Szóval ott hagytam abba pár napja, hogy nincs kardáncsapágyam, a kipufogó kifúj, meg összességében elegem van mindenből.

Na, szombaton kikaptam a kardánt a helyéről, kiderült, megvan a csapágy maradéka, csak lehúzó híján nem tudom leszedni. Mert csapágyat és kiputömítést, tömítőpasztát vettem hozzá pár napja.

Sebaj, akkor majd visszajövök hétfőn, a szabadnapomon egy csapágylehúzóval. Így is lett, de persze nem tudtam vele lehúzni, nem tudott a körmökkel rákapaszkodni rendesen a csapágyra. Végül felhevítettük lánggal, és leütöttem kalapáccsal. 
Új csapágy fel, majd alul visszailleszt az összejelölés szerint a kardán fennmaradó részével, hardíra visszaköt, és kész. Kiderült, hogy a váltó felőli hardy szinte új, azt már cserélték. A középcsapágy gyári volt. A kardánkereszt tökéletes, nem kotyog, nem szorul.

Jött a kipufogó. Alaposan letakarítottam a kéznél lévő gázolajjal a csőcsönkokat, főleg ott, ahol kifújt. Az új tűzkarikát (ami a klasszikus tűzkarika, nem ami gyárilag bennevolt tömör fém izé alaposan bekentem tömítőpasztával, és összehúztam a bilincseket új csavarokkal. Sajnos még nincs villany az új garázsban, tehát nem tudtam kipróbálni illetve alkalmazni a kipu végére kötött porszívós módszert, ami lényege, hogy a pasztát ilyenkor befelé szívja a réseken. Ha ugyanis beindítja az ember a motort - ahogy a használati útmutatóban van - akkor ezeken a gyenge pontokon kinyomja a kipugáz maga előtt a pasztát. Vártam 10 percet, míg kicsit szikkadtabb lett, majd beindíottam a motort. Tökéletes, sehol se fúj ki, kifejezetten szép hangja lett végre a kocsinak. Leállítás után még kicsit húztam a bilincsekre, aztán részemről befejezettnek tekintettem a munkát. Már csak egy alapos takarítás esedékes a kocsinak. Aztán lélekben lehet készülni a lakatolásra, de az is lehet, hogy előtte jön még egy kis átalakítás - upgradelés.

Szóval kipufogó.

Kaufferből berendeltem a kipufogócsövet, gondoltam, egy cső csak nem lehet szar, így a legolcsóbb, lengyel gyártmányt vettem. Illetve olajakat, szűrőket is beszereztem. 

Nos, a cső nem volt jó ötlet. Konkrétan 10 centivel hosszabb a kelleténél, az ívek se olyan szépen voltak hajlítva, szóval... szóval visszavittem, és elkezdtem keresni egy másikat, mert raktáron nem volt sajnos nekik más. Viszont a kipuszerzés közben észrevettem, hogy sajna a hardy darabokra van szakadva. Fain. Alig jött meg a fizu, már el is ment alkatrészekre, erre ez is. Szóval berendeltem egy jobb minőségű utángyártottat (Swag). Ez volt szerdán. 

Mai nap tudtam szerelni, jóbarát révén sikerült 2 ezer forinttal drágábban beszerezni Bosal kipucsövet. Gyönyörű minőség és kidolgozás. Na, gyorsan be a kocsi alá, kezdem a hardyval, mert a kipu útban lesz neki. Ahhoz, hogy le tudjam húzni a hardy-t a helyéről, le kell kötni a kardáncsapágyat. No, csapágykengyel leold, és... hoppá. Hol a csapágy? 
Nos, a kardáncsapágy úgy ahogy van hiányzik. A nyomok alapján nagyon régóta. Így akkor érthető, hogy miért ment szét a hardy. Mivel az autó nekem nagyon kell ma, ezért összeraktam csapágy nélkül, ha évekig elment anélkül, akkor csak nem ezen a 80 km-en fog tönkremenni. Főleg, hogy nem motorfékezek akkor úgy, ahogy szoktam  

No, kiput összerakom, nagyon szépen illeszkedik, de... basszus, elfelejtettem pasztát venni. A két cső találkozása kúpus kialakítással kapcsolódik egymáshoz, nem tűzkarikával. Ahogy kell, ki is fj rendesen :( Mivel a csapágy miatt le kell vennem úgy is ismét, így ezzel perpill nem foglalkoztam.

Olajcsere. Hú. Hát, most egy sokakat megosztó dolgot fogok leírni. Az, hogy az olajcsereperiódust túlléptem már megint, régóta nyomozok a csattogó hidrotőkék miatt, hogy mit lehet vele tenni. Nagyon sokan írták, nem akartam elhinni, ezért google-lel is kerestem a módszert, és meglepetésemre a totalcar-os motordokin túl többen is írják, hogy "csodát tesz" a motorral, ha olajcsere előtt a motormosó helyett fékfolyadékot töltök. Hát, ezt konkrétan nem akartam elhinni, de csak motoszkált bennem, hogy ha ennyien ajánlják - főleg mercisek - hasonló problémára, akkor érdemes megpróbálni. Nos, három hónapig rágtam magam rajta, végül úgy voltam vele, hogy legrosszabb esetben kereshetek 2.5-ös motort a kocsiba, amire amúgy is vágyom Betöltöttem, beindítottam, és hagytam járni 15 percig, ahogy javasolták. Hát, a mocinak inkább kopogós hangja lett, szóval lélekben elkönyveltem, hogy mekkora fasz voltam, hogy figyelmen kívül hagytam azt, amit a szakiskolában tanítottak Mondom, akkor már mindegy, teljen csak le a 15 perc. 

