No, persze nem úgy, mint a GTI-t.

Az alap hiba ugyanaz, itt is el volt fárasva a rugó teljesen. Csak itt egy eléggé bonyolult, de mégis jól szerelhető futómű van, öt lengőkarral, keresztstabilizátorral, és persze spirálrugóval. Sok agyalás után úgy gondoltam, hogy az utángyártott kb 3500 Ft-os német rugó helyett veszek ugyanattól a gyártótól erősített változatot 6 ezerért. Gyakorlatilag a taxiba való rugó ez, de mivel az utángyártott cuccok minőségével szkeptikus vagyok, bízom benne, hogy az erősített utángyártott hozza a gyári nem erősített minőségét

Rugóösszehúzóval se hozzáférni nem lehetett, sem feltenni, a pirinyó átmérő miatt. Már vissza is tettem a kereket, hogy akkor hagyom az egészet a picsába, mire Bexxter megmutatta egy youtube videóban, hogy gyakorlatilag a lengőkar egy csavarját ha oldom, és emelővel engedem le, akkor simán kivehető mindenféle probléma és akadály, hát még célszerszám nélkül. Kb fél óra alatt sikerült abszolválni a műveletet. Hát, a kiszerelt rugókról nem tudom, mit mondjak. Beszéljenek a képek

Kocsi rendesen áll, most már nem fog leérni, ha megpakolom csomaggal, ülnek hátul, stb... És a lámpa is végre az utat világíjta 0-ás állásában a magasságállítónak

Rengeteg minden történt azóta, hogy utoljára posztoltam. Egyszerűen nem volt lelkierőm írni, most meg bajban vagyok, mert annyi minden történt, hogy nem is emlékszem már, mik voltak.

A legnagyobb változás tavalyhoz képest, hogy a bakonybéli téli tali után KG-nak és Baznak hála új bérelt garázsom lett. Konkrétan Gyula egykori garázsa, amely közös légtérben van KG garázsával. Csupán 10 ezer forinttal került többe egy hónap, viszont polskiból befér akár 4 is, és van három fázis is, ami "benne van a bérleti díjban". Apránként átcuccoltam mindent, Csutee-től szereztem kidobásra ítélt szocbarokk 60-as évekbeli szekrényeket, szóval mindennek helye lett végre. Talán a legjobb és legfontosabb dolog az egészben, a Trabant is végre fedél alá került. Hogy mi és hogyan van azzal, azt majd egy későbbi posztban fogom megírni.

Peuval történő változások, nagy vonalakban, visszaemlékezésem alapján:
- Az új kuplungbowden nem bírta sokáig, elszakadt. Visszakerült bele a kiszerelt, kicsit szorulú, mihamarabb cserélni kell
- Féltengely porvédők ki vannak szakadva, majdnem az összes.
- gázteleszkóp szar hátul
- nagy gázra kitépi a kezemből a kormányt (*)
- néha ropog valami kormányzáskor
- kóvályog az úton
- túl hamar blokkol a kerék

Műszaki vizsga augusztus legvégén lejárt, így nem sietve, nyugodtan leállítottam a kocsit a garázsban. Közben nyomoztam, a kormánykitépés és kóválygás valószínű lengőkar vagy stabilizátorszilent hiba, a ropogás toronycsapágy. Kocsi eleje bakra fel, kerekek le, fék le (munkahenger feldrótoz, hogy ne kelljen megbontani a hidraulikát). Csonkállvány ki, féltengelyek ki, lengőkarok ki. Jobb oldalt egyértelműen látszódott, hogy lötyög az egész szar, baloldalt nem tűnt rossznak, de leszerelés közben az is elszaródott. Ráadásul flexelni kellett a csavart, mert jól össze is volt rohadva. Kikerültek a rugóstagok is. Nos, ott porvédő és ütköző is szar, de mivel a toronycsapágy miatt úgyis szét kell szedni, ez csak egy kis apró kiadás. 
Mérlegeltem, számolgattam, és rendeltem. Körülbelül 50%-os kedvezménnyel sikerült beszereznem 50 ezer forintnyi alkatrészt, és a lista végére még nem sikerült elérnem.

