Nos, hosszú álmatlan éjszakák után megszületett a döntés, aminek eredményeképpen tegnap este elkerült tőlem Muki.

Nagyon sajnálom, sok közös emlékünk van, volt, de valahogy a legutóbbi baleset óta már nem volt elég lelkierőm, lelkesedésem, hogy annyi pénzt és energiát fektessek bele, mint amennyit megérdemelt volna. Műszakija szeptemberben lejár, az új műszakihoz, hogy kenőpénz nélkül átmenjen, nagyon sokat kellett volna tenni (lakatolás, festegetés / fényezés, a karambolban sérült gyári motor helyrehozása, vagy JRB blokkjának bepapírozása), így jobbnak láttam, ha új gazdához kerül, aki lát még benne fantáziát.

Válaszok a várhatóan érkező kérdésekre:
- Nem, nem tudom, lesz-e valaha még egyszer Polskim.
- Igen, az új gazdája klubtag
- Ahogy tudom, helyre fogja hozni
- Igen, barom szar érzés. De így kevésbé szar, mintha belefutottam volna megint ugyanabba, mint JRB-vel.
- Igen, valószínű anyagilag jobban járok, ha alkatrészeként árulom ki, de ahhoz tényleg nem volt kedvem, hogy amit évek alatt felépítettem, inkább elbontsam

Tudom, nem szép, és nem leszek tőle nagy ember (  *  )  , de sajnos ez van. Egyik nap szépen haladok a kocsival, aztán egy pattanáshang, és meg már nem haladok.

Visszatoltam a garázsba, szombaton Ákos és Jámbor Laci segítségével megjavítottuk. Lánccsere, 5000 km után.

Azt hiszem, ez sikeresen megtörtént.

---

Ápdét: A kocsi nyári tali óta durrogott, puffogott, de teljesen véletlenszerűen, nem lehetett semmi konkrétumhoz kötni. Jár a motor, puf-puf, aztán jár tovább. Ez egyre durvább lett, egyre gyakrabban jelentkezett. A gyújtást állítgattam, de sajnos nem segített -igen, vissza kéne tennem az elegantot. Mivel a szivatóbowdent még mindig nem csináltam meg (talán őszi tali előtt ment tönkre?), így rendszeresen hátul indítottam a kocsit. Egyik alkalommal, a szivató karját tologatva vettem észre, hogy az egész karbi mozog. Probléma forrása megvan: a karbi lelazult. Meghúztam, azóta nem durrog.

Mai nap pedig végre rászántam magam a szivató megjavítására. Úgy volt, hogy tippeltem: a bowdenházat fogató műanyag halálozott el. Itthon feltúrtam a kincseket tartó dobozomat, melyben találtam is egyet. Szépen betettem a helyére, próba... majd megint ugyanaz a jelenség. Megint szétszedtem: most a bowdent rögzítő műanyag tört el. Ismét kincsesdoboz, egy bontatlan, 3 Ft-os csomagban találtam meg, bettem, és kész is. Szerencsére működik rendesen.

Szóval vettem (Adriánosítva: vedtem  vasat. 

Zotyó adta, párban, 8 ezerért. Egész korrekt a pereme is. Nekem most csak a balos kell, lehet, a jobbost eladom majd. Vagy nem. Majd elválik.

Hogy mikor, és hogyan kerül fel a kocsira, még kérdéses. De a tél beállta előtt szeretném még összerakni.

Jelentem, az autó sikeresen teljesítette a tavaszi találkozót.

Mindezt úgy, hogy gyakorlatilag nem lehetett rendesen kuplungolni, mert a szerkezet olyan híg fos volt rajta, hogy azt kimondani sem nehéz, csúsztatni sem lehetett mert darált, és a váltó is lógott, 3-as 4-es sebességet csak úgy lehetett kapcsolni, hogy le kellett hozzá nyomni a gombot, mintha hátramenetet kapcsolnék.

Idő már nem volt ennek a javítására, és bár Siófokon beszereztem két váltótartó bakot (bis bak beépítése még várat magára), ezt eltoltam határozatlan időre.

Mivel időközben eléggé közel kerültünk az UB-hoz, úgy gondoltam, ideje volna kuplungot meg váltótartó bakot cserélni. Ennek így most vasárnap neki is álltunk Julival. A motor elég hamar kikerült a kocsiból, a szintben alátámasztós, motorról autót letolós projekt tűnt a legegyszerűbbnek. Kuplung le (mellesleg mintha BIS tárcsám lett volna, mert tele volt rugóval), gatestől kapott fasza kuplung fel, majd motor vissza a helyére. Viszonylag gyorsan meg is voltunk, jeee

Leszedtem a vezérlés fedelét. Mivel a szimering szar volt a szíjtárcsánál, és szórta az olajat, mindenképp cserélni kellett. Ha meg kivettem, már az elegantos szíjtárcsával, és jeladóval raktam össze.

És a láncot is cseréltem. No, nem újra, hanem a gyári blokkból kibontott, alig használtra

Minden sallang bekötése után, az autót hátfalnál fogva raktam a bakra (eléggé gigantikus méretű bakjaim vannak csak sajna), majd befeküdtem alá baköt cserélni. Nos, az A alakú lemezt valamiért nem tudtam rögzíteni a gumibakot tartó kengyelhez. Eléggé fura volt, mert szemre minden a helyére került, mégis vagy 1,5 centi volt a differencia. Nem értem. Balesetnek látható nyoma nem volt alul, és a sebességek is jó helyre kerültek.

A legutóbbi szerelés alkalmával sikerült a gázbowdent meghajlítanom, így az szorult a házban. Most ezt is kicseréltem. Bár itthon csak egy JRB-ből bontottat találtam (pedig emlékszem, hogy volt valahol egy új), csiszolás, és zsírozás után betettem a helyére. Persze, elakadt a rugalmas bowdenházban, így azt is alulról kellett megigazgatni. Sebaj, meglett. Már csak a kuplungbowden volt hátra. Aláfekve láttam szépen a csapágyat, így jöval könnyebb volt a művelet. Lazítottam, amennyire tudtam, mert látszódott, hogy feszül az egész, már-már majdnem teljesen ki van emelve. Ekkor jött a sokk: anya már alig van a meneten, de még mindig feszül az egész. Meg furán áll a csapágy... mintha.... Ófuck... fordítva van benn. 180 fokkal elforgatva. De mikor? legutoljára, amikor a tali előtt tettük volna be a motort?

Mindegy. Még akkor kikaptuk másodszorra is a motort, megfordítottam 30 másodperc alatt, majd ment vissza a moci. Mindjárt jobb lett.

Még elszaladtunk a Tescoba valami értelmes olajért, mert a benne lévő nevenics gazdaságos olaj (2 ezer Ft/2 liter) nem volt valami megnyugtató. Néha alapjáraton be-bevillant a lámpa.

Most MOL MSE 15w40 került bele.

Jelentem, a művelet sikeres. Sebességek a helyükön, kuplung szépen dolgozik. Már csak az elegant gyújtás problémájának kellene utánajárni, és akkor nagyon örülnék. UB után esélyes, hogy cserélem a kocsi orrát, és fényezünk is valamit. Meg az ívet is javítani kéne bal hátul.

Julinak köszönet a segítségért, nélküle nehezen jött volna össze!

Kihagytam egy-két blogot. Konkrétan arról, hogy megtörtem az autót, majd rá egy hónapra engem törtek meg. Nehéz erről írni, egyik felől arról, hogy mekkora hülye voltam, másik felől arról, hogy saját hibámon kívül vált a kocsi használhatatlanná. Idővel majd pótlom ezt a két elmaradt blogot.

Most írok arról, hogy mi van, mi lett a Polskival. A baleset után pár nappal lefeszegettem a bepréselődött hátfalat olyannyira, hogy a főtengelyt körbe lehessen forgatni. Az első indítási kísérletre vígan beindult, vette a gázt is, sőt, leszámítva, hogy 1-es és 3-as sebességek eltűntek a motor-váltó előretolódása miatt, még haladni is lehetett vele.

Pár hónapra rá, talán március környékén elővettem a kabriót, bízva, hogy lassan itt a jó idő, a polskit pedig betoltam a garázsba, hogy szépen nekiállok üzemképessé tenni. Többek között hozzájutottam egy aránylag jó homlokfal-sárvédőhöz, jelképes összegért. Nem tökéletes állapotú, de az autó nem is szépségdíjra megy. Már :(.

Körülbelül két héttel ezelőttig nem volt sem időm, sem lelkierőm foglalkozni a kocsival. Egy szabad hétvégén viszont eljött a lehetőség. Lebontottam a hátfalat, fogtam faékeket, vasrudakat, pajszert, olajemelőt, kalapácsot és gumikalapácsot, majd az autó hátulját úgy ahogy szintbe hoztam. Felkerült rá a Somától kapott hátfalat is. Bár nem volt egyszerű, de összejött. Még anno Pocoktól vettem egy elegant gépháztetőt, az is felkerült a régi, összetört helyére. A kocsi hátulja a lámpatestet leszámítva egészen korrektül nézett ki, csak kicsit kellett hunyorogni, hogy ne legyen feltűnő, hogy az összes rés szarul áll.
Amúgy, zárójelesen megjegyezve, az autónak a futóműve szemmel láthatóan jól áll, sérülést nem szenvedett. Ezen a ponton amúgy nagyon elfáradtam, és bár az elejének neki kellett volna állni, hogy kormányozhatóvá tegyem, kellett egy kis bíztatás. Gondoltam, bedobom az akkut, beindítom, és az majd jól felvidít. Így is történt, elkezdek önindítózni. Az indító teker mint állat, majd tragikus hirtelenséggel egyre jobban lassult a forgása. Mintha az akku merülne le, de gyanús volt, hogy a műszerfali izzók nem halványodnak. Végül már csak kattogott. 
Betettem egy másik, frissen feltöltött akkut, azzal meg sem mukkant. Gondoltam, megnézem, mi a helyzet hátul. Hát, a főtengelyt nem nagyon tudtam körbeforgatni. Kicsit beparáztam. Erőltettem, akkor kicsit megmozdult, de nem nagyon jártam sikerrel. Egyszer meg is próbáltuk betolni, de a lejtőn ráengedett kuplunggal csak a hátulja kezdett el pattogva ugrálni, a kereket blokkolgatva. Remek. Itt feladtam a dolgot. Bár kaptam tanácsokat, hogy csak én vagyok gyenge, valószínűbbnek látszódott, hogy a főtengely kapott egy ütést, emiatt elferdülhetett a blokkon belül valami. Nem örültem ennek.

Egy nappal később kivettem a motort. Nem hagyott nyugodni. Reménykedtem benne, hogy az alulról hiányzó lendkeréktakaró az oka, a lendkerék feltekert valamit a nyelestengelyre, és azért nem akar körbeforogni. Sajnos nem. Bár a kiemelőcsapágy gyanúsan össze volt integrálódva a kuplungszerkezettel, nem ott volt a gond. A főtengelyt továbbra sem tudtam körbeforgatni, gyertyák, és fellazított szelephimbák ellenére se. A lendkerék fogaskosozrújába beakasztva a csavarhúzót, át lehetett szenvedni kicsit, de nem nagyon mocorgott így sem. Vezérlés felől megbontva a tapasztalat az volt, hogy a kiszedett motor főtengely-csavarján lévő, 32-es kulcsot igénylő csavarját simán ki tudtam tekerni, kiékelés nélkül. Remek. Végül szétdöntöttem az egész motort a picsába, lekötöttem a csapágyakat, a főtengely továbbra sem lehetett forgatni. Lekötöttem a hajtórudakat. Az egyes henger szépen járt a hengerben, a kettes viszont nem. Kivettem az egész hengert, dugattyústul, hajtórudastul. Hát, akár hiszitek, akár nem, faléc + kalapáccsal is alig lehetett kiszedni. A gyűrűk megszorulva a horonyban, közöttük temérdek olajsár, brutális kopások mindenhol (főtengelycsapágy, hajtórdcsapágy mind-mind rézig elkopva). Ekkor már túl voltam egy egynapos, és éjszakás virrasztás után, mely alatt azon agyaltam, mi legyen a kocsival. Ekkor már fenn volt a hirdetés a 126.hu-n, hogy eladó 50 ezerért, és vége. Jöttek is az érdeklődők, akik az alkatrészekre rárepültek, mint gyöngytyúk a takonyra. Na, ez szar érzés volt. Mármint, nem azért, mert az alkatrészek érdekelték a többieket, hiszen én is rárepültem volna a lehetőségre. Csupán a gondolat, hogy az autót el kell bontanom, mint anno JRB-t.
Ekkor lettem ideges, és hívtam fel Kálomista Gates Ákost, hogy szükségem volna a motorblokkra, amit kölcsönadtam neki. Vicces, hogy hat évig útban volt a JRB motorja, most meg hirtelen ilyen kapós lett. Legalább másfél hónapnyi teszt után kerül be a kocsiba. 

Úgy gondoltam, egy esélyt mindenképp megérdemel. Kitűztem magam elé a célt: ezzel az autóval kell lejutnom a siófoki tavaszi találkozóra a szombati nap. Eléggé jó motivációnak tűnt.

Szerdán átmentem Ákoshoz, vagyis Gráf Marcihoz, éppen akkor fejezték be a blokk kiszerelését. Kaptam Marcitól két kis pöcköt, ami a kiemelőcsapágyat tartja, mert az elhajlott nekem. Motort bedobtuk a kabrióba, összeszedtük Julit, és cirka 12 órás munka után nekiálltunk este nyolckor a motor felöltöztetésének, és beszerelésének. Már majdnem fennvolt a jobb oldali burkolat, generátorostul, mikor észrevettem, hogy a csapágyas generátor nem csak kicsit, hanem brutálisat kotyog. Egész pontosan a turbinakerék itt-ott beleér a burkolatba. Egész vissza, turbinaház szét, kerék le, generátor ki, garázs mélyéről ismeretlen állapotú, de jó csapágyú generátor be, egész összerak, örül. Nagynehezen beszenvedtük a blokkot a helyére, összehúztuk a csavarokkal, felkerült ismét a hátfal. Motor-rögzítő rugós szerkezet csavarja a meghúzáskor persze megszakadt. Vagy az anyja, már nem tudom, igazándiból most áll a helyén, nem piszkáltam. Itt abbahagytuk, Ákost hazavittük, mert hajnali 1 körül már nem jár semmilyen tömegközlekedési eszköz mifelénk.

Tegnap, azaz csütörtökön nekiugrottam a hátralévő résznek. Itt már egyértelmű volt, hogy az autónak működnie kell szombatra. De lehetőleg pénteken már próbálható legyen. Bekötöttem az összes szart (csövek kábelek gázbowden), állítottam egy gyújtást, és próbaindítottam. Nem sok tekerés után a kocsi beröffent. Nagyon jó érzés volt . Le is állítottam gyorsan, hogy felszórom a generátorra a szénkefét, szabályzót, és a szíjat, és akkor elvileg megvagyok a hátuljával. No, nem így lett. Első meglepetés, hogy a feszültségszabályozó rögzítőcsavarjai közül az alsó bele volt törve a generátorba. A hátfal fenn, megszakadt csavarral... nincs az a pénz, hogy én azt leszedem, hogy kimenetmetszem a csonkot. Kapott egy combos rugós alátétet a másik csavar, és rögzítettem. Ha leesik, úgy jártam. Másik meglepetés, hogy hiányzott a diódahídról az a vezeték, mellyel gerjeszt a szerkezet, tehát a szénkefére menő. Ezt gyorsan pótoltam. Már csak a szíj, és próba. 
Vagy nem.
A szíjtárcsának a három tőcsavarja közül az egyik hiányzott. Szerencsére a régi generátornak az egyik tőcsavarja kijárt, így pont kéznél is volt. Betekerem, húznám fixre... hát, meg van szakadva... Remek. Szíjtárcsa nélkül betekerem, hátulról lekontrázom (csapágyak már előre köszönték az oldalirányú ütéseket...). Persze, ez sem lett tartós, amikor már tényleg fixre húztam volna, a másfél fordulatnyi menet kiugrott az anyából. Ekkor megintcsak ideges lettem, odarángattam a hegesztőt, betekertem agyig a tőcsavart, majd megpontoztam hátulról. Nem lett sikeres, mert bár volt már ott 20 grammnyi ragya, a csavar továbbra is elforgott. Tőcsavaros agy célszerszámmal le (milyen szerencse, hogy kaptam ilyet pár hónapja), egész szar satuba be, felesleg leköszörülése, tőcsavar be, hátulról agyig körrbevarrvás, felesleg leköszörülés, satuban csavar belehajtás, tesztelés, áááááálat. Egész generátorra fel, szíjtárcsa fel, hézagolókkal szopás, összerak, indít, mér: tádááááám: nincs töltés. El sem alszik a gerjesztőlámpa. Fasza. Hátramegy, méreget. Nincs gerjesztés. Direktbe kötve sem nagyon. 
Egész szarság le, diódahíd ellenőrzés még a helyén. Egy csomó forrasztás szar. Elkezdem átforrasztgatni, mikor a gerjesztődiódák közül az egyik láb gyakorlatilag lötyög. Remek, a dióda el van törve. Diódahíd ki, régi generátorból diódahíd ki, mostani generátorba be -mindezt felszerelt szíjtárcsával, és hátfallal- majd próbáaindítás, ééés tölt, mint az állat. Fasza.

Tanulva korábbi hibáimból, nem adok a rendőröknek támadási felületet (olyan nagyot), így az otthon található összes lökhárító közül összelegóztam egy használható hátsót, műanyagok, tartóvasak, minden. Nem vaolt egyszerű, de sikerült. Felszerelni már nem, valahogy nem akartak lukra menni a csavarok. Szerencsére a kalapálással megoldódott a probléma, fixre húzva minden beállt a helyére. Rendszámvilágítás be, tolató és ködlámpa leszarva. Túrtam egy jobbos lámpaburát (szerencsém volt, csak olyan volt otthon, de abból vagy 6). Feltettem, ellenőriztem a lámpákat, minden működik. Úgy tűnik, a hátulja ezennel kész.

Mentem előre. Korábban már kirángattam az elejét, hogy valahogy kinézzen. Az akku például már elfért, sőt, a pótkerék is betehető lett végre. Egyedül a jobb első kerék nem akart elfordulni, balra szedve alul beleért a sárvédőbe. Ez azért volt érdekes, mert szemmel láthatóan annak a sárvédőnek volt a legkisebb sérülése. A problémát olajemelőzéssel megoldottam. Bár a doblemez átszakadt alul, de a sokadik próbálkozásra már visszaállt egyenesbe az egész, és szépen alá is lehetett szedni. El is csodálkoztam, hogy a kicsit leeresztett téligumik ellenére is mennyivel könnyebb tekerni a kormányt, mint a kabrión. Hát igen, komplett új az eleje!

Előre feltettem a Pety@tól vásárolt első lököst. Kicsit fura volt a tőcsavar rajta, valaki miután letört, egy sima csavart hegesztett fel, úgy, hogy a homlokfalra felfekvő felületre hegesztette a hatlapfejet. Eléggé idiótán néz ki, de ez legyen a legkevesebb, az egész autó úgy fest, mint amit lehánytak volna (harmonizál a kabrióval). Kapott egy rendszámkeretet, és egy rendszámot. Utána felkerült a csomagtartó fedél is. Kicsit vicces volt, a jobb oldali zsanér szinte teljesen lelóg a tartóról, a tőcsavar a nagy anya nélkül meg sem fogná a zsanért. De a hézagok viszonylag egyformák, és könnyen nyitható is végre. Pedig a záron nem is állítottam. Bekerült a jobb első lámpa... nos, ez némi állítást igényel még. Elkezdtem túrni jobbos irányjelzőt is. Sajnos teljesen eltört, de szerencsére a ledek, és a vezérlőjük hibátlanok. Jobbos irányjelzőből egy darab volt itthon, burából viszont egy sem. Csak balosból, de abból vagy 4. Aztán valahonnan előkerült a viandr-től kapott szürke bura. Abból volt egy pár, bár vicces lett volna a felemást fennhagyni. Ezt már holnapra marad, mert itt hajnali kettő volt, és nagyon fáradt voltam.

Kell még kuplungot állítani, kirámolni a sok lomot a belsejéből, és elmenni egy próbakörre. Ja, meg strobival gyújtást állítani. Ugyanis az elegant gyújtás nem került be. Még elképzelhető egy váltótartó gumibak csere is, de ez még a próbakör függvénye. Az autó ezzel 99%-ban összeállt a tavaszi találkozóra a kocsi. Már csak abban kell reménykedni, hogy le is visz. 

Fényképeket nem csináltam tegnap, de még úgyis esélyes egy ápdét, majd akkor pótlom. Addig úgysem publikálok

Nos, az akku nagyon jól működik, ettől független néha nyekergett indításkor.

Rámértem a akkura, felkapcsolt lámpával 12,8 V-nál semmi esetre sem akart feljebb menni, akárhogy pörgettem a motort. Lekapcsolt lámpával meg 13,6 körül volt. Sucks. Itt az ideje kicserélni a generátor és önindító közti kábelt egy normális, nem toldozottra.

Apumtól kaptam egy nagy tekercs, vastag kábelt, de nekem úgy rémlett, hogy a polskié ugyanilyen. Én meg úgy voltam vele, ha már ottvagyok, akkor kap egy tisztességeset, nehogy már ezen múljék a dolog. Betértem valami médiamárktba, 5 ezer körül kaptam egy olyan hifi szettet, amiben tetszetős méretű kábelek voltak, plusz még rca csatis hangfrekis kábel, és szép saruk. Mivel a villanyszerelési boltok zárva voltak (asszem ez pénteken volt), így kénytelen voltam ezt a rohadt drága szart megvenni.

Nem kellett volna... Mivel viandrék garázsában, mikor meló után (este 7 körül) nekiálltunk, látom, hogy az apumtól kapott kábel bizony vastagabb a gyáritól. Ófak. Sebaj, a hifiset úgysem könnyű szépre forrasztani, majd eladom valamilyen tuningernek .

Méretre szabtam, kétszer leellenőriztem, aknába másztam, kijöttem, saruztam, behúztam, anyáztam, hogy hosszabb lett (mikor már felsaruztam, persze). Végül került egy kunkor bele, de bekerült. Összeszerel, beindít, mér: ugyanaz. Sőt, majdnem 1 egész volttal kevesebb... Fuck. Méregetem a testkábeleket, nem ott a gond. Akkor meg mi? Biztos a saru!

Mielőtt még nekiálltam volna, azért megmértem hátul is, a generátor B+ pontján, hogy mit mutat. Persze, ott is szar értéket mértem. Tehát a generátor nem teljesen fasza. Fasza. Gyors telefon Gyulának, aki a közelben lakik: kölcsön fesszabod van? van. Oda tudod most adni? Igen.
Átmentem, beszereltük a helyszínen: nem lett jobb. 'csába, ez diódahíd gyanús. Olyanod van felesleges? Van. 

Na, azt már nem kezdtük el a helyszínen kicserélni, hazahoztam, másnap világítást lekapcsolgatva bementem melóhelyre. Meló után megint viandr-ék garázsa, szétrobbantottam a generátor diódahíd felőli részét. Persze hátfalat nem szedtem le, de nem is okozott nagy gondot. Szépen leszedtem, amit kell, és a korábban kiméregetett diódahíd beszerelése előtt kiméregettem a bennelévőket. Hát, egyik sem tűnt hibásnak. Bár volt eltérés a nyitási feszültségek közt, nem tűntek rossznak. Igaz, beszerelve pontatlan lehet a mérés. Ekkor elszomorkodtam, és elkezdtem a tekercseket méregetni, végül arra jutottam, hogy beszerelem a kapott diódákat, aztán majd lesz valami.

Megtörtént, bekerült, lett is valami: tökéletes, 14,5V a B+ ponton.

Elöl az akkun 13,6, lámpával, stabilan. Picsába. Sarucsere lesz ebből. De szerencsére ez már egy kielégítő töltés, hiszen a hátsó ablakfűtés bekapcsolására sem esett a feszültség számottevően.

A gyári akkusaruk undorítóak, mindig is ki akartam őket cserélni. És az is lehet, hogy az akkusaru, és biztosítéktábla környéki, vastagabb vezetéket is lecserélem olyanra, mint ami a generátor és az önindító közé került.

Mivel eléggé korán végeztünk, Tomi segítségével nekiálltam kicserélni a termosztátház, és a bódé felé menő gumicsövet. Mivel a boltban kaphatóak rendszeresen kiszakadnak hamar, így a régen már bevált módszerhez folyamodtam. Szereztem megint 601-es Trabantba való hideglevegő gumicsövet, méretre vágtam, majd beszenvedtem a helyére. Egy-egy rendes Awab-bilinccsel került rögzítésre, mert annyira nem rugalmas, mint a polskié, így a motor rángásatól lecsúszhat, mivel nem szemben van az a két fránya luk.

Mellesleg az autó jól viselkedett, 31-én leszáguldottunk Laceeeékhoz Pécsre, ma meg vissza, műszaki hiba nélkül.

A generátor amúgy csapágyas, van hangja is, de ennek -ha nem muszáj hamarabb- csak nyáron fogok nekiállni. Amikor kabriós idő van, és nem kell másnap az autó.

Úgy voltam vele, hogy keresztben beszerelet 55-ös akkuval kihúzom a telet, mert nincs kapacitásom most új akkura.

Igaz, nagyon bosszantó, hogy a pótkereket nem tudom betenni a helyére, meg az akkut nem tudom rendesen rögzíteni a helyére, de egye fene, valahogy kibírom.

Aztán a napokban a Tescoban jártam-keltemben felfigyeltem, hogy egy "Power Ride" névre hallgató akku akciós, 45Ah-s változata 8500,- körül kapható, az 55-ös, de méretileg a polskiba pont jó 11500,- forintért kapható, rögtön gondoltam nagyot. Sajnos nem leltem 45-öst, így végül a drágábbat vettem. Mivel méretileg tényleg befér a polskiba, így egye fene kategória, nem ezen a 3 ezren múlik. Nézem közelebbről: letekerhető kupakok a tetején, gyártási ország Szerbia. Csak nem fos, ha két évet kibír, már megérte.

Közben egy ismerős mondja, hogy anno Horvátországi nyaralás közepén megdöglött az akkuja, akkor csak ilyen volt ott a boltban. Vett egyet, azóta hibátlanul működik. Mindennek már 6 éve. Szóval, talán tényleg nem teljesen szar

Mivel a most benn lévő, már eleve haldokló, egyszer felforralt akku kétszer lemerült úgy, hogy csak tolásra, illetve egy éjszakás töltés után tudtam csak használni a kocsit, rögtön tudtam, ha nem akarom magam szivatni, meg kell venni.

Ettől független a toltésre is rá kell majd lesnem. Megméregetem a töltőáramot, és a kapocsfeszültséget, mert gyanús azért nekem. Illetve a generátor, és az akku közti kábelt is ki kell cserélnem, mert toldozott-foldozott, tuti, hogy nem éppen idális.

A mostani fos akku meg talán jó lesz a kabrióba nyáron


Öpdét: az akku bekerült a kocsiba, mert egy nap állás után lemerült a bennelévő sz@r. Gyorsan mértem nyugalmi áramot (10mA, a riasztó miatt), így biztos, hogy az akkuval volt gond.

Szerencsére befért a helyére, pont úgy, ahogy terveztem. Viszont emelt alapjáraton, lámpa nélkül tölt 14,11 V-al, lámpával meg 13,63V, így valahol tuti gond van a töltővezetékkel. Legalábbis remélem, nem a generátorral. Mivel siettem, így csak az akku testkábelre mértem rá (párhuzamosan kötöttem a multimétert, árammérő állásban. Nem itt van a gond .

Az tuti, hogy hátul, a generátor és az önindító közötti szakaszt ki kell cserélni, és szerintem a testkábel is megérett erre.

A napokban -egész pontosan szerdán- Somával elboltoltam a régi téligumijait, felnistül. Neki sajnos most nincs rá szüksége, így megvált tőle. 4db Debica Frigo, kettő kopottabb, kettő alig használt. Mivel nekem csak kettőre van szükségem, így értelemszerűen az alig használatakat tettem fel hátulra. Ideje volt már, mert a kényszermegoldásból használt Trayal már eléggé kopott, és repedezett volt, sima esőben érezni lehetett, hogy nem tapad rendesen, nemhogy fagyban. Sokat elárul róla, hogy gyártási országnak "Jugoszlávia" volt ráírva .

Az autó ezekkel a kerekekkel teljesen máshogy viselkedik, végre nem érezk semmilyen instabilitást hátulról.


A fűtés szuperál, a lábam végre nem fázik. Egyedül az zavar, hogy dugóban állva nem áramlik a meleg levegő. Valamit erre még ki fogok találni, ez biztos. De az is biztos, az utastér melegénél jobb, ha a lábam melegen van .

A középső kárpit továbbra sincs benn, ennek viszont érezhető előnye van: az autó aljáról kellemes meleg áramlik fel folyamatosan. Szerintem ezt így is fogom hagyni. Jobb, mint a sebességváltó gumiharmonikát leszedni, akkor ugyanis a jobb kezemre áramlik a levegő, de a lábamhoz már nem

Voltunk Dombóváron találkozón. Lassan két hónapja, szóval egy kicsit elmaradtam ezzel a bloggal.

Remek találkozó volt, nagyon jól éreztük magunkat. Az extra dolog, hogy Gyulának hála új kipufogó került a kocsira. Igazándiból lehet, hogy a kabrió után tűnt hangosnak a kocsi, és azért, de mindenáron le szerettem volna cserélni a rajta lévőt. Éreztem, hogy valahol lukas is, nem akartam megvárni a teljes széthullást. Így egy Michael ovál került rá. Az utángyártott dobnál sokkal halkabb ez a sportkipu. Nagyon tetszik, ezúton is köszönet érte.

Az autó a terv szerint napi használatban van, szerencsére ennek megfelelően teszi is a dolgát szerencsére. Eléggé gyakran igényli az olaj-utántöltést, ennek az egyértelmű oka az olajteknő-tömítés lesz. Szemmel láthatóan onnan ereszti a kenőanyagot. Tervben van továbbra is a hőmérséklet-jeladó beleherkálása a teknőben, de mivel nem tudom, hova tettem azt, így egyelőre ez még várat magára. Mondjuk, a hideg idő miatt kedvem sem sok van ehhez

Viszont, ahogy egyre hidegebb lett az idő, egyre jobban kezdett zavarni a sok kis lukon besüvítő szél. Nagyjából az autó elejének összetörése óta kezdtek ezek elsokasodni, aztán egyre több elfelejtett visszarakott dugasz, meg gumi lett, minek a végeredménye a totális huzatosság, emiatt a fűtés elgyengülése. Ahol tudtam, ma pótoltam ezeket, de biztos ami biztos, egy méretre szabott polifoam darabbal szépen kiszigeteltem a kocsi szélvédő-alatti szakaszát. Biztos ami biztos, power-tape segítségével rögzítettem is. Ezen felül a csomagtérben azt a nyílást, melyen a hideg levegő kerül a fűtésboxba, egy határozott mozdulattal lezártam (na jó, felszedtem a rácsot, rátettem egy darabot abból a fóliából, amit a kabrió hátsó szélvédőjéhez vettünk, majd visszatettem a rácsot ).
Természetesen érezhető, azon túl, hogy végre nem hideg jön a lábamra, a fűtés is kezd életre kelni. Bár valószínű, hogy a kis trapézba beépített tápventi kikerül majd a kocsiból, mert többek közt amiatt sem jut meleg a lábamra. Ha már ennyire elmélyültem a dologban, ellenőriztem a termosztátház és a bódé közti csöveket, szerencsére, mind a kettő rendben van. A termosztát a napokban pótlásra kerül, jelenleg félig kitámasztott állapotban van, hogy még véletlenül se melegedjen túl. Viszont a gyári szíj nagyon nem jön be, mindenképp vennem kell megint egy rövidebbet. 

Viszont, hogy ne csak örömhíreket írjak: megdöglött az akkum. Sajnos itthon csak 55 Ah-s volt tartalékban (amit mellesleg a kabrióba terveztem betenni), így jelenleg most sem az akku nincs lerögzítve rendesen, sem pedig a pótkerék nincs a helyén rendesen. Természetesen a csomagtér sem használható csomagok tárolására . De legalább jól indul az autó. (emlékeztetőül a megdöglött akkumulátor a rokon Skoda Favoritjában volt, ahol fél évesen megmakkant, mert 2-3 hétig be volt kapcsolva a belső világítás. hosszas formázás után életre lehetlem, és közel két évig indította a kocsit becsülettel). A most bekerült akkuval nagyon szokatlan volt a fényáradat: a műszerfal kontroll-lámpái kiverték a szemem, ráadásul az önindító is rendesen pörgött. Pedig ez az akku is halálra volt ítélve nemrég.

Mivel három kürt megdöglött az ötből, kikerült a kocsiból a dallamkürt. Bár folyamatban van az új móka beszerzése, átmenetileg bekerült egy régi mentőautó sziréna (olyan, mint Pocoké, csak ez szarul szól ).

Minden szerelnivalót a garázsban intéztem, emiatt meg a kabrióval ki kellett állni. Ha már kiálltam, mentem vele pár kört. A hátsó fék egy kicsit fogott eleinte, aztán megunta szerencsére eléggé hamar . Jól esett ez a kis kocsikázás vele. És mivel Gyulától kölcsönkaptam a rugóösszehúzókat, annak is hamarosan nekiállok.

