Címke: motor (5)

Tevékenységtérkép

Dolgoztunk ma is

Samuval kiszereltük a kocsi alól a komplett elejét. Ha már a blokk nem akart kijönni a helyéről :)

Ebben segítségünkre volt Titán és barátnője is.

Valószínű, itt még lesz néminemű macera, ugyanis a motor nem állt teljesen egyenesen a motortérben, a turbina minden bizonnyal beleérhetett a homlokfalba.
KeMa @ . Trabant P50 . 3 fotó . Szólj hozzá!

Tavaszi találkozó, és ami utána volt

Jelentem, az autó sikeresen teljesítette a tavaszi találkozót.

Mindezt úgy, hogy gyakorlatilag nem lehetett rendesen kuplungolni, mert a szerkezet olyan híg fos volt rajta, hogy azt kimondani sem nehéz, csúsztatni sem lehetett mert darált, és a váltó is lógott, 3-as 4-es sebességet csak úgy lehetett kapcsolni, hogy le kellett hozzá nyomni a gombot, mintha hátramenetet kapcsolnék.

Idő már nem volt ennek a javítására, és bár Siófokon beszereztem két váltótartó bakot (bis bak beépítése még várat magára), ezt eltoltam határozatlan időre.

Mivel időközben eléggé közel kerültünk az UB-hoz, úgy gondoltam, ideje volna kuplungot meg váltótartó bakot cserélni. Ennek így most vasárnap neki is álltunk Julival. A motor elég hamar kikerült a kocsiból, a szintben alátámasztós, motorról autót letolós projekt tűnt a legegyszerűbbnek. Kuplung le (mellesleg mintha BIS tárcsám lett volna, mert tele volt rugóval), gatestől kapott fasza kuplung fel, majd motor vissza a helyére. Viszonylag gyorsan meg is voltunk, jeee :)

Leszedtem a vezérlés fedelét. Mivel a szimering szar volt a szíjtárcsánál, és szórta az olajat, mindenképp cserélni kellett. Ha meg kivettem, már az elegantos szíjtárcsával, és jeladóval raktam össze.

És a láncot is cseréltem. No, nem újra, hanem a gyári blokkból kibontott, alig használtra :)

Minden sallang bekötése után, az autót hátfalnál fogva raktam a bakra (eléggé gigantikus méretű bakjaim vannak csak sajna), majd befeküdtem alá baköt cserélni. Nos, az A alakú lemezt valamiért nem tudtam rögzíteni a gumibakot tartó kengyelhez. Eléggé fura volt, mert szemre minden a helyére került, mégis vagy 1,5 centi volt a differencia. Nem értem. Balesetnek látható nyoma nem volt alul, és a sebességek is jó helyre kerültek.

A legutóbbi szerelés alkalmával sikerült a gázbowdent meghajlítanom, így az szorult a házban. Most ezt is kicseréltem. Bár itthon csak egy JRB-ből bontottat találtam (pedig emlékszem, hogy volt valahol egy új), csiszolás, és zsírozás után betettem a helyére. Persze, elakadt a rugalmas bowdenházban, így azt is alulról kellett megigazgatni. Sebaj, meglett. Már csak a kuplungbowden volt hátra. Aláfekve láttam szépen a csapágyat, így jöval könnyebb volt a művelet. Lazítottam, amennyire tudtam, mert látszódott, hogy feszül az egész, már-már majdnem teljesen ki van emelve. Ekkor jött a sokk: anya már alig van a meneten, de még mindig feszül az egész. Meg furán áll a csapágy... mintha.... Ófuck... fordítva van benn. 180 fokkal elforgatva. De mikor? legutoljára, amikor a tali előtt tettük volna be a motort?

Mindegy. Még akkor kikaptuk másodszorra is a motort, megfordítottam 30 másodperc alatt, majd ment vissza a moci. Mindjárt jobb lett.

Még elszaladtunk a Tescoba valami értelmes olajért, mert a benne lévő nevenics gazdaságos olaj (2 ezer Ft/2 liter) nem volt valami megnyugtató. Néha alapjáraton be-bevillant a lámpa.

Most MOL MSE 15w40 került bele.

