Szóval kipufogó.

Kaufferből berendeltem a kipufogócsövet, gondoltam, egy cső csak nem lehet szar, így a legolcsóbb, lengyel gyártmányt vettem. Illetve olajakat, szűrőket is beszereztem. 

Nos, a cső nem volt jó ötlet. Konkrétan 10 centivel hosszabb a kelleténél, az ívek se olyan szépen voltak hajlítva, szóval... szóval visszavittem, és elkezdtem keresni egy másikat, mert raktáron nem volt sajnos nekik más. Viszont a kipuszerzés közben észrevettem, hogy sajna a hardy darabokra van szakadva. Fain. Alig jött meg a fizu, már el is ment alkatrészekre, erre ez is. Szóval berendeltem egy jobb minőségű utángyártottat (Swag). Ez volt szerdán. 

Mai nap tudtam szerelni, jóbarát révén sikerült 2 ezer forinttal drágábban beszerezni Bosal kipucsövet. Gyönyörű minőség és kidolgozás. Na, gyorsan be a kocsi alá, kezdem a hardyval, mert a kipu útban lesz neki. Ahhoz, hogy le tudjam húzni a hardy-t a helyéről, le kell kötni a kardáncsapágyat. No, csapágykengyel leold, és... hoppá. Hol a csapágy? 
Nos, a kardáncsapágy úgy ahogy van hiányzik. A nyomok alapján nagyon régóta. Így akkor érthető, hogy miért ment szét a hardy. Mivel az autó nekem nagyon kell ma, ezért összeraktam csapágy nélkül, ha évekig elment anélkül, akkor csak nem ezen a 80 km-en fog tönkremenni. Főleg, hogy nem motorfékezek akkor úgy, ahogy szoktam  

No, kiput összerakom, nagyon szépen illeszkedik, de... basszus, elfelejtettem pasztát venni. A két cső találkozása kúpus kialakítással kapcsolódik egymáshoz, nem tűzkarikával. Ahogy kell, ki is fj rendesen :( Mivel a csapágy miatt le kell vennem úgy is ismét, így ezzel perpill nem foglalkoztam.

Olajcsere. Hú. Hát, most egy sokakat megosztó dolgot fogok leírni. Az, hogy az olajcsereperiódust túlléptem már megint, régóta nyomozok a csattogó hidrotőkék miatt, hogy mit lehet vele tenni. Nagyon sokan írták, nem akartam elhinni, ezért google-lel is kerestem a módszert, és meglepetésemre a totalcar-os motordokin túl többen is írják, hogy "csodát tesz" a motorral, ha olajcsere előtt a motormosó helyett fékfolyadékot töltök. Hát, ezt konkrétan nem akartam elhinni, de csak motoszkált bennem, hogy ha ennyien ajánlják - főleg mercisek - hasonló problémára, akkor érdemes megpróbálni. Nos, három hónapig rágtam magam rajta, végül úgy voltam vele, hogy legrosszabb esetben kereshetek 2.5-ös motort a kocsiba, amire amúgy is vágyom Betöltöttem, beindítottam, és hagytam járni 15 percig, ahogy javasolták. Hát, a mocinak inkább kopogós hangja lett, szóval lélekben elkönyveltem, hogy mekkora fasz voltam, hogy figyelmen kívül hagytam azt, amit a szakiskolában tanítottak Mondom, akkor már mindegy, teljen csak le a 15 perc. 

