Címke: generátor (4)

Tevékenységtérkép

Ékszíj

Nem egy tartalmas bejegyzés lesz, de dokumentálom, hogy meglegyen.

Este/éjjel az autópályán eléggé gyengusznak tűnt a kocsi fénye, ekkor fel is tűnt a műszerfalon világító piros akku-szimbólum. Illetve a feszültségjelző is 11V körüli értéket mutatott. 
Gyakorlatilag háromnegyed órát autóztam töltés nélkül, hogy találjak egy kutat, ahol lehet szíjat kapni, ugyanis a hiba okozója ez volt.

Végül kispesten egy éjjel-nappali autósboltban sikerült beszerezni. 715-ös méretű kell a kocsiba.

Hát ennyi :)

Töltés dolgok

Nos, az akku nagyon jól működik, ettől független néha nyekergett indításkor.

Rámértem a akkura, felkapcsolt lámpával 12,8 V-nál semmi esetre sem akart feljebb menni, akárhogy pörgettem a motort. Lekapcsolt lámpával meg 13,6 körül volt. Sucks. Itt az ideje kicserélni a generátor és önindító közti kábelt egy normális, nem toldozottra.

Apumtól kaptam egy nagy tekercs, vastag kábelt, de nekem úgy rémlett, hogy a polskié ugyanilyen. Én meg úgy voltam vele, ha már ottvagyok, akkor kap egy tisztességeset, nehogy már ezen múljék a dolog. Betértem valami médiamárktba, 5 ezer körül kaptam egy olyan hifi szettet, amiben tetszetős méretű kábelek voltak, plusz még rca csatis hangfrekis kábel, és szép saruk. Mivel a villanyszerelési boltok zárva voltak (asszem ez pénteken volt), így kénytelen voltam ezt a rohadt drága szart megvenni.

Nem kellett volna... :) Mivel viandrék garázsában, mikor meló után (este 7 körül) nekiálltunk, látom, hogy az apumtól kapott kábel bizony vastagabb a gyáritól. Ófak. Sebaj, a hifiset úgysem könnyű szépre forrasztani, majd eladom valamilyen tuningernek :) .

Méretre szabtam, kétszer leellenőriztem, aknába másztam, kijöttem, saruztam, behúztam, anyáztam, hogy hosszabb lett (mikor már felsaruztam, persze). Végül került egy kunkor bele, de bekerült. Összeszerel, beindít, mér: ugyanaz. Sőt, majdnem 1 egész volttal kevesebb... Fuck. Méregetem a testkábeleket, nem ott a gond. Akkor meg mi? Biztos a saru!

Mielőtt még nekiálltam volna, azért megmértem hátul is, a generátor B+ pontján, hogy mit mutat. Persze, ott is szar értéket mértem. Tehát a generátor nem teljesen fasza. Fasza. Gyors telefon Gyulának, aki a közelben lakik: kölcsön fesszabod van? van. Oda tudod most adni? Igen.
Átmentem, beszereltük a helyszínen: nem lett jobb. 'csába, ez diódahíd gyanús. Olyanod van felesleges? Van. 

Na, azt már nem kezdtük el a helyszínen kicserélni, hazahoztam, másnap világítást lekapcsolgatva bementem melóhelyre. Meló után megint viandr-ék garázsa, szétrobbantottam a generátor diódahíd felőli részét. Persze hátfalat nem szedtem le, de nem is okozott nagy gondot. Szépen leszedtem, amit kell, és a korábban kiméregetett diódahíd beszerelése előtt kiméregettem a bennelévőket. Hát, egyik sem tűnt hibásnak. Bár volt eltérés a nyitási feszültségek közt, nem tűntek rossznak. Igaz, beszerelve pontatlan lehet a mérés. Ekkor elszomorkodtam, és elkezdtem a tekercseket méregetni, végül arra jutottam, hogy beszerelem a kapott diódákat, aztán majd lesz valami.

Megtörtént, bekerült, lett is valami: tökéletes, 14,5V a B+ ponton.

Elöl az akkun 13,6, lámpával, stabilan. Picsába. Sarucsere lesz ebből. De szerencsére ez már egy kielégítő töltés, hiszen a hátsó ablakfűtés bekapcsolására sem esett a feszültség számottevően.