A kiszerelt alkatrészeket elkezdtem ellenőrizni, szétszedni. A rugós tagokhoz egy hajlított 22-es kulcs kéne, ami a garázsban nincs, szóval itt megakadt a sztori. A stabilizátorszilenteket viszont ki tudtam cserélni. Bár nem tűnt rossznak, nem egy nagy extra kiadás, és most könnyen hozzá lehet férni. Nos, ez remek ötletnek tűnt, mert így kiderült, hogy a szilentet tartó alubakokat a 2-2 csavar helyett csak 1-1 tartotta. Szerencsére pont tudtam túrni hozzá, jobb híján a Trabantból bontott csavarosbödönből.
Viszont a lengőkarok beszerelése még várat magára, oda vadiúj csavarokat szeretnék tenni mindenképpen. Túl sok féle és fajta csavar van a rendszerben, jó lenne valami egységet kialakítani. Szerencsére a Haynes könyv ebben is tud segíteni.
Itt tartok most. A féltengelyekhez ismét sikerült szar porvédőket beszereznem, a balos féltengely alsó csuklója kopog, szóval most a faszkivan állapot áll fenn, elviszem egy szakemberhez, szívjon vele ő.
Szóval az elmúlt 1,5 hónap termése egyelőre ez. 

Tervben van még pár apróság, miszerint a hűtőventi átkötése; kétfokozatú hőgomba van gyárilag a motoron, én pedig meg voltam győződve, hogy az egyik az egyik motort, másik a másik motort kapcsolja. Gyakorlatilag a második motor sosem kapcsolt még be, leszámítva a vízcső eldurranást. Nemrég megtudtam, hogy nem így működik gyárilag. Az első fokozat egy relén keresztül sorbakapcsolja a két ventit, így feleakkora fordulatszámmal forognak (hiszen 24V kellene a teljes fordulathoz), a második fokozat esetén pedig a relé párhuzamosan köti a rendszerbe a két motort. Ügyes megoldás, és nem rohad be a csapágy a sok állástól a második fokozat ventillátorának, mint ahogy szokta tenni nálam .

Agyalok még a szibali féle ledes lámpa beépítésén, bár ez a gyáritól eltérő megoldás, de közlekedésbiztonság szempontjából sokkal szimpatikusabb.

Hátra van még egy olajcsere, és mivel a féltengelyek ki vannak szerelve, ezért a szimeringeket is kicserélem a váltóban.

Most már gyakrabban fogok jelentkezni remélhetőleg.

A hosszú hétvégén majdnem sikerült pontot tenni a lengőkar-sztori végére.

Majdnem, ugyanis vannak még befejezetlen, elvarratlan szálak. Szombaton OT expo, vasárnap nekigrottunk, de mivel hétfőn délelőtt fotózás egy magazinnak... így csak délután sikerült folytatni a műveletet. Jó macerás munkával felbakoltuk a polskit hátul. Azért volt macerás munka, mert az emelőbakok óriásiak, valami teherautóé lehet, az emelőm meg nem tudja ennyire megemelni a kocsit elsőre.

Sebaj, kocsi magasban, én szépen befeküdtem alá, leszedtem a két lengőkart, és ha már ott voltam, a tankot is. Hát, mit ne mondja, eléggé odavolt mind a kettő (három) cucc. A balos lengőkar -ami miatt az egésznek neki kellett ugrani- na az tényleg szét volt rohadva. Az egyik szilentnél bele is ragadt rendesen, így rángatni kellett a kiszedéshez. No, rángatás közben gyakorlatilag mint egy darab papírt, úgy sikerült hajlítgatni. Hihetetlen...

