Címke: karambol (5)

Tevékenységtérkép

Polski szívás

Kihagytam egy-két blogot. Konkrétan arról, hogy megtörtem az autót, majd rá egy hónapra engem törtek meg. Nehéz erről írni, egyik felől arról, hogy mekkora hülye voltam, másik felől arról, hogy saját hibámon kívül vált a kocsi használhatatlanná. Idővel majd pótlom ezt a két elmaradt blogot.

Most írok arról, hogy mi van, mi lett a Polskival. A baleset után pár nappal lefeszegettem a bepréselődött hátfalat olyannyira, hogy a főtengelyt körbe lehessen forgatni. Az első indítási kísérletre vígan beindult, vette a gázt is, sőt, leszámítva, hogy 1-es és 3-as sebességek eltűntek a motor-váltó előretolódása miatt, még haladni is lehetett vele.

Pár hónapra rá, talán március környékén elővettem a kabriót, bízva, hogy lassan itt a jó idő, a polskit pedig betoltam a garázsba, hogy szépen nekiállok üzemképessé tenni. Többek között hozzájutottam egy aránylag jó homlokfal-sárvédőhöz, jelképes összegért. Nem tökéletes állapotú, de az autó nem is szépségdíjra megy. Már :\( .

Körülbelül két héttel ezelőttig nem volt sem időm, sem lelkierőm foglalkozni a kocsival. Egy szabad hétvégén viszont eljött a lehetőség. Lebontottam a hátfalat, fogtam faékeket, vasrudakat, pajszert, olajemelőt, kalapácsot és gumikalapácsot, majd az autó hátulját úgy ahogy szintbe hoztam. Felkerült rá a Somától kapott hátfalat is. Bár nem volt egyszerű, de összejött. Még anno Pocoktól vettem egy elegant gépháztetőt, az is felkerült a régi, összetört helyére. A kocsi hátulja a lámpatestet leszámítva egészen korrektül nézett ki, csak kicsit kellett hunyorogni, hogy ne legyen feltűnő, hogy az összes rés szarul áll.
Amúgy, zárójelesen megjegyezve, az autónak a futóműve szemmel láthatóan jól áll, sérülést nem szenvedett. Ezen a ponton amúgy nagyon elfáradtam, és bár az elejének neki kellett volna állni, hogy kormányozhatóvá tegyem, kellett egy kis bíztatás. Gondoltam, bedobom az akkut, beindítom, és az majd jól felvidít. Így is történt, elkezdek önindítózni. Az indító teker mint állat, majd tragikus hirtelenséggel egyre jobban lassult a forgása. Mintha az akku merülne le, de gyanús volt, hogy a műszerfali izzók nem halványodnak. Végül már csak kattogott. 
Betettem egy másik, frissen feltöltött akkut, azzal meg sem mukkant. Gondoltam, megnézem, mi a helyzet hátul. Hát, a főtengelyt nem nagyon tudtam körbeforgatni. Kicsit beparáztam. Erőltettem, akkor kicsit megmozdult, de nem nagyon jártam sikerrel. Egyszer meg is próbáltuk betolni, de a lejtőn ráengedett kuplunggal csak a hátulja kezdett el pattogva ugrálni, a kereket blokkolgatva. Remek. Itt feladtam a dolgot. Bár kaptam tanácsokat, hogy csak én vagyok gyenge, valószínűbbnek látszódott, hogy a főtengely kapott egy ütést, emiatt elferdülhetett a blokkon belül valami. Nem örültem ennek.