A gyári akkusaruk undorítóak, mindig is ki akartam őket cserélni. És az is lehet, hogy az akkusaru, és biztosítéktábla környéki, vastagabb vezetéket is lecserélem olyanra, mint ami a generátor és az önindító közé került.

Mivel eléggé korán végeztünk, Tomi segítségével nekiálltam kicserélni a termosztátház, és a bódé felé menő gumicsövet. Mivel a boltban kaphatóak rendszeresen kiszakadnak hamar, így a régen már bevált módszerhez folyamodtam. Szereztem megint 601-es Trabantba való hideglevegő gumicsövet, méretre vágtam, majd beszenvedtem a helyére. Egy-egy rendes Awab-bilinccsel került rögzítésre, mert annyira nem rugalmas, mint a polskié, így a motor rángásatól lecsúszhat, mivel nem szemben van az a két fránya luk.

Mellesleg az autó jól viselkedett, 31-én leszáguldottunk Laceeeékhoz Pécsre, ma meg vissza, műszaki hiba nélkül.

A generátor amúgy csapágyas, van hangja is, de ennek -ha nem muszáj hamarabb- csak nyáron fogok nekiállni. Amikor kabriós idő van, és nem kell másnap az autó.

Mérföldkő - Update

Az autó elérkezett a várva-várt "sokötös" kilométer-álláshoz.

Mindennek előjátékaként vasárnap az alapjáratom felkúszott 1500 körüli percekénti fordulatszámhoz, majd ezt tartja is szépen. Egy kátyúbahajtás óta van a jelenség. Ha szerencsém van, a bekoszosodott alapjárati motor megszorult. Ha nincs szerencsém, akkor tönkre is ment. Ez utóbbi egy 33 ezer forintos móka, tehát örülnék, ha az előbbi jelenséget egy takarítással sikerül megoldani.

Mindezek örömére ma munkából hazamenet a generátor valami hihetetlen mód csúnya csikorgásba kezdett. Minden bizonnyal a csapágy kezdett elhalálozásnak... Éljen! Már kezdtem örülni, hogy különösebb gond nélkül tehetem el télire. De sajna nem :\(


Update:
 

Tegnap nem csikorgott a generátor. Sőt, azóta egyszer sem. Érdekes, és örülök neki, annak ellenére, hogy nem szeretem a magától megjavuló hibajelenségeket.

Hazaérve nekiugrottam megkeresni a magas alapjárat okát. Első körben gyári diagnosztikát keltettem életre. Nem volt nehéz, egy előre bekészített csatlakozó egyik vezetékét kellett testre tenni, ezután a csekkendzsin lámpa kivillogta nekem szépen, hogy TP és ECT szenzor hibája van a kocsinak. Ez azért jó, mert egyik sem alapjárati motor.

Gyorsan leszedtem a TP szenzort (Throttle Position, azaz fojtószelep-állás érzékelő, egész pontosan ez egy potméter, ami a házpedál/fojtószelep állása szerint változtatja az értékét). Az autodata alapján az értékek normálisak voltak, így sajna ez a hiba egy régi hibakód lehetett. Ha már ott voltam, kiszedtem az alapjárati motort. Gyújtás ráadáskor eme léptetőmotor egy tengyelt mozgat meg. Ezt szépen csinálta is, így egy gyors takarítás után visszakerült a helyére. Maradt tehát az ECT, azaz a motorhőmérséklet (egész pontosan motor hűtőközeg-hőmérséklet) érzékelő. Csatlakozó lehúz, kimér: autodata adatai alapján rendben van. Csati vissza. Nekem gyanús volt ez, így tovább mentem: leakasztottam a motorvezérlőt a helyéről, és ott, a csatlakozókon is elvégeztem a méréseket. Normál esetben a hőmérő két, motorvezérlőre menő vezetékén 0,2-2,5 V közötti feszültséget kellene, hogy mérjek, a motor hőmérsékletétől függően. Itt kitartóan 5 V feszültség volt jelen. Csati motorvezérlőről lehúz, ellenállást mér: tádám, szakadás. Azaz a kábelben van a hiba. Kezdtem a hpmérő-csatlakozójánál ismét. Ahogy húzom le, egyik vezeték el is enged. Hopp. Csati maradéka levág, új kábel ráforraszt, zsugorcső, anyámkínja, vissza a helyére, majd mérés a motorvezérlőn: máris jó. Csati visszafug helyére, majd örül: a hiba megoldva!

