Mielőtt belekezdenék a Valentin-napi bejegyzésbe, gyorsan leírom, hogy szerdán mégis miként hoztuk el a kocsit.

Gerivel megbeszéltem a szerdai nap, fél5-öt. Ez az az időpont, amikortól lehet menni a kocsiért Szentendrére. Gyors telefon Martinnak, a Retro Autómentőnek, leegyeztettem vele, hogy fél 5 - 5 őra körül jönne a helyszínre, addig mi kiszabadítjuk a helyéről a kocsit. De biztos ami biztos, másnap egyeztessünk.
No, szerdn 1 órakor fel is hívtam, gondoltam, akkor már megkérdezem azt is, hogy esetleg ha pestről jön, beülhetek-e mellé, mert akkor nem Polskival mennék, lehetne kicsit spórolni. A válasz az volt: hát, ha ma akarod elhozni, akkor induljunk, mert neki 5-kor Győrbe kell indulni...
WTF?!?!
Szóval kedves Martinunk arra hivatkozva, hogy mi semmi konkrétumot nem beszéltünk meg, beszervezett egy -vélhetően jobban fizető melót pont akkorra, mikor nekem kellett volna a segítség. Na, facebook-kiírások, vad telefonálások, végül sikerült találni egy szakit, aki ugyanannyiért, 12 ezerért lebonyolította a fuvart. Telefonszám elmentve, ha segítség kell, inkább hívom majd őt.

Tegnap megkérdeztem Julit, mit szeretne csinálni Valentin nap este. Azt mondta, hogy valami piszkosra gondolt. Mondom, remek, mert én is, megyünk akkor Trabantot szerelni. Így is lett, este 7 körül ott voltunk a garázsban, és Samu segítségével hárman nekiálltunk szétszedni az autót. És jöttek sorra a meglepetések: bár a padlólemez mindenhol lukas, de már egyszer volt cserélve. Az összes duroplastot cserélni kell, de alatta a doblemez, az ív, mindenhol rozsdamentes, és gyári!
A hátsólámpa letörős pöckei közül mindegyik ép! És így tovább. Szóval voltak jó és rossz hírek is, de összességében az autó jobb állapotban van, mint amilyenre én számítottam. Szuper.
Körülbelül 9 órakor hagytuk abba. A lakatosnak már így is meg lehet mutatni, ha úgy alakul. Folytatás következik elvileg vasárnap.

Samunak és Julinak ezúton is köszönöm a segítséget!