztem, de mivel nagyon hullák voltunk, gyorsan bementünk, egy gyors welcome-drink, és némi beszélgetés után nyugovóra tértünk.

Másnap 8-9 óra körül keltünk, ami lehet, hogy 10 is volt. Juli apukája reggel, mint igazi sportember, elment egyet futni a környéken. Kicsit meglepődtem, hogy a 10 órás út előtt miért nem alszik, de hát nem mindig magamból kell kiindulni

Gyors, és fennséges reggeli után lerohantam a kocsihoz, körbeugráltam, szemrevételeztem. Sajnos némineműleg nem olyan volt, mint amilyennek a képeken látszódott... Például a balos küszöbön lévő rohadás egyáltalán nem volt látható a képen, és a leírásban sem szerepelt. Küszöb dolog pedig igen aggasztó lehet egy kabrió esetében. Illetve fény derült arra is, hogy az autó minden bizonnyal elöl is törve volt. De nem érdekelt, mert összességében nagyon patent a verda: belül hibátlan a kárpit, a tető persze rossz, de ezt tudtam előre is (500 ezer alatt nem is lehet nagyon kapni hibátlan tetős kabrió 205-öst). Nem baj, majd lesz tetőcsere, mint KG-nek,Nyuszynak, vagy Ravernek volt a polskin. Csak nekem kicsit egyszerűbb lesz a csere művelet

Felhajigáltuk a nyárigumikat a kocsira. Kicsit mókásan tűnik a 13 colos alu, de ez egy 1.1-es autó, nem kell neki ennél nagyobb . Az euro II-es motor szépen duruzsol, pöccre indul, jól reagál, váltó nagyon finoman kapcsol, kuplung jó, fék bitang, kormánynak icipici holtjátéka van.

Hátul, pótkerék környékén felületi rozsda, de tényleg elenyésző. Lökhárítók csálék, és a korábban ismert, bal hátsó horpadás. Mind-mind menthető. Még egy alapos felmérés lesz a műszaki előtt, nomeg kiderítjük, mit kell majd intézni még rajta a nagy honosítási művelet előtt (kell-e protekció a tető miatt, avagy kérjek kölcsön tetőt? feltegyek-e vonóhorgot most, vagy még korai? ) Nehéz dolgok

A hátsó kerekeket csak 3-3 csavar tartotta. Az alufelni felszerelésekor pedig nem tudtuk betekerni a hosszú csavarokat. Biztos valami van az aggyal, azt majd meg kell nézni. A jobb első csavartartó burkolatot csavar hiányában nem tettük fel végül. 

A nagy, nagyon nagy probléma: nem volt benne a rádió. Pedig a hirdetési képeken látszódott, a leírásban pedig nem szerepelt, hogy nem lesz benne... Kicsit morcos voltam, tudtam magamról, hogy 10 órát képtelen vagyok egyhuzamban, csöndben megtenni. Valami fos emenszí rádiót be kell szerezni valahonnan, max itthon eladom...

Miután mindent összeraktunk, elmentünk tankolni, és bevásárolni a helyi Globus áruházba (olyasmi, mint a tesco, vagy az auchan, saját kúttal, mindennel). Teletankoltuk a 45 literes tankot, bementünk a boltba, vettünk sört (vagy 20 litert, vesztegetési céllal), az elektronikai részen meg rádiót. Nos, az eldobható, fos autórádió végül egy Kenwood cd-s mp3-as usb-s aux bementes dolog lett, 79 euróért. Sajnos olcsóbb nem volt. Már majdnem lemondtam a zenéről, de rájöttem, hogy 25 ezer nem pénz érte, főleg, hogy itthon 40-45-be kerül. Max eladom

Visszatérve ebédeltünk egyet, majd egy fél órás városnézegetés, és gyors búcsúzkodás után útnak indultunk délután 4 óra körül. Persze, több heti / hónapnyi / évi kabrió utáni ácsiongózás után természetes, hogy az idióta lehúzott tetővel indul neki az autópályának .

Nos, mintegy 15 km-t sikerült megtenni a szélsebes, és tervezett 110 km/h-s sebességgel. Olyan huzat volt, hogy inkább kiálltunk, és feltoltuk a tetőt. Igaz, hogy a hátulja telibe lett tolva színre fújt power-tape-el, de a két oldaltükör jó kilátást biztosított.

A 110-es tempó kevésnek tűnhet, de egy ismeretlen autóval, ekkora távot, ráadásul pici motorral, nem mertem 130-al végigtolni. 