Nos, a 10. perc környékén a motornak egyre szebb hangja kezdett lenni. Lemásztam az aknába, elkezdtem lebontani az alsó burkolatot, és szépen, a motor leállítása után leeresztettem belőle a cuccot. Nem volt nagyon koszosabb a vártnál, viszont gyorsabban lefolyt. Közben fenn kiszedtem az olajszűrőt - Mercinél ezt fentről, egy fedél levétele után lehet kiemelni, ahogy egy éve már megírtam. A szűrő aljánál meglepődve tapasztaltam, hogy tele volt mindenféle szmötyivel - nocsak, lehet mégis ért valamit a cucc? Új szűrő be, új légszűrő be, és a tavaly kihagyott gázolajszűrő is felkerült a helyére. Nem töltöttem fel gázolajjal, egyrészt, mert nem volt kéznél ennyi, másrészt meg úgy voltam vele, inkább nyekegtetem kicsit az indítóval, addig legalább feláll az olajnyomás. Így is lett, előbb lett olajnyomás, mint ahogy a motor beindult volna, majd szépen be is röffent. Járattam jópár percig, a hangja nem volt rosszabb, mint előtte. Tavalyről már tudtam, hogy akkor kezd el igazán csattogni a hidrotőke, amikor már meleg az olaj. Idén nem 15, hanem 10w40-essel töltöttem fel, ahogy sokan javasolták, ismét a Mannolra esett a választásom.

Azóta hazajöttem a garázsból a kocsival. Nem mondom, hogy sokkal szebb a hangja, mint előtte, de az a csúnya csattogás megszűnt. Valószínű, a következő olajcserekor rendesen kitakarítom a hidrotőkéket, amúgy is a láncot se ártana cserélni. Ja igen, a csúnya lánc-zizegés hang is megszűnt. Érdekes. Én mindenesetre nem javaslom senkinek ezt az eljárást, csak mint érdekesség, írom le.

KM-óra állás 544.500 km.

No, nagy nehezen sikerült a bal oldalát összelegózni, bár nem volt egyszerű. Szükség volt pár új csavarra is. Hála az égnek, a vadiúj SKF féltengely - bár kinézetre nem -  de a próba alapján teljesen kompatibilis. Bekerült az új stabpálca is, illetve a lengőkarok is, természetesen. 

Mivel a balos csonkállvány nem akarta magát megadni (konkrétan a féltengellyel össze van ékelődve), ezért betettem egy bontottat, aminek a csapágyai szinte újak.

A jobbos féltengely körül voltak nehézségek, egész konkrétan kicsit nehezen sikerült kioperálni a féltengelyt megvezető támcsapágyat első körben. Agyig csavarlazítózva, hőlégfúvózva már kiugrott a helyéről végre, utána sikerült a tartókonzolt leszerelni a blokkról, amiben egy blokktartó szilent is van, természetesen eléggé ratyi állapotban. A konzolból nem sikerült kiütni persze a cuccost, és présem se volt, szóval a késsel kivágás, majd vasfűrésszel bemetszés utáni felmelegítés eredményeképpen kibaszatott cucc lett a megoldás. Ismét felhevítés után egy kispolski főtengelycsapágy segítségével ütöttem be az újat, szerencsére ebben nagy segítségemre volt Ákos. Nem lett valami szép, de legalább már fogja valami alulról a motort.

A jobbos lengőkar felszerelésekor már fogyott a lelkesedés, a lelkierő, meg az energia is. Mivel nem sikerült rendesen átütni a csavart a szilenten, és nem voltam már eléggé biztos abban, hogy lyukra tudjam illeszteni roncsolás nélkül, így abbahagytam a munkát, későbbre tolva a befejezést.

A jobb oldal összerakásán kívül hátravan még a váltó feltöltése olajjal, a motorolaj és levegőszűrő lecserélése, illetve egy kuplungbowden-csere. A futómű szerelése közötti pihenőkben kicseréltem a hátsó ajtó gázrugóit, egy amolyan pihenésképpen. Kezd a kocsi összeállni, még az is lehet, hogy hamarosan foglalhatok vizsgaidőpontot

164282 km a kocsiban.

Megejtettem egy olajcserét. Igen, több, mint 10 ezer kilométer került az autóbaa legutóbbi olajcsere óta. Hogy mégis miért nem cseréltem olajat korábban, az egyszerű: a motor olyan szinten zabálja, és egyben szórja is magából az olajat, hogy gyakorlatilag két olajcserényi kenőanyag került a motorba ezen idő alatt. A tervezett leállítás előtt fog elkerülni főtengelyszimering és szelepszárszimering cserére az autó, viszont addig sem akartam pancsolt olajjal járni. 

Így vettem olaj- és légszűrőt, illetve teszkós Total olajat, majd megejtettem a cserét.

A bal első kerékagy-csapágy meghalt teljesen. No, ezt már tavasszal is konstatáltam, de valahogy nem volt energiám hozzá. A kispolskival ellentétben itt nem olyan egyszerű a művelet: prés és egyéb célszerszám kell hozzá. Mondjuk én sem a klasszikus megoldást választottam, hanem átmentem egy klubtárshoz, és 3 ezer forintért vettem egy bontott csonkállványt, csapágyastul, mindenestül. Kicsit még tartok tőle, hogy a gumi is szar, és emiatt ment tönkre a régi csapágy, így sajnáltam volna az újat beletenni. 3 ezret meg megér, hogy a tervezett leállásig kibírja még. Amúgy, aki követi a blogomat, emlékszik, hogy volt egy fék-halálom is, aminek köszönhetően a megszorult munkahenger annyira megfogta az egész szerkezetet, hogy izzott az egész mindenség .

