Címke: festés (4)

Tevékenységtérkép

Lengőkar-sztori

Precíz nekifutással, garázsos tákolással vegyítve a végén.

Nekem jó lesz :)

Még télvíz idején bartereztem Bazzal egy pár vadiúj lengőkart a polskihoz. Akkor már erőteljesen szét volt rohadva a gyári, és túlaesett egy-két meghegesztgetésen is időközben - legutoljára a futóverseny előtt hegesztettem, de már nem volt gyakorlatilag mihez ívet húzni.... És a rugó sem úgy állt már benne, ahogy kéne- így nem volt mit tenni, a cserét nem lehet tovább húzni.

Ha már csere, akkor természetesen meg is kell erősíteni. Mivel én lusta ember vagyok, ezt nem zavartam le akkor, főleg, hogy idő közben hideg is volt odakinn, így nemrégiben álltam neki.

Az új lengőkarokat egy tábla 3-as (4es?) lemezzel átvittem jóbarátomhoz, aki rendelkezik mindenféle hegesztővel, meg a megfelelő tudással a projekt végrehajtásához. Megmutattam neki, hogy hova, hogyan kéne felheggölni, lánggal alakra formálni az adott lemezt, hogy szépen elbírja a kemény gátlótól jövő terhelést. Ezt meg is csinálta, és bár a végeredmény ijesztően mutat, teljesen tökéletes lett.

Gondoltam, szépen lecsiszolom, lefestem, és mehet be. Na ez nem így lett. Ilyen idióta alakzatot csiszolgasson az, akinek 6 anyja van 7 városból, szóval Gyula segítségével potom összegért lehomokszórózódtak. Gyula felajánlotta a szintereztetés elintézését is, de én spúr vagyok, így amelett döntöttem, hogy majd én jól megoldom azt, nem kell ide semmiféle szinterezés. Ecset, alapozó, fedőfesték, mind-mind van otthon, mi lehet a gond?

Na igen... Azzal nem számoltam, hogy hála a hülye alaknak, olyan lehetetlen rések vannak ezen, ahová szinte lehetetlen ecsettel beférkőzni. Nem baj, én nem vagyok hülye -gondoltam-, és a becsületem is nagyobb annál, hogy visszavigyem, hogy mégis kéne a szinter, meg akkor már legyen még egy homokolás: vettem kifestőhöz való kis ecseteket, és kábé pár óra alatt -természetesen a melóhelyemen- áthidaltam eme nagy problémát. Nagyon büszke voltam magamra :)

Utóbbi két nap azzal telt, hogy felvigyem rá a szép kék színű magasfényű festéket, amit még az előző pókomhoz vettem, hogy a fenyőzöld festékkel összekeverve megkapom azt a színt, amit amúgy 5 ezerért kevertek volna ki :) (különben sikerült is :D ).

Na, ezt a festéket most végre úgy fest, sikerül elhasználnom. Igaz, a szavatossága nem az igazi :S. Már a második réteget vittem fel (nem fogsz nekem itt elrohadni, te kcsg :D ). Nem is ett csúnya, leszámítva, hogy ecsettel lett fújva. Kocsi alatt meg amúgysem látszik nagyon. Funkcióját lássa el, az a lényeg (illetve fogyjon el a festék végre :D )

Ha minden jól alakul, a hosszú hétvégén sikerül is összehozni ezt a projektet, bár a tankkal sem ártana ugyanezt a festegetős mizériát eljátszani.


2011.10.02. Vasárnap

Kispug életképek:

A 205-ösnek -ahogy sok más Peugeotnak- van egy jellegzetes problémája. Mégpedig a sebességváltó. Egész pontosan a sebességváltó és a váltókar közötti rudazat, és annak csuklói. Faudi-fejes megoldást alkalmaztak a franciák, ami nagyon jó, mindaddig, amíg jó. Általában két évig jó. Utána nem. Nagyon nem. Ez a két éves intervallum pedig nekünk nagyon nem szimpi. Így aztán a márkatársak ajánlására múlt hét pénteken elvittük a kocsit Dazhoz, aki a sebességváltó-szerkezetek nagymestere. A faudi-fejek kiváltására egy saját technikát fejlesztett ki, és fillérekért meg is oldja bárkinek.