Egy nappal később kivettem a motort. Nem hagyott nyugodni. Reménykedtem benne, hogy az alulról hiányzó lendkeréktakaró az oka, a lendkerék feltekert valamit a nyelestengelyre, és azért nem akar körbeforogni. Sajnos nem. Bár a kiemelőcsapágy gyanúsan össze volt integrálódva a kuplungszerkezettel, nem ott volt a gond. A főtengelyt továbbra sem tudtam körbeforgatni, gyertyák, és fellazított szelephimbák ellenére se. A lendkerék fogaskosozrújába beakasztva a csavarhúzót, át lehetett szenvedni kicsit, de nem nagyon mocorgott így sem. Vezérlés felől megbontva a tapasztalat az volt, hogy a kiszedett motor főtengely-csavarján lévő, 32-es kulcsot igénylő csavarját simán ki tudtam tekerni, kiékelés nélkül. Remek. Végül szétdöntöttem az egész motort a picsába, lekötöttem a csapágyakat, a főtengely továbbra sem lehetett forgatni. Lekötöttem a hajtórudakat. Az egyes henger szépen járt a hengerben, a kettes viszont nem. Kivettem az egész hengert, dugattyústul, hajtórudastul. Hát, akár hiszitek, akár nem, faléc + kalapáccsal is alig lehetett kiszedni. A gyűrűk megszorulva a horonyban, közöttük temérdek olajsár, brutális kopások mindenhol (főtengelycsapágy, hajtórdcsapágy mind-mind rézig elkopva). Ekkor már túl voltam egy egynapos, és éjszakás virrasztás után, mely alatt azon agyaltam, mi legyen a kocsival. Ekkor már fenn volt a hirdetés a 126.hu-n, hogy eladó 50 ezerért, és vége. Jöttek is az érdeklődők, akik az alkatrészekre rárepültek, mint gyöngytyúk a takonyra. Na, ez szar érzés volt. Mármint, nem azért, mert az alkatrészek érdekelték a többieket, hiszen én is rárepültem volna a lehetőségre. Csupán a gondolat, hogy az autót el kell bontanom, mint anno JRB-t.
Ekkor lettem ideges, és hívtam fel Kálomista Gates Ákost, hogy szükségem volna a motorblokkra, amit kölcsönadtam neki. Vicces, hogy hat évig útban volt a JRB motorja, most meg hirtelen ilyen kapós lett. Legalább másfél hónapnyi teszt után kerül be a kocsiba. 

Úgy gondoltam, egy esélyt mindenképp megérdemel. Kitűztem magam elé a célt: ezzel az autóval kell lejutnom a siófoki tavaszi találkozóra a szombati nap. Eléggé jó motivációnak tűnt.

Szerdán átmentem Ákoshoz, vagyis Gráf Marcihoz, éppen akkor fejezték be a blokk kiszerelését. Kaptam Marcitól két kis pöcköt, ami a kiemelőcsapágyat tartja, mert az elhajlott nekem. Motort bedobtuk a kabrióba, összeszedtük Julit, és cirka 12 órás munka után nekiálltunk este nyolckor a motor felöltöztetésének, és beszerelésének. Már majdnem fennvolt a jobb oldali burkolat, generátorostul, mikor észrevettem, hogy a csapágyas generátor nem csak kicsit, hanem brutálisat kotyog. Egész pontosan a turbinakerék itt-ott beleér a burkolatba. Egész vissza, turbinaház szét, kerék le, generátor ki, garázs mélyéről ismeretlen állapotú, de jó csapágyú generátor be, egész összerak, örül. Nagynehezen beszenvedtük a blokkot a helyére, összehúztuk a csavarokkal, felkerült ismét a hátfal. Motor-rögzítő rugós szerkezet csavarja a meghúzáskor persze megszakadt. Vagy az anyja, már nem tudom, igazándiból most áll a helyén, nem piszkáltam. Itt abbahagytuk, Ákost hazavittük, mert hajnali 1 körül már nem jár semmilyen tömegközlekedési eszköz mifelénk.


