Címke: fék (8)

Tevékenységtérkép

Hátsó futómű

Régóta halogatott dolog volt, aztán a minap rászántam magam, és megcsináltam.

Igazándiból nem egy olyan vészes meló, tekintve a hátsó híd pofonegyszerűségét, gyakorlatilag 6 csavar tartja a helyén a komplett hátsó futóművet. A nehéz benne, hogy meg kell(ene) bontani hozzá a féket, szétszedni az egész mindenséget, szóval lényeg a lényeg, hogy nem egy olyan nagyszerű munka, aminek szívesen nekiállna az ember.

Kocsit megemel, alábakol, stb, szinte pofonegyszerű volt. Aláfeküdve kezdtem el tanakodni azon, hogy ha ügyes vagyok, akkor nincs szükség megbontani a féket, meg lehet ezt oldani anélkül is. A lengéscsillapítot kell csak leszerelni emiatt, de mivel eleve a benne lévőt akartam volna használni, nem pedig az ismeretlen eredetűt, így ez nem plusz munka. A fékalaplapot 4 imbusz fejű csavar tartja a helyén, azt lelazítva, és a merev fékcsövet ügyesen kiszabadítva gyakorlatilag a hátsó híd kiszedhető mindenféle nehézség nélkül. Így is tettem, de előtte levettem a pótkereket meg a kipufogót. Természetesen a jobb oldali kerék utolsó csavarja nem akart jönni, szétnyílt a belseje. A hirtelen talált imbuszkulcs rendszeresen átfordult rajta. Sebaj, kábé ikeás a cucc, gondoltam, odapöttyözöm hegesztővel a szerszámot a csavarhoz, és akkor ki lehet majd hajtani. Mivel a CO palackban épp nincs szénsav, ezért a bevontelektródás (pálcás) hegesztővel ugrottam neki a műveletnek. Hát nem sikerült. Befúrtam az imbusz lukba, apum javaslatára elkezdtem belehajtani egy csavarkiszedőt, de sehogy sem akarta megadni magát. Egyre nagyobb és nagyob lukat fúrva végül lefordult az egész feje a csavarnak. Végülis így is jó :)

Apum jött segíteni a leemeléssel is, viszonylag gyorsan lenn volt a régi híd.

A csere híd, melyet egy keveset használt CTI (azaz a GTI kabrió változata) adott, természetesen lengéscsillapítóval és fékkel is rendlekezett. Mivel ezek állapotával nem akartam kísérletezni, nomeg a kocsi saját (és mellesleg 1 éves) fékje eleve ott lógtak a csövön megbontatlanul, mindenképpen a lecsupaszítás feladata várt rá. Csakhogy a földön fekvő hídra nem tudok olyan erőt kifejteni, amivel meg tudom lazítani a csavarokat. Minduntalan felborul. Szóval fel kell szerelni a helyére, és majd ott le lehet bontani. Nosza, ugorjunk neki!
Emelem apum segítségével a hidat, mikor hirtelen... benyilallt. A derekam. Mozdulni se tudtam. Gyakorlatilag beszart pózban álltam. Végül nagy nehezen felmentem a házba, lefeküdtem a földre. Apum közben összepakolta a szerszámokat, és a félbehagyott hidat, hogy most pihenjek, holnap pedig befejezzük.

Egy eszméletlen szar éjszakán voltam másnap reggel túl, a hátam továbbra is fájt - ha nem is pont úgy, de hasonlóan szarul. Bedobtam egy lóbaszó dózisú cataflamot, fél óra múlva meg a kocsi alatt feküdtem. Apummal emelővel helyére tettük a hidat, leszorítottam a csavarokat, majd ő ment is a dolgára. Innentől egyedül csináltam a szerelést.

Régi fékdob le, fékalaplap csavarlazítóban megáztat. Közben elkezdtem kutatni normális imbusz után, lehetőség szerint olyat, ami a krovafejbe fogható. Természetesen volt olyan, nem is értem, miért szenvedtem előző nap a gagyi kulcs + cső toldat kombóval.
Mindenféle törés nélkül sikerült kiszedni a csavarokat, fékalaplapokat leszedtem, régiek - melyeknek kicsit más volt a fékcsőelevezetésük - kis játék után fel tudtam tenni. A régi lengéscsillapítók is a helyükön voltak. Felrakom a dobot, meghúzom a csavart (valami 200 Nm nyomatékkal kell, ami nincs az én kulcsomon), szóval agyig megtéptem a csavarokat, és.... a dob meg se mozdul. Leszedem, átnézem, összerakom megint, továbbra se jó. Kezdett gyanús lenni. Átmentem a másik oldalra, ott is eljátszottam ezt, ott is ugyanaz a jelenség. Régi és új dobot egymás mellé tettem, de különbséget nem láttam köztük. Feltettem a bontott dobot, azzal hibátlan. Leszedtem megint, átnéztem a csapágyakat is, minden rendben volt, de az eredeti dobbal sehogy sem akart sikerülni. Elővettem a tolómérőt, és elkezdtem méregetni. Meg is lett a hiba: a most felszerelt tengelycsonk pereme, ahová a csapágy felfekszik 36 mm. A régi tengelycsonkon meg 34. Ennek megfelelően a dob belseje is 34 vagy 36 mm-es. Hajaj, az ismeretlen dobot kell feltenni. Elkezdtem méregetni, átmérőre jobb az ismeretlen, kevesebb a kopása is, még szemmel is látható. A csapágyakat fene tudja milyen állapotúak. Kiszedni a helyéről roncsolásmentesen nem lehet. Mit lehet tenni, televágom zsírral, ahogy tudom, aztán próbakörön kiderül. A fék önbeállóin kellett mindkét oldalt visszatekerni, hiszen ez egy kevésbé kopott dob. Elsőre felment, kézzel megpörgetve nem is zúgott, mint a régi baloldali. Áldtam is magam a lustaságomért, hogy nem vettem bele új csapágyat, későbbre akartam halasztani. Mert logikus lenne akkor cserélni, amikor szét van döntve, de ugye, ejj, ráérünk arra még. Most megspóroltam egy csapágynyi pénzt. Legalábbis egyelőre.