Jelentem, a művelet sikeres. Sebességek a helyükön, kuplung szépen dolgozik. Már csak az elegant gyújtás problémájának kellene utánajárni, és akkor nagyon örülnék. UB után esélyes, hogy cserélem a kocsi orrát, és fényezünk is valamit. Meg az ívet is javítani kéne bal hátul.

Julinak köszönet a segítségért, nélküle nehezen jött volna össze!

Polski szívás

Kihagytam egy-két blogot. Konkrétan arról, hogy megtörtem az autót, majd rá egy hónapra engem törtek meg. Nehéz erről írni, egyik felől arról, hogy mekkora hülye voltam, másik felől arról, hogy saját hibámon kívül vált a kocsi használhatatlanná. Idővel majd pótlom ezt a két elmaradt blogot.

Most írok arról, hogy mi van, mi lett a Polskival. A baleset után pár nappal lefeszegettem a bepréselődött hátfalat olyannyira, hogy a főtengelyt körbe lehessen forgatni. Az első indítási kísérletre vígan beindult, vette a gázt is, sőt, leszámítva, hogy 1-es és 3-as sebességek eltűntek a motor-váltó előretolódása miatt, még haladni is lehetett vele.

Pár hónapra rá, talán március környékén elővettem a kabriót, bízva, hogy lassan itt a jó idő, a polskit pedig betoltam a garázsba, hogy szépen nekiállok üzemképessé tenni. Többek között hozzájutottam egy aránylag jó homlokfal-sárvédőhöz, jelképes összegért. Nem tökéletes állapotú, de az autó nem is szépségdíjra megy. Már :\( .

Körülbelül két héttel ezelőttig nem volt sem időm, sem lelkierőm foglalkozni a kocsival. Egy szabad hétvégén viszont eljött a lehetőség. Lebontottam a hátfalat, fogtam faékeket, vasrudakat, pajszert, olajemelőt, kalapácsot és gumikalapácsot, majd az autó hátulját úgy ahogy szintbe hoztam. Felkerült rá a Somától kapott hátfalat is. Bár nem volt egyszerű, de összejött. Még anno Pocoktól vettem egy elegant gépháztetőt, az is felkerült a régi, összetört helyére. A kocsi hátulja a lámpatestet leszámítva egészen korrektül nézett ki, csak kicsit kellett hunyorogni, hogy ne legyen feltűnő, hogy az összes rés szarul áll.
Amúgy, zárójelesen megjegyezve, az autónak a futóműve szemmel láthatóan jól áll, sérülést nem szenvedett. Ezen a ponton amúgy nagyon elfáradtam, és bár az elejének neki kellett volna állni, hogy kormányozhatóvá tegyem, kellett egy kis bíztatás. Gondoltam, bedobom az akkut, beindítom, és az majd jól felvidít. Így is történt, elkezdek önindítózni. Az indító teker mint állat, majd tragikus hirtelenséggel egyre jobban lassult a forgása. Mintha az akku merülne le, de gyanús volt, hogy a műszerfali izzók nem halványodnak. Végül már csak kattogott. 
Betettem egy másik, frissen feltöltött akkut, azzal meg sem mukkant. Gondoltam, megnézem, mi a helyzet hátul. Hát, a főtengelyt nem nagyon tudtam körbeforgatni. Kicsit beparáztam. Erőltettem, akkor kicsit megmozdult, de nem nagyon jártam sikerrel. Egyszer meg is próbáltuk betolni, de a lejtőn ráengedett kuplunggal csak a hátulja kezdett el pattogva ugrálni, a kereket blokkolgatva. Remek. Itt feladtam a dolgot. Bár kaptam tanácsokat, hogy csak én vagyok gyenge, valószínűbbnek látszódott, hogy a főtengely kapott egy ütést, emiatt elferdülhetett a blokkon belül valami. Nem örültem ennek.