Alul sikerült találni pár rozsdafoltot, amit gyorsan le is ápoltam, majd kapott vékony rétegben alvázvédőt. Sejtettem, hogy az egész nem lesz meg valami hamar, így nem is szenvedtem az összerakással. Míg én alul szöszmöszöltem, Juli az új, gyári alapozótól megpucolt tankot vette kezelésbe: új alapozás, majd festés. A színt végül én adtam meg neki -tankhoz illően stílszerűen zöld lett.
Szóval ott tartottam, hogy tudtam, hogy ez nem egynapos program, így berakosgattuk az új lengőkart, felfogattam a csavarokkal érintőre, meg a gátlót is bekötöttem, aztán itt nyugovóra tértünk.

Másnap délután folytattuk ott, ahol abbahagytuk: bekerültek a sallangok először a balos, majd a jobbos kerékhez. Ez utóbbi annyi extrával járt, hogy kerékagy-csapágyat kellett cserélni. Miután egy korábban bontott kerékahyból kiszedtem a csapágyakat, és minden nyalánkságot, Juli szépen letakarította kívül-belül. Ezután feldobtam a garázsban rendszeresített villanyrezsóra. Kívülről még rásegítettem gázégővel. Ezután viszonylag egyszerűen bement a helyére a mélyhűtőből frissen kiszedett csapágyfelek. Bőséges zsír, majd az új szimeringek, majd az egész be a helyére.

Na, a csavar meghúzása nem volt egyszerű... Egész pontosan a roppanógyűrű: nem akart roppanni. Tiszta ideg voltam, pár szerszámot sikerült is eltörnöm, de meghúzni, vagyis megroppantani nem sikerült. Végül itt feladtam.

Ma folytattuk a szerelést. Beszereltem a tankot, melyre felkerült egy bontott jeladó. Sajnos az előző már nagyon odavolt: a csőcsonkok eléggé félelmetesen elvékonyodtak. A rossz hír, hogy a másik jeladónak hiányzik az aljáról a szűrőő. Próbáltam ám átszerelni a másikról, de nem jött össze. Oda jutottam, hogy végül elveimmel ellentétesen bekerült egy plusz szűrő, az előírásokkal ellentétben nem a nyomó-, hanem a szívóágba. Viszont az nem gagyi: még a Justyból maradt meg, vadi új volt. Derékszögű csatlakozással, pont ideális a polski motorterébe

Felkerültek az új munkahengerek hátulra, a Gyulától szerzett fékcsövek, és gyakorlatilag minden, ami kellhet. Bekerültek a fékbetétek is, majd az egész kocsi lekerült téglákra, meg rossz kerekekre. Csövet megnyit, Juli meg szépen kipumpálta több részletben előbb a régi fékfolyadékot, majd a levegőt a rendszerből. Eléggé paráztam az első fékmunkahengerek megnyitásakor, de szerencsére nem volt gond: simán kinyitottam, majd utána gond nélkül elzártam -többször is. Utána többször is ellenőriztem, szerencsére nem szivárgott. Persze, ez is akkor, amikor vettem tartalék munkahengereket . No, nem panaszkodom, ennek csak örülök.

Renkívül jó érzés, amikor szép színű folyadék jön ki a légtelenítő csavarból

Előre is bekerültek az új fékbetétek. Ég és Föld a különbség az új, és az eddigi bennlévő LPR-ek közt. Ez utóbbinak az önbeállóit kézzel is tudom gyakorlatilag mozgatni. Miután minden a helyére került, még egy utolsót próbálkoztunk a roppanógyűrű roppantásán, majd miután ez nem jött össze, a "f@szomkivanezzelaszarhadéklengyeltarkónbaszottkankósrezignáltkurvaanyjánakgennybeszáradtfosivóatkájával" felkiáltással összeraktam így, ahogy van. Ha beszarik, én leszarom, nem érdekel, de elegem van. És akkor arról még nem is nyilatkoztam, hogy jobb oldalra még mindig nem sikerült vadásznom porvédő gumit a gömbcsuklóra, így továbbra is a Trabié van fenn, ami rövidebb 3 millivel. Jól telenyomtam zsírral, a java úgyis kicsapódik belőle az első próbakör alkalmával.