Ha már olyan hamar sikerült mindenen túllenni, betettem a középső szellőzőrostélyt a helyére. Az alap (Junior, Convertible Junior) modelleknek középen nem volt légbefúvó gyárilag. Beszerelése egyszerű, mielőtt bepattintanánk a rostélyt, ki kell vágni a lukat mögötte a boxon. Eléggé hamar megvoltam ezzel is. Remélem, most már érezhetően jobb lesz a fűtés lehúzott tetőnél. Felhúzottnál nincs gond

Amúgy a kocsi szépen teszi a dolgát, napi használatban van, fogyasztással meg vagyok elégedve.

Kihagytam egy-két blogot. Konkrétan arról, hogy megtörtem az autót, majd rá egy hónapra engem törtek meg. Nehéz erről írni, egyik felől arról, hogy mekkora hülye voltam, másik felől arról, hogy saját hibámon kívül vált a kocsi használhatatlanná. Idővel majd pótlom ezt a két elmaradt blogot.

Most írok arról, hogy mi van, mi lett a Polskival. A baleset után pár nappal lefeszegettem a bepréselődött hátfalat olyannyira, hogy a főtengelyt körbe lehessen forgatni. Az első indítási kísérletre vígan beindult, vette a gázt is, sőt, leszámítva, hogy 1-es és 3-as sebességek eltűntek a motor-váltó előretolódása miatt, még haladni is lehetett vele.

Pár hónapra rá, talán március környékén elővettem a kabriót, bízva, hogy lassan itt a jó idő, a polskit pedig betoltam a garázsba, hogy szépen nekiállok üzemképessé tenni. Többek között hozzájutottam egy aránylag jó homlokfal-sárvédőhöz, jelképes összegért. Nem tökéletes állapotú, de az autó nem is szépségdíjra megy. Már :(.

Körülbelül két héttel ezelőttig nem volt sem időm, sem lelkierőm foglalkozni a kocsival. Egy szabad hétvégén viszont eljött a lehetőség. Lebontottam a hátfalat, fogtam faékeket, vasrudakat, pajszert, olajemelőt, kalapácsot és gumikalapácsot, majd az autó hátulját úgy ahogy szintbe hoztam. Felkerült rá a Somától kapott hátfalat is. Bár nem volt egyszerű, de összejött. Még anno Pocoktól vettem egy elegant gépháztetőt, az is felkerült a régi, összetört helyére. A kocsi hátulja a lámpatestet leszámítva egészen korrektül nézett ki, csak kicsit kellett hunyorogni, hogy ne legyen feltűnő, hogy az összes rés szarul áll.
Amúgy, zárójelesen megjegyezve, az autónak a futóműve szemmel láthatóan jól áll, sérülést nem szenvedett. Ezen a ponton amúgy nagyon elfáradtam, és bár az elejének neki kellett volna állni, hogy kormányozhatóvá tegyem, kellett egy kis bíztatás. Gondoltam, bedobom az akkut, beindítom, és az majd jól felvidít. Így is történt, elkezdek önindítózni. Az indító teker mint állat, majd tragikus hirtelenséggel egyre jobban lassult a forgása. Mintha az akku merülne le, de gyanús volt, hogy a műszerfali izzók nem halványodnak. Végül már csak kattogott. 
Betettem egy másik, frissen feltöltött akkut, azzal meg sem mukkant. Gondoltam, megnézem, mi a helyzet hátul. Hát, a főtengelyt nem nagyon tudtam körbeforgatni. Kicsit beparáztam. Erőltettem, akkor kicsit megmozdult, de nem nagyon jártam sikerrel. Egyszer meg is próbáltuk betolni, de a lejtőn ráengedett kuplunggal csak a hátulja kezdett el pattogva ugrálni, a kereket blokkolgatva. Remek. Itt feladtam a dolgot. Bár kaptam tanácsokat, hogy csak én vagyok gyenge, valószínűbbnek látszódott, hogy a főtengely kapott egy ütést, emiatt elferdülhetett a blokkon belül valami. Nem örültem ennek.

