Archívum: 2013 (14)

Tevékenységtérkép

Felkészülés a 2013/2014-es télre

Azt hiszem, ez sikeresen megtörtént.


Ápdét: A kocsi nyári tali óta durrogott, puffogott, de teljesen véletlenszerűen, nem lehetett semmi konkrétumhoz kötni. Jár a motor, puf-puf, aztán jár tovább. Ez egyre durvább lett, egyre gyakrabban jelentkezett. A gyújtást állítgattam, de sajnos nem segített -igen, vissza kéne tennem az elegantot. Mivel a szivatóbowdent még mindig nem csináltam meg (talán őszi tali előtt ment tönkre?), így rendszeresen hátul indítottam a kocsit. Egyik alkalommal, a szivató karját tologatva vettem észre, hogy az egész karbi mozog. Probléma forrása megvan: a karbi lelazult. Meghúztam, azóta nem durrog.

Mai nap pedig végre rászántam magam a szivató megjavítására. Úgy volt, hogy tippeltem: a bowdenházat fogató műanyag halálozott el. Itthon feltúrtam a kincseket tartó dobozomat, melyben találtam is egyet. Szépen betettem a helyére, próba... majd megint ugyanaz a jelenség. Megint szétszedtem: most a bowdent rögzítő műanyag tört el. Ismét kincsesdoboz, egy bontatlan, 3 Ft-os csomagban találtam meg, bettem, és kész is. Szerencsére működik rendesen.

Bal oldali finomságok előkészülete

Szóval vettem (Adriánosítva: vedtem  vasat. 

Zotyó adta, párban, 8 ezerért. Egész korrekt a pereme is. Nekem most csak a balos kell, lehet, a jobbost eladom majd. Vagy nem. Majd elválik.

Hogy mikor, és hogyan kerül fel a kocsira, még kérdéses. De a tél beállta előtt szeretném még összerakni.

Olajcsere, csapágycsere, fűtéstuning

164282 km a kocsiban.

Megejtettem egy olajcserét. Igen, több, mint 10 ezer kilométer került az autóbaa legutóbbi olajcsere óta. Hogy mégis miért nem cseréltem olajat korábban, az egyszerű: a motor olyan szinten zabálja, és egyben szórja is magából az olajat, hogy gyakorlatilag két olajcserényi kenőanyag került a motorba ezen idő alatt. A tervezett leállítás előtt fog elkerülni főtengelyszimering és szelepszárszimering cserére az autó, viszont addig sem akartam pancsolt olajjal járni. 

Így vettem olaj- és légszűrőt, illetve teszkós Total olajat, majd megejtettem a cserét.

A bal első kerékagy-csapágy meghalt teljesen. No, ezt már tavasszal is konstatáltam, de valahogy nem volt energiám hozzá. A kispolskival ellentétben itt nem olyan egyszerű a művelet: prés és egyéb célszerszám kell hozzá. Mondjuk én sem a klasszikus megoldást választottam, hanem átmentem egy klubtárshoz, és 3 ezer forintért vettem egy bontott csonkállványt, csapágyastul, mindenestül. Kicsit még tartok tőle, hogy a gumi is szar, és emiatt ment tönkre a régi csapágy, így sajnáltam volna az újat beletenni. 3 ezret meg megér, hogy a tervezett leállásig kibírja még. Amúgy, aki követi a blogomat, emlékszik, hogy volt egy fék-halálom is, aminek köszönhetően a megszorult munkahenger annyira megfogta az egész szerkezetet, hogy izzott az egész mindenség :) .

Ha már olyan hamar sikerült mindenen túllenni, betettem a középső szellőzőrostélyt a helyére. Az alap (Junior, Convertible Junior) modelleknek középen nem volt légbefúvó gyárilag. Beszerelése egyszerű, mielőtt bepattintanánk a rostélyt, ki kell vágni a lukat mögötte a boxon. Eléggé hamar megvoltam ezzel is. Remélem, most már érezhetően jobb lesz a fűtés lehúzott tetőnél. Felhúzottnál nincs gond :)

Amúgy a kocsi szépen teszi a dolgát, napi használatban van, fogyasztással meg vagyok elégedve.

Tavaszi találkozó, és ami utána volt

Jelentem, az autó sikeresen teljesítette a tavaszi találkozót.

Mindezt úgy, hogy gyakorlatilag nem lehetett rendesen kuplungolni, mert a szerkezet olyan híg fos volt rajta, hogy azt kimondani sem nehéz, csúsztatni sem lehetett mert darált, és a váltó is lógott, 3-as 4-es sebességet csak úgy lehetett kapcsolni, hogy le kellett hozzá nyomni a gombot, mintha hátramenetet kapcsolnék.

Idő már nem volt ennek a javítására, és bár Siófokon beszereztem két váltótartó bakot (bis bak beépítése még várat magára), ezt eltoltam határozatlan időre.

Mivel időközben eléggé közel kerültünk az UB-hoz, úgy gondoltam, ideje volna kuplungot meg váltótartó bakot cserélni. Ennek így most vasárnap neki is álltunk Julival. A motor elég hamar kikerült a kocsiból, a szintben alátámasztós, motorról autót letolós projekt tűnt a legegyszerűbbnek. Kuplung le (mellesleg mintha BIS tárcsám lett volna, mert tele volt rugóval), gatestől kapott fasza kuplung fel, majd motor vissza a helyére. Viszonylag gyorsan meg is voltunk, jeee :)

Leszedtem a vezérlés fedelét. Mivel a szimering szar volt a szíjtárcsánál, és szórta az olajat, mindenképp cserélni kellett. Ha meg kivettem, már az elegantos szíjtárcsával, és jeladóval raktam össze.

És a láncot is cseréltem. No, nem újra, hanem a gyári blokkból kibontott, alig használtra :)

Minden sallang bekötése után, az autót hátfalnál fogva raktam a bakra (eléggé gigantikus méretű bakjaim vannak csak sajna), majd befeküdtem alá baköt cserélni. Nos, az A alakú lemezt valamiért nem tudtam rögzíteni a gumibakot tartó kengyelhez. Eléggé fura volt, mert szemre minden a helyére került, mégis vagy 1,5 centi volt a differencia. Nem értem. Balesetnek látható nyoma nem volt alul, és a sebességek is jó helyre kerültek.

A legutóbbi szerelés alkalmával sikerült a gázbowdent meghajlítanom, így az szorult a házban. Most ezt is kicseréltem. Bár itthon csak egy JRB-ből bontottat találtam (pedig emlékszem, hogy volt valahol egy új), csiszolás, és zsírozás után betettem a helyére. Persze, elakadt a rugalmas bowdenházban, így azt is alulról kellett megigazgatni. Sebaj, meglett. Már csak a kuplungbowden volt hátra. Aláfekve láttam szépen a csapágyat, így jöval könnyebb volt a művelet. Lazítottam, amennyire tudtam, mert látszódott, hogy feszül az egész, már-már majdnem teljesen ki van emelve. Ekkor jött a sokk: anya már alig van a meneten, de még mindig feszül az egész. Meg furán áll a csapágy... mintha.... Ófuck... fordítva van benn. 180 fokkal elforgatva. De mikor? legutoljára, amikor a tali előtt tettük volna be a motort?