Egy nappal később kivettem a motort. Nem hagyott nyugodni. Reménykedtem benne, hogy az alulról hiányzó lendkeréktakaró az oka, a lendkerék feltekert valamit a nyelestengelyre, és azért nem akar körbeforogni. Sajnos nem. Bár a kiemelőcsapágy gyanúsan össze volt integrálódva a kuplungszerkezettel, nem ott volt a gond. A főtengelyt továbbra sem tudtam körbeforgatni, gyertyák, és fellazított szelephimbák ellenére se. A lendkerék fogaskosozrújába beakasztva a csavarhúzót, át lehetett szenvedni kicsit, de nem nagyon mocorgott így sem. Vezérlés felől megbontva a tapasztalat az volt, hogy a kiszedett motor főtengely-csavarján lévő, 32-es kulcsot igénylő csavarját simán ki tudtam tekerni, kiékelés nélkül. Remek. Végül szétdöntöttem az egész motort a picsába, lekötöttem a csapágyakat, a főtengely továbbra sem lehetett forgatni. Lekötöttem a hajtórudakat. Az egyes henger szépen járt a hengerben, a kettes viszont nem. Kivettem az egész hengert, dugattyústul, hajtórudastul. Hát, akár hiszitek, akár nem, faléc + kalapáccsal is alig lehetett kiszedni. A gyűrűk megszorulva a horonyban, közöttük temérdek olajsár, brutális kopások mindenhol (főtengelycsapágy, hajtórdcsapágy mind-mind rézig elkopva). Ekkor már túl voltam egy egynapos, és éjszakás virrasztás után, mely alatt azon agyaltam, mi legyen a kocsival. Ekkor már fenn volt a hirdetés a 126.hu-n, hogy eladó 50 ezerért, és vége. Jöttek is az érdeklődők, akik az alkatrészekre rárepültek, mint gyöngytyúk a takonyra. Na, ez szar érzés volt. Mármint, nem azért, mert az alkatrészek érdekelték a többieket, hiszen én is rárepültem volna a lehetőségre. Csupán a gondolat, hogy az autót el kell bontanom, mint anno JRB-t.
Ekkor lettem ideges, és hívtam fel Kálomista Gates Ákost, hogy szükségem volna a motorblokkra, amit kölcsönadtam neki. Vicces, hogy hat évig útban volt a JRB motorja, most meg hirtelen ilyen kapós lett. Legalább másfél hónapnyi teszt után kerül be a kocsiba. 

Úgy gondoltam, egy esélyt mindenképp megérdemel. Kitűztem magam elé a célt: ezzel az autóval kell lejutnom a siófoki tavaszi találkozóra a szombati nap. Eléggé jó motivációnak tűnt.

Szerdán átmentem Ákoshoz, vagyis Gráf Marcihoz, éppen akkor fejezték be a blokk kiszerelését. Kaptam Marcitól két kis pöcköt, ami a kiemelőcsapágyat tartja, mert az elhajlott nekem. Motort bedobtuk a kabrióba, összeszedtük Julit, és cirka 12 órás munka után nekiálltunk este nyolckor a motor felöltöztetésének, és beszerelésének. Már majdnem fennvolt a jobb oldali burkolat, generátorostul, mikor észrevettem, hogy a csapágyas generátor nem csak kicsit, hanem brutálisat kotyog. Egész pontosan a turbinakerék itt-ott beleér a burkolatba. Egész vissza, turbinaház szét, kerék le, generátor ki, garázs mélyéről ismeretlen állapotú, de jó csapágyú generátor be, egész összerak, örül. Nagynehezen beszenvedtük a blokkot a helyére, összehúztuk a csavarokkal, felkerült ismét a hátfal. Motor-rögzítő rugós szerkezet csavarja a meghúzáskor persze megszakadt. Vagy az anyja, már nem tudom, igazándiból most áll a helyén, nem piszkáltam. Itt abbahagytuk, Ákost hazavittük, mert hajnali 1 körül már nem jár semmilyen tömegközlekedési eszköz mifelénk.