Miután minden a helyre került, letettük a kocsit a lábára. Levettem a töltőt az akkuról, feltöltöttem a tankot kannából, majd egy kevés köszörülés után beindítottam. Igaz, hogy szar hangja van a kocsinak, de nagyon örültem ennek a hangnak. Kertből kiáll, próbakör, pár satuzás, kormány rángatás menet közben, majd vissza a kertbe. Aláfekvés, lengőkar csavarjainak véleges lehúzása. 

Próbaképpen elmentünk Pilisvörösvárra tankolni. Sajnos a fékek befognak, és bár agyontaposgattam, sajnos nem sikerült teljesen megoldani a dolgot: bár hazaérve nem volt már olyan forró a fék, itt valami nem stimmel sajnos. Viszont szétszedni nem fogom még egyszer, az biztos. Holnap még melóba menet megtaposom párszor, ahogy kell, aztán kiderül. Remélem megoldódik a dolog.

Julinak hatalmas köszönet a segítségért, már az nagyon jó volt, hogy nem kellett a kocsi alól rendszeresen kimászkálnom a szerszámokért .

Szokatlan még a kék alkatrész a kocsi alatt: mindig azt hiszem, hogy rámentem valami kék dologra, például a fékfolyadék flakonjára, vagy ilyesmi

Remélem a fékdolog megoldódik a találkozóig. A rossz hír, hogy nagyon sok rozsda került elő... Többek között a hátsó belső doblemez, és hasonlók... Félek, mi lesz itt, ha leszerelem a sárvédőket, küszöböt...

A peuról pedig majd blogolunk nemsokára

Precíz nekifutással, garázsos tákolással vegyítve a végén.

Nekem jó lesz

Még télvíz idején bartereztem Bazzal egy pár vadiúj lengőkart a polskihoz. Akkor már erőteljesen szét volt rohadva a gyári, és túlaesett egy-két meghegesztgetésen is időközben - legutoljára a futóverseny előtt hegesztettem, de már nem volt gyakorlatilag mihez ívet húzni.... És a rugó sem úgy állt már benne, ahogy kéne- így nem volt mit tenni, a cserét nem lehet tovább húzni.

Ha már csere, akkor természetesen meg is kell erősíteni. Mivel én lusta ember vagyok, ezt nem zavartam le akkor, főleg, hogy idő közben hideg is volt odakinn, így nemrégiben álltam neki.

Az új lengőkarokat egy tábla 3-as (4es?) lemezzel átvittem jóbarátomhoz, aki rendelkezik mindenféle hegesztővel, meg a megfelelő tudással a projekt végrehajtásához. Megmutattam neki, hogy hova, hogyan kéne felheggölni, lánggal alakra formálni az adott lemezt, hogy szépen elbírja a kemény gátlótól jövő terhelést. Ezt meg is csinálta, és bár a végeredmény ijesztően mutat, teljesen tökéletes lett.

Gondoltam, szépen lecsiszolom, lefestem, és mehet be. Na ez nem így lett. Ilyen idióta alakzatot csiszolgasson az, akinek 6 anyja van 7 városból, szóval Gyula segítségével potom összegért lehomokszórózódtak. Gyula felajánlotta a szintereztetés elintézését is, de én spúr vagyok, így amelett döntöttem, hogy majd én jól megoldom azt, nem kell ide semmiféle szinterezés. Ecset, alapozó, fedőfesték, mind-mind van otthon, mi lehet a gond?

Na igen... Azzal nem számoltam, hogy hála a hülye alaknak, olyan lehetetlen rések vannak ezen, ahová szinte lehetetlen ecsettel beférkőzni. Nem baj, én nem vagyok hülye -gondoltam-, és a becsületem is nagyobb annál, hogy visszavigyem, hogy mégis kéne a szinter, meg akkor már legyen még egy homokolás: vettem kifestőhöz való kis ecseteket, és kábé pár óra alatt -természetesen a melóhelyemen- áthidaltam eme nagy problémát. Nagyon büszke voltam magamra

Utóbbi két nap azzal telt, hogy felvigyem rá a szép kék színű magasfényű festéket, amit még az előző pókomhoz vettem, hogy a fenyőzöld festékkel összekeverve megkapom azt a színt, amit amúgy 5 ezerért kevertek volna ki (különben sikerült is ).