Tegnap, azaz csütörtökön nekiugrottam a hátralévő résznek. Itt már egyértelmű volt, hogy az autónak működnie kell szombatra. De lehetőleg pénteken már próbálható legyen. Bekötöttem az összes szart (csövek kábelek gázbowden), állítottam egy gyújtást, és próbaindítottam. Nem sok tekerés után a kocsi beröffent. Nagyon jó érzés volt :) . Le is állítottam gyorsan, hogy felszórom a generátorra a szénkefét, szabályzót, és a szíjat, és akkor elvileg megvagyok a hátuljával. No, nem így lett. Első meglepetés, hogy a feszültségszabályozó rögzítőcsavarjai közül az alsó bele volt törve a generátorba. A hátfal fenn, megszakadt csavarral... nincs az a pénz, hogy én azt leszedem, hogy kimenetmetszem a csonkot. Kapott egy combos rugós alátétet a másik csavar, és rögzítettem. Ha leesik, úgy jártam. Másik meglepetés, hogy hiányzott a diódahídról az a vezeték, mellyel gerjeszt a szerkezet, tehát a szénkefére menő. Ezt gyorsan pótoltam. Már csak a szíj, és próba. 
Vagy nem.
A szíjtárcsának a három tőcsavarja közül az egyik hiányzott. Szerencsére a régi generátornak az egyik tőcsavarja kijárt, így pont kéznél is volt. Betekerem, húznám fixre... hát, meg van szakadva... Remek. Szíjtárcsa nélkül betekerem, hátulról lekontrázom (csapágyak már előre köszönték az oldalirányú ütéseket...). Persze, ez sem lett tartós, amikor már tényleg fixre húztam volna, a másfél fordulatnyi menet kiugrott az anyából. Ekkor megintcsak ideges lettem, odarángattam a hegesztőt, betekertem agyig a tőcsavart, majd megpontoztam hátulról. Nem lett sikeres, mert bár volt már ott 20 grammnyi ragya, a csavar továbbra is elforgott. Tőcsavaros agy célszerszámmal le (milyen szerencse, hogy kaptam ilyet pár hónapja), egész szar satuba be, felesleg leköszörülése, tőcsavar be, hátulról agyig körrbevarrvás, felesleg leköszörülés, satuban csavar belehajtás, tesztelés, áááááálat. Egész generátorra fel, szíjtárcsa fel, hézagolókkal szopás, összerak, indít, mér: tádááááám: nincs töltés. El sem alszik a gerjesztőlámpa. Fasza. Hátramegy, méreget. Nincs gerjesztés. Direktbe kötve sem nagyon. 
Egész szarság le, diódahíd ellenőrzés még a helyén. Egy csomó forrasztás szar. Elkezdem átforrasztgatni, mikor a gerjesztődiódák közül az egyik láb gyakorlatilag lötyög. Remek, a dióda el van törve. Diódahíd ki, régi generátorból diódahíd ki, mostani generátorba be -mindezt felszerelt szíjtárcsával, és hátfallal- majd próbáaindítás, ééés tölt, mint az állat. Fasza.

Tanulva korábbi hibáimból, nem adok a rendőröknek támadási felületet (olyan nagyot), így az otthon található összes lökhárító közül összelegóztam egy használható hátsót, műanyagok, tartóvasak, minden. Nem vaolt egyszerű, de sikerült. Felszerelni már nem, valahogy nem akartak lukra menni a csavarok. Szerencsére a kalapálással megoldódott a probléma, fixre húzva minden beállt a helyére. Rendszámvilágítás be, tolató és ködlámpa leszarva. Túrtam egy jobbos lámpaburát (szerencsém volt, csak olyan volt otthon, de abból vagy 6). Feltettem, ellenőriztem a lámpákat, minden működik. Úgy tűnik, a hátulja ezennel kész.

Mentem előre. Korábban már kirángattam az elejét, hogy valahogy kinézzen. Az akku például már elfért, sőt, a pótkerék is betehető lett végre. Egyedül a jobb első kerék nem akart elfordulni, balra szedve alul beleért a sárvédőbe. Ez azért volt érdekes, mert szemmel láthatóan annak a sárvédőnek volt a legkisebb sérülése. A problémát olajemelőzéssel megoldottam. Bár a doblemez átszakadt alul, de a sokadik próbálkozásra már visszaállt egyenesbe az egész, és szépen alá is lehetett szedni. El is csodálkoztam, hogy a kicsit leeresztett téligumik ellenére is mennyivel könnyebb tekerni a kormányt, mint a kabrión. Hát igen, komplett új az eleje!

Előre feltettem a Pety@tól vásárolt első lököst. Kicsit fura volt a tőcsavar rajta, valaki miután letört, egy sima csavart hegesztett fel, úgy, hogy a homlokfalra felfekvő felületre hegesztette a hatlapfejet. Eléggé idiótán néz ki, de ez legyen a legkevesebb, az egész autó úgy fest, mint amit lehánytak volna (harmonizál a kabrióval). Kapott egy rendszámkeretet, és egy rendszámot. Utána felkerült a csomagtartó fedél is. Kicsit vicces volt, a jobb oldali zsanér szinte teljesen lelóg a tartóról, a tőcsavar a nagy anya nélkül meg sem fogná a zsanért. De a hézagok viszonylag egyformák, és könnyen nyitható is végre. Pedig a záron nem is állítottam. Bekerült a jobb első lámpa... nos, ez némi állítást igényel még. Elkezdtem túrni jobbos irányjelzőt is. Sajnos teljesen eltört, de szerencsére a ledek, és a vezérlőjük hibátlanok. Jobbos irányjelzőből egy darab volt itthon, burából viszont egy sem. Csak balosból, de abból vagy 4. Aztán valahonnan előkerült a viandr-től kapott szürke bura. Abból volt egy pár, bár vicces lett volna a felemást fennhagyni. Ezt már holnapra marad, mert itt hajnali kettő volt, és nagyon fáradt voltam.