Tegnap, azaz csütörtökön nekiugrottam a hátralévő résznek. Itt már egyértelmű volt, hogy az autónak működnie kell szombatra. De lehetőleg pénteken már próbálható legyen. Bekötöttem az összes szart (csövek kábelek gázbowden), állítottam egy gyújtást, és próbaindítottam. Nem sok tekerés után a kocsi beröffent. Nagyon jó érzés volt :) . Le is állítottam gyorsan, hogy felszórom a generátorra a szénkefét, szabályzót, és a szíjat, és akkor elvileg megvagyok a hátuljával. No, nem így lett. Első meglepetés, hogy a feszültségszabályozó rögzítőcsavarjai közül az alsó bele volt törve a generátorba. A hátfal fenn, megszakadt csavarral... nincs az a pénz, hogy én azt leszedem, hogy kimenetmetszem a csonkot. Kapott egy combos rugós alátétet a másik csavar, és rögzítettem. Ha leesik, úgy jártam. Másik meglepetés, hogy hiányzott a diódahídról az a vezeték, mellyel gerjeszt a szerkezet, tehát a szénkefére menő. Ezt gyorsan pótoltam. Már csak a szíj, és próba. 
Vagy nem.
A szíjtárcsának a három tőcsavarja közül az egyik hiányzott. Szerencsére a régi generátornak az egyik tőcsavarja kijárt, így pont kéznél is volt. Betekerem, húznám fixre... hát, meg van szakadva... Remek. Szíjtárcsa nélkül betekerem, hátulról lekontrázom (csapágyak már előre köszönték az oldalirányú ütéseket...). Persze, ez sem lett tartós, amikor már tényleg fixre húztam volna, a másfél fordulatnyi menet kiugrott az anyából. Ekkor megintcsak ideges lettem, odarángattam a hegesztőt, betekertem agyig a tőcsavart, majd megpontoztam hátulról. Nem lett sikeres, mert bár volt már ott 20 grammnyi ragya, a csavar továbbra is elforgott. Tőcsavaros agy célszerszámmal le (milyen szerencse, hogy kaptam ilyet pár hónapja), egész szar satuba be, felesleg leköszörülése, tőcsavar be, hátulról agyig körrbevarrvás, felesleg leköszörülés, satuban csavar belehajtás, tesztelés, áááááálat. Egész generátorra fel, szíjtárcsa fel, hézagolókkal szopás, összerak, indít, mér: tádááááám: nincs töltés. El sem alszik a gerjesztőlámpa. Fasza. Hátramegy, méreget. Nincs gerjesztés. Direktbe kötve sem nagyon. 
Egész szarság le, diódahíd ellenőrzés még a helyén. Egy csomó forrasztás szar. Elkezdem átforrasztgatni, mikor a gerjesztődiódák közül az egyik láb gyakorlatilag lötyög. Remek, a dióda el van törve. Diódahíd ki, régi generátorból diódahíd ki, mostani generátorba be -mindezt felszerelt szíjtárcsával, és hátfallal- majd próbáaindítás, ééés tölt, mint az állat. Fasza.

Tanulva korábbi hibáimból, nem adok a rendőröknek támadási felületet (olyan nagyot), így az otthon található összes lökhárító közül összelegóztam egy használható hátsót, műanyagok, tartóvasak, minden. Nem vaolt egyszerű, de sikerült. Felszerelni már nem, valahogy nem akartak lukra menni a csavarok. Szerencsére a kalapálással megoldódott a probléma, fixre húzva minden beállt a helyére. Rendszámvilágítás be, tolató és ködlámpa leszarva. Túrtam egy jobbos lámpaburát (szerencsém volt, csak olyan volt otthon, de abból vagy 6). Feltettem, ellenőriztem a lámpákat, minden működik. Úgy tűnik, a hátulja ezennel kész.

Mentem előre. Korábban már kirángattam az elejét, hogy valahogy kinézzen. Az akku például már elfért, sőt, a pótkerék is betehető lett végre. Egyedül a jobb első kerék nem akart elfordulni, balra szedve alul beleért a sárvédőbe. Ez azért volt érdekes, mert szemmel láthatóan annak a sárvédőnek volt a legkisebb sérülése. A problémát olajemelőzéssel megoldottam. Bár a doblemez átszakadt alul, de a sokadik próbálkozásra már visszaállt egyenesbe az egész, és szépen alá is lehetett szedni. El is csodálkoztam, hogy a kicsit leeresztett téligumik ellenére is mennyivel könnyebb tekerni a kormányt, mint a kabrión. Hát igen, komplett új az eleje!