Elvileg két órás műveletről lett volna szó, de mivel nem tudta megmondani, mikor lesz ráérős ideje, ezért otthagytuk a kocsit, egészen keddig. Kedden este mentünk is érte. Meglepett minket, mert igazított a kipufogón, a légszűrőházon, és sok apróságon, nomeg persze a váltón is. Mindezért elkért 6 ezer forintot. Eléggé baráti. Illetve felhívta a figyelmünket, hogy az első futóműben dízelhez való rugók vannak, emiatt áll kicsit magasabban az eleje. Fain. Szóval kéne egy rugó-összehúzó, és mehet bele a régi rugó :)

Szombati napunkat a kocsinak áldoztuk. Legelőször is a frissen szerzett első lökhárítót kellett volna felszerelni, de eléggé elütött a színe a kocsi többi műanyagjától. Tegyük hozzá, hogy a műanyagok eléggé ramaty állapotúak, és fakultak voltak. Így a teszkós-mattfekete festékszórós projektre szavaztunk.

A két ajtó kivételével az összes díszlécet sikerült leszedni. Meg az első lökhárítót -már ami megmaradt belőle :) . Juli neki is esett a lecsiszolásnak.
A hátsó lököst nem sikerült, a nem gyári csavarok megnehezítették a dolgunkat. Így végül kimaszkolás, és úgy festés lett belőle. Bár egy kicsit gányoltnak tűnik a szememben - ahogy eleve a festékszórós festés- mégis teljesen elégedettek vagyunk a munkánkkal. Gyönyörű szépek lettek, rá sem lehet ismerni.

Mondjuk gyanús volt, hogy az ajtók nem gti-re valók, ez most beigazolódott. A díszlécek varrattömítővel, avagy szélvédőragasztóval kerültek felszerelésre, ezért nem könnyű a roncsolásmentes leszerelése.

A balos tükröt még sikerült lefesteni, a jobbosra már nem jutott sajna idő. Türelmetlen voltam, még le kellett mosni a kocsit, és ráadásul egy polírozás is kellett neki, hiszen este ezzel a szépséggel szerettünk volna megjelenni a 2. Retro Cruise Night nevű rozsdakupacos rendezvényen.

A mosást díszlécek nélkül ejtettük meg, mert egy kevéske kosz azért felgyülemlett alatta. Majd jött a polírozás. Pocok által használt Turtle terméket alkalmaztuk, annyi különbséggel, hogy egy híg polírozószert is bevetettünk, nem csak a tégelyes wax-ot. Tetőn, és gépháztetőn elkellett a két réteg belőle, annyira fakó volt. Majd jött a tégelyes wax, abból tetőre szintén két réteg jutott, többi részre csak egy. A szoknyák kimaradtak, de szerencsére azok eleve csillogóak voltak.

Lökösökre felkerültek a rendszámok, új, reklám nélküli keretben, majd visszakerültek a díszlécek (műanyag bolhákkal sajna nem állunk jól, azt majd pótolni kell), bekerült továbbá kettő darab sárga H4-es, mellyel korábban KG lepett meg, s végül bepakoltuk magunkat a kocsiba, és irány az est.

Nem semmi rendezvény volt. A kis újpesti stop-shop parkoló tele volt, alig találtunk helyet az eseményhez legközelebb eső parkolóban. Egy 205 klubos márkatárs volt még jelen, illetve a kispolskis barátok.

Éppen bütykörésztem a balos helyzetjelzőt a motortérben, mikor megjelent Binci, a Rozsdakupac magazin főszerkesztője, és a kis GTI gyáriassága felől érdeklődött. Miután mondtam, hogy 95%-ig gyári, rögtön felkért egy Rozsdakupac-magazinos szereplésre. Jól elbeszélgettünk a kocsiról, a ritkaságáról (1.6-os, ráadásul régi-kasztnis, stb), majd megállapodtunk abban, hogy két hét múlva megejtünk egy fotózást, és egy beszélgetést. Nagyon örültek, hogy végre találtak egy majdnem-full gyárit.