Nos, a 10. perc környékén a motornak egyre szebb hangja kezdett lenni. Lemásztam az aknába, elkezdtem lebontani az alsó burkolatot, és szépen, a motor leállítása után leeresztettem belőle a cuccot. Nem volt nagyon koszosabb a vártnál, viszont gyorsabban lefolyt. Közben fenn kiszedtem az olajszűrőt - Mercinél ezt fentről, egy fedél levétele után lehet kiemelni, ahogy egy éve már megírtam. A szűrő aljánál meglepődve tapasztaltam, hogy tele volt mindenféle szmötyivel - nocsak, lehet mégis ért valamit a cucc? Új szűrő be, új légszűrő be, és a tavaly kihagyott gázolajszűrő is felkerült a helyére. Nem töltöttem fel gázolajjal, egyrészt, mert nem volt kéznél ennyi, másrészt meg úgy voltam vele, inkább nyekegtetem kicsit az indítóval, addig legalább feláll az olajnyomás. Így is lett, előbb lett olajnyomás, mint ahogy a motor beindult volna, majd szépen be is röffent. Járattam jópár percig, a hangja nem volt rosszabb, mint előtte. Tavalyről már tudtam, hogy akkor kezd el igazán csattogni a hidrotőke, amikor már meleg az olaj. Idén nem 15, hanem 10w40-essel töltöttem fel, ahogy sokan javasolták, ismét a Mannolra esett a választásom.

Azóta hazajöttem a garázsból a kocsival. Nem mondom, hogy sokkal szebb a hangja, mint előtte, de az a csúnya csattogás megszűnt. Valószínű, a következő olajcserekor rendesen kitakarítom a hidrotőkéket, amúgy is a láncot se ártana cserélni. Ja igen, a csúnya lánc-zizegés hang is megszűnt. Érdekes. Én mindenesetre nem javaslom senkinek ezt az eljárást, csak mint érdekesség, írom le.

KM-óra állás 544.500 km.

Miközben a címet írtam be, pont azon gondolkodtam, hogy természetesen nem ez lesz az utolsó poszt róla, hiszen ha már ennyire belepiszkáltam, végülis a csapágyakat kicserélhetném a motorban...

No, de nem ez a lényeges most.

Leírom még egyszer, bár már korábban is szerepelt párszor, de ha egyszer tizen év után visszaolvasom, meglesz pontosan is. Az évekkel ezelőtt tönkrement fordulatszámszabályzó szíve egy darlington tranzisztor, aminek a típusszám alapján történő azonosításakor kiderült, hogy kizrólag a PSA-nak gyártott fordulatszámszabályzókhoz készítették, sehol máshol nem lehet különálló alkatrészként beszerezni.
Akkor gyorsan kellett megoldás, egy eltérő tranzisztor és teljesítménytranzisztorból sikerült összerakni egy hasonló kapcsolást, ami bár szabályzott, de nem jól - nem volt lineáris. A potméter (mert a franciák tényleg potmétert használnak, fokozatmentes állítás miatt) kb 10 cm-es pályája legvégén, 1,5 centin szabályozott 0 és maximális fordulatszám közt.
Ennek a hibának a kiküszöbölésére a meghajtó tranzisztort magasabb bétájúra cseréltem, de akkor meg ki se lehetett kapcsolni, a teljesítménytranyó teljesen nyitva volt.
 

Aztán megtudtam, hogy létezik cserealkatrész. 2N6287 a típusa, kb 1200 Ft. Rendeltem egyet, a szerkezetet visszaalakítottam gyárira, beszereltem, éééééés: nem jó. Folyamatosan pörög a venti.

Kicseréltem az előtét ellenállást 47 ohmra, mert ez az előírt, de így se lett jó. Aztán véletlen kiderült, hogy a szükséges helyett 2N6284-est rendeltem. Király. Berendeltem a jót, kicseréltem, összeraktam, hibátlan.

7 év után ez is megoldva

 

Nem egy tartalmas bejegyzés lesz, de dokumentálom, hogy meglegyen.

Este/éjjel az autópályán eléggé gyengusznak tűnt a kocsi fénye, ekkor fel is tűnt a műszerfalon világító piros akku-szimbólum. Illetve a feszültségjelző is 11V körüli értéket mutatott. 
Gyakorlatilag háromnegyed órát autóztam töltés nélkül, hogy találjak egy kutat, ahol lehet szíjat kapni, ugyanis a hiba okozója ez volt.

Végül kispesten egy éjjel-nappali autósboltban sikerült beszerezni. 715-ös méretű kell a kocsiba.

Hát ennyi

Kihagytam egy-két blogot. Konkrétan arról, hogy megtörtem az autót, majd rá egy hónapra engem törtek meg. Nehéz erről írni, egyik felől arról, hogy mekkora hülye voltam, másik felől arról, hogy saját hibámon kívül vált a kocsi használhatatlanná. Idővel majd pótlom ezt a két elmaradt blogot.