Előre feltettem a Pety@tól vásárolt első lököst. Kicsit fura volt a tőcsavar rajta, valaki miután letört, egy sima csavart hegesztett fel, úgy, hogy a homlokfalra felfekvő felületre hegesztette a hatlapfejet. Eléggé idiótán néz ki, de ez legyen a legkevesebb, az egész autó úgy fest, mint amit lehánytak volna (harmonizál a kabrióval). Kapott egy rendszámkeretet, és egy rendszámot. Utána felkerült a csomagtartó fedél is. Kicsit vicces volt, a jobb oldali zsanér szinte teljesen lelóg a tartóról, a tőcsavar a nagy anya nélkül meg sem fogná a zsanért. De a hézagok viszonylag egyformák, és könnyen nyitható is végre. Pedig a záron nem is állítottam. Bekerült a jobb első lámpa... nos, ez némi állítást igényel még. Elkezdtem túrni jobbos irányjelzőt is. Sajnos teljesen eltört, de szerencsére a ledek, és a vezérlőjük hibátlanok. Jobbos irányjelzőből egy darab volt itthon, burából viszont egy sem. Csak balosból, de abból vagy 4. Aztán valahonnan előkerült a viandr-től kapott szürke bura. Abból volt egy pár, bár vicces lett volna a felemást fennhagyni. Ezt már holnapra marad, mert itt hajnali kettő volt, és nagyon fáradt voltam.

Kell még kuplungot állítani, kirámolni a sok lomot a belsejéből, és elmenni egy próbakörre. Ja, meg strobival gyújtást állítani. Ugyanis az elegant gyújtás nem került be. Még elképzelhető egy váltótartó gumibak csere is, de ez még a próbakör függvénye. Az autó ezzel 99%-ban összeállt a tavaszi találkozóra a kocsi. Már csak abban kell reménykedni, hogy le is visz. 

Fényképeket nem csináltam tegnap, de még úgyis esélyes egy ápdét, majd akkor pótlom. Addig úgysem publikálok :)

2011.03.05. Szombat

És akkor a szöveg (mobilról valamiért nem sikerült) Tegnapi nap anyagi helyzetemre való tekintettel ki kellett hagynunk a ráckevei talit. Helyette viszont a jó időt kihasználva átjött egy jóbarátom, és gyorsan neki is álltunk kikapni a Subaruból az ezres motort, ami az elmúlt időben nagyon sok bosszúságot okozott. Kicsit nehezebb volt már a kábelek lekötése is, mint a kispolski esetében, de megoldottuk. A motor kiemelése határozottan nehezebb, mint a polskinál. De megoldottuk. Közben telefonált Bexxter, hogy neki el kellene mennie otthonról, szóval ha kell a másik motor, akkor szedjük össze magunkat. Így is tettük, behuppantunk a Pug-ba. Kicsit felelőtlenül hárman. (Eredetileg a Forddal mentem volna, de anyu elvitte előttem öt perccel). Ott egy kis bontogatás még, majd négyen nekiugrottunk, és betettük a csomagtartóba. Barátom behámozta magát a motor mellé, Juli előre, majd elindultunk haza. A kocsi nem is erőlködött, pedig a hátulja szó szerint ült. Itthon kitoltuk a Subarut az utcára, puggal betolattam motor ki, pug ki, subaru be, majd nagynehezen beszenvedtük a helyére. Itt nagyon nagy segítségemre volt Juli is, aki megtartotta a motort, nehogy ráessen a lábunkra. Gyakorlatilag a legnehezebb és legolajosabb részét kellett megfognia :D . A motor bekerült a helyére, bár az alsó rögzítő csavarokat nehéz volt a helyére játszani (alul fogja egy gumibakkal két csavar, felül meg egy kutyacsontos bak). De bejátszottuk, végül minden a helyére került. Az elkövetkezendő napokon a komplett kábelköteg is bekerül a pirosból, a szélvédőkoszorút befejezem, ajtócsere, és akkor az eleje elvileg készen is van. Hátul lesz egy komplett futómű csere (elvileg ez két fékcső, egy pár fékbowdwen, és négy csavar lesz összesen. Plusz a kardántengely fel, de ezt gondolom nem kell mondani. Ma még apróságokat bütykölök rajta, aztán annyi :) Jó volt ez a szerelés, és mindenkinek, aki közrejátszott benne, köszönöm a segítségét. Az egyik nehezén sikeresen túlvagyunk. A másik a papírozás lesz :D
KeMa @ . 7 fotó . 15 komment

2010.01.15. Péntek

Tegnap le kellett magam foglalnom valamivel mindenképpen, miután hazajöttem a bontóból. Gondoltam, ha már felszabadult a garázs, a nagy űrt töltsük meg az új jövevénnyel. Takarítottam egy jót (érdekes, mindig csak takarítok a garázsban, nem tudom, hogyan keletkezik a rendetlenség :D ). Szóval beálltam a pirossal.