Remek! Ennél jobb elismerést arra, hogy az autó szép lett, keresve sem kaphatnánk. Illetve az, hogy igenis megéri gyáriasítani a kocsit, és visszaállítani eredeti kinézetére!

Mai nap még lőttünk pár képet itt a környéken a szép kisautóról. És most ezerre megkezdjük a kocsi teljes gyári kinézetre varázsolását két héten belül.

Challenge:
Sárga irányjelzők előre, szép állapotú embléma a hűtőmaszkra, jobbos tükör műanyagjának feketére festése, jó állapotú 14"-os gyári alufelni-gartnitúra beszerzése (miénk sajna nem jó állapotú fotózáshoz), fekete ajtókilincsek, balos térképzseb, hátulra GTI felirat, és fullos állapotú textil gti ülések. Vagy jó állapotú félbőr gti ülések, de akkor csak egy balos kellene.

Challenge accepted.

A java már megvan elvileg :)

2010.05.18. Kedd

Hupsz, blogolok. Rég tettem.

Lezajlott a IV. Országos Tibi és Csaba találkozó, ami teljesen véletlenül egybeesett a Mohácsi Találkozóval, mind időben, mind pedig helyileg.

Volt nagyon sok Tibi és Csaba jelen, de ez a poén már kicsit lejátszott lemez, úgyhogy áttérek a megszokott nevekhez.

Szóval, első sorban köszönöm Döminek, hogy utitársam volt, ezzel könnyítve az utazás költségein.
Továbbá köszönet Szilvinek és Nyuszynak, hogy ezt a remek találkozót megszervezték, nagyon jól éreztem magamat, a hely szuper, az idő többnyire nekünk kedvezett, és természetesen a társaság is nagyszerű volt!

Robinak és Pety@nak köszönet a fényfestésben való segédkezésért!

Na, ez volt a találkozóról a villámblog. Ami most jön, az már kicsit más téma. Egész pontosan az, hogy úgy gondoltam, az alufelni dolgot egyelőre kényszerpályára helyezem. Legalábbis addig, amíg nem lesz pénzem normális gumikra rá, és magát a felnit nem tudom rendesen rendbe tenni, felesleges ezzel nyúzni az autót. Nem beszélve arról, hogy a tehermentesítő sincs még meg.

Van nekem itthon egy garnitúra Fiat feliratos felnim, de abból három arany színű, egy pedig ezüst. Nem szarul van lefestve, viszont nagyon nem tetszik ilyen kinézettel. Pocok hozta meg az ihletet, csupán én nem ecsetelős festegetést akartam. Valamelyik nap az OBI felé sodort a sors, a festékszórók között rögtön kiszúrtam a szürkéket. Sok-sok tanakodás után kiválasztottam a RAL 7000 színkódút, ami ott pillanatnyilag úgy tűnt, hogy a gyárival megegyező szín. Megkérdeztem erről Julit is, ki ott volt mellettem, hogy segítsen a döntésben, majd kérdésemre teljesen kielégítő választ adott, miszerint "fogalmam sincs, milyen a gyári". Szóval szerinte is jó lesz ez a szín.

Pár napig még szüttyögtem vele, végül ma nekiugrottam, takarítottam, vakargattam, előkészítettem. Szegény ember vizel, s főz, s mivel egy komponensű olcsó festékkel kezdtem neki, így a szép babakék 3M szalag helyett barna cellux lett a maszkoló anyagom, csiszolópapírral érdesítettem a felületet, és valami ásványvizes üvegbe lefejtett nitrohigító-maradékkal takarítottam meg a felületet :D :D . Bár tisztában vagyok vele, hogy csoda, ha egy évig megmarad a szín rajta, az alkotni való akarás segített.

