Címke: lökhárító (5)

Tevékenységtérkép

Mégse hegesztek kipufogót

Írtam korábban, hogy a kipufogón van némi javítanivaló, és az a következő feladat.

Nos, ez sajnos úgy alakult, hogy mégsem így lesz kivitelezve, berendeltem a középdob és a leömlő közé való összekötőcsövet a kedvenc boltomból, a kedvezményemmel együtt 5500 Ft-ra jön ki.

Történt ugyanis, hogy a minap előhoztam a garázsból, és kb 3 kilométer megtétele után a Nagykőrösi út legvégén elkezdett brutál hangja lenni, majd néha-néha alulról fura kongó hangot adni. Rögtön összeállt a kép, hogy a csatlakozásnál lerohadt, és néha le-leér az aszfaltra. Elakadásjelző kicsap, szépen húzódok félre, autók rendesen lemaradva mögöttem, pont jön egy kiállás, ahol meg tudtam állni. Kiszállva nézek hátra reflexből, látom, a szélső sáv közepén ott a közép és hátsó dob. Gyorsan összeszedem, kárfelmérés. Szerencsére a leesett gyári dobnak kutya baja, első ránézésre a kocsi alját se verte szét. A lökhárító külső burkolatánál viszont alszakadt egy patent, az lóg. Nosza, löökös lerángat, másik patent is eltép - ezt később megbántam, látva, mennyibe kerül az utángyártott patent :D  

Kiput betettem a csomagtartóba, majd szomorúan, és fájó fejjel visszavittem az autót a garázsba :( De szerencsére viszonylag filléres volt a történet, nem is bánom, hogy ezáltal végül nem a hegesztgetés mellett döntök.

A kipuval együtt berendeltem az olajakat (Mannol Diesel Power 10w40, 6 liter), plusz olaj-lég-gázolajszűrőt is. Meg egy szelepfedéltömítést is, hogy utánajárjak a hidrotőkének tulajdonított csattogásnak is. 

https://youtu.be/0xiLH3VQR0I

Lakatolás helyzetjelentés

A kocsi lakatolása halad tovább. 
 

Doblemezek a helyükön, jobbos küszöb helyén, csomagtartó fenéklemez kinn (azóta az új már benn, csak még nincs róla képem).

És sikerült szerezni első indexeket is.

Lett másik lökhárító előre, de sajnos ez sem az igazi. Majd valami csodát kell vele művelni, mert így elégé ergya.


És valahonnan kellene lőni hátsó sárvédőket, mert amit korábban szereztem, sajnos nem használható.

Villám híreinket hallották.

Polski szívás

Kihagytam egy-két blogot. Konkrétan arról, hogy megtörtem az autót, majd rá egy hónapra engem törtek meg. Nehéz erről írni, egyik felől arról, hogy mekkora hülye voltam, másik felől arról, hogy saját hibámon kívül vált a kocsi használhatatlanná. Idővel majd pótlom ezt a két elmaradt blogot.

Most írok arról, hogy mi van, mi lett a Polskival. A baleset után pár nappal lefeszegettem a bepréselődött hátfalat olyannyira, hogy a főtengelyt körbe lehessen forgatni. Az első indítási kísérletre vígan beindult, vette a gázt is, sőt, leszámítva, hogy 1-es és 3-as sebességek eltűntek a motor-váltó előretolódása miatt, még haladni is lehetett vele.

Pár hónapra rá, talán március környékén elővettem a kabriót, bízva, hogy lassan itt a jó idő, a polskit pedig betoltam a garázsba, hogy szépen nekiállok üzemképessé tenni. Többek között hozzájutottam egy aránylag jó homlokfal-sárvédőhöz, jelképes összegért. Nem tökéletes állapotú, de az autó nem is szépségdíjra megy. Már :(.