Ezúton jegyezném meg, hogy a kocsi keresztelője most hétvégén lesz, bár Julival egyelőre még nem döntöttük el, mi legyen a neve. A Muki nekem annyira nem jön be, mindig a régi vicc jut róla az eszembe (ha jól emlékszem: "hogy hívják a kínai buzit? KukiraBukik a Muki" . Egyelőre csak annyit tudok konkrétan mondani, hogy lány neve lesz.

Szóval kocsival farral beálltam, kereket kiékeltem, szieszta tűzhelyet bedurrantottam, és szépen elkezdtem bontani. Nyugi, nem úgy, mint anno Nikit. Hátfalat leszedtem, természetesen miután leszedtem a dinamó alól az uborkareszelő-takarólemezt. Érdekesség: a takarólemez és a karosszéria között a védő-nejlon-csíkocskák még fenn voltak. A hátfal és a karosszéria között szintén megvolt eme fontos alkatrész. Jó volt látni, hogy nem nagyon baszkurálták ezidáig.

Eljutottam az olajszűrőig. Azt eddig is tudtam, hogy a Valvoline jó olaj, nem volt nagyon csúnya színe (mondjuk 1000 km után ne is legyen). A centrifugál szűrőben volt kosz, de egészen minimális. Természetesen kitakarítottam. Leszedtem nagy nehezen a 32-es kulcsos csavart. Érdekesség, a biztosító alátéten nem látszott eddigi bontogatásnak nyoma. Ez két dolgot jelenthet. Az egyik jó, a másik rossz. A rossz az, hogy 80 ezer km alatt még egyszer sem cseréltek láncot. A jó az, hogyha cseréltek láncot, és új alátétet tettek fel. Tovább bontva végül eljutottam a láncig, ami szemmel láthatóan lógott, mint a gimnáziumi portásnéni melle. A láncról gyorsan kiderült, hogy még gyári volt, az FSM logók erre utaltak legalábbis. A biztosító csavarokon sem látszott még hajlítgatás nyoma (eddig).
A vezérműházba viszont rendesen belekapott a lánc. Sajna lett benne egy jókora barázda, ami a kinézete alapján ráadásul friss. Remélem a lekopott alu-alkatrészek megálltak valahol a centrifugál szűrőben. Nem pedig az olajáteresztő gyűrűben például. Keresgéltem az itthon található alkatrészek között jobb állapotút, de sajnos nem leltem. A legjobb állapotú fedél az fennvan JRB egykori blokkján.
Jelre tettem a szerkezet, majd szépen leszedtem, felszereltem nagynehezen az új láncot. Valami irdatlan passzentos lett. Érdekesség: az ék (helyesen fogalmazva: az íves retesz ami a kis lánckereket, és a szíjtárcsát pozícionálja ugyanaz a méretű, mint az összes kétütemű Vespa robogó lendkerék éke (íves retesze . Kicsi a világ. Gondolom, a Fiat 500-ra lehet visszavezetni a dolgot, amiatt lehet a rokonság (egyszerűbb meglévőhöz igazítani a gyártást, mint újat gyártatni). Mondjuk az 50 cm3-es Vespáknál kicsit vicces az ilyen nagyméretű ék (retesz .
Kicseréltem a szimeringet, bár ez nem volt olyan könnyű, mint amilyen könnyen én itt most leírom. Kapásból nem akart belemenni a helyére. Gondoltam, mielőtt szétütöm az egészet, használom inkább az eszem. Elő a villanyrezső, felkerült rá a fedél, majd míg ízletesen, fogyaszthatóvá melegedett, elbíbelődtem a szűrőtakarítással.
A felmelegített fedélre természetesen szépen felment a szimering, még kopogtatni se kellett nagyon. Ki ne felejtsem a szelephézag állítását. Mindet sikerült szépen behangolni, nagyon kicsik voltak a hézagok. Aggodalomra egyedül a második henger szívószelepe ad okot: majdnem teljesen becsavart állítócsavarral sikerült a jó értéket elérni. Ez kicsikét gyanús, míg a másik háromnál viszonylag kitekert állapotban jöttek a jó értékek. Remélem, ennek oka rövidebb csavar / ferde szelepemelő rúd lesz, mintsem brutálisan megkopott vezérműtengely.

