Címke: gyújtás (7)

Tevékenységtérkép

Polski szívás

Kihagytam egy-két blogot. Konkrétan arról, hogy megtörtem az autót, majd rá egy hónapra engem törtek meg. Nehéz erről írni, egyik felől arról, hogy mekkora hülye voltam, másik felől arról, hogy saját hibámon kívül vált a kocsi használhatatlanná. Idővel majd pótlom ezt a két elmaradt blogot.

Most írok arról, hogy mi van, mi lett a Polskival. A baleset után pár nappal lefeszegettem a bepréselődött hátfalat olyannyira, hogy a főtengelyt körbe lehessen forgatni. Az első indítási kísérletre vígan beindult, vette a gázt is, sőt, leszámítva, hogy 1-es és 3-as sebességek eltűntek a motor-váltó előretolódása miatt, még haladni is lehetett vele.

Pár hónapra rá, talán március környékén elővettem a kabriót, bízva, hogy lassan itt a jó idő, a polskit pedig betoltam a garázsba, hogy szépen nekiállok üzemképessé tenni. Többek között hozzájutottam egy aránylag jó homlokfal-sárvédőhöz, jelképes összegért. Nem tökéletes állapotú, de az autó nem is szépségdíjra megy. Már :(.

Körülbelül két héttel ezelőttig nem volt sem időm, sem lelkierőm foglalkozni a kocsival. Egy szabad hétvégén viszont eljött a lehetőség. Lebontottam a hátfalat, fogtam faékeket, vasrudakat, pajszert, olajemelőt, kalapácsot és gumikalapácsot, majd az autó hátulját úgy ahogy szintbe hoztam. Felkerült rá a Somától kapott hátfalat is. Bár nem volt egyszerű, de összejött. Még anno Pocoktól vettem egy elegant gépháztetőt, az is felkerült a régi, összetört helyére. A kocsi hátulja a lámpatestet leszámítva egészen korrektül nézett ki, csak kicsit kellett hunyorogni, hogy ne legyen feltűnő, hogy az összes rés szarul áll.
Amúgy, zárójelesen megjegyezve, az autónak a futóműve szemmel láthatóan jól áll, sérülést nem szenvedett. Ezen a ponton amúgy nagyon elfáradtam, és bár az elejének neki kellett volna állni, hogy kormányozhatóvá tegyem, kellett egy kis bíztatás. Gondoltam, bedobom az akkut, beindítom, és az majd jól felvidít. Így is történt, elkezdek önindítózni. Az indító teker mint állat, majd tragikus hirtelenséggel egyre jobban lassult a forgása. Mintha az akku merülne le, de gyanús volt, hogy a műszerfali izzók nem halványodnak. Végül már csak kattogott. 
Betettem egy másik, frissen feltöltött akkut, azzal meg sem mukkant. Gondoltam, megnézem, mi a helyzet hátul. Hát, a főtengelyt nem nagyon tudtam körbeforgatni. Kicsit beparáztam. Erőltettem, akkor kicsit megmozdult, de nem nagyon jártam sikerrel. Egyszer meg is próbáltuk betolni, de a lejtőn ráengedett kuplunggal csak a hátulja kezdett el pattogva ugrálni, a kereket blokkolgatva. Remek. Itt feladtam a dolgot. Bár kaptam tanácsokat, hogy csak én vagyok gyenge, valószínűbbnek látszódott, hogy a főtengely kapott egy ütést, emiatt elferdülhetett a blokkon belül valami. Nem örültem ennek.

Egy nappal később kivettem a motort. Nem hagyott nyugodni. Reménykedtem benne, hogy az alulról hiányzó lendkeréktakaró az oka, a lendkerék feltekert valamit a nyelestengelyre, és azért nem akar körbeforogni. Sajnos nem. Bár a kiemelőcsapágy gyanúsan össze volt integrálódva a kuplungszerkezettel, nem ott volt a gond. A főtengelyt továbbra sem tudtam körbeforgatni, gyertyák, és fellazított szelephimbák ellenére se. A lendkerék fogaskosozrújába beakasztva a csavarhúzót, át lehetett szenvedni kicsit, de nem nagyon mocorgott így sem. Vezérlés felől megbontva a tapasztalat az volt, hogy a kiszedett motor főtengely-csavarján lévő, 32-es kulcsot igénylő csavarját simán ki tudtam tekerni, kiékelés nélkül. Remek. Végül szétdöntöttem az egész motort a picsába, lekötöttem a csapágyakat, a főtengely továbbra sem lehetett forgatni. Lekötöttem a hajtórudakat. Az egyes henger szépen járt a hengerben, a kettes viszont nem. Kivettem az egész hengert, dugattyústul, hajtórudastul. Hát, akár hiszitek, akár nem, faléc + kalapáccsal is alig lehetett kiszedni. A gyűrűk megszorulva a horonyban, közöttük temérdek olajsár, brutális kopások mindenhol (főtengelycsapágy, hajtórdcsapágy mind-mind rézig elkopva). Ekkor már túl voltam egy egynapos, és éjszakás virrasztás után, mely alatt azon agyaltam, mi legyen a kocsival. Ekkor már fenn volt a hirdetés a 126.hu-n, hogy eladó 50 ezerért, és vége. Jöttek is az érdeklődők, akik az alkatrészekre rárepültek, mint gyöngytyúk a takonyra. Na, ez szar érzés volt. Mármint, nem azért, mert az alkatrészek érdekelték a többieket, hiszen én is rárepültem volna a lehetőségre. Csupán a gondolat, hogy az autót el kell bontanom, mint anno JRB-t.
Ekkor lettem ideges, és hívtam fel Kálomista Gates Ákost, hogy szükségem volna a motorblokkra, amit kölcsönadtam neki. Vicces, hogy hat évig útban volt a JRB motorja, most meg hirtelen ilyen kapós lett. Legalább másfél hónapnyi teszt után kerül be a kocsiba. 

Úgy gondoltam, egy esélyt mindenképp megérdemel. Kitűztem magam elé a célt: ezzel az autóval kell lejutnom a siófoki tavaszi találkozóra a szombati nap. Eléggé jó motivációnak tűnt.

Szerdán átmentem Ákoshoz, vagyis Gráf Marcihoz, éppen akkor fejezték be a blokk kiszerelését. Kaptam Marcitól két kis pöcköt, ami a kiemelőcsapágyat tartja, mert az elhajlott nekem. Motort bedobtuk a kabrióba, összeszedtük Julit, és cirka 12 órás munka után nekiálltunk este nyolckor a motor felöltöztetésének, és beszerelésének. Már majdnem fennvolt a jobb oldali burkolat, generátorostul, mikor észrevettem, hogy a csapágyas generátor nem csak kicsit, hanem brutálisat kotyog. Egész pontosan a turbinakerék itt-ott beleér a burkolatba. Egész vissza, turbinaház szét, kerék le, generátor ki, garázs mélyéről ismeretlen állapotú, de jó csapágyú generátor be, egész összerak, örül. Nagynehezen beszenvedtük a blokkot a helyére, összehúztuk a csavarokkal, felkerült ismét a hátfal. Motor-rögzítő rugós szerkezet csavarja a meghúzáskor persze megszakadt. Vagy az anyja, már nem tudom, igazándiból most áll a helyén, nem piszkáltam. Itt abbahagytuk, Ákost hazavittük, mert hajnali 1 körül már nem jár semmilyen tömegközlekedési eszköz mifelénk.