Dobok fenn, nyomatékkal meghúzva, fékpedált elkezdtem pumpálni. Hallható volt, ahogy az önbeálló anyáját a kis lemez húzkodja, tehát az önbeálló is működőképes. Mindent leellenőriztem még egyszer, igazgattam a fékcsöveken, majd feltettem a kerekeket, és letettem az autót a saját lábára. Ugráltam a csomagtartóban - meg is lepett, milyen kemény. Lehúztam az összes csavart fixre, visszakötöttem a kézifékbowdent, majd indultam próbakörre.

Az, hogy az autó sokkal magasabb lett, az egy dolog. Végre egyforma magasságú elöl is és hátul is a másik. De hogy az úttartása össze sem hasonlítható a régivel, az azért durva. Nagyon a halálán volt a régi, csoda, hogy baleset nem lett belőle. Fék fog, kézifék szintén, szóval visszaálltam a garázs elé, megint leellenőriztem mindent. Egyedül a kipufogó nem gyári illesztése volt, ami nem tetszett. A bilincsnél hajlamos lelazulni, szóval ha már ott volt, megpöttyöltem a hegesztővel. 

Azóta tettem bele kb 100 km-t. Sokkal jobb vezetni, jobb az úttartása. Remélhetőleg a hátra beülő utast is bírni fogja. Fék tökéletes, kézifék szintén. Keménynek érzem a hátsó rugózást, pedig a jelölés szerint a legpuhább került bele, míg a régi a legkeményebb fajta volt. Valamikor.

Ezek az események történtek a kocsival.

Fényszóró pipa, fék szintén... csak máshogy

A fényszórók beállításával töltöttem mai pár szabad órám. Igazándiból az én felelőtlenségemet igazolja, hogy a sárga izzók beszerelését meg tudtam oldani, de a rendes beállítást nem. Immáron ennek két éve. 

Amikor anno összeraktam a kocsit, hogy levizsgázzon, lefoglalt a rohadás az elejében. Mint tudjátok, ez egy koccanásos kocsi volt, csoda, hogy egyáltalán sikerült egybetenni az elejét. Minden csálén áll, a lámpa csoda, hogy eléri a rögzítési pontokat.
Nos, ma megint szétbombáztam az elejét, és addig hajlítgattam, faragtam, míg végül sikerült beállítani rendesen. Nem volt egyszerű, de örültem, hogy végül nem kellett mindenféle kendács módszerrel, facsavarokkal, és hasonló undorító megoldásokkal rögzíteni a helyén.

Végül egy gyors beállítás, az előírás szerint, az 1,2%-os lejtésarányosságot is figyelembe véve, és tádám, szuperül üzemel. Persze, éjszakai fényben még éremes lesz majd kontrollálni. Viszont a karambol nyoma sajna a lámpán is meglátszik: abszolút nem esik egy síkba a hűtőráccsal. Hát, ez van, de legalább látok majd valamit magam előtt az éjszaka. Lassan pedig ideje bekötni a gyári ködlámpa kiegészítő távolsági fényszórókat.

A rossz hír, hogy a fékkel is lesz még gebasz. A hibajelenség eredetileg az, hogy tolatáskor ha fékezek, utána előre elinduláskor reszel valami a féknél, mindaddig, amíg meg nem pöccintem a fékpedált. A hiba oka elég gyorsan meglett: az úszónyeeg két stiftjénél a nút kicsit "megnagyobbodott". Hogy ezzel mit tudok majd csinálni, még nem tudom, de mihamarabb utána kell járni.

Itt egy videó a kotyogásról:



Szóval GTI nyeregtartó keresés folyamatban van. Viszont, ha már ott voltam, utánahúztam a nemrég cserélt lengőkar csavarjainak.

Fék-sztori vége - egy kis szívószállal azért :)

Szóval, sikerült szereznem csavarokat. Persze, előtte végigjártam egy csomó csavarboltot, ahol teljesen értetlenül néztek rám. Tehát 8.8-asnál nagyobb szakítószilárdságú, 12x1-es csavart nem nagyon tartanak sehol sem. Sőt, még annál gyengébbet sem.

Végül betértem a bontóba Pilisvörösváron, ahol némi kitatás után egy totálkárosra tört Citroën Xsara alatt megtaláltam a szükséges csavarokat. Igaz torx fejűek, de minden másban tökéletesen jók lesznek. Mellesleg vicces, hogy a csonkállvány ugyanaz, mint a 205-ösben :) .

Szombati nap reggel nekiugrottam, baloldalt lebontottam mindent, amit kellett, feltettem az új nyerget, tárcsát, betéteket, meghúztam a csavarokat. Mikor láttam, hogy ez jó, megbontottam a hidraulikus rendszert, kicseréltem a gumi fékcsövet, majd mentem át a másik oldalra. 
Ott eljátszottam ugyanezt. Ügyeltem, hogy a fékfolyadék ne ürüljön le teljesen, majd feltöltöttem újjal, és szépen apummal lelégtelenítettük. Minden okénak tűnt.