Mindegy. Még akkor kikaptuk másodszorra is a motort, megfordítottam 30 másodperc alatt, majd ment vissza a moci. Mindjárt jobb lett.

Még elszaladtunk a Tescoba valami értelmes olajért, mert a benne lévő nevenics gazdaságos olaj (2 ezer Ft/2 liter) nem volt valami megnyugtató. Néha alapjáraton be-bevillant a lámpa.

Most MOL MSE 15w40 került bele.

Jelentem, a művelet sikeres. Sebességek a helyükön, kuplung szépen dolgozik. Már csak az elegant gyújtás problémájának kellene utánajárni, és akkor nagyon örülnék. UB után esélyes, hogy cserélem a kocsi orrát, és fényezünk is valamit. Meg az ívet is javítani kéne bal hátul.

Julinak köszönet a segítségért, nélküle nehezen jött volna össze!

Szélvédő, hátul

"Mégis mi kerül ezen a lakatoláson ennyibe?!" 
"Mégis mi a fene kerül egy nyavajás fényezésen ennyibe?" 
"Fogadjunk, hogy a Józsival megcsináljuk az egészet húszból!"
"Hát popszegeccsel, sziloplaszttal simán megcsinálom a Bélával a hétvégén"

Akinek ismerősek ezek a mondatok, és ismerik a végeredményt, ahová az ilyen munkálatok jutnak, semmi esetre se olvasson tovább.

De tényleg.

Mentségemre legyen mondva -azaz előrebocsájtom a kifogásomat- egy percig sem gondoltam arra, hogy ez a megoldás pár hónapnál tovább életképes lesz. Avagy ezzel megoldom, sőt, le is körözöm egy profi szakember munkáját.

Nem!

Csupán SOS szükség volt egy jobb megoldásra a hátsó szélvédő helyén, mint az átlátszó fólia és powertape-temető. Ugyanis, az rendszeresen levált a tetőről, menetszél gyakran belekapott, rendszeresen pótolni kellett... szóval nem volt jó.
Tegnap az M0-áson rongyoltam szélsebes 110-es megengedett tempóban, amikor a ragasztószalag szépen levált a tetőről, és az egész fólia lobogott, mint nemzetünk zászlaja a kocsi hátulján. Itt telt be a pohár.

Nemrégiben sikerült jutányos 5000 Ft-os áron beszerezni egy másik, bontott hátsó szélvédőt. Bár az is a "kegyetlenül ergya" kategória, de a jelenlegi "pusztulatosan fostos" megoldásnál mindenképp jobb. Emlékeztetőül: a tető anyaga műanyag, textilszabású mintába öntve. Nap kiszívta, feszültség szétszedte, gyakorlatilag egyes helyeken porlad. Aki látott már kabrió tetőt közelről, tudja, hogy a szélvédő kényes pont. Ha nem MK 1-es Golfról van szó, például. Ott kéderbe tett üveg a hátsó szélvédő. Itt ugye fólia, ami ráadásul hajlik is. Ennek nagyon feszesnek kell lenni ahhoz, hogy például ne törje meg a fényt, meg ne nézzen ki idiótán. Igazándiból az egész tetőnek feszesnek kell lennie. Namost, egy porladó, helyenként málló anyagba beleilleszteni egy keményebb, jobban terhelhető anyagot - jelen pillanatban a fóliát is tartalmazó cuccot - a gyári tépőzárral és zipzárral... merész dolog.

Nekem nagynehezen összejött. Persze, nem lett teljesen jó. Alul, ahol a gumikéderbe illeszkedne, egyszerűen nem ért le. Rövidebb az egész anyag. Igen, ez a műanyag cucc az idő múlásával enged a feszítéseknek, nyúlik, változik, stb... Nincs két egyforma. Mivel felül, és oldalt már illesztettem, és kábé 3 centi hiányzott, hogy a fém merevítőre feszítve bekerüljön a kéder alá, gondoltam nagyot. Meg merészet. Meg igényessset. Tudván, hogy a tetőszerkezet alsó, fém keretét cserélni kell idővel korhadás miatt, és tudva, hogy az autó új fóliát fog majd kapni, a jelenlegi, műanyagmerevítős részt pár helyen átfúrtam, és önmetsző csavarral odarögzítettem a korhadt, de néhol még ép fémkerethez. Még szerencse, hogy a régi keret alsó részét bennhagytam. Így a két réteg egymáson volt. A rohadt keret persze most mégjobban fog rohadni, de ez nem lehet akkora probléma, mint mondjuk, hogy beázik a kocsi, vagy messzíről lerí, hogy az autó itt könnyen megközelíthető.

Természetesen sem szép, sem nagyon jó nem lett, de a tetőt felhajtva, rögzítve egészen feszes lett. 

Bal oldalt a C oszlop megfelelőjénél a tetőből már egy 5x10 centis darab hiányzott. Oda ismét felkerült egy adag powertape. Nem szép, sőt, ronda, de legalább nem az egész hátulja olyan.

Ősszel megy a kabriós szakihoz, ha törik, ha szakad. De hogy én addig honnan szedek össze 170 ezret, az még rejtély :)

Polski szívás

Kihagytam egy-két blogot. Konkrétan arról, hogy megtörtem az autót, majd rá egy hónapra engem törtek meg. Nehéz erről írni, egyik felől arról, hogy mekkora hülye voltam, másik felől arról, hogy saját hibámon kívül vált a kocsi használhatatlanná. Idővel majd pótlom ezt a két elmaradt blogot.

Most írok arról, hogy mi van, mi lett a Polskival. A baleset után pár nappal lefeszegettem a bepréselődött hátfalat olyannyira, hogy a főtengelyt körbe lehessen forgatni. Az első indítási kísérletre vígan beindult, vette a gázt is, sőt, leszámítva, hogy 1-es és 3-as sebességek eltűntek a motor-váltó előretolódása miatt, még haladni is lehetett vele.

Pár hónapra rá, talán március környékén elővettem a kabriót, bízva, hogy lassan itt a jó idő, a polskit pedig betoltam a garázsba, hogy szépen nekiállok üzemképessé tenni. Többek között hozzájutottam egy aránylag jó homlokfal-sárvédőhöz, jelképes összegért. Nem tökéletes állapotú, de az autó nem is szépségdíjra megy. Már :\( .