Na, ezt a festéket most végre úgy fest, sikerül elhasználnom. Igaz, a szavatossága nem az igazi :S. Már a második réteget vittem fel (nem fogsz nekem itt elrohadni, te kcsg ). Nem is ett csúnya, leszámítva, hogy ecsettel lett fújva. Kocsi alatt meg amúgysem látszik nagyon. Funkcióját lássa el, az a lényeg (illetve fogyjon el a festék végre )

Ha minden jól alakul, a hosszú hétvégén sikerül is összehozni ezt a projektet, bár a tankkal sem ártana ugyanezt a festegetős mizériát eljátszani.

Eredetileg úgy terveztem, hogy majd a sikeres hátsó lengőkar csere alkalmával kerülnek fel a nyárigumik, de végül nem így lett. Haver kicsit lassan csinálja a lengőkar erősítést, sürgetni annyira nem szeretném, így feltettem a gumikat, mielőtt a télig elkopnak még a melegebb idő miatt.

Gyors szemrevételezéssel megállapítottam, hogy a jobb hátsó téligumi pótkeréknek még elmegy kategóra, a bal hátsó meg szintén pótkeréknek való. Tehát az idei telet majd két téligumi vadászattal kell kezdenem.

Az alufelniken most Pirelli gumik vannak, végre négy egyforma. A kerék nagyon kívánja a lötyifejű csvarokat, úgy fest, ezt már nem tudom tovább húzni sajna (eléggé érződik a kerék meghúzásakor, hogy nem központos a dolog). Bár tavaly gond nélkl használtam így, idén nem szeretném megint eljátszani ezt.

A balos lengőkar már megint szétszakadt a gátlónál. Ismét visszaheftöltem, talán hétő-kedd magasságában már kerülhet bele az új, viszont a kocsit addig nem tudom letenni. Szóval most lett megint tákizás. 

Továbbá a lengőkar-felütköző gumibabákat (hóember) kicseréltem, az ültetés miatt többek által javasolt első ütköző gumikra. 

És kiszórtam a sok szemetet ami télen összegyűlt. A napokban kap majd egy alaposabb takarítást. És lassan elkezdem beszerezni az új karosszéria-elemeket a felújításhoz.

Holnap reggel rajtol a Velencei tókör, ahol pár klubtárs, az Ultrabalatonra való felkészülés jegyében részt vesz. Őket fogom idén kísérni, a futók által már ismerős zenebonálással

Múltkor viandr-éknál hagytam a szerszámos ládámat. Így ma elmentem érte, mert bármikor szükség lehet rá.

Viszont, ha már megint elkocsikáztam hozzájuk, akkor kihasználtam az akna lehetőségét, Tomival gyorsan lerántottuk a tankot, kiszedtem a sebességmérő kihajtást, kipiszkáltam a beletört bowden-darabot -ugyanis beletört-, majd szépen visszaszereltem. Jobb híján egyelőre egy közönséges nagyműszerfalas bowden került bele vissza. 

Szerencsére működik. El se hiszem. 2 nap kivételével körülbelül egy évig nem volt sebességmérőm. Most nagyon ugrál, de legalább mér . Majd kicserélem a spirált egy jobbra.

A rossz hír viszont, hogy a tankom... hááát, bátorság 5 liternél többet tölteni bele, úgy szét van rohadva... A balos lengőkar meg persze megint el van repedve, nem bírta sokáig a hegesztés. Tehát, le kell pucolni az új tankot, le kell alapozni, rücsizni, alvázvédeni, majd mehet vissza a helyére.

Illetve a lengőkarból is itt volna az ideje az új felszerelésének. Egyelőre még agyalok, de valószínű, kap egy kis erősítést a gátló környékén, majd megy fel az is a helyére. Ha minden igaz, hamarosan lesznek új fék-alkatrészeim, illetve új csapágyak is, tehát a hátulja teljesen megújul. Alig várom

Nagyon régen blogoltam. Ennek pedig egy oka van: lusta vagyok.