Összeraktam az egészet, majd mentem egy óvatos próbakörre. Kis köszörülő hangja volt, de nagyon szépen fogott. Gondoltam, össze kell még kopniuk, és akkor majd nagyon jó lesz. Otthon megálltam, ránéztem, egyáltalán nem volt forró sehol sem, éppen csak meleg. Király. Aztán közelebb hajolva láttam, hogy ott valamit nagyon köszörül a nyereg :S

A féknyereggel összeért a felni. Ami azért érdekes, mert gti felni gti nyereg, gti féktárcsa volt a kocsin. Szóval itt valami nagyon nem tiszta. Körbetelefonáltam-fórumoztam a dolgot, megtudtam, hogy minden jó, és úgy nem jó. Szóval, elvileg minden alkatrész kompatibilis, de aztán mégse.

Így lett az, hogy idegbeteg lettem, és leköszörültem a féknyeregből vagy fél mm-t a sarokcsiszolóval.

Most már jó :)

Úgy fog, mint a régi -első blikkre- de sokkal szebben adagolható. Nagyon tetszik, nagyon jó.


Levezetéskét pedig betettem a kiegészítő távolsági fényszórókat.

Legközelebbi projekt az ültetés beszerelése -elvileg már megvan minden, illetve egy új kerékagy-csapágyat kell még beszereznem, és persze beszerelnem.


Vas megyei túra, fék-csapágy halállal, meg kipufogó + öpdét

Múlt hét végén Sárvárra mentünk Julival, ugyanis egy futóversenyen vett részt.

Az autó utóbbi időben jellegzetes nyikorgó hangot hallatott a bal első féktől. Azt már tudtam, hogy hullámos a féktárcsa, de azt, hogy a fék úszónyerge már nem szeret úszni, az újdonság erejével hatott. Persze, már úton voltunk, mikor ezt úgy komolyan gondolta.

Bíztam benne, hogy egy kis kopással megoldódik a dolog, de nem így történt. Jól melegedett a fék végig, olyannyira, hogy Balatonalmádi környékén már a csapágy is hallatta a hangját. Gondolom nem értékelte a szokatlan nagy hőséget.

Morgó csapággyal hazajöttem, rögtön is neki álltan alkatrészeket vadászni. Két lehetőség van: új féktárcsa (szabályozni már nem nagyon lehet), új úszónyereg (esetleg felujítás), új betétek. Vagy ugyanezeket beszerzem bontva, de kicsit jobb minőségben.
Egyik klubtárstól jutányos áron jutottam hozzá egy garnitúra 309-es Peu / 205 GTI első fékhez.

Frissen felszabályozott hűtött tárcsák, két nyereg, egy szett betét, illetve új fékfolyadék, és gumicső. Még kedden neki is próbáltunk állni a cserének, de sajna nem jött össze: más csavar tartja a nyerget a gti-n, mint a nem gti-n. Rövidebb kell bele. 12x1, sűrű menetes nagy szakítószilárdságú csavar, este 9-kor esélytelen. Később kiderült, hétköznap sem olyan könnyű, ha az embernek van munkahelye. Itt a dolog megállt.

Tegnap elkezdtem összerakni a kemény gátlót a rövid rugókkal, új toronycsapággyal. Sajnos ez sem lett teljes: a rövid rugó annyira rövid, hogy alaphelyzetben nemhogy nem kellett rugó-összehúzó, de lötyög az egész mindenség. Oké, hogy ha összeszerelem, akkor összeszorul, de egy bukkanó lehet szétszedi megint. Az meg nem biztos, hogy jót lesz. Szóval itt megállt a dolog. Egyelőre nem merem összetenni.

Mivel minden fontos dolog, amit meg kellene oldani, megoldatlan maradt, kerestem valami mást a kocsin. Megpróbáltam kihúzni a hátulját. Kicsit sikerült, a lámpa körül már jó. A többi nagyobb erőt és rákészülést igényel.

Mivel ez még mindig kevés volt, így feltettem az egyenes dobot. Igaz, nem akartam hegeszteni a középső csővel, de végül így tettem. A csonkot úgy vágtam le, hogy bármikor visszatehető lesz kis hegesztéssel a gyári. Eléggé finom hangja van, nekem bejön. A csapágy egyelőre még hangosabban morog.

Hétvégén ha minden jól alakul, csapágy és fékszerelés lesz. Persze, ennek a függvénye a 4 fasza csavar.

Update: Mai nappal (05.03. Péntek) meglettek a csavarok. Nem volt egyszerű, de végül bontóban (!) találtam egy Citroën Xsarában megfelelő féknyereg-csavarokat. Torx fejűek, de jelen esetben ennek is kifejezetten örülök :)

Lengőkar-sztori második része

A hosszú hétvégén majdnem sikerült pontot tenni a lengőkar-sztori végére.

Majdnem, ugyanis vannak még befejezetlen, elvarratlan szálak. Szombaton OT expo, vasárnap nekigrottunk, de mivel hétfőn délelőtt fotózás egy magazinnak... így csak délután sikerült folytatni a műveletet. Jó macerás munkával felbakoltuk a polskit hátul. Azért volt macerás munka, mert az emelőbakok óriásiak, valami teherautóé lehet, az emelőm meg nem tudja ennyire megemelni a kocsit elsőre.

