"Mégis mi kerül ezen a lakatoláson ennyibe?!" 
"Mégis mi a fene kerül egy nyavajás fényezésen ennyibe?" 
"Fogadjunk, hogy a Józsival megcsináljuk az egészet húszból!"
"Hát popszegeccsel, sziloplaszttal simán megcsinálom a Bélával a hétvégén"

Akinek ismerősek ezek a mondatok, és ismerik a végeredményt, ahová az ilyen munkálatok jutnak, semmi esetre se olvasson tovább.

De tényleg.

Mentségemre legyen mondva -azaz előrebocsájtom a kifogásomat- egy percig sem gondoltam arra, hogy ez a megoldás pár hónapnál tovább életképes lesz. Avagy ezzel megoldom, sőt, le is körözöm egy profi szakember munkáját.

Nem!

Csupán SOS szükség volt egy jobb megoldásra a hátsó szélvédő helyén, mint az átlátszó fólia és powertape-temető. Ugyanis, az rendszeresen levált a tetőről, menetszél gyakran belekapott, rendszeresen pótolni kellett... szóval nem volt jó.
Tegnap az M0-áson rongyoltam szélsebes 110-es megengedett tempóban, amikor a ragasztószalag szépen levált a tetőről, és az egész fólia lobogott, mint nemzetünk zászlaja a kocsi hátulján. Itt telt be a pohár.

Nemrégiben sikerült jutányos 5000 Ft-os áron beszerezni egy másik, bontott hátsó szélvédőt. Bár az is a "kegyetlenül ergya" kategória, de a jelenlegi "pusztulatosan fostos" megoldásnál mindenképp jobb. Emlékeztetőül: a tető anyaga műanyag, textilszabású mintába öntve. Nap kiszívta, feszültség szétszedte, gyakorlatilag egyes helyeken porlad. Aki látott már kabrió tetőt közelről, tudja, hogy a szélvédő kényes pont. Ha nem MK 1-es Golfról van szó, például. Ott kéderbe tett üveg a hátsó szélvédő. Itt ugye fólia, ami ráadásul hajlik is. Ennek nagyon feszesnek kell lenni ahhoz, hogy például ne törje meg a fényt, meg ne nézzen ki idiótán. Igazándiból az egész tetőnek feszesnek kell lennie. Namost, egy porladó, helyenként málló anyagba beleilleszteni egy keményebb, jobban terhelhető anyagot - jelen pillanatban a fóliát is tartalmazó cuccot - a gyári tépőzárral és zipzárral... merész dolog.

Nekem nagynehezen összejött. Persze, nem lett teljesen jó. Alul, ahol a gumikéderbe illeszkedne, egyszerűen nem ért le. Rövidebb az egész anyag. Igen, ez a műanyag cucc az idő múlásával enged a feszítéseknek, nyúlik, változik, stb... Nincs két egyforma. Mivel felül, és oldalt már illesztettem, és kábé 3 centi hiányzott, hogy a fém merevítőre feszítve bekerüljön a kéder alá, gondoltam nagyot. Meg merészet. Meg igényessset. Tudván, hogy a tetőszerkezet alsó, fém keretét cserélni kell idővel korhadás miatt, és tudva, hogy az autó új fóliát fog majd kapni, a jelenlegi, műanyagmerevítős részt pár helyen átfúrtam, és önmetsző csavarral odarögzítettem a korhadt, de néhol még ép fémkerethez. Még szerencse, hogy a régi keret alsó részét bennhagytam. Így a két réteg egymáson volt. A rohadt keret persze most mégjobban fog rohadni, de ez nem lehet akkora probléma, mint mondjuk, hogy beázik a kocsi, vagy messzíről lerí, hogy az autó itt könnyen megközelíthető.

Természetesen sem szép, sem nagyon jó nem lett, de a tetőt felhajtva, rögzítve egészen feszes lett. 

Bal oldalt a C oszlop megfelelőjénél a tetőből már egy 5x10 centis darab hiányzott. Oda ismét felkerült egy adag powertape. Nem szép, sőt, ronda, de legalább nem az egész hátulja olyan.