Tegnap, azaz csütörtökön nekiugrottam a hátralévő résznek. Itt már egyértelmű volt, hogy az autónak működnie kell szombatra. De lehetőleg pénteken már próbálható legyen. Bekötöttem az összes szart (csövek kábelek gázbowden), állítottam egy gyújtást, és próbaindítottam. Nem sok tekerés után a kocsi beröffent. Nagyon jó érzés volt :) . Le is állítottam gyorsan, hogy felszórom a generátorra a szénkefét, szabályzót, és a szíjat, és akkor elvileg megvagyok a hátuljával. No, nem így lett. Első meglepetés, hogy a feszültségszabályozó rögzítőcsavarjai közül az alsó bele volt törve a generátorba. A hátfal fenn, megszakadt csavarral... nincs az a pénz, hogy én azt leszedem, hogy kimenetmetszem a csonkot. Kapott egy combos rugós alátétet a másik csavar, és rögzítettem. Ha leesik, úgy jártam. Másik meglepetés, hogy hiányzott a diódahídról az a vezeték, mellyel gerjeszt a szerkezet, tehát a szénkefére menő. Ezt gyorsan pótoltam. Már csak a szíj, és próba. 
Vagy nem.
A szíjtárcsának a három tőcsavarja közül az egyik hiányzott. Szerencsére a régi generátornak az egyik tőcsavarja kijárt, így pont kéznél is volt. Betekerem, húznám fixre... hát, meg van szakadva... Remek. Szíjtárcsa nélkül betekerem, hátulról lekontrázom (csapágyak már előre köszönték az oldalirányú ütéseket...). Persze, ez sem lett tartós, amikor már tényleg fixre húztam volna, a másfél fordulatnyi menet kiugrott az anyából. Ekkor megintcsak ideges lettem, odarángattam a hegesztőt, betekertem agyig a tőcsavart, majd megpontoztam hátulról. Nem lett sikeres, mert bár volt már ott 20 grammnyi ragya, a csavar továbbra is elforgott. Tőcsavaros agy célszerszámmal le (milyen szerencse, hogy kaptam ilyet pár hónapja), egész szar satuba be, felesleg leköszörülése, tőcsavar be, hátulról agyig körrbevarrvás, felesleg leköszörülés, satuban csavar belehajtás, tesztelés, áááááálat. Egész generátorra fel, szíjtárcsa fel, hézagolókkal szopás, összerak, indít, mér: tádááááám: nincs töltés. El sem alszik a gerjesztőlámpa. Fasza. Hátramegy, méreget. Nincs gerjesztés. Direktbe kötve sem nagyon. 
Egész szarság le, diódahíd ellenőrzés még a helyén. Egy csomó forrasztás szar. Elkezdem átforrasztgatni, mikor a gerjesztődiódák közül az egyik láb gyakorlatilag lötyög. Remek, a dióda el van törve. Diódahíd ki, régi generátorból diódahíd ki, mostani generátorba be -mindezt felszerelt szíjtárcsával, és hátfallal- majd próbáaindítás, ééés tölt, mint az állat. Fasza.

Tanulva korábbi hibáimból, nem adok a rendőröknek támadási felületet (olyan nagyot), így az otthon található összes lökhárító közül összelegóztam egy használható hátsót, műanyagok, tartóvasak, minden. Nem vaolt egyszerű, de sikerült. Felszerelni már nem, valahogy nem akartak lukra menni a csavarok. Szerencsére a kalapálással megoldódott a probléma, fixre húzva minden beállt a helyére. Rendszámvilágítás be, tolató és ködlámpa leszarva. Túrtam egy jobbos lámpaburát (szerencsém volt, csak olyan volt otthon, de abból vagy 6). Feltettem, ellenőriztem a lámpákat, minden működik. Úgy tűnik, a hátulja ezennel kész.

Mentem előre. Korábban már kirángattam az elejét, hogy valahogy kinézzen. Az akku például már elfért, sőt, a pótkerék is betehető lett végre. Egyedül a jobb első kerék nem akart elfordulni, balra szedve alul beleért a sárvédőbe. Ez azért volt érdekes, mert szemmel láthatóan annak a sárvédőnek volt a legkisebb sérülése. A problémát olajemelőzéssel megoldottam. Bár a doblemez átszakadt alul, de a sokadik próbálkozásra már visszaállt egyenesbe az egész, és szépen alá is lehetett szedni. El is csodálkoztam, hogy a kicsit leeresztett téligumik ellenére is mennyivel könnyebb tekerni a kormányt, mint a kabrión. Hát igen, komplett új az eleje!

Előre feltettem a Pety@tól vásárolt első lököst. Kicsit fura volt a tőcsavar rajta, valaki miután letört, egy sima csavart hegesztett fel, úgy, hogy a homlokfalra felfekvő felületre hegesztette a hatlapfejet. Eléggé idiótán néz ki, de ez legyen a legkevesebb, az egész autó úgy fest, mint amit lehánytak volna (harmonizál a kabrióval). Kapott egy rendszámkeretet, és egy rendszámot. Utána felkerült a csomagtartó fedél is. Kicsit vicces volt, a jobb oldali zsanér szinte teljesen lelóg a tartóról, a tőcsavar a nagy anya nélkül meg sem fogná a zsanért. De a hézagok viszonylag egyformák, és könnyen nyitható is végre. Pedig a záron nem is állítottam. Bekerült a jobb első lámpa... nos, ez némi állítást igényel még. Elkezdtem túrni jobbos irányjelzőt is. Sajnos teljesen eltört, de szerencsére a ledek, és a vezérlőjük hibátlanok. Jobbos irányjelzőből egy darab volt itthon, burából viszont egy sem. Csak balosból, de abból vagy 4. Aztán valahonnan előkerült a viandr-től kapott szürke bura. Abból volt egy pár, bár vicces lett volna a felemást fennhagyni. Ezt már holnapra marad, mert itt hajnali kettő volt, és nagyon fáradt voltam.

Kell még kuplungot állítani, kirámolni a sok lomot a belsejéből, és elmenni egy próbakörre. Ja, meg strobival gyújtást állítani. Ugyanis az elegant gyújtás nem került be. Még elképzelhető egy váltótartó gumibak csere is, de ez még a próbakör függvénye. Az autó ezzel 99%-ban összeállt a tavaszi találkozóra a kocsi. Már csak abban kell reménykedni, hogy le is visz. 