Magam is meglepődtem, hogy milyen szépen sikerült felvinnem az anyagot a felnire, tisztára úgy, mint a szakik (a szakik ezt most kikérik maguknak gondolom :D ). Eléggé szépen terült a cucc, és marha gyorsan száradt (mondjuk ez rá is volt írva a dobozra. +200Ft felárért tudta ezt az opciót).
Szép lassacskán mindegyik felnire felkerült az anyag. Az arany színűeken volt valami lakk-réteg szerűség, amit szerintem nem sikerült rendesen eltávolítanom a csiszatoláskor, később pedig a szürke festék alatt repedezni látszott. Minden bizonnyal erre vonatkozott a flakonon jelzett "szintetikus anyaggal kezelt felületre ne szórjuk". Miután a szelepek körül is sikerült szépen lefestegetni, a maradék anyagot felködöltem a négy felnire (úgy használom a szakszavakat, mintha értenék is hozzá :D . Hozzáértőktől ezúton is bocs :D ), azaz tisztes távolból hogy nagyon ne b@sszam el a végére azt, ami jól sikerültnek tűnik.

Pár óra elteltével meglestem a végeredményt, és meglepően jónak találtam. Bár a kocsihoz még nem vittem oda, hogy összehasonlítsam a pótkerék színével, de úgy gondolom, sikerült eltalálni a megfelelő árnyalatot.

Ha pedig olyan sokáig bírja majd, mint a JRB kúposain a legolcsóbb "Faust Rallye" kályhaezüst (négy év után sem nagyon akart lekopni :D ), akkor azt hiszem, egy homokszórásos játék után szebben fel fogom vinni a kerekekre. Természetesen gumi nélkül, mert én úgy szeretem spriccelni az anyagot ;)

Niki ex-orrán sikerült egy gyors összeférhetőségi tesztet csinálni az átlátszó lakkal. Sajnos nem szeretik egymást, hiába a közös gyártó, így az nem került fel rá. De lehet, hogy az átlátszó lakk túl öreg már. A flakonból már prüszkölve jön csak...

Ha beválik, ősszel nekiugrom a téligummák felnijeit is leküldeni vele. Az alufelnikből nem tudom, mikorra lesz valami. De nem teszek le róluk, mert nekem nagyon bejön az a galuskaszaggató :D .

És azt hiszem, ideje lenne betenni hátulra az új rugókat. Illetve most már tényleg ki kéne cserélni a váltótartó bakokat. És mit hagytam ki? Ó igen, alvázvédelem.

Azon agyalok, hogy kéne aknát ásni a garázsban. Lehetne nekem is medencém :D

Utolsó pár képen egy érdekesség. Volt itthon nekem már nem is tudom honan egy ablakspricni-motorom. Nem tudom, milyen autóba való, nekem úgy rémlik, anyu '86-os pókjából van, amiben egy Trabant ablakmosó tartállyal volt összeszerelve, és a csomagtartó aljára applikálva. Nem tudom milyen gyártmány, semmi ilyen jelzés nincs rajta. Viszont a csomagtartóban a pótkerék mellett, az ablakspricni szütyőkéjének szomszédságában egy furcsa felfogatási pontot leltem. És mily' érdekes, teljesen passzol a helyére a motor. Elképzelhető, hogy ez valami gyári megoldás volt, mielőtt megjelent volna a motoros szatyor?

Nanoplex gyújtással kapcsolatban is történt előrelépés, mégpedig az, hogy Hollo és Csutee segítségével kinyomoztuk, hogy a szíjtárcsa, ami felkerült a kocsira nem polskira, hanem Csinkvére, vagy Seicentóra való. Gyula adott egy jót, úgyhogy most már tényleg nincs sok hátra az összeszereléshez. Leszámítva, hogy a pöcsöm is tele van már vele, és nagyon nincs kedvem megint nekiugrani :D :D :D :D

Ennyi volt a történés. Majd még mesélek.

2010.01.15. Péntek

Tegnap le kellett magam foglalnom valamivel mindenképpen, miután hazajöttem a bontóból. Gondoltam, ha már felszabadult a garázs, a nagy űrt töltsük meg az új jövevénnyel. Takarítottam egy jót (érdekes, mindig csak takarítok a garázsban, nem tudom, hogyan keletkezik a rendetlenség :D ). Szóval beálltam a pirossal.