Ezek történtek mostanában.

Pocok képeiért meg köszönet Pocoknak

Műszaki vizsga sikeresen kipipálva.

A műszaki adatlapon nem szerepelt _semmilyen_ javítandó hiba Ennek örülök. 
 

Előtte még volt egy futóműállítás is, végre nem visít a gumi az aszfalton, és mindkét irányba könnyű tekerni. Ráadásul a hátsó futómű is beállításra került, így nem ugrál a kátyúk után jobbra-balra a hátulja

Hazahozatal óta az a napi kocsim, kabrió végre garázsba került. Kicsit fora volt, hogy a gázpedál szorult. Nem vészesen, de néha jobban, néha kevésbé. Reggelente jobban, nap végén kevésbé, de az tuti, hogy egyre gyakrabban kellett visszahúzni lábbal a pedált. No, ennek fele se tréfa, itt bowden csere lesz, mivel a karbinál kézzel szabadon lehetett mozgatni. Aztán volt egy megérzésem, hogy mi van, ha a pedál tengelyét kell csak befüfükélni védénegyvennel, meg bekenni némi zsírral. Nosza, le is bontottam az egész hóbelebancot ott elöl, majd megláttam, hogy itt bizony nem lesz elég a zsírzás.

Miután konstatáltam, hogy itt gond lesz, ha ezt tákolgatom, fogtam, kibontottam az egészet, és előtúrtam az arhívumból azt a kadmiumozott gázpedált, amit még a 2007-es nyári találkozón Geo, és pár többi kedves klubtag fizetett ki KG-nak, hogy haza tudjak menni (ugyanis JRB-n eltört anno a pedál ). Nos, a művelet hamar megvolt, úgy, hogy közben kiporszívóztam azt a részt rendesen, mert tele volt üvegszilánkkal. Minden bizonnyal az első szélvédő nyomai lehetnek. Amikor megvettem a kocsit, mondták, hogy volt egy ilyen csere. Szerintem évekkel később is fogok még szilánkokat találni a gyári szélvédőből . Érdekesség: találtam egy szivargyújtó-betétet a pedál alatt. Látszik rajta, hogy kapott az élettől, mert kicsit fura alakja volt. 

Ha már le volt bontva a középkonzol, kapott egy utólagos hangolást a kézifékkar is, kicsit fent fogott.

A kormánynak volt némi holtjátéka, amire én korábban nem emlékeztem, így gyorsan ellenőriztem az alsó, kormányműre csatlakozó csuklón lévő csavart. Nem is volt hiába, utána kellett húzni. Minden bizonnyal a futóműállítás után a kormányt így tették egyenesbe. Ennél nagyobb baj ne legyen, de azért eléggé szomorú is, hogy ezt nekem kellett megtenni.
 

Reggel a bontóban vadásztam egy szép olajsapkát, mert a hegesztegett sapka nem volt az igazi. 500 Ft-ból megoldódott ez a probléma. Mondjuk olajteknő-tömítés cseréje már nem nagyon várathat magára, szivárog ott az olaj. Ami azt jelenti, hogy gyorsan be kell hergelnem a hőmérséklet jeladót a bontott teknőbe, amit majd le kell passzolnom alakinek, aki elintézi rá a homokszórást, szinterezést (bízom benne, hogy Gyula ismét a segítségemre lesz).

Kell majd még a közeljövőben egy kipufogócsere is, ugyanis a dob lemeze teljesen el van vékonyodva, teli van apró lukakkal, és ez a hangján is észrevehető.

Sebaj. Ennél nagyobb baja ne legyen.

Ha minden jól megy, két évig megint faljuk a kilométereket. 

Most például a Dombóvári talira megyünk

Update: a kézifék utánállítás olyan sikeres lett, hogy kicsit folyamatosan fogott. Reggel a melóhelyen orvosoltam a problémát. Illetve a gázpedál is magasan van, kicsit majd vissza kell engedni a bowdenen, mert így egy esetleges padlózásnál el fogja tépni a bowdent.

Tegnap az autó vizsgaképes állapotba került. Perzse, ez is okozott nem várt, és nem is kellemes meglepetéseket.

Kezdjük az elején: lett gumiharang. Tavalyi KGST talikor szakadt el az előző, azóta egy 4T Trabié van rajta, ami jóval rövidebb a kelleténél. Gyula, Marczin Robi segítettek a nyomozásban, de jó ideje nem sikerült előrelépni a dologgal: nem tudni, milyen autóéval kompatibilis ez a gumiharang. A sűk beépítési kerezstmetszet miatt bármelyik autóé nem jó rá.
Aztán, Gyula jelzett, hogy nagy eséllyel lesz rá harang, a gyártótól közvetve tudnak hozni Lengyelországból. Persze, ez túl egyszerű lett volna: félreértésből a megrendelt x mennyiségű harang helyett x mennyiségű gömbcsukló szett érkezett. Végül sikerült kitaposni belőlük, melyik típusé jó rá.
Én már nem hiszek el semmit, így elmentem egy haveromhoz megnézni az ő autóját, hogy tényleg olyan-e a féltengely belső harang, mint ami kell nekem. És tényleg! Alig akartam elhinni! Másnap Bárditól 1500-ért sikerült beszerezni egy ugyanolyan utángyártott gumiharangot, mit ami a szettben volt anno. Este be is szereltem: és tényleg jó! Gyorsan felhvítam Robit, értesítettem, hogy jó lett, vehet ő is. Akár nagyobb tétellel is, ha jó áron van, ez tuti jó lesz.

Próbakör, és minden szuperál, nem szórja a zsírt, nem hullik szét, nem csörög, jeeee!

Az autó vizsgaképes lett végre. Gondoltam, visszaállok a garázsba vele. Persze ez nem sikerült, miért is sikerült volna? Az önindító kábé 1,5 hónapja egyre halkabb lett. Amolyan kulcsos indító hangja volt, még tetszett is. Mondom, végre bekoptak a perselyek, vagy mi. Persze, sejtettem, hogy előbb-utóbb felújítás kell neki, de nem gondoltam volna, hogy most... Az indító krahácsolt, érezni lehetett, hogy a fogaskoszorúval nincs most olyan baráti viszonyban, meg úgy általában... szorult, megállt néha... 
Na, mondom fasza. Én holnap átadom műszakira, ha törik, ha szakad . Így leemeltem a polcról azt az indítót, amit anno kaptam a kocsihoz. Elvileg akkor egy bontottat tettek be, a rosszat felújították. Így egy felújított került be. Kipróbáltam gyorsan a földön, működött, így negatív saru le, hát kocsi alá be, és lecsavaroz régi... vagyis csavarozna... ha volna csavar. A 3+2 csavar közül csak kettő maradt benn: az egyik hátsó pajzsnál épphogy, a másik az első pajzsnál. De az is úgy, hogy az öndindító fülét szorosan tartotta, csak erről a fülről az önindító leszakadt... Szuper. Agyaltam, hogy pótlom a csavarokat, és akkor két csavar lesz csak az első pajzsban, de inkább nem szaroztam. Kicseréltem a másikkal, mert amilyen pechem van, tuti tél közepén, a hóban döglött volna meg .

Ahhoz képest, hogy évek óta nem csináltam ilyet, nagyon gyorsan megvoltam a cserével, az új indító vidáman dolgozott. Az akkut feltettem töltőre, biztos ami biztos.

Végül, de nem utolsó sorban kiderítettem, mi adja bal oldalt azt a nyikorgó hangot, amikor a kocsi rugózik. Először a rugó körül sejtettema  hibát, majd láttam, a kocsi elejéhez közeli lengőkar-rögzítési pontnál van a bibi. Én hülye, egyszer ott emeltem a kocsit, és a kis lemez ráhajlott a lengőkarra. A két fém csiszolódásának köszönhetően volt a hang. Megigazítottam, és mindezek után nyugovóra tértem, mert már éjszaka volt.

Ez is készen, végre .

Az autóval történtek az elmúlt bejegyzés óta:

- Egy hete kölcsönadtam a kocsit a Rozsdakupac Teamnek egy forgatáshoz.
- Folytattam a műszakira való felkészítést

Rozsdakupac, röviden: Kikerült a facebook oldalukra, hogy egy forgatáshoz keresnek keleti blokkos autót, ami nem csúcsszuper állapotban van, hanem meglátszódnak rajta a használat jelei. A lényeg, hogy legyen rajta műszaki vizsga, nomeg azért menjen is. Rögtön jeleztem Bincinek, hogy az én autómat vihetik nyugodtan, még rozsda is van rajta . Bár a forgatáson nem tudtam ott lenni a meló miatt, de megbíztom a srácokban teljes mértékben, így odaadtam nekik a frogalmit + kulcsot, vigyék el nyugodtan.

Így is lett, melóhelyre eljöttek érte, és vitték is. Egyelőre csak werkfotó van a kocsi celebbé-válásáról, a videót majd később láthatjuk.

Mai nap pedig nekiálltam a két égető, megoldanivaló probléma közül annak, aminek a legkevésbé sem akartam... Valahogy nehezn vitt rá a lélek, hogy megvágjam a kocsim :(. De muszáj volt, és szerencsére jobbul sült el, mint amire számítottam!

Még a JRB-ről megmaradt egy jobbos sárvédő, amit azért vágtam le anno, hogy nehogymár kárba vesszen a frissen felrakott sárvédő. Kicsit bánom mellesleg, hogy a jobbost anno nem szedtem le, de sebaj. Méregettem-nézegettem a kocsin fennlévő részt, majd nekiugrottam a sikítóval. A lehető legkisebb részt terveztem a kocsiról levágni, hogy minél kevesebb részt kelljen újrafényezni. Elvégre a nagy lakatolás ideje még nem jött el . Lekerült a rohadt elemrész, és láss csodát: alatta a doblemez pereme alig volt elrohadva! Sőt, gyakorlatilag csak egyetlenegy részen volt picit átlukadva, a többi szinte makulátlan! Pedig kevés helyen látszódott rajta a becsorgó üregvédő. Gyorsan leápoltuk ezt a részt, majd méretre szabott ívet szépen behajtogattam a helyére (no persze, előtte párszor rá kellett próbálni). Mivel előtte lecsiszoltam alaposan mind a kettőt, mikor úgy láttam, hogy a lehető legjobb helyzetben áll, két helyen megpöttyöztem, majd ahogy kell, átellenesen haladva szépen felrögzítettem. Közben kalapálgattam-igazgattam, ahogy kell.

Utána szépen lecsiszoltam, megint kalapáltam, megint pontoztam, megint csiszoltam, majd a végeztem. Viszonylag gyorsan sikerült . Én meg vagyok vele elégedve . Holnap belülről megkapja a varrat-tömítőt, a hét folyamán meg gittelődik-festődik.

Mivel nem sikerült továbbra sem beszerezni a gumiharangot a gömbcsuklóhoz, így nagyon agyalok rajta, hogy visszakerül jobb oldalra a hardy-menesztő. Átmenetileg, akár, csak legyen valami. Mert ez nem egészséges, hogy kiszórja a résen a maradék zsírt mindig, illetve beengedi a port. Így mahar ki fog nyíródni sajna.

Ezek történtek velünk mostanában

Műszaki meg 30-án lejár... Bele kellene húzni, csak nem állok jól szabadidőel :(

Fúúúúúúú, blog a Polskiról, Úristen KeMa, mit csinálsz, te még polszkizol, azt hittük már, hogy feladtad, és eladod, és belőle veszel egy új tetőre való cippzárt a Peura, és....

Szóval, a hétvége Polski-szereléssel telt el. Mérsékelt fotóval, ezt nézzétek el nekünk, mivel most ténylegesen a munkával próbáltuk magunkat elfoglalni. Gyakorlatilag össze is jött, ma (vasárnap) például csak ebédre hagytuk abba.

Nos, az autónak folyó hó 30-án lejár a műszaki vizsgája. Két évvel ezelőtt annyira nem paráztam rá, mint most, de ennek megvan az oka: az autóba majdnem 40 ezer kilométer került ezen időszak alatt, munkába járós autó volt, mely meg is látszik rajta - mind kívül, mind pedig belül. A karosszériának sajnos több ponton is van baja. A bal első sérülése elenyésző: csupán a fényszóró beállítása nem az igazi, el kell majd vele szórakázni, mire jó lesz, az biztos. Bal hátul van egy kisebb rohadásnak látszó, amúgy nagy rohadás az íven. Jobb hátul viszont az ív teljesen hiányos, már már alig van valami rajta, ami egyben van. Tanakodtam, osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy most nem fogom az autót kilakatoltatni még. Erre sajnos most nincs sem keretem, sem pedig kedvem. Az autóra szükség van, mind anyagilag, mind pedig ésszerűség szempontjából is: télen mégsem járhatok egy hiányos tetejű kabrióval. Gyorssegély témája: Nikiről lebontott, jobb hátsó sárvédőről levágom csak az ívet, és azt kicserélem. Doblemezen ha kell, foltozok, aztán kap kittet, meg néminemű kikevert egy komponensű festéket. Most legyen jó 2 évig, ez a cél.
A gumik állapotát ugye nem kell külön elmondanom, aki ismer, és látta, az tudja jól, hogy az autót két-három hónapig teljes felelőtlenség jegyében hajtottam, csodával határos mód, hogy nem történt sem nekem, sem pedig másnak baja egy balesetből: a kormánymű összeszerelés után basztam elvinni futóműveshez, lustaságból, mnomeg "mindig kell a kocsi" okokra hivatkozva. Természetesen ez teljesen átlátszó dolog, reggel odavihette volna, munka után meg mehettem volna érte... Sebaj, én voltam a fasz, a jó kis Pirelli Pnemtudomhányszázasokról a futófelület úgy teljes egészében eltűnt. Aztán felcseréltem az első és hátsó kerekeket, így ugyanez majdnem eljátszódott a másik kettővel is. Mese nincs -nomeg pénz se- az alufelni lekerül a kocsiról, átmeneti időre.
A jobb hátsó csapágy roppanógyűrűjét azóta sem sikerült megroppantani, továbbá azóta is esélytelen, hogy gumiharangot be tudjak szerezni, így a terv, hogy a kocsi jobb hátuljába visszakerül egy használt roppanógyűrű, illetve a hardy-menesztő páros is. Úgy azért mégsem viszem vizsgára, hogy szórja a zsír, illetve szar alkatrészekkel még egyszer nem fogom összerakni.

Ezekkel a nekifutásokkal indítottuk a szombati napot. Kerékcsere: a régi, korábban szépen szürkére festett, két hibátlan Kormoran, és a két fostos, de még nem kopásjelzőn futó Trayal került elő a garázs mélyéről. Előre a Kormoranok, hátulra a Trayalok. Ha már leszedtem a kerekeket elöl, a függőcsapszeg zsírzását is nyélbe ütöttem. Ment bele szépen, és a minimális kottyanás teljesen eltűnt, felváltotta a szép siklás. Bár a kormány eddig is könnyen tekerhető volt, most legalább nem rágja szét magát minden fordításkor.
Hátulra is feltettem a gumikat, nagy örömömre, amikor a balosba elkezdtem fújni a levegőt, szépen lehetett hallani a szuszogást. Ahogy megnéztem közelről, rögtön eszembe jutott, hogy anno miért tettem le ezeket a kerekeket. Az egyiknek a szelepnél szépen szét van menve a belsője. Ezzel zártuk a napot, mert amúgy is későn kezdtünk neki a munkálatoknak.

Mai nap 9-kor kelés, majd 10 körül már az autó körül forogtunk. Apumnak még segítettem kicsit a Honda robogóján blokk ki-beszerelésben, majd folytatódott a Polski. Bal hátsó kerék le, autó alá bedob, emelővel ráemel. Mindkét oldalt megcsináltam, a gumi máris leemelhető állapotba került. Bejelöltem az eredeti pozícióját, majd szépen leszedtem a felniről a gumit. A belső egyből a kukába, s míg átadtam Julinak a felnit egy kis drótkefézésre, és Korantos kezelésre, előkerestem szépen a Gyulától visszakapott belsőt. Száradás után szépen visszatettem, hintőporral, kutyafaszával, ahogy kell, majd eredeti jelölés szerint, hogy lehetőleg minél közelebb legyen a korábbi centrírozáshoz, összetettem. Úgyis szerelő viszi műszakira, aki úgyis futóművet fog állítani, majd megkérem, centrírozza ki a kerekeket.

Mivel az autóban temérdek mocsok halmozódott fel, Julit rászabadíttotam a beltérre. Kiszedtem üléseket, rádiót, minden lomot, szépen kiporszívózott, lemosott mindent. Utána kiszedtük a hátsó szélvédőt. Anno, amikor betettem, elmaradt a rozsdafotlok kezelése, lelkiismeretfurdalásom is volt miatta, így most ezt pótoltuk. Eredeti tervem viszont az volt, hogy kirángatom a 'csába a tetőkárpitot. Ha már a fórumon úgyis szóbajött, hogy a hőtükrös polifoam milyen jól bevált egyeseknek, így én is beruházok majd rá. Utána persze agyalás, hogy mi megy majd rá, de addig is, legalább nem lesz a kocsi poros már csak attól, hogy hullik a szar abból a szarból. Ezt meg szépen megfogalmaztam. Ha már ott voltam, az autórádió kábeleit is megszépítettem, illetve a kesztyűtartót is átszabtam: eredeti tervemet megvalósítottam, néminemű fűrészelés után a rádió bekerült a kesztyűtartóba -aki nem emlékezne, tutiszuper SAL, nem leszedhető előlappal. A rádió eredeti helyére egy BMW-ből származó, órás aprótartó került. Eléggé pofás lett, a kesztyűtartóban meg könnyen eldugható a rádió. Kiszedtem az egykori CB összes sallangját, az antenna-tartóval együtt, előre nem látható ideig nem fogok cb-zni. S bár a vonóhorogról letettem, még az is lehet, hogy rámjön az ötperc, és beteszem mégis a horgot. Húknyúz?

Leszedtük a géptetőről az UB-s reklámot. Egy idióta vagyok, cserébe viszont többet nem teszek a bódéra matricát ideiglenes céllal. Csomagtartó is kiürült, kiporszívózódott, a homlokfal alsó részén, belülről kapott drótkefés-korantos kezelést. 

Gabennal bizniszeltem GTI bőrüléseket, amiket a kabrióba / Juli kocsijába terveztünk betenni, így természetesen a kispolskiba került, ha már polski sín volt rajta. Állat, bejön, de érződik rajta, hogy nem oda való, ráadásul hátra sem lehet beülni miatta, így esélyes, hogy nem marad benn.

Futóművel végül nem foglalkoztunk, de így is rendkívül elfáradtunk ebben a napban. Alkatrészbeszerzés folyamatban (most például festéket kell kevertetnem, meg kittet, flex korongot kell bevásárolnom), szóval végül is örülök, hogy amit lehetett, megtettem ma. Amíg nincs meg a szükséges alkatrész a futóműhöz (gumiharang), addig kabrurátor-szét-összerakás-behangolás várható, illetve szerintem beszerelem Jámbor Lacitól vásárolt vezérműláncot, és tavalyi tombolán nyert Corteco főtengely-szimeringet.

Még az is lehet, hogy az itthon levő olajteknőbe bekerül egy csavaranya, és leszintereződik, hogy legyen olajhőmérőm A tömítést cserélni kellene mindenképp, tehát beleférne.

Julinak ezer köszönet az egész hétvégi segítségért, nélküle nagyon nem haladtam volna ennyit! Illetve, a rendrakás sem lett volna igazi rendrakás

A tavaszi találkozón egyre furcsább hangja lett a kocsinak, főleg gázadáskor. Kőszegen volt lehetőségem kiugrani a kocsiból, meglesni a zaj forrását. A kipufogó csöve, ami a dob oldalából jön ki elvált  dobtól. Mondom, sebaj, majd otthon felhegesztem, mondván, gyári dob megér még ennyit.

Ezt kicsit nehezítette, hogy szombat este egy kanyarban elrepült a kis csövecske az úton valamerre. Így kicsit sportos hanggal vettük az irányt haza.

Juliéktól hazafelé már nagyon brutális volt a hangja, kiderült, a hátsó henger csöve is leszakadt a dobról. Szuper. Otthon előkerestem a régi dobjaimat, persze egyiken sem vlt már meg az a csonk, amit erre kellett volna felhegeszteni.

Bementem autósboltba, 6 ezer a legótvarabb utángyártott új kipu. A régi fajtából, mert most vettem hozzá tartókonzolt, értelemszerűen ilyet szeretnék.

Nos, rohadtul nincs kedvem már ilyenek után rohanni, hátha találok valahol olcsón jót. Szerencsére JRB előző motorján még fenn volt a kipufogó, amit gyorsan le is szedtem tartóstul, majd felhajítottam a kocsira. Hát, a leszakadt kipunál szebb hangja van, de érződik rajta, hogy nem gyári.

Remek. Az ülés rugói folyamatosan törnek alattam, már lusta is vagyok pótolni őket... A hátsó csapágy roppantóját persze továbbra sem lehet megroppantani, gumiharangot szintén nem találok, és a motomaxosok sem válaszolnak a leveleimre, szóval kezdek kicsit morcos lenni, és berágni erre a fosra.

Motort szét kéne szedni, fossa az olajat valahol, amit egyelőre még nem találtam meg. Hátsó szimering új, elsőnél meg nem egyértelmű. Minden esetre Gedeontól lett egy garniturha régi, jó minőségűnek tűnő vezérmű-láncszettem, majd feldobom rá, meg állítok szelephézagot. Remélem visszatér az erő a kocsiba. Karbit is be kellene lőni, mert fogyaszt az autó rendesen, cserébe viszont alig megy. Mondjuk most piszkáltam a co csavart, de nem tudom, hogy jobb lett-e? Szebben jár, az tény, de valószínű, hogy a karbit szét kellene szedni. Viszont nagyon nincs hozzá kedvem...

És a futóművesnél sem voltam még...

A képeken azt akartam megmutatni, hogy az utángyártott, és a gyári kipufogó belsejében milyen különbségek vannak.

A hosszú hétvégén majdnem sikerült pontot tenni a lengőkar-sztori végére.

Majdnem, ugyanis vannak még befejezetlen, elvarratlan szálak. Szombaton OT expo, vasárnap nekigrottunk, de mivel hétfőn délelőtt fotózás egy magazinnak... így csak délután sikerült folytatni a műveletet. Jó macerás munkával felbakoltuk a polskit hátul. Azért volt macerás munka, mert az emelőbakok óriásiak, valami teherautóé lehet, az emelőm meg nem tudja ennyire megemelni a kocsit elsőre.

Sebaj, kocsi magasban, én szépen befeküdtem alá, leszedtem a két lengőkart, és ha már ott voltam, a tankot is. Hát, mit ne mondja, eléggé odavolt mind a kettő (három) cucc. A balos lengőkar -ami miatt az egésznek neki kellett ugrani- na az tényleg szét volt rohadva. Az egyik szilentnél bele is ragadt rendesen, így rángatni kellett a kiszedéshez. No, rángatás közben gyakorlatilag mint egy darab papírt, úgy sikerült hajlítgatni. Hihetetlen...

Alul sikerült találni pár rozsdafoltot, amit gyorsan le is ápoltam, majd kapott vékony rétegben alvázvédőt. Sejtettem, hogy az egész nem lesz meg valami hamar, így nem is szenvedtem az összerakással. Míg én alul szöszmöszöltem, Juli az új, gyári alapozótól megpucolt tankot vette kezelésbe: új alapozás, majd festés. A színt végül én adtam meg neki -tankhoz illően stílszerűen zöld lett.
Szóval ott tartottam, hogy tudtam, hogy ez nem egynapos program, így berakosgattuk az új lengőkart, felfogattam a csavarokkal érintőre, meg a gátlót is bekötöttem, aztán itt nyugovóra tértünk.

Másnap délután folytattuk ott, ahol abbahagytuk: bekerültek a sallangok először a balos, majd a jobbos kerékhez. Ez utóbbi annyi extrával járt, hogy kerékagy-csapágyat kellett cserélni. Miután egy korábban bontott kerékahyból kiszedtem a csapágyakat, és minden nyalánkságot, Juli szépen letakarította kívül-belül. Ezután feldobtam a garázsban rendszeresített villanyrezsóra. Kívülről még rásegítettem gázégővel. Ezután viszonylag egyszerűen bement a helyére a mélyhűtőből frissen kiszedett csapágyfelek. Bőséges zsír, majd az új szimeringek, majd az egész be a helyére.

Na, a csavar meghúzása nem volt egyszerű... Egész pontosan a roppanógyűrű: nem akart roppanni. Tiszta ideg voltam, pár szerszámot sikerült is eltörnöm, de meghúzni, vagyis megroppantani nem sikerült. Végül itt feladtam.

Ma folytattuk a szerelést. Beszereltem a tankot, melyre felkerült egy bontott jeladó. Sajnos az előző már nagyon odavolt: a csőcsonkok eléggé félelmetesen elvékonyodtak. A rossz hír, hogy a másik jeladónak hiányzik az aljáról a szűrőő. Próbáltam ám átszerelni a másikról, de nem jött össze. Oda jutottam, hogy végül elveimmel ellentétesen bekerült egy plusz szűrő, az előírásokkal ellentétben nem a nyomó-, hanem a szívóágba. Viszont az nem gagyi: még a Justyból maradt meg, vadi új volt. Derékszögű csatlakozással, pont ideális a polski motorterébe

Felkerültek az új munkahengerek hátulra, a Gyulától szerzett fékcsövek, és gyakorlatilag minden, ami kellhet. Bekerültek a fékbetétek is, majd az egész kocsi lekerült téglákra, meg rossz kerekekre. Csövet megnyit, Juli meg szépen kipumpálta több részletben előbb a régi fékfolyadékot, majd a levegőt a rendszerből. Eléggé paráztam az első fékmunkahengerek megnyitásakor, de szerencsére nem volt gond: simán kinyitottam, majd utána gond nélkül elzártam -többször is. Utána többször is ellenőriztem, szerencsére nem szivárgott. Persze, ez is akkor, amikor vettem tartalék munkahengereket . No, nem panaszkodom, ennek csak örülök.

Renkívül jó érzés, amikor szép színű folyadék jön ki a légtelenítő csavarból

Előre is bekerültek az új fékbetétek. Ég és Föld a különbség az új, és az eddigi bennlévő LPR-ek közt. Ez utóbbinak az önbeállóit kézzel is tudom gyakorlatilag mozgatni. Miután minden a helyére került, még egy utolsót próbálkoztunk a roppanógyűrű roppantásán, majd miután ez nem jött össze, a "f@szomkivanezzelaszarhadéklengyeltarkónbaszottkankósrezignáltkurvaanyjánakgennybeszáradtfosivóatkájával" felkiáltással összeraktam így, ahogy van. Ha beszarik, én leszarom, nem érdekel, de elegem van. És akkor arról még nem is nyilatkoztam, hogy jobb oldalra még mindig nem sikerült vadásznom porvédő gumit a gömbcsuklóra, így továbbra is a Trabié van fenn, ami rövidebb 3 millivel. Jól telenyomtam zsírral, a java úgyis kicsapódik belőle az első próbakör alkalmával.

Miután minden a helyre került, letettük a kocsit a lábára. Levettem a töltőt az akkuról, feltöltöttem a tankot kannából, majd egy kevés köszörülés után beindítottam. Igaz, hogy szar hangja van a kocsinak, de nagyon örültem ennek a hangnak. Kertből kiáll, próbakör, pár satuzás, kormány rángatás menet közben, majd vissza a kertbe. Aláfekvés, lengőkar csavarjainak véleges lehúzása. 

Próbaképpen elmentünk Pilisvörösvárra tankolni. Sajnos a fékek befognak, és bár agyontaposgattam, sajnos nem sikerült teljesen megoldani a dolgot: bár hazaérve nem volt már olyan forró a fék, itt valami nem stimmel sajnos. Viszont szétszedni nem fogom még egyszer, az biztos. Holnap még melóba menet megtaposom párszor, ahogy kell, aztán kiderül. Remélem megoldódik a dolog.

Julinak hatalmas köszönet a segítségért, már az nagyon jó volt, hogy nem kellett a kocsi alól rendszeresen kimászkálnom a szerszámokért .

Szokatlan még a kék alkatrész a kocsi alatt: mindig azt hiszem, hogy rámentem valami kék dologra, például a fékfolyadék flakonjára, vagy ilyesmi

Remélem a fékdolog megoldódik a találkozóig. A rossz hír, hogy nagyon sok rozsda került elő... Többek között a hátsó belső doblemez, és hasonlók... Félek, mi lesz itt, ha leszerelem a sárvédőket, küszöböt...

A peuról pedig majd blogolunk nemsokára

Precíz nekifutással, garázsos tákolással vegyítve a végén.

Nekem jó lesz

Még télvíz idején bartereztem Bazzal egy pár vadiúj lengőkart a polskihoz. Akkor már erőteljesen szét volt rohadva a gyári, és túlaesett egy-két meghegesztgetésen is időközben - legutoljára a futóverseny előtt hegesztettem, de már nem volt gyakorlatilag mihez ívet húzni.... És a rugó sem úgy állt már benne, ahogy kéne- így nem volt mit tenni, a cserét nem lehet tovább húzni.

Ha már csere, akkor természetesen meg is kell erősíteni. Mivel én lusta ember vagyok, ezt nem zavartam le akkor, főleg, hogy idő közben hideg is volt odakinn, így nemrégiben álltam neki.

Az új lengőkarokat egy tábla 3-as (4es?) lemezzel átvittem jóbarátomhoz, aki rendelkezik mindenféle hegesztővel, meg a megfelelő tudással a projekt végrehajtásához. Megmutattam neki, hogy hova, hogyan kéne felheggölni, lánggal alakra formálni az adott lemezt, hogy szépen elbírja a kemény gátlótól jövő terhelést. Ezt meg is csinálta, és bár a végeredmény ijesztően mutat, teljesen tökéletes lett.

Gondoltam, szépen lecsiszolom, lefestem, és mehet be. Na ez nem így lett. Ilyen idióta alakzatot csiszolgasson az, akinek 6 anyja van 7 városból, szóval Gyula segítségével potom összegért lehomokszórózódtak. Gyula felajánlotta a szintereztetés elintézését is, de én spúr vagyok, így amelett döntöttem, hogy majd én jól megoldom azt, nem kell ide semmiféle szinterezés. Ecset, alapozó, fedőfesték, mind-mind van otthon, mi lehet a gond?

Na igen... Azzal nem számoltam, hogy hála a hülye alaknak, olyan lehetetlen rések vannak ezen, ahová szinte lehetetlen ecsettel beférkőzni. Nem baj, én nem vagyok hülye -gondoltam-, és a becsületem is nagyobb annál, hogy visszavigyem, hogy mégis kéne a szinter, meg akkor már legyen még egy homokolás: vettem kifestőhöz való kis ecseteket, és kábé pár óra alatt -természetesen a melóhelyemen- áthidaltam eme nagy problémát. Nagyon büszke voltam magamra

Utóbbi két nap azzal telt, hogy felvigyem rá a szép kék színű magasfényű festéket, amit még az előző pókomhoz vettem, hogy a fenyőzöld festékkel összekeverve megkapom azt a színt, amit amúgy 5 ezerért kevertek volna ki (különben sikerült is ).

Na, ezt a festéket most végre úgy fest, sikerül elhasználnom. Igaz, a szavatossága nem az igazi :S. Már a második réteget vittem fel (nem fogsz nekem itt elrohadni, te kcsg ). Nem is ett csúnya, leszámítva, hogy ecsettel lett fújva. Kocsi alatt meg amúgysem látszik nagyon. Funkcióját lássa el, az a lényeg (illetve fogyjon el a festék végre )

Ha minden jól alakul, a hosszú hétvégén sikerül is összehozni ezt a projektet, bár a tankkal sem ártana ugyanezt a festegetős mizériát eljátszani.

Eredetileg úgy terveztem, hogy majd a sikeres hátsó lengőkar csere alkalmával kerülnek fel a nyárigumik, de végül nem így lett. Haver kicsit lassan csinálja a lengőkar erősítést, sürgetni annyira nem szeretném, így feltettem a gumikat, mielőtt a télig elkopnak még a melegebb idő miatt.

Gyors szemrevételezéssel megállapítottam, hogy a jobb hátsó téligumi pótkeréknek még elmegy kategóra, a bal hátsó meg szintén pótkeréknek való. Tehát az idei telet majd két téligumi vadászattal kell kezdenem.

Az alufelniken most Pirelli gumik vannak, végre négy egyforma. A kerék nagyon kívánja a lötyifejű csvarokat, úgy fest, ezt már nem tudom tovább húzni sajna (eléggé érződik a kerék meghúzásakor, hogy nem központos a dolog). Bár tavaly gond nélkl használtam így, idén nem szeretném megint eljátszani ezt.

A balos lengőkar már megint szétszakadt a gátlónál. Ismét visszaheftöltem, talán hétő-kedd magasságában már kerülhet bele az új, viszont a kocsit addig nem tudom letenni. Szóval most lett megint tákizás. 

Továbbá a lengőkar-felütköző gumibabákat (hóember) kicseréltem, az ültetés miatt többek által javasolt első ütköző gumikra. 