Fényképeket nem csináltam tegnap, de még úgyis esélyes egy ápdét, majd akkor pótlom. Addig úgysem publikálok :)

2011.09.20. Kedd

Ismét egy blogolás, amivel el vagyok maradva.

Még tavasszal sikerült beszereznem egy Simsont. Szokásomhoz híven természetesen nem egyben, hanem zsákban. Régóta szerettem volna egy Simsont, gyakorlatilag azóta, hogy az előzőt eladtam. S51-es és S53-as volt a kiszemelt cél. Végül egy S51B került hozzám... Hát, olyannira hiányos állapotban, hogy a vége az lett, hogy majdnem eladtam alkatrészenként, hogy inkább egy komplettet vegyek.

Persze nem így történt. Abadi Attilával beszélgetve kiderült, hogy neki van egy pár Simsonja, ami közül kettőre van csak szüksége, egy blokk, tank, és dekli nélküli enduro például arra vár, hogy elbontsa, és méhbe vigye. No, kaptam is az alkalomn, hiszen nekem régi vágyam egy rendes, igazi enduro volt (magaskipu, magas kormány, alsó vázmerevítő). Sikerült is vele elbizniszelnem, pár napra rá már a Ford csomagtartójában hoztuk haza. Hát, otthon nem volt nagy öröm, de sebaj. Összegeztem a dolgokat, hogy mi kell, és mi hiányzik még.
Előg sokmindent kellett beszerezni. Kapásból a kerekek, amiken a vázat hoztam, kellettek Attilának, így hozott helyette egy festettet. De tank, enduro (horpasztott) oldaldekli, bowdenek, még mindig hiányoztak. Karbiról, gyújtásról enm is beszélve.

Végül egy eléggé ramaty, 20x festett tankot sikerült beszerezni, vateráról irreálisan drágán meglett a horpasztott dekni. A zsákos-motorhoz kaptam egy enduro gyújtásalaplapot, tekercsekkel, csak a jeladó volt lebarmolva róla. A szántói töritanár viszont kisegített, egy komplett alaplap-lendkerék párossal, igaz, 6V-os, megszakítós volt. Sebaj, engem nem abból a fából faragtak, hogy ilyesmin fennakadjak: rajz, multiméter, páka, és szépen nekiálltam, a kettőből egy tökéleteset összehozni. Sikerült is. belekerült egy vediúj megszakító, és tádám, a szett készen lett.

Időközben a tank, és a deklik elkerültek a szomszéd sráchoz, aki fényező, hogy lefényezze azokat. Sokat emlegetett, míg csiszolta a tankot, az biztos. Viszont a horpadásokat kinyomta kompresszorral, alig kellett rá gitt. A színválasztás viszont még engem is meglepett. Az eredeti elképzelésem -mily' meglepő- piros volt. És ehhez ragaszkodtam is, egészen gyakorlatilag az utolsó pillanatig. Mikor már minden fillerben állt, és elkezdtük keresni a gyári színkódokat, a google segítségét hívva, meg akartam keresni, hogy eredetileg milyen színű endurók léteztek. Első képtalálatként egy hófehér gépet adott ki. Azonnal tudta, hogy nekem fehér simson kell!
Körülbelül két hónap múlva, azaz a nyár közepén végzett a srác vele. Az eredmény engem is meglepett. Volt a tankon két megfolyás, de semmi más hiba. A "na most akkor mennyi lesz, áruld már el?" kérdésre, ami gyakorlatilag ezt a két hónapot kitöltötte, a következő válasz érkezett: "A standox festék drága volt, azt fizesd ki, a többit úgyis melóhelyről nyúltam. Szóval 4 ezer lesz, de majd akkor add oda, miután a két megfolyást kipolíroztam belőle".
Ezen lehidaltam. De belementem, mondtam, az se baj, ha nem polírozod ki, első járművem, ami normálisan lett lefényezve, örültem a fejemnek :)

Míg a mocc alkatrészei fényeződtek, én elkezdtem beszerelni a zsákos-szinyó blokkját a vázba. 3 sebességes alap 50-es elvileg, de sebaj, ezt az évadot bírja ki, télen nagygenerál. Már benn volt a helyén, mikor az eredeti gazdája szólt, hogy vegyem le a hengert, mert lehet, elfelejtett a csapszeg végére zégert tenni... Anyád, előbb még azt mondtad bontatlan... Nosza, henger le. CSapszeg persze a helyén. Viszont gyűrűből csak egy volt fenn, kettő helyett. Nosza, boltba be, vettem két alapméreteset eszetlenül, minta nélkül, kemény 140 Ft-ért. Hát, lehet, hogy első túlméretes az a motor... letojom, már nagyon akarok mocizni, beszereltem. Tank, deklik a helyükön, oldaldeklibe zár visszakerült -melóhelyről sikerült szereznem egy szekrényzárat, ami pont kompatibilis a simsonnal.
A motor kezdett összeállni, igazi motor kinézete lett. Kormányt cseréltem, mert manapság divat a kormányváltás amúgy is, ez az új most nem annyira rozsdás mint a régi. Ráadásul arra Attila igényt is tartott.

Végül minden a helyére került, kabrurátor is lett, a gyújtás-alaplap rögzítőfülével volt még némi gond, de összességében minden meglett ahhoz, hogy összetegyük (a vadi új kipufogót ki ne hagyjam). Pár bütykölés, álmatlan éjszaka után végül a motor beindult, gyönyörű hanggal... Naná, mert lett a faluban egy simon, amiben a gyári fojtások megvoltak. Gábor, falumbeli jóbarát nagyon sokat segített, hogy a kép összeálljon. Sebtiben írtunk egy adásvételit a zsákosmoci tulajdonosával, majd kötöttem egy biztosítást rá.

És a motor megy. Melóhelyre jártam vele, és napról napra egyre több alkatrész lett meg hozzá: tükrök, index, akku.

Bár volt néha gond az utángyártott megszakítóval, ami érdekes jelenségeket produkált: ment rendesen, de ha  alámpát felkapcsoltam, akkor fuldoklott. Ezt is megoldottuk, és gyakorlatilag három héten keresztül, napsütésben és esőben, minden nap ezzel jártam melózni, sőt, Pestre is felmerészkedtem.

Idő közben a fényező srác is elvitte a gépet, és valóban, polírozással eltüntette a megfolyásokat. Ma meg sem tudnám mondani, hogy hol voltak.