Körülbelül két héttel ezelőttig nem volt sem időm, sem lelkierőm foglalkozni a kocsival. Egy szabad hétvégén viszont eljött a lehetőség. Lebontottam a hátfalat, fogtam faékeket, vasrudakat, pajszert, olajemelőt, kalapácsot és gumikalapácsot, majd az autó hátulját úgy ahogy szintbe hoztam. Felkerült rá a Somától kapott hátfalat is. Bár nem volt egyszerű, de összejött. Még anno Pocoktól vettem egy elegant gépháztetőt, az is felkerült a régi, összetört helyére. A kocsi hátulja a lámpatestet leszámítva egészen korrektül nézett ki, csak kicsit kellett hunyorogni, hogy ne legyen feltűnő, hogy az összes rés szarul áll.
Amúgy, zárójelesen megjegyezve, az autónak a futóműve szemmel láthatóan jól áll, sérülést nem szenvedett. Ezen a ponton amúgy nagyon elfáradtam, és bár az elejének neki kellett volna állni, hogy kormányozhatóvá tegyem, kellett egy kis bíztatás. Gondoltam, bedobom az akkut, beindítom, és az majd jól felvidít. Így is történt, elkezdek önindítózni. Az indító teker mint állat, majd tragikus hirtelenséggel egyre jobban lassult a forgása. Mintha az akku merülne le, de gyanús volt, hogy a műszerfali izzók nem halványodnak. Végül már csak kattogott. 
Betettem egy másik, frissen feltöltött akkut, azzal meg sem mukkant. Gondoltam, megnézem, mi a helyzet hátul. Hát, a főtengelyt nem nagyon tudtam körbeforgatni. Kicsit beparáztam. Erőltettem, akkor kicsit megmozdult, de nem nagyon jártam sikerrel. Egyszer meg is próbáltuk betolni, de a lejtőn ráengedett kuplunggal csak a hátulja kezdett el pattogva ugrálni, a kereket blokkolgatva. Remek. Itt feladtam a dolgot. Bár kaptam tanácsokat, hogy csak én vagyok gyenge, valószínűbbnek látszódott, hogy a főtengely kapott egy ütést, emiatt elferdülhetett a blokkon belül valami. Nem örültem ennek.

Egy nappal később kivettem a motort. Nem hagyott nyugodni. Reménykedtem benne, hogy az alulról hiányzó lendkeréktakaró az oka, a lendkerék feltekert valamit a nyelestengelyre, és azért nem akar körbeforogni. Sajnos nem. Bár a kiemelőcsapágy gyanúsan össze volt integrálódva a kuplungszerkezettel, nem ott volt a gond. A főtengelyt továbbra sem tudtam körbeforgatni, gyertyák, és fellazított szelephimbák ellenére se. A lendkerék fogaskosozrújába beakasztva a csavarhúzót, át lehetett szenvedni kicsit, de nem nagyon mocorgott így sem. Vezérlés felől megbontva a tapasztalat az volt, hogy a kiszedett motor főtengely-csavarján lévő, 32-es kulcsot igénylő csavarját simán ki tudtam tekerni, kiékelés nélkül. Remek. Végül szétdöntöttem az egész motort a picsába, lekötöttem a csapágyakat, a főtengely továbbra sem lehetett forgatni. Lekötöttem a hajtórudakat. Az egyes henger szépen járt a hengerben, a kettes viszont nem. Kivettem az egész hengert, dugattyústul, hajtórudastul. Hát, akár hiszitek, akár nem, faléc + kalapáccsal is alig lehetett kiszedni. A gyűrűk megszorulva a horonyban, közöttük temérdek olajsár, brutális kopások mindenhol (főtengelycsapágy, hajtórdcsapágy mind-mind rézig elkopva). Ekkor már túl voltam egy egynapos, és éjszakás virrasztás után, mely alatt azon agyaltam, mi legyen a kocsival. Ekkor már fenn volt a hirdetés a 126.hu-n, hogy eladó 50 ezerért, és vége. Jöttek is az érdeklődők, akik az alkatrészekre rárepültek, mint gyöngytyúk a takonyra. Na, ez szar érzés volt. Mármint, nem azért, mert az alkatrészek érdekelték a többieket, hiszen én is rárepültem volna a lehetőségre. Csupán a gondolat, hogy az autót el kell bontanom, mint anno JRB-t.
Ekkor lettem ideges, és hívtam fel Kálomista Gates Ákost, hogy szükségem volna a motorblokkra, amit kölcsönadtam neki. Vicces, hogy hat évig útban volt a JRB motorja, most meg hirtelen ilyen kapós lett. Legalább másfél hónapnyi teszt után kerül be a kocsiba. 

Úgy gondoltam, egy esélyt mindenképp megérdemel. Kitűztem magam elé a célt: ezzel az autóval kell lejutnom a siófoki tavaszi találkozóra a szombati nap. Eléggé jó motivációnak tűnt.

Szerdán átmentem Ákoshoz, vagyis Gráf Marcihoz, éppen akkor fejezték be a blokk kiszerelését. Kaptam Marcitól két kis pöcköt, ami a kiemelőcsapágyat tartja, mert az elhajlott nekem. Motort bedobtuk a kabrióba, összeszedtük Julit, és cirka 12 órás munka után nekiálltunk este nyolckor a motor felöltöztetésének, és beszerelésének. Már majdnem fennvolt a jobb oldali burkolat, generátorostul, mikor észrevettem, hogy a csapágyas generátor nem csak kicsit, hanem brutálisat kotyog. Egész pontosan a turbinakerék itt-ott beleér a burkolatba. Egész vissza, turbinaház szét, kerék le, generátor ki, garázs mélyéről ismeretlen állapotú, de jó csapágyú generátor be, egész összerak, örül. Nagynehezen beszenvedtük a blokkot a helyére, összehúztuk a csavarokkal, felkerült ismét a hátfal. Motor-rögzítő rugós szerkezet csavarja a meghúzáskor persze megszakadt. Vagy az anyja, már nem tudom, igazándiból most áll a helyén, nem piszkáltam. Itt abbahagytuk, Ákost hazavittük, mert hajnali 1 körül már nem jár semmilyen tömegközlekedési eszköz mifelénk.


