Címke: fékfolyadék (3)

Tevékenységtérkép

Kipufogó, hardy és olajcsere, meg némi szívás

Szóval kipufogó.

Kaufferből berendeltem a kipufogócsövet, gondoltam, egy cső csak nem lehet szar, így a legolcsóbb, lengyel gyártmányt vettem. Illetve olajakat, szűrőket is beszereztem. 

Nos, a cső nem volt jó ötlet. Konkrétan 10 centivel hosszabb a kelleténél, az ívek se olyan szépen voltak hajlítva, szóval... szóval visszavittem, és elkezdtem keresni egy másikat, mert raktáron nem volt sajnos nekik más. Viszont a kipuszerzés közben észrevettem, hogy sajna a hardy darabokra van szakadva. Fain. Alig jött meg a fizu, már el is ment alkatrészekre, erre ez is. Szóval berendeltem egy jobb minőségű utángyártottat (Swag). Ez volt szerdán. 

Mai nap tudtam szerelni, jóbarát révén sikerült 2 ezer forinttal drágábban beszerezni Bosal kipucsövet. Gyönyörű minőség és kidolgozás. Na, gyorsan be a kocsi alá, kezdem a hardyval, mert a kipu útban lesz neki. Ahhoz, hogy le tudjam húzni a hardy-t a helyéről, le kell kötni a kardáncsapágyat. No, csapágykengyel leold, és... hoppá. Hol a csapágy? 
Nos, a kardáncsapágy úgy ahogy van hiányzik. A nyomok alapján nagyon régóta. Így akkor érthető, hogy miért ment szét a hardy. Mivel az autó nekem nagyon kell ma, ezért összeraktam csapágy nélkül, ha évekig elment anélkül, akkor csak nem ezen a 80 km-en fog tönkremenni. Főleg, hogy nem motorfékezek akkor úgy, ahogy szoktam :)  

No, kiput összerakom, nagyon szépen illeszkedik, de... basszus, elfelejtettem pasztát venni. A két cső találkozása kúpus kialakítással kapcsolódik egymáshoz, nem tűzkarikával. Ahogy kell, ki is fj rendesen :( Mivel a csapágy miatt le kell vennem úgy is ismét, így ezzel perpill nem foglalkoztam.

Olajcsere. Hú. Hát, most egy sokakat megosztó dolgot fogok leírni. Az, hogy az olajcsereperiódust túlléptem már megint, régóta nyomozok a csattogó hidrotőkék miatt, hogy mit lehet vele tenni. Nagyon sokan írták, nem akartam elhinni, ezért google-lel is kerestem a módszert, és meglepetésemre a totalcar-os motordokin túl többen is írják, hogy "csodát tesz" a motorral, ha olajcsere előtt a motormosó helyett fékfolyadékot töltök. Hát, ezt konkrétan nem akartam elhinni, de csak motoszkált bennem, hogy ha ennyien ajánlják - főleg mercisek - hasonló problémára, akkor érdemes megpróbálni. Nos, három hónapig rágtam magam rajta, végül úgy voltam vele, hogy legrosszabb esetben kereshetek 2.5-ös motort a kocsiba, amire amúgy is vágyom :D Betöltöttem, beindítottam, és hagytam járni 15 percig, ahogy javasolták. Hát, a mocinak inkább kopogós hangja lett, szóval lélekben elkönyveltem, hogy mekkora fasz voltam, hogy figyelmen kívül hagytam azt, amit a szakiskolában tanítottak :D Mondom, akkor már mindegy, teljen csak le a 15 perc. 

Nos, a 10. perc környékén a motornak egyre szebb hangja kezdett lenni. Lemásztam az aknába, elkezdtem lebontani az alsó burkolatot, és szépen, a motor leállítása után leeresztettem belőle a cuccot. Nem volt nagyon koszosabb a vártnál, viszont gyorsabban lefolyt. Közben fenn kiszedtem az olajszűrőt - Mercinél ezt fentről, egy fedél levétele után lehet kiemelni, ahogy egy éve már megírtam. A szűrő aljánál meglepődve tapasztaltam, hogy tele volt mindenféle szmötyivel - nocsak, lehet mégis ért valamit a cucc? Új szűrő be, új légszűrő be, és a tavaly kihagyott gázolajszűrő is felkerült a helyére. Nem töltöttem fel gázolajjal, egyrészt, mert nem volt kéznél ennyi, másrészt meg úgy voltam vele, inkább nyekegtetem kicsit az indítóval, addig legalább feláll az olajnyomás. Így is lett, előbb lett olajnyomás, mint ahogy a motor beindult volna, majd szépen be is röffent. Járattam jópár percig, a hangja nem volt rosszabb, mint előtte. Tavalyről már tudtam, hogy akkor kezd el igazán csattogni a hidrotőke, amikor már meleg az olaj. Idén nem 15, hanem 10w40-essel töltöttem fel, ahogy sokan javasolták, ismét a Mannolra esett a választásom.