Ezúton jegyezném meg, hogy a kocsi keresztelője most hétvégén lesz, bár Julival egyelőre még nem döntöttük el, mi legyen a neve. A Muki nekem annyira nem jön be, mindig a régi vicc jut róla az eszembe (ha jól emlékszem: "hogy hívják a kínai buzit? KukiraBukik a Muki" . Egyelőre csak annyit tudok konkrétan mondani, hogy lány neve lesz.

Szóval kocsival farral beálltam, kereket kiékeltem, szieszta tűzhelyet bedurrantottam, és szépen elkezdtem bontani. Nyugi, nem úgy, mint anno Nikit. Hátfalat leszedtem, természetesen miután leszedtem a dinamó alól az uborkareszelő-takarólemezt. Érdekesség: a takarólemez és a karosszéria között a védő-nejlon-csíkocskák még fenn voltak. A hátfal és a karosszéria között szintén megvolt eme fontos alkatrész. Jó volt látni, hogy nem nagyon baszkurálták ezidáig.

Eljutottam az olajszűrőig. Azt eddig is tudtam, hogy a Valvoline jó olaj, nem volt nagyon csúnya színe (mondjuk 1000 km után ne is legyen). A centrifugál szűrőben volt kosz, de egészen minimális. Természetesen kitakarítottam. Leszedtem nagy nehezen a 32-es kulcsos csavart. Érdekesség, a biztosító alátéten nem látszott eddigi bontogatásnak nyoma. Ez két dolgot jelenthet. Az egyik jó, a másik rossz. A rossz az, hogy 80 ezer km alatt még egyszer sem cseréltek láncot. A jó az, hogyha cseréltek láncot, és új alátétet tettek fel. Tovább bontva végül eljutottam a láncig, ami szemmel láthatóan lógott, mint a gimnáziumi portásnéni melle. A láncról gyorsan kiderült, hogy még gyári volt, az FSM logók erre utaltak legalábbis. A biztosító csavarokon sem látszott még hajlítgatás nyoma (eddig).
A vezérműházba viszont rendesen belekapott a lánc. Sajna lett benne egy jókora barázda, ami a kinézete alapján ráadásul friss. Remélem a lekopott alu-alkatrészek megálltak valahol a centrifugál szűrőben. Nem pedig az olajáteresztő gyűrűben például. Keresgéltem az itthon található alkatrészek között jobb állapotút, de sajnos nem leltem. A legjobb állapotú fedél az fennvan JRB egykori blokkján.
Jelre tettem a szerkezet, majd szépen leszedtem, felszereltem nagynehezen az új láncot. Valami irdatlan passzentos lett. Érdekesség: az ék (helyesen fogalmazva: az íves retesz ami a kis lánckereket, és a szíjtárcsát pozícionálja ugyanaz a méretű, mint az összes kétütemű Vespa robogó lendkerék éke (íves retesze . Kicsi a világ. Gondolom, a Fiat 500-ra lehet visszavezetni a dolgot, amiatt lehet a rokonság (egyszerűbb meglévőhöz igazítani a gyártást, mint újat gyártatni). Mondjuk az 50 cm3-es Vespáknál kicsit vicces az ilyen nagyméretű ék (retesz .
Kicseréltem a szimeringet, bár ez nem volt olyan könnyű, mint amilyen könnyen én itt most leírom. Kapásból nem akart belemenni a helyére. Gondoltam, mielőtt szétütöm az egészet, használom inkább az eszem. Elő a villanyrezső, felkerült rá a fedél, majd míg ízletesen, fogyaszthatóvá melegedett, elbíbelődtem a szűrőtakarítással.
A felmelegített fedélre természetesen szépen felment a szimering, még kopogtatni se kellett nagyon. Ki ne felejtsem a szelephézag állítását. Mindet sikerült szépen behangolni, nagyon kicsik voltak a hézagok. Aggodalomra egyedül a második henger szívószelepe ad okot: majdnem teljesen becsavart állítócsavarral sikerült a jó értéket elérni. Ez kicsikét gyanús, míg a másik háromnál viszonylag kitekert állapotban jöttek a jó értékek. Remélem, ennek oka rövidebb csavar / ferde szelepemelő rúd lesz, mintsem brutálisan megkopott vezérműtengely.