Tegnap, azaz csütörtökön nekiugrottam a hátralévő résznek. Itt már egyértelmű volt, hogy az autónak működnie kell szombatra. De lehetőleg pénteken már próbálható legyen. Bekötöttem az összes szart (csövek kábelek gázbowden), állítottam egy gyújtást, és próbaindítottam. Nem sok tekerés után a kocsi beröffent. Nagyon jó érzés volt :) . Le is állítottam gyorsan, hogy felszórom a generátorra a szénkefét, szabályzót, és a szíjat, és akkor elvileg megvagyok a hátuljával. No, nem így lett. Első meglepetés, hogy a feszültségszabályozó rögzítőcsavarjai közül az alsó bele volt törve a generátorba. A hátfal fenn, megszakadt csavarral... nincs az a pénz, hogy én azt leszedem, hogy kimenetmetszem a csonkot. Kapott egy combos rugós alátétet a másik csavar, és rögzítettem. Ha leesik, úgy jártam. Másik meglepetés, hogy hiányzott a diódahídról az a vezeték, mellyel gerjeszt a szerkezet, tehát a szénkefére menő. Ezt gyorsan pótoltam. Már csak a szíj, és próba. 
Vagy nem.
A szíjtárcsának a három tőcsavarja közül az egyik hiányzott. Szerencsére a régi generátornak az egyik tőcsavarja kijárt, így pont kéznél is volt. Betekerem, húznám fixre... hát, meg van szakadva... Remek. Szíjtárcsa nélkül betekerem, hátulról lekontrázom (csapágyak már előre köszönték az oldalirányú ütéseket...). Persze, ez sem lett tartós, amikor már tényleg fixre húztam volna, a másfél fordulatnyi menet kiugrott az anyából. Ekkor megintcsak ideges lettem, odarángattam a hegesztőt, betekertem agyig a tőcsavart, majd megpontoztam hátulról. Nem lett sikeres, mert bár volt már ott 20 grammnyi ragya, a csavar továbbra is elforgott. Tőcsavaros agy célszerszámmal le (milyen szerencse, hogy kaptam ilyet pár hónapja), egész szar satuba be, felesleg leköszörülése, tőcsavar be, hátulról agyig körrbevarrvás, felesleg leköszörülés, satuban csavar belehajtás, tesztelés, áááááálat. Egész generátorra fel, szíjtárcsa fel, hézagolókkal szopás, összerak, indít, mér: tádááááám: nincs töltés. El sem alszik a gerjesztőlámpa. Fasza. Hátramegy, méreget. Nincs gerjesztés. Direktbe kötve sem nagyon. 
Egész szarság le, diódahíd ellenőrzés még a helyén. Egy csomó forrasztás szar. Elkezdem átforrasztgatni, mikor a gerjesztődiódák közül az egyik láb gyakorlatilag lötyög. Remek, a dióda el van törve. Diódahíd ki, régi generátorból diódahíd ki, mostani generátorba be -mindezt felszerelt szíjtárcsával, és hátfallal- majd próbáaindítás, ééés tölt, mint az állat. Fasza.

Tanulva korábbi hibáimból, nem adok a rendőröknek támadási felületet (olyan nagyot), így az otthon található összes lökhárító közül összelegóztam egy használható hátsót, műanyagok, tartóvasak, minden. Nem vaolt egyszerű, de sikerült. Felszerelni már nem, valahogy nem akartak lukra menni a csavarok. Szerencsére a kalapálással megoldódott a probléma, fixre húzva minden beállt a helyére. Rendszámvilágítás be, tolató és ködlámpa leszarva. Túrtam egy jobbos lámpaburát (szerencsém volt, csak olyan volt otthon, de abból vagy 6). Feltettem, ellenőriztem a lámpákat, minden működik. Úgy tűnik, a hátulja ezennel kész.

Mentem előre. Korábban már kirángattam az elejét, hogy valahogy kinézzen. Az akku például már elfért, sőt, a pótkerék is betehető lett végre. Egyedül a jobb első kerék nem akart elfordulni, balra szedve alul beleért a sárvédőbe. Ez azért volt érdekes, mert szemmel láthatóan annak a sárvédőnek volt a legkisebb sérülése. A problémát olajemelőzéssel megoldottam. Bár a doblemez átszakadt alul, de a sokadik próbálkozásra már visszaállt egyenesbe az egész, és szépen alá is lehetett szedni. El is csodálkoztam, hogy a kicsit leeresztett téligumik ellenére is mennyivel könnyebb tekerni a kormányt, mint a kabrión. Hát igen, komplett új az eleje!

Előre feltettem a Pety@tól vásárolt első lököst. Kicsit fura volt a tőcsavar rajta, valaki miután letört, egy sima csavart hegesztett fel, úgy, hogy a homlokfalra felfekvő felületre hegesztette a hatlapfejet. Eléggé idiótán néz ki, de ez legyen a legkevesebb, az egész autó úgy fest, mint amit lehánytak volna (harmonizál a kabrióval). Kapott egy rendszámkeretet, és egy rendszámot. Utána felkerült a csomagtartó fedél is. Kicsit vicces volt, a jobb oldali zsanér szinte teljesen lelóg a tartóról, a tőcsavar a nagy anya nélkül meg sem fogná a zsanért. De a hézagok viszonylag egyformák, és könnyen nyitható is végre. Pedig a záron nem is állítottam. Bekerült a jobb első lámpa... nos, ez némi állítást igényel még. Elkezdtem túrni jobbos irányjelzőt is. Sajnos teljesen eltört, de szerencsére a ledek, és a vezérlőjük hibátlanok. Jobbos irányjelzőből egy darab volt itthon, burából viszont egy sem. Csak balosból, de abból vagy 4. Aztán valahonnan előkerült a viandr-től kapott szürke bura. Abból volt egy pár, bár vicces lett volna a felemást fennhagyni. Ezt már holnapra marad, mert itt hajnali kettő volt, és nagyon fáradt voltam.

Kell még kuplungot állítani, kirámolni a sok lomot a belsejéből, és elmenni egy próbakörre. Ja, meg strobival gyújtást állítani. Ugyanis az elegant gyújtás nem került be. Még elképzelhető egy váltótartó gumibak csere is, de ez még a próbakör függvénye. Az autó ezzel 99%-ban összeállt a tavaszi találkozóra a kocsi. Már csak abban kell reménykedni, hogy le is visz. 

Fényképeket nem csináltam tegnap, de még úgyis esélyes egy ápdét, majd akkor pótlom. Addig úgysem publikálok :)

Fék-sztori vége - egy kis szívószállal azért :)

Szóval, sikerült szereznem csavarokat. Persze, előtte végigjártam egy csomó csavarboltot, ahol teljesen értetlenül néztek rám. Tehát 8.8-asnál nagyobb szakítószilárdságú, 12x1-es csavart nem nagyon tartanak sehol sem. Sőt, még annál gyengébbet sem.

Végül betértem a bontóba Pilisvörösváron, ahol némi kitatás után egy totálkárosra tört Citroën Xsara alatt megtaláltam a szükséges csavarokat. Igaz torx fejűek, de minden másban tökéletesen jók lesznek. Mellesleg vicces, hogy a csonkállvány ugyanaz, mint a 205-ösben :) .

Szombati nap reggel nekiugrottam, baloldalt lebontottam mindent, amit kellett, feltettem az új nyerget, tárcsát, betéteket, meghúztam a csavarokat. Mikor láttam, hogy ez jó, megbontottam a hidraulikus rendszert, kicseréltem a gumi fékcsövet, majd mentem át a másik oldalra. 
Ott eljátszottam ugyanezt. Ügyeltem, hogy a fékfolyadék ne ürüljön le teljesen, majd feltöltöttem újjal, és szépen apummal lelégtelenítettük. Minden okénak tűnt.