Most írok arról, hogy mi van, mi lett a Polskival. A baleset után pár nappal lefeszegettem a bepréselődött hátfalat olyannyira, hogy a főtengelyt körbe lehessen forgatni. Az első indítási kísérletre vígan beindult, vette a gázt is, sőt, leszámítva, hogy 1-es és 3-as sebességek eltűntek a motor-váltó előretolódása miatt, még haladni is lehetett vele.

Pár hónapra rá, talán március környékén elővettem a kabriót, bízva, hogy lassan itt a jó idő, a polskit pedig betoltam a garázsba, hogy szépen nekiállok üzemképessé tenni. Többek között hozzájutottam egy aránylag jó homlokfal-sárvédőhöz, jelképes összegért. Nem tökéletes állapotú, de az autó nem is szépségdíjra megy. Már :(.

Körülbelül két héttel ezelőttig nem volt sem időm, sem lelkierőm foglalkozni a kocsival. Egy szabad hétvégén viszont eljött a lehetőség. Lebontottam a hátfalat, fogtam faékeket, vasrudakat, pajszert, olajemelőt, kalapácsot és gumikalapácsot, majd az autó hátulját úgy ahogy szintbe hoztam. Felkerült rá a Somától kapott hátfalat is. Bár nem volt egyszerű, de összejött. Még anno Pocoktól vettem egy elegant gépháztetőt, az is felkerült a régi, összetört helyére. A kocsi hátulja a lámpatestet leszámítva egészen korrektül nézett ki, csak kicsit kellett hunyorogni, hogy ne legyen feltűnő, hogy az összes rés szarul áll.
Amúgy, zárójelesen megjegyezve, az autónak a futóműve szemmel láthatóan jól áll, sérülést nem szenvedett. Ezen a ponton amúgy nagyon elfáradtam, és bár az elejének neki kellett volna állni, hogy kormányozhatóvá tegyem, kellett egy kis bíztatás. Gondoltam, bedobom az akkut, beindítom, és az majd jól felvidít. Így is történt, elkezdek önindítózni. Az indító teker mint állat, majd tragikus hirtelenséggel egyre jobban lassult a forgása. Mintha az akku merülne le, de gyanús volt, hogy a műszerfali izzók nem halványodnak. Végül már csak kattogott. 
Betettem egy másik, frissen feltöltött akkut, azzal meg sem mukkant. Gondoltam, megnézem, mi a helyzet hátul. Hát, a főtengelyt nem nagyon tudtam körbeforgatni. Kicsit beparáztam. Erőltettem, akkor kicsit megmozdult, de nem nagyon jártam sikerrel. Egyszer meg is próbáltuk betolni, de a lejtőn ráengedett kuplunggal csak a hátulja kezdett el pattogva ugrálni, a kereket blokkolgatva. Remek. Itt feladtam a dolgot. Bár kaptam tanácsokat, hogy csak én vagyok gyenge, valószínűbbnek látszódott, hogy a főtengely kapott egy ütést, emiatt elferdülhetett a blokkon belül valami. Nem örültem ennek.