Körülbelül két héttel ezelőttig nem volt sem időm, sem lelkierőm foglalkozni a kocsival. Egy szabad hétvégén viszont eljött a lehetőség. Lebontottam a hátfalat, fogtam faékeket, vasrudakat, pajszert, olajemelőt, kalapácsot és gumikalapácsot, majd az autó hátulját úgy ahogy szintbe hoztam. Felkerült rá a Somától kapott hátfalat is. Bár nem volt egyszerű, de összejött. Még anno Pocoktól vettem egy elegant gépháztetőt, az is felkerült a régi, összetört helyére. A kocsi hátulja a lámpatestet leszámítva egészen korrektül nézett ki, csak kicsit kellett hunyorogni, hogy ne legyen feltűnő, hogy az összes rés szarul áll.
Amúgy, zárójelesen megjegyezve, az autónak a futóműve szemmel láthatóan jól áll, sérülést nem szenvedett. Ezen a ponton amúgy nagyon elfáradtam, és bár az elejének neki kellett volna állni, hogy kormányozhatóvá tegyem, kellett egy kis bíztatás. Gondoltam, bedobom az akkut, beindítom, és az majd jól felvidít. Így is történt, elkezdek önindítózni. Az indító teker mint állat, majd tragikus hirtelenséggel egyre jobban lassult a forgása. Mintha az akku merülne le, de gyanús volt, hogy a műszerfali izzók nem halványodnak. Végül már csak kattogott. 
Betettem egy másik, frissen feltöltött akkut, azzal meg sem mukkant. Gondoltam, megnézem, mi a helyzet hátul. Hát, a főtengelyt nem nagyon tudtam körbeforgatni. Kicsit beparáztam. Erőltettem, akkor kicsit megmozdult, de nem nagyon jártam sikerrel. Egyszer meg is próbáltuk betolni, de a lejtőn ráengedett kuplunggal csak a hátulja kezdett el pattogva ugrálni, a kereket blokkolgatva. Remek. Itt feladtam a dolgot. Bár kaptam tanácsokat, hogy csak én vagyok gyenge, valószínűbbnek látszódott, hogy a főtengely kapott egy ütést, emiatt elferdülhetett a blokkon belül valami. Nem örültem ennek.

Egy nappal később kivettem a motort. Nem hagyott nyugodni. Reménykedtem benne, hogy az alulról hiányzó lendkeréktakaró az oka, a lendkerék feltekert valamit a nyelestengelyre, és azért nem akar körbeforogni. Sajnos nem. Bár a kiemelőcsapágy gyanúsan össze volt integrálódva a kuplungszerkezettel, nem ott volt a gond. A főtengelyt továbbra sem tudtam körbeforgatni, gyertyák, és fellazított szelephimbák ellenére se. A lendkerék fogaskosozrújába beakasztva a csavarhúzót, át lehetett szenvedni kicsit, de nem nagyon mocorgott így sem. Vezérlés felől megbontva a tapasztalat az volt, hogy a kiszedett motor főtengely-csavarján lévő, 32-es kulcsot igénylő csavarját simán ki tudtam tekerni, kiékelés nélkül. Remek. Végül szétdöntöttem az egész motort a picsába, lekötöttem a csapágyakat, a főtengely továbbra sem lehetett forgatni. Lekötöttem a hajtórudakat. Az egyes henger szépen járt a hengerben, a kettes viszont nem. Kivettem az egész hengert, dugattyústul, hajtórudastul. Hát, akár hiszitek, akár nem, faléc + kalapáccsal is alig lehetett kiszedni. A gyűrűk megszorulva a horonyban, közöttük temérdek olajsár, brutális kopások mindenhol (főtengelycsapágy, hajtórdcsapágy mind-mind rézig elkopva). Ekkor már túl voltam egy egynapos, és éjszakás virrasztás után, mely alatt azon agyaltam, mi legyen a kocsival. Ekkor már fenn volt a hirdetés a 126.hu-n, hogy eladó 50 ezerért, és vége. Jöttek is az érdeklődők, akik az alkatrészekre rárepültek, mint gyöngytyúk a takonyra. Na, ez szar érzés volt. Mármint, nem azért, mert az alkatrészek érdekelték a többieket, hiszen én is rárepültem volna a lehetőségre. Csupán a gondolat, hogy az autót el kell bontanom, mint anno JRB-t.
Ekkor lettem ideges, és hívtam fel Kálomista Gates Ákost, hogy szükségem volna a motorblokkra, amit kölcsönadtam neki. Vicces, hogy hat évig útban volt a JRB motorja, most meg hirtelen ilyen kapós lett. Legalább másfél hónapnyi teszt után kerül be a kocsiba. 

Úgy gondoltam, egy esélyt mindenképp megérdemel. Kitűztem magam elé a célt: ezzel az autóval kell lejutnom a siófoki tavaszi találkozóra a szombati nap. Eléggé jó motivációnak tűnt.