Összeraktam az egészet, majd mentem egy óvatos próbakörre. Kis köszörülő hangja volt, de nagyon szépen fogott. Gondoltam, össze kell még kopniuk, és akkor majd nagyon jó lesz. Otthon megálltam, ránéztem, egyáltalán nem volt forró sehol sem, éppen csak meleg. Király. Aztán közelebb hajolva láttam, hogy ott valamit nagyon köszörül a nyereg :S

A féknyereggel összeért a felni. Ami azért érdekes, mert gti felni gti nyereg, gti féktárcsa volt a kocsin. Szóval itt valami nagyon nem tiszta. Körbetelefonáltam-fórumoztam a dolgot, megtudtam, hogy minden jó, és úgy nem jó. Szóval, elvileg minden alkatrész kompatibilis, de aztán mégse.

Így lett az, hogy idegbeteg lettem, és leköszörültem a féknyeregből vagy fél mm-t a sarokcsiszolóval.

Most már jó :)

Úgy fog, mint a régi -első blikkre- de sokkal szebben adagolható. Nagyon tetszik, nagyon jó.


Levezetéskét pedig betettem a kiegészítő távolsági fényszórókat.

Legközelebbi projekt az ültetés beszerelése -elvileg már megvan minden, illetve egy új kerékagy-csapágyat kell még beszereznem, és persze beszerelnem.


Vas megyei túra, fék-csapágy halállal, meg kipufogó + öpdét

Múlt hét végén Sárvárra mentünk Julival, ugyanis egy futóversenyen vett részt.

Az autó utóbbi időben jellegzetes nyikorgó hangot hallatott a bal első féktől. Azt már tudtam, hogy hullámos a féktárcsa, de azt, hogy a fék úszónyerge már nem szeret úszni, az újdonság erejével hatott. Persze, már úton voltunk, mikor ezt úgy komolyan gondolta.

Bíztam benne, hogy egy kis kopással megoldódik a dolog, de nem így történt. Jól melegedett a fék végig, olyannyira, hogy Balatonalmádi környékén már a csapágy is hallatta a hangját. Gondolom nem értékelte a szokatlan nagy hőséget.

Morgó csapággyal hazajöttem, rögtön is neki álltan alkatrészeket vadászni. Két lehetőség van: új féktárcsa (szabályozni már nem nagyon lehet), új úszónyereg (esetleg felujítás), új betétek. Vagy ugyanezeket beszerzem bontva, de kicsit jobb minőségben.
Egyik klubtárstól jutányos áron jutottam hozzá egy garnitúra 309-es Peu / 205 GTI első fékhez.

Frissen felszabályozott hűtött tárcsák, két nyereg, egy szett betét, illetve új fékfolyadék, és gumicső. Még kedden neki is próbáltunk állni a cserének, de sajna nem jött össze: más csavar tartja a nyerget a gti-n, mint a nem gti-n. Rövidebb kell bele. 12x1, sűrű menetes nagy szakítószilárdságú csavar, este 9-kor esélytelen. Később kiderült, hétköznap sem olyan könnyű, ha az embernek van munkahelye. Itt a dolog megállt.

Tegnap elkezdtem összerakni a kemény gátlót a rövid rugókkal, új toronycsapággyal. Sajnos ez sem lett teljes: a rövid rugó annyira rövid, hogy alaphelyzetben nemhogy nem kellett rugó-összehúzó, de lötyög az egész mindenség. Oké, hogy ha összeszerelem, akkor összeszorul, de egy bukkanó lehet szétszedi megint. Az meg nem biztos, hogy jót lesz. Szóval itt megállt a dolog. Egyelőre nem merem összetenni.

Mivel minden fontos dolog, amit meg kellene oldani, megoldatlan maradt, kerestem valami mást a kocsin. Megpróbáltam kihúzni a hátulját. Kicsit sikerült, a lámpa körül már jó. A többi nagyobb erőt és rákészülést igényel.

Mivel ez még mindig kevés volt, így feltettem az egyenes dobot. Igaz, nem akartam hegeszteni a középső csővel, de végül így tettem. A csonkot úgy vágtam le, hogy bármikor visszatehető lesz kis hegesztéssel a gyári. Eléggé finom hangja van, nekem bejön. A csapágy egyelőre még hangosabban morog.

Hétvégén ha minden jól alakul, csapágy és fékszerelés lesz. Persze, ennek a függvénye a 4 fasza csavar.

Update: Mai nappal (05.03. Péntek) meglettek a csavarok. Nem volt egyszerű, de végül bontóban (!) találtam egy Citroën Xsarában megfelelő féknyereg-csavarokat. Torx fejűek, de jelen esetben ennek is kifejezetten örülök :)

Vezérléscsere tragikus hirtelenséggel 158 000 km-nél

Egyre jobban kezdett eldurvulni a hideg motoros csörgés-süvítés a kocsiban. Mivel az autó napi munkábajárós jármű, ezért nagyon fontos, hogy ne hagyjon ott sehol.

Hétfőn kíváncsiságból leakasztottam a generátorszíjat, mondván, nehogy beszerezzek egy generátort hiába, akár csak tartalékba a jelenelegi felújításának idejére. Nos, ezt jól tettem. A leakasztott szíjjal is jelentkezett a probléma. Eléggé ijesztő volt:



Ennek az 50%-a sem rossz minőségű bútoralapanyag, a zaj a vezérléstől jön. Ha ez nekem beáll egyszercsak, nagyon ráfaragok. Így -Juli anyagi segítségével- másnap reggel a Bárdinál sikeresen vettem egy vezérlésszettet: szíj, feszítőgörgő, vízpumpa, és egy főtengely-szimering. Mivel volt némi olajfolt a motor oldalán.

Volt fejtörés, hogy akkor mikor, és hol csináljam meg - a szerelő most kiesett a képből, hipercsóróság miatt - így bízva abban, hogy valamire még emlékszem a tanulmányaimból, este hazaérve otthon nekiálltam. Egy gyors hibakód kiolvasással kezdtem - mert újabban egyre gyakrabban pislákolt ez a csodálatos lámapa. 52-es hibakód - lambda vezérlés. Remek, ez egy másik hiba. No, maradjunk az eredeti tervnél :)
A könyv nyitva volt, így szerencsére viszonylag gyorsan lennvolt a burkolat, előírásszerűen kiékeltem a vezérműkereket és a lendkereket (legalábbis ennek a tudatában) akasztottam le a szíjat. Azért volt bennem némi para, és biztos ami biztos, összejelöltem a két kereket. Szíj lekerült:  fényes felületű, Pirelli feliratos, rajta "TU Moteur"... azta... lehet, ez még gyári volt?