És kiszórtam a sok szemetet ami télen összegyűlt. A napokban kap majd egy alaposabb takarítást. És lassan elkezdem beszerezni az új karosszéria-elemeket a felújításhoz.

Holnap reggel rajtol a Velencei tókör, ahol pár klubtárs, az Ultrabalatonra való felkészülés jegyében részt vesz. Őket fogom idén kísérni, a futók által már ismerős zenebonálással

Az elmúlt pár hét alatt szépen összeszedtem azokat az alkatrészeket, amik megértek a cserére a Polski futóművén. Nagyon sok volt belőle, tehát kellett hozzá az idő (főként a fizunapra volt szükség, egész pontosan a fizura)

Gyuláéknak hála sikerült beszerezni 6 gömbfejet - összekötőkkel, új segéd irányítókart, normális fékbetéteket, normális önbeállókkal, korábban benzintank, most műanyag-könyök, két felujított tengelycsonk. És ezek után még elmentem autósboltba fékfolyadékért, fékcsőért, hátsó kerékagycsapágyért, négy munkahengerért (egyet kell tuti cserélni, de biztos ami biztos, ha gond lenne légtelenítéskor... ), meg szelepfedél-tömítést, mert ideje szelephézagot állítani, két év és vagy 40 ezer kilométer után

A terv az volt, hogy kicserélem a kormányművet a felujítás után alig használt '79-esre, ami még Nikié volt, az összes kormányzáshoz szükséges, autón kívül lévő sallanggal együtt, tengelcsonkostul, fékbetétestül, hátul lengőkarcsere, csapágycsere, és fékfelújítás, természetesen komplett fékfolyadék cserével.

Nos, természetesen ez nem így lett. Szombaton kicsit későn kezdtem neki a munkáknak (11 óra körül), természetesen másfél órába tellett, mire a Subarut olyan állapotra hoztam, hogy egy esetleges szabad ég alatt maradáskor ne ártson meg neki az eső. Nem volt egyszerű, mert a szélvédő törött volt, és kedvem sem volt visszafűzni a kédergumit a helyére, így csak barna cellux-szal ragasztottam vissza mondván, egy-két napig jó lesz).

A kocsit kitoltam (temrészetesen egyedül), a poslkival beálltam, majd neki is álltam. A gömbfej-kinyomó segítségével pillanatok alatt lenn volt, aminek lenn kellett lennie, szerencsére a kormánymű és a segédirányító sem igényelt nagyon csavarlazát.
A leszerelt kormánymű eléggé könnyen járt, mindenféle akadás nélkül. Nem volt neki nagy holtjátéka, sőt, ha jól emlékszem, szinte semmi, de feltételezem, a pittman tengelynek azért nem ártana útánahúzni, és olajjal feltölteni. Ezt persze nem akartam megoldani így, egyedül (a kormánymű az, amit szívesen szétszedek, de ha én rakom össze, azt autóba már nem tenném be ), szóval előkerestem a Nikiből kibontott, már fentebb is említett 1979-es, nem Fiat feliratosat. Mivel kicsit olajos volt kívülről, gondoltam, ellenőrzöm az oaljszintet. Természetesen ezt nem az ellenőrző nyíláson keresztül végzi egy hozzám hasonló szaki, hanem leveszi a fedelet. Azt már biztos, hogy most a megfelelő szintű benne az olaj, a felesleges szépen szétfolyt a munkaasztalon. De jó tudni, hogy a szimering jól zár (ami mellesleg megegyezik az S51-es Simson lánckihajtás szimeringjével ). Ezt onnan tudom, mert abból a készletből került bele anno. Fura volt, hogy a kiszerelt kormánymű tengelyét középen nehezen lehet átforgatni, szélén meg könnyen megy, de Gyula megnyugtatott, hogy az ő felujítottjai is így viselkednek.

A jobbos tengelycsonkhoz elérkezve jött az első probléma. Felhívtam haverom, hogy ugyan készen van-e a lengőkar, mert addig nem kezdek neki a féknek, míg nincs itt az összes alkatrész a hátuljához. Sajnos még nem volt kész, így gyors döntést hoztam: kicserélem a tengelycsonkot, visszarakom a régi féket, ha pedig megvan az új lengőkar, akkor cserélem ki elöl újra.

Namost, a jobbos tengelycsonknál a gömbfej-kinyomó megadta magát. Nem tettem rendesen a helyére, szépen el is tört. Sebaj, leszedem egyben az egészet, kormányösszekötőstül, elvégre az már nem kell. Fékmunkahengert összekötöttem egy dróttal, hogy véletlenül se ugorjon szét, csere, majd minden vissza a helyére. Kormányösszekötőt beállítottam olyan hosszúra kábé, mint amilyen a leszerelt volt, majd vissza az egész a helyére.


Kis pihi, ebéd, ilyesmi, majd jobb oldal. Ott a másik gond jött: a tengelycsonk alsó csavarja berohadt. De úgy rendesen. Csapkodtam egy ideig, de meguntam. Bejöttem, pihentem, majd Gyula szervízkönyves tanácsára elindultam, hogy beáztassam fékfolyadékba.

No, ebből az lett, hogy leszedtem az egész lengővillát úgy, ahogy volt, beáztattam a satuban fékfolyadékba, majd tíz percre rá kikalapáltam belőle a csavart. Az új tengelycsonkot már jól bezsírzott csavarokkal raktam össze.

Miután itt is a saccra állított kormányösszekötő került vissza, és minden a helyén volt, kocsi földre letéve-megrángatva, mindennek utánahúzva mentem egy próbakört.

Még szar beállításokkal is eszméletlen jó lett. Nem gondoltam volna, hogy ennyit számít. No, persze nem a tengelcsonkon múlik minden: két éve, műszaki előtt egy helyrepofozott került bele, de semmivel az égegyadt a világon nem lett könnyebb a kormányzás. Most nem akartam potyára menve próbálgatni, mi is a hiba oka: cseréltem mindent. Megérte.

Abban tuti voltam, hogy a kerekek szét tartanak, de annyira hulla voltam, hogy visszaálltam a garázsba, hogy holnap befejezem majd. Persze a laprugóban meghúztam a csavarokat: a próbakör alatt talán beálltak a helyükre .

Még nézegettem a szemerkélő esőben a Subarut, néztem a garázsban a pókot... Jó volt látni, hogy nem esőben ázik az, amire még megéri költeni. Ekkor született meg a döntés, amin felértem a szobámba, már mert is a hirdetés a hahura.

Másnap kicsit sokáig aludtam: Juli sms-e ébresztett, hogy lassan indulhatok érte, mert érkezik a busza Párizsból. Húúúú, volt rohanás, mert az összetartáson akartam még érzésre állítani kicsit, hogy azért mégse fogyjon el addig a gumim. Jól összehúztam, de olyan jól, hogy az utcából kifordulva, 50-ig gyorsítva a kerekek elkezdtek csikorogni, és pattogni az úton

Út szélén megint egy állítás, így jó lett, persze 90-nél, autóbusz előzésnél a betonfalas szakaszán a 11-esnek berángatott, csoda, hogy nem mentem be a busz kereke alá. Így szigorúan 80-al értem el jól elkésve Julihoz. Ott még húztam picit rajta, és a következő állításra már eléggé jó lett. De futóműveshez mindenképp el kell vinnem, akkor tuti jó lesz .

Jelenleg bal kanyarban tépi vissza egyenesbe a kormányt, jobbkanyarban meg úgymarad. Jobbos közlekedés esetén még poén is volna a körforgalom, így annyira nem .

Talán holnap, avagy csütörtökre meglesz, de még nem tudom, mikor lesz türelmem nekiállni. Jövő héten szerintem biztos.

Most már van garázs, az időjárás nem lehet akadály. De ugye még le kell kezelni, ahogy a tankot is... Nem lesz egyszerű

Minden esetre, aki hezitál egy kormánymű-kormányrendszer felujításon, annak csak azt tudom mondani: MEGÉRI!

Múltkor viandr-éknál hagytam a szerszámos ládámat. Így ma elmentem érte, mert bármikor szükség lehet rá.

Viszont, ha már megint elkocsikáztam hozzájuk, akkor kihasználtam az akna lehetőségét, Tomival gyorsan lerántottuk a tankot, kiszedtem a sebességmérő kihajtást, kipiszkáltam a beletört bowden-darabot -ugyanis beletört-, majd szépen visszaszereltem. Jobb híján egyelőre egy közönséges nagyműszerfalas bowden került bele vissza. 

Szerencsére működik. El se hiszem. 2 nap kivételével körülbelül egy évig nem volt sebességmérőm. Most nagyon ugrál, de legalább mér . Majd kicserélem a spirált egy jobbra.

A rossz hír viszont, hogy a tankom... hááát, bátorság 5 liternél többet tölteni bele, úgy szét van rohadva... A balos lengőkar meg persze megint el van repedve, nem bírta sokáig a hegesztés. Tehát, le kell pucolni az új tankot, le kell alapozni, rücsizni, alvázvédeni, majd mehet vissza a helyére.

Illetve a lengőkarból is itt volna az ideje az új felszerelésének. Egyelőre még agyalok, de valószínű, kap egy kis erősítést a gátló környékén, majd megy fel az is a helyére. Ha minden igaz, hamarosan lesznek új fék-alkatrészeim, illetve új csapágyak is, tehát a hátulja teljesen megújul. Alig várom

Február 19-én, vasárnap megyek a kocsihoz Juliéktól, bepakolok a jobb oldalon, majd megyek a balos ajtóhoz. Erre látom, a kilincs a földön hever, az ajtó meg szét van barmolva. Maga a zár zárt állapotban van... Nézem: ezt bizony feltörték. Na gyorsan irány a jobbos ajtóhoz, belesek a kocsiba: minden a helyén van. Igaz eléggé nagy a rendetlenség, de kapásból látom, hogy a rádió, a letakart cb, és a letakart mélyláda is érintetlen. Akkor mégis mi a fene van itt? Megzavarhatták őket? Fene tudja...

Gyors telefonálgatás, hogy mi a teendő ilyenkor... Bár a többség azt mondja, hogy felesleges kihívni a rendőrséget, én mégis megtettem. Inkább várakoztam a szemerkélő esőben Julival, hogy felvegyék a jegyzőkönyvet, és bekerüljek a statisztikába. Nem reménykedem abban, hogy megkerül az elkövető. Rendőrök kijönnek, felveszik az adatokat, szemrevételeznek, kérdik mennyi a kár... Hát, nagy hirtelenjében 5 ezret mondtam, nem volt lelkierőm elkezdeni számolgatni, pedig nyilvánvaló volt, hogy ennél azért jóval több keletkezett. Különben rendesek voltak, mondták, a Polski is autó, és ez pedig ugyanúgy bűntett, de mivel érték nem tűnt el a kocsiból, ezért csak rongálás Helyszínelő nem jött ki, ugyanis ilyen értékű kárnál nem jön ki.

Hazamentem, szomorkodtam, illetve igyekeztem folyamatosa olyan helyre állni, hogy a balos ajtóhoz ne lehessen odaférni. Körülbelül egy hét volt, mire sikerült rávennem magam, hogy kerítsek egy balos kilincset. Minden ismerősnek csak jobbosa volt épp kéznél. Anno Pocoktól vettem egy gyári garnitúra érintetlen krómnyelves vadiújat, de azt nem akartam még felszerelni. Bontóztam egyet, felujítottam a zárját (ha már azzal foglalkozom, ha épp nem fotózom), majd összeraktam. Amennyire lehetett, kiegyengettem a kilincs körül a karosszériát, de sajnos esélyes, hogy cserélni kell az ajtót. Vagy egy lakatos majd eljátszik vele, tudja fene. Minden esetre úgy hiányzott ez nekem, mint mókusnak az erdőtűz.

Aztán, Zolival (vazboy) egyeztettem, hozott nekem ócón távirányós riasztót, meg központi zárat. Múlt hét csütörtökön viandr-ékhoz elugrottam, és öccse, Tomi, illetve Juli segítségével beszereltük a szettet. Sok mindent terveztem, de azt nem, hogy központizáras lesz az autó. Annyit tudtam, hogy bicskakulcs nekem nagyon nem kell. Ezt sikerült is összehozni szerencsére. Most pitty-pitty a zár. Egyelőre csak kinti sziréna van, de Baz ötlete alapján hamarosan bekerül egy az utastérbe is. Nem is hülyeség: a vinnyogás olyan fejfájást okoz, hogy a tolvaj lehet nem bíbelődik majd a rádióval, esetleg a kocsi indításával, hanem hagyja a fenébe.
A gyári szetthez annyi eltérést eszközöltem, hogy a visszajelző ledet nem a műszerfalra tettem, mert egyrészt ott nincs már értelmes hely, másrészt a gyári led egyszerűen okádék tokban van. Juli hozott nekem szép foglalatot, meg piros ledet, nem is egyet. Ezt az ajtónak a zár-bütyke mellé telepítettük. Szerintem jól néz ki.
Az összes ajtó -köztük a motortér, és a csomagtér is- kapott érzékelőt, a sokk-szenzor is benn van, illetve kilátásban a belsőtér érzékelő is. Lehet, semmi értelme, de ha lúd, legyen kövér (eleve nem terveztem riasztót a kocsiba...).

Röviden ezek a történések. Lassan itt a jó idő végre, megyek a gumishoz, hogy a hátsó defektes kereket lecseréljem, felkerülnek végre oda is a Pirellik, és újra alukon fogunk gurulni.

Tervek a jövőt illetően: kormánymű és fékfelújítás, függőcsapszeg-csere (esélyes, hogy tengelycsonkostul, bár most agyalok egy csapágyasításon elöl), majd a cb antenna tartó helyére felkerül a vonóhorog, és május elején-közepén-végén műszaki vizsga. Előrehozzuk kicsit, hogy a nyáron már lehessen végre sátras utánfutóval támadni a nyári találkozóra, ha már egyszer azon is van érvényes műszaki

Hamarosan blog a Subaruról, és a Simsonról is. De lehet, hogy a Skifről is fogok, hogy kedvezzek kicsit az S betűs járműveknek is

Most kezdek igazán ráérezni erre az új blog-rendszerre. Mindig nehezen veszem rá magam a blogírásra mostanában, több okból is. Vagy nincs elég írnivaló, vagy nincs kedvem. Kis szeletekben meg macerás elmentegetni egyenként a részleteket, mert nem egy gépnél vagyok, pendrive-ot kell hurcibálni, a google doxra meg még nem szoktam rá. 
Viszont az új blog lehetővé teszi, hogy elmentegessem darabokban, és csak a végén publikáljam. Hát, ez tökjó

Szóval, ezzel a kellemes indítással kezdek bele az újabb átfogó blogba.

Minden előtt kezdem ott, hogy a fűtés tök jól szuperált. Mindaddig, míg el nem indultunk a téli találkozóra. Ugyanis a fűtést eddig nem volt lehetőségem tesztelni hosszútávon, országúton. Sajnos, hiába a tuningos venti, egyszerűen a lábnál fáztunk, amint azt a sebességet elértük, ami elegendő volt ahhoz, hogy az összes résen beáramoljon a levegő a műszerfalnál. No igen, a koccanás óta nem volt lelkierőm úgy kalapálgatni a kocsi elejét, hogy a fényszóró mögötti kis műanyag bili a helyére kerülhessen. Ezeket az apróságokat még meg kell oldani, utána remélem már korrekt lesz. Bár a tuti az volna, ha Prokeee-hoz el tudnék végre menni az állófűtés hiányzó részeit összegyűjteni.

Többen állították, hogy a legtutibb megoldás, ha télire felkerül egy olyan termosztátház, aminek a csapóajtaja be van hegesztve. Na, ez tévedés. Ez szar megoldás. Avagy én választottam rossz hőértékű gyertyát, de az egyszer biztos, hogy a testelektródák gyakorlatilag elfogytak a nem megfelelő hőmérséklet miatt. Szóval ilyesmivel nem kísérletezem .

Nem, nem a gyári fűtést kell rendbetennem, ez tévedés, ez nem igaz. Teljesen rendben van. Én az a fajta vagyok, aki nyári éjszakán is nyomja a fűtést a kocsiban, szóval ilyen kommenteket felesleges leírni. Aki mégis megteszi, az buzi.

Találkozó nagyon remek volt, nagyon élveztük! Nagyon nagy gratula a szervezéshez, szerintem remek programok voltak. És külön köszönöm, hogy Jani intézkedett nekünk meleg ételről, még úgy is, hogy mi vagy két órával később érkeztünk! Szállás csúcs, kaják isteniek, társaságot meg már nem is kell említeni, a szokásos talis formát sikerült hoznia mindenkinek. És kikapcsolódni is sikerült, mert végre tekintettel voltak azokra, akik pihenni jöttek

A leges legelső meglepetés, hogy mi a tosz van itt? Csomó poszt, ismeretlen garázstulajdonostól, satöbbi? Jaaaa, hogy lehet regisztrálni! Minden világss



A meglepetés erejével hatott a Bamako rajtnál, hogy egy sikeres indítózás után nem ment vissza az indítókar alaphelyzetbe. No igen, elszakadt a bowden. Szuper. Mindezt szombati napon...

No, gyorsan elszaladtam az első boltba, ahol nem kaptam természetesen. A másodikban sikerült beszerezni egyet, gyorsan vettem váltótartó bakot is. Gyárira, vagy megbízhatóra egyelőre sajna úgy fest nem tudok szert tenni. Beszéltem viandr-rel, hogy ráér-e, mert akkor kiszaladnék hozzá. Így is történt, korán odaértünk, aknába le, váltótartó kicserél (a kettő közül csak az egyik volt rossz, így csak egyet cseréltem, másik jó lesz tartaléknak). Legalábbis ez jó ötletnek tűnt. Nos, a tartalékot gyorsan be is kellett szerelni: sikerült úgy meghúzni a csavarját, hogy el is szakadt.

Az indítóbowden nagyon gyorsan kicserélődött, és ha már az aknában voltam, kinyomoztam, miért is nem megy a sebességmérő. A hiba oka: elszakadt a bowden alul. Szuper. Alig volt egy éves. Na, de olyenkor mit lehet tenni? Kiszedni a régit, bedugni az újat. a házba. Ennek viszont két akadálya van: az egyik, hogy elegant spirált nem könnyű külön szerezni. A másik, hogy én nagyokos nem piszkáltam ki a régi bowden beletört végét sajnos. Úgyhogy ez majd valamikor a tankcserekor fog bekövetkezni.

Vagy a hátsó futómű cseréjekor. Vagy fogalmam sincs, mikor. Egy éve nincs sebességmérőm, már nem hiányzik nagyon

Még kicsit állítottam a kulisszán, és így teljes a kép.

A Bamako, és az esti eseményekről majd később írok

Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzáfűzni. Az elmúlt egy évben annyi defektem volt, mint még soha...

Most a bal hátsó adta meg magát (vagyis még csütörtökön). Kicseréltem viszonylag hamar, majd pénteken pont a Népliget környékén jártam, hát beadtam a Gyuláék által ajánlott éjjel-nappali gumishoz (eleve 8-kor végeztem a dolgaimmal). Szerencsére a guminak nincs semmi baja, a belső adta meg magát. Cirka 2500-ból megvolt az egész művelet, és 5 perc alatt készen is voltunk.

Most már csak vissza kellene tenni a helyére.

Polskival a következő tennivalók vannak különben: váltótartó gumibak csere, órakihajtás-mókolás (már megint). Csak megint szabadidő, és garázs híján vagyok sajna. De ami késik, az nem pontos.

Illetve lett egy új rádióm is. Kiciócó, de legalább vadiój, Somogyi féle. SD kártya meg usb, mint az előző, talán ennek nem fog állandóan meghalni a hangerőszabályozója, és nem fog megbolondulni. (Az előző végtét ez okozta, magától felhangosodott állandóan, egyszer pedig annyira megijesztett, hogy félelmemben kirugdostam a helyéről, majd kivágtam az ablakon egy buszmegállóba).

Az egyetlen gond vele, hogy nem levehető az előlapja. Ez némineműleg lassítja a beszerelést, tehát valamit még ki kell találnom erre. De a terv már összeállt a fejemben, és meg is fogom valósítani természetesen

Akárhogy próbálok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, sajnos nem tudok szemet hunyni az eset felett: összetörtem a kocsit.

Ez a kisebbik probléma. A nagyobbik az, hogy Bazék kocsiját is sikerült összetörnöm.

Bár mióta Abadi Attila a nyáron letolt, hogy szarrákoptatom a kuplung-szerkezetet, és a kiemelőcsapágyat is, még mindig nem sikerült teljesen leszoknom arról, hogy kinyomott kuplunggal, és sebességbe tett kocsival álljak a lámpánál. Mentségemre legyen mondva, ekkor már zöldre váltott a lámpa, de a lábam sajna lecsúszott a pedálról... A kocsi meg Bazék Transporterének a hátuljába ugrott. Nekik egy lökös mínusz, nekem meg egy homlokfal és egy irányjelző-lámpabura csere kell majd. Ez van :(.

A nagy ijedtség ellenére másnap visszarángattam a homlokfalat úgy-ahogy, nemsokára melóhelyen még igazítok rajta. Nem tudom, mikor lesz pénzem helyrehozni. A terv a következő: visszarángatom, lealapozózom azon a részen, ahonnan leugrott a festék. Átmeneti megoldásként erre a felületre kap egy "matrica-bombát" a kocsi, mert az mostanában divatos, és a sokszínűsége eltakarja a folytonossági hibákat.
Távoli terv az az, hogy eldőlt, milyen árnyalata lesz a Skifnek: pontosan egyezni fog a Polski színével. Mivel azt tavasszal fényezzük mindenképp, és úgyis kell hozzá festéket kevertetni, esélyes, hogy akkor kap egy új homlokfalat. A bal első sárvédőt a sérülése ellenére nem tervezem kicserélni: szerencsére még menthető, bár tény, hogy viszonylag erősen gittelt felület lesz.

Anyagi helyzettől függően még előfordulhat, hogy belevágok a sárvédőbe is, és kicserélem azt is, hogy ha már fújni kell, akkor azon is legyünk túl. De ez még a jövő zenéje. Egyelőre éljük túl a telet ennél nagyobb gond nélkül.

Balázs kocsija miatt nagyon fáj a lelkem, bár ő többször is megnyugtatott, hogy ez van, ennél nagyobb baj ne legyen, de engem akkor is nagyon bánt a dolog. Papírokat mindenesetre töltöttünk, remélem, nem fingat meg a biztosító.

Az előírásoknak megfelelően a kéksárgát leadtam az Allianznál, bár a néni nézett rám, hogy ezt a vétkes félnek mégis miért kellene. De megmutattam neki a kéksárga hátoldalán lévő útmutatót, azt hiszem, ezzel sikerült meggyőznöm

További események, hogy beszereztem a régóta áhított ablaktörlőre rögzíthető ablakspricnit, melyet Jani és Pety@ is sokszor dícsért már. Az autósboltban megtudtam, hogy "turbóspricc" névre hallgat. 750 Ft volt, két perc alatt felszereltem, és meg kell hagyni, hogy tényleg megéri az árát.

Röviden ezek a történések. Nemsokára infók a skifről is

Jah, közgyűlésen túl vagyunk, úgy fest, admin lettem, illetve a naptáram is "forgalomba került", és nem utolsó sorban kilátásban van a klubos futóverseny is

Részletek később

Tény, hogy elfért volna update-ben is, de nem fekszik nekem ez a három havonta egy blog. Így most inkább írok pár apróságról is, hátha megjön a kedvem, hogy megint sűrűbben blogoljak Szóval, ott hagytam abba, hogy bekerült az extra fűtés. Nagyon szuperül üzemel. Már korábban is említettem, hogy gondolkodom egy fordulatszám-szabályzáson, ugyanis nem nagyon jó, hogy vagy nagyon meleg van, vagy nagyon nincs meleg, így rögtön neki is ugrottam ennek a problémának az áthidalásához. Első körben eszembe jutott egy olyan opció, hogy fogok egy zsiguli fűtéskapcsolót (három állású), lebillentem a nyomó-részét, és tádám, kész a nagyműszerfalashoz való háromállású fűtéskapcsoló. Egy előtét-ellenállás, és máris meg van oldva a közepes, meg a maximális fordulatszám. Ezt végül elvetettem, több okból is. Egyrészt, a három állású kapcsolónak a műszerfal-testen nincs elég helye, hogy harmadik állásba lehessen tenni (lásd: lámpakapcsoló mögötti rész). Fűrészelni-reszelni meg nem volt kedvem. Másrészt, az előtét-ellenállásos móka annyira nem is móka, mivel nem jó a hatásfoka. Közben jelentkezett egy olyan "hiba" is, hogy alapjáraton lassabban forog, mint menet közben. Aztán eszembe jutott, hogy ez egy precízebb szerkezet, lehet ennek nem tesz nagyon jót a 14V. Mindenképp jót tenne a lelki nyugalmamnak a stabilizált feszültség. Így már adott is volt a megoldás: összerakok egy stabilizátor-elektronikát, egy olyan IC-vel, aminek szabályozni lehet a kimenetét. Azaz 0V-tól (1,5V) 12-ig. Gyorsan skicceltem egyet a kezem ügyébe eső első papírral (asztalomon általában nagyon sok van, mivel a nyomtatóm néha selejtet ad ki), ami jelen esetben épp az egyik legsikeresebb fotóm printelt változata. Sebaj, leszbikus fotósorozaton még úgysem terveztem stabilizátor-elektronikát Utána elkezdtem összeszedni az alkatrészeket. Nem volt nehéz. Másnap (ma) a melóhelyen szépen össze is rakosgattam, egy próbapanelre. Minden működött rendesen, úgyhogy méretre vágtam a próbapanelt (azaz sikerült eltörnöm a lehető legrondábban), feltettem a stabot egy hűtőbordára, az egészet be egy dobozba, még egy gyors mobilos sztárfotó, és irány a kocsi. Egyelőre a csomagtérben lóg a dobozka, még tesztüzem van. Az IC 1,5A-t bír el, jó hűtéssel. A 10 W-os táp valahol 0,88 A körüli értéket produkálhat, elvileg elégnek kell lennie egy ekkora hűtőbordának. Ha megdöglik az IC, akkor majd tudom, hogy nem volt elég. De akkor majd nem LM317-tel, hanem LM350-el próbálkozom A potméter egy régifajta antenna-vezetéken csöng, jelenleg kilóg a nagyműszerfal alól. Ha túlél egy hónapot, akkor majd bedizájnolom valahová Addig is sziasztok!

Nagyon régen blogoltam. Ennek pedig egy oka van: lusta vagyok.

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Legutoljára ott hagytam abba, hogy sikeres váltócserén vagyunk túl. Az autó üzemel, a váltó tökéletesen.

Megjártuk vele Csehországot, egy kalandos, egész-éjszakás autókázás keretein belül. 10-11 körül indultunk el Budapestről, Párkányon át keresztül Szlovákián jutottunk el Csehországba. Sajnos fogyasztást abszolút nem sikerült mérnem, ugyanis két nappal a váltócsere után a sebességmérő megint csak nem üzemelt. Én pedig annyira berágtam rá, hogy nem is foglalkoztam vele.
Jó hosszú volt az utunk, az egyszer biztos.
A találkozó nagyon kellemes volt, egy percig sem bántuk meg, hogy elmentünk. Társaság is remek volt, szóval tényleg, minden úgy volt, ahogy elképzeltük. Még díjakat is nyertünk, többek között, én is bezsebeltem egyet, a leggyorsabban sikerült kirakni az egyik puzzle-t. Asszem. Vagy második lettem? Nem emlékszem pontosan. Azt tudom, hogy kaptam egy fürdőszobai mérleget .

Hazaút kacifántosabb volt, Ausztria felé jöttünk haza, ami szerintem egy remek ötlet volt. Sehol semmi gond, a kocsik szépen bírták a tempót, szerencsére, műszaki hiba tényleg nem volt. Vagy csak nem emlékszem.

Párszor nekifutottam az óraspirálnak, de egyelőre tényleg nem jutottam vele dűlőre, úgyhogy hagytam a fenébe.

Tovább haladva az időben, ha jól emlékszem, a következő fontos említésre méltó esemény az volt, hogy a jobb hátsó gumi megadta magát. Egyszerűen leeresztett nap közben. Leszedtem, feltettem a pótkereket, majd megvizsgálva konstatáltam, hogy az oldalfala végig van szakadva...Szuper. Sebaj, otthon még van egy Eagle a szettből, azt feltetetem, és máris minden rendben van.

Hozzám illően természetesen erre is várni kellett egy -vagy talán kettő?- hetet. Végül Gyula által ajánlott gumisokhoz mentem -az éjjelnappali szakikhoz-, akik 10 perc alat feltették, kicentírozták, mindezt egy darab ezresért. Szuper. Otthon feltettem, és minden boldogságos volt. Mellesleg az Eagle-ök közül ennek volt a legmélyebb profilja, ez volt a legjobb állapotú.

Ez után két nappal következett, hogy a keményített gátlónak hála átszakadt a lengőkarom. Ami azért nem egy olyan jó móka. Mivel ilyen szerencsésen jártam, kábé egy hétig pörögtem a dolgon, hogy mit tegyek. Végül az lett, hogy Bazzal barteloztunk két vadiúj lengőkart. De mivel annak a cseréjével szeretnék rögtön csapágyat és fékmunkahengereket is cserélni, sőt, esélyes, hogy fékbetétet is, így egyelőre még nem ugrottam neki. A kocsi viszont erősen használhatatlan volt ilyen formán, így fogtam, nagy levegőt vettem, és egy délután a tátongó lukat befoltoztam egy óriási csavar-alátéttel. Így mindjárt üzemel újra a dolog.
A jobb oldali kerékagy-csapágy mellesleg kegyetlenül morog, és nem ártana oda egy rávaló gumiharang. De jó lesz, ha sikerül végre beszerezni már egyet.

Az új lengőkarok egyelőre még várnak kicsit, ugyanis kapnak egy kis erősítést itt és ott, hogy ne szakadjanak át ezek is .

Voltunk Pápán, őszi találkozón.
Nagyon jól éreztük magunkat, a szállás elsőosztályú volt, a programok is nagyon tetszettek. Gabi és Raver nagyon kitett magukért, nagyon jól éreztük magunkat, ezúton is köszönet nekik!
Bálint Karcsi hozott nekem vonóhorgot, melyet ott vettem át. Juhééé, végre haladhat az utifutis projekt is. És juhúúú, 4 pontos vonóhorgom lett
A pápai találkozó kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a hétvége tetőfokát Tunyinak köszönhetjük. Szerencsére személyi sérülés nem történt, viszont a vizuális élmény pótolhatatlan! . Remélem a kocsit hamarosan újra a régi pompájában láthatjuk

Valamikor ezen események után volt, hogy Gyula hozott nekem szépséges tankot. Le kellene drótkorongozni, festeni, alvázvédeni, majd mehetne fel a helyére, de egyelőre még nem volt hozzá türelmem. Meg nincsen új beöntő-cső se, szóval addig neki se állok.

Jelenleg türelmesen várok, míg sikerül beszereznem két jó állapotú váltótartó gumibakot, ugyanis az sincs teljesen a helyén, és néminemű gondot okoz egyes kanyarok után a váltás. De még egyszer szart nem rakok bele, inkább várok pár hónapot, és szenvedek a váltással

Egyik szombaton épp nagyon siettünk Pestre, Julit vittem tanfolyásra, mikor Pilisvörösvár előtt párszáz méterre a kocsi hátulja elkezdett imbolyogni. Már rögtön megijedtem, hogy dejó, leszakadt az én csodás hegesztésem. De nem... Körbejártam az autót, akkor láttam, hogy a jobb hátsó gumi defektet kapott. Ami azért meglepő, mert elindulás előtt tökéletes volt... Szépen végignyalódott az oldalfala. Pótkerék fel, majd sietünk tova.

Persze megint pár napot ilyen felemás gumi-szettel tettem meg, húztam-halasztottam az időt, mert tudtam, hogy a téligumi garnitúra alatt lévő felniket nagyfelújításnak kellene alávetni. De legalább is mindenképp egy alapos rozsdamarózás festés kéne nekik. Hát, ahogy elővettük, ez végül nem így alakult. Feltettem ilyen szarul, ahogy van. Ezt a telet még kibírják, majd egytől egyik mennek a kukába, annyira el vannak már porladva. Olcsóbb újat, szebbet venni, mint ezt helyrepofozni. Sebaj, feldobtam őket, igaz, az első két dísztárcsa nem került elő, így most csak hátul vannak a gyári fémek fenn.

Múlt héten voltunk egy nagyszerű filmbemutatón, nagyon élveztem, a kocsikázást is, a filmet is. Köszönöm, hogy hívtál Pocok! És többieknek is a részvételt. A Duna TV így látta az eseményt, dallamkürttel, és hipiszupi parkolásommal tarkítva



A kocsi különben gond nélkül teszi nap mint nap a dolgát. Csak közben elkezdett hűlni az idő, nekem meg egyre jobban ment el a kedvem a jégkapargatástól. Főleg belülről. Így végül rászántam magam, és bekötöttem a hátsó ablakfűtést. Bár nem ment nagyon könnyen.