Azóta hazajöttem a garázsból a kocsival. Nem mondom, hogy sokkal szebb a hangja, mint előtte, de az a csúnya csattogás megszűnt. Valószínű, a következő olajcserekor rendesen kitakarítom a hidrotőkéket, amúgy is a láncot se ártana cserélni. Ja igen, a csúnya lánc-zizegés hang is megszűnt. Érdekes. Én mindenesetre nem javaslom senkinek ezt az eljárást, csak mint érdekesség, írom le.

KM-óra állás 544.500 km.

Lengőkar-sztori második része

A hosszú hétvégén majdnem sikerült pontot tenni a lengőkar-sztori végére.

Majdnem, ugyanis vannak még befejezetlen, elvarratlan szálak. Szombaton OT expo, vasárnap nekigrottunk, de mivel hétfőn délelőtt fotózás egy magazinnak... így csak délután sikerült folytatni a műveletet. Jó macerás munkával felbakoltuk a polskit hátul. Azért volt macerás munka, mert az emelőbakok óriásiak, valami teherautóé lehet, az emelőm meg nem tudja ennyire megemelni a kocsit elsőre.

Sebaj, kocsi magasban, én szépen befeküdtem alá, leszedtem a két lengőkart, és ha már ott voltam, a tankot is. Hát, mit ne mondja, eléggé odavolt mind a kettő (három) cucc. A balos lengőkar -ami miatt az egésznek neki kellett ugrani- na az tényleg szét volt rohadva. Az egyik szilentnél bele is ragadt rendesen, így rángatni kellett a kiszedéshez. No, rángatás közben gyakorlatilag mint egy darab papírt, úgy sikerült hajlítgatni. Hihetetlen...

Alul sikerült találni pár rozsdafoltot, amit gyorsan le is ápoltam, majd kapott vékony rétegben alvázvédőt. Sejtettem, hogy az egész nem lesz meg valami hamar, így nem is szenvedtem az összerakással. Míg én alul szöszmöszöltem, Juli az új, gyári alapozótól megpucolt tankot vette kezelésbe: új alapozás, majd festés. A színt végül én adtam meg neki -tankhoz illően stílszerűen zöld lett.
Szóval ott tartottam, hogy tudtam, hogy ez nem egynapos program, így berakosgattuk az új lengőkart, felfogattam a csavarokkal érintőre, meg a gátlót is bekötöttem, aztán itt nyugovóra tértünk.

Másnap délután folytattuk ott, ahol abbahagytuk: bekerültek a sallangok először a balos, majd a jobbos kerékhez. Ez utóbbi annyi extrával járt, hogy kerékagy-csapágyat kellett cserélni. Miután egy korábban bontott kerékahyból kiszedtem a csapágyakat, és minden nyalánkságot, Juli szépen letakarította kívül-belül. Ezután feldobtam a garázsban rendszeresített villanyrezsóra. Kívülről még rásegítettem gázégővel. Ezután viszonylag egyszerűen bement a helyére a mélyhűtőből frissen kiszedett csapágyfelek. Bőséges zsír, majd az új szimeringek, majd az egész be a helyére.

Na, a csavar meghúzása nem volt egyszerű... Egész pontosan a roppanógyűrű: nem akart roppanni. Tiszta ideg voltam, pár szerszámot sikerült is eltörnöm, de meghúzni, vagyis megroppantani nem sikerült. Végül itt feladtam.

Ma folytattuk a szerelést. Beszereltem a tankot, melyre felkerült egy bontott jeladó. Sajnos az előző már nagyon odavolt: a csőcsonkok eléggé félelmetesen elvékonyodtak. A rossz hír, hogy a másik jeladónak hiányzik az aljáról a szűrőő. Próbáltam ám átszerelni a másikról, de nem jött össze. Oda jutottam, hogy végül elveimmel ellentétesen bekerült egy plusz szűrő, az előírásokkal ellentétben nem a nyomó-, hanem a szívóágba. Viszont az nem gagyi: még a Justyból maradt meg, vadi új volt. Derékszögű csatlakozással, pont ideális a polski motorterébe :)

Felkerültek az új munkahengerek hátulra, a Gyulától szerzett fékcsövek, és gyakorlatilag minden, ami kellhet. Bekerültek a fékbetétek is, majd az egész kocsi lekerült téglákra, meg rossz kerekekre. Csövet megnyit, Juli meg szépen kipumpálta több részletben előbb a régi fékfolyadékot, majd a levegőt a rendszerből. Eléggé paráztam az első fékmunkahengerek megnyitásakor, de szerencsére nem volt gond: simán kinyitottam, majd utána gond nélkül elzártam -többször is. Utána többször is ellenőriztem, szerencsére nem szivárgott. Persze, ez is akkor, amikor vettem tartalék munkahengereket :) . No, nem panaszkodom, ennek csak örülök.