Már nem emlékszem, hol álltunk meg pipilni, de a parkolóban körbefutottam a kocsit, megnéztem, szemrevételeztem, minden rendben volt vele.

Gyakorlatilag eseménytelenül telt az út. A kölcsönkapott Queen válogatás cd szólt, ekkor már 4x, egy kicsit kezdett fáarsztó lenni. Rádiót nem tudtam hallgatni, mert persze az antenna vezetéke ki lett szakítva...

Az osztrák határnál jól jött a 60-as, majd 40-es sebességkorlátozás, tudtam fotózni is, meg videózni is azt, ahogy a km számláló 149999-ről átfordul 150000-re.

Bécs előtt a Rosenberg-ben ittunk egy kávét. Ekkor már erősen sötétedett, és kellett is kicsit fűteni, de a szakadt vászon ellenére nem volt semmi huzat az utastérben. Bécsnél annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy sikerült egy átsorolást kihagyni, így volt egy gyors bécs-látogatás is, kábé 30 másodpercet eltöltöttünk bécsben, az autópályán kívül

Hegyeshalomnál megálltunk tankolni, itt állt az óra 150 365 km-nél, azaz 649 km-t tettünk meg 38,61 liter benzinből. 5,9 literes fogyasztás annyira nem is rossz. Bár lehúzott tetővel biztos több lesz, főleg majd nem autópályán. De ez legalább egy remek érv, és megnyugtatás magamnak, hogy nincs szükségem CTI-re

Kicsit szomorú, hogy vagy 600 km-t külföldön, ismeretlen autót végigvezetve negyedannyit izgultunk, mint itthon, a határt átlépve, a saját országunkban. Ugyanis arról továbbra sem volt pontos információnk, hogy akkor most vezethetek-e, vagy sem külföldi rendszámos autót, ha az ideiglenes rendszámú, ha most vettem, ha honosítani szeretném, stb... Szóval para volt. Mondjuk az autópályán a rendőrparát átvette a viharpara: eszméletlen esőben jöttünk, dobálta a kocsit az átfolyás, minden. Ráadásul Julinál elkezdett a tető ereszteni (szerencsére csak cseppekben). 

Tatabánya környékén Juli szülei áttértek a 130-as tempóra, innen egyedül mentünk. Mondjuk mi Zsámbéknál lefordultunk a pályáról. Pestet inkább elkerülve, kis utakon mentünk. Talán az éjszaka és az eső is kedvezően hatott arra, hogy rendőrrel nem futottunk össze. Körülbelül 800 km-t jöttünk, mindenféle problémamentesen. Hajnali kettőre csöppentünk be a kertkapun, csomagtartóból csak az iratokat, és két doboz sört vettünk ki, én dobtam egy gyors zuhanyt, majd ágyban szürcsöltük a bajor nedűt, és 3 körül nyugovóra tértünk.

Ma délben keltünk, reggeli és kávé után átszemléztem _volna_ a kocsit, ha nem lett volna a lábamban a "próbakör-próbakör-próbakör". 800 km után próbakör, hogy itthon lehet-e gizdulni a faluban lehúzott tetővel, miközben a Splash - Tedd fel a kezedet című dala szól. Ez a dal azért jó, mert kabrióban lehet szépen nyújtózkodni, és kezet feltenni

Hát, ezek az események jelenleg. Gondoltam, majd akkor teszem láthatóra a bejegyzéseket, ha már magyar rendszám van a kocsin, de az az igazság, hogy nem bírom már ki

A kocsin lesz tennivaló bőven, de a kedvező regadó, és az olcsó vételár mellett is úgy érzem, hogy megérte.

A sztoriból kimaradt, hogy péntek délelőtt sms-t küldött az eladó, hogy a kocsihoz egy csomó cucc tartozik, amit 120 euróért odaad. Ez azért vicces, mert az ebay-es leírás szerint ez járt volna hozzá eleve. (műanyag bizbaszok, plusz motor, ilyesmi). Ismerős erre kicsit ideges lett. Ha nem figyel oda, a srác még az alufelniket is "elfelejti" odaadni. De meglett ugye. A műanyag szarok meg ottmaradtak. Kenje a hajára...

Julinak, szüleinek hatalmas köszönet a közreműködésért, és utaztatásért!

Továbbá mindenkinek, aki felajánlotta, hogy segít a hazahozatalban (Abadi Attila, Baz, BexXter, viandr)!