Először is megtudtam, hogy a bal hátsó kárpit alatt kell keresnem egy barnasárganarancs színű vezetéket. Egy narancsra rábukkantam, de nem volt kedvem a sötétben beigazítani a helyére, meg különben is, a testelését is meg kellett volna még oldani. Megtudtam, hogy a narancs tuti nem jó, az valami más. Másnap rendesen szétbombáztam a hátulját, kiszedtem ülést, mindent. Narancs vezeték volt az, 2,5-ös, de fura volt. Nem ért el az ablakig. Rángatom-rángatom, erre kijön a kárpit alól vagy 30 centi, majd vége a vezetéknek... Fasza.
Andrei mondta, hogy azt a vezetéket az első kábelkötegben kell megkeresnem. És valóban ott volt, csupán az egyik csatlakozóban véget ért. Hollótól megtudtam, hogy bizony nekem kell behúznom onnan a 2,5-es barna vezetéket. Nagy-nagy lelkiismeretfurdalás közepette bekerült egy zöld-sárga vezeték, ugyanis szeretek a földön járni. Vagy földelésen?

Testet is sikerült megoldanom a C oszlop kilyukasztása nélkül. És a műszer muzsikál. Szuper.

Viszont a tél egyre inkább itt van, az idő egyre hidegebb. Én meg fázom. És nem szeretek kabátban kocsikázni. Sokadszorra bontottam volna szét hátul a fűtés-rendszert, és már elegem volt belőle. Bár Gyula szerint jól fűt a kocsim, de nekem ez kevés. Alapból, október közepe környékétől én ha beülök egy autóba, amiben van rendes fűtés, az a minimum, hogy majdnem maximumra teszem a termosztátot. Polszkinál viszont a full trimm is kevés. Első körben a váltóról szedtem le a gumit, de az kevésnek bizonyult. Utána leszedtem a kardán és a fűtésbox közötti gumi csövecskét, és a kardánon tátongó lukat betömtem. A kisebb szíjnak hála a meleg levegő úgy tör elő onnan, hogy csak na.

Ettől független még mindig hideg van a kocsiban nekem. Bár a műszerfal mögötti tömítőgumi hiányzott -meg most megint hiányzik-, de nem oldotta meg a problémám.
Sajnos szabadidőm nem engedi meg, hogy leugorjak Prokeehoz Százhalombattára, így a benzinkályha projekt még várat magára. Viszont eszembe jutott, hogy az előző poláknál milyen jól bevált fűtésem volt. LipTom ötlete alapján, ugye. Na, gondoltam, ezt fel kellene eleveníteni.

Innentől a gyári-fanok, és VadMacs ne olvassa tovább.

A kiforrott rendszer teljesen jó volt, leszámítva, hogy a számítógép tápventi nem bírta  a nagy hőt. Egész pontosan a műanyag siklócsapágyak adták meg magukat rendszeresen. A megoldás tehát egy golyóscsapágyas ventillátor. El is kezdtem keresgélni. Közben arra jutottam, hogy akkor már kellene egy nagyobb, és egy izmosabb is. Valahol itt borult el az agyam. A vége az lett, hogy a lomexből beszereztem egy 120x120x38-as, 10W-os, 3100 percenkénti fordulatra képes ventillátort (köszi Juli! ), és óránként 234.462 m³ levegőt képes szállítani. Méretéből adódóan természetesen ez nem fér el a trapéz belső felén, de ez már csak ilyen. Abadi kollégától kaptam egy másik kardán-kárpitot, majd azt fogom szétcincálni a művelethez. JRB szétvagdosott trapézlemezét fogtam, kitágítottam rajta a lukat, felszereltem rá a ventit, természetesen úgy, hogy kifelé van maga a szerkezet. Nem szép, de legalább jó csúnya. Majd a kárpitot hozzá fogom igazítani . Behúztam a vezetéket, majd Gyulától nyáron vásárolt ventikapcsolót elhelyeztem a műszerfalon, és bekötöttem a rendszer. Nos, a ventillátor állat. Olyan levegőmennyiséget szállít, hogy amint elzártam a meleg-levegő szabályozókart, a kardánalagút túloldalán a venti beszippantotta félig a rongyot az alagútba. Szuper!

Az első próbakörök tapasztalatai azt igazolják, hogy mindenképp szükséges lesz, hogy megépítsem hozzá a sebesség-szabályozó elektronikát, mert ez így maxon nagyon sok. alig 5 perc elteltével kifejezetten melegem volt egy szál pulóverben.  Még apró finomítások vannak rajta, de egy percig sem bántam meg. Kurvára nem érdekel azok véleménye, akik szerint a polszki jól fűt. Rohadtul fázós vagyok, pont.

Kellene egy olajcsere, mert már nem tudom, mikor cseréltem utoljára. Csak azt tudom, hogy pár hete rátöltöttem egy fél litert . Meg egy alvázvédés sem ártana.

Ezek az események. Nemsokára blog a Szkifről, meg a GTI-ről is.

Fú, ismét nagyon sok minden történt, amiről kellett volna blogolnom. Csak végül elfelejtettem

 

Szóval, legutoljára ott maradt abba, ha jól emlékszem, hogy gumikat vadásztam a felnihez. Eredetileg a 170/50-es lett volna, de végül Soma megkeresett, hogy neki van egy garnitúra 165/55-öse. Mivel az is nagyon állatul néz ki, ezért gyorsan el is rohantam megvenni a 4 GoodYear Eagle-t, amiből kettőnek jó, másik kettőnek mégjobb profilja volt.

Másnap elhúztam a gumishoz feltetetni. Az elsővel minden rendben volt, a másodiknál, felpumpálás közben széthasadt az oldala. Nem is kicsit… Közben a harmadik is készült, de a negyediknél meg a felniben volt egy óriási ütés. Gyorsan hazarohantam az ötödik felniért, de a gumis szerint azt is mindenképp görgőzni kell, amit ő jutányos áron kábé 15 ezerért meg tud csinálni… Mondom anyád.

 

Hazamenvén a neten találtam 4 db Pirelli P nemtudomhanyasat, ugyanebben a méretben, príma profilokkal. Igaz, az egyik javítva volt, de a gumis azt mondta, vállal rá garanciát. Mindezt 18 ezerért. Mikor odaértem, és megtudta, hogy ez kispolskira kell, rögtön adott kedvezményt, így 18 ezerért megvolt szereléssel együtt az egész. Ja, és a hibásnak mondott pótfelnit feltette a gépre, és megmutatta, hogy egy deka ütés sincsen benne. Anno, amikor a GTI felnivel szerencsétlenkedtek, ráfogtam a felni franciásságára, hogy feltették a gumit úgy, hogy meg se nézték, hogy nem fogják tudni kicentírozni. De ez a második alkalom, hogy át akartak baszni. Így is sikerült lehúzniuk kb ötezerrel (két gumi felszerelése ragasztott súllyal). Persze a másik gumis mondta, amit én is tudtam, hogy ütött súllyal is lehet centírozni ezt a fajta felnit. Lényeg, hogy 20 ezerből lett két gumim, plusz egy tartalék, szereléssel együtt. Illetve 18 ezerből szereléssel együtt 4 gumim, amiből kettő van a kocsin, kettő meg tartalék. Azaz most elöl vannak a Pirellik, hátul meg a GoodYear-ek. Ahogy nézem, jövő nyáron már nem azok lesznek rajta. Azt leszámítva, hogy az egyik eszeveszettül ereszti a levegőt, még kopik is, mint az állat.

 

Ezek után volt a nyári találkozó. Kicsit kacifántosan, de sikerült csütörtökön lejutni szerencsésen. A megszokottnál jobbra sikerült a találkozó, annak ellenére, hogy az időjárás nem volt végig kegyes hozzánk. Fotóztam sokat, nyertem a tombolán szimeringeket és hengerfejtömítést is, hogy a lámpacsavarokról és az elosztó-szigetelőgumiról ne is beszéljek. A repülés meg csúcs volt. Tényleg nagyon színvonalas volt a rendezvény, amiért ezúton is köszönet!

 

Ezután jött ez időszak, ami nekem most kiesik. Nem tudom, pontosan miket csináltam a kocsin, azt tudom, hogy volt egy sebességmérő-kihajtás csere, ami nem tartott sajna sokáig. Mármint a másik kihajtás. Volt kormánykapcsoló csere is, mert az is már kezdte megadni magát. Egyelőre még mindig nem a felokosított funkciókkal rendelkező került bele.

 

Voltunk Nyíregyházán KGST találkozón. Eszeveszettül jól sikerült az is, külön köszönet Andreinek a remek szállásért, Janyboynak a stand-up comedy-ért J. Márkatársak hoztak haza díjakat, amiért külön gratula! A kocsi viszont rosszalkodott. Jelentkezett rajta a már megszokottnak mondható indítási hiba, az akku lefogyása miatt, illetve az autópálya megadta az egyik utolsó rúgást a váltónak. Ezért vasárnap délelőtti programként Andreiék garázsában volt egy villámszerelés. Először is feltöltöttük a váltót olajjal. Jobb híján fáradt motorolajjal, ugyanis előszeretettel eresztette ki amúgy is, tehát felesleges lett volna egy rendes váltóolaj bele. Csak hazáig kellett kibírnia J. Illetve ott konstatáltam, hogy a gömbcsuklós szerkezetet tartó csavar letekeredett, és ennek köszönhetően ferdén állt az egész hátsó kerék, nem beszélve arról, hogy a gumiharangot elnyalta. Utánahúztam, a csapágy megúszta a problémát szerencsére, és a gumiharang sem tűnt vészesen rossznak.

 

A hazaút KG-ékkel szinte eseménytelen volt, leszámítva, hogy KG kocsijában lévő motorolaj jelentős része az én kocsim elején kötött ki .

 

Itthon még pár napig járkáltam a kocsival, végül múlt hét szerdán Abadi Attila kisegített engem egy váltóval, melyet másnap el is kezdtünk beszerelni. Egész pontosan csak kiszerelni. Megkapta az új gumiharangokat, persze a benne lévő spiáter szart ki kellett dobni, mert nem volt központos. A hibátlan spiáterek kaptak új szimeringeket. A váltó feltöltődött olajjal. Még mielőtt elkezdtük volna összerakni (éjjel 11-nél járunk időben), Attila kijelentette, hogy ilyen szar kuplunggal ő nem fogja összerakni. Így el is szaladt Nagykovácsiba, és hozott nekem egy teljesen hibátlan kuplungtárcsát, és kuplungszerkezetet. Ezen idő alatt én kicseréltem a lendkerék oldali szimeringet. Összetettük a motort a váltóval, majd elpakoltunk. Egyrészt nagyon késő volt, másrészt Attilának haza kellett már mennie. Illetve az eső is eleredt.

 

Másnap nagy gumiharang-vadászat következett, de sajnos eredménytelenül. A Trabi, és az Alfa/Fiat gumiharang sem bizonyult végére jónak. Nap közben KG-vel még egyeztettem, hogy meló után kijön segíteni betenni a váltót (még Nyíregyházáról hazafelé ajánlotta fel könnyelműen segítségét, mellyel én ezúton éltem is ).

Míg vártam rá, elkezdtem betenni a motor-váltó párost egyszerre, egyedül. Jelentem, sikerült, bár párszor ráesett a lábamra, és a váltótartó bak is elszakadt kicsit, de akkor már nagyon leszarom állapotban voltam. Aznap ki akartam menni a telekre.

Míg én a kocsi alatt fetrengtem, az időközben megérkezett KG bekötötte fent a motor egyéb részeit. Nagyon olajozottan, bár KG szerint kicsit lassan haladva elkészültünk.

Mikor jött volna a próba-inídtás, persze nem sikerült, mert az akku addig lefogyott. Egy nap állásban…

Végül legurultam vele a falu aljára, és tettem egy próbakört. Nagyon szuper, nagyon csendes, könnyen lehet váltani… Egyszerűen szuper J.

Mielőtt nagyon elpakoltunk volna, még befeküdtem a kocsi alá, hogy meghúzzak pár csavart, amit elfelejtettem (például a váltótartó bakok alatti keresztrudat, stb..)

A lendkerék alá való trapézt persze nem tudta feltenni, mert szépségesen bele van törve a háromból két csavar. Ezt mihamarabb orvosolni kell, de esélyes, hogy csak Csehország után. A kuplungnak is kell majd még egy kis utánállítás.

 

KG-nek ezúton is ezer köszönet!

 

Természetesen tökéletesen üzemel a váltó. Nagyon szokatlan volt, hogy a sebességmérő újra dolgozik például. Szerencsémre ez csak egy napig tartott, ma már nem megy a cucc. Tegnap aláfeküdtem, meghúztam a spirál csavarját, mert le volt tekeredve, de sajna még mindig nem mér. Esélyes, hogy a nagy csavarodás miatt a házon belül a spirál nem tudott a helyére ugrani, illetve emiatt hiába piszkálom felülről, nem lesz jobb. Majd megint alá kell feküdni. De majd máskor.

 

Akku ma reggelre is lefogyott. Egy éjszaka alatt. Rámértem, a kocsi nyugalmi helyzetben 60 mA-t zabál, ami lófasz. Tehát az akku döglik. Van vagy 3 éves kábé, Exxide, ráadásul lecsavarható-kupakos. Sebaj, akad másik, csak azt még éppen formázom (sokáig állt ez helyben, nem akarok meglepit). De nemsokára cserélem J A töltésem szerencsére rendben van.

 

Ezen kívül még érdemes megemlítenem, hogy Bálint Karcsitól sikerült szerezni öt ponton rögzülő vonóhorgot. Az utánfutóról meg majd egy másik blogbejegyzésben írok.

 

Ha eddig elolvastad, akkor fasza arc vagy. Ha csak a képek miatt tekertél idáig, akkor ráfáztál: most épp nincsenek még képek

 

Holnap este pedig indulás a cseh talira

Húúúú, de régen blogoltam.

Ennek több oka is van. Például az, hogy nagyon lusta vagyok.

Kezdhetném azzal, hogy defektes lett a jobb hátsó kerekem, ami már nagyon régóta eresztette a levegőt. De időben nagyon előre rohannék ezzel, ugyanis ezt megelőzte, hogy egyáltalán felszereltem a nyárigumi garnitúrát. Még valamikor tavasz legelején.
A jobb hátsó mindig is szivatgatott, hát most megadta magát, a szelep körül volt a gondja. Felkerült a pótkerék, azóta nem sikerült gumishoz eljutnom. Igazándiból le kellene cserélnem ezt a kereket, mert már nagyon kopott, de ezzel megint előre rohannék.

Voltunk Téli találkozón. Nagyon jó volt, nagyon élveztük! Végre volt egy nagyon kiadós, jó kis autókázás! Már nagyon hiányzott! A kocsi egy nagyon jelentős pillanatot élhetett át, melyet sikerült megörökíteni.

Stílusosan a taliról hazafele megdöglött a sebességmérő :(

Egy pár hónap elteltével végül megjavítottam. Kétszer futottam neki, egyszer leszedtem a kihajtást, még februárban... vagyis nem szedtem ki, csak lekötöttema  bowdent, és meghajtottam fúróval. Az óra meg mért. Tehát a kihajtás a szar. Aztán vettem bontóban kihajtást 300 Ft-ért, majd valamikor tavasszal kicseréltem. Viandr és tesója segített ebben ismét, ezúton is köszönet nekik! Aknából azért más . Eléggé gyorsan, és könnyen ment, és szerencsére megoldotta a problémát. Kábé 5000 km-t tettem meg sebességmérő nélkül, majd ha legközelebb szétszedem az órát, akkor beletekerem

Megjavítottam a kürtöt is, ha már akna-közelben voltam. A relét most a csomagtérben helyeztem el. Nem is értem, miért voltam olyan hülye, hogy letettem a dudához. Hiába volt epoxival kiöntött relé, befosott. Mondjuk, ezen nem tudom, miért csodálkozom.... mondjuk, nem is csodálkozom

Egyszer-kétszer kitakarítottam, és lemostam a kocsit, de ez nem látszik meg mára, úgyhogy ezt inkább meg sem említem.

Voltunk OT Expo-n, nagyon remek nap volt, szerencsére az idő is nekünk kedvezett. Gedeonnak hála kaptam ingyen belépőket, ezért most is nagyon hálás vagyok! Nagyon agyaltam azon, hogy kihagyom ezt a rendezvényt a magas jegyárak miatt. De szerencsére nem kellett.

Az ott készült képeket azóta sem válogattam ki, de ugye emiatt senki sem haragszik.

Áprilisban Juli körbefutotta a Velencei tavat megint. Most elkísért Pocok is. A polákot felszereltük egy nagy hangfallal a tetejére, és rendhagyó módon szurkoltunk a versenyzőknek. Nagyon tetszett nekik
 
Nem sokkal ezután (vagy ez előtt? nem emlékszem már) a jobb küszöb hátsó része egy magasnyomású kocsimosásnál szépen leszakadt. És kijött onnan sok sziloplaszt, újságpapír, és a hangszigetelő szöszmüsz egy része is. Nem volt mit tenni, össze kellett tákolni. Tervezem, hogy Gyulával bizniszelek majd két oldalfalat, és abból szépen megcsinálom majd a sárvédőket, de ez az idő sajnos nem most van. Addig viszont ne legyen ott luk, Nikiről lementett, keveset használt sárvédő alsó feléről levágtam a küszöb részt, majd "feltákoltam" Mukira. Nem lett szép, ellenben tartós se nagyon. Vastagon kinyomtam üregvédővel, aztán rá egy napra lefújtam ecsettel pirosra, hogy ne legyen nagyon feltűnő.

Volt tavaszi találkozó is közben. Ha jól emlékszem, az pont arra következő napon volt, hogy lefestegettem a friss küszöb-darabot.
A találkozó nagyon remek volt, nagyon élveztük Julival! A szállás tuti volt, bár első nap kicsit fáztunk . A társaság remek volt, az új klubtársak pedig nagyon gyorsan beilleszkedtek. Képek meg majd lesznek talán

A kocsit még mindig minden nap használom, mert sajna a subaruval nem jutottam sokkal előrébb. Majd lesz blog arról is, mert haladtam vele, csak sajnos nem olyan sokat...

Valamikor durrantottam egy jó nagyot Losi albérlete előtt, gondoltam, jelzem neki, hogy épp a piros lámpa előtt állok . Ezt megköszönve a kipu belső csonkja le is szakadt. Otthon, mikor hegesztés céljából leszereltem, láttam, hogy valószínű a durrantás csak az utolsó csepp volt a pohárban, ugyanis az alsó csavar már hiányzott belőle. Meghegesztettem, visszatettem, pótolva a hiányzó csavart. És megint szépen jár. Megérte, mert ez a kipufgó gyönyörű hanggal bír.

Jah, cseréltem motortartó gumit, és rugót is. Jó szar, utángyári gumit sikerült szereznem, egy hétig rázta a porckorongomat rendesen, de mára szépen bekopott. Feltételezem, pár hónap múlva megint annyira kopott lesz, hogy a motort vonszolni fogom magam után . Vagyis nem, pár hónap után nem ez az alkatrész lesz benne szerintem

Hazakerült az alufelnigarnitúra maradék darabjai is, most indul a gumivadászat nemsokára. Remélhetőleg sikerrel járok majd

A kocsin főtengely-szimeringet kellene cserélni, ráadásul a lendkerék felőlit. Az olaj nagyon fogy, és nagyon elegem van az utántöltögetésből. De remélhetőleg nem sokáig kell töltögetni, mert nemsokára az autó kap egy meglepetést. De ez még nem biztos, meg annyira nem is publikus.

A kocsi állt egy hétig, még én Csernobilban voltam. Ennek eredményeként baszott beindulni, mikor hazajöttem. Az akku lefogyott. Régebben is csinált ilyet, úgyhogy ennek utána kellene járnom, hogy mégis mi eszegeti az energiát.

Ennyit sikerült most kihozni. Mind a hárman nagyon várjuk a nyári találkozót! De nem kell már sokat aludni szerencsére.

Napok óta próbálok blogot írni, de eddig nem nagyon jött össze, mert vagy elveszett, vagy én vesztem el. De most megvagyok, és van egy kis időm, hogy összehozzak valami szöveget. Mert a dolgok történtek folyamatosan.

Nemrégiben CsuTee már leírta, de azért én is elmesélem, hogy vaterán szert tettem egy remek állapotú, de működési gondokkal küzdő Orion Pacsirta rádióra. A cucc Baján volt, és az eladó nem akarta postára adni, így megkértem CsuTee-t, hogy hozza el nekem, ha meg tudja oldani. Szerencsére meg tudta, csak két utcányira kellett elmennie otthonától érte. Aztán jött a hirtelen felindulás, hogy akkor egy autókázás keretében menjünk is el érte.

Körbekérdeztem hirtelenjében pár ismerőst, kinek volna kedve kocsikázni, végül Petykukac mondta biztosra, hogy akkor jönne. Szombat (9-én asszem, rég volt már ) délelőtt el is mentem hozzá, hogy a kocsiját a több havi állás után bebikázzuk. Elsőre be is indult, így Julit összeszedve neki is indultunk. Soroksár - Dunaharaszti - Taksony irányában, majd az 51-esen végig. Mit ne mondjak, volt köd rendesen, ami Kunszentmiklós-Tass magasságában hipp-hopp eltűnt, de viccen kívül úgy, mintha elvágták volna. Onnantól kezdve még egy nyamvadt hóbucka sem volt, ellenben a hőmérséklet egyre jobban kezdett közelíteni 20 fok felé. Baján mellesleg 21 fokot mutatott a műszer. Én tudtam, hogy Budapesthez képest Baja délre van, de hogy ennyire....

CsuTeeval bandáztunk egy kicsit, elmentünk egy remek kis Duna-parti vendéglőbe halászlevet enni, fotózkodtunk a Duna partján, majd útnak indultunk. Bálint Karcsihoz vezetett az utunk, mondván, nekünk nem nagy kitérő, CsuTeenak meg mindenképp el kell mennie felé. Karcsival is dumáltunk egy jót, kipróbálhattam a Simsonját (melynek folyományaként a napokban szert tettem én is egyre, ismét ), majd Szekszárd felé útnak indultunk.

Viszonylag eseménytelenül telt a hazaút.

Egy héttel később, pénteken, a sorozatos, lightos idegeskedések és aggódások mellett végül Chrisék felértek Pestre. Még korábban megígértem neki, hogy a Rat Polskin behangolom a CB antennát, nehogy útban Afrika felé beszarjon. Este 10 körül meg is tudtuk ejteni a művelet, hát, mit ne mondjak... Szerencse, hogy be tudtuk iktatni. Állóhullám-arányt (swr-t) kellett állítani, 2,4-es értéken volt, 1 volna az idális. 1,3-re sikerült letornászni, az antenna végéből való lecsípkedésekkel. A végeredmény olyan remek lett végül, hogy az antenna nyereséges lett: a 4W-os kimenettel rendelkező rádióból 6W-os kimenő teljesítményt mértünk. Ezt sikeresnek könyveltük el. KG-t elvittük haza, még dumáltunk egy órácskát a parkolóban, majd mi is nyugovóra tértünk.

Néhány óra alvás után végül keltem, az eredeti programom felborult, így végül kimentem én is a rajthoz. Meglepően tapasztaltam, hogy elég sok kispolskis barát jött el. Nagyon jó érzés volt azt látni, hogy ennyien aggódnak, és szorítanak a srácoknak. Gondolom nem kell leírni, hogy mi és hogyan történt a rajt körül, ezt, ki nem volt ott, olvashatta már más blogban / felületen.

Én csináltam egy videót azon klubtársaknak, akik nem tudtak eljönni a rajthoz. Ezt üzenték nekik a srácok:


Szerencsésen elrajtolt a társaság. Pocok ötlete alapján elkísértük őket egy jódarabon. Többször is elbúcsúztunk a srácoktól: először a rajtnál, majd az Eötvös utcai megállásnál, utána az Agip kúton a hamzsabégi útnál, majd a végső búcsúzás az autópályán, CB-n történt meg.

Mint tudhatjuk, a srácok remekül teljesítették eddig a távot, blogom írásakor Mauritániában vannak. Még kábé két napig nem nagyon hallhatunk róluk információt, de remélem minden gond nélkül átjutnak a kérdéses szakaszon! Hajrá fiúk!!!

Múlt héten kicsit javult az idő, így alkalmasnak tartottam magamat arra, hogy kicseréljem a szivató bowdent. Eljött az ideje, hogy ne magamat szivassam rendszeresen azzal, hogy indulás előtt motortért kelljen nyitogatni. Nem volt nehéz művelet, szerencsére sikeresen abszolváltam a problémát. Leszámítva azt az egyetlenegy bibit, hogy nem sikerült szereznem a szivatókarra való műanyag pecket, mellyel a bowdent lehet hozzá rögzíteni. Így maradt a rendkívül igényess drautozás. Amíg beszerzem a pecket, elmegy

Múlt hét végén egy lakótelepi járdaszegély, avagy fekvőrendőr, már nem emlékszem pontosan, betett kicsit a kipufogónak. A durrogtatástól már így is fel volt repedve egy-két helyen, de most, hogy a cső fennakadt, végleg megadta magát. Először csak fura hangja lett. Mikor összefutottunk Lacival, Gyulával és Pocokkal, hogy meglessük Laci új gépét, egyre furcsább szuszogó hangja lett a kocsinak. Kicsit olyannak tűn, mintha hengerfejes volna a gép - azaz kifújna a rossz tömítés miatt. Aggódni kezdtem, mert szívesen bütykölöm a kocsit, de a motort nagyon nem szeretném még megbontani.
Az este folyamán Katával felmásztunk a Citadellára. Ott már durvásan fura hangja volt a kocsinak, így hátramentem meglesni, mi is a történet, kitapogatni, hol fúj ki. Akkor vettem észre, hogy a cső ferdén áll. Megpiszkáltam lábbal, majd szépen leesett. Nabumm. A kipufogó pont olyan lett, mint Gyulának volt 2005-ben a pécsi talin
Brutális hangja volt, melyet csak egy napig élveztem... Másnap meló után még melegében lebontottam.

Volt egy kipum, melyet egy néni kispolskijáról szedtem le. Lukas volt, én felajánlottam, hogy az én autómról lekerültet odaadom jelképes összegért. Így is történt, majd a néni kipufogóját leszerelés után láttam, hogy menthető. Tudom, nem egy vészes összeg egy gyári dob, de ha legközelebb hoznak hozzám ismeretlenek polskit javítani, arra tökéletes feltenni. Végül az enyémre került fel.

Viszonylag gyorsan sikerült a műveletet összehozni. A tartókkal szívtam egyedül, ugyanis természetesen utángyártott fos volt csak. Amit sikerült méretre-alakra hajlítgatni. Hogy egyáltalán tart-e, azt nem tudom.

A kocsinak nagyon szép hangja lett, mondhatjuk úgy is, hogy nincs hangja. Szokatlan nagyon. Érdekes, hogy találtam rajta egy FIAT feliratot, majd mellette egy számot. Nem olyan, mint a megszokott kipukon szokott lenni. Érdekes volna, ha eredeti olasz lenne... Elképzelhetőnek is tartom, meg nem is. Mindenesetre tetszik, szép a hangja

Mellékelek még egy videót a kipuról. A lukasról. Hallható benne még a szar kettes szinkron, meg pár visszadurrogás. Beteg



Ezek történtek mostanában. Update szerintem nem lesz, mert így is jóval hosszabbra sikeredett, mint kellett volna. Szerintem nincs olyan, aki ezt végigolvasta

97 500 km.

Sok mindenről kell írnom, mert nagyon sok minden történt. Többek közt az autó napi használatban van. Például. Melóba járok vele, ahová járhatnék mondjuk kocsival busszal is, de általában minden délutánra akad más is, ahová el kell mennem. Tehát autózom. Decemberben voltunk közgyűlésen, közgyűlni. Jó volt a hangulat, jó volt ismét a régi társaságot látni. Medveotthon hatalmas ötlet volt, kár, hogy Baluék be voltak lassulva

Igazándiból nem tudom, hogy mit szeretnék most mondani. December viszonylag egysíkúan történt.

A sok jó a tapasztalat hallatán próbaképpen én is feltettem egy 10x788-as ékszíjat. Bár a kocsi nehezebben melegszik be, én nagyon meg vagyok elégedve vele. Tényleg iszonyatosan jó meleget csinál. Valószínű a Skoda csigaventillátorra már nem lesz szükség, viszont a gumicső alumíniumra való cserélésén gondolkodom. Önmagában ez nem extra, csak az alucsövet szeretném a leömlő köré tekerni
December többnyire eseménytelenül telt.

27-én lett, hogy a kocsi egy éve nálam van. Gondoltam, csinálok összefoglalót, hogy mi minden történt vele, de úgy döntöttem végül, hogy ez felesleges. Legyen elég annyi, hogy ebben a szűk egy évben belekerült 17 ezer kilométer, ami -egy kivételtől eltekintve- járóképtelenné tévő műszaki hiba nélkül telt.

Szilveszter ütős volt, ezúton is köszönet Losinak és Gyulának a vendéglátásért, a többieknek a társaságért!

A minap bevillant körforgalomban az olajnyomás-lámpa. Ennek pedig nagyon nem örültem, mert ez azt jelenti, hogy valahová megint elszublimált 2 liter olaj. Mese nincs, ennek tavasszal tényleg neki kell állni alaposan. Feltöltöttem a nívó háromnegyedéig. Tudom, illett volna lecserélni, de úgy voltam vele, hogy egyrészt, ha elfolyatja / megeszi, akkor felesleges, másrészt a benne lévő olaj is még majdnemhogy barna volt. Tavasszal majd meglesem alaposabban a motort. Addigra remélem előrébb jutok a boxerral. Ezek történtek mostanában

Csütörtökön vittem az autót műszaki vizsgára. Az előzetes felmérés után a fékfelújítást megejtve magabiztosan megindultam Hidegkútra. A vizsga megkezdése előtt még egyszer lemérték a féket, aminek külön örülök, mert látszik, hogy tényleg nem a lehúzásra mennek: ha valami gond lett volna, nem kellett volna feleslegesen fizetnem.

Az autó minden további nélkül megfelelt az előírásoknak, elvárásoknak, egyedül a hivatalos fotó erejéig kellett leszerelnem hátulról az antenna tartót.

A fék kifejezetten jól muzsikált, már nem emlékszem az összes mért adatra, azt viszont megjegyeztem, hogy a hátsó fékek közötti eltérés 1% lett

Újra két évig részt vehetek a forgalomban, remélem nem is fog ez másként alakulni. A vonóhorogról lemaradtam megint, de egyelőre nem számít. A sátras utánfutó lehet elúszott sajna :(

Pénteken reggel, a találkozóra való indulás előtt még leszedtem a karbi fedelét, ugyanis nem hagyott nyugodni a legutoljára mért 8,8 literes fogyasztás. Bár a karburátort legutoljára jó beállításokkal raktam el (JRB motorján volt), most mégis nem volt teljesen tiszta minden. Úszószinttel volt a gond, ahogyan gyanakodtam, és ahogy Laceeee is írta a szervízkönyvben. 3mm-re volt állítva a karbifedéltől (tömítéssel együtt). Grosso javasolta a 10-15 mm-es beállítást, hogy neki bevált, viszont én nem mertem ennyire eltérni a könyv által javasolt 8 mm-től, így a kettő közé, 9 mm-re állítottam egy próba erejéig.
Sikerült viszonylag egyenletes alapjáratot elérni a co állítással, és a fogyasztás 5,2 literre jött ki legutoljára. Nekem nagyon tetszik ez az eredmény, bár szerintem a co-n még lehetne állítani (ha majd megint gázelemző közelébe kerülök... )

Az őszi találkozó nagyon jól sikerült, nagyon jól éreztük magunkat. Kár lett volna kihagyni. Azoktatóékkal sikerült CB-s kapcsolatot létesíteni, ami külön jó volt. Sajnos Pocok nem volt végig jelen a találkozón, ráadásul nem is saját kocsival jött, így ő nem tudott a párbeszédbe becsatlakozni. Vele most 144 MHz-en beszélgettem, szintén jó eredménnyel

Döminek ezúton is köszönöm a szervezést, a jelenlévőknek pedig a részvételt. Illetve Egér és leendő Egérnének pedig ezúton is szeretnénk gratulálni!

Nagyon sok minden mondani / mesélni valóm van az elmúlt napok/hetekről, de sajnos nem tudom nagyon jól összeszedni a gondolataimat. De azért megpróbálom. Igyekszem tartani az időrendiséget.

Nagyon zavar már, hogy a műszercsoporton fekszik a hőmérő, így elkezdtem csinálni a jeladót neki. Mindenek előtt beszereztem egy fiat hőgombát hozzá. Eredeti tervemhez igyekeztem magamat tartani, miszerint a hőgombát az olajleeresztő csavarban helyezzem el. Ennek az elsődleges oka az, hogy így nem kell a kartert megbabrálni, egy esetleges csere esetén sem kell az újon mókolni...

A gond viszont a jeladó méretével volt. Ugyanis alig pár mm-ben tér el a leeresztőcsavartól. Ez pedig gond, mert ha ilyen vastagságúra fúrom ki, akkor bizony elveszíti a merevségét. Elkezdtem keresgélni, és sikerült találnom egy justy jeladót is. Ez már barátságos, mivel 9mm-es átmérője pont ideális a leeresztőcsavar közepébe. Elő is fúrtam neki a lyukat, viszont a menet metszésénél elakadtam: nem volt ilyen sűrű menetem. A jeladó és a csavar elkerült hát egy szakemberhez, hogy oldja meg
Jelenleg a helyzet úgy néz ki, hogy a csavarban egy zsákfurat van, tehát ha a jeladó kijönne a furatából, az olaj akkor sem szökne el.