Míg a Vespa egykori ülésén üldögéltem a kocsi motorjánál, gondoltam, ha már ily közelségben van az egész, a legjobb lenne, ha most lebontanám a burkolatokat, a festéshez. Mondjuk, ha már festegetés, akkor kapásból felmehetne rá a generátor is.
Neki is kezdtem a lebontásnak. Hát nem volt valami jó játék, beletelt több, mint másfél órába, mire sikerült leszednem az összeset. Mondjuk tegyük hozzá, hogy nem is nagyon akartam sietni :D .
Miután mindent leszedtem, szépen elkezdtem lepucolni a burkolatokat, drótkorong, RO55, és más hasonlóságoknak is bemutattam őket. Nem csiszoltam le fémig a felületeket, mondván, a gyári festésnél jobbat úgysem tudok. Nem életre szóló fényt akarok neki, a lényeg, hogy ne a rozsdás felület nézzem velem szembe, ha kinyitom a motorteret.

Ezen műveletek után tértem nyugovóra. Elég szar dolog volt mondjuk úgy lefeküdni aludni, hogy nem is tudom, hogy működik-e a motor? :D

Másnap folytattam a munkálatokat. A burkolatokon lévő fehér réteget csiszolgattam. Bár a rozsdamaró leírása szerint arra lehet már rögtön festeni, azért eléggé hülye felületet adtak volna ki ebben a felállásban. Szóval letakarítottam szépen, majd elkezdtem lefújni őket. Praktikeres hőálló matt fekete a választott festék. Érdekesség, hogy 600°C-ig bírja a hőt, de az apróbetűs leírásban már csak 150°C-ra garantálja a tapadást. Vagy ez 600°-ig állja a hőt, de 150° felett már nem az eredeti felületen? :D Mindenesetre vicces. Remélem a polák motoron megmarad. A boxermotor burkolata meg úgyis szintert kap. Az legyen tartósabb inkább, abban több jövőt látok.

Közben összeválogattam egy generátort is itthon, a hozzá való burkolattal. Kicsit ütött-kopott volt, de végül megoldódott a probléma egy "le van tojva"-val. Végre láthattam élőben, hogy a dinamó és a generátor burkolata tényleg különbözik, még ha csak a felfogatási pontjában is.

A felállás úgy nézett ki a legvégére, hogy a generátor megkapta az eredeti, ám lefestett burkolatát, arra pedig rákerült a dinamó lapátkereke. Természetesen a generátorhoz való "adapterrel". Érdekesség: a dinamónál megvolt még a nejlon a lapátkerék és a csavar alátétje között. A generátorra pedig végül felkerült a dinamó szíjtárcsája, természetesen kifordítva, hogy lehetőleg egy síkban legyen majd a szíjtárcsával.

Aztán, miután minden összeállt, elkezdtem összerakni a motort. Ez is beletelt jópár órába. Rájöttem, hogy míg a Bis-ben a vízhűtés hülyeségeit kell utálni, addig a léghűtéses kispolákban a léghűtő-alkatrészeit. Hát igen, a közeli rokonság. Még ha Bis nem is Polski :D .
Folyamatosan szívtam azzal, hogy a lapátkerék beleért valahol a házba, de mire az összes csavar a helyére került, a lapátkerék is megjavult szerencsére.
Bekötöttem a generátort is, egyelőre a pozitív főkábel csak összeforrasztódott, de amint lesz türelmem ki is cserélem egy teljes, ép darabra. (Na igen, be kellene szereznem már egy normális saruzófogót is).