Kell még kuplungot állítani, kirámolni a sok lomot a belsejéből, és elmenni egy próbakörre. Ja, meg strobival gyújtást állítani. Ugyanis az elegant gyújtás nem került be. Még elképzelhető egy váltótartó gumibak csere is, de ez még a próbakör függvénye. Az autó ezzel 99%-ban összeállt a tavaszi találkozóra a kocsi. Már csak abban kell reménykedni, hogy le is visz. 

Fényképeket nem csináltam tegnap, de még úgyis esélyes egy ápdét, majd akkor pótlom. Addig úgysem publikálok :)

2011.12.18. Vasárnap

Akárhogy próbálok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, sajnos nem tudok szemet hunyni az eset felett: összetörtem a kocsit.

Ez a kisebbik probléma. A nagyobbik az, hogy Bazék kocsiját is sikerült összetörnöm.

Bár mióta Abadi Attila a nyáron letolt, hogy szarrákoptatom a kuplung-szerkezetet, és a kiemelőcsapágyat is, még mindig nem sikerült teljesen leszoknom arról, hogy kinyomott kuplunggal, és sebességbe tett kocsival álljak a lámpánál. Mentségemre legyen mondva, ekkor már zöldre váltott a lámpa, de a lábam sajna lecsúszott a pedálról... A kocsi meg Bazék Transporterének a hátuljába ugrott. Nekik egy lökös mínusz, nekem meg egy homlokfal és egy irányjelző-lámpabura csere kell majd. Ez van :\( .

A nagy ijedtség ellenére másnap visszarángattam a homlokfalat úgy-ahogy, nemsokára melóhelyen még igazítok rajta. Nem tudom, mikor lesz pénzem helyrehozni. A terv a következő: visszarángatom, lealapozózom azon a részen, ahonnan leugrott a festék. Átmeneti megoldásként erre a felületre kap egy "matrica-bombát" a kocsi, mert az mostanában divatos, és a sokszínűsége eltakarja a folytonossági hibákat.
Távoli terv az az, hogy eldőlt, milyen árnyalata lesz a Skifnek: pontosan egyezni fog a Polski színével. Mivel azt tavasszal fényezzük mindenképp, és úgyis kell hozzá festéket kevertetni, esélyes, hogy akkor kap egy új homlokfalat. A bal első sárvédőt a sérülése ellenére nem tervezem kicserélni: szerencsére még menthető, bár tény, hogy viszonylag erősen gittelt felület lesz.

Anyagi helyzettől függően még előfordulhat, hogy belevágok a sárvédőbe is, és kicserélem azt is, hogy ha már fújni kell, akkor azon is legyünk túl. De ez még a jövő zenéje. Egyelőre éljük túl a telet ennél nagyobb gond nélkül.

Balázs kocsija miatt nagyon fáj a lelkem, bár ő többször is megnyugtatott, hogy ez van, ennél nagyobb baj ne legyen, de engem akkor is nagyon bánt a dolog. Papírokat mindenesetre töltöttünk, remélem, nem fingat meg a biztosító.

Az előírásoknak megfelelően a kéksárgát leadtam az Allianznál, bár a néni nézett rám, hogy ezt a vétkes félnek mégis miért kellene. De megmutattam neki a kéksárga hátoldalán lévő útmutatót, azt hiszem, ezzel sikerült meggyőznöm :)

További események, hogy beszereztem a régóta áhított ablaktörlőre rögzíthető ablakspricnit, melyet Jani és Pety@ is sokszor dícsért már. Az autósboltban megtudtam, hogy "turbóspricc" névre hallgat. 750 Ft volt, két perc alatt felszereltem, és meg kell hagyni, hogy tényleg megéri az árát.