Egy nappal később kivettem a motort. Nem hagyott nyugodni. Reménykedtem benne, hogy az alulról hiányzó lendkeréktakaró az oka, a lendkerék feltekert valamit a nyelestengelyre, és azért nem akar körbeforogni. Sajnos nem. Bár a kiemelőcsapágy gyanúsan össze volt integrálódva a kuplungszerkezettel, nem ott volt a gond. A főtengelyt továbbra sem tudtam körbeforgatni, gyertyák, és fellazított szelephimbák ellenére se. A lendkerék fogaskosozrújába beakasztva a csavarhúzót, át lehetett szenvedni kicsit, de nem nagyon mocorgott így sem. Vezérlés felől megbontva a tapasztalat az volt, hogy a kiszedett motor főtengely-csavarján lévő, 32-es kulcsot igénylő csavarját simán ki tudtam tekerni, kiékelés nélkül. Remek. Végül szétdöntöttem az egész motort a picsába, lekötöttem a csapágyakat, a főtengely továbbra sem lehetett forgatni. Lekötöttem a hajtórudakat. Az egyes henger szépen járt a hengerben, a kettes viszont nem. Kivettem az egész hengert, dugattyústul, hajtórudastul. Hát, akár hiszitek, akár nem, faléc + kalapáccsal is alig lehetett kiszedni. A gyűrűk megszorulva a horonyban, közöttük temérdek olajsár, brutális kopások mindenhol (főtengelycsapágy, hajtórdcsapágy mind-mind rézig elkopva). Ekkor már túl voltam egy egynapos, és éjszakás virrasztás után, mely alatt azon agyaltam, mi legyen a kocsival. Ekkor már fenn volt a hirdetés a 126.hu-n, hogy eladó 50 ezerért, és vége. Jöttek is az érdeklődők, akik az alkatrészekre rárepültek, mint gyöngytyúk a takonyra. Na, ez szar érzés volt. Mármint, nem azért, mert az alkatrészek érdekelték a többieket, hiszen én is rárepültem volna a lehetőségre. Csupán a gondolat, hogy az autót el kell bontanom, mint anno JRB-t.
Ekkor lettem ideges, és hívtam fel Kálomista Gates Ákost, hogy szükségem volna a motorblokkra, amit kölcsönadtam neki. Vicces, hogy hat évig útban volt a JRB motorja, most meg hirtelen ilyen kapós lett. Legalább másfél hónapnyi teszt után kerül be a kocsiba. 

Úgy gondoltam, egy esélyt mindenképp megérdemel. Kitűztem magam elé a célt: ezzel az autóval kell lejutnom a siófoki tavaszi találkozóra a szombati nap. Eléggé jó motivációnak tűnt.

Szerdán átmentem Ákoshoz, vagyis Gráf Marcihoz, éppen akkor fejezték be a blokk kiszerelését. Kaptam Marcitól két kis pöcköt, ami a kiemelőcsapágyat tartja, mert az elhajlott nekem. Motort bedobtuk a kabrióba, összeszedtük Julit, és cirka 12 órás munka után nekiálltunk este nyolckor a motor felöltöztetésének, és beszerelésének. Már majdnem fennvolt a jobb oldali burkolat, generátorostul, mikor észrevettem, hogy a csapágyas generátor nem csak kicsit, hanem brutálisat kotyog. Egész pontosan a turbinakerék itt-ott beleér a burkolatba. Egész vissza, turbinaház szét, kerék le, generátor ki, garázs mélyéről ismeretlen állapotú, de jó csapágyú generátor be, egész összerak, örül. Nagynehezen beszenvedtük a blokkot a helyére, összehúztuk a csavarokkal, felkerült ismét a hátfal. Motor-rögzítő rugós szerkezet csavarja a meghúzáskor persze megszakadt. Vagy az anyja, már nem tudom, igazándiból most áll a helyén, nem piszkáltam. Itt abbahagytuk, Ákost hazavittük, mert hajnali 1 körül már nem jár semmilyen tömegközlekedési eszköz mifelénk.

Tegnap, azaz csütörtökön nekiugrottam a hátralévő résznek. Itt már egyértelmű volt, hogy az autónak működnie kell szombatra. De lehetőleg pénteken már próbálható legyen. Bekötöttem az összes szart (csövek kábelek gázbowden), állítottam egy gyújtást, és próbaindítottam. Nem sok tekerés után a kocsi beröffent. Nagyon jó érzés volt . Le is állítottam gyorsan, hogy felszórom a generátorra a szénkefét, szabályzót, és a szíjat, és akkor elvileg megvagyok a hátuljával. No, nem így lett. Első meglepetés, hogy a feszültségszabályozó rögzítőcsavarjai közül az alsó bele volt törve a generátorba. A hátfal fenn, megszakadt csavarral... nincs az a pénz, hogy én azt leszedem, hogy kimenetmetszem a csonkot. Kapott egy combos rugós alátétet a másik csavar, és rögzítettem. Ha leesik, úgy jártam. Másik meglepetés, hogy hiányzott a diódahídról az a vezeték, mellyel gerjeszt a szerkezet, tehát a szénkefére menő. Ezt gyorsan pótoltam. Már csak a szíj, és próba. 
Vagy nem.
A szíjtárcsának a három tőcsavarja közül az egyik hiányzott. Szerencsére a régi generátornak az egyik tőcsavarja kijárt, így pont kéznél is volt. Betekerem, húznám fixre... hát, meg van szakadva... Remek. Szíjtárcsa nélkül betekerem, hátulról lekontrázom (csapágyak már előre köszönték az oldalirányú ütéseket...). Persze, ez sem lett tartós, amikor már tényleg fixre húztam volna, a másfél fordulatnyi menet kiugrott az anyából. Ekkor megintcsak ideges lettem, odarángattam a hegesztőt, betekertem agyig a tőcsavart, majd megpontoztam hátulról. Nem lett sikeres, mert bár volt már ott 20 grammnyi ragya, a csavar továbbra is elforgott. Tőcsavaros agy célszerszámmal le (milyen szerencse, hogy kaptam ilyet pár hónapja), egész szar satuba be, felesleg leköszörülése, tőcsavar be, hátulról agyig körrbevarrvás, felesleg leköszörülés, satuban csavar belehajtás, tesztelés, áááááálat. Egész generátorra fel, szíjtárcsa fel, hézagolókkal szopás, összerak, indít, mér: tádááááám: nincs töltés. El sem alszik a gerjesztőlámpa. Fasza. Hátramegy, méreget. Nincs gerjesztés. Direktbe kötve sem nagyon. 
Egész szarság le, diódahíd ellenőrzés még a helyén. Egy csomó forrasztás szar. Elkezdem átforrasztgatni, mikor a gerjesztődiódák közül az egyik láb gyakorlatilag lötyög. Remek, a dióda el van törve. Diódahíd ki, régi generátorból diódahíd ki, mostani generátorba be -mindezt felszerelt szíjtárcsával, és hátfallal- majd próbáaindítás, ééés tölt, mint az állat. Fasza.