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Legutoljára ott hagytam abba, hogy sikeres váltócserén vagyunk túl. Az autó üzemel, a váltó tökéletesen.

Megjártuk vele Csehországot, egy kalandos, egész-éjszakás autókázás keretein belül. 10-11 körül indultunk el Budapestről, Párkányon át keresztül Szlovákián jutottunk el Csehországba. Sajnos fogyasztást abszolút nem sikerült mérnem, ugyanis két nappal a váltócsere után a sebességmérő megint csak nem üzemelt. Én pedig annyira berágtam rá, hogy nem is foglalkoztam vele.
Jó hosszú volt az utunk, az egyszer biztos.
A találkozó nagyon kellemes volt, egy percig sem bántuk meg, hogy elmentünk. Társaság is remek volt, szóval tényleg, minden úgy volt, ahogy elképzeltük. Még díjakat is nyertünk, többek között, én is bezsebeltem egyet, a leggyorsabban sikerült kirakni az egyik puzzle-t. Asszem. Vagy második lettem? Nem emlékszem pontosan. Azt tudom, hogy kaptam egy fürdőszobai mérleget .

Hazaút kacifántosabb volt, Ausztria felé jöttünk haza, ami szerintem egy remek ötlet volt. Sehol semmi gond, a kocsik szépen bírták a tempót, szerencsére, műszaki hiba tényleg nem volt. Vagy csak nem emlékszem.

Párszor nekifutottam az óraspirálnak, de egyelőre tényleg nem jutottam vele dűlőre, úgyhogy hagytam a fenébe.

Tovább haladva az időben, ha jól emlékszem, a következő fontos említésre méltó esemény az volt, hogy a jobb hátsó gumi megadta magát. Egyszerűen leeresztett nap közben. Leszedtem, feltettem a pótkereket, majd megvizsgálva konstatáltam, hogy az oldalfala végig van szakadva...Szuper. Sebaj, otthon még van egy Eagle a szettből, azt feltetetem, és máris minden rendben van.

Hozzám illően természetesen erre is várni kellett egy -vagy talán kettő?- hetet. Végül Gyula által ajánlott gumisokhoz mentem -az éjjelnappali szakikhoz-, akik 10 perc alat feltették, kicentírozták, mindezt egy darab ezresért. Szuper. Otthon feltettem, és minden boldogságos volt. Mellesleg az Eagle-ök közül ennek volt a legmélyebb profilja, ez volt a legjobb állapotú.

Ez után két nappal következett, hogy a keményített gátlónak hála átszakadt a lengőkarom. Ami azért nem egy olyan jó móka. Mivel ilyen szerencsésen jártam, kábé egy hétig pörögtem a dolgon, hogy mit tegyek. Végül az lett, hogy Bazzal barteloztunk két vadiúj lengőkart. De mivel annak a cseréjével szeretnék rögtön csapágyat és fékmunkahengereket is cserélni, sőt, esélyes, hogy fékbetétet is, így egyelőre még nem ugrottam neki. A kocsi viszont erősen használhatatlan volt ilyen formán, így fogtam, nagy levegőt vettem, és egy délután a tátongó lukat befoltoztam egy óriási csavar-alátéttel. Így mindjárt üzemel újra a dolog.
A jobb oldali kerékagy-csapágy mellesleg kegyetlenül morog, és nem ártana oda egy rávaló gumiharang. De jó lesz, ha sikerül végre beszerezni már egyet.

Az új lengőkarok egyelőre még várnak kicsit, ugyanis kapnak egy kis erősítést itt és ott, hogy ne szakadjanak át ezek is .