Ősszel megy a kabriós szakihoz, ha törik, ha szakad. De hogy én addig honnan szedek össze 170 ezret, az még rejtély

Nagyon sok minden van az autón, amit különösen féltek rajta. Rádió, sportkormány, olasz első lökhárító, cb antenna, stb... De ezeknél jobban féltek egy (avagy több) apróságot, ami az egyik legnagyobb extrája az autónak, mondhatni, pótolhatatlan. Ezek nem mások, mint a bal hátsó ablakon elhelyezkedő találkozós matricák.

Nincs még belőle sok, bár több van rajta, mint amennyin az autóval részt vettem. Igen, csaltam. Van, amelyik Niki szélvédőjéről költözött át, van, amelyik találkozón Subaruval voltam. A lényeg, hogy ezeket a matricákat nagy becsben tartogatva gyűjtöttem az oldalablakon, hogy egyszer majd ékes dísze lehessen Nikinek.

Aztán a sors ugye másként hozta, az oldalablak végül az új szerzeményen kötött ki. A gyűjtögetést természetesen tovább folytatva szépen haladgattunk felfelé. Aztán egyszer csak az egyiknek elkezdett pöndörödni a széle. A másikról ablakmosás közben elkezdett lejönni a festék... Nem is beszélve arról, mikor télen ráfagyott a víz. Szóval eljutottam oda, hogy valahogyan meg kellene védeni, hogy megmaradhasson még sok-sok évig. Gondolkodtam, és arra jutottam, hogy színtelen dekor-fóliát kellene szereznem, és azt szépen ráragasztani. Nem sokat ront a fényükön, ellenben megvédi az időjárás viszontagságaitól. A megvalósítás viszont váratott magára, nem is keveset.

Aztán Marczin Robi fényképei között észrevettem, hogy a problémával nem vagyok egyedül, ráadásul ő már meg is valósította azt, amit én is elképzeltem. Nyári találkozón megvizsgáltam közelebbről, és konstatáltam, hogy az installáció működőképes. Napokban Juli meg is lepett egy tekercs ilyen fóliával, már csak rá kellett szánnom magam, hogy nekiugorjak.

Végül ma volt annyi türelmem, és szabadidőm, hogy szép nyugodtan elkezdtem letakarítani a koszt az ablakról, a matricákról, méregettem, rajzolgattam, vágtam, hasítottam, végül meglett a forma. Ahogy a dekorosoktól ellestem, kis felületenként haladva, simítóval eltüntetve a buborékokat haladtam lefelé. Utána a rálógó részekből levágtam szikével, simítottam, takarítottam, végül elkészült a mű.

Azt rögtön konstatáltam, hogy az énáltalam használt fólia egy marék fosnál valamivel jobb minőségű, de Robiénál határozottan szarabb, viszont még nem kegyetlenül ergya. A célnak tökéletesen megfelel, az tuti. Mind a két végén ráhagytam bőven, ha esetleg ez is úgy gondolná, hogy elkezdene pöndörödni, lehessen belőle leszedni. Legrosszabb esetben pedig hőlégfúvóval, és kellő türelemmel el lehet távolítani, utána pedig fel lehet keresni egy profi dekorost, aki majd szakszerűen és szépen installálja

Utána gondoltam nagyot, és még jó régen, Suhi által ezerszer linkelt Vaterán vásárolt "szerencse-matricát" is felnyaltam az ablakra. Elég régóta rakosgattam az asztalon jobbra-balra, nem nagyon találtam neki értelmes helyet, felragasztani meg nem lett volna szívem bárhová. Így felkerült végül az oldalablakra ez is. És mivel sajnos én nem tudom 100%-osan biztosítani, hogy az autó nem fog vizet kapni -mert maga a matrica a találkozós csíkokkal elentétben papír alapú- így erre is került átlátszó fólia. Ennél kicsit többet hagytam rá, majd meglátjuk, rendes fényben hogyan mutat. Legrosszabb esetben lekerül, bár ebben az esetben viszont szívás, mert ezt már tuti nem lehet leszedni az alatta lévő sztiker sérülése nélkül.

A végeredmény a képeken látható. Nekem végül is tetszik. A május 1-i találkozó matricájáról (melyen a dákia látható) továbbra sem tudok dönteni...

A kocsi különben tökéletesen üzemel, a fogyasztása is jónak tűnik, bár pontos mérés egyelőre elmaradt. (Csak hogy ne legyen teljesen értelmetlennek tűnő a bejegyzés