Sebaj, kocsi magasban, én szépen befeküdtem alá, leszedtem a két lengőkart, és ha már ott voltam, a tankot is. Hát, mit ne mondja, eléggé odavolt mind a kettő (három) cucc. A balos lengőkar -ami miatt az egésznek neki kellett ugrani- na az tényleg szét volt rohadva. Az egyik szilentnél bele is ragadt rendesen, így rángatni kellett a kiszedéshez. No, rángatás közben gyakorlatilag mint egy darab papírt, úgy sikerült hajlítgatni. Hihetetlen...

Alul sikerült találni pár rozsdafoltot, amit gyorsan le is ápoltam, majd kapott vékony rétegben alvázvédőt. Sejtettem, hogy az egész nem lesz meg valami hamar, így nem is szenvedtem az összerakással. Míg én alul szöszmöszöltem, Juli az új, gyári alapozótól megpucolt tankot vette kezelésbe: új alapozás, majd festés. A színt végül én adtam meg neki -tankhoz illően stílszerűen zöld lett.
Szóval ott tartottam, hogy tudtam, hogy ez nem egynapos program, így berakosgattuk az új lengőkart, felfogattam a csavarokkal érintőre, meg a gátlót is bekötöttem, aztán itt nyugovóra tértünk.

Másnap délután folytattuk ott, ahol abbahagytuk: bekerültek a sallangok először a balos, majd a jobbos kerékhez. Ez utóbbi annyi extrával járt, hogy kerékagy-csapágyat kellett cserélni. Miután egy korábban bontott kerékahyból kiszedtem a csapágyakat, és minden nyalánkságot, Juli szépen letakarította kívül-belül. Ezután feldobtam a garázsban rendszeresített villanyrezsóra. Kívülről még rásegítettem gázégővel. Ezután viszonylag egyszerűen bement a helyére a mélyhűtőből frissen kiszedett csapágyfelek. Bőséges zsír, majd az új szimeringek, majd az egész be a helyére.

Na, a csavar meghúzása nem volt egyszerű... Egész pontosan a roppanógyűrű: nem akart roppanni. Tiszta ideg voltam, pár szerszámot sikerült is eltörnöm, de meghúzni, vagyis megroppantani nem sikerült. Végül itt feladtam.

Ma folytattuk a szerelést. Beszereltem a tankot, melyre felkerült egy bontott jeladó. Sajnos az előző már nagyon odavolt: a csőcsonkok eléggé félelmetesen elvékonyodtak. A rossz hír, hogy a másik jeladónak hiányzik az aljáról a szűrőő. Próbáltam ám átszerelni a másikról, de nem jött össze. Oda jutottam, hogy végül elveimmel ellentétesen bekerült egy plusz szűrő, az előírásokkal ellentétben nem a nyomó-, hanem a szívóágba. Viszont az nem gagyi: még a Justyból maradt meg, vadi új volt. Derékszögű csatlakozással, pont ideális a polski motorterébe :)

Felkerültek az új munkahengerek hátulra, a Gyulától szerzett fékcsövek, és gyakorlatilag minden, ami kellhet. Bekerültek a fékbetétek is, majd az egész kocsi lekerült téglákra, meg rossz kerekekre. Csövet megnyit, Juli meg szépen kipumpálta több részletben előbb a régi fékfolyadékot, majd a levegőt a rendszerből. Eléggé paráztam az első fékmunkahengerek megnyitásakor, de szerencsére nem volt gond: simán kinyitottam, majd utána gond nélkül elzártam -többször is. Utána többször is ellenőriztem, szerencsére nem szivárgott. Persze, ez is akkor, amikor vettem tartalék munkahengereket :) . No, nem panaszkodom, ennek csak örülök.

Renkívül jó érzés, amikor szép színű folyadék jön ki a légtelenítő csavarból :)

Előre is bekerültek az új fékbetétek. Ég és Föld a különbség az új, és az eddigi bennlévő LPR-ek közt. Ez utóbbinak az önbeállóit kézzel is tudom gyakorlatilag mozgatni. Miután minden a helyére került, még egy utolsót próbálkoztunk a roppanógyűrű roppantásán, majd miután ez nem jött össze, a "f@szomkivanezzelaszarhadéklengyeltarkónbaszottkankósrezignáltkurvaanyjánakgennybeszáradtfosivóatkájával" felkiáltással összeraktam így, ahogy van. Ha beszarik, én leszarom, nem érdekel, de elegem van. És akkor arról még nem is nyilatkoztam, hogy jobb oldalra még mindig nem sikerült vadásznom porvédő gumit a gömbcsuklóra, így továbbra is a Trabié van fenn, ami rövidebb 3 millivel. Jól telenyomtam zsírral, a java úgyis kicsapódik belőle az első próbakör alkalmával.

Miután minden a helyre került, letettük a kocsit a lábára. Levettem a töltőt az akkuról, feltöltöttem a tankot kannából, majd egy kevés köszörülés után beindítottam. Igaz, hogy szar hangja van a kocsinak, de nagyon örültem ennek a hangnak. Kertből kiáll, próbakör, pár satuzás, kormány rángatás menet közben, majd vissza a kertbe. Aláfekvés, lengőkar csavarjainak véleges lehúzása. 

