Címke: enduro (1)

Tevékenységtérkép

2011.09.20. Kedd

Ismét egy blogolás, amivel el vagyok maradva.

Még tavasszal sikerült beszereznem egy Simsont. Szokásomhoz híven természetesen nem egyben, hanem zsákban. Régóta szerettem volna egy Simsont, gyakorlatilag azóta, hogy az előzőt eladtam. S51-es és S53-as volt a kiszemelt cél. Végül egy S51B került hozzám... Hát, olyannira hiányos állapotban, hogy a vége az lett, hogy majdnem eladtam alkatrészenként, hogy inkább egy komplettet vegyek.

Persze nem így történt. Abadi Attilával beszélgetve kiderült, hogy neki van egy pár Simsonja, ami közül kettőre van csak szüksége, egy blokk, tank, és dekli nélküli enduro például arra vár, hogy elbontsa, és méhbe vigye. No, kaptam is az alkalomn, hiszen nekem régi vágyam egy rendes, igazi enduro volt (magaskipu, magas kormány, alsó vázmerevítő). Sikerült is vele elbizniszelnem, pár napra rá már a Ford csomagtartójában hoztuk haza. Hát, otthon nem volt nagy öröm, de sebaj. Összegeztem a dolgokat, hogy mi kell, és mi hiányzik még.
Előg sokmindent kellett beszerezni. Kapásból a kerekek, amiken a vázat hoztam, kellettek Attilának, így hozott helyette egy festettet. De tank, enduro (horpasztott) oldaldekli, bowdenek, még mindig hiányoztak. Karbiról, gyújtásról enm is beszélve.

Végül egy eléggé ramaty, 20x festett tankot sikerült beszerezni, vateráról irreálisan drágán meglett a horpasztott dekni. A zsákos-motorhoz kaptam egy enduro gyújtásalaplapot, tekercsekkel, csak a jeladó volt lebarmolva róla. A szántói töritanár viszont kisegített, egy komplett alaplap-lendkerék párossal, igaz, 6V-os, megszakítós volt. Sebaj, engem nem abból a fából faragtak, hogy ilyesmin fennakadjak: rajz, multiméter, páka, és szépen nekiálltam, a kettőből egy tökéleteset összehozni. Sikerült is. belekerült egy vediúj megszakító, és tádám, a szett készen lett.

Időközben a tank, és a deklik elkerültek a szomszéd sráchoz, aki fényező, hogy lefényezze azokat. Sokat emlegetett, míg csiszolta a tankot, az biztos. Viszont a horpadásokat kinyomta kompresszorral, alig kellett rá gitt. A színválasztás viszont még engem is meglepett. Az eredeti elképzelésem -mily' meglepő- piros volt. És ehhez ragaszkodtam is, egészen gyakorlatilag az utolsó pillanatig. Mikor már minden fillerben állt, és elkezdtük keresni a gyári színkódokat, a google segítségét hívva, meg akartam keresni, hogy eredetileg milyen színű endurók léteztek. Első képtalálatként egy hófehér gépet adott ki. Azonnal tudta, hogy nekem fehér simson kell!
Körülbelül két hónap múlva, azaz a nyár közepén végzett a srác vele. Az eredmény engem is meglepett. Volt a tankon két megfolyás, de semmi más hiba. A "na most akkor mennyi lesz, áruld már el?" kérdésre, ami gyakorlatilag ezt a két hónapot kitöltötte, a következő válasz érkezett: "A standox festék drága volt, azt fizesd ki, a többit úgyis melóhelyről nyúltam. Szóval 4 ezer lesz, de majd akkor add oda, miután a két megfolyást kipolíroztam belőle".
Ezen lehidaltam. De belementem, mondtam, az se baj, ha nem polírozod ki, első járművem, ami normálisan lett lefényezve, örültem a fejemnek :)