Feszítő is lekerült (SKF France), majd jött a meglepetés (mondjuk nem volt akkora meglepi):



Hezitáltam a vízpumpával, mivel az eladó szerint egy másik típust is hozott a katalógus, ami nagyon hasonló volt ehhez, de mégis más cikkszámon ment. Szemre egyforma volt, így a fagyállót leeresztettem a kocsiból, és szépen kivettem a pumpát. Nem tűnt nagyon elhasználtnak, de azért kell bele az új. Hopp, helyére vissza, csavarok vissza.... miatosz? Nem megy bele az egyik csavar! Pár századmilliméter híján nem lehetett behajtani a csavart! Itt jött a fejtörés. Majd méregetés... Majd arra jutottam, lesz ami lesz, felbővítem a furatokat. Így már rögtön bement a helyére.

Főtengely-szimmering. Szíjtárcsa már lenn volt (ez egy hatalmas ötlet, Polski generátorhoz hasonlóan 3 csavar tartja az agyon, azt pedig egy csavar a tengelyen. Így nem kell szopni a szíjcserekor a főtengelycsavar kihajtásával). Viszont az agyat le kell szedni hozzá. Nos, lendkerék kiékelve - gondoltam, nekiugrottam a nagy krovával, majd... a főtengely elfordult!

Mi a tosz?! 

Nos, sikerült a lendkereket szarul kiékelnem. Esélyes, hogy 180°-al arrébb volt a reteszelésre szolgáló lyuk, tehát eleve rosszul álltam neki a műveletnek... Arohattéletbe!

Ekkor annyira befostam, hogy nem is próbáltam tovább. Mindent visszaállítottam a saját magam karcolta jelre, felszórtam a szíjat, érzésre húztam a feszítőn, körbeforgattam kétszer a főtengelyt. Minden jónak tűnt, feszességre még húztam kicsit, majd mindent fixre húztam. Még kétszer átforgattam, majd miután semmi sem akadt semmivel, bátorkodtam beindítani.

Beindult!

Majd gyorsan leállítottam, mert víz az nem volt benne.

Feltöltöttem, légtelenítettem, járattam, próbaköröztem: minden okénak tűnt.

Remélem, nem is fog széthullani azért, mert valamit elrontottam volna :) . Szimmering cserét majd megejtem máskor. Vagy azt majd megcsinálja a szerelő. Hamarosan utánajárok a lambda-problémának is, bár szerintem ez is csak egy amolyan csatlakozó-gond lesz.

Ahogy elpakoltam a szerszámokat, mennydörgéssel, villámlással leszakadt az ég.

Piszok mákom volt. 

Az online segítséget ezúton is köszönöm a 205 klubos kollégáknak!

Alufelni kész

A napokban jelentkezett a szinterezős néni, hogy készen vannak a felnik. Gyorsan el is mentem értük, végül 5000 / db áron meglettek, amiből 2 ezer a homokfúvás, 3 ezer a szinterezés.

Otthon felkaptam a 4 gumit, és elrohantam a már jól bevált éjjel-nappali gumishoz (akik ugye leszerelték).

A nejlonból ott került kicsomagolásra a négy kerék teljesen, én az átvételkor csak a külső részét ellenőriztem (gondoltam, úgyis csak az látszik, így annak van csak igazán fontos szerepe). Nos, mint kiderült, hiba volt. No nem az, hogy átvettem így, hiszen erről figyelmeztettek korábban, hanem hogy otthon nem vettem észre: a gumi felnire felfekvő részén rendkívül ki volt puklisodva a festék. Valószínű ott szennyeződés juthatott az anyagba. Nos, a gumi így, ebben a formában eléggé eresztett, kénytelen voltam hazaszaladni a felnikkel, hogy otthon egyenként letakarítgassam, lecsiszoljam őket. Mondhatom, jó érzés volt az új réteget lecsiszolni a belső peremről.

Másnap (azaz ma) elvittem egy másik gumishoz -egy közelebbihez- akik készséggel nekiláttak az összeszerelésnek. Mint kiderült, a felni belsején lévő puklikat is le kellett volna csiszolgatni. Hát, ezt elfucktam. Sebaj. Következő kérdés: honnan szereztem ezeket a szép, 8 mm-es barázdákkal rendelkező gumikat. Ugyanis, ők még a büdös életben nem láttak ilyen jó állapotú 30 éves gumikat. Mondom, mi a tosz?! Mutatják a dot számot (melyet én kurvára nem értek), hogy bizony, onnan hiányzik egy háromszög, tehát ezt 1983-ban gyártották... 

Mondom szép. De, hogy ne legyen ilyen szép a dolog, a 4 felni közül az egyik szépen ütött. Kellett rá vagy 100 g súly. Ez nekem korábban már feltűnt, pont ezért kértem meg az éjjel-nappali gumisokat, hogy leszerelés után nézzék meg nekem, hogy kell-e görgőzni. Ők egyenként fel is tették a gépre, és közölték, hogy minden rendben velük. Én meg elhittem, hogy a szar gumi miatt kellhetett rá annyi súly... Fasza.

Közben telefontáltam havernak, szóvá tettem, hogy ezek a gumik így kurvára nem lesznek jók, úgyhogy nagyon gyorsan intézzünk valamit. Szerinte amúgy kizárt, hogy olyan öreg legyen, ők is nézték a dotszámot, és nem lehet.

Holnap rátekintek én is, és megfejtem, mert ez így nem állapot. Az egyik gumi ráadásul eléggé fura is volt, tapasztaltam is menet közben, hogy 90 felett kicsit rázza a kormányt. Szóval volt egy szerencsétlen köröm ezekkel a papucsokkal. De nem adom fel. Lesz rá fasza gumi, és a görgőzést is kivitelezzük valahogyan. Mert amúgy nagyon jól mutat a kocsin :)
 

Első ültetés és alufelni

Még közgyűlésen kölcsönkaptam Gyulától a rugóösszehúzóját. Ez volt az a dolog, ami miatt halogattam az első futómű összeszerelését: nincs célszerszám, nem tudom a másikat szétszedni biztonságosan, meg amúgy is hideg van, stb... Szóval, húztam-halasztottam a dolgot.