Röviden ezek a történések. Nemsokára infók a skifről is :)

Jah, közgyűlésen túl vagyunk, úgy fest, admin lettem, illetve a naptáram is "forgalomba került", és nem utolsó sorban kilátásban van a klubos futóverseny is :)

Részletek később :)

2009.08.16. Vasárnap

Helló!

Eltűntem, mint szürkemarha a szürkületi szürke ködben.

Igazándiból az a helyzet, hogy az új munkahelyem a lehető legtöbb szabadidőmet lefoglalja. A kispolski felujítása halad, bekerült a jobb első doblemez. Bár nem szépen, mert van, ahol végigvarrtam, pedig elég lett volna felpontozni, de ugye nem vagyok lakatos. Remélem azért véglegesen nem basztam el :)

De most inkább a piros Subaruról írnék. Az a helyzet, hogy minap átmentem Bexhez, hogy egyeztessünk, hogyan haladjon a felújítási projekt. No, meglepetésemre a küszöb - már ami volt- lekerült teljes egészében, továbbá az első sárvédő, és az ajtó is eltűnt ideiglenesen a kocsiról. Szóval, míg én eltűntem a ködben, Bex szorgalmasan dolgozott a kisautón. Nem is keveset.
Gyorsan meg is beszéltünk egy későbbi időpontot, amikor én is megjelenek munkaruhában, és nekikezdünk a következő részhez: a hátsó doblemez (maradványainak) eltávolításához. Ez a nap tegnap volt, meg is jelentem, bár amilyen lökött voltam, munkaruhámat az előszobában felejtettem.

Ez végülis lényegtelen. A lényeges, hogy a kocsit ráfordítottuk az ideiglenes aknára úgy, hogy a hátsó differenciálműhöz hozzáférhessünk, és lebonthassuk az egész futóművet, hogy meglessük, mi van alatta (ha egyáltalán van még valami alatta).

Végül sikerült egy csavart lelazítani a kábé tízből. Ráadásul pont olyat, amit nem is kellett volna leszedni. Lényeg a lényeg, hogy pár órás szenvedés árán lejött a gátló (hála a kúpos polski kerékkulcsnak, és egy méteres fémcsőnek) :) . Itt margóra jegyezném, hogy a gátlónak az állapota siralmas. Fogtam az egyik végét, fejjel lefelé fordítottam, és elindult lefelé a belseje. Megfordítottam, és simán visszacsúszott. Szép. Viszont szerencsére van egy-két szakember, akiket ajánlottak, ha menthető, akkor felújíttatom őket (és egyben kis keményítést is kapnak :) )

Lefúrkáltuk szépen a doblemezt, és bár teljesen leszerelni nem tudtuk sajna, mert nekem mennem kellett a dolgomra, úgy érzem, azért sikerült sokat haladnunk a munkákkal.

Ha minden jól alakul, akkor  nemsokára sikerül beszereznem két jó állapotú doblemezt, egy bontásra ítélt Justy-ból, talán olcsón. Sajnos ehhez nem lehet új doblemezt kapni, mint a kispolskihoz (esetleg, ha valaki tudna ajánlani egy boltot, ahol elképzelhető, hogy van, legyen szíves, ne tartsa magában!).

No, mit is kellene még megemlítenem? Ja igen. Nagyon úgy fest, hogy a futómű-tartó elemek nincsenek elrohadva leszámítva a gátlók tetejét :) .

De azért majd leszedjük a futóművet, biztos ami biztos.

Még arról sem szabad elfeledkezni, hogy meg kell említenem, hogy a szürke subarut sikeresen megismertettem egy szalagkorláttal, és egy árokkal. A történet annyi, hogy szabályosan mentem be egy S kanyarba, ami mellesleg egy kis híd is egyben, amikor szemben, a megengedett sebesség felett jóval jött velem szemben egy toyota korolla. A szó legszorosabb értelmében, azaz kvázi az én sávomban. No nem teljesen, csak pont annyira, hogy a kormányt határozottan félre kellett rántanom, neki a szalagkorlátnak. Utólag belegondolva, hiba volt, mert az autóval ellentétben a szalagkorlát nem tud betétlapot adni (vagyis az autó gazdája). Sőt, mivel neki nem is lett semmilyen sérülése, úgy gondolta, nem is kell megállnia. Szemtanú volt, rendszámot viszont senki sem látott. Kocsi beindul, működik, árokból kihúztak. Rendőrt nem hívtam, még a végén kialálják, hogy direkt mentem neki a korlátnak. Szerencsére az ijedtség nagyobb volt, mint az elszenvedett kár: az első sárvédő, ami amúgyis csereérett volt behorpadt, az ajtó végigkarcolódott, a hátsó sárvédő enyhén behorpadt, azaz menthető. ajtó pirinyót megnyomódott. A két legnagyobb kár az első helyzetjelző, irányjelző, és a hátsólámpa betörése, sérülése volt. Már folyamatban van ezen alkatrészek beszerzése. Nomeg, ha a piros justy elkészül, ezen a sor. Vígasztaló, hogy ennek az állapota sokkal jobb :) .