Szerdán átmentem Ákoshoz, vagyis Gráf Marcihoz, éppen akkor fejezték be a blokk kiszerelését. Kaptam Marcitól két kis pöcköt, ami a kiemelőcsapágyat tartja, mert az elhajlott nekem. Motort bedobtuk a kabrióba, összeszedtük Julit, és cirka 12 órás munka után nekiálltunk este nyolckor a motor felöltöztetésének, és beszerelésének. Már majdnem fennvolt a jobb oldali burkolat, generátorostul, mikor észrevettem, hogy a csapágyas generátor nem csak kicsit, hanem brutálisat kotyog. Egész pontosan a turbinakerék itt-ott beleér a burkolatba. Egész vissza, turbinaház szét, kerék le, generátor ki, garázs mélyéről ismeretlen állapotú, de jó csapágyú generátor be, egész összerak, örül. Nagynehezen beszenvedtük a blokkot a helyére, összehúztuk a csavarokkal, felkerült ismét a hátfal. Motor-rögzítő rugós szerkezet csavarja a meghúzáskor persze megszakadt. Vagy az anyja, már nem tudom, igazándiból most áll a helyén, nem piszkáltam. Itt abbahagytuk, Ákost hazavittük, mert hajnali 1 körül már nem jár semmilyen tömegközlekedési eszköz mifelénk.


Tegnap, azaz csütörtökön nekiugrottam a hátralévő résznek. Itt már egyértelmű volt, hogy az autónak működnie kell szombatra. De lehetőleg pénteken már próbálható legyen. Bekötöttem az összes szart (csövek kábelek gázbowden), állítottam egy gyújtást, és próbaindítottam. Nem sok tekerés után a kocsi beröffent. Nagyon jó érzés volt :) . Le is állítottam gyorsan, hogy felszórom a generátorra a szénkefét, szabályzót, és a szíjat, és akkor elvileg megvagyok a hátuljával. No, nem így lett. Első meglepetés, hogy a feszültségszabályozó rögzítőcsavarjai közül az alsó bele volt törve a generátorba. A hátfal fenn, megszakadt csavarral... nincs az a pénz, hogy én azt leszedem, hogy kimenetmetszem a csonkot. Kapott egy combos rugós alátétet a másik csavar, és rögzítettem. Ha leesik, úgy jártam. Másik meglepetés, hogy hiányzott a diódahídról az a vezeték, mellyel gerjeszt a szerkezet, tehát a szénkefére menő. Ezt gyorsan pótoltam. Már csak a szíj, és próba. 
Vagy nem.
A szíjtárcsának a három tőcsavarja közül az egyik hiányzott. Szerencsére a régi generátornak az egyik tőcsavarja kijárt, így pont kéznél is volt. Betekerem, húznám fixre... hát, meg van szakadva... Remek. Szíjtárcsa nélkül betekerem, hátulról lekontrázom (csapágyak már előre köszönték az oldalirányú ütéseket...). Persze, ez sem lett tartós, amikor már tényleg fixre húztam volna, a másfél fordulatnyi menet kiugrott az anyából. Ekkor megintcsak ideges lettem, odarángattam a hegesztőt, betekertem agyig a tőcsavart, majd megpontoztam hátulról. Nem lett sikeres, mert bár volt már ott 20 grammnyi ragya, a csavar továbbra is elforgott. Tőcsavaros agy célszerszámmal le (milyen szerencse, hogy kaptam ilyet pár hónapja), egész szar satuba be, felesleg leköszörülése, tőcsavar be, hátulról agyig körrbevarrvás, felesleg leköszörülés, satuban csavar belehajtás, tesztelés, áááááálat. Egész generátorra fel, szíjtárcsa fel, hézagolókkal szopás, összerak, indít, mér: tádááááám: nincs töltés. El sem alszik a gerjesztőlámpa. Fasza. Hátramegy, méreget. Nincs gerjesztés. Direktbe kötve sem nagyon. 
Egész szarság le, diódahíd ellenőrzés még a helyén. Egy csomó forrasztás szar. Elkezdem átforrasztgatni, mikor a gerjesztődiódák közül az egyik láb gyakorlatilag lötyög. Remek, a dióda el van törve. Diódahíd ki, régi generátorból diódahíd ki, mostani generátorba be -mindezt felszerelt szíjtárcsával, és hátfallal- majd próbáaindítás, ééés tölt, mint az állat. Fasza.