Újra normális az alapjárat, és nem zabál annyit :)

2010.01.15. Péntek

Tegnap le kellett magam foglalnom valamivel mindenképpen, miután hazajöttem a bontóból. Gondoltam, ha már felszabadult a garázs, a nagy űrt töltsük meg az új jövevénnyel. Takarítottam egy jót (érdekes, mindig csak takarítok a garázsban, nem tudom, hogyan keletkezik a rendetlenség :D ). Szóval beálltam a pirossal.

Ezúton jegyezném meg, hogy a kocsi keresztelője most hétvégén lesz, bár Julival egyelőre még nem döntöttük el, mi legyen a neve. A Muki nekem annyira nem jön be, mindig a régi vicc jut róla az eszembe (ha jól emlékszem: "hogy hívják a kínai buzit? KukiraBukik a Muki" . Egyelőre csak annyit tudok konkrétan mondani, hogy lány neve lesz.

Szóval kocsival farral beálltam, kereket kiékeltem, szieszta tűzhelyet bedurrantottam, és szépen elkezdtem bontani. Nyugi, nem úgy, mint anno Nikit. Hátfalat leszedtem, természetesen miután leszedtem a dinamó alól az uborkareszelő-takarólemezt. Érdekesség: a takarólemez és a karosszéria között a védő-nejlon-csíkocskák még fenn voltak. A hátfal és a karosszéria között szintén megvolt eme fontos alkatrész. Jó volt látni, hogy nem nagyon baszkurálták ezidáig.

Eljutottam az olajszűrőig. Azt eddig is tudtam, hogy a Valvoline jó olaj, nem volt nagyon csúnya színe (mondjuk 1000 km után ne is legyen). A centrifugál szűrőben volt kosz, de egészen minimális. Természetesen kitakarítottam. Leszedtem nagy nehezen a 32-es kulcsos csavart. Érdekesség, a biztosító alátéten nem látszott eddigi bontogatásnak nyoma. Ez két dolgot jelenthet. Az egyik jó, a másik rossz. A rossz az, hogy 80 ezer km alatt még egyszer sem cseréltek láncot. A jó az, hogyha cseréltek láncot, és új alátétet tettek fel. Tovább bontva végül eljutottam a láncig, ami szemmel láthatóan lógott, mint a gimnáziumi portásnéni melle. A láncról gyorsan kiderült, hogy még gyári volt, az FSM logók erre utaltak legalábbis. A biztosító csavarokon sem látszott még hajlítgatás nyoma (eddig).
A vezérműházba viszont rendesen belekapott a lánc. Sajna lett benne egy jókora barázda, ami a kinézete alapján ráadásul friss. Remélem a lekopott alu-alkatrészek megálltak valahol a centrifugál szűrőben. Nem pedig az olajáteresztő gyűrűben például. Keresgéltem az itthon található alkatrészek között jobb állapotút, de sajnos nem leltem. A legjobb állapotú fedél az fennvan JRB egykori blokkján.
Jelre tettem a szerkezet, majd szépen leszedtem, felszereltem nagynehezen az új láncot. Valami irdatlan passzentos lett. Érdekesség: az ék (helyesen fogalmazva: az íves retesz ami a kis lánckereket, és a szíjtárcsát pozícionálja ugyanaz a méretű, mint az összes kétütemű Vespa robogó lendkerék éke (íves retesze . Kicsi a világ. Gondolom, a Fiat 500-ra lehet visszavezetni a dolgot, amiatt lehet a rokonság (egyszerűbb meglévőhöz igazítani a gyártást, mint újat gyártatni). Mondjuk az 50 cm3-es Vespáknál kicsit vicces az ilyen nagyméretű ék (retesz .
Kicseréltem a szimeringet, bár ez nem volt olyan könnyű, mint amilyen könnyen én itt most leírom. Kapásból nem akart belemenni a helyére. Gondoltam, mielőtt szétütöm az egészet, használom inkább az eszem. Elő a villanyrezső, felkerült rá a fedél, majd míg ízletesen, fogyaszthatóvá melegedett, elbíbelődtem a szűrőtakarítással.
A felmelegített fedélre természetesen szépen felment a szimering, még kopogtatni se kellett nagyon. Ki ne felejtsem a szelephézag állítását. Mindet sikerült szépen behangolni, nagyon kicsik voltak a hézagok. Aggodalomra egyedül a második henger szívószelepe ad okot: majdnem teljesen becsavart állítócsavarral sikerült a jó értéket elérni. Ez kicsikét gyanús, míg a másik háromnál viszonylag kitekert állapotban jöttek a jó értékek. Remélem, ennek oka rövidebb csavar / ferde szelepemelő rúd lesz, mintsem brutálisan megkopott vezérműtengely.