Aztán Pocokkal gondoltunk egyet, és kirándultunk Visegrádra. Hogy a dolog ne legyen egyszerű, három hét után újra elkezdte a motor, hogy rángat lámpával... persze mindez visegrádon jelentkezett először, majd Esztergom felé, Búbánatvölgy környékén meg is állt. Nosza, gyújtást állítunk. Ami azért vagány, mert mágnesgyújtásos motoron ilyet még nem csináltam sohase... Csak kábé tudtam, hogy elvileg mit kell. Meglett, beindult, és lámpával is működött. Ami egészen jó dolog, mert már ránksötétedett. Dobogókő felé lett volna hegyi szerpentin, hogy az utat levágjuk, de nem mertük: mentünk a 10-esen. Pilisjászfalunál megint beszart a gép, megint állítottunk rajta, ami így elvitt Pilisvörösvár és Pilisszántó közé félútra. Najó, kétharmadra. Itt már egyedül voltam, mert Pocok maradt a 10-esen, és hazafelé vette az irányt. Én meg szerzsámok nélkül maradtam. Némi rugdosás, és anyázás árán csőgázon elporoszkáltam az emelkedő aljáig. Ott csőgázon, a motor mellett sétálva hazaszenvedte magát a motor. Ez volt a toruni tali előtti éjszakán.

Azóta haragszom a motorra, nem foglalkoztam vele. Szerintem kapásból egy motorgenerállal kezdem.

A hiba oka a főtengely-csapágyak: lógnak picit, ezáltal a lendkerék néha-néha, nagyobb gázfröccsnél hozzáér a vasmaghoz, ezáltal az alaplapot elrántja a jó helyről.

Ezek voltak a nyári motoros események. Ha lesz kedvem, megcsinálom, és akkor mesélek még :)

2010.09.29. Szerda

Nagyon sok minden mondani / mesélni valóm van az elmúlt napok/hetekről, de sajnos nem tudom nagyon jól összeszedni a gondolataimat. De azért megpróbálom. Igyekszem tartani az időrendiséget.

Nagyon zavar már, hogy a műszercsoporton fekszik a hőmérő, így elkezdtem csinálni a jeladót neki. Mindenek előtt beszereztem egy fiat hőgombát hozzá. Eredeti tervemhez igyekeztem magamat tartani, miszerint a hőgombát az olajleeresztő csavarban helyezzem el. Ennek az elsődleges oka az, hogy így nem kell a kartert megbabrálni, egy esetleges csere esetén sem kell az újon mókolni...

A gond viszont a jeladó méretével volt. Ugyanis alig pár mm-ben tér el a leeresztőcsavartól. Ez pedig gond, mert ha ilyen vastagságúra fúrom ki, akkor bizony elveszíti a merevségét. Elkezdtem keresgélni, és sikerült találnom egy justy jeladót is. Ez már barátságos, mivel 9mm-es átmérője pont ideális a leeresztőcsavar közepébe. Elő is fúrtam neki a lyukat, viszont a menet metszésénél elakadtam: nem volt ilyen sűrű menetem. A jeladó és a csavar elkerült hát egy szakemberhez, hogy oldja meg :)
Jelenleg a helyzet úgy néz ki, hogy a csavarban egy zsákfurat van, tehát ha a jeladó kijönne a furatából, az olaj akkor sem szökne el.

Valamikor két hete elvittem az autót a volt munkahelyemre, ahol nyáron a fékeket és a gátlókat mértük meg. Akkor ugye megfelelt volna az előírásoknak, viszont időközben bekerült hátulra is az ültetés, és keményebb lett a rugó is. És jött a szomorú hír: ők már nem foglalkoznak műszaki vizsgáztatással. Megkaptam a címet, ahová ők viszik a kocsikat, rögtön felülkerekedtem, és elvittem hozzájuk előzetes felmérésre.
Nagyon korrekt a cég, nem kell fizetni az előzetes felmérésért egy fillért sem, amennyiben oda viszem vizsgáztatni. A tapasztalatok azt mutatták, hogy nem kell megkérdeznem, mi lesz, ha nem oda viszem vissza: eléggé korrektek voltak.

Bár a műszer nem mutatta ki a csapszeg lógását (ami érdekes, mert legalább fél centit mozgott ide-oda), ellenben a tűzfalam határozottan mozog kormányzáskor. Ezért mindenképp "meg kellene járatni a csapszegeket". Mondom magamban, ezzel nem szórakozom, csere, azt' kész. A váltómból szivárog az olaj, ezt szóvá is tette, bár az általa említett okokkal ellentétben ennek az az oka, hogy a féltengely-cserekot kicsit túltöltöttem (majd' 4 decivel), és még mindig nem sikerült kijönnie :D . A váltótartó bakom szakadt.
Fék- és rázópadi eredmények pedig kihozták, hogy az első fékem 31%-os eltérést produkál, ami nem jó, ellenben rossz, viszont a gátlóim teljesen szuper értékeket hoztak.
A sikeres vizsgához a féket kell tehát összeszednem mindenképpen, hangzott a javaslat. Van rá három hetem, mondtam magamnak, és hazaindultam.

Otthon először felhajítottam két másik dobot, de mivel azzal is éreztem az oválisságot, ezért elmentem vadászni új dobokat. Vörösvári boltban fél nap alatt meg is hozták, a szerintük gyári, szerintem meg valami osztrák fékeket, meg az olasz betéteket.
Otthon neki is ugrottam, már nem is tudom melyik nap, először csak a hátsóknak. Az eredmény nagyon jó lett, a fékek határozottabban fognak, a kézifék pedig egy álom lett :) Bár a bal hátsó még befogott néha, bár pár piszkálás után teljesen tökéletesen működött.
Utána következő napon (ami azt hiszem múlt hét szerdán volt) nekiálltam az elsőknek. Első körben a bontóból szerzett, lógás nélküli, Hollo által ajánlott fékfolyadék-kúrán átesett tengelycsonkok jöttek, amelyek gyönyörűen mozogtak. Jobb oldali lejött, fel az új, fel az új fék, fel a dob. Majd ugyanez a baloldalival is. A frissen szerzett gömbfej-kinyomóval egy álom a művelet, egyszer sem kellett kalapácsolni. A leszerelt tengelycsonkok könnyebben jártak, mint a felkerültek, csak az a baj, hogy gyakorlatilag minden irányba :)

A jobb első fék viszont rendszeresen befogott, a vasalás, és a többszöri hézagállító-birizgálás után sem lett jó, majd Andrei és Hollo javaslatára kapott egy -jobb híján- bontott felső visszahúzó-rugót, és láss csodát szépen működik.
Az elkövetkező napok a fékek bejáratásával teltek, azaz ahová lehetett, kocsival mentem, hogy lehetőleg a műszakiig egyformán fogjanak.

Csütörtökön Viandréknál kicseréltem a váltótartó bakokat, illetve viandr segítségével megpróbáltunk még ültetni a kocsin. Sajna nem jött össze :(
Viszont, ha már a kocsi elejét szemléltem aknával, itt volt az ideje a kürtnél lévő merevítést visszahegeszteni a homlokfal alján lévő merevítéshez, ha esetleg neadj Isten vontatni kellene, ne a laprugóhoz kelljen kötni (illetve alapjáraton bután nézett ki a himbálódzó homlokfal :) )

Viszont az aknából láthattam, hogy a tűzfalam továbbra is mozog kormányzáskor... Majd kiakasztom a kormánymű karjából a gömbfejeket (ha már van hozzá célszerszám :D :D :D ), megnézem, hogy üresen hogyan mozognak. Ugyanezt a segédirányítóval is, aztán majd kiderül remélhetőleg, mi az oka. Bár a tűzfal valószínű elfáradt annyira, hogy továbbra is mozogjon :S

Szombaton gondolt egyet a gyújtásom, és valami keh lelte. Erősen trafó-gyanús lett a dolog, bár először az elektronikára gondoltam. Lekötöttem, a trafón lévő zavarszűrő kondit feltettem a megszakító vezetékéhez, így működött, kábé 5 km-ig, majd megdöglött. Szerencsére volt nálam rendes kondi, az felkerült a helyére, és nagynehezen hazajutottam (továbbra is mindenféle gondja volt).