Valamikor két hete elvittem az autót a volt munkahelyemre, ahol nyáron a fékeket és a gátlókat mértük meg. Akkor ugye megfelelt volna az előírásoknak, viszont időközben bekerült hátulra is az ültetés, és keményebb lett a rugó is. És jött a szomorú hír: ők már nem foglalkoznak műszaki vizsgáztatással. Megkaptam a címet, ahová ők viszik a kocsikat, rögtön felülkerekedtem, és elvittem hozzájuk előzetes felmérésre.
Nagyon korrekt a cég, nem kell fizetni az előzetes felmérésért egy fillért sem, amennyiben oda viszem vizsgáztatni. A tapasztalatok azt mutatták, hogy nem kell megkérdeznem, mi lesz, ha nem oda viszem vissza: eléggé korrektek voltak.

Bár a műszer nem mutatta ki a csapszeg lógását (ami érdekes, mert legalább fél centit mozgott ide-oda), ellenben a tűzfalam határozottan mozog kormányzáskor. Ezért mindenképp "meg kellene járatni a csapszegeket". Mondom magamban, ezzel nem szórakozom, csere, azt' kész. A váltómból szivárog az olaj, ezt szóvá is tette, bár az általa említett okokkal ellentétben ennek az az oka, hogy a féltengely-cserekot kicsit túltöltöttem (majd' 4 decivel), és még mindig nem sikerült kijönnie . A váltótartó bakom szakadt.
Fék- és rázópadi eredmények pedig kihozták, hogy az első fékem 31%-os eltérést produkál, ami nem jó, ellenben rossz, viszont a gátlóim teljesen szuper értékeket hoztak.
A sikeres vizsgához a féket kell tehát összeszednem mindenképpen, hangzott a javaslat. Van rá három hetem, mondtam magamnak, és hazaindultam.

Otthon először felhajítottam két másik dobot, de mivel azzal is éreztem az oválisságot, ezért elmentem vadászni új dobokat. Vörösvári boltban fél nap alatt meg is hozták, a szerintük gyári, szerintem meg valami osztrák fékeket, meg az olasz betéteket.
Otthon neki is ugrottam, már nem is tudom melyik nap, először csak a hátsóknak. Az eredmény nagyon jó lett, a fékek határozottabban fognak, a kézifék pedig egy álom lett Bár a bal hátsó még befogott néha, bár pár piszkálás után teljesen tökéletesen működött.
Utána következő napon (ami azt hiszem múlt hét szerdán volt) nekiálltam az elsőknek. Első körben a bontóból szerzett, lógás nélküli, Hollo által ajánlott fékfolyadék-kúrán átesett tengelycsonkok jöttek, amelyek gyönyörűen mozogtak. Jobb oldali lejött, fel az új, fel az új fék, fel a dob. Majd ugyanez a baloldalival is. A frissen szerzett gömbfej-kinyomóval egy álom a művelet, egyszer sem kellett kalapácsolni. A leszerelt tengelycsonkok könnyebben jártak, mint a felkerültek, csak az a baj, hogy gyakorlatilag minden irányba

A jobb első fék viszont rendszeresen befogott, a vasalás, és a többszöri hézagállító-birizgálás után sem lett jó, majd Andrei és Hollo javaslatára kapott egy -jobb híján- bontott felső visszahúzó-rugót, és láss csodát szépen működik.
Az elkövetkező napok a fékek bejáratásával teltek, azaz ahová lehetett, kocsival mentem, hogy lehetőleg a műszakiig egyformán fogjanak.

Csütörtökön Viandréknál kicseréltem a váltótartó bakokat, illetve viandr segítségével megpróbáltunk még ültetni a kocsin. Sajna nem jött össze :(
Viszont, ha már a kocsi elejét szemléltem aknával, itt volt az ideje a kürtnél lévő merevítést visszahegeszteni a homlokfal alján lévő merevítéshez, ha esetleg neadj Isten vontatni kellene, ne a laprugóhoz kelljen kötni (illetve alapjáraton bután nézett ki a himbálódzó homlokfal )

Viszont az aknából láthattam, hogy a tűzfalam továbbra is mozog kormányzáskor... Majd kiakasztom a kormánymű karjából a gömbfejeket (ha már van hozzá célszerszám ), megnézem, hogy üresen hogyan mozognak. Ugyanezt a segédirányítóval is, aztán majd kiderül remélhetőleg, mi az oka. Bár a tűzfal valószínű elfáradt annyira, hogy továbbra is mozogjon :S

Szombaton gondolt egyet a gyújtásom, és valami keh lelte. Erősen trafó-gyanús lett a dolog, bár először az elektronikára gondoltam. Lekötöttem, a trafón lévő zavarszűrő kondit feltettem a megszakító vezetékéhez, így működött, kábé 5 km-ig, majd megdöglött. Szerencsére volt nálam rendes kondi, az felkerült a helyére, és nagynehezen hazajutottam (továbbra is mindenféle gondja volt).

Másnap reggel pedig nekiálltam az elegant gyújtásnak. Egész napomat rászántam, tehát nem szivathatott meg. Átnéztem még egyszer a kábelezést, a jeladó légrést, a trafót, azaz mindent, amit csak tudtam. Méregettem szkóppal mindent, amit tudtam, de nem segített sajna. Miközben a jeladót méregettem, azon agyaltam, hogy mi van, ha rossz irányban érkeznek az impulzusok... Fogtam szépen, megfordítottam a jeladó vezetékeit, és láss csodát: működik .

Utána jött a karbitálca, amit KG hozott nekem, gyorsan beszereltem, a szívócső-kapcsolónak kerestem egy helyet (mert a gyári felfogató-füle hiányzott sajna). Így nem valami szép megoldással felkerült baloldalta a motortérben, némi hilti-szalaggal a légbeömlő mögötti műanyag lemezre. A már megszokott Ariete csővel vezettem oda a depressziót, szóval minden olyan volt, ahogyan elképzeltem.

A jeladó vezetékeit máshol vezettem el, hogy minél rövidebb legyen a vezetéke, ezzel is növelve az esélyét annak, hogy nem veszik el az 5V-os feszültség.

Még szkóppal állítottam a jeladón, ami határozottabban parás, mint a hagyományos gyújtással: vagy a szíj koptatta a bőrömet, vagy a piszkálásra használt csavarhúzót kapta be a szíjtárcsa. Mindenesetre mindenféle egészségkárosodás nélkül sikerült abszolválni a 10°-os alapelőgyújtást. A gyári könyvben lévő grafikonok szerint csinálja az előgyújtást is körülbelül, így úgy gondolom, sikerrel jártam.
Az eddigi tapasztalatok, hogy az autó ugyanolyan jól indul, meg jól megy, mint eddig, viszont az emelkedőket határozottan jobban veszi, mint korábban. Bár még mindig nem tudom levillogni a suzukikat felfelé dobogókőre (sem az sv-ket, sem a dr-eket, sem pedig a swifteket ), viszont nagyon jó, hogy kicsit dinamikusabb a gép.

A régi elosztót, trafót, mindent bennhagytam, egy esetleges műszaki hiba gyors kiküszöbölésének érdekében, bár bízom benne, ilyen nem lesz. Minden esetre a tartalék kondi is milyen jól jött

Próbálgattam a fordulatszám-mérőt is, először a djsms féle gyújtással, majd anélkül. Mértem mindenféleképpen, majd miután láttam, hogy a trafón nincsenek az önindukció miatti ~100V-os tüskék, rá mertem kötni direktben is. És tádámm: működik, minden további nélkül. Bár továbbra is lassú, és 4-5 ezres percenkénti fordulatnál ingadozik, ezt betudtam annak, hogy nem árnyékolt vezetéken megy előre a jel.

Próbálgattam az etanolt, fele-felesben, de egyelőre nem győzött meg. Bár az autó ugyanolyan jól indult, viszont nehezebben melegedett be. A tankolás bonyolultságáról meg inkább ne is beszéljünk. A fogyasztásom sem lett az igazi, mint régen, szóval megmaradok a 95-ösnél, ha már egyszer nincs előírt 92-es, akkor inkább a hozzá legközelebbi kerüljön bele.

Az etanolt nem felejtettem el, de az biztos, hogy a polskiba nem fog kerülni több. A justyval majd eljátszom ezzel, ott seperc alatt tudok tisztán is járni vele.

Szereztem egy régi autoklubos matricát, amolyan "25 éves tözstag", de nem tudom, kitegyem-e, és ha kitegyem, akkor hova?
Viszont a napokban egy régi vágyamat képező matricával kezdtem el foglalkozni. A netről letöltött képet határozott pohotshoppolásnak alávetve elvittem a kedvenc dekorosaimhoz, akik közölték, hogy ebben a méretben legalább 5 a4-es oldalnyit kéne megrendelnem, az viszont nem olcsó. Ja, és vagyok kellőképpen getszi ahhoz, hogy ne legyen másnak könnyen ilyen matricája. Ha szeretne, küzdjön meg érte. Ha nem is annyira, mint én... Mert gondoltam egyet, hazamentem, és egy okos trükkel, meg kábé másfél óra ollózással egy dekor-matricával sikerült megoldanom, nekem megfelelő minőségben. Bár kicsit szélebbre kellett volna felragasztani, azt hiszem, így sem rossz

Ma elvittem a műszaki állomásra, ugyanis mondták, hogy bármikor vihetem. Sajnos ez a mai napra pont nem volt érvényes. Ellenben holnap reggel 8-ra már mehetek. Elmondtam, mi mindent cseréltem, és hogy a váltó gumiharangjait, tömítéseit nem cseréltem, hogy ez gond-e? Azt mondta, hogy az adatlapra fel fog kerülni mint kis, kijavítani való hiba, és ha a fékekkel minden rendben, akkor elvileg nincs akadálya a sikeres vizsgának. Én azért még kicsit aggódom, de hát minden vizsga előtt ez van .

Nagyon sok minden van az autón, amit különösen féltek rajta. Rádió, sportkormány, olasz első lökhárító, cb antenna, stb... De ezeknél jobban féltek egy (avagy több) apróságot, ami az egyik legnagyobb extrája az autónak, mondhatni, pótolhatatlan. Ezek nem mások, mint a bal hátsó ablakon elhelyezkedő találkozós matricák.

Nincs még belőle sok, bár több van rajta, mint amennyin az autóval részt vettem. Igen, csaltam. Van, amelyik Niki szélvédőjéről költözött át, van, amelyik találkozón Subaruval voltam. A lényeg, hogy ezeket a matricákat nagy becsben tartogatva gyűjtöttem az oldalablakon, hogy egyszer majd ékes dísze lehessen Nikinek.

Aztán a sors ugye másként hozta, az oldalablak végül az új szerzeményen kötött ki. A gyűjtögetést természetesen tovább folytatva szépen haladgattunk felfelé. Aztán egyszer csak az egyiknek elkezdett pöndörödni a széle. A másikról ablakmosás közben elkezdett lejönni a festék... Nem is beszélve arról, mikor télen ráfagyott a víz. Szóval eljutottam oda, hogy valahogyan meg kellene védeni, hogy megmaradhasson még sok-sok évig. Gondolkodtam, és arra jutottam, hogy színtelen dekor-fóliát kellene szereznem, és azt szépen ráragasztani. Nem sokat ront a fényükön, ellenben megvédi az időjárás viszontagságaitól. A megvalósítás viszont váratott magára, nem is keveset.

Aztán Marczin Robi fényképei között észrevettem, hogy a problémával nem vagyok egyedül, ráadásul ő már meg is valósította azt, amit én is elképzeltem. Nyári találkozón megvizsgáltam közelebbről, és konstatáltam, hogy az installáció működőképes. Napokban Juli meg is lepett egy tekercs ilyen fóliával, már csak rá kellett szánnom magam, hogy nekiugorjak.

Végül ma volt annyi türelmem, és szabadidőm, hogy szép nyugodtan elkezdtem letakarítani a koszt az ablakról, a matricákról, méregettem, rajzolgattam, vágtam, hasítottam, végül meglett a forma. Ahogy a dekorosoktól ellestem, kis felületenként haladva, simítóval eltüntetve a buborékokat haladtam lefelé. Utána a rálógó részekből levágtam szikével, simítottam, takarítottam, végül elkészült a mű.

Azt rögtön konstatáltam, hogy az énáltalam használt fólia egy marék fosnál valamivel jobb minőségű, de Robiénál határozottan szarabb, viszont még nem kegyetlenül ergya. A célnak tökéletesen megfelel, az tuti. Mind a két végén ráhagytam bőven, ha esetleg ez is úgy gondolná, hogy elkezdene pöndörödni, lehessen belőle leszedni. Legrosszabb esetben pedig hőlégfúvóval, és kellő türelemmel el lehet távolítani, utána pedig fel lehet keresni egy profi dekorost, aki majd szakszerűen és szépen installálja

Utána gondoltam nagyot, és még jó régen, Suhi által ezerszer linkelt Vaterán vásárolt "szerencse-matricát" is felnyaltam az ablakra. Elég régóta rakosgattam az asztalon jobbra-balra, nem nagyon találtam neki értelmes helyet, felragasztani meg nem lett volna szívem bárhová. Így felkerült végül az oldalablakra ez is. És mivel sajnos én nem tudom 100%-osan biztosítani, hogy az autó nem fog vizet kapni -mert maga a matrica a találkozós csíkokkal elentétben papír alapú- így erre is került átlátszó fólia. Ennél kicsit többet hagytam rá, majd meglátjuk, rendes fényben hogyan mutat. Legrosszabb esetben lekerül, bár ebben az esetben viszont szívás, mert ezt már tuti nem lehet leszedni az alatta lévő sztiker sérülése nélkül.

A végeredmény a képeken látható. Nekem végül is tetszik. A május 1-i találkozó matricájáról (melyen a dákia látható) továbbra sem tudok dönteni...

A kocsi különben tökéletesen üzemel, a fogyasztása is jónak tűnik, bár pontos mérés egyelőre elmaradt. (Csak hogy ne legyen teljesen értelmetlennek tűnő a bejegyzés

Igazándiból most időrend szerint a Pugról kellene írnom, de egy blogba annyit írni, hogy "kipufogósor tömítést cseréltem mindenféle szívás nélkül", nem valami tartalmas.

Szóval most más jön. Most Polski. És nem ám "jajj de jó", bár a végeredmény az lett, a művelet maga volt a kőkemény szívás!

Múlt héten kaptam a hírt, hogy megérkezett az elegant spirál, amit Motopolnál rendeltem. (aki nem emlékezne, olvasson vissza, Sportos Csirke óra ügyben).

Ma úgy szerveztem a programjaimat, hogy el tudjak érte menni, így is tettem. Még előtte napon beszereztem egy tűszelepet is, remélve, hogy ez megoldja a leállós-problémáját a kocsinak. Hazaérve rögtön neki is kezdtem a Polskinak (mert nem polskival voltam előtte ). No de ugye, a hüjegyerek nem ám karbinak áll neki, aminek jónak kéne lennie, hogy másnap gondtalanul utazhasson a Balcsira! De nem ám!

Rögvest nekiugrottam a műszercsoportnak. Miután beállítottam a megfelelő megtett kilométereket, elkezdtem szétbontani a régit, ami kijött szépen, ahogy kell. Újat elkezdtem méregetni. Mindenek előtt a fordulatszámmérőre voltam kíváncsi, ugyanis eddig nem foglalkoztam vele. Először megküldtem jelgenerátorral, már akkor láttam, hogy sajnos ez négy hengert fog mérni (mondjuk ez logikus is, de ugye, az ember reménykedik ) A djsms féle elektronikus gyújtásnak van egy szabad kapuja, ami szép négyszögjelet ad ki magából, ez pont alkalmas lesz a műszer vezérlésére. És így is lett. Aki esetleg ilyen műszercsoporton gondolkodik, szólok neki időben: megszakítóra, trafóra kötni lehet, de nem ajánlott, mert rövid időn belül megtudhatjuk, hogy ez is füsttel működik (ha kijön belőle, nem megy). Ugyanis eredetileg ezt a motorvezérlő vezérli, ezáltal kihagyták belőle azt a pár alkatrészt, ami azért felelne, hogy a trafó által, önindukció miatt keltett 100V-os csúcsok ne vágják haza a szerkezetet. Zárójel bezárva.

Nekiestem a műszernek, szerencsére pár perc alatt meg is volt a megoldás. Nem írom le, hogy mi, mert lehet, egyszer még ebből jól fogok keresni A lényeg, hogy eléggé precíz szerkezet van benne, mikrokontrollerrel, meg ilyesmi nyalánkságokkal

Mikor láttam a fényt az alagút végén, hogy ebből még lehet valami, nekikezdtem a bowden cseréjének. Hát, mit ne mondjak... Rég szívtam már ekkorát. Az, hogy a csavarok nem jöttek le könnyen, az oké, az viszont, hogy a kárpit alatt olyat találtam, amire aztán tényleg nem számítottam, az már nagyon nem oké... A segédirányító-kar mellett akkora rohadás van, mint egy 3 éves jóllakott gyerek esti szarja. Még a szín is passzol, csak ez nincs szétkenődve a pelusban... Hát faszom...

Mindegy, tovább cseréltem a bowdent, kifűztem a régit. Persze az olajemelő most adta meg magát, és a kocsit sem volt könnyű felemelni úgy, hogy le van ültetve. Lényeg, hogy a problémát megoldottam, az új bowden (szóismétlések elkerülése miatt spirál) bekerült nagy nehezen, itt már azért határozottan kurvaanyáztam ám az összes lengyel konstruktőr anyukáját, ami valójában olasz, de mindegy.
És ekkor jött az igazi hubaszki: mikor rendezném a spirált (ami korábban bowdenként szerepelt itt) a helyére, miután nagy nehezen felszenvedtem a váltóra, bepréselve magamat az ingatag emelő és akku+tégla által alátámasztott autó alá, látom: a spirált (azaz a bowdent) faszán átfűztem a kézifékbowdenen (kötélen)... Az autót már nagy nehezen visszaeresztettem földre... Aztamocskos... Semmi baj, lekötöm a karról, és jó lesz. Persze, ezelőtt illett volna gondolkodni is, ha már a bowden befűzésekor nem jött össze, hogy ez így mocskosul nem lesz jó. És tényleg nem lett jó... Na, akkor autót felemelem... közben eszembe jutott a szenvedés a váltónál, a kocsi alatt... Nem emelem fel... Eljutottam oda, hogy pont leszarom, hogy nem így kéne, levágtam a gumi tömítést a bowden óra felőli végén a 'csába, halál nyugodtan végigrángattam a kikúrt kurva alagúton, megigazítottam úgy, ahogy kell, majd megint teljes nyugodtságban végigtéptem, izé, húztam a kardán alagúton, majd mindent a helyére.

Király. A műszercsoportot beszabtam a helyére, a keretbe (ugyanis a fülek nem kompatibilisek), sikerült megfogatnom, áll rendesen. Nagynehezen betettem a kábeleket is, minden visszakerült a helyére. Persze, hülyegyerek ilyenkor próbálja ki... Hát, a háttérvilágítás olyan kegyetlenül ergya, hogy aránylag szar, tehát semmit sem látni a bal oldalából...

Na, akkor műszercsoport ki, izzók nagy nehezen kicserél, műszer vissza, örül. Szép lett. Persze nem próbáltam ki még mindig, ugyanis karbit kellett szerelni.

Hanyagul leszedtem a fedelét, kicseréltem a tűszelepet, ami gyanúsan fos volt, beállítottam az úszószintet, mert az aztán tényleg érthetetlen volt. Andrei segített, mert egyszerűbb volt msn-en megkérdezni, mint a könyvet kinyitni. Szóba került a skoda vízhőmérő, amit ő szeretne üzembehelyezni egyéb hőmérsékletek mérésére, amikor jött a villám: a büdöscsába, kihagytam a hőmérő kábelét... ááááárghhh... na mondom, az órát már nem szedem ki többet ma.
Visszamentem, beállítottam az úszószintet, összeraktam, állítottam co-t, jónak tűnt, mentem egy-két kört, állítottam, még jobbnak tűnt, örültem.

Majd este elindultam egyet autózni a környékre. Természetesen a probléma nem szűnt meg. Már gyanús volt, hogy kitekerem teljesen az alapjárati fordulatszám csavarját, és még mindig 1000-es percenkénti fordulaton pöfög. Menet közben motorféknél rángatott, durvább motorféknél durrogott, megálláskor néha le-leállt, szóval csak úgy, ahogy  nagykönyvben meg van írva.

Hazajöttem, és akkor gondoltam egyet, mondom, én ezzel most nem akarok szívni, Niki motorjáról lekaptam a felújítás óta alig 2 ezer kilométert futott pöpec karbit, feltettem, indítóztam, be is indult elég hamar, és láss csodát: gyönyörűen jár. De olyan gyönyörűen, hogy csak na. Kicsit piszkáltam a co-t. Holnap hajnalban próbakörözöm majd, aztán hajrá.

Még annyit tettem, hogy lelazítottam a bal oldali laprugótartó csavart, hátha az a helyzet vele, mint amit Piszmogi írt: felemelve húztam meg a csavart, szilent pedig nem engedte tovább csavarodni, ezért állhatott meg egy centivel magasabban az az oldal. Remélem így lesz. Most járkálok lelazított-kontrázott anyával, remélem elhagyni nem fogom a csavart, illetve remélem, beválik a tipp.

Találtam egy régi gyertyakábel-készletet, ami szar volt, de azért eltettem emlékbe. Nem is bántam meg: a kis gumikarikák megvoltak rajta, ami a termosztátház és szelepfedél-felfogatásnál szükségesek. Nekem ezek hiányoztak

A sebességmérőről a tapasztalat az, hogy kurvára bejön, bár a fordulatszámmérő kicsit bárgyú, lassan reagál, elképzelhető, hogy az 5 V-os vezérlés lehet a gondja (djsms féle gyújtásból). A sebességmérő atompontos, kis sebességnél sem ugrál, jól látható mindegyik karakter. Tüzelőanyagszint-jelző nagyon profi, nem játszik ablaktörlőset földúton Szóval bejön. Most már csak ki kellene fizetnem

Na, ezek történtek mostanában. Balatonon megejtek egy motormosást, meg meghúzom az olajteknő csavarjait. Illetve a dekor-boltban veszek átlátszó, öntapadós kültéri fóliát, mert a találkozós matricák elkezdték megadni magukat. Nem szeretném, ha akár egy is eltűnne közülük.

Tegnap sikeresen tankoltam egy liter benzint a cipőmre. Ez úgy történt, hogy a nemrégiben felszerelt benzinbeöntőcső lecsúszott a fém csőről. Valószínű nem sikerült eléggé ráhúzni, és a gyári bilincs is egy kalap kaki. Ezzel nem lett volna gond, ha a tankban nem fél liter benzin lett volna, én pedig nem késésben lettem volna, munka ügyben.

Nagyszerű. Letéptem az oldalkárpitot és kézzel rátartva megtöltöttem az autót félig. Gyújtáson volt, így folyamatosan láttam a szintjelzőből, hogy éppen merre tart.

Sajnos hiába nem raktam tele, jobb kanyarokban folyamatosan előtört a bűz. Mindezt úgy, hogy egy eddig személyesen nem ismert lánnyal találkozom. Fasza.

Szerencsére nem volt finnyás, letekertük az ablakot, és go.

A kocsi, jelezvén, hogy nagyon szeret engem, szépen elkezdett fulladozni, minden fékezésnél leállt, utána durrogott, minden baja volt, tehát szépen elkezdhetek hibát is keresni. Én karbira tippelek, mert eddig is volt olyan gond, hogyha nagyobb emelkedőn állok meg, akkor nem akar beindulni. Akkor arra tippeltünk, hogy túlfolyik a szerkezet, szerintem is most ez lehet a gond, vagy tűszelep, vagy úszó. Bár lehet, hogy a benzinszag miatt gyanakodtam karbira, és a gyújtással van gond, lényegtelen.

Este, miután hazaérkeztem, kirángattam a hátsó ülést, kiszedtem a kúton odagyömöszölt kétszáz méter kéztörlő papírt, és konstatáltam, hogy a hangszigetelő szövet megszívta magát benzinnel, a bitumen lapok meg gyakorlatilag megoldódtak, szétfolydogáltak a benzintől.

Jelen pillanatban kihajtogatva száradnak, remélem nem kell jobban szétbontanom, mert semmi kedvem hozzá. Ma sem fogok azt hiszem műszerfalat bütykölni. Sőt, még az is lehet, hogy Polskit se... Minden esetre első körben megnézem, hogy valóban a bilincs hibájából csúszott-e le a beöntőcső. Első ránézésre más gondja nincs, szerencsére.

És egy gyors update is elfér ide: a beöntőcsövet sikeresen, és rendesen rögzítettem, most 2,5 centire van a fémcső benne. Hogy jobban belemenjen, vékonyan bekentem olajjal, rá is ment szépen, ami végül odavulkanizálta. Nem is tudtam egy perccel később lehúzni. Rátoltam még egy awab-bilincset, így tuti lesz, remélem.

Még pénteken történt, hogy Gáspáry Laci szabadidejét nem spórolva elhozta a melóhelyemre bizniszünk tárgyát, a régóta vadászott, álmaim műszercsoportját, az egyetlent, ami a nagyműszerfalas gépben el tudok képzelni (a flexelés-ladaműszerfalhegesztés most nem játszik )

Ha minden igaz, míg megérkezik hozzá az elegant spirál, lesz időm a fordulatszámmérővel bíbelődni, illetve a vízhőmérővel ismerkedni. Terveim szerint olajhőmérséklet-mérésre fogom használni. A 205-ösben nagyon hasznos műszernek tnt talán pontosabb infót is ad a motorról, mint a vízhmérő. Ez pedig a kispolski esetében egy nagyon nagy igazság

És a megtett kilométerek átpörgetése is jó mókának ígérkezik

Egyelőre ennyi.

Egy rövidke beszámoló a Nyári találkozóról, amolyan Nagy Bandó András-féle stílusban.

Mi csak találkozni szerettünk volna. Találkozni a többi Polskissal.
Mivel idén még kevésszer találkoztunk.
Jelenetkeztünk, kitöltöttük, vártunk.
Evésről kérdeztek, kitöltöttünk, vártunk.

Nulladik napról kérdeztek, gondolkodtunk, vártak.
Vártak-vártak-vártak-nem vártak.
Jelentekztünk, elfogadták, vártunk.

Vártunk-vártunk-vártunk.

Majd eljött a nagy nap.
Reggel felkeltünk, dolgoztunk,
unatkoztunk, dolgoztunk, vártunk, elindultunk.

Aztán Jámbor Lacival találkoztunk volna.
Vártunk-vártunk-vártunk, telefonált: késik.
Vártunk-vártunk, nem jött, telefonáltunk, késik, megjött.

Elindultunk a Lágymányosi hídhoz, Holloval találkozni.
Itt már együtt vártunk. Nem jött.
Vártunk-vártunk-vártunk, megjött.

Elindultunk a kempingbe.
Mentünk-mentünk-mentünk, megérkeztünk.

Köszöntünk a többieknek,
kezetfogtunk, sátrat állíttottunk.

Majd utána ettünk-ittunk.
Ittunk-ittunk-ittunk, fürödtünk.
Ittunk-ittunk-ittunk-aludtunk.

Na jó, nekem ez nem megy Inkább nézzétek meg az eredeti felvételt:

Nagyon régóta nem írtam a Polskiról.

Ennek oka igazán az, hogy nem sok minden történt vele az elmúlt napokban. Garázsban áll, hűvösben, óvom a melegtől, és a néha-néha felbukkanó jégesőtől. Néha természetesen megyek vele.

Jelenlegi helyzet szerint az olaj nem csöpög belőle, nem is fogyott az olajcsere óta szerencsére.

Még múlt hónapban került hozzám egy Xenon szett. Gondolkodtam rajta sokáig, hogy mi legyen a sorsa, kérdezgettem a többieket, végül úgy döntöttem: beszerelem a pókba. Majd én megmutatom a világnak, hogy be lehet ezeket lőni rendesen.
Egy napom ráment az igényes kiépítésre, hogy fénykürtkor a ködlámpa villanjon fel (nem bi-xenonról van szó), szóval minden pöpecül ment.
A beállításra először csak 5 perc ment el, aztán a próbakörökön mindenkit vakítottam. Én jól láttam vele, mások viszont gyanítom nem... Utána egy cirka órás állítgatás után feladtam a dolgot, és az egészet kivágtam a 'csába. Még aznap meg is vette egy haverom, kinek a kocsijában hibátlanul üzemel, és nem is vakít senkit... érdekes.

A lámpa dolog azért kicsit bántott, de a bánatomnak Karki vetett véget, ki meglepett engem egy eredeti Tungsram kadmiumsárga izzószettel. Rögtön telepítettem is a gépbe. Sokkal de sokkal jobb az autó megjelenése, még kikapcsolt lámpa esetében is. A fénye meg bámulatos. Nekem bejön .

Készült közben egy kocsibejáró, volt itt KG, és Pocok autóját is összeraktuk, sőt, voltunk autózni is. Röviden ennyi az elmúlt pár hét.

Mai nap beszereltem a nemrégiben szerzett automataöv-tartó vasakat. Kicsit félve flexeltem, és hegesztettem a benzinbeöntő-cső környékén, de végül sikerült lángolás, és robbanás nélkül abszolválnom a műveletet. A varratok nem lettek szépek, főleg, mivel nem is próbáltam visszaköszörülni. De itt pont nem látszik, illetve úgy vélem, így biztosabb a tartása. Pillanatnyilag fekete festékkel letoltam az egészet, remélem nem rohad el (tekintve, hogy a vadiúj autók műszerfala mögött fényezetlen vasak tömkelege van, remélem, ez nem fog elrohadni). És bekerültek a Subaru övek is. Sajnos a vízszint-érzékelője mégsem jó a polskihoz, kábé 2-3 fokon múlt...

Az oldalkárpitból kiszedtem a hangszórókat, az úgysem kell oda, csak a rácsot hagytam fenn. Illetve kivágtam félig, hogy a heveder ki tudjon jönni rajta. Idővel egy elegantét beszerzem majd ide.

Ma lemostam a kocsit nagynyomásúval. Eléggé poénos dolog esőben elmenni autót mosatni a kútra Kicsit se néztek hülyének . Mikor hazaértem, még vizes volt a kocsi

Röviden ezek a történések.

Nem tudom, meséltem-e, hogy kaptam CincinlovagEgértől egy pár hátsó gátlót.

Azt múlt hét hétfőn elvittem egy szakihoz, akit az előző GTI tulajdonosa ajánlott. Nagyon korrektek voltak, kapásból nem hajtottak el a fenébe, tehát ez már jó pont. Elmondtam, mi a problémám, és hogy mit szeretnék (kocsi leült pár centit, erre már nem akar dolgozni a gátló, és nekem ez nem tetszik, tessékszíveslenni felkeményíteni a bácsinak a gátlókat, hogy tudja hozni a gyári értékeket. Vagy kicsit keményebb is lehet. Köszönömszépen a szívességét a bácsinak!

Mondta az ürge, hogy sok a melójuk, péntekre elvileg el fog készülni, de biztos ami biztos telefonáljak rá csütörtökön, akkor meg tudja mondani, hogy készen lesz-e? Előreláthatólag 6-7 ezer forintba fog fájni a kettő darab. Felírtam a két telefonszám közül a 70-eset, merthogy Vodás vagyok (ellenben Balázzsal és a kék törpével). Na, ezen a számon pont nem tudtam elérni őket. Sajnos csütörtökön még nem volt készen, így erre a hétre tolódott a dolog. Tegnap, azaz csütörtökön tudtam elmenni érte. A kettő darab gátló munkadíja együtt volt ötezer forint. Ennek örültem, mert pont annyi volt nálam készpénzben .

Mai napra jutott az a csodás feladat, hogy kicseréljem. Meglepően könnyen ment a művelet, miután Cincin megmutatta még az ő kocsiján, hogy a lengőkaron lévő lyuk pont arra való, hogy ott kivegyem a kicsavarozott alkatrészt. (Én CsuTee váltószereléséhez hasonló módszerrel kezdtem volna neki De végül nem így lett )

Még próbakör előtt lenyomtam a kocsi hátulját, és örömmel tapasztaltam egyrészt, hogy nem olyan könnyű, mint előtte, másrészt, hogy csak egyet lök vissza, nem pedig hármat-négyet. Ennek már nagyon örültem.

A próbakör remek volt, bár a GTI miatt olyannyira el voltam szokva a kispolskitól, hogy elfelejtettem a gázt negyedénél tovább nyomni, majd csodálkoztam, hogy nem akar gyorsulni. A kocsi remek, valóban hozza azt, amit elvártam. Ellenben most az eleje tűnik kicsit könnyednek. Majd elválik, mert elképzelhető, hogy a Pug miatt van ez, hogy abszolút elszoktam egy hét alatt a Poláktól.