Múlt hétig. Akkor ugyanis nekiláttam. Adott az új gátló, és adott a rövid rugó. Viszont nincs meg a torony teteje, ami a csapágyat is magába foglalja. A gyárit nem akarom megbontani, jó ha van eredeti tartalék alapon. Így maradt az, hogy Juli régi gátlóit elhozom, szétbontom. A gátlók kukák abból a szettből, de javíthatók: megy vissza a pincébe. A rugóit félre kell tennem, mert Juli kocsijába dejzel rugók vannak -nem értem miért- ami miatt magasan van az orra a hátuljához képest. Illetve, a torony teteje maradt még kéznél. Nos, ezt szépen szétbontottam. Bár a szilentek, gumigenyók, és csapágyak ránézésre nagyon jó állapotúnak tűnnek, egyedül a csapágyak igényelnének némi kenést, úgy gondoltam, biztosabb, ha cserélem. Bárdi autónál leltem komplett szettet, SKF és Sachs márkájú, Utóbbi valami 12 ezer / db lett volna, így maradtam a 4 ezer / db-os SKF-nél. Azért az sem rossz név, még ha kínában is gyártják :) . Ebből még lejött 10%, végülis nem is olyan vészes.

A darabokra szedett toronycsapágy körüli alkatrészeket szépen eltakarítottam. Sajnos vastagon rozsda fedi, drótkorongozom, rozsdamarózom három napja, de még mindig nem az igazi. Tudom, hogy a legjobb volna egy homokszórás minimum, de sajnos erre most nincs keret. Azért bízom benne, hogy így is eléggé alapos leszek :) .

Felni-téma: régóta húzom a saját agyam rajta, hogy tartsam magam az eredeti elképzelésemhez, és valami elmebeteg kinézetet adjak a felniknek. Szerencsére jó állapotúnak tűnt a felni, így bele mertem vágni. Gyula kapcsolata a szinterezősökkel ráadásul sokat dobott a dolgon, mert nagyon jó árat mondtak homokszórás + szinterre. Még múlt héten elkértem Julitól a nyári kerekeit, egyből vittük is a leszerelt kis 14-eseket a már megszokott éjjel-nappali gumiműhelybe. Leszedettem velük a gumikat, és megnézettem a felnit, hogy van-e szükség görgőzésre. Feltették gépre, és kiderült, hogy az összes jó állapotban van. A leszerelt gumikat otthagytam - ha akartam sem hozhattam volna el. Olyan öregek, és repedezettek voltak, hogy örülhetek, eddig nem lett semmi bajom miattuk.

Gyors telefon vörösvári ismerősnek: 185/60 R 14-es nyárigumi kerestetik, lehetőleg ne kopásjelzőn fusson, és valami értelmes árú legyen. Fél óra múlva jött a telefon: Pirelli P-akárhanyas, 8mm-es profilmélységgel, két éves, darabja 8 ezerért. Persze, hogy kell. Vasárnap már nálam is voltak. Bár úgy terveztem, hogy előbb a kész felni, és csak utána a gumi, de ha azt nézem, a sorrend végülis mindegy.

Ma elszaladtam a szinterezős nénihez. Nagyon kedves volt, felvilágosított, hogy mik a veszélyei az alufelni szinterezésnek. Erről mondjuk értesített a cégtulajdonos (?) is, akivel előtte napon egyeztettem telefonon. A lényeg, hogy az ész nélküli homokszórás nem várt eredményeket hozhat: ha figylemetlenül, a homokolással belepréselik a puha aluba az esetleges lakk-szemcséket, akkor az a porfestés utáni kemencézésnél eléggé csúnya, pulis eredményt adhat. Erre az a javaslat jött, hogy ha rájuk bízom ezt a műveletet, akkor -amennyiben szükséges- betolják a kemencébe előtte, és úgy állnak neki. Nos, mivel amúgy is lusta volnék két külön helyre cipelni őket, jobbnak láttam, ha őrájuk bízom. A homokolás így 2000-3500 körül várható, attól függően, kell-e kemencézni, a szinter pedig 3000. Összesen 6500 felninként maximum. Én bízom benne, hogy az előző gazdája a felninek felcsiszolt felületre fújta a kályhaajtó-ezüstöt, mert akkor elég lesz a 2000-es művelet.
A szín kérdésre én már felkészülten válaszoltam: RAL4003. Hát, ha tudom előre, akkor lefotózom a telefonnal a néni arcát, amikor feldolgozta a kapott információt: "róóóóózsaszín? Biztos ral 4003?!" :) Mivel a színből már kevés van, abban az esetben, ha nem volna elég a 4 felnire, a RAL3015-ös, haloványabb színt fogja kapni.
Mellesleg a néni nagyon örült, hogy megint új ügyfelet küldött a régi ügyfél, annak meg mégjobban, hogy még nyolc felni várja a hasonló sorsát :) .

Közben én elméláztam, hogy a rozsdásodó szelepfedelet lehet hasonló eljárásnak vetem majd alá, hasonló színre :) . De még az is lehet, hogy full rozsdás szelepfedelem lesz. Még nem tudom :)

Most pedig jöjjön pár kép a félkész, köztes állapotokról :)

Tavaszváró kabriózás

A Polskiról még nem írok, mert ahhoz nagyobb lélegzetvétel kell.

Addig is köszi a türelmetek. A kabrióról pár szóban:

Juli kocsijához keresek már régóta leömlő és középdob közé való kipufogócsövet, mert a jelenlegi eléggé el van nyomódva, foltozva, stb... Szóval van baja. Én meg a kabrióra kezdtem vadászni valami olcsó, bontott sportkipufogót, csak azért, hogy kicsit más legyen a hangja. Nos, úgy tűnt, sikerült a kettőt egyben megoldani: egy bontott, jó állapotú komplett gti kipufogórendszert sikerült venni, 7500-ért, innen a szomszédból.

Ha már ott voltam, hagytam magam rábeszélni pár egyéb lomra, mint középső kardánbox, sárga irányjelzők előre, meg pár apró műanyag, ami hiányzott.

Ma befeküdtem a kocsi alá, felmértem, hogy mire van szükség az összerakáshoz. Összehegeszthettem volna simán a mostani csővel, de mindenképp szerettem volna úgy megoldani, hogy a gyárit bármikor vissza lehessen szerelni. Így a gyári kipufogóéhoz hasonló, kúpos bizbaszt fogok szerezni, és ráhegeszteni a sportdobra, így gyorsan visszacserélhető lesz.

Továbbá, ma beszereltük a sárga irányjelzőket, és a polskiból kiszerelt kadmiumsárga izzókat. Volt egy vezetékforrasztás a balos H4-es foglalatnál, amúgy minden rendben volt. És ha már ott voltunk, autóztunk egy jó 80 km-t. Eleinte a csekkendzsin lámpa bevillant néha, de friss benzin tnakolás után ritkult, majd megszűnt. Szerintem a romlott benzin nem tetsszhetett neki. Mellesleg a döglött akku elsőre beindította.

Kicsit szokatlan a gti után, de szerencsére jól viselkedett. Jöhetne már a jóidő :)


Új műszercsoport - ápdét

Nem akartam ilyen extrát a kocsiba, de mint korábban írtam, eléggé jó áron sikerült hozzájutnom.