Tanulva korábbi hibáimból, nem adok a rendőröknek támadási felületet (olyan nagyot), így az otthon található összes lökhárító közül összelegóztam egy használható hátsót, műanyagok, tartóvasak, minden. Nem vaolt egyszerű, de sikerült. Felszerelni már nem, valahogy nem akartak lukra menni a csavarok. Szerencsére a kalapálással megoldódott a probléma, fixre húzva minden beállt a helyére. Rendszámvilágítás be, tolató és ködlámpa leszarva. Túrtam egy jobbos lámpaburát (szerencsém volt, csak olyan volt otthon, de abból vagy 6). Feltettem, ellenőriztem a lámpákat, minden működik. Úgy tűnik, a hátulja ezennel kész.

Mentem előre. Korábban már kirángattam az elejét, hogy valahogy kinézzen. Az akku például már elfért, sőt, a pótkerék is betehető lett végre. Egyedül a jobb első kerék nem akart elfordulni, balra szedve alul beleért a sárvédőbe. Ez azért volt érdekes, mert szemmel láthatóan annak a sárvédőnek volt a legkisebb sérülése. A problémát olajemelőzéssel megoldottam. Bár a doblemez átszakadt alul, de a sokadik próbálkozásra már visszaállt egyenesbe az egész, és szépen alá is lehetett szedni. El is csodálkoztam, hogy a kicsit leeresztett téligumik ellenére is mennyivel könnyebb tekerni a kormányt, mint a kabrión. Hát igen, komplett új az eleje!

Előre feltettem a Pety@tól vásárolt első lököst. Kicsit fura volt a tőcsavar rajta, valaki miután letört, egy sima csavart hegesztett fel, úgy, hogy a homlokfalra felfekvő felületre hegesztette a hatlapfejet. Eléggé idiótán néz ki, de ez legyen a legkevesebb, az egész autó úgy fest, mint amit lehánytak volna (harmonizál a kabrióval). Kapott egy rendszámkeretet, és egy rendszámot. Utána felkerült a csomagtartó fedél is. Kicsit vicces volt, a jobb oldali zsanér szinte teljesen lelóg a tartóról, a tőcsavar a nagy anya nélkül meg sem fogná a zsanért. De a hézagok viszonylag egyformák, és könnyen nyitható is végre. Pedig a záron nem is állítottam. Bekerült a jobb első lámpa... nos, ez némi állítást igényel még. Elkezdtem túrni jobbos irányjelzőt is. Sajnos teljesen eltört, de szerencsére a ledek, és a vezérlőjük hibátlanok. Jobbos irányjelzőből egy darab volt itthon, burából viszont egy sem. Csak balosból, de abból vagy 4. Aztán valahonnan előkerült a viandr-től kapott szürke bura. Abból volt egy pár, bár vicces lett volna a felemást fennhagyni. Ezt már holnapra marad, mert itt hajnali kettő volt, és nagyon fáradt voltam.

Kell még kuplungot állítani, kirámolni a sok lomot a belsejéből, és elmenni egy próbakörre. Ja, meg strobival gyújtást állítani. Ugyanis az elegant gyújtás nem került be. Még elképzelhető egy váltótartó gumibak csere is, de ez még a próbakör függvénye. Az autó ezzel 99%-ban összeállt a tavaszi találkozóra a kocsi. Már csak abban kell reménykedni, hogy le is visz. 

Fényképeket nem csináltam tegnap, de még úgyis esélyes egy ápdét, majd akkor pótlom. Addig úgysem publikálok

Egyre jobban kezdett eldurvulni a hideg motoros csörgés-süvítés a kocsiban. Mivel az autó napi munkábajárós jármű, ezért nagyon fontos, hogy ne hagyjon ott sehol.

Hétfőn kíváncsiságból leakasztottam a generátorszíjat, mondván, nehogy beszerezzek egy generátort hiába, akár csak tartalékba a jelenelegi felújításának idejére. Nos, ezt jól tettem. A leakasztott szíjjal is jelentkezett a probléma. Eléggé ijesztő volt:



Ennek az 50%-a sem rossz minőségű bútoralapanyag, a zaj a vezérléstől jön. Ha ez nekem beáll egyszercsak, nagyon ráfaragok. Így -Juli anyagi segítségével- másnap reggel a Bárdinál sikeresen vettem egy vezérlésszettet: szíj, feszítőgörgő, vízpumpa, és egy főtengely-szimering. Mivel volt némi olajfolt a motor oldalán.

Volt fejtörés, hogy akkor mikor, és hol csináljam meg - a szerelő most kiesett a képből, hipercsóróság miatt - így bízva abban, hogy valamire még emlékszem a tanulmányaimból, este hazaérve otthon nekiálltam. Egy gyors hibakód kiolvasással kezdtem - mert újabban egyre gyakrabban pislákolt ez a csodálatos lámapa. 52-es hibakód - lambda vezérlés. Remek, ez egy másik hiba. No, maradjunk az eredeti tervnél
A könyv nyitva volt, így szerencsére viszonylag gyorsan lennvolt a burkolat, előírásszerűen kiékeltem a vezérműkereket és a lendkereket (legalábbis ennek a tudatában) akasztottam le a szíjat. Azért volt bennem némi para, és biztos ami biztos, összejelöltem a két kereket. Szíj lekerült:  fényes felületű, Pirelli feliratos, rajta "TU Moteur"... azta... lehet, ez még gyári volt?