Tuti eszembe jut majd még valami, amit kihagytam, de akkor majd pótlom.

És igen, lesz polszkis bejegyzés is, ígérem, csak egyelőre nagyon kevés dolog történt vele (legalábbis leírva kevés volna). Ígérem, írok arról is :)


2009.01.05. Hétfő

Németországi számüzetés

II. fejezet


Kényszer-pihenésünk a kettes számú rokonoknál már eléggé kellemetlen volt. Nemhogy csak egy éjszakára csomagoltunk (azaz se borotva, se normális váltásruha, stb...), de személy szerint nem is szívesen voltam itt.

Ugye sikerült lámpatesteket szereznünk, sőt, grátisz kaptam egy Ghia króm hűtőmaszkot, ami azért szebb, mint az eredeti, ami rajtavolt. Na igen, de nem akkor, ha így néz ki a kocsi eleje.

Már-már kezdtük feladni, hogy valahonnan előkerül egy használt hűtő, ugyanis mindenhol azt mondták, hogy egy olyan spéci szériájú dízel fordunk van, amit nagyon rövid ideig gyártottak. Ergo, Escortból nagyon nagyon a vége, de még nem Focus. tehát semmivel sem kompatibilisek egyes alkatrészei. Például a hűtő. Felkészültünk a 250 eurós vadiúj hűtőre, ami kedd estére érkezett volna meg. Ami vicces, mert szerdán már otthon kellene lenni. Egy váratlanul közbejövő egyéb hiba nagyon kellemetlen lehet...

De szerencsére nem így történt! Az utolsó bontóban sikerült találni egy ilyen hűtőt, nagyszerű állapotban ráadásul. Egyetlen hibája, hoyg volt rajta plusz egy kivezetsé. Ide tettünk egy csövet, bele egy boros dugót, awab bilincs, aztán keziccsókolom. Elég hamar sikerült feltornászni a helyére, miután vassal még egyengettünk a merevítésen. Feltöltöttük folyadékkal (a leeresztett egy hetes fagyálló, plusz egy kis friss víz), majd beindít. Szépen elkezdett cirkulálni, a légtelenítés is szépen ment magától. Már járt egy fél órája, amikor az egyik csövön egy tűhegynyi lukon elkezdett szivárogni a lé. Most jött jól, amit a karambol napján kaptunk adalék: elvileg ilyen apró lukak gyors befoltozására jó. Protec márkájú. Opel szervízben is találkoztam már ilyennel. Átmeneti megoldásnak tökéletes, legalábbis a tojás fehérjénél tuti jobb. Hazáig csak kibírja. És tényleg, járattuk a motort, el is állt a szivárgás.

Aztán következett a lökhárító. Ebből nem sikerült másikat szerezni. Apám viszont nagyszerű sufnituninger... Ugyanis kiderült, hogy itt bizony jobban büntetnek azért, ha nicns fenn lökhárító elöl, mintha valami fel lenne kókányolva. No igen, de azt senki nem mondta neki, hogy a német kókány az olyan, hogy nem mondom meg róla messziről, hogy kókány. Erről viszont mesziről lerí, hogy az, ráadásul látszik, hogy külföldiek vagyunk... Nembaj, remélem nem nekem kell vezetni hazafelé.

