Garázst takarítottam. Igen, megint kellett. Amióta nem szereltem a polákot, a lom egyre csak halmozódott. Vagy a kocsi köré, belé, rá, de mindenesetre eléggé megtelt a garázs mindennel.

Cementes-zsákokat pakoltam, szemetet hordtam ki, illetve gyűjtöttem a "lomtalanításra" félretett cuccok közé. És egyre több ©koda alkatrész került elő. Már elkezdtem aggódni, hogy valami baj van a fejeben, de akárhogy gondolkodtam, nem jutott eszembe semmi olyasmi, hogy valaha ilyen autóm lett volna... Komplett gyújtásokat hajigáltam a szemétbe végül, mert már annyira ideges voltam.

Végül a sok lom közül valami antropomorf forma kezdett előállni. A végére kiderült, hogy a garázsban van egy kispolski is. Teljesen megnyugodtam, hogy nem vagyok én hülye, és nem ©kodát kezdtem lakatolni .

Annyira jól végeztem időben, hogy el is kezdtem a meló folytatását. Szépen kapirgászni kezdtem belül a padlólemezről az alvázvédőt, amit a nagyszerű lakatos kent rá. Szerencsére hidegen, és ilyen vastagságban teljesen korrekten jön le, nem ragad, könnyen takarítható. És szerencsére a helyzet sokkal jobb, mint amire számítottam (még valamikor nyáron ). Csak akkora felületet kell kicserélni jobboldalt, mint baloldalt. Ha megvan, akkor tényleg apróságok talán a végére.

Műszerfalat meg tervezgetem fotosoppal (ahogy anno Nyuszy blogjában láttam Enikő műszerfala kapcsán). Meglátjuk, abból mi lesz.

Mindenesetre nagyon belelkesedtem újra. És azthiszem, látok valami fényt az alagút végén