Tanulva korábbi hibáimból, nem adok a rendőröknek támadási felületet (olyan nagyot), így az otthon található összes lökhárító közül összelegóztam egy használható hátsót, műanyagok, tartóvasak, minden. Nem vaolt egyszerű, de sikerült. Felszerelni már nem, valahogy nem akartak lukra menni a csavarok. Szerencsére a kalapálással megoldódott a probléma, fixre húzva minden beállt a helyére. Rendszámvilágítás be, tolató és ködlámpa leszarva. Túrtam egy jobbos lámpaburát (szerencsém volt, csak olyan volt otthon, de abból vagy 6). Feltettem, ellenőriztem a lámpákat, minden működik. Úgy tűnik, a hátulja ezennel kész.

Mentem előre. Korábban már kirángattam az elejét, hogy valahogy kinézzen. Az akku például már elfért, sőt, a pótkerék is betehető lett végre. Egyedül a jobb első kerék nem akart elfordulni, balra szedve alul beleért a sárvédőbe. Ez azért volt érdekes, mert szemmel láthatóan annak a sárvédőnek volt a legkisebb sérülése. A problémát olajemelőzéssel megoldottam. Bár a doblemez átszakadt alul, de a sokadik próbálkozásra már visszaállt egyenesbe az egész, és szépen alá is lehetett szedni. El is csodálkoztam, hogy a kicsit leeresztett téligumik ellenére is mennyivel könnyebb tekerni a kormányt, mint a kabrión. Hát igen, komplett új az eleje!

Előre feltettem a Pety@tól vásárolt első lököst. Kicsit fura volt a tőcsavar rajta, valaki miután letört, egy sima csavart hegesztett fel, úgy, hogy a homlokfalra felfekvő felületre hegesztette a hatlapfejet. Eléggé idiótán néz ki, de ez legyen a legkevesebb, az egész autó úgy fest, mint amit lehánytak volna (harmonizál a kabrióval). Kapott egy rendszámkeretet, és egy rendszámot. Utána felkerült a csomagtartó fedél is. Kicsit vicces volt, a jobb oldali zsanér szinte teljesen lelóg a tartóról, a tőcsavar a nagy anya nélkül meg sem fogná a zsanért. De a hézagok viszonylag egyformák, és könnyen nyitható is végre. Pedig a záron nem is állítottam. Bekerült a jobb első lámpa... nos, ez némi állítást igényel még. Elkezdtem túrni jobbos irányjelzőt is. Sajnos teljesen eltört, de szerencsére a ledek, és a vezérlőjük hibátlanok. Jobbos irányjelzőből egy darab volt itthon, burából viszont egy sem. Csak balosból, de abból vagy 4. Aztán valahonnan előkerült a viandr-től kapott szürke bura. Abból volt egy pár, bár vicces lett volna a felemást fennhagyni. Ezt már holnapra marad, mert itt hajnali kettő volt, és nagyon fáradt voltam.

Kell még kuplungot állítani, kirámolni a sok lomot a belsejéből, és elmenni egy próbakörre. Ja, meg strobival gyújtást állítani. Ugyanis az elegant gyújtás nem került be. Még elképzelhető egy váltótartó gumibak csere is, de ez még a próbakör függvénye. Az autó ezzel 99%-ban összeállt a tavaszi találkozóra a kocsi. Már csak abban kell reménykedni, hogy le is visz. 

Fényképeket nem csináltam tegnap, de még úgyis esélyes egy ápdét, majd akkor pótlom. Addig úgysem publikálok :)

Kabriós események, pár mondatban

Mivel a Polski állapota nem éppen ideális nemhogy műszaki vizsgához, de még a közúti közlekedéshez, félretettem, helyrepofozgatom szeptember végéig.

Most viszont kabriózás van, szerencsére az időjárás is engedi.

Pár hete lenn voltunk vasárnaptól következő vasárnapig Dunavarsányban a telken. Onnan jártunk dolgozni, ha már külön nyaralás nem fért bele. Kabrióval tettük, úgyis ismerkedni kell a kocsival. A szakadt tetőról lemálló pattex-powertape-et leszámítva az autó hibátlanul üzemelt. Nagyon meg vagyok vele elégedve, és a kabriós életérzés hatalmas dolog.

Korábban már említettem, hogy szereztem egy hibátlan lökhárítót, és egy gti szoknyát. Utóbbit nem terveztem a kocsira, de végül kaptam egyet. Melyet egy klubtárssal sikerült elcserélni egy 95%-ban a kabrió színével egyező szoknyára. Jeee :) Már csak két ködlámpa kellene bele, és teljes volna a kép.
A lökhárítót minden esetre felszereltem, végre nem lógnak ki csúnya csavarok. Bár továbbra is csálén áll, sajnos.