Egy nappal később kivettem a motort. Nem hagyott nyugodni. Reménykedtem benne, hogy az alulról hiányzó lendkeréktakaró az oka, a lendkerék feltekert valamit a nyelestengelyre, és azért nem akar körbeforogni. Sajnos nem. Bár a kiemelőcsapágy gyanúsan össze volt integrálódva a kuplungszerkezettel, nem ott volt a gond. A főtengelyt továbbra sem tudtam körbeforgatni, gyertyák, és fellazított szelephimbák ellenére se. A lendkerék fogaskosozrújába beakasztva a csavarhúzót, át lehetett szenvedni kicsit, de nem nagyon mocorgott így sem. Vezérlés felől megbontva a tapasztalat az volt, hogy a kiszedett motor főtengely-csavarján lévő, 32-es kulcsot igénylő csavarját simán ki tudtam tekerni, kiékelés nélkül. Remek. Végül szétdöntöttem az egész motort a picsába, lekötöttem a csapágyakat, a főtengely továbbra sem lehetett forgatni. Lekötöttem a hajtórudakat. Az egyes henger szépen járt a hengerben, a kettes viszont nem. Kivettem az egész hengert, dugattyústul, hajtórudastul. Hát, akár hiszitek, akár nem, faléc + kalapáccsal is alig lehetett kiszedni. A gyűrűk megszorulva a horonyban, közöttük temérdek olajsár, brutális kopások mindenhol (főtengelycsapágy, hajtórdcsapágy mind-mind rézig elkopva). Ekkor már túl voltam egy egynapos, és éjszakás virrasztás után, mely alatt azon agyaltam, mi legyen a kocsival. Ekkor már fenn volt a hirdetés a 126.hu-n, hogy eladó 50 ezerért, és vége. Jöttek is az érdeklődők, akik az alkatrészekre rárepültek, mint gyöngytyúk a takonyra. Na, ez szar érzés volt. Mármint, nem azért, mert az alkatrészek érdekelték a többieket, hiszen én is rárepültem volna a lehetőségre. Csupán a gondolat, hogy az autót el kell bontanom, mint anno JRB-t.
Ekkor lettem ideges, és hívtam fel Kálomista Gates Ákost, hogy szükségem volna a motorblokkra, amit kölcsönadtam neki. Vicces, hogy hat évig útban volt a JRB motorja, most meg hirtelen ilyen kapós lett. Legalább másfél hónapnyi teszt után kerül be a kocsiba. 

Úgy gondoltam, egy esélyt mindenképp megérdemel. Kitűztem magam elé a célt: ezzel az autóval kell lejutnom a siófoki tavaszi találkozóra a szombati nap. Eléggé jó motivációnak tűnt.

Szerdán átmentem Ákoshoz, vagyis Gráf Marcihoz, éppen akkor fejezték be a blokk kiszerelését. Kaptam Marcitól két kis pöcköt, ami a kiemelőcsapágyat tartja, mert az elhajlott nekem. Motort bedobtuk a kabrióba, összeszedtük Julit, és cirka 12 órás munka után nekiálltunk este nyolckor a motor felöltöztetésének, és beszerelésének. Már majdnem fennvolt a jobb oldali burkolat, generátorostul, mikor észrevettem, hogy a csapágyas generátor nem csak kicsit, hanem brutálisat kotyog. Egész pontosan a turbinakerék itt-ott beleér a burkolatba. Egész vissza, turbinaház szét, kerék le, generátor ki, garázs mélyéről ismeretlen állapotú, de jó csapágyú generátor be, egész összerak, örül. Nagynehezen beszenvedtük a blokkot a helyére, összehúztuk a csavarokkal, felkerült ismét a hátfal. Motor-rögzítő rugós szerkezet csavarja a meghúzáskor persze megszakadt. Vagy az anyja, már nem tudom, igazándiból most áll a helyén, nem piszkáltam. Itt abbahagytuk, Ákost hazavittük, mert hajnali 1 körül már nem jár semmilyen tömegközlekedési eszköz mifelénk.