Az már biztos, hogy a GTI első gátlóit is rájuk fogom bízni. Korrekt áron dolgoznak szerintem, és -reméljük a hosszabb távú tapasztalatok szerint is- megbízhatóan.

Röviden ennyi történt a Polskival mostanában. Garázsban áll, és várja a talit . Képet majd kaptok később.

Ezúton is köszönet Cincinlovagnak a kiszerelt, és hibátlan gátlókért! Ha nagy leszek, meghálálom

Gyors blog a Polskiról, hogy utána mesélhessek a Dzsasztiról. Bár az kicsit odébb van még.

Szóval, nemrégiben voltam Cincinlovag kollégánál ismét, az autóját elkezdtük összerakni (még jómúltkor). Legutoljára cseréltünk gátlókat is, ami azért volt nagyon jó, mert a régieket -amik mellesleg hibátlanok- megkaptam.

Ez azért nagyon jó dolog, mert az ültetés óta a hátsó gátlóim megszűntek üzemelni. Egész pontosan az egész hátulja himbálódzik a legkisebb úthiba miatt is, illetve fékezéskor a hátulja jelentősen megemelkedik, ezáltal határozottan, érezhetően romlik a fékhatás. Ennek márpedig az 50%-as sem rossz minőségű fenyő (gy.k.: fele sem tré fa . A kiszerelt gátlók azért jöttek jól, mert elviszem majd a lengéscsillapítós bácsihoz, aki remélhetőleg felkeményíti nekem olyannyira, hogy legalább a gyári rugózást tudja hozni a rendszer. Pesterzsébeten van egy ilyen szaki, jóbarátom ajánlotta (Juli kocsijának ex tulaja, konkrétan a ZsöTöI-ben is az általa keményített gátlók vannak).
Ha minden igaz, holnap viszem el hozzá.

A másik említésre méltó dolog, hogy 89500 kilométer környékén járva megejtettem egy olajcserét. Az olajam erőteljesen fogy, mint már korábban meséltem róla. A furulyagumik hibátlanok, az olajteknő tömítés új, leeresztő csavar meg van húzva, továbbá a szimering sem szórja. Kizárásos alapon maradt az olajgomba alatti réz alátét. Erre enged következtetni az is, hogy azon a részen van mindig friss olajsár. Szóval a gombát kiszedtem, és ha már kinn volt, beszereltem egy korábban bontottat. Még márciusban csinált néha olyat, hogy gondolt egyet, és nem világított gyújtás ráadásakor. Igaz a probléma akkor nem jelentkezett többet, de nem szeretném még egyszer megkockáztatni, nehogy egyszer akkor ne világítson a visszajelző, amikor éppenséggel kellene.

Leszereltem egyúttal a szíjtárcsát is, hogy végre felszerelhessem az elegantét (aki le van maradva pár lépéssel, annak röviden: kéthengeres csinkve/szejé került rá). A képeken látható a különbség.

Olajból a már jól megszokott Valvoline került bele, anyagi okok miatt viszont most nem Top Guard, hanem csak sima félszintetikus. Remélem nem lesz belőle különösebb gond, bár a márkában vakon megbízom, bízom abban is, hogy nem jelent ez majd problémát.

Ha már ott voltam, akkor felszereltem a nanoplex gyújtást. Sajnos megint valami nem stimmel: a jel nem nagyon akar ott lenni, ahol kellene. 10° helyett csak 8° körül van, a vákumkapcsolóra nem reagál, és a fordulatszám növelésével szépen elindul utógyújtás felé (egészen +20°-ig, csoda, hogy jár). Kimértem minden szálat, minden a helyén van, jól van bekötve, szóval nem értem.

Nagyon úgy fest, hogy nem csak a szíjtárcsám, hanem az elektronikám is egy 700-as balra forgóé. Legalábbis az ellenkező irányban elmozduló gyújtási időpont erre enged következtetni...

Lassan kezd elegem lenni ebből a szerkezetből. Nagyon nem akar ez nekem összejönni :(:(:(:(

Ezek voltak a történések röviden.

Összegyűlt megint egy adag blogolnivaló.

Az autó nagyszerűen üzemel szerencsére, ettől függetlenül folyamatosan ad tennivalót. Szerencsére viszont semmi gond nincs vele, ami miatt üzemképtelen volna.

Hétvégén kinn voltunk a nyaralóban Julival. Hétfőn alaposan kitakarítottam a kocsit, és lemostam kézzel, szivaccsal, slaggal. Ahogy illik . Utána pedig políroztam egy adagot. Ráadásul géppel. Nagyapám már régen megvette ezt a ketyerét a Lidl-ben, de nem merte még használni.

Személy szerint a kézzel való polírozgatást fogom választani a továbbiakban. Bár nagyon fárasztó, és gyakori, hogy felemás lesz a kocsi (vége felé elveszti az ember a türelmét, erejét), nekem továbbra is az jön be. A géppel sajnos a csomagtér-tető és a kocsi teteje olyan erősen berezonált, hogy azt hittem, ledobja magáról a festéket. Szerencsére ez nem történt meg. Arról nem is beszélve, hogy a kocsi tele van olyan nehezen elérhető helyekkel, mint amilyenről a fogkefe-reklámban szoktak beszélni.

A végeredmény azért szép lett, leszámítva, hogy még kézzel dolgoztam rajta egy kicsit. Persze én hülye, a végeredményt nem fotóztam le. Csak másnap, akkor is mobillal, ahol nem volt valami színhelyes sajna... :(

Szereztem tömítést az olajgomba alá. Remélem ezzel meg is szűnik az olajszivárgás a kocsiból. Mert eléggé fogy az olajam sajna. Most lesz benne a 9 ezredik kilométer, és az ötödik liter olajat töltöm utána, hogy ne a minimumon legyen a nívó. A blokk azon része friss olajpárával tarkított, és mivel a furulyagumik hibátlanok, egyedül arra tudok már csak tippelni.

A napokban beszerelem a másik (és remélhetőleg már jó) szíjtárcsát az elegant gyújtáshoz, és ezzel egybekötve akkor leeresztem a maradék olajat, és feltöltöm újjal. A szokásos Valvoline kerül majd bele.

Tegnap voltam a volt munkahelyemen, az Opel szervízben Solymáron, és mivel annyira nincs munkájuk, gyorsan "kölcsönkértem" a fék és lengéscsillapító-padot. Végigmértem a két tengelyt, és az eredményt kinyomtattattam. Ugye már régóta mondtam, hogy darabosan fog a fék, mintha az egyik dob elöl ovális lenne.
Na, sikeresen kiderült, hogy bizony van kis gond elöl is, és hátul is. Bár a számítógép szerint a műszaki vizsgára alkalmas, de engem nem hagy nyugodni.

Elöl baloldalt 15%, jobboldalt 27% a fékerő ingadozás. 30% a megengedett, tehát eléggé a határán van a határértékben. A súrlódóerő is eszerint alakult: baloldalt 95, jobb oldalt 68N. Fékerő értékelés 126% ( ), Bal-jobb eltérés 1%.

Hátul az eredmény más lett: a baloldali fékerő ingadozás 25%, jobb oldalt pedig 7%. Viszont a súrlódóerő mintha köszönőviszonyban sem lenne vele: baloldalt 104N, jobboldalt pedig 68N. Fene se érti ezt . Bal-jobb eltérés 22%, fékerő értékelés 94%. Teljesen alkalmas.

Kéziféknél 18% volt az eltérés. Röviden ennyi.

A gátlók is teljesen tökéletesek, elöl 70%-os, hátul 64%-os maradék talperő, míg hátul 62% és 50% maradék talperő volt. Ezek nagyon szép eredmények, állítólag .

Szóval megnyugodtam, hogy a gátlóim hibátlanok. Pedig Pocok anno mondta, hogy azok legyenek az elsők, amiket kicserélek, mert tuti rosszak

Mai napon pedig hirtelen felindulásból elintéztem, hogy a kocsi ne tudjon kiállni a garázsból. Egész pontosan beszereltem végre hátulra is a csüccsenős rugókat. Eléggé idegesített, hogy az eleje már leült rendesen, és amolyan szimat-üzemmódban állt az úton. Bár nem volt nagyon feltűnő, engem zavart.

Szinte mindenféle gond nélkül sikerült a művelet, Marczin Robi tanácsára nem bontottam meg a gömbcsuklót. És tényleg, simán ki lehetett billenteni a helyéről a rugót, természetesen miután a gátlót lekötöttem.

Összeszereltem, toltam előre és hátra a garázsban fél-fél métert, majd szépen beállt a helyére. Ezután fikszre húztam a gátló csavarjait, és tádám: a kocsi leült. Bár érdekes, az eleje meg most magasabban lett (eddig éppenhogy volt fél centi a gumibak és a rugólap között, most megint másfél centi van). Azt hiszem, a gyeprácskő megint visszamehet egy pár hétre .

Nagyon mutatós lett a kocsi, bár eddig csak garázsban élvezhettem a látványt Nemsokára elviszem futóműveshez, bár előtte még tengelycsonk-csere.

Ha pedig már a témánál vagyunk: bontóban kiszúrtam egy polákot, amin nem kotyogtak az első csonkok. Bontós Tomival (mert Tamás a neve ) le is zsíroztam a függőket. No, nem fizikai értelemben, hanem úgy szóban megállapodtunk, ötezer forint / 2db áron. Mai nap jutottam el oda, hogy akkor ezeket el is hozzam. Készséggel leszerelték, majd "nincskedvemleszerelniajándékmegúgysemkellsenkinek" indokkal megkaptam kompletten, fékdobbal, kerékaggyal mindennel együtt. Ennek nagyon örültem, mert így is nagyon kevés az itthon lévő kábé öt pár.
Elkezdtem lebontani. A kettő közül az egyik teljesen tökéletesen jár, a másik viszont be van rohadva. Hollo mutatta, hogy ez a legkevesebb: pár hónapos fékfolyadékos kúra, és a szerkezet újra veszi majd a zsírt, és teljesen tökéletes lesz. Ennek fényében elkezdtem alaposan letakarítani, és a szilent részénél bekentem alaposan fékfolyadékkal. Remélem, holnap már ki tudom ütni belőle, hogy ténylegesen a csapszeget úsztathassam a lében.
Addig még kitalálom, hogy a tökéletessel is el akarom-e ezt játszani, avagy felesleges, és bőven elég bele a friss olaj.

Mellesleg a szerkezetben vadiúj fékbetétek voltak, és kiderült, hogy a dobon is csak a rozsda volt ijesztő: belül egy fél milis válla sincs neki. Minden bizonnyal egy alaposan felújított fékkel van dolgom. A betéteket minden bizonnyal kidobom, de a fékdob tuti ez fog felkerülni. Azért felteszem még valamikor esztergapadra, és megmérjük, hogy ovális-e? De szerintem nem lesz.

Röviden ezek a történések. Képek lesznek, bár nem mindegyik ma készült.

Sőt. Ha jobban belegondolok, egyik sem ma készült

Hupsz, blogolok. Rég tettem.

Lezajlott a IV. Országos Tibi és Csaba találkozó, ami teljesen véletlenül egybeesett a Mohácsi Találkozóval, mind időben, mind pedig helyileg.

Volt nagyon sok Tibi és Csaba jelen, de ez a poén már kicsit lejátszott lemez, úgyhogy áttérek a megszokott nevekhez.

Szóval, első sorban köszönöm Döminek, hogy utitársam volt, ezzel könnyítve az utazás költségein.
Továbbá köszönet Szilvinek és Nyuszynak, hogy ezt a remek találkozót megszervezték, nagyon jól éreztem magamat, a hely szuper, az idő többnyire nekünk kedvezett, és természetesen a társaság is nagyszerű volt!

Robinak és Pety@nak köszönet a fényfestésben való segédkezésért!

Na, ez volt a találkozóról a villámblog. Ami most jön, az már kicsit más téma. Egész pontosan az, hogy úgy gondoltam, az alufelni dolgot egyelőre kényszerpályára helyezem. Legalábbis addig, amíg nem lesz pénzem normális gumikra rá, és magát a felnit nem tudom rendesen rendbe tenni, felesleges ezzel nyúzni az autót. Nem beszélve arról, hogy a tehermentesítő sincs még meg.

Van nekem itthon egy garnitúra Fiat feliratos felnim, de abból három arany színű, egy pedig ezüst. Nem szarul van lefestve, viszont nagyon nem tetszik ilyen kinézettel. Pocok hozta meg az ihletet, csupán én nem ecsetelős festegetést akartam. Valamelyik nap az OBI felé sodort a sors, a festékszórók között rögtön kiszúrtam a szürkéket. Sok-sok tanakodás után kiválasztottam a RAL 7000 színkódút, ami ott pillanatnyilag úgy tűnt, hogy a gyárival megegyező szín. Megkérdeztem erről Julit is, ki ott volt mellettem, hogy segítsen a döntésben, majd kérdésemre teljesen kielégítő választ adott, miszerint "fogalmam sincs, milyen a gyári". Szóval szerinte is jó lesz ez a szín.

Pár napig még szüttyögtem vele, végül ma nekiugrottam, takarítottam, vakargattam, előkészítettem. Szegény ember vizel, s főz, s mivel egy komponensű olcsó festékkel kezdtem neki, így a szép babakék 3M szalag helyett barna cellux lett a maszkoló anyagom, csiszolópapírral érdesítettem a felületet, és valami ásványvizes üvegbe lefejtett nitrohigító-maradékkal takarítottam meg a felületet . Bár tisztában vagyok vele, hogy csoda, ha egy évig megmarad a szín rajta, az alkotni való akarás segített.

Magam is meglepődtem, hogy milyen szépen sikerült felvinnem az anyagot a felnire, tisztára úgy, mint a szakik (a szakik ezt most kikérik maguknak gondolom ). Eléggé szépen terült a cucc, és marha gyorsan száradt (mondjuk ez rá is volt írva a dobozra. +200Ft felárért tudta ezt az opciót).
Szép lassacskán mindegyik felnire felkerült az anyag. Az arany színűeken volt valami lakk-réteg szerűség, amit szerintem nem sikerült rendesen eltávolítanom a csiszatoláskor, később pedig a szürke festék alatt repedezni látszott. Minden bizonnyal erre vonatkozott a flakonon jelzett "szintetikus anyaggal kezelt felületre ne szórjuk". Miután a szelepek körül is sikerült szépen lefestegetni, a maradék anyagot felködöltem a négy felnire (úgy használom a szakszavakat, mintha értenék is hozzá . Hozzáértőktől ezúton is bocs ), azaz tisztes távolból hogy nagyon ne b@sszam el a végére azt, ami jól sikerültnek tűnik.

Pár óra elteltével meglestem a végeredményt, és meglepően jónak találtam. Bár a kocsihoz még nem vittem oda, hogy összehasonlítsam a pótkerék színével, de úgy gondolom, sikerült eltalálni a megfelelő árnyalatot.

Ha pedig olyan sokáig bírja majd, mint a JRB kúposain a legolcsóbb "Faust Rallye" kályhaezüst (négy év után sem nagyon akart lekopni ), akkor azt hiszem, egy homokszórásos játék után szebben fel fogom vinni a kerekekre. Természetesen gumi nélkül, mert én úgy szeretem spriccelni az anyagot

Niki ex-orrán sikerült egy gyors összeférhetőségi tesztet csinálni az átlátszó lakkal. Sajnos nem szeretik egymást, hiába a közös gyártó, így az nem került fel rá. De lehet, hogy az átlátszó lakk túl öreg már. A flakonból már prüszkölve jön csak...

Ha beválik, ősszel nekiugrom a téligummák felnijeit is leküldeni vele. Az alufelnikből nem tudom, mikorra lesz valami. De nem teszek le róluk, mert nekem nagyon bejön az a galuskaszaggató .

És azt hiszem, ideje lenne betenni hátulra az új rugókat. Illetve most már tényleg ki kéne cserélni a váltótartó bakokat. És mit hagytam ki? Ó igen, alvázvédelem.

Azon agyalok, hogy kéne aknát ásni a garázsban. Lehetne nekem is medencém

Utolsó pár képen egy érdekesség. Volt itthon nekem már nem is tudom honan egy ablakspricni-motorom. Nem tudom, milyen autóba való, nekem úgy rémlik, anyu '86-os pókjából van, amiben egy Trabant ablakmosó tartállyal volt összeszerelve, és a csomagtartó aljára applikálva. Nem tudom milyen gyártmány, semmi ilyen jelzés nincs rajta. Viszont a csomagtartóban a pótkerék mellett, az ablakspricni szütyőkéjének szomszédságában egy furcsa felfogatási pontot leltem. És mily' érdekes, teljesen passzol a helyére a motor. Elképzelhető, hogy ez valami gyári megoldás volt, mielőtt megjelent volna a motoros szatyor?

Nanoplex gyújtással kapcsolatban is történt előrelépés, mégpedig az, hogy Hollo és Csutee segítségével kinyomoztuk, hogy a szíjtárcsa, ami felkerült a kocsira nem polskira, hanem Csinkvére, vagy Seicentóra való. Gyula adott egy jót, úgyhogy most már tényleg nincs sok hátra az összeszereléshez. Leszámítva, hogy a pöcsöm is tele van már vele, és nagyon nincs kedvem megint nekiugrani

Ennyi volt a történés. Majd még mesélek.

Az elmúlt napok történései között leginkább csak azt szeretném megemlíteni, hogy az olajteknő tömítés nagyon jól szuperál, nem ereszti az olajat. Kezdem azt hinni, hogy eddig sem tette.

Voltunk Sárváron, természetesen Polákkal. Az autó nagyon szépen teljesített, három személlyel indultunk neki pénteken kora délután. A CB végig a kamionos csatornán volt, végig értesültünk minden egyes fontos infóról, többek között hogy hol látható "háromlábú", illetve hol van "jóság".

Sárváron Juliék futottak pár kört, ha már futóverseny van. Na jó, ez így pont nem igaz, fordítva volt, futóverseny miatt mentünk Sárvárra.
Az autó mindenféle hiba nélkül teljesítette a távot, és ismételten bevált, mint sikeres "buzdító" eszköz. Ismét szólt a zene a futóknak, melynek nagyon örültek. El is kellett a biztatás, hiszen ez egy 12 / 24 órás verseny volt, azaz egyes nevezők 12, egyes nevezők pedig 24 órán keresztül futottak megállás nélkül. Valaki meg csapatban, harmadmagával teljesítette ezeket a távokat.

No, autóra visszatérve, dallamkürt megint tette a dolgát, sikert arattunk vele megint . Megismerkedtem egy polákos sráccal, aki kicsit leharcolt, ámde nagyon szeretett Polskijával rögtön oda is jött ismerkedni. Rögtön beagitáltam a klubba. Aztán ment tovább a dolgára, majd 20 perc múlva megint csak visszajött, hogy engem milyen néven talál meg ott, mert az előbb sikeresen regisztrált

Vasárnap bejártuk Vas megyét, volt dolgunk itt-ott, aztán útnak indultunk haza. Az autó nagyon szépen teljesített, kicsivel több, mint egy tank kellett neki a bő 600 km-es túrához, az átlagfogyasztás pedig 100 km-re vetítve 4,9 literre jött ki. Ez eddig a legjobb adat, amit produkált, amit a három személyhez viszonyítva nagyon barátságosnak találok.
Ehhez minden bizonnyal hozzájárult a már korábban is említett, "ha kicsit jobban nyomom neki, kevesebbet fogyaszt" elv. Egész pontosan mindenhol igyekeztem minél hamarabb elérni a megengedett sebességet, és tartani is azt.

Viszont a szelepfedelem környékén valahol szivárog az olaj. Egész pontosan olajködös minden belül, sőt, kicsit még a rácson kívülre is jutott a gépháztetőre. A kartergáz-elvezető cső eléggé repedezett, illetve az olajbeöntő-sapka is gyanús nekem. A légszütyő szerencsére olajmentes, ahogy a lukas csavarok is. Tehát tuti, hogy a hibát motoron kívüli alkatrész okozza.

Mai nap szépen lemosom a motort, és a szelepfedelet megigazítom, meg szerintem beteszem Cincinlovagtól kapott szelepfedél-tömítést. Az barátságosabbnak tűnik, mint a jelenlegi. A beöntő-sapkát is alaposan szemügyre veszem, illetve igazítok a szelepfedél ezen részén is, hogy passzentos legyen. Mert jelenleg teljesen rácsavart állapotában lötyög, egy pár fokkal visszább pedig szorul.

Azt kifelejtettem, hogy pénteki nap lehoztam a padlásról a régen felcipelt ülést, gondolván, beteszem a mostani helyére, mert annak a rugói eltörtek hihetetlen súlyom alatt. Letakarítva látom, hogy eléggé szörnyű állapotnak örvend, így rögtön fejre is borítottam. Kiszedtem a kocsiból a fentebb nevezett ülést, és mellétettem a másiknak, majd csavarhúzóval, és egyéb szerszámmal nekiálltam, hogy kiszedjem belőlük a rugókat. A gyári ülésben két rugó már cserélve volt, valami ismeretlen fajtára (nagy volt bele, egyszerűen lógott ), illetve kettő volt eltörve. A padlásról lehozottban mindegyik hibátlan állapotú volt, így szépen feltöltöttem a gyári ülést azzal. Az eredmény nagyon jó, ismét kicsit magasabban vagyok a kocsiban, és rugózik is szerencsére. Érdemes még megjegyezni, hogy a gyári üléseim fel vannak tuningolva mindenféle földi jóval, mint például stokira való kispárna, meg nyuszimintás ágynemű-huzat. De komolyan mondom, kényelmes, tehát nem vesződtem az eltávolításukkal.


 Röviden ezek történtek az elmúlt napokban.

Nemsokára pedig jön majd a nanoplex-gyújtásos sztori. Pillanatnyilag sajnos megállt ott a dolog, hogy a jeladóm halott. Legalább is, az oszcilloszkóp szerint alig van induktivitása. Néha-néha egy kósza szikra kijön a szerkezetből, de üzemelni még nem tud sajnos.

Elég sok minden történt az elmúlt pár napban. Megpróbálom össze szedni.

Találkoztam Gyulával, aki meglepett engem egy elegantos szíjtárcsával, és egy elektronikával. Innentől kezdve már teljes a kép a Nanoplex gyújtáshoz.

Még aznap a bontóban be is szereztem a megfelelő fajta csatlakozókat hozzá, itthon nekiugrottam a rajznak, szépen össze is hoztam a kábeleket. Vettem még a már jól bevált Ariete benzincsövet, csak most más méretben, a depressziós kapcsolóhoz. Legalább színre passzoljon . A Subaruban már jól teljesített ez a fajta benyacső, hasonló céllal.
Innentől már csak a csodára vártam, hogy hozzon ihletet a szereléshez.

Sikerült defektet kapnom. A már javított jobb hátsó adta meg magát. Egyik reggelre leeresztett. Felpumpáltam kompresszorral, de sajnos pár óra után megint leengedett. Felkerült a pótkerék, majd odáig jutottam, hogy a jelenlegi gumival felesleges szarozni. Alapból keskenyebb, mint a felni, ezáltal hülyén áll rajta, rosszul tömít. Kell rá egy új, avagy használt, de normális méretű gumi. Addig marad a pótkerék, a pótkerék helyére bekerült egy másik kerék pótnak. Illetve a Subaru gyári 12"-os dísztárcsáját felhajítottam rá, hogy ne legyen nagyon szembetűnő.

Leszereltem a rádió antennáját. Idegesített, ahogy csapkod, meg szarul is nézett ki, meg úgy általában, utálom az ilyenfajta antennákat
Helyette CB antenna. Az felkerült a kocsira. Elég régóta vacilálok ezen, hogy fúrjak-e tetőt, vagy tetőcsomagtartón tegyem fel, vagy mi legyen.
Végül a vonó horgot vizsgálva meglett a megfelelő megoldás. Le is gyártottam gyorsan a tartókonzolt, össze is hoztam, fel is szereltem. Egész pofásan áll. Először természetesen próba, bekötés nélkül, hogy mennyire pofozza a kasznit maga a szerkezet. Szerencsére nem leng ki, így jöhetett a bekábelezés.
Az RG 58-as kábelt szépen sikerült átvinnem egyelőre csak a hátfal alatt, be a motortérbe. Ott egy amfenolos kuplunggal tovább került be az utastérbe. Erre azért volt szükség, hogy ha leszerelem a hátfalat, akkor ne kelljen kihúzni az utastérből a kábelt (főleg, ha fenn van az amfenol belül, akkor ez esélytelen mozdulatsor).
A rádió jelenleg a jobb első ülésre bedobva került üzembe, meglátjuk mi lesz alapon.

Szombaton jött a lehetőség a meglátásra. Illetve előtte próbáltam Pocokkal rádiózni, de sajna nem sikerült. Másnap OT expo, amiről külön nem írnék, nagyon jó volt, sajnálhatja, aki kihagyta. Az ott készült képeimet megtekinthetitek ide kattintva.

Az expo-t mi egy kis autókázással zártuk, miután Stiffit elvittük a vasútállomásra, Pocok, Pety@, Juli és jómagam a Szentendrei útra mentünk a palacsintázóba. Csatlakozott hozzánk Gedeon (metálzöld polák tulajdonosa), s miután jót lakmároztunk, kitaláltuk, hogy pont fel akarunk menni a Hármashatár Hegyre. Így is tettünk, miután Julit hazavittem, nekiindultunk az éjszakai városnak. Elhagytuk időközben Gedeont, kerestük megállás nélkül, de valahogy mégis a hegyen lukadtunk ki, ahol már várt minket. Rádiózni nem tudtunk, ellenben fotóztunk jókat .

Utána pedig mindenki haza.

Én pedig mai nap nekiugrottam a szíjtárcsa leszerelésének. Kitakarítottam a szűrőt, bár nem volt kosz benne szerencsére. Felkerült az új, szerencsére nem felejtettem el felszerelni a jeladót.

Idáig jutottam ma az elegant gyújtással, mert inkább az olajteknő tömítést szerettem volna megcsinálni. Ugyanis az olajam tényleg nagyszerűen fogy. Nagy nehezen levadásztam a helyéről, sikerült lekaparni róla a ráégett tömítést. Kőkemény volt már, szóval nem tudom, hogy tömített-e, vagy nem. Most parafa került rá, mondhat bárki bármit, nekem ez vált be.

Ezek után swr-t mértünk a cb antennához. Nem tudom, ki érti, de azért leírom: a jelenlegi felállással sikerült 3,5 illetve 4 körüli értéket produkálni. Azaz több jel jött vissza az antennáról, mint amennyi a rádióból ki. A megoldás az antenna végéből való lecsipkedés volt. Szépen, 2-3 centis darabokban lejött kábé 15 centi. Így sikerült egy 1,2-es értéket kihozni belőle. Bár továbbra sem nyereséges, viszont végfok kímélő lett a szerkezet. Kerestem egy megfelelő terepet, így sikerült Pilisszántó-Budapest rádiós összeköttetés, azaz beszélgettem egy jót Pocokkal . Remélhetőleg a találkozókon sikeresen tudjuk majd alkalmazni ezt a remek szerkezet.

Holnap váltótartó gumibakot cserélek, illetve az alját kell átvizsgálnom, mert múltkor sikeresen fennakadtam a saját kapubejárónkban. Úgy néz ki, a kocsi elkezdett leülni . Ezáltal az alvázvédés sem várathat nagyon, lassan itt van hozzá a jó idő is, talán ki is száradtak az üregek. Be kell szerezni az alapanyagot, aztán hajrá .

Ide meg azt írtam volna, amit szoktam írni a blogom végére .

Jöjjenek a képek, idétlenebbnél-idétlenebb képaláírásokkal.

Nem fogjátok ki találni, hogy mit csináltam tegnap

Igen, eljött az ideje, amire már február környékén elkezdtem lelkileg felkészülni: kicseréltem a laprugót!


No, nem ilyen gyorsan, mint ahogy itt fentebb elolvashattátok .

Leszereléshez a már jól megszokott előfeszített állapotban leszerelést választottam. Azaz felszerelt állapotban oda gyors-szorítóztam egy zártszelvényt, lelazítottam a csavarokat (na nem ilyen gyorsan ), majd szépen kivettem.

Felszereléskor a Gyula által javasolt két olajemelős megoldást választottam. Felszereléshez biztos, hogy jobb megoldás, leszereléshez viszont a megszokottat fogom alkalmazni a továbbiakban.

A függőknél a csavarokat már leeresztett állapotban húztam meg, hogy a szilent ne csavarodjon.

Hollo felhívta a figyelmemet, hogy egy jó időbe telik majd, mire újra leereszkedik a kocsi eleje, ugyanis a rugó régen volt felszerelve.

Első métereken kurva magas volt, 100 km után már határozottabban alacsonyabbra került (körülbelül olyan magasságra, mint az előző). Azóta nem mentem vele, viszont a magasságát megmértem, hogy jelenleg hol áll. Az elkövetkezőkben pedig folyamatosan méregetem, hogy tudjam, mikor áll be körülbelül véglegesre.

Jah, és ki ne hagyjam, hogy nem állnak csálén a kerekek, és a rugózás is határozottabban jobb. Nemsokára bekerülnek a felújított tengelycsonkok (azaz, ha felújítottam végre ), és akkor utána lehet vinni futóműveshez.

Hátsó rugót egyelőre még nem cserélem ki. Megvárom, míg az első beáll körülbelül a végleges helyére, és csak utána. Nem akarok seggelő polákot .

A leszerelt rugó képét érdemes megnézni

Mai napom pedig a Vespa összepakolásával telt. Szerencsére eléggé határozottan, és gyorsan sikerült vele haladni. Attól tartok, hogy talán kicsit gyors is volt a tempó. Megint megtudtam, hogy vannak hasonló alkatrészek a polákban és a vespában .

Ha minden jól alakul, holnap már röffenthető állapotban lesz. Feltéve, ha a karbit sikerül feltennem. Fel kéne még tölteni a blokkot új olajjal. Természetesen előtte meg le kellene ereszteni a régit .

Kéne még előre egy külső abroncs (a gagyi 5 ezer, a normális 10 ezer. Polákra is olcsóbb egy darab gumi basszus ). Nem véletlenül került vissza hátulra a régi Michelin. Bordázat még van rajta, annyit meg nem megyek majd vele, hogy elkelljen pár kis repedés miatt új.
Ha megtalálom, holnap előre felkerül a pótkerék. (mert ehhez a motorhoz olyan is van ám )

Röviden ennyi történt. Remélem legközelebb a teljesen kész állapotról mutathatok képet!

Jah, és Cica-rovat, Lajoskának szeretettel. Ma került hozzánk ez a kóbor állatka . Nagyon ari

Történt egy pár dolog az elmúlt napokban.

No, nem éppen sok minden, de egy blogba összefoglalom, mielőtt elfelejteném.

Voltam Hollonál, láthattam sok-sok érdekes, és szép kispolákos alkatrészt. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet a többek által említett másik garázsa.
Csináltunk üzletet, kaptam három rugót nyolcért. Nemtudom, hogy a jelenlegi árfolyam mellett jó ület volt-e, én mindenesetre nem bántam meg.

A laprugócsere immáron nem várathat magára tovább. Ennek eredményeképpen ma megint bekentem jó vastagon a csavarját fékfolyadékkal, nehogy meglepetés legyen -előreláthatólag holnap- a leszereléskor.

Hátsó rugókat nem tudom, mikor fogom kicserélni. Nem szeretném szétszedni a féltengely-csuklót . De esélyes, hogy erre mindenképp szükség lesz, többek között azért, mert mostanra sikerült két értelmes állapotú rugót beszereznem a féltengely végébe (jelenleg a gömbcsuklós szettből származó gumidugók vannak benne).

Továbbá voltunk Julival hétvégén Velencén, körbefutotta a tavat megint. Én meg, mint vezérszurkoló, kísértem kocsival, előremenve megvárva, stb...

Még itthon kerestem pörgős zenét, amit a futók szeretnek, feltéve, ha a ritmusa olyan, hogy jól lehet rá futni. Ellenőriztem a dallamkürtöt is, hogy működi-e? Majd jó hangosan toltam nekik a jampi Rock&Roll-t, meg a kürtöt.

Sok-sok elismerő mosolyt, és integetést kaptam, sokan visszajeleztek, hogy örülnek a bíztatásnak is. Jól esett, hogy a célban, míg Juli kifújta magát, több versenyző is odajött külön megköszönni a bíztatást, és közölni, hogy milyen szép autóm van / neki is volt / ő is szeretne, stb...

Utána egyenesen Dunavarsányba mentünk a telekre, a hétvégét ott töltöttük. Kompoztunk is egyet Nagyon fostam, megmondom őszintén. Szerencsére feleslegesen!

Sajnos még Velencén elkezdett rakoncátlankodni az olajgombám. Gyújtás ráadáskor néha-néha nem világított, pedig tuti, hogy nem volt olajnyomás fél óra állás után. Megpiszkáltam a vezetéket, majd fél nappal később jött meg a hatása, és működött egy jódarabig megint. Végignéztem a lehetséges hibákat, úgy néz ki, hogy a gomba döglődik. Holnap ezt is cserélem.

Legalább ellenőrizni tudom alatta a tömítést is, ugyanis gyanúm szerint a gomba környékéről is szivárog az olaj, melynek köszönhetően az autó folyamatos olajcsere alatt áll (azaz mindig friss van benne )
Holnap beszerzek egy olajteknő-tömítést is, azt is mindenképpen cserélnem kell.