Voltunk Pápán, őszi találkozón.
Nagyon jól éreztük magunkat, a szállás elsőosztályú volt, a programok is nagyon tetszettek. Gabi és Raver nagyon kitett magukért, nagyon jól éreztük magunkat, ezúton is köszönet nekik!
Bálint Karcsi hozott nekem vonóhorgot, melyet ott vettem át. Juhééé, végre haladhat az utifutis projekt is. És juhúúú, 4 pontos vonóhorgom lett
A pápai találkozó kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a hétvége tetőfokát Tunyinak köszönhetjük. Szerencsére személyi sérülés nem történt, viszont a vizuális élmény pótolhatatlan! . Remélem a kocsit hamarosan újra a régi pompájában láthatjuk

Valamikor ezen események után volt, hogy Gyula hozott nekem szépséges tankot. Le kellene drótkorongozni, festeni, alvázvédeni, majd mehetne fel a helyére, de egyelőre még nem volt hozzá türelmem. Meg nincsen új beöntő-cső se, szóval addig neki se állok.

Jelenleg türelmesen várok, míg sikerül beszereznem két jó állapotú váltótartó gumibakot, ugyanis az sincs teljesen a helyén, és néminemű gondot okoz egyes kanyarok után a váltás. De még egyszer szart nem rakok bele, inkább várok pár hónapot, és szenvedek a váltással

Egyik szombaton épp nagyon siettünk Pestre, Julit vittem tanfolyásra, mikor Pilisvörösvár előtt párszáz méterre a kocsi hátulja elkezdett imbolyogni. Már rögtön megijedtem, hogy dejó, leszakadt az én csodás hegesztésem. De nem... Körbejártam az autót, akkor láttam, hogy a jobb hátsó gumi defektet kapott. Ami azért meglepő, mert elindulás előtt tökéletes volt... Szépen végignyalódott az oldalfala. Pótkerék fel, majd sietünk tova.

Persze megint pár napot ilyen felemás gumi-szettel tettem meg, húztam-halasztottam az időt, mert tudtam, hogy a téligumi garnitúra alatt lévő felniket nagyfelújításnak kellene alávetni. De legalább is mindenképp egy alapos rozsdamarózás festés kéne nekik. Hát, ahogy elővettük, ez végül nem így alakult. Feltettem ilyen szarul, ahogy van. Ezt a telet még kibírják, majd egytől egyik mennek a kukába, annyira el vannak már porladva. Olcsóbb újat, szebbet venni, mint ezt helyrepofozni. Sebaj, feldobtam őket, igaz, az első két dísztárcsa nem került elő, így most csak hátul vannak a gyári fémek fenn.

Múlt héten voltunk egy nagyszerű filmbemutatón, nagyon élveztem, a kocsikázást is, a filmet is. Köszönöm, hogy hívtál Pocok! És többieknek is a részvételt. A Duna TV így látta az eseményt, dallamkürttel, és hipiszupi parkolásommal tarkítva



A kocsi különben gond nélkül teszi nap mint nap a dolgát. Csak közben elkezdett hűlni az idő, nekem meg egyre jobban ment el a kedvem a jégkapargatástól. Főleg belülről. Így végül rászántam magam, és bekötöttem a hátsó ablakfűtést. Bár nem ment nagyon könnyen.

Először is megtudtam, hogy a bal hátsó kárpit alatt kell keresnem egy barnasárganarancs színű vezetéket. Egy narancsra rábukkantam, de nem volt kedvem a sötétben beigazítani a helyére, meg különben is, a testelését is meg kellett volna még oldani. Megtudtam, hogy a narancs tuti nem jó, az valami más. Másnap rendesen szétbombáztam a hátulját, kiszedtem ülést, mindent. Narancs vezeték volt az, 2,5-ös, de fura volt. Nem ért el az ablakig. Rángatom-rángatom, erre kijön a kárpit alól vagy 30 centi, majd vége a vezetéknek... Fasza.
Andrei mondta, hogy azt a vezetéket az első kábelkötegben kell megkeresnem. És valóban ott volt, csupán az egyik csatlakozóban véget ért. Hollótól megtudtam, hogy bizony nekem kell behúznom onnan a 2,5-es barna vezetéket. Nagy-nagy lelkiismeretfurdalás közepette bekerült egy zöld-sárga vezeték, ugyanis szeretek a földön járni. Vagy földelésen?