Tegnap, azaz csütörtökön nekiugrottam a hátralévő résznek. Itt már egyértelmű volt, hogy az autónak működnie kell szombatra. De lehetőleg pénteken már próbálható legyen. Bekötöttem az összes szart (csövek kábelek gázbowden), állítottam egy gyújtást, és próbaindítottam. Nem sok tekerés után a kocsi beröffent. Nagyon jó érzés volt . Le is állítottam gyorsan, hogy felszórom a generátorra a szénkefét, szabályzót, és a szíjat, és akkor elvileg megvagyok a hátuljával. No, nem így lett. Első meglepetés, hogy a feszültségszabályozó rögzítőcsavarjai közül az alsó bele volt törve a generátorba. A hátfal fenn, megszakadt csavarral... nincs az a pénz, hogy én azt leszedem, hogy kimenetmetszem a csonkot. Kapott egy combos rugós alátétet a másik csavar, és rögzítettem. Ha leesik, úgy jártam. Másik meglepetés, hogy hiányzott a diódahídról az a vezeték, mellyel gerjeszt a szerkezet, tehát a szénkefére menő. Ezt gyorsan pótoltam. Már csak a szíj, és próba. 
Vagy nem.
A szíjtárcsának a három tőcsavarja közül az egyik hiányzott. Szerencsére a régi generátornak az egyik tőcsavarja kijárt, így pont kéznél is volt. Betekerem, húznám fixre... hát, meg van szakadva... Remek. Szíjtárcsa nélkül betekerem, hátulról lekontrázom (csapágyak már előre köszönték az oldalirányú ütéseket...). Persze, ez sem lett tartós, amikor már tényleg fixre húztam volna, a másfél fordulatnyi menet kiugrott az anyából. Ekkor megintcsak ideges lettem, odarángattam a hegesztőt, betekertem agyig a tőcsavart, majd megpontoztam hátulról. Nem lett sikeres, mert bár volt már ott 20 grammnyi ragya, a csavar továbbra is elforgott. Tőcsavaros agy célszerszámmal le (milyen szerencse, hogy kaptam ilyet pár hónapja), egész szar satuba be, felesleg leköszörülése, tőcsavar be, hátulról agyig körrbevarrvás, felesleg leköszörülés, satuban csavar belehajtás, tesztelés, áááááálat. Egész generátorra fel, szíjtárcsa fel, hézagolókkal szopás, összerak, indít, mér: tádááááám: nincs töltés. El sem alszik a gerjesztőlámpa. Fasza. Hátramegy, méreget. Nincs gerjesztés. Direktbe kötve sem nagyon. 
Egész szarság le, diódahíd ellenőrzés még a helyén. Egy csomó forrasztás szar. Elkezdem átforrasztgatni, mikor a gerjesztődiódák közül az egyik láb gyakorlatilag lötyög. Remek, a dióda el van törve. Diódahíd ki, régi generátorból diódahíd ki, mostani generátorba be -mindezt felszerelt szíjtárcsával, és hátfallal- majd próbáaindítás, ééés tölt, mint az állat. Fasza.

Tanulva korábbi hibáimból, nem adok a rendőröknek támadási felületet (olyan nagyot), így az otthon található összes lökhárító közül összelegóztam egy használható hátsót, műanyagok, tartóvasak, minden. Nem vaolt egyszerű, de sikerült. Felszerelni már nem, valahogy nem akartak lukra menni a csavarok. Szerencsére a kalapálással megoldódott a probléma, fixre húzva minden beállt a helyére. Rendszámvilágítás be, tolató és ködlámpa leszarva. Túrtam egy jobbos lámpaburát (szerencsém volt, csak olyan volt otthon, de abból vagy 6). Feltettem, ellenőriztem a lámpákat, minden működik. Úgy tűnik, a hátulja ezennel kész.

Mentem előre. Korábban már kirángattam az elejét, hogy valahogy kinézzen. Az akku például már elfért, sőt, a pótkerék is betehető lett végre. Egyedül a jobb első kerék nem akart elfordulni, balra szedve alul beleért a sárvédőbe. Ez azért volt érdekes, mert szemmel láthatóan annak a sárvédőnek volt a legkisebb sérülése. A problémát olajemelőzéssel megoldottam. Bár a doblemez átszakadt alul, de a sokadik próbálkozásra már visszaállt egyenesbe az egész, és szépen alá is lehetett szedni. El is csodálkoztam, hogy a kicsit leeresztett téligumik ellenére is mennyivel könnyebb tekerni a kormányt, mint a kabrión. Hát igen, komplett új az eleje!