Gondoltam csinálok -Karki után szabadon- olyan fotót, ahol a nemzetközi egyezményes kézjelzést mutatom a gyújtáson nem világító olajnyomás-lámpának, de rájöttem, ennek nincs értelme, mert mindenki azt hinné, hogy az a bajom, hogy menet közben nem megy a generátorom

Kaptok pár képet, melyen jól látszódik például, hogy baloldalt abszolút nincsen sárpofozó gumim, se elöl, sem pedig hátul, meg ilyesmi.

A fogyasztással kapcsolatban, a tapasztalatom az, hogy már sokadik alkalommal jön ki egymás után 5,3 l/100 km-re a fogyasztás. Vegyes használatban természetesen. Úgy gondolom, ez elég barátságos.

És a szokásos: ha majd eszembe jut még valami, írok.

Retrósít avagy Retro Shit?


Nem bírtam magammal. Nagyon nem. Már nagyon régóta szemezgettem vele, hogy beszerezzek egy párral ezekből a remekekből. Aztán Stiffi blogjában megláttam egy képet...

Ma mentem bontózni, ugyanis fogyóban voltak a reléim. Gondoltam, rákérdezek, hátha van raktáron egy pár Videoton AB1010. (Semmi esetre sem AB1011!) Nem baj, ha hibás, nekem úgysem gyári állapotában kell. Sajnos nem volt, de én nem adtam fel. Pilisvörösváron beugrottam a bizományiba, ahol tornyokban állnak a Videoton cuccok. Volt raktáron, párban, felujítva (habperem cserélve a mély membrán körül), mindezt 3500,- Ft-ért. Az eladóval kitárgyaltuk szépen, hogy milyen szar a 1011 a 1010-essel ellentétben.

Hőlégfúvóval egy kicsit egyengettem rajta, aztán végül hagytam a fenébe: ezek így az eredetiek.

Eredetileg szerettem volna a gyári hangszórót egy SAL féle SBX 1010-essel helyettesíteni, de amíg szól, nem piszkálom. (Ez a hangszóró a gyári hangszórónak a kevlár-membrános megfelelője).

Hirtelen ötlettől vezérelve itthon kikaptam a kalaptartót, és elkezdtem beszerelni. Most nem követtem el azt a hibát, amit 8 éve, anyum pókján: nem a kalaptartó-szőnyeghez csavaroztam ( ), hanem alá szabtam egy-egy darab rétegelt lemezt, és azzal együtt rögzítettem a kárpittal. Erre többek között azért volt szükség, hogy fékezéskor ne billenjen előre. Ezzel a lendülettel új kábeleket is húztam be nekik, és ha már ott voltam, a rádió mögé is bekerültek az ISO csatik, amit még korábban vásároltam.

Mit ne mondjak. Nem egy hifi minőség, de kurvajól szól. Ezek után maximum egy icipici mélyládát dugnék el maximum a hátsó lábtérbe, amit nem lehet észrevenni, nomeg előre azért csipogó. És máris megvan a tökéletes minőség. De így is nagyon tetszik nekem. Azt hiszem, a mélyládázás teljesen felesleges: az majd a justyba kerül be. Ott van neki hely.

A kalaptartóról el is tüntettem minden felesleges dolgot. Egyedül a hangszórók, a szelepfedél-tömítés, és a bólogató kutyus maradt ott. Kész is a retro-életérzés.

Napfényben csodálva is úgy érzem, így teljes az összkép. Gyárihoz közeli külső, korabeli alufelni... Ja, és el ne felejtsem: a légterelők lekerültek. Magam is meglepődtem, milyen hamar . Nemsokára Grosso verdáját fogja díszíteni.

Tegnap pedig majdnem kicseréltem a laprugót

Végül azért nem került erre sor, mert Hollo és Hubo átugrottak pár motyóért. Egyrészt elbeszélgettük, guberáltuk az időt, másrészt szóba kerül Hollo ültetett rugószettje, amit eléggé jutányos áron ajánlott fel nekem megvételre.

Mivel a kocsinak nem állna rosszul, úgy gondoltam, hogy ebbe mindenképp bele kellene ugrani. Maximum ha megunom, beszerelem azt, amit tegnap szerettem volna. A napokban remélem sikerül is elhoznom .

Holnap, ha minden igaz, váltótartó bakokat fogok cserélni. Ha esetleg erre nem is kerülne sor, a váltót mindenképpen be kellene állítani vízszintbe, mert eléggé lóg(hat). Kicsit furcsa a váltás mostanában .

Na, mi van még? El kéne mennem fékerőt méretni. Egyre jobban izgat, hogy melyik dobom ovális. Nem akarok nekiállni találomra állítgatni.

És a szokásos: ha majd eszembe jut még valami, akkor beírom

Tippmix következik, értékes nyereménnyel!

Aki a legközelebbi időpontot meg tudja tippelni, hogy meddig bírom ki pillangóablak nélkül, az kedvezményes áron megkaphatja majd tőlem ezt a szuperszónikus szélterelőt.

Egész pontosan arról van szó, hogy nekem mindig is bejöttek ezek a plexi szélterelők. Csak a hazai Szatuna márkájúaknak olyan fajta kialakítása volt, ami a pillangóablak előtt élesen, derékszögben letört.

A minap a vaterán rábukkantam egy olyanra, ami nem ilyen, és eléggé barátságosnak tűnt a 3500 Ft-os ár. Lecsaptam, mai nap el is mentem értük. A helyszínen kiderült, hogy eredeti lengyel. Nagyon megörültem.

Egész napi programom közben nem tudtam vele foglalkozni. Mielőtt hazamentem volna, átugrottam LipTomhoz, el is újságoltam neki a nagyszerű üzletet. Ő csak egy mondatot mondott rá, amivel az egész napi vidámságomat ledöfte egy rozsdás késsel, ráadásul ezzel rá is világított arra, hogy hiába van nekem éles eszem, ha nem mindig használom.
"Hogyan nyitod ki a pillangóablakot?"

Szóval van egy nagyszerű légterelőm, ami szerintem tök jól mutat a kocsin, viszont a pillangóablak funkció most dizébüld lett. Mondjuk nem is szoktam használni, tehát elvileg nem fog hiányozni. De lehet, hogy pszichésen b@szni fogja a csőröm. Tehát majd elválik.

A gömbcsukló továbbra is szépen üzemel, a laprugónak még mindig nem volt lelkierőm nekiállni, de szerintem holnap lesz ennek a napja. Jah, és holnap eltávolítom az antennát is a fenébe. Helyette felkerül a cb antenna. Nyugi, nem fogok tetőt fúrni . Ellenben régi antenna helyet dugózni igen. Sajnos átmenetileg ilyen lesz :(

Pocokkal voltunk kirándulni, de ő erről már blogolt korábban, ugye. Nemrég voltam Huboval bontóban. Eléggé fejfájós napom volt, tehát nem voltam valami aktív a bontózásban. Viszont szereztünk km spirált, mert az megdöglött odafele úton. Illetve  a potméteres ablaktörlő ütemszabályozó is beszerzésre került. Nemsokára belekezdek ennek az elektronikának az ablaktörlő-kapcsolóval való egybeépítéséhez.

Mit írjak még? Majd ha eszembe jut még valami, akkor írok.

Írok is!
Mai nap (szerda) elvittem a Bálint Karcsitól vásárolt, Nyuszy ex-Enikőjének alufelnijei közül a defekteset egy gumishoz. A perem mellett szökött a levegő. Ez betudható a nagyon szar peremnek. Sajnos nagyfelújítás kellene ennek a felninek, és egy normális ráillő gumi sem ártana. De sajnos a 12"-osak valami hihetetlen aranyárban mennek. Ennek figyelembevételével erősen elgondolkodtam azon, hogy célszerű-e megtartani őket?
Mindenesetre a rajta lévő gumik még nem érték el a kopásjelzőt, tehát talán még most nyáron el lehet vele járkálni.

Sajnos központosító/tehermentesítőt nem tudtam hozzá szerezni. Minden bizonnyal holnap azt is sikerül beszereznem. Most feltettem így, hát mit ne mondjak, talán életem első kerékcseréjének szintidejét is sikerült alulmúlnom. De fenn vannak, jól is állnak. A 80-as évekbeli stílus összképébe ráadásul nagyon szépen passzol is.
Az már biztos, hogy a jobb első kerékcsavarok beleérnek a fékbe, vagy a fékrugóba, tehát abból le kell szabni mindenképpen, mielőtt magától szabják szét egymást.
Továbbá balkanyarban erősen darált. Ennek az oka a kormányösszekötő alsó biztosítóbilincse volt. Elforgattam 90°-kal, most tökéletes.
Kicsit rázott, féltem, hogy nem teljesen központos lett. De a benzinkúti kompresszor, minden bizonnyal hitelesített műszere megoldotta a problémát: egyik sem volt megfelelően felfújva (vagy sok, vagy kevés volt benne). A gyári gumik mérete miatt gyári értékre fújtam őket. Így tuti.
És tényleg .

Most csak mobilos képet lőttem, mert enélkül Pety@ nem tud aludni . Holnap kaptok jóféle képeket is

Túl az első 4500 km-en.

Igazándiból ez csak egy villámblog lészen, ugyanis sok minden említésre méltó nem történt a kocsival.

Az első, hogy a gömbcsukló remekül üzemel. Túl vagyunk egy teli tanknyi autózáson. Eddig nem jelentkezett semmiféle probléma, (kopp-kopp). Folyamatosan ellenőrzöm a gumiharang helyzetét, állapotát, illetve a csapágyak hézagát (egész pontosan megrángatom a kereket, hogy nem kotyog-e?). Kicsit tartok attól, hogy a csavarok lecsavarodnak. De szerencsére ennek eddig semmiféle jele nem volt. Remélem nem is lesz.

Kíváncsi lettem, hogy Laceeee állítása vajon az én autóm esetében is fennáll-e? Miszerint ha az ember kicsit jobban nyomja neki, tempósabban, pörgősebben, akkor jobb a fogyasztás. Habár eddig csak egy tanknyi benzinen teszteltem, ez eddig igazolja az állítást. Az elmúlt cirka 11 alkalommal a fogyasztásom 5,6-5,9 literre jött ki. Ez amolyan vegyes, van benne város, van benne országút is.
Az elmúlt egy tank esetében sem történt másként. Bár az utolsó 100 km-t hegyre fel és le, négy személlyel tettük, még így is barátságos, 5,3 literes átlagfogyasztást hozott a számítás. Egyelőre úgy néz ki, hogy az országúti 90-es tempó tényleg takarékosabb.
Ezt majd még tesztelem a továbbiakban.

Igazándiból jó lenne, ha nyár lenne, akkor alapból barátságosabb fogyasztás várható.

Sikerült megjavítani az erősítőt. Szerencsére nem volt vészesen nagy gondja. Lassan talán összeáll a kép az autó hangrendszeréhez is. Most már csak rá kellene szánnom magam, hogy valami elfogadható hangdobozt készítsek a kalaptartóba, illetve neki kellene állnom hangváltót tekercselni. Nem tudom, melyikhez van kevesebb kedvem

A motortérben viszont továbbra is olajköd nyomai láthatóak. Érdekes, a szelepfedél továbbra is olajos, pedig ez már a hegesztett nyakú verzió. Egy alapos motormosás kéne neki, és tovább keresni az olajfolyás / szivárgás helyét. Az olajgomba alól tuti jön, és a teknő tömítése is hibás lehet. Ezeket majd az olajcserekor szeretném megejteni. Legalábbis a teknőt mindenképp olajcserekor szeretném takarítani.
Továbbá a kartergázcsőre is gyanakszom, szanaszét van repedve, és keményedve. Majd ennek is utánanézek valamikor.

Mai nap Pocokkal túráztunk egy kellemeset Esztergom-Visegrád vonzáskörzetében. Bár próbáltunk még hívni kollégákat, de sajnos vagy nem értek rá, vagy egyáltalán nem voltak elérhetőek. Nem baj, odakinn még hideg van ahhoz, hogy kényelmesen lehessen túrázgatni (kényelmes túrázgatás: max pulóver, és lehúzott ablak )

Megérkezett a hét folyamán a vitrin, illetve két kisautó. Tegnap volt hozzá elég türelmem, hogy szépen összerendezzem őket, illetve hogy a szobám megfelelő helyén felkerüljenek a falra. Kicsit szomorú vagyok, hogy a Gaz csak a ponyvatető nélkül fér be a vitrinbe. Illetve ha úgy rendezem át, hogy beférjen azzal, akkor a felette levő autók állnának furán.

Mindenesetre jó volt megfogdosni a kiskocsikat (csak most bontottam ki őket a csomagolásból). És valószínű egy jó darabig megint nem fogok hozzájuk nyúlni

Kora délután volt egy kis autószerelés Pocokkal, ezt már ő leírta a blogjában.

Miután továbbálltak, nekikezdtem, hogy kiszedjem a motort. Ugyanis úgy döntöttem, hogy féltengely csere lesz a dologból. Viandr kedden tud jönni, mondom, addig nyugodtan kiszedem a blokkot. Így is történt, sőt, rögtön le is ugrottak a menesztők. Kíváncsiságból felpróbáltam a két gömbcsuklóhoz való csillagot. Érdekes mód, a jobboldali, kopottabb féltengelyen minden további nélkül passzentosan felment, míg a baloldali, amin semmiféle kopás nem látszódott, kicsit kotyogott rajta. Felhívtam Hollo-t, hogy ő mit javasol, illetve tanácsot kértem a fórumon is. Kaptam is bőven, így egyelőre oda jutottam hogy....

Hogy nem tudtam, mit tegyek. Felhívtam Andrist, hogy esetleg nem tudna-e ma átjönni az új tengelyekkel. És mivel pont át tudott jönni, gondoltam, kipróbálom azon a két csillagot, hogy azon hogyan muzsikálnak. Ezek után meg könnyen el tudom dönteni, mi a helyes lépés.

Míg vártam rá, a kiszerelt blokkba belehajtottam azt a csavart, amit a burkolat lefestésekor kihagytam, ugyanis nem állt teljesen lukon a burkolat, és már nem volt idegem hozzá . Illetve felkerült a Wupex is, amit anno Liptomtól kaptam. Épp denszesszel takarítottam a krómvéget, mikor Andris és Tomi (öccse) befutottak. A hangulat a levegőben már pont jó volt, átöltöztek, én pedig nekikezdtem a méricskélésnek.

A lényeg, hogy a csillagok a vadi új féltengelyen is kotyognak minimálisan (mint a gyári bal oldali féltengellyel). Szép bordós-fényes színe volt, teljesen olyan, mint az akkor fent lévőnek (azokon a helyeken, ahol nem érte a kosz), annyi különbséggel, hogy ezen extraként volt egy-egy Bárdi Autó matrica. Remélhetőleg nem szar féle. Mondom, ha már itt vagyunk, akkor nem teszem össze használttal a cuccot. Új csillaghoz új féltengely dukál.

Bemelegítésként lekaptuk még a tankot, hogy felszereljem végre az új benzincsöveket. Marad vagy fél méter, még így is, hogy mindenhol ráhagytam rendesen . A beöntő csövet ki kellett cserélni, mert a régi már annyira repedezett volt, hogy csoda, hogy még nem szakad ki. A tank alatt szép rücsiréteg volt, jó vastagon, alvázvédő nélkül
Viszont a tank meglehetősen rozsdás volt már, és tenyérnyi darabokban hullott róla a festék. Azt mindenképp cserélni kell. Esélyes, hogy nemsokára akkor megejtem azt is, az alvázvédelemmel egybekötve. Így akkor alatta is rendesen le lesz kezelve.

Utána ledurrantottam a difit a helyéről, bevittem a műhely-asztalra, és szépen lassan kicseréltük a két féltengelyt. No, nem egészen így van, előtte a szétbombázott 500-as váltón még elpróbáltuk a műveletet .
Robi tanácsára mindent jól beolajoztam, nehogy valami gebasz legyen ebből. Szépen visszatettük a helyére. Kapott a megfelelő helyekre új tömítéseket. Viszont a féltengely porvédők, és a bennük lévő szimeringek olyan jó állapotnak örvendtek, hogy inkább azokat szereltem vissza. Szemmel láthatóan ezeken még nem volt hajszálrepedés. Hiába volt nekem itthon szépséges vadi új, sajnos nagyon sokszor tapasztaltam azt, hogy a vadi új két hónap után kiszakad. Feltöltöttem jól olajjal az egészet, mert az ugye leeresztődött belőle.

Jelenleg ott áll a dolog, hogy a váltó összeszerelve a helyén. Most jön az a rész, hogy a féltengely-csuklónak a "zöld izéjét" fel kéne rakni a hardy helyére, illetve a csillagos részt szépen összetenni, de úgy gondoltam, ezt inkább holnap csinálom meg. Ma már fáradt vagyok, nem szeretném, ha a fáradtságom miatt valamit rosszul tennék össze. Így is csodálkozni fogok, ha ez a váltó még valaha működni fog. (eddig még sohasem szereltem váltót, illetve amikor egyszer nekikezdtem, az nem működött utána )

Holnap folytatás következik, amiről igyekszem majd szintén blogolni. Esélyes, hogy update-ben.

És remélem nem derül ki, hogy szar féltengelyeket tettem bele, és jobban jártam volna, ha a gyári kopottat hagyom bent

Viandr-éknak köszönet a féltengelyért, és az önzetlen segítségért a szerelésben!

Érdekesség: kaptam csekket az Allianztól. 180 Ft-ról. Ugyanis 14 napig még volt biztosítás a kocsin, mielőtt bontóba került volna.

Ápdét: Mai nap folytattam a szerelést. A bal oldali hardy könnyen lejött, az új persely simán felment. Ahogyan többen is javasolták, a csavart párszor felhajtottam a kis féltengelyre. Természetesen nem vagyok a magam ellensége, a satuba befogtam egy használaton kívüli kis féltengelyt. Azon játszottam ide-oda. De csak annyira, hogy viszonylag könnyen rákapjon. Nem akartam teljesen elnyírkálni az önzáróját. Fel a helyére, a hézagot is sikerült belőnöm elsőre.
A csillagot -ahogyan Robi felhívta rá különösen a figyelmem- jó alaposan bezsíroztam. Pár percet eltöltöttem vele, mí az összes golyót végigtekergettem, és nem találtam már olyan helyet, ahol nem volt zsír.
Harang féltengelyre fel, műanyag-gyűrű fel, csillag fel, zéger fel. Mivel a féltengely-rugók közül az egyik el volt törve, és felemás megoldást nem szerettem volna, a szetthez mellékelt gumidugót tettem fel végül mindkét oldalra. Egy kis zsír a ricnire, egy adag zsír a perselybe, a maradék pedig a gumiharangba. A helyére beakasztani nem volt valami könnyű, de végül sikerült. Még nem zártam le véglegesen, mondván, az ördög nem alszik.

Jobboldali fele már nehezebb dió volt. Hogy pontos legyek, a hardy anya baszott lejönni. Melegítettem, kalapáltam, de nem akarta megadni magát. A kerék elfordult, bármit csináltam. Hiába ékeltem, hiába fékeztem. Végül csak megadta magát. A krovafej fix szárral, plusz a fél méteres cső már tényleg nehéz dió volt neki. Főleg a gázégős hevítés után
Sajnos ezen az oldalon nagyon nem volt szerencsém a persely felszereléssel. Egész konkrétan felment, és akárhogy húztam, kotyogott. A hiba ott volt, hogy leszereléskor meg sem néztem, így nem voltam benne biztos, hogy a kotyogás fennvolt-e? Polski kolléga javaslatára visszatettem a hardy-t, hogy meglessem, ott is kotyog-e? Ott is kotyogott.
Na, csodaládika elő, és keres. Találtam vagy négy kerékagyat kompletten, ezek közül az egyik teljesen  korrekt állapotban volt. Kitakarítottam, kapott zsírt, és máris felpattant az előző helyére. Persze nem szívattam meg magam megint: előtte asztalon összeszereltem.
A fékbetéteket viszont piszkáltam, így az önbeállókat sikerült elállítani. Mindenesetre a baloldalihoz feltűnően hasonlóan itt is összeraktam az egész mindenséget. Még egyszer leellenőriztem a csavarokat, pótoltam az önindító hátuljára való tartócskát, melyet az előző szerelők valamelyike simán kihagyott, majd szépen elkezdtem visszarakni a motort.

Továbbra is szar dolog egyedül motort visszatenni, de még mindig egyszerűbb, mintha ketten bénáznánk.
Kicseréltem még a szelepfedelet JRB szelepfedelével, ugyanis azon a beöntőcső körbe van lánggal hegesztve. Ugyanis a gyári fedél eresztette az olajat.
Illetve megleltem az olajfolyás helyét is: minden bizonnyal az olajgomba alatt nyomja a rendszer.
Visszakötöttem a csöveket, megnyugvással töltött el, hogy nem lettek rövidebbek a levágott csövek. Kábelek is a helyükön, hátfal fel. A hátsó rugót is kicseréltem ezzel a mozdulattal, mondván, hátha a használt is sokat segít.

Miután mindennel megvoltam, akkusaru vissza, és indít. Elsőre indult. Kicsit járattam, majd kiálltam a garázsból, ugyanis a kipufogótömítéseket zsírral tettem össze (tudom, rossz szokás), nomeg zsíros kézzel emeltem a motort a helyére a kipufogócsöveknél, tehát volt szaga rendesen.

Már a kiállásnál éreztem a különbséget!

Miután a szivatót vissza tudtam engedni teljesen, mentem egy próbakört. A kocsi megy, mint az állat!

A váltó csendesebb lett, gondolom a kenőanyag megléte sokat számít . Az autó viszont teljesen máshogyan reagál, mint ahogy megszoktam! Abszolút eltűnt belőle az a kispolskis tulajdonság, hogy elinduláskor kicsit megindul, majd nagyot lő. Egyből nagyot lő. Gázelvételkor azonnal motorfék. És nincs az a jellegzetes billegés. Nem tudom jobban körbeírni: abszolút más.
Mentem pár óvatos kört, hogy biztos-ami-biztos ne kapjon nagy terhelést azon részek, amik még lehet, hogy nem eléggé olajosak a váltóban.

Majd mentem pár erősebb kört. A fék szaga ekkor már érezhető volt. Lassan elkezdett az is visszaállni a megfelelő pozícióba szerencsére.

Visszaérkezve gondoltam, ellenőrzöm még a gyújtást. Ilyen dolgot viszont még nem láttam: a motor pöccre indul, szépen jár, a jelzés pedig a felső holtpont után van, körülbelül 15°-kal. Ezt meg hogy?
Megpróbáltam visszahúzni a megfelelő helyre, ekkor meg bejött két jel... ajjaj. ez a tengely kezd dögleni. Vagy a rugók hülyültek meg.
És most az alapjáratot sem tudom levenni 1000-es fordulatszám alá... Érdekes.

Holnap még belesek a röpsúlyrugókhoz, lehet, ott a gond. De ha minden igaz, nemsokára teljes lesz a szettem az elegantos gyújtáshoz.

Visszaálltam a garázsba, feltettem a lendkerék alatti burkolatot, a kipu fölé való burkolatot. Ekkor láttam meg, hogy az olajat tényleg a gomba körül prüszköli. A kipun friss olajpettyek voltak.

Ezek után még egyszer ellenőriztem a csavarokat, majd elkezdtem összepakolni a szerszámokat.
A garázs összepakolása közben feltűnt egy szokatlan tárgy a helyiségben... Komolyan két percig nem is esett le, hogy az hova is való. Majd beugrott, hogy igen, a nagy rohanásban valószínű kihagytam a motor hűtéséhez szükséges fontos kelléket: a vastag csövet.

Mára röviden ennyi. A tapasztalatok kellemesek. Remélem nem hullik szét a váltó.

És köszönöm-rovat a gömbcsuklóhoz: köszönet Robinak, Hollonak és Gyulának, Polskinak a gyors segítségekért, tanácsokért, és nem utolsó sorban a mérhetetlen türelmükért, hogy bármikor zaklathattam őket a már-már betegesen aggódó hülye kérdéseim miatt!

Nomeg Viandr-éknak, Hubonak meg már megköszöntem az előzményekben való segítségeket.

Tegnap vettem ISO csatlakozókat a rádióhoz, hogy milyen jó lesz majd vasárnap-hétfőn beszerelni végre az új rádiót (amit a vaterán sikerült beszereznem potom pénzért).

Ennek kicsit keresztülhúzott a kisautó.

Az egész ott kezdődött, hogy tegnap üresben kicsi kipogó hangot adott az autó jobb hátulja. Ha ráengedtem a kuplungot, akkor elhallgatott. És kanyarban kicsit más ütemben adta a hangját. Innen jött a felfedezés, hogy ez bizony a menesztő-hardy lesz.

Mai nap úgy tűnt, hogy délután neki is kezdhetek a gömbcsuklósításnak, ugyanis Juli 16 óra magasságában hazaindult volna busszal, én pedig a fűtött garázsban dolgozgathattam volna.

A lényeg az, hogy végül úgy alakult, hogy hazaviszem kocsival. Ennek a vége az lett, hogy a Frankel Leó utcára kanyarodva a menesztő megadta magát. Gyorsan felhívtam Karkit, ő pont 30 méteren belül szokott dolgozni. Sajnos most pont nem volt benn. Körbehívtam a társaságot, aszerint, hogy ki lehet legközelebb. Végül Hubo kolléga volt az, ki el tudott jönni, hozni nekem egy másik menesztőt. Neki, illetve az összes telefonos segítőszándékú kollégának ezúton is köszönet!

Az már tuti, hogy menesztőt cserélni szar. Gondolom ezzel mindenki egyetért. Na most, szemerkélő hóban cserélni még szarabb. Elrobogó villamostól egy méterre fekve viszont tuti, hogy szarabb, mint szakadó hóesésben .

Kicseréltük a cuccot, elköszöntünk egymástól, aztán mindenki elindult a maga útján.

A Bécsi úton kicsit még hergeltük egymást egy minissel, lámpától lámpáig (egész pontosan ő megállt minden piros lámpánál, én meg pont zöldre váltáskor érkeztem mindig. Ez pedig kicsit idegesíthette)

Sikeresen eljutottam az OMV kútig, Ürömnél. Ott megadta magát az új menesztő is. (vagy a féltengely. Fene tudja)
Anyu szerencsére pont útban volt, így volt, aki hazavontasson (mert én még egyszer nem feküdtem volna be alá, hogy megint menesztőt tegyek fel).

Anyu viszont jól tud vontatni. Nem törődik a dudáló villogó ideges autósokkal. Az egyetlen dolog, hogy velem se. Lekapcsolhatom a lámpákat, dudálhatok, villoghatok, csinálhatok bármit, ő bizony nem áll meg. Mint Andrea a GPS-ben, ragaszkodik az előre megadott célponthoz.

Szerencsére ha beleállok a fékbe, a kötél azért visszafogja annyira, hogy sebesen visszapakolgassa a sebességeket. Amikor egyes sebesség jött volna, szerencsére feltűnt, hogy majd kiesek az ablakon, úgy integetek Különösebb gond nem volt a vontatással, csupán majd bepisiltem, annyira kellett már .

Nagynehezen betoltuk a kocsit a garázsba, háttal, így holnap reggel azonnal nekiindulhatok, és bonthatom szét a hátulját. Gyula javaslatára meg kell fontolnom mindenképpen, hogy fel akarom-e most tenni azt a gömbcsuklót, vagy várjak vele az új féltengelyig... Holnap megvizsgálom alaposan a szerkezet. Lehet, hogy nagy hülyeséget követek el, de lehet összeteszem így. Menesztőt többet tuti nem szeretnék cserélni, és végül is a féltengely-csillag nincs akkora igénybevételnek kitéve, mint a menesztő (oldalirányú tehelést nem mér a féltengelyre, stb...)

Erre még extraként rájön az, hogy holnap 2 óra körül érkezik Pocok, de sajnos nem azért, hogy féltengelyt segítsen cserélni, hanem azért, hogy a zöld pókon dolgozzunk.

Aztán, ha sikerül időben végezni, lehet végre ráveszem magam, és kicserélem a benzincsövet is. Nameg a laprugót.

Ma majdnem lett egy Wartburgom 10 ezerért. De nem lett. Elmondom, hogyan:
csörög a telefonom. A következő hangzott el, az idézet 99%-ig pontos:
"- Szia Matyi!
- Szia!
- Van egy Wartburgom eladó, 10 ezerért! Kell?
- Nem.
- Biztos?
- Biztos!
- Kár. Akkor szia!
- Szia!"


Szóval továbbra is Polski. Az elmúlt hetekben nagyon sok minden történt. Többek között járt itt Gyula, elvitt egy nagy halom Polski alkatrészt, ami még JRB-ből maradt meg, illetve amit beraktároztam, de már nem kell. Így egy pár kúposfelni, kúpos futómű-alkatrész, meg sok-sok ketyere. Cserébe kaptam tőle elegant gyújtást, bár pillanatnyilag csak a jeladó és a depressziós kapcsolót sikerült kézhezvennem. Sebaj, ez már jó dolog, legalább ki tudom próbálni, hogyan működik. Amit rögtön megtudtam róla, az az, hogy nem mágnest kell előtte elhúzni, hanem csak egy sima mágnesezhető fémet. Például vasat. Hallod ezt CsuTee?

Voltunk bontóban is megint Pilisvörösváron. Gyula megszerezte a kézigáz tartópöckét az ex kispolskimból. Rossz így látni azt a gépet :(. Elvihetnék már a telepről.

Voltam Viandr kollégánál, többek között Opelt szereltem, ami ráadásul nem az övüké, de itt most nem ez a fontos a történet szempontjából, hanem az, hogy kaptam tőle sok-sok érdekes, és neki már nem értékes cuccot. Többek között visszakaptam a Lada műszereket, amit még én adtam neki, benzinsziontjelzőt, lámpatesteket, gyertyákat, szürke első indexburákat, stb... Ja, és egy ködlámpát, amit azonnal felszereltem volna, ha nem lett volna az egyik iszonyatosan rozsdás. Viszont annyira felbuzdultam a dolgon, hogy a bontóból menten elhoztam a két ugyanilyen, de kadmiumsárga lencsés ködlámpát ócsón.

Szerkesztettem tartókonzolt hozzá, hogy a lökhárító-tartó csavarjával együtt fogassam fel a karosszériára. A kasztni és a lökhárító vasa közé tettem egy gumilapot, hogy mégse a karosszérián a fényezést karcolja a cucc. Nomeg igazgattam a vason is. De attól tartok, hogy ez komplett cserés lesz sajna.

A vezetékelést sikerült szépen eldugnom, megint csak nem kellett sehol sem lukat fúrni. Kapott egy relét, mely jelenleg a párátlanító-ventillátornak behúzott vezetéken keresztül kapcsol. Nem akartam megint szétszedni a műszerfalat, nomeg párátlanító-ventillátorom sem nagyon lesz szerintem.

Az akkutól már korábban felhúzott vezetéket egy mini biztosítéktáblába vezettem be. Ebbe kerülnek az utólag bekötött cuccok lebiztosításra (ha már nem lehet egy helyen, legalább legyen két helyen ). feleszkábáltam a rendes biztosítéktáblával szemben. Innen megy tovább a delej a légkürtnek, immáron a ködlámpának, a maradék kettő pedig a fényszóró lesz. Ugyanis relézést fog kapni az is.

De mivel nem szeretnék vezetéket vágni, eléggé elmebeteg módszerrel kerül megvalósításra. Az eredeti izzófoglalatba becsúsznak majd csúszósaruk. Ezek fogják a reléket vezérleni. Két-két relét fog kapni a két lámpa, ezáltal meg tudom oldani, hogy külön legyenek lebiztosítva, illetve mehet majd bele a 90/90-es izzó is .

Ja, ki ne felejtsem, bekerült két H4-es foncsor, mert az előzőek már eléggé tompák, ráadásul R2-esek voltak. Érdekesség, hogy R2-es létükre halogén izzókat tartalmazott. Kép mellékelve
Most már csak két sárga fényű H4-est kellene beszereznem. Tungsram Gold-kereső túrára fel!

Felkerült hátulra egy 126 km/h felirat is, mert az is kell, ezért köszönet Titán kollégának.

A Dension merevlemezes mp3 lejátszó valóban nem vált be. Mert míg a subaruban hibátlanul üzemelt, a kispolskiban ugrált összevissza. Ez visszakerült a gazdájához, mert a subaruba most mást kell fektetni pénzügyileg. A vatáren beszereztem egy sd kártya és usb csatlakozós mp3 lejátszós cédés sokol egységet, mely a dévú díszí fedőnevet kapta koreában. Remélem nem egy nagy adag szar. De inkább ez, mint kétszer ennyiért ródsztár 4x7w-os cucc A kalaptartóba kellene eszkábálnom valami kis dobozkát, amibe a két enyhe mélyhangszóró bekerülhet. A már szétvágott oldalkárpitba a már jól ismert hs500-as középsugárzó, az a oszlop tövébe pedig a magassugárzók kerülnek, mindezt a már ismert saját tervezésű-építésű hangváltóval összehozva, a tökéletes hangminőségért. Aztán meglátjuk, kell-e közé erősítő.