Próbaképpen elmentünk Pilisvörösvárra tankolni. Sajnos a fékek befognak, és bár agyontaposgattam, sajnos nem sikerült teljesen megoldani a dolgot: bár hazaérve nem volt már olyan forró a fék, itt valami nem stimmel sajnos. Viszont szétszedni nem fogom még egyszer, az biztos. Holnap még melóba menet megtaposom párszor, ahogy kell, aztán kiderül. Remélem megoldódik a dolog.

Julinak hatalmas köszönet a segítségért, már az nagyon jó volt, hogy nem kellett a kocsi alól rendszeresen kimászkálnom a szerszámokért :) .

Szokatlan még a kék alkatrész a kocsi alatt: mindig azt hiszem, hogy rámentem valami kék dologra, például a fékfolyadék flakonjára, vagy ilyesmi :)

Remélem a fékdolog megoldódik a találkozóig. A rossz hír, hogy nagyon sok rozsda került elő... Többek között a hátsó belső doblemez, és hasonlók... Félek, mi lesz itt, ha leszerelem a sárvédőket, küszöböt...

A peuról pedig majd blogolunk nemsokára :)

Futómű, első felvonás

Az elmúlt pár hét alatt szépen összeszedtem azokat az alkatrészeket, amik megértek a cserére a Polski futóművén. Nagyon sok volt belőle, tehát kellett hozzá az idő (főként a fizunapra volt szükség, egész pontosan a fizura) :)

Gyuláéknak hála sikerült beszerezni 6 gömbfejet - összekötőkkel, új segéd irányítókart, normális fékbetéteket, normális önbeállókkal, korábban benzintank, most műanyag-könyök, két felujított tengelycsonk. És ezek után még elmentem autósboltba fékfolyadékért, fékcsőért, hátsó kerékagycsapágyért, négy munkahengerért (egyet kell tuti cserélni, de biztos ami biztos, ha gond lenne légtelenítéskor... :D ), meg szelepfedél-tömítést, mert ideje szelephézagot állítani, két év és vagy 40 ezer kilométer után :)

A terv az volt, hogy kicserélem a kormányművet a felujítás után alig használt '79-esre, ami még Nikié volt, az összes kormányzáshoz szükséges, autón kívül lévő sallanggal együtt, tengelcsonkostul, fékbetétestül, hátul lengőkarcsere, csapágycsere, és fékfelújítás, természetesen komplett fékfolyadék cserével.

Nos, természetesen ez nem így lett. Szombaton kicsit későn kezdtem neki a munkáknak (11 óra körül), természetesen másfél órába tellett, mire a Subarut olyan állapotra hoztam, hogy egy esetleges szabad ég alatt maradáskor ne ártson meg neki az eső. Nem volt egyszerű, mert a szélvédő törött volt, és kedvem sem volt visszafűzni a kédergumit a helyére, így csak barna cellux-szal ragasztottam vissza mondván, egy-két napig jó lesz).

A kocsit kitoltam (temrészetesen egyedül), a poslkival beálltam, majd neki is álltam. A gömbfej-kinyomó segítségével pillanatok alatt lenn volt, aminek lenn kellett lennie, szerencsére a kormánymű és a segédirányító sem igényelt nagyon csavarlazát.
A leszerelt kormánymű eléggé könnyen járt, mindenféle akadás nélkül. Nem volt neki nagy holtjátéka, sőt, ha jól emlékszem, szinte semmi, de feltételezem, a pittman tengelynek azért nem ártana útánahúzni, és olajjal feltölteni. Ezt persze nem akartam megoldani így, egyedül (a kormánymű az, amit szívesen szétszedek, de ha én rakom össze, azt autóba már nem tenném be :D ), szóval előkerestem a Nikiből kibontott, már fentebb is említett 1979-es, nem Fiat feliratosat. Mivel kicsit olajos volt kívülről, gondoltam, ellenőrzöm az oaljszintet. Természetesen ezt nem az ellenőrző nyíláson keresztül végzi egy hozzám hasonló szaki, hanem leveszi a fedelet. Azt már biztos, hogy most a megfelelő szintű benne az olaj, a felesleges szépen szétfolyt a munkaasztalon. De jó tudni, hogy a szimering jól zár (ami mellesleg megegyezik az S51-es Simson lánckihajtás szimeringjével :) ). Ezt onnan tudom, mert abból a készletből került bele anno. Fura volt, hogy a kiszerelt kormánymű tengelyét középen nehezen lehet átforgatni, szélén meg könnyen megy, de Gyula megnyugtatott, hogy az ő felujítottjai is így viselkednek.

A jobbos tengelycsonkhoz elérkezve jött az első probléma. Felhívtam haverom, hogy ugyan készen van-e a lengőkar, mert addig nem kezdek neki a féknek, míg nincs itt az összes alkatrész a hátuljához. Sajnos még nem volt kész, így gyors döntést hoztam: kicserélem a tengelycsonkot, visszarakom a régi féket, ha pedig megvan az új lengőkar, akkor cserélem ki elöl újra.

Namost, a jobbos tengelycsonknál a gömbfej-kinyomó megadta magát. Nem tettem rendesen a helyére, szépen el is tört. Sebaj, leszedem egyben az egészet, kormányösszekötőstül, elvégre az már nem kell. Fékmunkahengert összekötöttem egy dróttal, hogy véletlenül se ugorjon szét, csere, majd minden vissza a helyére. Kormányösszekötőt beállítottam olyan hosszúra kábé, mint amilyen a leszerelt volt, majd vissza az egész a helyére.