Előre feltettem a Pety@tól vásárolt első lököst. Kicsit fura volt a tőcsavar rajta, valaki miután letört, egy sima csavart hegesztett fel, úgy, hogy a homlokfalra felfekvő felületre hegesztette a hatlapfejet. Eléggé idiótán néz ki, de ez legyen a legkevesebb, az egész autó úgy fest, mint amit lehánytak volna (harmonizál a kabrióval). Kapott egy rendszámkeretet, és egy rendszámot. Utána felkerült a csomagtartó fedél is. Kicsit vicces volt, a jobb oldali zsanér szinte teljesen lelóg a tartóról, a tőcsavar a nagy anya nélkül meg sem fogná a zsanért. De a hézagok viszonylag egyformák, és könnyen nyitható is végre. Pedig a záron nem is állítottam. Bekerült a jobb első lámpa... nos, ez némi állítást igényel még. Elkezdtem túrni jobbos irányjelzőt is. Sajnos teljesen eltört, de szerencsére a ledek, és a vezérlőjük hibátlanok. Jobbos irányjelzőből egy darab volt itthon, burából viszont egy sem. Csak balosból, de abból vagy 4. Aztán valahonnan előkerült a viandr-től kapott szürke bura. Abból volt egy pár, bár vicces lett volna a felemást fennhagyni. Ezt már holnapra marad, mert itt hajnali kettő volt, és nagyon fáradt voltam.

Kell még kuplungot állítani, kirámolni a sok lomot a belsejéből, és elmenni egy próbakörre. Ja, meg strobival gyújtást állítani. Ugyanis az elegant gyújtás nem került be. Még elképzelhető egy váltótartó gumibak csere is, de ez még a próbakör függvénye. Az autó ezzel 99%-ban összeállt a tavaszi találkozóra a kocsi. Már csak abban kell reménykedni, hogy le is visz. 

Fényképeket nem csináltam tegnap, de még úgyis esélyes egy ápdét, majd akkor pótlom. Addig úgysem publikálok

És akkor a szöveg (mobilról valamiért nem sikerült) Tegnapi nap anyagi helyzetemre való tekintettel ki kellett hagynunk a ráckevei talit. Helyette viszont a jó időt kihasználva átjött egy jóbarátom, és gyorsan neki is álltunk kikapni a Subaruból az ezres motort, ami az elmúlt időben nagyon sok bosszúságot okozott. Kicsit nehezebb volt már a kábelek lekötése is, mint a kispolski esetében, de megoldottuk. A motor kiemelése határozottan nehezebb, mint a polskinál. De megoldottuk. Közben telefonált Bexxter, hogy neki el kellene mennie otthonról, szóval ha kell a másik motor, akkor szedjük össze magunkat. Így is tettük, behuppantunk a Pug-ba. Kicsit felelőtlenül hárman. (Eredetileg a Forddal mentem volna, de anyu elvitte előttem öt perccel). Ott egy kis bontogatás még, majd négyen nekiugrottunk, és betettük a csomagtartóba. Barátom behámozta magát a motor mellé, Juli előre, majd elindultunk haza. A kocsi nem is erőlködött, pedig a hátulja szó szerint ült. Itthon kitoltuk a Subarut az utcára, puggal betolattam motor ki, pug ki, subaru be, majd nagynehezen beszenvedtük a helyére. Itt nagyon nagy segítségemre volt Juli is, aki megtartotta a motort, nehogy ráessen a lábunkra. Gyakorlatilag a legnehezebb és legolajosabb részét kellett megfognia . A motor bekerült a helyére, bár az alsó rögzítő csavarokat nehéz volt a helyére játszani (alul fogja egy gumibakkal két csavar, felül meg egy kutyacsontos bak). De bejátszottuk, végül minden a helyére került. Az elkövetkezendő napokon a komplett kábelköteg is bekerül a pirosból, a szélvédőkoszorút befejezem, ajtócsere, és akkor az eleje elvileg készen is van. Hátul lesz egy komplett futómű csere (elvileg ez két fékcső, egy pár fékbowdwen, és négy csavar lesz összesen. Plusz a kardántengely fel, de ezt gondolom nem kell mondani. Ma még apróságokat bütykölök rajta, aztán annyi Jó volt ez a szerelés, és mindenkinek, aki közrejátszott benne, köszönöm a segítségét. Az egyik nehezén sikeresen túlvagyunk. A másik a papírozás lesz