Voltunk Balatonon is, illetve -amíg jó idő van- a melóhelyemre is kabrióval járok. Élvezem a jóidőt, aztán lehet agyalni, mi legyen a későbbiekben.

Minden esetre elvittem egy nagy kabriós szakihoz - sokan ajánlották, hogy ő az országban a legjobb. Végigmérte a tetőt, kívül, belül a vázszerkezetet, és minden részletét. A kalkuláció: tető teljesen új, kifejezetten kabrióra való textil anyagból (időjárásnak jobban ellenáll mint a gyári műanyag), új hátsó fólia, vaskeret beállítása, garanciális utánállítással, választható színű anyagból ~150 ezer forintért.

Itt el lehet gondolkodni, hogy mi legyen a kocsi további sorsa. Ha a tetőt megcsináltatom, akkor a kocsinak maradnia kell. Kérdés, hogy az orrában lévő rohadással mi legyen, mert a jelenlegi megoldás csak átmeneti.
 

Még egy kis hűtés, meg a lökhárító

Hűtés téma: gyanús volt nekem, hogy nem kapcsol be a ventillátor. Úgy egyáltalán. És bár legutóbb sikerült kideríteni, hogy egy megdöglött biztosíték is közrejátszott ebben, még mindig nem hallottam járni a ventit magától.

Megtudtam, hogy a TU motorok jellegzetessége, hogy nagyon szeret levegős maradni a rendszer. Ha levegős marad, nem kapcsol a venti, mert a hőgomba csak gőzben van. Ez eléggé idiótán hangzik, mert maga a gomba a hűtő felső 3/4 részében van, ha odáig levegő volna, minimum 1 liter víz térfogatának megfelelő levegő kellene legyen a rendszerben.

Sebaj, egyik reggel, miután krúzoltam pár percet parkolóhelyet keresve a melóba menet, és mivel még volt legalább fél órám a munkakezdésig, elkezdtem nyitogatni a csapot. És ahogy kinyitottam, egyszercsak bekapcsol a venti. Igaz, levegő nem jött ki a csapon, lehet, csak véletlen egybeesés. Délután, miután hazaértem, nekiugrottam megint, leengedtem vagy 3 deci vizet a rendszerből a légtelenítőn keresztül, úgy, hogy a tágulási tartályt a Haynes könyv előírása szerint megemeltem a rendes helyétől. Nem vagyok benne biztos, hogy csak víz jött ki, nem volt egyértelmű (a légtelenítő csavar a csövön egy közönséges autó szelepsapka. Ha teljesen leveszem, nem tudom gyorsan visszatenni, ha nem veszem le teljesen, nem egyértelmű, hogy levegő is jön-e? :) ) A venti ismét kapcsolt magától, időben (saccra, mert ugye vízhőfok mérő az továbbra sincs).

Illetve elkezdtem a motorvezérlő hőmérséklet jeladóját méregetni, hogy később be tudjak építeni valami vízhőmérőt (3-4 ledes, 4 ütemű Trabié a terv).

Lökhárító: Piktor klubtárs jelezte, hogy kerített nekem egy jó állapotú, ám festésre szoruló lökhárítót, GTI szoknyával együtt 8 ezerért. Ez olyan jó ajánlat, hogy még aznap elmentem érte, nehogy meggondolja magát :) . Igaz, a szoknyában nem voltam biztos, hogy szeretném, de ha más nem, Juli kocsijára jó lesz tartaléknak. Illetve egy másik klubtársnak van egy bontott, ugyanilyen színű szoknyája, amit pénzért nem, de egy másik szoknyáért odaad. Így viszont megintcsak más a felállás. El is hoztam őket gyorsan, és még aznap este fel is szereltem, egyelőre csak a lököst, a gyári CJ szoknyával. Hát... a kocsi eleje nagyon csálé, a rendes csavarokkal nem is tudtam feltenni a lököst (ami mellesleg eléggé fontos momentum, mert a nem hozzávaló csavarokkal törnek el a felfogatási pontok :( ).

Remélem kibírja ezt a pár napot, míg nem gyártok hozzávaló csavarokat.

Ma 205-ös nyári találkozó Kiskunhalason

Képek később :)