Kis pihi, ebéd, ilyesmi, majd jobb oldal. Ott a másik gond jött: a tengelycsonk alsó csavarja berohadt. De úgy rendesen. Csapkodtam egy ideig, de meguntam. Bejöttem, pihentem, majd Gyula szervízkönyves tanácsára elindultam, hogy beáztassam fékfolyadékba.

No, ebből az lett, hogy leszedtem az egész lengővillát úgy, ahogy volt, beáztattam a satuban fékfolyadékba, majd tíz percre rá kikalapáltam belőle a csavart. Az új tengelycsonkot már jól bezsírzott csavarokkal raktam össze.

Miután itt is a saccra állított kormányösszekötő került vissza, és minden a helyén volt, kocsi földre letéve-megrángatva, mindennek utánahúzva mentem egy próbakört.

Még szar beállításokkal is eszméletlen jó lett. Nem gondoltam volna, hogy ennyit számít. No, persze nem a tengelcsonkon múlik minden: két éve, műszaki előtt egy helyrepofozott került bele, de semmivel az égegyadt a világon nem lett könnyebb a kormányzás. Most nem akartam potyára menve próbálgatni, mi is a hiba oka: cseréltem mindent. Megérte.

Abban tuti voltam, hogy a kerekek szét tartanak, de annyira hulla voltam, hogy visszaálltam a garázsba, hogy holnap befejezem majd. Persze a laprugóban meghúztam a csavarokat: a próbakör alatt talán beálltak a helyükre :) .

Még nézegettem a szemerkélő esőben a Subarut, néztem a garázsban a pókot... Jó volt látni, hogy nem esőben ázik az, amire még megéri költeni. Ekkor született meg a döntés, amin felértem a szobámba, már mert is a hirdetés a hahura.

Másnap kicsit sokáig aludtam: Juli sms-e ébresztett, hogy lassan indulhatok érte, mert érkezik a busza Párizsból. Húúúú, volt rohanás, mert az összetartáson akartam még érzésre állítani kicsit, hogy azért mégse fogyjon el addig a gumim. Jól összehúztam, de olyan jól, hogy az utcából kifordulva, 50-ig gyorsítva a kerekek elkezdtek csikorogni, és pattogni az úton :D

Út szélén megint egy állítás, így jó lett, persze 90-nél, autóbusz előzésnél a betonfalas szakaszán a 11-esnek berángatott, csoda, hogy nem mentem be a busz kereke alá. Így szigorúan 80-al értem el jól elkésve Julihoz. Ott még húztam picit rajta, és a következő állításra már eléggé jó lett. De futóműveshez mindenképp el kell vinnem, akkor tuti jó lesz :) .

Jelenleg bal kanyarban tépi vissza egyenesbe a kormányt, jobbkanyarban meg úgymarad. Jobbos közlekedés esetén még poén is volna a körforgalom, így annyira nem :) .

Talán holnap, avagy csütörtökre meglesz, de még nem tudom, mikor lesz türelmem nekiállni. Jövő héten szerintem biztos.

Most már van garázs, az időjárás nem lehet akadály. De ugye még le kell kezelni, ahogy a tankot is... Nem lesz egyszerű :)

Minden esetre, aki hezitál egy kormánymű-kormányrendszer felujításon, annak csak azt tudom mondani: MEGÉRI!

2010.09.29. Szerda

Nagyon sok minden mondani / mesélni valóm van az elmúlt napok/hetekről, de sajnos nem tudom nagyon jól összeszedni a gondolataimat. De azért megpróbálom. Igyekszem tartani az időrendiséget.

Nagyon zavar már, hogy a műszercsoporton fekszik a hőmérő, így elkezdtem csinálni a jeladót neki. Mindenek előtt beszereztem egy fiat hőgombát hozzá. Eredeti tervemhez igyekeztem magamat tartani, miszerint a hőgombát az olajleeresztő csavarban helyezzem el. Ennek az elsődleges oka az, hogy így nem kell a kartert megbabrálni, egy esetleges csere esetén sem kell az újon mókolni...

A gond viszont a jeladó méretével volt. Ugyanis alig pár mm-ben tér el a leeresztőcsavartól. Ez pedig gond, mert ha ilyen vastagságúra fúrom ki, akkor bizony elveszíti a merevségét. Elkezdtem keresgélni, és sikerült találnom egy justy jeladót is. Ez már barátságos, mivel 9mm-es átmérője pont ideális a leeresztőcsavar közepébe. Elő is fúrtam neki a lyukat, viszont a menet metszésénél elakadtam: nem volt ilyen sűrű menetem. A jeladó és a csavar elkerült hát egy szakemberhez, hogy oldja meg :)
Jelenleg a helyzet úgy néz ki, hogy a csavarban egy zsákfurat van, tehát ha a jeladó kijönne a furatából, az olaj akkor sem szökne el.

Valamikor két hete elvittem az autót a volt munkahelyemre, ahol nyáron a fékeket és a gátlókat mértük meg. Akkor ugye megfelelt volna az előírásoknak, viszont időközben bekerült hátulra is az ültetés, és keményebb lett a rugó is. És jött a szomorú hír: ők már nem foglalkoznak műszaki vizsgáztatással. Megkaptam a címet, ahová ők viszik a kocsikat, rögtön felülkerekedtem, és elvittem hozzájuk előzetes felmérésre.
Nagyon korrekt a cég, nem kell fizetni az előzetes felmérésért egy fillért sem, amennyiben oda viszem vizsgáztatni. A tapasztalatok azt mutatták, hogy nem kell megkérdeznem, mi lesz, ha nem oda viszem vissza: eléggé korrektek voltak.