Állítottam gyújtást, ez megint nem volt olyan könnyű, mint amennyire gondoltam: megint megszívatott a Subaru: megint a balra forgó motorhoz állt a kezem, és szerencsétlen megszakítót mindig zárásra állítottam. Végül ezt is kiküszöböltem, bár egyszer durrant egy óriásit a kipufogó közben. Ez zárt térben, kevesebb, mint 10 m2-en eléggé szar dolog. Főleg, ha akkora a robbanás, hogy a szieszta őrlángját is elfújja :D . Nembaj, úgy is le akartam kapcsolni.

Beindult szépen, de kicsit megijedtem: valami eszméletlenül nyivákolt. Mint egy trolibusz. Leszedtem a szíjat, nem az okozza, ugyanis anélkül is nyivákolt. Generátor csapágyát is kizártam ezúttal. A vezérműház alól jött.

Gyors fényképezőgép-kép visszanézés: nem fordítva raktam-e be a láncot például (komolyan mondom, ezen ijedtem meg a legjobban, hogy esetleg voltam-e olyan hülye, hogy a kis karokkal a motor felé tettem-e? :D ). De nem. Mentem pár kört, a kocsi megy, mint állat, húz, szép az alapjárata... De nyivákol. Bár egyre halkabban.
Később Polski kolléga és Tibeeee is megnyugtatott, hogy új láncnál ez normális, el fog múlni.

Állítottam még egyet a strobival is a gyújtáson (3°-kal több volt, mint kellett volna), aztán visszaálltam a garázsba, és elkezdtem összepakolni.

Mielőtt elfelejtem: bekerült két gumisapka a gyertyakábel mellé, úgy ahogy kell. Az egyik gyári, másik utángyártott. Az utóbbival volt szívás, míg felkerült a helyére. Ja, és a termosztátház-csövét is rendesen sikerült feltennem. Végre jóóóó a fűtésem! Bár a váltó-harangot nem teszem vissza tavaszig :) .

Holnap jön Juli, és folytatjuk a dolgokat: itt az ideje a jobboldali ablak cseréjének is végre, és a generátornak köszönhetően végre bekerülhet a fűtőszálas hátsó szélvédő is (már nagyon hiányzik).

Ha sikerült itthon normális állapotú H4-es foncsorokat lelnem, akkor felkerülnek azok is, bár akkor egy rögtönzött relézést is be kell iktatni. Van még pár apróság ezen kívül is, például hátsólámpa-csavarok cseréje, normálisra, meg ilyesmi.

A jobb első kerekem morog rendesen, megpróbálok csapágyhézagot állítani, hátha elhallgat még pár hónapra. Most nagyon nem hiányzik egy csere.

Egy laprugó csere is elkellene, eléggé hülyén állnak az első kerekek, és alulról nézve sem szép a rugó. Szóval ott valami nincs rendben. Nagy kérdés, hogy vajon kicsit egyenesebb rugót kapjon-e rögtön, vagy mehet bele a gyári (abból van kettő is. Egyik Nikié volt, a másik Nikié lett volna).

Röviden ennyi a történés, és a tervek a közeljövőre. Lassan eljöhet az első takarítás is, összegyűlt rendesen pár szöszmösz a kocsiban. Ja, és a garázsnak köszönhetően egy polírozást is meg lehetne ejteni, miután valahol lemostuk a gépet. Esetleg nedves szivaccsal a garázsban? :D :D :D

Amit még mindenképp be szeretnék szerelni a közeljövőben, az a rendes kürt, mert a gyári dudát csak kiröhögik, nomeg készülvén a találkozóra, elkellene a dallamkürt is. Annak a kompresszora viszont igényli a karbantartást már, ugyanis alig akar nyikkanni már. A kürtöknek meg kell keresnem valami jó helyet odakinn, a kocsi alatt, mert a csomagtartóban annyira nem poén.

Jaaaa, és el ne felejtsem, be szeretném kötni a szivargyújtót is. Hosszú lesz a hétvége, az tuti :) .

Ha valami eszembe jut még, megírom update-ben. Vagy egy új bejegyzésben. Majd elválik. Ahogy az is, hogy tudja-e majd a kisautó pótolni a nagy űrt, amit Niki hagyott maga után. És most nem a garázsra gondolok.

Ja. Utolsó képet azoknak küldöm, akik nem hiszik el, hogy a szobám falán egy kispolski-orr lesz ;)