A beszerelést hosszas kutatómunka előzte meg, hogy kiderítsem, melyik vezeték hova is való. Ebből csináltam egy szép táblázatot. Egyik oldalt felsorolva, hogy régi csatlakozóban található vezetékek közül melyiket hova kell tenni a másik csatalkozóban. Egy mozdulat kihúzni, még egy betenni. Körülbelül két-három vezetéket kellett forrasztani, plusz hármat behúzni az olajnyomás, olajhő, vízhő órákhoz, egyet a fordulatszámmérőnek. Plusz 1-1 az irányjelzőnek, mert ebben külön jelzi a bal és jobb oldalra kitett irányjelzőt, ellentétben a gyárival.

Egy-két apróság még hátravan, emiatt nem is tudtam ma befejezni. Majd talán holnap sikerül. 

Ja, és utólag jutott eszembe, hogy az egész műveletet megelőzte egy km-számláló hebákolás. Sajnos a gyárit nagyon lusta voltam tekergetni ide-oda, így fogtam, kiszereltem a gyári kis órát (az is Veglia), abból kiszedtem ezt a részt, és egyszerűen betettem a másikba. Szerencsére kompatibilisek. Legalábbis egyelőre úgy tűnik :)

Beszéljenek a továbbiakban a képek.

Ha meg majd még valami eszembejut, akkor pótolom :) .


Ápdét:
A vízhőmérő üzemel, a jeladó és vezeték elő volt már készítve neki.

A fordulatszámmérőnek való jel vezetéke is meglett, de sajna nem reagált rá az óra. Rámértem szkóppal, a jel megvolt benne, tehát a galiba a műszerben lehet. Miután ellenőriztem többször is, hogy jól kötöttem be, kiszedtem a műszert, és méregetni kezdtem.
A műveleti erősítő ic-je döglött meg. Szerencsére bármelyik számítógép tápjában ugyanaz van, tehát elvileg össze is tudnám rakni, de ma nagyon lusta vagyok.

Érdekesség: az alapműszer megegyezik a zsiguli fordulatszámmérő alapműszerével, még a fröccsöntött műanyag is ugyanaz, csak az elektronika okosabb rajta.

Az összképről készült kép, de mivel még nem végeztem, ezért most megint szét van bombázva sajnos.

Töltés dolgok

Nos, az akku nagyon jól működik, ettől független néha nyekergett indításkor.

Rámértem a akkura, felkapcsolt lámpával 12,8 V-nál semmi esetre sem akart feljebb menni, akárhogy pörgettem a motort. Lekapcsolt lámpával meg 13,6 körül volt. Sucks. Itt az ideje kicserélni a generátor és önindító közti kábelt egy normális, nem toldozottra.

Apumtól kaptam egy nagy tekercs, vastag kábelt, de nekem úgy rémlett, hogy a polskié ugyanilyen. Én meg úgy voltam vele, ha már ottvagyok, akkor kap egy tisztességeset, nehogy már ezen múljék a dolog. Betértem valami médiamárktba, 5 ezer körül kaptam egy olyan hifi szettet, amiben tetszetős méretű kábelek voltak, plusz még rca csatis hangfrekis kábel, és szép saruk. Mivel a villanyszerelési boltok zárva voltak (asszem ez pénteken volt), így kénytelen voltam ezt a rohadt drága szart megvenni.

Nem kellett volna... :) Mivel viandrék garázsában, mikor meló után (este 7 körül) nekiálltunk, látom, hogy az apumtól kapott kábel bizony vastagabb a gyáritól. Ófak. Sebaj, a hifiset úgysem könnyű szépre forrasztani, majd eladom valamilyen tuningernek :) .

Méretre szabtam, kétszer leellenőriztem, aknába másztam, kijöttem, saruztam, behúztam, anyáztam, hogy hosszabb lett (mikor már felsaruztam, persze). Végül került egy kunkor bele, de bekerült. Összeszerel, beindít, mér: ugyanaz. Sőt, majdnem 1 egész volttal kevesebb... Fuck. Méregetem a testkábeleket, nem ott a gond. Akkor meg mi? Biztos a saru!

Mielőtt még nekiálltam volna, azért megmértem hátul is, a generátor B+ pontján, hogy mit mutat. Persze, ott is szar értéket mértem. Tehát a generátor nem teljesen fasza. Fasza. Gyors telefon Gyulának, aki a közelben lakik: kölcsön fesszabod van? van. Oda tudod most adni? Igen.
Átmentem, beszereltük a helyszínen: nem lett jobb. 'csába, ez diódahíd gyanús. Olyanod van felesleges? Van. 

Na, azt már nem kezdtük el a helyszínen kicserélni, hazahoztam, másnap világítást lekapcsolgatva bementem melóhelyre. Meló után megint viandr-ék garázsa, szétrobbantottam a generátor diódahíd felőli részét. Persze hátfalat nem szedtem le, de nem is okozott nagy gondot. Szépen leszedtem, amit kell, és a korábban kiméregetett diódahíd beszerelése előtt kiméregettem a bennelévőket. Hát, egyik sem tűnt hibásnak. Bár volt eltérés a nyitási feszültségek közt, nem tűntek rossznak. Igaz, beszerelve pontatlan lehet a mérés. Ekkor elszomorkodtam, és elkezdtem a tekercseket méregetni, végül arra jutottam, hogy beszerelem a kapott diódákat, aztán majd lesz valami.

Megtörtént, bekerült, lett is valami: tökéletes, 14,5V a B+ ponton.

Elöl az akkun 13,6, lámpával, stabilan. Picsába. Sarucsere lesz ebből. De szerencsére ez már egy kielégítő töltés, hiszen a hátsó ablakfűtés bekapcsolására sem esett a feszültség számottevően.

A gyári akkusaruk undorítóak, mindig is ki akartam őket cserélni. És az is lehet, hogy az akkusaru, és biztosítéktábla környéki, vastagabb vezetéket is lecserélem olyanra, mint ami a generátor és az önindító közé került.

Mivel eléggé korán végeztünk, Tomi segítségével nekiálltam kicserélni a termosztátház, és a bódé felé menő gumicsövet. Mivel a boltban kaphatóak rendszeresen kiszakadnak hamar, így a régen már bevált módszerhez folyamodtam. Szereztem megint 601-es Trabantba való hideglevegő gumicsövet, méretre vágtam, majd beszenvedtem a helyére. Egy-egy rendes Awab-bilinccsel került rögzítésre, mert annyira nem rugalmas, mint a polskié, így a motor rángásatól lecsúszhat, mivel nem szemben van az a két fránya luk.

Mellesleg az autó jól viselkedett, 31-én leszáguldottunk Laceeeékhoz Pécsre, ma meg vissza, műszaki hiba nélkül.

A generátor amúgy csapágyas, van hangja is, de ennek -ha nem muszáj hamarabb- csak nyáron fogok nekiállni. Amikor kabriós idő van, és nem kell másnap az autó.