Másnap reggel pedig nekiálltam az elegant gyújtásnak. Egész napomat rászántam, tehát nem szivathatott meg. Átnéztem még egyszer a kábelezést, a jeladó légrést, a trafót, azaz mindent, amit csak tudtam. Méregettem szkóppal mindent, amit tudtam, de nem segített sajna. Miközben a jeladót méregettem, azon agyaltam, hogy mi van, ha rossz irányban érkeznek az impulzusok... Fogtam szépen, megfordítottam a jeladó vezetékeit, és láss csodát: működik :) .

Utána jött a karbitálca, amit KG hozott nekem, gyorsan beszereltem, a szívócső-kapcsolónak kerestem egy helyet (mert a gyári felfogató-füle hiányzott sajna). Így nem valami szép megoldással felkerült baloldalta a motortérben, némi hilti-szalaggal a légbeömlő mögötti műanyag lemezre. A már megszokott Ariete csővel vezettem oda a depressziót, szóval minden olyan volt, ahogyan elképzeltem.

A jeladó vezetékeit máshol vezettem el, hogy minél rövidebb legyen a vezetéke, ezzel is növelve az esélyét annak, hogy nem veszik el az 5V-os feszültség.

Még szkóppal állítottam a jeladón, ami határozottabban parás, mint a hagyományos gyújtással: vagy a szíj koptatta a bőrömet, vagy a piszkálásra használt csavarhúzót kapta be a szíjtárcsa. Mindenesetre mindenféle egészségkárosodás nélkül sikerült abszolválni a 10°-os alapelőgyújtást. A gyári könyvben lévő grafikonok szerint csinálja az előgyújtást is körülbelül, így úgy gondolom, sikerrel jártam.
Az eddigi tapasztalatok, hogy az autó ugyanolyan jól indul, meg jól megy, mint eddig, viszont az emelkedőket határozottan jobban veszi, mint korábban. Bár még mindig nem tudom levillogni a suzukikat felfelé dobogókőre (sem az sv-ket, sem a dr-eket, sem pedig a swifteket :D ), viszont nagyon jó, hogy kicsit dinamikusabb a gép.

A régi elosztót, trafót, mindent bennhagytam, egy esetleges műszaki hiba gyors kiküszöbölésének érdekében, bár bízom benne, ilyen nem lesz. Minden esetre a tartalék kondi is milyen jól jött ;)

Próbálgattam a fordulatszám-mérőt is, először a djsms féle gyújtással, majd anélkül. Mértem mindenféleképpen, majd miután láttam, hogy a trafón nincsenek az önindukció miatti ~100V-os tüskék, rá mertem kötni direktben is. És tádámm: működik, minden további nélkül. Bár továbbra is lassú, és 4-5 ezres percenkénti fordulatnál ingadozik, ezt betudtam annak, hogy nem árnyékolt vezetéken megy előre a jel.

Próbálgattam az etanolt, fele-felesben, de egyelőre nem győzött meg. Bár az autó ugyanolyan jól indult, viszont nehezebben melegedett be. A tankolás bonyolultságáról meg inkább ne is beszéljünk. A fogyasztásom sem lett az igazi, mint régen, szóval megmaradok a 95-ösnél, ha már egyszer nincs előírt 92-es, akkor inkább a hozzá legközelebbi kerüljön bele.

Az etanolt nem felejtettem el, de az biztos, hogy a polskiba nem fog kerülni több. A justyval majd eljátszom ezzel, ott seperc alatt tudok tisztán is járni vele.

Szereztem egy régi autoklubos matricát, amolyan "25 éves tözstag", de nem tudom, kitegyem-e, és ha kitegyem, akkor hova?
Viszont a napokban egy régi vágyamat képező matricával kezdtem el foglalkozni. A netről letöltött képet határozott pohotshoppolásnak alávetve elvittem a kedvenc dekorosaimhoz, akik közölték, hogy ebben a méretben legalább 5 a4-es oldalnyit kéne megrendelnem, az viszont nem olcsó. Ja, és vagyok kellőképpen getszi ahhoz, hogy ne legyen másnak könnyen ilyen matricája. Ha szeretne, küzdjön meg érte. Ha nem is annyira, mint én... Mert gondoltam egyet, hazamentem, és egy okos trükkel, meg kábé másfél óra ollózással egy dekor-matricával sikerült megoldanom, nekem megfelelő minőségben. Bár kicsit szélebbre kellett volna felragasztani, azt hiszem, így sem rossz :)

Ma elvittem a műszaki állomásra, ugyanis mondták, hogy bármikor vihetem. Sajnos ez a mai napra pont nem volt érvényes. Ellenben holnap reggel 8-ra már mehetek. Elmondtam, mi mindent cseréltem, és hogy a váltó gumiharangjait, tömítéseit nem cseréltem, hogy ez gond-e? Azt mondta, hogy az adatlapra fel fog kerülni mint kis, kijavítani való hiba, és ha a fékekkel minden rendben, akkor elvileg nincs akadálya a sikeres vizsgának. Én azért még kicsit aggódom, de hát minden vizsga előtt ez van :) .

2010.05.30. Vasárnap

Gyors blog a Polskiról, hogy utána mesélhessek a Dzsasztiról. Bár az kicsit odébb van még.

Szóval, nemrégiben voltam Cincinlovag kollégánál ismét, az autóját elkezdtük összerakni (még jómúltkor). Legutoljára cseréltünk gátlókat is, ami azért volt nagyon jó, mert a régieket -amik mellesleg hibátlanok- megkaptam.

Ez azért nagyon jó dolog, mert az ültetés óta a hátsó gátlóim megszűntek üzemelni. Egész pontosan az egész hátulja himbálódzik a legkisebb úthiba miatt is, illetve fékezéskor a hátulja jelentősen megemelkedik, ezáltal határozottan, érezhetően romlik a fékhatás. Ennek márpedig az 50%-as sem rossz minőségű fenyő (gy.k.: fele sem tré fa . A kiszerelt gátlók azért jöttek jól, mert elviszem majd a lengéscsillapítós bácsihoz, aki remélhetőleg felkeményíti nekem olyannyira, hogy legalább a gyári rugózást tudja hozni a rendszer. Pesterzsébeten van egy ilyen szaki, jóbarátom ajánlotta (Juli kocsijának ex tulaja, konkrétan a ZsöTöI-ben is az általa keményített gátlók vannak).
Ha minden igaz, holnap viszem el hozzá.