Bár a műszer nem mutatta ki a csapszeg lógását (ami érdekes, mert legalább fél centit mozgott ide-oda), ellenben a tűzfalam határozottan mozog kormányzáskor. Ezért mindenképp "meg kellene járatni a csapszegeket". Mondom magamban, ezzel nem szórakozom, csere, azt' kész. A váltómból szivárog az olaj, ezt szóvá is tette, bár az általa említett okokkal ellentétben ennek az az oka, hogy a féltengely-cserekot kicsit túltöltöttem (majd' 4 decivel), és még mindig nem sikerült kijönnie :D . A váltótartó bakom szakadt.
Fék- és rázópadi eredmények pedig kihozták, hogy az első fékem 31%-os eltérést produkál, ami nem jó, ellenben rossz, viszont a gátlóim teljesen szuper értékeket hoztak.
A sikeres vizsgához a féket kell tehát összeszednem mindenképpen, hangzott a javaslat. Van rá három hetem, mondtam magamnak, és hazaindultam.

Otthon először felhajítottam két másik dobot, de mivel azzal is éreztem az oválisságot, ezért elmentem vadászni új dobokat. Vörösvári boltban fél nap alatt meg is hozták, a szerintük gyári, szerintem meg valami osztrák fékeket, meg az olasz betéteket.
Otthon neki is ugrottam, már nem is tudom melyik nap, először csak a hátsóknak. Az eredmény nagyon jó lett, a fékek határozottabban fognak, a kézifék pedig egy álom lett :) Bár a bal hátsó még befogott néha, bár pár piszkálás után teljesen tökéletesen működött.
Utána következő napon (ami azt hiszem múlt hét szerdán volt) nekiálltam az elsőknek. Első körben a bontóból szerzett, lógás nélküli, Hollo által ajánlott fékfolyadék-kúrán átesett tengelycsonkok jöttek, amelyek gyönyörűen mozogtak. Jobb oldali lejött, fel az új, fel az új fék, fel a dob. Majd ugyanez a baloldalival is. A frissen szerzett gömbfej-kinyomóval egy álom a művelet, egyszer sem kellett kalapácsolni. A leszerelt tengelycsonkok könnyebben jártak, mint a felkerültek, csak az a baj, hogy gyakorlatilag minden irányba :)

A jobb első fék viszont rendszeresen befogott, a vasalás, és a többszöri hézagállító-birizgálás után sem lett jó, majd Andrei és Hollo javaslatára kapott egy -jobb híján- bontott felső visszahúzó-rugót, és láss csodát szépen működik.
Az elkövetkező napok a fékek bejáratásával teltek, azaz ahová lehetett, kocsival mentem, hogy lehetőleg a műszakiig egyformán fogjanak.

Csütörtökön Viandréknál kicseréltem a váltótartó bakokat, illetve viandr segítségével megpróbáltunk még ültetni a kocsin. Sajna nem jött össze :\(
Viszont, ha már a kocsi elejét szemléltem aknával, itt volt az ideje a kürtnél lévő merevítést visszahegeszteni a homlokfal alján lévő merevítéshez, ha esetleg neadj Isten vontatni kellene, ne a laprugóhoz kelljen kötni (illetve alapjáraton bután nézett ki a himbálódzó homlokfal :) )

Viszont az aknából láthattam, hogy a tűzfalam továbbra is mozog kormányzáskor... Majd kiakasztom a kormánymű karjából a gömbfejeket (ha már van hozzá célszerszám :D :D :D ), megnézem, hogy üresen hogyan mozognak. Ugyanezt a segédirányítóval is, aztán majd kiderül remélhetőleg, mi az oka. Bár a tűzfal valószínű elfáradt annyira, hogy továbbra is mozogjon :S

Szombaton gondolt egyet a gyújtásom, és valami keh lelte. Erősen trafó-gyanús lett a dolog, bár először az elektronikára gondoltam. Lekötöttem, a trafón lévő zavarszűrő kondit feltettem a megszakító vezetékéhez, így működött, kábé 5 km-ig, majd megdöglött. Szerencsére volt nálam rendes kondi, az felkerült a helyére, és nagynehezen hazajutottam (továbbra is mindenféle gondja volt).

Másnap reggel pedig nekiálltam az elegant gyújtásnak. Egész napomat rászántam, tehát nem szivathatott meg. Átnéztem még egyszer a kábelezést, a jeladó légrést, a trafót, azaz mindent, amit csak tudtam. Méregettem szkóppal mindent, amit tudtam, de nem segített sajna. Miközben a jeladót méregettem, azon agyaltam, hogy mi van, ha rossz irányban érkeznek az impulzusok... Fogtam szépen, megfordítottam a jeladó vezetékeit, és láss csodát: működik :) .

Utána jött a karbitálca, amit KG hozott nekem, gyorsan beszereltem, a szívócső-kapcsolónak kerestem egy helyet (mert a gyári felfogató-füle hiányzott sajna). Így nem valami szép megoldással felkerült baloldalta a motortérben, némi hilti-szalaggal a légbeömlő mögötti műanyag lemezre. A már megszokott Ariete csővel vezettem oda a depressziót, szóval minden olyan volt, ahogyan elképzeltem.

A jeladó vezetékeit máshol vezettem el, hogy minél rövidebb legyen a vezetéke, ezzel is növelve az esélyét annak, hogy nem veszik el az 5V-os feszültség.