Feszítő is lekerült (SKF France), majd jött a meglepetés (mondjuk nem volt akkora meglepi):



Hezitáltam a vízpumpával, mivel az eladó szerint egy másik típust is hozott a katalógus, ami nagyon hasonló volt ehhez, de mégis más cikkszámon ment. Szemre egyforma volt, így a fagyállót leeresztettem a kocsiból, és szépen kivettem a pumpát. Nem tűnt nagyon elhasználtnak, de azért kell bele az új. Hopp, helyére vissza, csavarok vissza.... miatosz? Nem megy bele az egyik csavar! Pár századmilliméter híján nem lehetett behajtani a csavart! Itt jött a fejtörés. Majd méregetés... Majd arra jutottam, lesz ami lesz, felbővítem a furatokat. Így már rögtön bement a helyére.

Főtengely-szimmering. Szíjtárcsa már lenn volt (ez egy hatalmas ötlet, Polski generátorhoz hasonlóan 3 csavar tartja az agyon, azt pedig egy csavar a tengelyen. Így nem kell szopni a szíjcserekor a főtengelycsavar kihajtásával). Viszont az agyat le kell szedni hozzá. Nos, lendkerék kiékelve - gondoltam, nekiugrottam a nagy krovával, majd... a főtengely elfordult!

Mi a tosz?! 

Nos, sikerült a lendkereket szarul kiékelnem. Esélyes, hogy 180°-al arrébb volt a reteszelésre szolgáló lyuk, tehát eleve rosszul álltam neki a műveletnek... Arohattéletbe!

Ekkor annyira befostam, hogy nem is próbáltam tovább. Mindent visszaállítottam a saját magam karcolta jelre, felszórtam a szíjat, érzésre húztam a feszítőn, körbeforgattam kétszer a főtengelyt. Minden jónak tűnt, feszességre még húztam kicsit, majd mindent fixre húztam. Még kétszer átforgattam, majd miután semmi sem akadt semmivel, bátorkodtam beindítani.

Beindult!

Majd gyorsan leállítottam, mert víz az nem volt benne.

Feltöltöttem, légtelenítettem, járattam, próbaköröztem: minden okénak tűnt.

Remélem, nem is fog széthullani azért, mert valamit elrontottam volna . Szimmering cserét majd megejtem máskor. Vagy azt majd megcsinálja a szerelő. Hamarosan utánajárok a lambda-problémának is, bár szerintem ez is csak egy amolyan csatlakozó-gond lesz.

Ahogy elpakoltam a szerszámokat, mennydörgéssel, villámlással leszakadt az ég.

Piszok mákom volt. 

Az online segítséget ezúton is köszönöm a 205 klubos kollégáknak!

Az autó elérkezett a várva-várt "sokötös" kilométer-álláshoz.

Mindennek előjátékaként vasárnap az alapjáratom felkúszott 1500 körüli percekénti fordulatszámhoz, majd ezt tartja is szépen. Egy kátyúbahajtás óta van a jelenség. Ha szerencsém van, a bekoszosodott alapjárati motor megszorult. Ha nincs szerencsém, akkor tönkre is ment. Ez utóbbi egy 33 ezer forintos móka, tehát örülnék, ha az előbbi jelenséget egy takarítással sikerül megoldani.

Mindezek örömére ma munkából hazamenet a generátor valami hihetetlen mód csúnya csikorgásba kezdett. Minden bizonnyal a csapágy kezdett elhalálozásnak... Éljen! Már kezdtem örülni, hogy különösebb gond nélkül tehetem el télire. De sajna nem :(


Update:
 

Tegnap nem csikorgott a generátor. Sőt, azóta egyszer sem. Érdekes, és örülök neki, annak ellenére, hogy nem szeretem a magától megjavuló hibajelenségeket.

Hazaérve nekiugrottam megkeresni a magas alapjárat okát. Első körben gyári diagnosztikát keltettem életre. Nem volt nehéz, egy előre bekészített csatlakozó egyik vezetékét kellett testre tenni, ezután a csekkendzsin lámpa kivillogta nekem szépen, hogy TP és ECT szenzor hibája van a kocsinak. Ez azért jó, mert egyik sem alapjárati motor.

Gyorsan leszedtem a TP szenzort (Throttle Position, azaz fojtószelep-állás érzékelő, egész pontosan ez egy potméter, ami a házpedál/fojtószelep állása szerint változtatja az értékét). Az autodata alapján az értékek normálisak voltak, így sajna ez a hiba egy régi hibakód lehetett. Ha már ott voltam, kiszedtem az alapjárati motort. Gyújtás ráadáskor eme léptetőmotor egy tengyelt mozgat meg. Ezt szépen csinálta is, így egy gyors takarítás után visszakerült a helyére. Maradt tehát az ECT, azaz a motorhőmérséklet (egész pontosan motor hűtőközeg-hőmérséklet) érzékelő. Csatlakozó lehúz, kimér: autodata adatai alapján rendben van. Csati vissza. Nekem gyanús volt ez, így tovább mentem: leakasztottam a motorvezérlőt a helyéről, és ott, a csatlakozókon is elvégeztem a méréseket. Normál esetben a hőmérő két, motorvezérlőre menő vezetékén 0,2-2,5 V közötti feszültséget kellene, hogy mérjek, a motor hőmérsékletétől függően. Itt kitartóan 5 V feszültség volt jelen. Csati motorvezérlőről lehúz, ellenállást mér: tádám, szakadás. Azaz a kábelben van a hiba. Kezdtem a hpmérő-csatlakozójánál ismét. Ahogy húzom le, egyik vezeték el is enged. Hopp. Csati maradéka levág, új kábel ráforraszt, zsugorcső, anyámkínja, vissza a helyére, majd mérés a motorvezérlőn: máris jó. Csati visszafug helyére, majd örül: a hiba megoldva!