Testet is sikerült megoldanom a C oszlop kilyukasztása nélkül. És a műszer muzsikál. Szuper.

Viszont a tél egyre inkább itt van, az idő egyre hidegebb. Én meg fázom. És nem szeretek kabátban kocsikázni. Sokadszorra bontottam volna szét hátul a fűtés-rendszert, és már elegem volt belőle. Bár Gyula szerint jól fűt a kocsim, de nekem ez kevés. Alapból, október közepe környékétől én ha beülök egy autóba, amiben van rendes fűtés, az a minimum, hogy majdnem maximumra teszem a termosztátot. Polszkinál viszont a full trimm is kevés. Első körben a váltóról szedtem le a gumit, de az kevésnek bizonyult. Utána leszedtem a kardán és a fűtésbox közötti gumi csövecskét, és a kardánon tátongó lukat betömtem. A kisebb szíjnak hála a meleg levegő úgy tör elő onnan, hogy csak na.

Ettől független még mindig hideg van a kocsiban nekem. Bár a műszerfal mögötti tömítőgumi hiányzott -meg most megint hiányzik-, de nem oldotta meg a problémám.
Sajnos szabadidőm nem engedi meg, hogy leugorjak Prokeehoz Százhalombattára, így a benzinkályha projekt még várat magára. Viszont eszembe jutott, hogy az előző poláknál milyen jól bevált fűtésem volt. LipTom ötlete alapján, ugye. Na, gondoltam, ezt fel kellene eleveníteni.

Innentől a gyári-fanok, és VadMacs ne olvassa tovább.

A kiforrott rendszer teljesen jó volt, leszámítva, hogy a számítógép tápventi nem bírta  a nagy hőt. Egész pontosan a műanyag siklócsapágyak adták meg magukat rendszeresen. A megoldás tehát egy golyóscsapágyas ventillátor. El is kezdtem keresgélni. Közben arra jutottam, hogy akkor már kellene egy nagyobb, és egy izmosabb is. Valahol itt borult el az agyam. A vége az lett, hogy a lomexből beszereztem egy 120x120x38-as, 10W-os, 3100 percenkénti fordulatra képes ventillátort (köszi Juli! ), és óránként 234.462 m³ levegőt képes szállítani. Méretéből adódóan természetesen ez nem fér el a trapéz belső felén, de ez már csak ilyen. Abadi kollégától kaptam egy másik kardán-kárpitot, majd azt fogom szétcincálni a művelethez. JRB szétvagdosott trapézlemezét fogtam, kitágítottam rajta a lukat, felszereltem rá a ventit, természetesen úgy, hogy kifelé van maga a szerkezet. Nem szép, de legalább jó csúnya. Majd a kárpitot hozzá fogom igazítani . Behúztam a vezetéket, majd Gyulától nyáron vásárolt ventikapcsolót elhelyeztem a műszerfalon, és bekötöttem a rendszer. Nos, a ventillátor állat. Olyan levegőmennyiséget szállít, hogy amint elzártam a meleg-levegő szabályozókart, a kardánalagút túloldalán a venti beszippantotta félig a rongyot az alagútba. Szuper!

Az első próbakörök tapasztalatai azt igazolják, hogy mindenképp szükséges lesz, hogy megépítsem hozzá a sebesség-szabályozó elektronikát, mert ez így maxon nagyon sok. alig 5 perc elteltével kifejezetten melegem volt egy szál pulóverben.  Még apró finomítások vannak rajta, de egy percig sem bántam meg. Kurvára nem érdekel azok véleménye, akik szerint a polszki jól fűt. Rohadtul fázós vagyok, pont.

Kellene egy olajcsere, mert már nem tudom, mikor cseréltem utoljára. Csak azt tudom, hogy pár hete rátöltöttem egy fél litert . Meg egy alvázvédés sem ártana.

Ezek az események. Nemsokára blog a Szkifről, meg a GTI-ről is.