Míg a Vespa egykori ülésén üldögéltem a kocsi motorjánál, gondoltam, ha már ily közelségben van az egész, a legjobb lenne, ha most lebontanám a burkolatokat, a festéshez. Mondjuk, ha már festegetés, akkor kapásból felmehetne rá a generátor is.
Neki is kezdtem a lebontásnak. Hát nem volt valami jó játék, beletelt több, mint másfél órába, mire sikerült leszednem az összeset. Mondjuk tegyük hozzá, hogy nem is nagyon akartam sietni :D .
Miután mindent leszedtem, szépen elkezdtem lepucolni a burkolatokat, drótkorong, RO55, és más hasonlóságoknak is bemutattam őket. Nem csiszoltam le fémig a felületeket, mondván, a gyári festésnél jobbat úgysem tudok. Nem életre szóló fényt akarok neki, a lényeg, hogy ne a rozsdás felület nézzem velem szembe, ha kinyitom a motorteret.

Ezen műveletek után tértem nyugovóra. Elég szar dolog volt mondjuk úgy lefeküdni aludni, hogy nem is tudom, hogy működik-e a motor? :D

Másnap folytattam a munkálatokat. A burkolatokon lévő fehér réteget csiszolgattam. Bár a rozsdamaró leírása szerint arra lehet már rögtön festeni, azért eléggé hülye felületet adtak volna ki ebben a felállásban. Szóval letakarítottam szépen, majd elkezdtem lefújni őket. Praktikeres hőálló matt fekete a választott festék. Érdekesség, hogy 600°C-ig bírja a hőt, de az apróbetűs leírásban már csak 150°C-ra garantálja a tapadást. Vagy ez 600°-ig állja a hőt, de 150° felett már nem az eredeti felületen? :D Mindenesetre vicces. Remélem a polák motoron megmarad. A boxermotor burkolata meg úgyis szintert kap. Az legyen tartósabb inkább, abban több jövőt látok.

Közben összeválogattam egy generátort is itthon, a hozzá való burkolattal. Kicsit ütött-kopott volt, de végül megoldódott a probléma egy "le van tojva"-val. Végre láthattam élőben, hogy a dinamó és a generátor burkolata tényleg különbözik, még ha csak a felfogatási pontjában is.

A felállás úgy nézett ki a legvégére, hogy a generátor megkapta az eredeti, ám lefestett burkolatát, arra pedig rákerült a dinamó lapátkereke. Természetesen a generátorhoz való "adapterrel". Érdekesség: a dinamónál megvolt még a nejlon a lapátkerék és a csavar alátétje között. A generátorra pedig végül felkerült a dinamó szíjtárcsája, természetesen kifordítva, hogy lehetőleg egy síkban legyen majd a szíjtárcsával.

Aztán, miután minden összeállt, elkezdtem összerakni a motort. Ez is beletelt jópár órába. Rájöttem, hogy míg a Bis-ben a vízhűtés hülyeségeit kell utálni, addig a léghűtéses kispolákban a léghűtő-alkatrészeit. Hát igen, a közeli rokonság. Még ha Bis nem is Polski :D .
Folyamatosan szívtam azzal, hogy a lapátkerék beleért valahol a házba, de mire az összes csavar a helyére került, a lapátkerék is megjavult szerencsére.
Bekötöttem a generátort is, egyelőre a pozitív főkábel csak összeforrasztódott, de amint lesz türelmem ki is cserélem egy teljes, ép darabra. (Na igen, be kellene szereznem már egy normális saruzófogót is).

Állítottam gyújtást, ez megint nem volt olyan könnyű, mint amennyire gondoltam: megint megszívatott a Subaru: megint a balra forgó motorhoz állt a kezem, és szerencsétlen megszakítót mindig zárásra állítottam. Végül ezt is kiküszöböltem, bár egyszer durrant egy óriásit a kipufogó közben. Ez zárt térben, kevesebb, mint 10 m2-en eléggé szar dolog. Főleg, ha akkora a robbanás, hogy a szieszta őrlángját is elfújja :D . Nembaj, úgy is le akartam kapcsolni.