A másik említésre méltó dolog, hogy 89500 kilométer környékén járva megejtettem egy olajcserét. Az olajam erőteljesen fogy, mint már korábban meséltem róla. A furulyagumik hibátlanok, az olajteknő tömítés új, leeresztő csavar meg van húzva, továbbá a szimering sem szórja. Kizárásos alapon maradt az olajgomba alatti réz alátét. Erre enged következtetni az is, hogy azon a részen van mindig friss olajsár. Szóval a gombát kiszedtem, és ha már kinn volt, beszereltem egy korábban bontottat. Még márciusban csinált néha olyat, hogy gondolt egyet, és nem világított gyújtás ráadásakor. Igaz a probléma akkor nem jelentkezett többet, de nem szeretném még egyszer megkockáztatni, nehogy egyszer akkor ne világítson a visszajelző, amikor éppenséggel kellene.

Leszereltem egyúttal a szíjtárcsát is, hogy végre felszerelhessem az elegantét (aki le van maradva pár lépéssel, annak röviden: kéthengeres csinkve/szejé került rá). A képeken látható a különbség.

Olajból a már jól megszokott Valvoline került bele, anyagi okok miatt viszont most nem Top Guard, hanem csak sima félszintetikus. Remélem nem lesz belőle különösebb gond, bár a márkában vakon megbízom, bízom abban is, hogy nem jelent ez majd problémát.

Ha már ott voltam, akkor felszereltem a nanoplex gyújtást. Sajnos megint valami nem stimmel: a jel nem nagyon akar ott lenni, ahol kellene. 10° helyett csak 8° körül van, a vákumkapcsolóra nem reagál, és a fordulatszám növelésével szépen elindul utógyújtás felé (egészen +20°-ig, csoda, hogy jár). Kimértem minden szálat, minden a helyén van, jól van bekötve, szóval nem értem.

Nagyon úgy fest, hogy nem csak a szíjtárcsám, hanem az elektronikám is egy 700-as balra forgóé. Legalábbis az ellenkező irányban elmozduló gyújtási időpont erre enged következtetni...

Lassan kezd elegem lenni ebből a szerkezetből. Nagyon nem akar ez nekem összejönni :(:(:(:(

Ezek voltak a történések röviden.

2010.04.18. Vasárnap

Elég sok minden történt az elmúlt pár napban. Megpróbálom össze szedni.

Találkoztam Gyulával, aki meglepett engem egy elegantos szíjtárcsával, és egy elektronikával. Innentől kezdve már teljes a kép a Nanoplex gyújtáshoz.

Még aznap a bontóban be is szereztem a megfelelő fajta csatlakozókat hozzá, itthon nekiugrottam a rajznak, szépen össze is hoztam a kábeleket. Vettem még a már jól bevált Ariete benzincsövet, csak most más méretben, a depressziós kapcsolóhoz. Legalább színre passzoljon :) . A Subaruban már jól teljesített ez a fajta benyacső, hasonló céllal.
Innentől már csak a csodára vártam, hogy hozzon ihletet a szereléshez.

Sikerült defektet kapnom. A már javított jobb hátsó adta meg magát. Egyik reggelre leeresztett. Felpumpáltam kompresszorral, de sajnos pár óra után megint leengedett. Felkerült a pótkerék, majd odáig jutottam, hogy a jelenlegi gumival felesleges szarozni. Alapból keskenyebb, mint a felni, ezáltal hülyén áll rajta, rosszul tömít. Kell rá egy új, avagy használt, de normális méretű gumi. Addig marad a pótkerék, a pótkerék helyére bekerült egy másik kerék pótnak. Illetve a Subaru gyári 12"-os dísztárcsáját felhajítottam rá, hogy ne legyen nagyon szembetűnő.

Leszereltem a rádió antennáját. Idegesített, ahogy csapkod, meg szarul is nézett ki, meg úgy általában, utálom az ilyenfajta antennákat :D
Helyette CB antenna. Az felkerült a kocsira. Elég régóta vacilálok ezen, hogy fúrjak-e tetőt, vagy tetőcsomagtartón tegyem fel, vagy mi legyen.
Végül a vonó horgot vizsgálva meglett a megfelelő megoldás. Le is gyártottam gyorsan a tartókonzolt, össze is hoztam, fel is szereltem. Egész pofásan áll. Először természetesen próba, bekötés nélkül, hogy mennyire pofozza a kasznit maga a szerkezet. Szerencsére nem leng ki, így jöhetett a bekábelezés.
Az RG 58-as kábelt szépen sikerült átvinnem egyelőre csak a hátfal alatt, be a motortérbe. Ott egy amfenolos kuplunggal tovább került be az utastérbe. Erre azért volt szükség, hogy ha leszerelem a hátfalat, akkor ne kelljen kihúzni az utastérből a kábelt (főleg, ha fenn van az amfenol belül, akkor ez esélytelen mozdulatsor).
A rádió jelenleg a jobb első ülésre bedobva került üzembe, meglátjuk mi lesz alapon.

Szombaton jött a lehetőség a meglátásra. Illetve előtte próbáltam Pocokkal rádiózni, de sajna nem sikerült. Másnap OT expo, amiről külön nem írnék, nagyon jó volt, sajnálhatja, aki kihagyta. Az ott készült képeimet megtekinthetitek ide kattintva.

Az expo-t mi egy kis autókázással zártuk, miután Stiffit elvittük a vasútállomásra, Pocok, Pety@, Juli és jómagam a Szentendrei útra mentünk a palacsintázóba. Csatlakozott hozzánk Gedeon (metálzöld polák tulajdonosa), s miután jót lakmároztunk, kitaláltuk, hogy pont fel akarunk menni a Hármashatár Hegyre. Így is tettünk, miután Julit hazavittem, nekiindultunk az éjszakai városnak. Elhagytuk időközben Gedeont, kerestük megállás nélkül, de valahogy mégis a hegyen lukadtunk ki, ahol már várt minket. Rádiózni nem tudtunk, ellenben fotóztunk jókat :) .

Utána pedig mindenki haza.

Én pedig mai nap nekiugrottam a szíjtárcsa leszerelésének. Kitakarítottam a szűrőt, bár nem volt kosz benne szerencsére. Felkerült az új, szerencsére nem felejtettem el felszerelni a jeladót.

Idáig jutottam ma az elegant gyújtással, mert inkább az olajteknő tömítést szerettem volna megcsinálni. Ugyanis az olajam tényleg nagyszerűen fogy. Nagy nehezen levadásztam a helyéről, sikerült lekaparni róla a ráégett tömítést. Kőkemény volt már, szóval nem tudom, hogy tömített-e, vagy nem. Most parafa került rá, mondhat bárki bármit, nekem ez vált be.