Míg a Vespa egykori ülésén üldögéltem a kocsi motorjánál, gondoltam, ha már ily közelségben van az egész, a legjobb lenne, ha most lebontanám a burkolatokat, a festéshez. Mondjuk, ha már festegetés, akkor kapásból felmehetne rá a generátor is.
Neki is kezdtem a lebontásnak. Hát nem volt valami jó játék, beletelt több, mint másfél órába, mire sikerült leszednem az összeset. Mondjuk tegyük hozzá, hogy nem is nagyon akartam sietni :D .
Miután mindent leszedtem, szépen elkezdtem lepucolni a burkolatokat, drótkorong, RO55, és más hasonlóságoknak is bemutattam őket. Nem csiszoltam le fémig a felületeket, mondván, a gyári festésnél jobbat úgysem tudok. Nem életre szóló fényt akarok neki, a lényeg, hogy ne a rozsdás felület nézzem velem szembe, ha kinyitom a motorteret.

Ezen műveletek után tértem nyugovóra. Elég szar dolog volt mondjuk úgy lefeküdni aludni, hogy nem is tudom, hogy működik-e a motor? :D

Másnap folytattam a munkálatokat. A burkolatokon lévő fehér réteget csiszolgattam. Bár a rozsdamaró leírása szerint arra lehet már rögtön festeni, azért eléggé hülye felületet adtak volna ki ebben a felállásban. Szóval letakarítottam szépen, majd elkezdtem lefújni őket. Praktikeres hőálló matt fekete a választott festék. Érdekesség, hogy 600°C-ig bírja a hőt, de az apróbetűs leírásban már csak 150°C-ra garantálja a tapadást. Vagy ez 600°-ig állja a hőt, de 150° felett már nem az eredeti felületen? :D Mindenesetre vicces. Remélem a polák motoron megmarad. A boxermotor burkolata meg úgyis szintert kap. Az legyen tartósabb inkább, abban több jövőt látok.

Közben összeválogattam egy generátort is itthon, a hozzá való burkolattal. Kicsit ütött-kopott volt, de végül megoldódott a probléma egy "le van tojva"-val. Végre láthattam élőben, hogy a dinamó és a generátor burkolata tényleg különbözik, még ha csak a felfogatási pontjában is.

A felállás úgy nézett ki a legvégére, hogy a generátor megkapta az eredeti, ám lefestett burkolatát, arra pedig rákerült a dinamó lapátkereke. Természetesen a generátorhoz való "adapterrel". Érdekesség: a dinamónál megvolt még a nejlon a lapátkerék és a csavar alátétje között. A generátorra pedig végül felkerült a dinamó szíjtárcsája, természetesen kifordítva, hogy lehetőleg egy síkban legyen majd a szíjtárcsával.

Aztán, miután minden összeállt, elkezdtem összerakni a motort. Ez is beletelt jópár órába. Rájöttem, hogy míg a Bis-ben a vízhűtés hülyeségeit kell utálni, addig a léghűtéses kispolákban a léghűtő-alkatrészeit. Hát igen, a közeli rokonság. Még ha Bis nem is Polski :D .
Folyamatosan szívtam azzal, hogy a lapátkerék beleért valahol a házba, de mire az összes csavar a helyére került, a lapátkerék is megjavult szerencsére.
Bekötöttem a generátort is, egyelőre a pozitív főkábel csak összeforrasztódott, de amint lesz türelmem ki is cserélem egy teljes, ép darabra. (Na igen, be kellene szereznem már egy normális saruzófogót is).