Újra normális az alapjárat, és nem zabál annyit

A hosszú hétvégén majdnem sikerült pontot tenni a lengőkar-sztori végére.

Majdnem, ugyanis vannak még befejezetlen, elvarratlan szálak. Szombaton OT expo, vasárnap nekigrottunk, de mivel hétfőn délelőtt fotózás egy magazinnak... így csak délután sikerült folytatni a műveletet. Jó macerás munkával felbakoltuk a polskit hátul. Azért volt macerás munka, mert az emelőbakok óriásiak, valami teherautóé lehet, az emelőm meg nem tudja ennyire megemelni a kocsit elsőre.

Sebaj, kocsi magasban, én szépen befeküdtem alá, leszedtem a két lengőkart, és ha már ott voltam, a tankot is. Hát, mit ne mondja, eléggé odavolt mind a kettő (három) cucc. A balos lengőkar -ami miatt az egésznek neki kellett ugrani- na az tényleg szét volt rohadva. Az egyik szilentnél bele is ragadt rendesen, így rángatni kellett a kiszedéshez. No, rángatás közben gyakorlatilag mint egy darab papírt, úgy sikerült hajlítgatni. Hihetetlen...

Alul sikerült találni pár rozsdafoltot, amit gyorsan le is ápoltam, majd kapott vékony rétegben alvázvédőt. Sejtettem, hogy az egész nem lesz meg valami hamar, így nem is szenvedtem az összerakással. Míg én alul szöszmöszöltem, Juli az új, gyári alapozótól megpucolt tankot vette kezelésbe: új alapozás, majd festés. A színt végül én adtam meg neki -tankhoz illően stílszerűen zöld lett.
Szóval ott tartottam, hogy tudtam, hogy ez nem egynapos program, így berakosgattuk az új lengőkart, felfogattam a csavarokkal érintőre, meg a gátlót is bekötöttem, aztán itt nyugovóra tértünk.

Másnap délután folytattuk ott, ahol abbahagytuk: bekerültek a sallangok először a balos, majd a jobbos kerékhez. Ez utóbbi annyi extrával járt, hogy kerékagy-csapágyat kellett cserélni. Miután egy korábban bontott kerékahyból kiszedtem a csapágyakat, és minden nyalánkságot, Juli szépen letakarította kívül-belül. Ezután feldobtam a garázsban rendszeresített villanyrezsóra. Kívülről még rásegítettem gázégővel. Ezután viszonylag egyszerűen bement a helyére a mélyhűtőből frissen kiszedett csapágyfelek. Bőséges zsír, majd az új szimeringek, majd az egész be a helyére.

Na, a csavar meghúzása nem volt egyszerű... Egész pontosan a roppanógyűrű: nem akart roppanni. Tiszta ideg voltam, pár szerszámot sikerült is eltörnöm, de meghúzni, vagyis megroppantani nem sikerült. Végül itt feladtam.

Ma folytattuk a szerelést. Beszereltem a tankot, melyre felkerült egy bontott jeladó. Sajnos az előző már nagyon odavolt: a csőcsonkok eléggé félelmetesen elvékonyodtak. A rossz hír, hogy a másik jeladónak hiányzik az aljáról a szűrőő. Próbáltam ám átszerelni a másikról, de nem jött össze. Oda jutottam, hogy végül elveimmel ellentétesen bekerült egy plusz szűrő, az előírásokkal ellentétben nem a nyomó-, hanem a szívóágba. Viszont az nem gagyi: még a Justyból maradt meg, vadi új volt. Derékszögű csatlakozással, pont ideális a polski motorterébe

Felkerültek az új munkahengerek hátulra, a Gyulától szerzett fékcsövek, és gyakorlatilag minden, ami kellhet. Bekerültek a fékbetétek is, majd az egész kocsi lekerült téglákra, meg rossz kerekekre. Csövet megnyit, Juli meg szépen kipumpálta több részletben előbb a régi fékfolyadékot, majd a levegőt a rendszerből. Eléggé paráztam az első fékmunkahengerek megnyitásakor, de szerencsére nem volt gond: simán kinyitottam, majd utána gond nélkül elzártam -többször is. Utána többször is ellenőriztem, szerencsére nem szivárgott. Persze, ez is akkor, amikor vettem tartalék munkahengereket . No, nem panaszkodom, ennek csak örülök.