Míg a mocc alkatrészei fényeződtek, én elkezdtem beszerelni a zsákos-szinyó blokkját a vázba. 3 sebességes alap 50-es elvileg, de sebaj, ezt az évadot bírja ki, télen nagygenerál. Már benn volt a helyén, mikor az eredeti gazdája szólt, hogy vegyem le a hengert, mert lehet, elfelejtett a csapszeg végére zégert tenni... Anyád, előbb még azt mondtad bontatlan... Nosza, henger le. CSapszeg persze a helyén. Viszont gyűrűből csak egy volt fenn, kettő helyett. Nosza, boltba be, vettem két alapméreteset eszetlenül, minta nélkül, kemény 140 Ft-ért. Hát, lehet, hogy első túlméretes az a motor... letojom, már nagyon akarok mocizni, beszereltem. Tank, deklik a helyükön, oldaldeklibe zár visszakerült -melóhelyről sikerült szereznem egy szekrényzárat, ami pont kompatibilis a simsonnal.
A motor kezdett összeállni, igazi motor kinézete lett. Kormányt cseréltem, mert manapság divat a kormányváltás amúgy is, ez az új most nem annyira rozsdás mint a régi. Ráadásul arra Attila igényt is tartott.

Végül minden a helyére került, kabrurátor is lett, a gyújtás-alaplap rögzítőfülével volt még némi gond, de összességében minden meglett ahhoz, hogy összetegyük (a vadi új kipufogót ki ne hagyjam). Pár bütykölés, álmatlan éjszaka után végül a motor beindult, gyönyörű hanggal... Naná, mert lett a faluban egy simon, amiben a gyári fojtások megvoltak. Gábor, falumbeli jóbarát nagyon sokat segített, hogy a kép összeálljon. Sebtiben írtunk egy adásvételit a zsákosmoci tulajdonosával, majd kötöttem egy biztosítást rá.

És a motor megy. Melóhelyre jártam vele, és napról napra egyre több alkatrész lett meg hozzá: tükrök, index, akku.

Bár volt néha gond az utángyártott megszakítóval, ami érdekes jelenségeket produkált: ment rendesen, de ha  alámpát felkapcsoltam, akkor fuldoklott. Ezt is megoldottuk, és gyakorlatilag három héten keresztül, napsütésben és esőben, minden nap ezzel jártam melózni, sőt, Pestre is felmerészkedtem.

Idő közben a fényező srác is elvitte a gépet, és valóban, polírozással eltüntette a megfolyásokat. Ma meg sem tudnám mondani, hogy hol voltak.

Aztán Pocokkal gondoltunk egyet, és kirándultunk Visegrádra. Hogy a dolog ne legyen egyszerű, három hét után újra elkezdte a motor, hogy rángat lámpával... persze mindez visegrádon jelentkezett először, majd Esztergom felé, Búbánatvölgy környékén meg is állt. Nosza, gyújtást állítunk. Ami azért vagány, mert mágnesgyújtásos motoron ilyet még nem csináltam sohase... Csak kábé tudtam, hogy elvileg mit kell. Meglett, beindult, és lámpával is működött. Ami egészen jó dolog, mert már ránksötétedett. Dobogókő felé lett volna hegyi szerpentin, hogy az utat levágjuk, de nem mertük: mentünk a 10-esen. Pilisjászfalunál megint beszart a gép, megint állítottunk rajta, ami így elvitt Pilisvörösvár és Pilisszántó közé félútra. Najó, kétharmadra. Itt már egyedül voltam, mert Pocok maradt a 10-esen, és hazafelé vette az irányt. Én meg szerzsámok nélkül maradtam. Némi rugdosás, és anyázás árán csőgázon elporoszkáltam az emelkedő aljáig. Ott csőgázon, a motor mellett sétálva hazaszenvedte magát a motor. Ez volt a toruni tali előtti éjszakán.

Azóta haragszom a motorra, nem foglalkoztam vele. Szerintem kapásból egy motorgenerállal kezdem.

A hiba oka a főtengely-csapágyak: lógnak picit, ezáltal a lendkerék néha-néha, nagyobb gázfröccsnél hozzáér a vasmaghoz, ezáltal az alaplapot elrántja a jó helyről.

Ezek voltak a nyári motoros események. Ha lesz kedvem, megcsinálom, és akkor mesélek még :)