Renkívül jó érzés, amikor szép színű folyadék jön ki a légtelenítő csavarból :)

Előre is bekerültek az új fékbetétek. Ég és Föld a különbség az új, és az eddigi bennlévő LPR-ek közt. Ez utóbbinak az önbeállóit kézzel is tudom gyakorlatilag mozgatni. Miután minden a helyére került, még egy utolsót próbálkoztunk a roppanógyűrű roppantásán, majd miután ez nem jött össze, a "f@szomkivanezzelaszarhadéklengyeltarkónbaszottkankósrezignáltkurvaanyjánakgennybeszáradtfosivóatkájával" felkiáltással összeraktam így, ahogy van. Ha beszarik, én leszarom, nem érdekel, de elegem van. És akkor arról még nem is nyilatkoztam, hogy jobb oldalra még mindig nem sikerült vadásznom porvédő gumit a gömbcsuklóra, így továbbra is a Trabié van fenn, ami rövidebb 3 millivel. Jól telenyomtam zsírral, a java úgyis kicsapódik belőle az első próbakör alkalmával.

Miután minden a helyre került, letettük a kocsit a lábára. Levettem a töltőt az akkuról, feltöltöttem a tankot kannából, majd egy kevés köszörülés után beindítottam. Igaz, hogy szar hangja van a kocsinak, de nagyon örültem ennek a hangnak. Kertből kiáll, próbakör, pár satuzás, kormány rángatás menet közben, majd vissza a kertbe. Aláfekvés, lengőkar csavarjainak véleges lehúzása. 

Próbaképpen elmentünk Pilisvörösvárra tankolni. Sajnos a fékek befognak, és bár agyontaposgattam, sajnos nem sikerült teljesen megoldani a dolgot: bár hazaérve nem volt már olyan forró a fék, itt valami nem stimmel sajnos. Viszont szétszedni nem fogom még egyszer, az biztos. Holnap még melóba menet megtaposom párszor, ahogy kell, aztán kiderül. Remélem megoldódik a dolog.

Julinak hatalmas köszönet a segítségért, már az nagyon jó volt, hogy nem kellett a kocsi alól rendszeresen kimászkálnom a szerszámokért :) .

Szokatlan még a kék alkatrész a kocsi alatt: mindig azt hiszem, hogy rámentem valami kék dologra, például a fékfolyadék flakonjára, vagy ilyesmi :)

Remélem a fékdolog megoldódik a találkozóig. A rossz hír, hogy nagyon sok rozsda került elő... Többek között a hátsó belső doblemez, és hasonlók... Félek, mi lesz itt, ha leszerelem a sárvédőket, küszöböt...

A peuról pedig majd blogolunk nemsokára :)

2008.01.29. Kedd

Ma folytattam a póckibontást... Kiszedtem végre a becsavarozott üléseket is, majd kipakoltam minden szemetet, kiszedtem a bowdeneket, kiporszívóztam, kapargattam, porszívóztam, kapartam, anyáztam, porszívóztam...

Tudtátok, hogy a rohadás mértékegysége a Q? azaz a Kurvaanyját. A lakatolás utáni rohadás mértékegysége a mQ, azaz a megaKurvaanyját.

Hát, a műszerfal alatti rohadásról tudok, mert ugye azt én kértem a lakatostól, hogy ne csinálja meg (még megolvasztja nekem az emektromos kábeleket mögötte). Azt elkezdtem bontani szépen a flex-szel. Annak a helyrepofozása sima meló lesz szerencsére. Érdekes különben, hogy gyárilag ott van két luk az üregvédelem céljából. De itt nyoma sem volt semmi ilyennek... Az ott színtiszta volt minden... Kíváncsi vagyok, kinek a pókjában van ott rendesen ki-üregvédőzve? :)

A baloldali ajtónál, a két zsanér közti rohadás, az meglepett... Főleg, hogy ügyködött ott valamit a lakatos, és ezt kihagyta... :S Nembaj, majd megtanulok hegeszteni is.

Továbbá kiszedtem a fékfolyadék tartályát, és alatta is találtam rohadást. Valószínű a fékfolyadék kezdhette ki. Ezt miért nem vette észre a lakatos? Elkezdtem baszkurálni csavarhúzóval, szerencsére nem vészes annyira, mint a képen látható.

A munkahengert végül nem vettem le :D ... Belustultam :D majd holnap :)