Még szkóppal állítottam a jeladón, ami határozottabban parás, mint a hagyományos gyújtással: vagy a szíj koptatta a bőrömet, vagy a piszkálásra használt csavarhúzót kapta be a szíjtárcsa. Mindenesetre mindenféle egészségkárosodás nélkül sikerült abszolválni a 10°-os alapelőgyújtást. A gyári könyvben lévő grafikonok szerint csinálja az előgyújtást is körülbelül, így úgy gondolom, sikerrel jártam.
Az eddigi tapasztalatok, hogy az autó ugyanolyan jól indul, meg jól megy, mint eddig, viszont az emelkedőket határozottan jobban veszi, mint korábban. Bár még mindig nem tudom levillogni a suzukikat felfelé dobogókőre (sem az sv-ket, sem a dr-eket, sem pedig a swifteket :D ), viszont nagyon jó, hogy kicsit dinamikusabb a gép.

A régi elosztót, trafót, mindent bennhagytam, egy esetleges műszaki hiba gyors kiküszöbölésének érdekében, bár bízom benne, ilyen nem lesz. Minden esetre a tartalék kondi is milyen jól jött ;)

Próbálgattam a fordulatszám-mérőt is, először a djsms féle gyújtással, majd anélkül. Mértem mindenféleképpen, majd miután láttam, hogy a trafón nincsenek az önindukció miatti ~100V-os tüskék, rá mertem kötni direktben is. És tádámm: működik, minden további nélkül. Bár továbbra is lassú, és 4-5 ezres percenkénti fordulatnál ingadozik, ezt betudtam annak, hogy nem árnyékolt vezetéken megy előre a jel.

Próbálgattam az etanolt, fele-felesben, de egyelőre nem győzött meg. Bár az autó ugyanolyan jól indult, viszont nehezebben melegedett be. A tankolás bonyolultságáról meg inkább ne is beszéljünk. A fogyasztásom sem lett az igazi, mint régen, szóval megmaradok a 95-ösnél, ha már egyszer nincs előírt 92-es, akkor inkább a hozzá legközelebbi kerüljön bele.

Az etanolt nem felejtettem el, de az biztos, hogy a polskiba nem fog kerülni több. A justyval majd eljátszom ezzel, ott seperc alatt tudok tisztán is járni vele.

Szereztem egy régi autoklubos matricát, amolyan "25 éves tözstag", de nem tudom, kitegyem-e, és ha kitegyem, akkor hova?
Viszont a napokban egy régi vágyamat képező matricával kezdtem el foglalkozni. A netről letöltött képet határozott pohotshoppolásnak alávetve elvittem a kedvenc dekorosaimhoz, akik közölték, hogy ebben a méretben legalább 5 a4-es oldalnyit kéne megrendelnem, az viszont nem olcsó. Ja, és vagyok kellőképpen getszi ahhoz, hogy ne legyen másnak könnyen ilyen matricája. Ha szeretne, küzdjön meg érte. Ha nem is annyira, mint én... Mert gondoltam egyet, hazamentem, és egy okos trükkel, meg kábé másfél óra ollózással egy dekor-matricával sikerült megoldanom, nekem megfelelő minőségben. Bár kicsit szélebbre kellett volna felragasztani, azt hiszem, így sem rossz :)

Ma elvittem a műszaki állomásra, ugyanis mondták, hogy bármikor vihetem. Sajnos ez a mai napra pont nem volt érvényes. Ellenben holnap reggel 8-ra már mehetek. Elmondtam, mi mindent cseréltem, és hogy a váltó gumiharangjait, tömítéseit nem cseréltem, hogy ez gond-e? Azt mondta, hogy az adatlapra fel fog kerülni mint kis, kijavítani való hiba, és ha a fékekkel minden rendben, akkor elvileg nincs akadálya a sikeres vizsgának. Én azért még kicsit aggódom, de hát minden vizsga előtt ez van :) .

2008.01.29. Kedd

Ma folytattam a póckibontást... Kiszedtem végre a becsavarozott üléseket is, majd kipakoltam minden szemetet, kiszedtem a bowdeneket, kiporszívóztam, kapargattam, porszívóztam, kapartam, anyáztam, porszívóztam...

Tudtátok, hogy a rohadás mértékegysége a Q? azaz a Kurvaanyját. A lakatolás utáni rohadás mértékegysége a mQ, azaz a megaKurvaanyját.

Hát, a műszerfal alatti rohadásról tudok, mert ugye azt én kértem a lakatostól, hogy ne csinálja meg (még megolvasztja nekem az emektromos kábeleket mögötte). Azt elkezdtem bontani szépen a flex-szel. Annak a helyrepofozása sima meló lesz szerencsére. Érdekes különben, hogy gyárilag ott van két luk az üregvédelem céljából. De itt nyoma sem volt semmi ilyennek... Az ott színtiszta volt minden... Kíváncsi vagyok, kinek a pókjában van ott rendesen ki-üregvédőzve? :)

A baloldali ajtónál, a két zsanér közti rohadás, az meglepett... Főleg, hogy ügyködött ott valamit a lakatos, és ezt kihagyta... :S Nembaj, majd megtanulok hegeszteni is.

Továbbá kiszedtem a fékfolyadék tartályát, és alatta is találtam rohadást. Valószínű a fékfolyadék kezdhette ki. Ezt miért nem vette észre a lakatos? Elkezdtem baszkurálni csavarhúzóval, szerencsére nem vészes annyira, mint a képen látható.

A munkahengert végül nem vettem le :D ... Belustultam :D majd holnap :)