Tehát előkerültek a drótok, a facsavarok és hilti szalagok, és nekiláttunk a sufnizásnak. Elég durva lett a végeredmény. De fennvan :D . És talán Magyarhonig fenn is marad... A többi szánalmasságról árulkodik a kép majd :D

A gépháztetőt két kattanásig nem lehet lecsukni. Ha elfogy a türelmünk, jön a gumipók. Ha már lúd, legyen kövér :D :D :D

Jah, ami még örömre ad okot, hogy a légkondi hibátlanul üzemel. Tehát szerencsére az nem sérült, attól független, hogy az van a rendes hűtő előtt!

És ittvannak a képek a tuti szerelőaknáról, asszem tegnap már említettem: alul pince, felül garázs. Kettő közt meg akna-nyílás :D

Ég mindannyiótokkal! Óvakodjatok a 4 ezer forintos lökhárító fusizásától :D

2009.01.04. Vasárnap

54 000 km

Keletnémet autóbontóban jártam,
Trabanthoz króm hátsólámpát láttam.
El akartam hozni...


...nem hozhattam.

Azt mondták, keressek inkább Ford hűtőt. Vagy lámpatestet. Vagy lökhárítót. Szóval bármi olyan dolgot, amire most szükségünk van. Hogy miért? Mert egy kicsit átrendeztük a kocsi elejét.

Történt ez úgy, hogy a minap Bayorországból átjöttünk Thüringiába, meglátogatni a többi ismerőst. Namost, magyar ember hogy töri össze az autóját a célpont előtt 1,2 km-rel?
-Apa, nézd, lomtalanítás!
-Hol?


Pafff....

Kábé így történt. Najó, előtte még volt satufék, és jobbra szedett kormány. Ha satufék nem lett volna, akkor minden további nélkül megúsztuk volna a dolgot egy sima útról lecsúszással, ami egyenesen a fűre vitt volna. Nembaj, apu csak az elméletet tudja, gyakorlatot nem.

A vétlen fél hívott rendőröket, de végülis minden teljesen korrektül zajlott. Kijött a GÁSÓTLOZŰT is, ottvoltak vagy 3 másodperc alatt (egy utcával arrébb van az állomás). Seperc alatt felitatták a kifolyt cuccokat. A rendőrök elkérték a papírokat, hiányolták a Zöldkártyát (gratu apu, ilyenkor nem váltod ki :S). Mielőtt valaki megkérdezné, ez a zöldkártya nem az a zöldkártya. Ez a nemzetközi gépjárműbiztosítás. Ausztriába, horvátországba, stb... csak ajánlott. Ide asszem kötelező lett volna. Töltöttünk kéksárgát is. A rendőr nem bírságolt meg, azt mondta, van elég bajunk így is.

Az autó saját lábán ment haza, volt benne annyi víz még. Viszont, amikor rá szerettünk volna tölteni, akkor kipisilte.

Bontóztunk egyet, de nem sikerült sajna hűtőt lelni, mert nem ismerem meg kiszerelt állaptban. Lámpatestet, és első rácsot viszont sikerült.

Mai nap kihúztuk az elejét, amennyire tudtuk, bár apuék még most is azt szerelgetik. A hűtőt leszereltem. Szerencsére az előtte lévő klíma hőcserélőnek kutya baja sincsen. Pedig az nagyobb sallert kapott. A vízhűtőnek viszont egy csomó részen eltört a műanyag része.
Különben találkoztam életem legjobb szerelőaknájával. Garázs a földszinten. Természetesen fűtött. Alatta pince, kvázi egy szerelőműhely. A pince teteje a garázs alja. Hatalmas ötlet :D Mondta is ismerős, annakidején, amikor nem A8-as audija volt, hanem Moszkvics, akkor kellett gyakran használni :D

Ha minden igaz, holnap délután megérkezik a hűtő. Valószínű aranyáron. Mindenesetre remélem sikerül annyira összehajtogatni az autót, hogy haza tudjunk vele menni.

Személyi sérülés szerencsére nem történt, és nem is száguldottunk annyira, hogy légzsák is robbanjon. Különben nagyon tuti itt németországban, voltam Suhlban tegnap, ami arról híres, hogy itt gyártották a simsonokat. Voltam is simson múzeumban. Ha már az autóbontó nem jött teljesen össze. Jah, komplett lámpatestért kértek 20 €-t. Szerintem tök korrekt. Jobb, mint ami bennevolt.

Jah, és itt esik a hó, mint atom. Remélem otthon is kedvez az időjárás a driftelni vágyóknak!

Vigyázzatok magatokra!