Beindult szépen, de kicsit megijedtem: valami eszméletlenül nyivákolt. Mint egy trolibusz. Leszedtem a szíjat, nem az okozza, ugyanis anélkül is nyivákolt. Generátor csapágyát is kizártam ezúttal. A vezérműház alól jött.

Gyors fényképezőgép-kép visszanézés: nem fordítva raktam-e be a láncot például (komolyan mondom, ezen ijedtem meg a legjobban, hogy esetleg voltam-e olyan hülye, hogy a kis karokkal a motor felé tettem-e? :D ). De nem. Mentem pár kört, a kocsi megy, mint állat, húz, szép az alapjárata... De nyivákol. Bár egyre halkabban.
Később Polski kolléga és Tibeeee is megnyugtatott, hogy új láncnál ez normális, el fog múlni.

Állítottam még egyet a strobival is a gyújtáson (3°-kal több volt, mint kellett volna), aztán visszaálltam a garázsba, és elkezdtem összepakolni.

Mielőtt elfelejtem: bekerült két gumisapka a gyertyakábel mellé, úgy ahogy kell. Az egyik gyári, másik utángyártott. Az utóbbival volt szívás, míg felkerült a helyére. Ja, és a termosztátház-csövét is rendesen sikerült feltennem. Végre jóóóó a fűtésem! Bár a váltó-harangot nem teszem vissza tavaszig :) .

Holnap jön Juli, és folytatjuk a dolgokat: itt az ideje a jobboldali ablak cseréjének is végre, és a generátornak köszönhetően végre bekerülhet a fűtőszálas hátsó szélvédő is (már nagyon hiányzik).

Ha sikerült itthon normális állapotú H4-es foncsorokat lelnem, akkor felkerülnek azok is, bár akkor egy rögtönzött relézést is be kell iktatni. Van még pár apróság ezen kívül is, például hátsólámpa-csavarok cseréje, normálisra, meg ilyesmi.

A jobb első kerekem morog rendesen, megpróbálok csapágyhézagot állítani, hátha elhallgat még pár hónapra. Most nagyon nem hiányzik egy csere.

Egy laprugó csere is elkellene, eléggé hülyén állnak az első kerekek, és alulról nézve sem szép a rugó. Szóval ott valami nincs rendben. Nagy kérdés, hogy vajon kicsit egyenesebb rugót kapjon-e rögtön, vagy mehet bele a gyári (abból van kettő is. Egyik Nikié volt, a másik Nikié lett volna).

Röviden ennyi a történés, és a tervek a közeljövőre. Lassan eljöhet az első takarítás is, összegyűlt rendesen pár szöszmösz a kocsiban. Ja, és a garázsnak köszönhetően egy polírozást is meg lehetne ejteni, miután valahol lemostuk a gépet. Esetleg nedves szivaccsal a garázsban? :D :D :D

Amit még mindenképp be szeretnék szerelni a közeljövőben, az a rendes kürt, mert a gyári dudát csak kiröhögik, nomeg készülvén a találkozóra, elkellene a dallamkürt is. Annak a kompresszora viszont igényli a karbantartást már, ugyanis alig akar nyikkanni már. A kürtöknek meg kell keresnem valami jó helyet odakinn, a kocsi alatt, mert a csomagtartóban annyira nem poén.

Jaaaa, és el ne felejtsem, be szeretném kötni a szivargyújtót is. Hosszú lesz a hétvége, az tuti :) .

Ha valami eszembe jut még, megírom update-ben. Vagy egy új bejegyzésben. Majd elválik. Ahogy az is, hogy tudja-e majd a kisautó pótolni a nagy űrt, amit Niki hagyott maga után. És most nem a garázsra gondolok.

Ja. Utolsó képet azoknak küldöm, akik nem hiszik el, hogy a szobám falán egy kispolski-orr lesz ;)