Állítottam gyújtást, ez megint nem volt olyan könnyű, mint amennyire gondoltam: megint megszívatott a Subaru: megint a balra forgó motorhoz állt a kezem, és szerencsétlen megszakítót mindig zárásra állítottam. Végül ezt is kiküszöböltem, bár egyszer durrant egy óriásit a kipufogó közben. Ez zárt térben, kevesebb, mint 10 m2-en eléggé szar dolog. Főleg, ha akkora a robbanás, hogy a szieszta őrlángját is elfújja :D . Nembaj, úgy is le akartam kapcsolni.

Beindult szépen, de kicsit megijedtem: valami eszméletlenül nyivákolt. Mint egy trolibusz. Leszedtem a szíjat, nem az okozza, ugyanis anélkül is nyivákolt. Generátor csapágyát is kizártam ezúttal. A vezérműház alól jött.

Gyors fényképezőgép-kép visszanézés: nem fordítva raktam-e be a láncot például (komolyan mondom, ezen ijedtem meg a legjobban, hogy esetleg voltam-e olyan hülye, hogy a kis karokkal a motor felé tettem-e? :D ). De nem. Mentem pár kört, a kocsi megy, mint állat, húz, szép az alapjárata... De nyivákol. Bár egyre halkabban.
Később Polski kolléga és Tibeeee is megnyugtatott, hogy új láncnál ez normális, el fog múlni.

Állítottam még egyet a strobival is a gyújtáson (3°-kal több volt, mint kellett volna), aztán visszaálltam a garázsba, és elkezdtem összepakolni.

Mielőtt elfelejtem: bekerült két gumisapka a gyertyakábel mellé, úgy ahogy kell. Az egyik gyári, másik utángyártott. Az utóbbival volt szívás, míg felkerült a helyére. Ja, és a termosztátház-csövét is rendesen sikerült feltennem. Végre jóóóó a fűtésem! Bár a váltó-harangot nem teszem vissza tavaszig :) .

Holnap jön Juli, és folytatjuk a dolgokat: itt az ideje a jobboldali ablak cseréjének is végre, és a generátornak köszönhetően végre bekerülhet a fűtőszálas hátsó szélvédő is (már nagyon hiányzik).

Ha sikerült itthon normális állapotú H4-es foncsorokat lelnem, akkor felkerülnek azok is, bár akkor egy rögtönzött relézést is be kell iktatni. Van még pár apróság ezen kívül is, például hátsólámpa-csavarok cseréje, normálisra, meg ilyesmi.

A jobb első kerekem morog rendesen, megpróbálok csapágyhézagot állítani, hátha elhallgat még pár hónapra. Most nagyon nem hiányzik egy csere.

Egy laprugó csere is elkellene, eléggé hülyén állnak az első kerekek, és alulról nézve sem szép a rugó. Szóval ott valami nincs rendben. Nagy kérdés, hogy vajon kicsit egyenesebb rugót kapjon-e rögtön, vagy mehet bele a gyári (abból van kettő is. Egyik Nikié volt, a másik Nikié lett volna).

Röviden ennyi a történés, és a tervek a közeljövőre. Lassan eljöhet az első takarítás is, összegyűlt rendesen pár szöszmösz a kocsiban. Ja, és a garázsnak köszönhetően egy polírozást is meg lehetne ejteni, miután valahol lemostuk a gépet. Esetleg nedves szivaccsal a garázsban? :D :D :D

Amit még mindenképp be szeretnék szerelni a közeljövőben, az a rendes kürt, mert a gyári dudát csak kiröhögik, nomeg készülvén a találkozóra, elkellene a dallamkürt is. Annak a kompresszora viszont igényli a karbantartást már, ugyanis alig akar nyikkanni már. A kürtöknek meg kell keresnem valami jó helyet odakinn, a kocsi alatt, mert a csomagtartóban annyira nem poén.

Jaaaa, és el ne felejtsem, be szeretném kötni a szivargyújtót is. Hosszú lesz a hétvége, az tuti :) .

Ha valami eszembe jut még, megírom update-ben. Vagy egy új bejegyzésben. Majd elválik. Ahogy az is, hogy tudja-e majd a kisautó pótolni a nagy űrt, amit Niki hagyott maga után. És most nem a garázsra gondolok.

Ja. Utolsó képet azoknak küldöm, akik nem hiszik el, hogy a szobám falán egy kispolski-orr lesz ;)