193 265 km

Volt egy kis futás Pestre a nap folyamán, így bevásároltam a szükséges kellékekből, amit egy 190 ezres szervíznél kell. Olajszűrő, és légszűrő, egész pontosan. Vezérműszíj cirka 10 ezer kilométerrel ezelőtt volt cserélve, gyertyákat meg alig 300 km-e tettem bele. Nos, a gyertyákról, ha már szóba került: erősen aggódom, hogy hamis NGK gyertyák kerültek bele. Ugyanis a "made in france" még csak-csak, de a kinézete... nem a megszokott volt. Mostmeg nagyon néha (valami lé ha néha lecsúszik a torkán), szóval nagyon néha elkezd rángatni, mintha ki-kihagyna a szikra. Mindenesetre a tartalék gyertyák bennvannak a pótkerék mellett a csomagtartóban. Márcsak egy gyertyakulcsot kellene mellé szervírozni.

Szóval, hazaérve kicseréltem a légszűrőt, illetve az olajat, olajszűrőt. Olajról annyit kell tudni, hogy körülbelül egy éve volt cserélve. Akkor Auchan gazdaságos került bele. Hát, hugyhíg olaj jött most le belőle, bár ezt annak is be lehet tudni, hogy éppenhogycsak hazaértem, már cseréltem is. Melegen. Ezt a bal kezem megérezte erősen, ugyanis a lehető legbénábban szedtem le a csavart, és a sugárban kifolyó olaj természetesen a kézfejemen keresztül ment az edénybe... És mellé . Nembaj, azt hittem meg tudom csinálni összekoszolás nélkül. Hát nem. Olajszűrő is szépen lejött, alig olajozta össze a blokk oldalát. Olajleeresztő csavaron nem találtam retket, szerencsére nincs vészes kopás ezekszerint a motorban. Jövőre azért leszeelem a teknőt egy takarítás erejéig.

A friss olaj beöntésénél majdnem bajba kerültem, mert nem tudtam a pontos mennyiséget, de szerencsére a sapka mellé oda volt írva a teli szinthez tartozó érték. Ennél pontosan három decivel kevesebb került bele, így optimális esetben -azaz ha nem kell utántölteni (eddig még sohasem kellett [kopp-kopp])- akkor jövő ilyenkor a kannában maradt ugyanennyi mennyiség fog belekerülni. Mellesleg Valvoline SAE 10w-40-es olajról van szó, az API teljesítményszintet meg nem mondom, mert nem néztem. Hiszen ehhez az autóhoz ma már szinte minden olaj megfelel.

Cseréltem tüzelőanyag szűrőt is. Abból volt itthon bőven. Így ha minden igaz, most az összes szűrő cserélve, új olaj, új gyertya, majdnem új vezérmű-szíj (a hozzávaló terelő és feszítőgörgőkkel).

Zárójelben megjegyzem, hogy ugye vizsga előtt, azaz cirka 300 km-rel ezelőtt volt fékbetét, és elöl féktárcsa-csere, és kuplungcsere. Hmmm, 193 265 km. Motor még mindig nem volt megbontva . Gratula . Szeretem ezt az autót.

Amit még cserélni kéne, az a hátsóablak nyitókája, mert a mostani el van sajna repedve. Találtam a vaterán egy hirdetőt, aki most bontott egy ilyen subarut (csak az 1.2-es, és 4WD). Egy pár dolgot elüzletelünk (kormány, mászercsoport, belső-óra, közép-konzol féle kárpit-elem -nemtudom mi a neve-, talán sárvédők, és hátsóajtó). Majd jelzek, mire sikerült jutni.

Holnap megejtek egy motormosást, meg szerintem magát a kocsit is lemosom, mert kicsit koszos lett az utóbbi napokban sajnos. Meg kiporszívózom. Hej, de tisztaságmániás lettem .

Ma egy kicsit mászkáltam a faluban a Subaruval. Eléggé nehézkesen indult, és egy-két henger nem is volt hajlandó beröffenni... Egy hengerrel elkezdett szenvedni, én padlóztam, majd szép lassan felpörgött... Asszem, ebből gyertya és kábelcsere lesz. Különben nagyon szépen megy a masina, száguld, mint a kisangyal. És csendes Készítettem pár képet is.