Ezek után swr-t mértünk a cb antennához. Nem tudom, ki érti, de azért leírom: a jelenlegi felállással sikerült 3,5 illetve 4 körüli értéket produkálni. Azaz több jel jött vissza az antennáról, mint amennyi a rádióból ki. A megoldás az antenna végéből való lecsipkedés volt. Szépen, 2-3 centis darabokban lejött kábé 15 centi. Így sikerült egy 1,2-es értéket kihozni belőle. Bár továbbra sem nyereséges, viszont végfok kímélő lett a szerkezet. Kerestem egy megfelelő terepet, így sikerült Pilisszántó-Budapest rádiós összeköttetés, azaz beszélgettem egy jót Pocokkal :) . Remélhetőleg a találkozókon sikeresen tudjuk majd alkalmazni ezt a remek szerkezet.

Holnap váltótartó gumibakot cserélek, illetve az alját kell átvizsgálnom, mert múltkor sikeresen fennakadtam a saját kapubejárónkban. Úgy néz ki, a kocsi elkezdett leülni :D . Ezáltal az alvázvédés sem várathat nagyon, lassan itt van hozzá a jó idő is, talán ki is száradtak az üregek. Be kell szerezni az alapanyagot, aztán hajrá :) .

Ide meg azt írtam volna, amit szoktam írni a blogom végére :) .

Jöjjenek a képek, idétlenebbnél-idétlenebb képaláírásokkal.

2010.02.10. Szerda

Az elmúlt napokban megint történtek dolgok.

Tegnap elegem lett a döglődő dudából. Sajnos Pesten egyre gyakrabban kell használni, és ezzel a hanggal leginkább csak röhögést lehet kiváltani az emberekből, nem pedig másfajta figyelmet. A röhögtetésre a dallamkürt van, tehát megintcsak kocsi alá másztam. Leszereltem a régi dudát, helyére felkerült a már jól ismert Volga kürtből kapásból kettő. Megint csak nem volt szükség új luk fúrására, hála a már előre, gyárilag kifúrtcsomagtér-alsó-lemezre. Oda került az egyik, a gyári helyre a másik. Mind a kettő a gyári lemez-tartókkal. Kapott egy relét is, mert ezek a kürtöknek kapcsolt pozitív kell, a polski meg ugye állandó plusszal dolgozik, és a kapcsoló kapcsolgatja a testet.

Minden esetre most nagyon jó a hangja :D . Mire behangoltam mind a kettőt, a szomszédok már haragudtak nagyon :D

Mai nap nekiurgottam megint a jobb első kerékcsapágynak. A bontott komplett kerékagyat megvizsgáltam itthon, bekentem újra zsírral, ezáltal használhatónak minősítettem. A jelenleg fent lévőnek sajnos nem a külső csapágy volt a gondja, amit nemrég cseréltem. A leszerelt kerékagyban FSM jel volt, ami viszont most került fel, abban FIAT felirat. Tök jó :) . A fékdobban is Fiat feliratot leltem, azt hiszem, ez is akkor jóféle. Ha már ottjártam, a fékbetéteket is megvizsgáltam, szerencsére még van rajtuk ferodol bőven, bár nyárra esedékes lesz a fékszerelés.

Ezen kívül még a gyújtás bütykölése volt a feladat. Bár a kocsi jól megy, jól fogyaszt, aggodalomra ad okot, hogy egyenetlen az alapjárat, néha-néha megbillen a motor, és kihagy. Ez, és a néha nehezen indulás között párhuzamot véltem felfedezni. Először a trafóra gyanakodtam, ki is cseréltem, de sajnos nem segített. Kiszedtem a gyertyákat. Már az gyanús volt, hogy túl könnyen kijönnek. Látszatra minden oké, de sajnos a hézag nem volt jó. Ezt belőttem, és láss csodát, máris szebben jár a gépezet. Néztem strobival a rendszert, és látom, hogy a gyújtás elmászott. Ennek gondoltam utánalesek. Mindezt a megszakítónál kezdtem első sorban, ugyanis miközben járattam, ismételten elkezdett rángatni a gép. Lekötöttem az elektronikus gyújtás egységet is, hátha az okozza a gondot. Na, anélkül már nem akart beindulni. Ennek fele se tréfa, ezért meglestem a megszakítót. Érdekes módon, néha teljesen jól kapcsolgatott, néha meg hiába zárt össze a két érintkező, mégsem zárta az áramkört.

Tisztogattam érintkezőket, állítottam hézagot, de nem segített. Elektronika nélkül szikrázott minden felé, de nem akart menni. Végül egy jó nagy mex takarítás, és összeszerelés után működni óhajtott, elektronikával. Lekötöttem a kondit, ugyanis az elektronikus gyújtáshoz nem kell ilyen cucc :D . Gondoltam, azért ennek mégis utána járok, mert a subarun nem hajlandó elindulni kondi nélkül, elektronikus gyújtással.

Nosza, elő az oszcilloszkóp. Bekalibráltam, majd indítottam. A megszakítótól, kondi hiányában egy furcsa fűrészjel jött le. Rákötöttem a kondit, és gyakorlatilag nem változott semmit. Tehát beigazolódott a dolog: elektronikus gyújtásnál nincs erre szükség. Miért is volna? A beérkező jelből az elektronika kapásból négyszögjelet csinál. Neki aztán tök mindegy, mit kap.
Djsms a cikkében azt írta anno, hogy ezt a kondit a trafó megfelelő lábára kell kötni a helyes működéshez. Na, szkópot ráköttöttem a trafó primerjére. Ott a megfelelő kinézetű oszcillogrammot láttam. Ez azt engedte következtetni, hogy van már egy kondi az áramkörben. Érdekes. Rákötöttem plusz egy kondit, ami az elosztón volt... na akkor lett ám csak kaotikus képe a dolognak :D . A járásba nem számított bele, de a képbe igen. Minden bizonnyal menet közben jelentett volna gondot.

Miután befejeztem ezt a játékot, szépen összepakoltam, és próbaút gyanánt elvittem anyumat Pilisvörösvárra a vasútállomásra.

Tapasztalat a következő volt: a kocsi indul, gyorsan veszi a fordulatot a motor, jól felpörög. És ennyi. Nincs ereje, nem megy fel emelkedőn.

No, ennek fele sem tréfa itt bizony para van. Garázsba vissza. Gyújtás időpont jó, hézag jó. Minden jó, de mégse jó. Lekötöttem megint az elektronikát, visszatettem a kondit, indítóztam: megint csak nem ment.

Na mondom, amikor ilyen van, hogy minden jó, de mégsem jó, az kifejezetten megszakító probléma. Széttúrtam a garázst egy másik elosztóért, kibontottam belőle a komplett megszakítót. Rögtön feltűnt a kis villám jel. Mondom ez gyári cumó. Na, ki a helyéről a jelenlegi, kiszórtam belőle a sok utángyártott szart. A gyári megszakítót csili-vilire takarítottam, összeszereltem, hézagot állítottam (végre sikerült elsőre, nem úgy mint az utángyárinál), időpont lámpával, kondi leszed, elektronika fel, indít, és lám, jár. Strobival még pontosítottam az időponton, aztán próbakör.