Renkívül jó érzés, amikor szép színű folyadék jön ki a légtelenítő csavarból

Előre is bekerültek az új fékbetétek. Ég és Föld a különbség az új, és az eddigi bennlévő LPR-ek közt. Ez utóbbinak az önbeállóit kézzel is tudom gyakorlatilag mozgatni. Miután minden a helyére került, még egy utolsót próbálkoztunk a roppanógyűrű roppantásán, majd miután ez nem jött össze, a "f@szomkivanezzelaszarhadéklengyeltarkónbaszottkankósrezignáltkurvaanyjánakgennybeszáradtfosivóatkájával" felkiáltással összeraktam így, ahogy van. Ha beszarik, én leszarom, nem érdekel, de elegem van. És akkor arról még nem is nyilatkoztam, hogy jobb oldalra még mindig nem sikerült vadásznom porvédő gumit a gömbcsuklóra, így továbbra is a Trabié van fenn, ami rövidebb 3 millivel. Jól telenyomtam zsírral, a java úgyis kicsapódik belőle az első próbakör alkalmával.

Miután minden a helyre került, letettük a kocsit a lábára. Levettem a töltőt az akkuról, feltöltöttem a tankot kannából, majd egy kevés köszörülés után beindítottam. Igaz, hogy szar hangja van a kocsinak, de nagyon örültem ennek a hangnak. Kertből kiáll, próbakör, pár satuzás, kormány rángatás menet közben, majd vissza a kertbe. Aláfekvés, lengőkar csavarjainak véleges lehúzása. 

Próbaképpen elmentünk Pilisvörösvárra tankolni. Sajnos a fékek befognak, és bár agyontaposgattam, sajnos nem sikerült teljesen megoldani a dolgot: bár hazaérve nem volt már olyan forró a fék, itt valami nem stimmel sajnos. Viszont szétszedni nem fogom még egyszer, az biztos. Holnap még melóba menet megtaposom párszor, ahogy kell, aztán kiderül. Remélem megoldódik a dolog.

Julinak hatalmas köszönet a segítségért, már az nagyon jó volt, hogy nem kellett a kocsi alól rendszeresen kimászkálnom a szerszámokért .

Szokatlan még a kék alkatrész a kocsi alatt: mindig azt hiszem, hogy rámentem valami kék dologra, például a fékfolyadék flakonjára, vagy ilyesmi

Remélem a fékdolog megoldódik a találkozóig. A rossz hír, hogy nagyon sok rozsda került elő... Többek között a hátsó belső doblemez, és hasonlók... Félek, mi lesz itt, ha leszerelem a sárvédőket, küszöböt...

A peuról pedig majd blogolunk nemsokára

A napokban érdekes zajok jöttek elő megint a bal első keréktől. Meglestem, nem  gumiharang szarakodott. A helyzet az, hogy úgy fest, csapágyas lett a kerékagy. Áffene. Megrángattam a kereket: mintha a nagy anya le lenne lazulva. Nyomban húztam is rajta két menetet minimum. Érdekes, mert sasszeggel le volt zárva, nemtudom, tuti nem lazulás volt. Most nem nyomatékkulccsal tettem, mert a szükség úgy hozta. A kerék még mindig lötyög egy 1mm-nyit minimum, tehát attól tartok, ez erősen csapágyas lett. A jelenség maga érdekes: ment közben semmi zaj, üresben guruláskor, motorféknél jön csak elő, egy eléggé érdekes, fémes csikorgás, de nem folyamatos, hanem szakaszos. Mintha egy teljes fordulat 10°-ánál jönne elő. Nemtudom, mi lehet, szerintem csapágy. A kötyögásból erre következtetek. Ha valakinek van épkézláb ötlete, az ne tartsa magában, hátha nem kell cirka tízezret kiadni megint feleslegesen.

Továbbá a termosztát tényleg megdöglött, a kartonozás meg nem a legjobb megoldás, mert bár kézzel tudom kapcsolni a ventilátort, anyu nem biztos, hogy gondol arra, hogy be kéne kapcsolni, ha maxon van a hőmérő. Jah, mert a hőgomba is szar lehet, ugyanis majdnem felforrt állapotban is baxik bekapcsolni a ventilátort. Olajcsere ideje még odébb van, bár lehet, hogy egy nagyszervíz erejében előre lesz hozva 2 ezer kilométerrel.


Hogy valami érdekességet is mondjak, voltam idei első Subarus talin, a Hősök terén. Volt sok szép Impreza, Legacy, meg Outback, meg egy Justy. . Nagyestélyi, kisestéi (juSTi), rózsaszín prodrive, és az elhagyhatatlan metálkékkasztni-arany felni párosítású bubuk. Mosolyogtak a "másik autóm egy kispolski" matricán, morogtak, amikor beálltam a bubuk közé, de amikor észrevették, hogy márkatárs, akkor odajöttek nézelődni. Ilyet nem sűrűn látni, Imprezát meg amúgyis bármikor láthatnak . Most kivételesen nem dicsekedtem, hogy 2wd. Helyette fotóztam. A rendőrök megint jöttek hepajkodni, hogy gyülekezési engedély hol van, bár ezt egy nyilvános parkolóban elég vicces. Véletlenül jött össze ennyi Subaru, ennyire hihetetlen? Egy megállt egy márkatárs mellett beszélgetni, aztán az összes arrajáró subaru ottragadt egy mondat erejéig .

Csináltam sok fotót, bár az akkujaim nem voltak feltöltve, hideg is volt, és Julinak másnap melóba kellett mennie, így a 20:30-as kezdés után egy órával eljöttünk. Legközelebb egy hónap múlva esedékes a tali. Remélem addigra összekupálódik annyira a piros, hogy kölcsönpével el tudjak jönni.

Röviden ennyi. Polskiról jön a blog, holnap, vagy holnapután. Már a végén járok, de szemgyulladás, és kézleégés miatt nem hegesztettem egy darabig... (jobb kezem lebarnult, mert kesztyű nélkül hegesztettem )

Üdv!