Láss csodát: a kocsi megy, mint állat, a hegynek felfelé is, veszi a fordulatot. Alapjárat gyönyörű, nincs rángatás, egyenletlen járás. Úgyhogy vidámság van végre :)

A strobival még egyszer leellenőriztem a rendszert, megnéztem, hogy minden csavar meg van-e húzva. Járó motornál még bevillogtam a strobival az elosztóba, hogy megnézzem, a röpsúly rugók dolgoznak-e? Szerencsére igen, és ahogy láttam, egyszerre is dolgoznak, tehát az elosztós része végre teljesen jó a kocsinak. Vagyis nem teljesen, a kenőfilc hiányzik belőle, és egyelőre nem találtam ilyet itthon. Azt mindenképp be kell szereznem egyet!

Az egyetlen szomorú dolog jelenleg, hogy fűtés nem jó. Szerencsére kaptam tippeket, hogy miket nézzek meg alaposan, úgyhogy holnapi napra megvan a programom.

Ezek után, ha minden igaz, felkészülve megyünk a téli találkozóra. Alig várjuk :)

Ajándék szkópos videó a végére:


(nem tudom, mi a fenének jelent meg a második sugár a képben néha. Lehet zavarta a nagyfesz jelenléte)

Itt meg a végeredmény. Indítás, gáz nélkül:



Jah, voltam én is Óbudai Tesco-ban. Most már nekem is van 126-os képem, mint Baz-nak :) . De nem publikálom, mert nincs pénzem jogdíjra :D

Öpdét:
Szétkaptam a kardánalagút elején lévő részt. Levettem a fedelet. Úgy fest, előttem ezt eddig senki sem tette még meg, mert a csavarfejeken nem volt ennek nyoma, illetve a szigetelő szivacs is hiánytalanul megvolt :) " alt=" :) " style="border: 0pt none ; margin: 0pt; padding: 0pt;"> Az ajtót kézzel megmozgattam, múkodj rendesen, nincs ott gond, így összeraktam. A kárpitot felszenvedtem, de mivel nem volt már időm alámászni, félbehagytam.
Menet közben viszont azt tapasztaltam, hogy van fűtésem :) " alt=" :) " style="border: 0pt none ; margin: 0pt; padding: 0pt;"> . A megoldás végül az volt, hogy a kárpiton a fűtéskar körüli gumírozott rész eléggé megkeményedett, olyannyira, hogy nem tudtam miatta teljesen kinyitni a csapot. Ennyi volt a dolog problematikája :) " alt=" :) " style="border: 0pt none ; margin: 0pt; padding: 0pt;">

Plusz extra, hogy az utolsó szkópos képről lehagytam a zárásszöget, de akinek van esze, az rá tud jönni :D

2010.01.24. Vasárnap

Az elmúlt időszakban nem sok minden történt a kisautóval. Használtam, bár hétfőn és kedden a hóra való tekintettel inkább a Subaruval mentem.

A lánccsere óta lement egy telitankos utazás, a végeredmény fogyasztási átlagra 5,6 jött ki, többnyire városi használatban. Szerintem elég korrekt, de az elkövetkezendő időkben úgyis fogom annyit piszkálni a gyújtást-karburátor, hogy kicsit még lecsapjak belőle.

Az elektronikus gyújtást már nem szereltem be, eléggé nagy gondot okozott, hogy nem találtam meg az eredeti kábelét (akik anno látták Niki motorterét, emlékeznek a soros-portos csatlakozóra) :D . Szóval nagynehezen sikerült kibogoznom, hogy melyik-hova való (igazándiból lehet egyszerűbb lett volna a subaruból kicsit kiszedni az abban lévőt, de az meg túl egyszerű lett volna :D ). A lényeg, hogy sikerült legyártanom a kábelt, mire sikeresen előkerült Nikié. Ójeeee :D . Szerencsére az rövid volna a jelenlegi felálláshoz, így nem ment hiába a munkám. Ugyanis a tervem az, hogy az elektronikát baloldalra, a dinamós feszültségszabályozó csavarjaihoz rögzítem. Ezáltal nem melegben lesz a doboz, illetve nem kell neki új lukakat fúrni.
Ha minden jól alakul, akkor holnap délelőtt be is fogom szerelni. JRB-ben nagyon jól üzemelt, remélem itt sem hagy cserben.

A héten beszereltem még a retro autórádió helyett egy Kenwood kazettás magnót, amit anno a piros Justy-hoz kaptam. Jó játék volt, mire kibogarásztam, melyik vezeték kivel van, de végülis megoldódott a dolog. Végre nem recseg egyik állomás sem, sőt, nem is mászkál el. Bár az antenna sajna nagyon gáz.

A tetőkárpittal még mindenképp szeretnék valamit kezdeni. Legszívesebben kivágnám a 'csába, és 70-es évekbeli megoldást választanám: legalább ajtóbecsukáskor nem lenne Wartburg-os beütése.

Tegnap hallottam a rádióban, hogy a csapadékos idő egy darabig visszavonul, ezért melóból hazafelé jövet elmentem egy autómosóba. Természetesen nem gépibe. És bár tudom, hogy a nagynyomású mosó nem polskinak való, mégis kénytelen voltam azt választani, mert a kerti slag télire lett átállítva. Leküldtem egy mosást, meg egy fényesítő öblítést, mindezt 200 Ft-ból. Teljesen korrekt lett a végeredmény :) . Le is fotóztam bifór meg áftör.

Mai nap pedig a garázs melegében szépen felpolíroztuk Julival. Kézzel :D . Hát, nem volt semmi meló, az tuti. Foltos is lett, bááár, mikor a napra kiálltam vele, egy teljesen ismeretlen autót kaptam vissza :) . A szomorú az az, hogy a kocsi fényezése bár szép(nek mondható), sajnos a polírozás rengeteg hibát hozzott elő. A csomitértető tele van kőfelverődésekkel, a homlokfal belülről meg van nyomkodva (mintha egy akku elszabadult volna benne), és a sárvédő-ív javítása se valami szép. Lesz vele mindenképp meló. De az összkép azért nem csúnya szerencsére összességében :)

Sajnos napfénynél készült fotó nincs róla, majd holnap pótolom ápdétben.

Észrevettem, hogy egy kerékkulcs hiányzik a szerszámkészletből. Ezt holnap pótlom majd a bontóban, addig egy mezei keresztkulcs került a csomitartóba, bár eléggé veszélyesen imbolyog odabenn. Mindenképp szükség van a gyárira.

A bontóban van egy kispolák, mind a 16 kerékcsavarja kerékőr. Holnap megszerzem, ha nem is az összeset, de 4 db-ot mindenképpen :) . Nomeg a hozzá való ellendarabot is.

Ennyi történt az elmúlt napokban :) Ha valami eszembejut, majd még írok. Kedden pedig találkozunk a 126-os napon.