A rossz hír most az, hogy a kocsi eszi az olajat. Avagy nem eszi, hanem nemes egyszerűséggel elszórja valahol. A gyertyák nem olajosak, a lukas csavaron sem látszik olajnyom. Viszont a blokk tiszta olaj mindenhol alul, tehát a gondot ott kell keresni. Bár a kocsi nem hagy maga alatt olajtócsát, mégis érdekes. Közel 300 km alatt a félig töltött karterben most éppenhogy csak elérte a minimum jelzést. Ez nem jó. Valamikor leszedem a kuplung felőli fedelet, hátha látni, hogy ott olajos-e a helyzet? Az olajteknő tömítés tuti szar viszont. A szelepdefelem is ereszti az olajat, de ott ennyi nem tud kifolyni ilyen rövid idő alatt, ráadásul úgy, hogy alig hagy nyomot.

No, mit felejtettem ki?

Ja, igen. Még a 2006-os velencei talin láttam Laceeee kocsiján, azóta szerettem volna ellopni az ötletet. Most, hogy neki azóta már a harmadik fajta lökhárítója van fenn, szerintem nem fog megharagudni.
Az egész úgy indult, hogy a hátsó lámpának a buráját szerettem volna egy jobb állapotúra cserélni. Mivel leszerelés közben sikerült az egész lámpatestet eltörni, leszedtem a fenébe az egészet, és helyére felszerkesztettem a viandr-től kapott, és végül nem felszerelt ködlámpának azt a felét, ami nincs pürévé rohadva belülről. Ezáltal lett egy 55W-os tolató lámpám. Végre hátrafelé is fogok látni . Meglátjuk vizsgaképes lesz-e a kocsi ettől

Ezek történtek mostanában. Valamikor a közeljövőben elviszem a volt melóhelyemre a szekeret, megmérjük a fékerőt és a lengéscsillapítókat. Bár lehet, egyelőre felesleges, mert az első laprugóm egyenes. Azt is ki kellene cserélni már, de egyelőre nem könnyű rászánnom magam. Az egyik első fékdob viszont tuti ovális, ezt szeretném kinyomozni, hogy melyik is az.

Folyamatban van a "B típusú rendszámtábla" előre. Egyelőre nem írok konkrétumot, viszont ha meglesz, akkor elmesélem, mi a megszerzésének az ügymenete. Addig felpróbáltam az itthon kallódó rendszámot . Tényleg az kell rá!

Kéne egy mosás már nagyon. Bár megint havazást mondanak, de ha nem lesz, akkor kap alvázmosást a kocsi rendesen. Aztán majd jöhetne a jó idő, szeretnék alvázvédőzni

Beszereztem egy újfajta kormánykapcsolót. Erre azért volt szükség, mert terveim vannak vele. A kialakításának köszönhetően nagyon jó mikrokapcsolókat, és potmétereket lehet beleszerelni utólag. Terveim közt szerepel, hogy a ködlámpát a távolságifény-karjának a végébe helyezett kapcsolóval lehessen majd kapcsolni, illetve, miután beszereztem egy fokozatmentes-potméteres ablaktörlő-ütemszabályozót, annak a potméterét szeretném áthelyezni az ablaktörlő kapcsoló karjába. Úgy, ahogy a fókszagány csoport autóiba is bekerült, csahogy itt valóban fokozatmentes lesz. Majd erről is blogolok részletesen.

A sebességmérő minimális ráncfelvarrása is folyamatban van. Többek között egy plusz műszert szeretnék beépíteni a kisautó piktogramjának a helyére. Ehhez viszont be kellene szereznem egy olyan műszercsoport, amiben megvan ennek a helye (a képen látható például nem ilyen). Azaz, ami előre ki van már vágva. A mutató is lecserélésre kerül, egy Ladáé fog felkerülni, mert az azért mégiscsak elegánsabban mutat.
Mielőtt valaki mondaná: nem, nem veszek elegant műszercsoport. Többek között azért nem, mert kurvára nem tetszik, a másik ok mellette meg az, hogy nem is néz ki jól . Legalábbis nekem nem jön be. De ezt már mondtam, csak más szavakkal.

Majd ha eszembejut valami, még mesélek.

Az elmúlt napokban megint történtek dolgok.

Tegnap elegem lett a döglődő dudából. Sajnos Pesten egyre gyakrabban kell használni, és ezzel a hanggal leginkább csak röhögést lehet kiváltani az emberekből, nem pedig másfajta figyelmet. A röhögtetésre a dallamkürt van, tehát megintcsak kocsi alá másztam. Leszereltem a régi dudát, helyére felkerült a már jól ismert Volga kürtből kapásból kettő. Megint csak nem volt szükség új luk fúrására, hála a már előre, gyárilag kifúrtcsomagtér-alsó-lemezre. Oda került az egyik, a gyári helyre a másik. Mind a kettő a gyári lemez-tartókkal. Kapott egy relét is, mert ezek a kürtöknek kapcsolt pozitív kell, a polski meg ugye állandó plusszal dolgozik, és a kapcsoló kapcsolgatja a testet.

Minden esetre most nagyon jó a hangja . Mire behangoltam mind a kettőt, a szomszédok már haragudtak nagyon

Mai nap nekiurgottam megint a jobb első kerékcsapágynak. A bontott komplett kerékagyat megvizsgáltam itthon, bekentem újra zsírral, ezáltal használhatónak minősítettem. A jelenleg fent lévőnek sajnos nem a külső csapágy volt a gondja, amit nemrég cseréltem. A leszerelt kerékagyban FSM jel volt, ami viszont most került fel, abban FIAT felirat. Tök jó . A fékdobban is Fiat feliratot leltem, azt hiszem, ez is akkor jóféle. Ha már ottjártam, a fékbetéteket is megvizsgáltam, szerencsére még van rajtuk ferodol bőven, bár nyárra esedékes lesz a fékszerelés.

Ezen kívül még a gyújtás bütykölése volt a feladat. Bár a kocsi jól megy, jól fogyaszt, aggodalomra ad okot, hogy egyenetlen az alapjárat, néha-néha megbillen a motor, és kihagy. Ez, és a néha nehezen indulás között párhuzamot véltem felfedezni. Először a trafóra gyanakodtam, ki is cseréltem, de sajnos nem segített. Kiszedtem a gyertyákat. Már az gyanús volt, hogy túl könnyen kijönnek. Látszatra minden oké, de sajnos a hézag nem volt jó. Ezt belőttem, és láss csodát, máris szebben jár a gépezet. Néztem strobival a rendszert, és látom, hogy a gyújtás elmászott. Ennek gondoltam utánalesek. Mindezt a megszakítónál kezdtem első sorban, ugyanis miközben járattam, ismételten elkezdett rángatni a gép. Lekötöttem az elektronikus gyújtás egységet is, hátha az okozza a gondot. Na, anélkül már nem akart beindulni. Ennek fele se tréfa, ezért meglestem a megszakítót. Érdekes módon, néha teljesen jól kapcsolgatott, néha meg hiába zárt össze a két érintkező, mégsem zárta az áramkört.

Tisztogattam érintkezőket, állítottam hézagot, de nem segített. Elektronika nélkül szikrázott minden felé, de nem akart menni. Végül egy jó nagy mex takarítás, és összeszerelés után működni óhajtott, elektronikával. Lekötöttem a kondit, ugyanis az elektronikus gyújtáshoz nem kell ilyen cucc . Gondoltam, azért ennek mégis utána járok, mert a subarun nem hajlandó elindulni kondi nélkül, elektronikus gyújtással.

Nosza, elő az oszcilloszkóp. Bekalibráltam, majd indítottam. A megszakítótól, kondi hiányában egy furcsa fűrészjel jött le. Rákötöttem a kondit, és gyakorlatilag nem változott semmit. Tehát beigazolódott a dolog: elektronikus gyújtásnál nincs erre szükség. Miért is volna? A beérkező jelből az elektronika kapásból négyszögjelet csinál. Neki aztán tök mindegy, mit kap.
Djsms a cikkében azt írta anno, hogy ezt a kondit a trafó megfelelő lábára kell kötni a helyes működéshez. Na, szkópot ráköttöttem a trafó primerjére. Ott a megfelelő kinézetű oszcillogrammot láttam. Ez azt engedte következtetni, hogy van már egy kondi az áramkörben. Érdekes. Rákötöttem plusz egy kondit, ami az elosztón volt... na akkor lett ám csak kaotikus képe a dolognak . A járásba nem számított bele, de a képbe igen. Minden bizonnyal menet közben jelentett volna gondot.

Miután befejeztem ezt a játékot, szépen összepakoltam, és próbaút gyanánt elvittem anyumat Pilisvörösvárra a vasútállomásra.

Tapasztalat a következő volt: a kocsi indul, gyorsan veszi a fordulatot a motor, jól felpörög. És ennyi. Nincs ereje, nem megy fel emelkedőn.

No, ennek fele sem tréfa itt bizony para van. Garázsba vissza. Gyújtás időpont jó, hézag jó. Minden jó, de mégse jó. Lekötöttem megint az elektronikát, visszatettem a kondit, indítóztam: megint csak nem ment.

Na mondom, amikor ilyen van, hogy minden jó, de mégsem jó, az kifejezetten megszakító probléma. Széttúrtam a garázst egy másik elosztóért, kibontottam belőle a komplett megszakítót. Rögtön feltűnt a kis villám jel. Mondom ez gyári cumó. Na, ki a helyéről a jelenlegi, kiszórtam belőle a sok utángyártott szart. A gyári megszakítót csili-vilire takarítottam, összeszereltem, hézagot állítottam (végre sikerült elsőre, nem úgy mint az utángyárinál), időpont lámpával, kondi leszed, elektronika fel, indít, és lám, jár. Strobival még pontosítottam az időponton, aztán próbakör.

Láss csodát: a kocsi megy, mint állat, a hegynek felfelé is, veszi a fordulatot. Alapjárat gyönyörű, nincs rángatás, egyenletlen járás. Úgyhogy vidámság van végre

A strobival még egyszer leellenőriztem a rendszert, megnéztem, hogy minden csavar meg van-e húzva. Járó motornál még bevillogtam a strobival az elosztóba, hogy megnézzem, a röpsúly rugók dolgoznak-e? Szerencsére igen, és ahogy láttam, egyszerre is dolgoznak, tehát az elosztós része végre teljesen jó a kocsinak. Vagyis nem teljesen, a kenőfilc hiányzik belőle, és egyelőre nem találtam ilyet itthon. Azt mindenképp be kell szereznem egyet!

Az egyetlen szomorú dolog jelenleg, hogy fűtés nem jó. Szerencsére kaptam tippeket, hogy miket nézzek meg alaposan, úgyhogy holnapi napra megvan a programom.

Ezek után, ha minden igaz, felkészülve megyünk a téli találkozóra. Alig várjuk

Ajándék szkópos videó a végére:


(nem tudom, mi a fenének jelent meg a második sugár a képben néha. Lehet zavarta a nagyfesz jelenléte)

Itt meg a végeredmény. Indítás, gáz nélkül:



Jah, voltam én is Óbudai Tesco-ban. Most már nekem is van 126-os képem, mint Baz-nak . De nem publikálom, mert nincs pénzem jogdíjra

Öpdét:
Szétkaptam a kardánalagút elején lévő részt. Levettem a fedelet. Úgy fest, előttem ezt eddig senki sem tette még meg, mert a csavarfejeken nem volt ennek nyoma, illetve a szigetelő szivacs is hiánytalanul megvolt " alt=" " style="border: 0pt none ; margin: 0pt; padding: 0pt;"> Az ajtót kézzel megmozgattam, múkodj rendesen, nincs ott gond, így összeraktam. A kárpitot felszenvedtem, de mivel nem volt már időm alámászni, félbehagytam.
Menet közben viszont azt tapasztaltam, hogy van fűtésem " alt=" " style="border: 0pt none ; margin: 0pt; padding: 0pt;"> . A megoldás végül az volt, hogy a kárpiton a fűtéskar körüli gumírozott rész eléggé megkeményedett, olyannyira, hogy nem tudtam miatta teljesen kinyitni a csapot. Ennyi volt a dolog problematikája " alt=" " style="border: 0pt none ; margin: 0pt; padding: 0pt;">

Plusz extra, hogy az utolsó szkópos képről lehagytam a zárásszöget, de akinek van esze, az rá tud jönni

Ismét összegyűlt pár blogolnivaló dolog, így leírom őket.

Voltunk 126-os napon, a kisautó először mutatkozott be a nagyközönség előtt. Nagyon jól esett, hogy tetszett a kocsika a többségnek

Nagyon jó volt a tali, jót autóztunk, azt hiszem felesleges erről nagyon bővebben írnom, hiszen aki ottvolt, azt tudja, aki meg nem volt ott, elolvasta már a többiek beszámolóját.

Annyit leírok, mert a többiek erről nem is tudtak -mondjuk nem is nagyon reklámoztam - a kocsi még a Lurdy garázsában elkezdett hülyéskedni. Eléggé büdöseket produkált alapjáraton, és sok járatás után fulladt gázadásra. Pocokkal később orvosoltuk eme problémát, ezúton is köszönöm neki, hogy kisegített egy alapjári co-keverék állító-csavar O-gyűrűvel. lőttünk gyújtást is, mert eléggé szar helyen volt. Namost lehet, hogy nem húztam meg jól az állító csavart, de az is lehet, hogy az elektronikus gyújtás húzta kicsit arrébb. Báár, reggel még teljesen jó volt, mert rámértem indulás előtt.

Na mindegy, most nagyon jó lett, szóval köszönöm ezúton is. Hazaérve azért ránéztem strobival, 12° körül volt, ezért kicsit még piszkáltam. A lényeg, hogy nagyon jól megy, és jól is indul... leszámítva egyvalamit.

A helyzet az, hogyha sokáig áll a hidegben, nem vízszintesen, akkor nem akar beindulni rendesen. Konkrétan nem tudom, melyik az, ami bezavarhat. Szikra elvileg van, a pattanást hallom, hogyha megszakít a megszakító. Ettől független lehet, hogy szar helyre húz át. A másik meg lehet, hogy a karburátorral nincs rendben valami. Bár én arra tippeltem, hogy az AC ereszti vissza a benzint, ennek viszont ellentmond a fórumon kapott tanácsok, miszerint az úszó körül lehet a gond, illetve az, hogy indítózás közben nagyon benzinszag van.

Egy biztos: benzin az van. Kérdés, hogy túl sok-e, avagy pont jó, csak a szikra szar. Mivel én elektronikai szaki vagyok, ezért első körben a gyújtás körül nézek szét, ahhoz értek. Jelen pillanatban a gyertyák fajtája szúrja a szemem. teszkós marelli van benne. Semmi bajom a jó kis Mányetti Márellivel, ha az eredeti. A teszkóban kapható az viszont valami más. A héten veszek bele NGK-t. Vagy Denso-t. Ezekben biztos vagyok, hogy jó, tapasztalat. Feltéve, ha eredeti .

Tegnap az eredeti tervtől eltérően nem a piros Subarut szereltük Bexxterrel, hanem a polákot bütyköltem.
Bár bőven lenne vele normális meló, én viszont a hülyeségeknek kezdtem neki. A találkozóról nagyon hiányzott valami. Ami szinte hozzámnőtt az elmúlt pár év alatt. Niki része volt, de amikor ő nem tudott jönni a talira, akkor ez a szerkentyű átvándorolt többek között Viandr, legutoljára pedig LipTom kocsijába.
Igen, a dallamkürtről van szó. Nagyon megszerettem az elmúlt évek alatt. Bár a River Kway dallama helyett jobb volna a Dixie (ami a Hazárd megye lordjaiban is volt), egyelőre beérem ezzel is. A gyártó honlapján úgyis lehet kapni hozzá dallamkorongot ócsón, majd lecserélem idővel.
De most inkább a hardver installálását írnám le. Eddig mindig a csomagtartóban kapott helyet, amúgy bedobva, most viszont precízebb szerettem volna lenni. Ennek függvényében vettem 3 méter ócsó benzincsövet (majd mesélek a drágáról is, mert olyat is vettem), majd itthon nekiláttam a tervezgetésnek. A csomagtartós elhelyezés kényelmes volt, de az ütastérbe jött be a sok-sok decibel java. Mindenképp a kocsin kívülre kellett tenni.

Így szereltem fel a lökhárítóra


Természetesen ez csak vicc. Felemeltem a kocsit, befeküdtem alá, és kerestem a jó helyet. Alapelveim között szerepelt az, hogy a karosszériát semmi esetre se kelljen megfúrni. Ennek megfelelően a kürthöz kapott sínen szereltem fel az öt tölcsért a gyári dudát tartó, és homlokfalat merevítő vasra. Pofon egyszerű megoldással: hagyományos autódudát tartó fémlapokból fogtam 3-3 lapot, majd a lemez felé tettem. 2-2 csavar lelógott belőle, ezekkel pedig a kürtöket tartó lemezt fogattam meg. Ezáltal, mintegy bilincs szorítja oda a rúdhoz. Könnyen leszerelhető, és nem kellett karosszériát fúrni.

A kocsi alatt feküdve értek jó, és rossz hírek. A jó hír például az, hogy a lökhárító rendszámnak kialakított hátsó részén egy bazinagy Fiat felirat van kiöntve. Ez arra enged következtetni, hogy valami Torinóhoz közel álló alkatrészről lehet szó.
A rossz hír -ami csak akkor rossz hír, ha annak vesszük- hogy a kocsi alulról a jelenlegi helyzetben kezd inkább piros lenni, mint fekete. Mintha az alvázvédő kezdene lejönni. Bár érdekes, egyáltalán a polskik le voltak alulról fényezve?

Itt most két út van azután, hogy tavasszal egy erős mosás után mit lehet tenni.
Az egyik az, hogy veszek jóféle alvázvédő és üregvédő szert, és komplett megcsinálom az egészet.
A másik lehetőség az, hogy nagynyomásúval takarítom le az alját, és akkor majdnem olyan lesz az autó alulról, mint Gyuláé

Azért várok vele tavaszig, mert szeretnék száz százalékig biztos lenni abban, hogy az üregek belülről szárazak.

Visszatérve a légkürtre: a csomagtérben is az volt az alap elképzelés, hogy nem fúrok semmilyen új lukat neki a karosszériára. Eredetileg a belső gumiszőnyeget rögzítő gumipatent helyén fogattam volna fel egy csavarral, de a csövek rövidsége miatt erre nem volt lehetőség. Gondoltam, nem rögzítem le, de az sem jó megoldás. Nem is azért, mert elvándorol a csomagtérben (az öt cső azért a helyén tartja rendesen), hanem mert a nyomatékos motor a tehetetlenségi erő miatt mindig megpördül. Szóval a pillanatnyi, és átmeneti megoldás az lett, hogy egy falécre csavaroztam fel. Így nem pördül az oldalára, és valamennyire fikszen is áll. Egyedül az a baja, hogy szarul néz ki .
A csövek kivezetésével a csomagtérből még volt gond. Úgy oldottam meg, hogy a főfékhengert takaró műanyagot kifúrtam, és ott vezettem ki. Azt a takarót semmiféleképpen nem akartam kihagyni, de a gyári takarólemezt sem akartam átfurkálni, így egy újabb alkatrészt kapott meg a kisautó JRB-től.

A műszerfalra kapott egy nyomógombot (ha már ottvoltam, feltettem, és bevezetékeltem még egyet, hátha szükség lesz rá a későbbiekben), egy relét, és egy külön biztosítékkal ellátott leágazást az akkuról.

Volt még szívás, mert egy-két szólam kimaradt a dallamból, de bringapumpával átfujkálva megjavult. Remélem nem csak átmenetileg. Állatul szól, az tuti. Remélhetőleg nem döglik meg legalább az első tali végéig

A nagy ampervadászatban megtaláltam a fékfolyadékszint veszélyesen alacsony szintjére figyelmeztető lámpa gyárilag behúzott vezetékeit. Gyorsan elő is kaptam Niki egykori fedelét, feltettem, bekötöttem, és tádááám, már is működik.

Felkerült JRB egykori ablaktörlője is. Egy kicsit nagyobb a gyárinál, egy kicsit Bosch, de nagyon jól töröl. A gyárit eltettem abba a készletbe, amit amolyan SOS csomagnak szánok (extra szerszámok, megszakítók, kondik, stb... lesz még benne).

Most már csak a hátsó ablakfűtést kellene bekötni. Annak is be van húzva a vezetéke.

Holnap, vagy holnapután elugrom a bontóba a kárpit mögötti merevítésért. A biztonsági öv nagyon piszkálja az arcom . Valahogy majdcsak belehekkelem.


Röviden ennyi a dolog. Az elkövetkező időkben kevesebbet fogok blogolni a polskiról, mivel a piros Subaru kerül előtérbe. Elvégre most ő lett az első számú épülő autó .

Jah, és úgy fest, meg lesz a szürke Subaru hibája is, hála Hoss Karcsinak. De erről majd külön blogolok. Ha ez a hülye hózás elmúlik (de úgy, hogy el is olvad az egész a 'csába, és minden felszárad), szétdöntöm azt is a garázsban. De amíg kinn ilyen szar az idő, nem fogom kitenni szabadra a kispolákot, ha nem muszáj.

Ha valami még eszembejut, akkor pótolom.

És igen! Eszembe jutott! A héten vettem még benzincsövet. Nem égetően szükséges a cseréje, de akkor még tudtam olcsón szerezni. Ariete márkájú. Ez azért fontos tényező, mert a Fiat beszállítója volt (és az is a mai napig, ha jól tudom). Dupla rétegű változat, kisker áfás ára 1800 Ft / méter. (volt) Főnököm 1958-as Vespájába is ilyen került, még a 80-as évek elején, amikor restaurálták, és a mai napig rugalmas, semmi baja sincs. Szóval teljes mértékben megéri az árát.

Az elmúlt időszakban nem sok minden történt a kisautóval. Használtam, bár hétfőn és kedden a hóra való tekintettel inkább a Subaruval mentem.

A lánccsere óta lement egy telitankos utazás, a végeredmény fogyasztási átlagra 5,6 jött ki, többnyire városi használatban. Szerintem elég korrekt, de az elkövetkezendő időkben úgyis fogom annyit piszkálni a gyújtást-karburátor, hogy kicsit még lecsapjak belőle.

Az elektronikus gyújtást már nem szereltem be, eléggé nagy gondot okozott, hogy nem találtam meg az eredeti kábelét (akik anno látták Niki motorterét, emlékeznek a soros-portos csatlakozóra) . Szóval nagynehezen sikerült kibogoznom, hogy melyik-hova való (igazándiból lehet egyszerűbb lett volna a subaruból kicsit kiszedni az abban lévőt, de az meg túl egyszerű lett volna ). A lényeg, hogy sikerült legyártanom a kábelt, mire sikeresen előkerült Nikié. Ójeeee . Szerencsére az rövid volna a jelenlegi felálláshoz, így nem ment hiába a munkám. Ugyanis a tervem az, hogy az elektronikát baloldalra, a dinamós feszültségszabályozó csavarjaihoz rögzítem. Ezáltal nem melegben lesz a doboz, illetve nem kell neki új lukakat fúrni.
Ha minden jól alakul, akkor holnap délelőtt be is fogom szerelni. JRB-ben nagyon jól üzemelt, remélem itt sem hagy cserben.

A héten beszereltem még a retro autórádió helyett egy Kenwood kazettás magnót, amit anno a piros Justy-hoz kaptam. Jó játék volt, mire kibogarásztam, melyik vezeték kivel van, de végülis megoldódott a dolog. Végre nem recseg egyik állomás sem, sőt, nem is mászkál el. Bár az antenna sajna nagyon gáz.

A tetőkárpittal még mindenképp szeretnék valamit kezdeni. Legszívesebben kivágnám a 'csába, és 70-es évekbeli megoldást választanám: legalább ajtóbecsukáskor nem lenne Wartburg-os beütése.

Tegnap hallottam a rádióban, hogy a csapadékos idő egy darabig visszavonul, ezért melóból hazafelé jövet elmentem egy autómosóba. Természetesen nem gépibe. És bár tudom, hogy a nagynyomású mosó nem polskinak való, mégis kénytelen voltam azt választani, mert a kerti slag télire lett átállítva. Leküldtem egy mosást, meg egy fényesítő öblítést, mindezt 200 Ft-ból. Teljesen korrekt lett a végeredmény . Le is fotóztam bifór meg áftör.

Mai nap pedig a garázs melegében szépen felpolíroztuk Julival. Kézzel . Hát, nem volt semmi meló, az tuti. Foltos is lett, bááár, mikor a napra kiálltam vele, egy teljesen ismeretlen autót kaptam vissza . A szomorú az az, hogy a kocsi fényezése bár szép(nek mondható), sajnos a polírozás rengeteg hibát hozzott elő. A csomitértető tele van kőfelverődésekkel, a homlokfal belülről meg van nyomkodva (mintha egy akku elszabadult volna benne), és a sárvédő-ív javítása se valami szép. Lesz vele mindenképp meló. De az összkép azért nem csúnya szerencsére összességében

Sajnos napfénynél készült fotó nincs róla, majd holnap pótolom ápdétben.

Észrevettem, hogy egy kerékkulcs hiányzik a szerszámkészletből. Ezt holnap pótlom majd a bontóban, addig egy mezei keresztkulcs került a csomitartóba, bár eléggé veszélyesen imbolyog odabenn. Mindenképp szükség van a gyárira.

A bontóban van egy kispolák, mind a 16 kerékcsavarja kerékőr. Holnap megszerzem, ha nem is az összeset, de 4 db-ot mindenképpen . Nomeg a hozzá való ellendarabot is.

Ennyi történt az elmúlt napokban Ha valami eszembejut, majd még írok. Kedden pedig találkozunk a 126-os napon.

Tegnap és ma nagyon sokat haladtunk megint a kisautóval.

Többek között végre bekerült jobb hátulra is a nyitható oldalablak. Sajnos a kéder itt  rövidebb két mm-rel. A másik oldalt meg hosszabb volt 15 centivel . Mindenesetre ebből valószínű újakat kell majd beszerezni, lehetőleg minél hamarabb.

Továbbá bekerült a hátsó szélvédőből a fűthető fajta is. Mondjuk a fűtőszálnál jobban izgatott, hogy milyen állapotban van vajon a keret? Szerencsére teljesen hibátlan, egy darab rozsdával sem sikerült összefutni . A koszt kitakarítottam onnan jó alaposan, és máris mehetett be a másik üveg. Juli ebben is segédkezett. Kicseréltem a lámpatestek csavarjait jobboldalt, ugyanis a led-es lámpák felszerelésekor sikerült beletörni az összeset, és akkor gyors megoldásként alátét+facsavar került bele. De mivel ez irgalmatlan csúnya megoldás, vettem pár marék hozzávaló csavart, mindenféle színben, és installáltam is sikeresen. Sajnos csak utángyártott, de szerencsére nem tört bele az első behajtáskor. Remélem, nem sűrűn kell majd leszedni, és akkor a tartalékba megmaradt csavarok elegendőek lesznek.

Kiszedtük az üléshuzatokat. Sorsuk egyelőre még ismeretlen, mindenesetre az első útjuk a kocsiból a mosógépbe vezetett. A mosógépből kijövő víz alapján először kerültek ilyen helyre .
A jobb első kerékcsapágy morgása erősen jelez nekem, hogy ideje volna kerékagy-csapágyat cserélni. Per pillanat ez most eléggé rosszkor jött, a következő fizuig ki kellene valahogyan bírni. Leszereltem a kerékagyat tartó csavart, kiszedtem a külső csapágyat, úgy tűnt, hogy ez volna a ludas. Kitakarítottam alaposan, majd itthon guberáltam egy másikat. Egész pontosan volt itthon pár komplett kerékagy. Szétszedtem kettőt, és a jobbikat beszereltem, ezt a két hetet remélhetőleg kihúzza nekem. Bekentem zsírral, összeraktam. Kicsit még most is morog, minden bizonnyal a belsőt is cserélni kellene, de úgy gondoltam, jobban felesleges szétszedni, főleg, hogy használt csapágyat tegyek bele. Nincs több mókolás, mint ahogy korábban megfogadtam, úgyhogy új csapágy jön ide.

A jó időre való tekintettel elmentünk kocsikázni. Mindenek előtt benzinkútra, tankolni. A megtett kilométerek alapján a fogyasztás 6 literre jött ki. Lógó lánccal, és városi használattal azt hiszem, ez nem vészes. Az érdekes része a dolognak majd most jön. Üzembe helyeztem egy kis jegyzetfüzetet, amibe ezentúl fel fogok jegyezni minden tankolási adatot. Remélem lesz majd a későbbiekben haszna. Anno Nikinek is volt ilyen füzete, 1979-től vezetve is volt, csupán 2004-től nem került bele semmi. Igen, ekkor került hozzám az autó.

Túránk Pilisvörösvárról Csobánka irányába tartott, amin keresztül Pilisszentkereszt és Dobogókő került utunkba. Dobogókő felé haladva a táj teljesen megváltozott: a tavaszi kinézetű erdei út egyenesen a téli időbe ment át, a fák tele voltak dérrel. Meg is álltam fotózni. Viszont az aszfalt szele tiszta jég volt, majdnem el is estem. Furcsa volt, komolyan, mintha majdnem egy hónappal korábbi időjárás lett volna ott .

Kilátót néztünk, megnéztük távolról, hol lesz a téli tali, majd tovább indultunk. Egy kis erdei szerpentinen keresztül Esztergomba mentünk. Ott kis kociskázás a városban, meglátogattuk Juli régi barátnőjét, és a napot végül a 10-es úton való hazakocsikázással zártuk. Mindez összesen 100km-re jött ki, a kocsi órája szerint, mely alatt az autó negyed tanknyi benzint evett meg (szintén a kocsi órája szerint). Ha a műszerek pontatlanok, akkor is egészen barátinak található szerintem, főleg, hogy főként hegymenetről volt szó. Mindenesetre a végeredmény majd a következő tankolásnál derül ki. Remélem nem lesz semmi ijesztő .

Mai nap kiszedtem az akkut a helyéről, mert mint már mondtam korábban is, az akkusav kicsurdogálása miatt van egy kis rozsdásodás ott. Szerencsére az aggodalmam nagyobb volt, mint a rozsda folt. Kapott drótkefézést, korongozást, rozsdamarót, majd végül jobb híján leküldtem fekete festékkel. Egyelőre tavaszig bírja ki, mert ilyen időben teljesen felesleges mélyen belemenni a helyrepofozásába. Szerencsére a lé nem folyt ki a tálca alá, sem pedig mellé, így sem a homlokfal elülső része, sem pedig az alja nem szenvedett el kárt.

Ezek után kocsit takarítottunk belülről. Porszívózás, plusz Domestos-os vizes-szivacsos kapargatás. Nem semmi mocsok jött le mindenhonnan. Most viszont majd jöhet a műszerfal-ápolózás. Feltéve, ha lesz valami olyan szer, ami nem szilikon alapú, mert meg tudok őrülni a szilikonos műbőr tapintásától .

Felszereltem a korábban szerzett, "átkapcsolhatós" visszapillantó tükröt. Egy régi 127-esből került korábban kimentésre. Egy kis gyári műanyag adapter különbözteti meg a kispolák tükrétől. Ezt eltávolítva teljesen csereszabatos a kettő. Ki is cseréltem sebtiben őket. Végre jó minőségű lámpabura van a belső világításon .

Állítottam a kézifék karon, ha már egyszer leszerelésre került a középső műanyag (alatta is megérdemelt a kocsi egy alapos porszívózást). Szinte teljesen előre állítottam, most legalább 3-4 kattanás után fog. Ha lesz türelmem, majd meglesem a bowdent is, hátha még tudok rajta húzni valamennyit.

Ezen kívül más érdekesség nem történt a kocsival. Jah, de, beszereltem a jobb oldali, kipu fölötti takarólemezt, amit szintén lefestettem a hőálló fekete festékkel. Már csak a dinamó/generátor alatti burkolatot kellene jó alaposan letakarítani, és felszerelni. De mintha nekem olyasmi rémlene, hogy a dinamós és a generátoros gépeké nem egyforma lenne.

Ezek történtek a hét végén. Tervek a következő napokra: generátor alatti takarólemezek összeszerelése, csapágycsere, hátsó ablakfűtés bekötése, dallamkürtnek valami normális külső hely keresése, bekötése, külső mosás és polírozás. És egyelőre még agyalok, hogy felszereljem-e a Wupexet, vagy maradjon a gyári. Mindenesetre a két tömítést már megvettem. Szerintetek?

A zene egyelőre továbbra is kérdéses, a Dension DMP3 féle projekt egyelőre még tesztüzem alatt sincs.

Ha majd eszembe jut még valami, akkor ápdételek.

Tegnap le kellett magam foglalnom valamivel mindenképpen, miután hazajöttem a bontóból. Gondoltam, ha már felszabadult a garázs, a nagy űrt töltsük meg az új jövevénnyel. Takarítottam egy jót (érdekes, mindig csak takarítok a garázsban, nem tudom, hogyan keletkezik a rendetlenség ). Szóval beálltam a pirossal.

Ezúton jegyezném meg, hogy a kocsi keresztelője most hétvégén lesz, bár Julival egyelőre még nem döntöttük el, mi legyen a neve. A Muki nekem annyira nem jön be, mindig a régi vicc jut róla az eszembe (ha jól emlékszem: "hogy hívják a kínai buzit? KukiraBukik a Muki" . Egyelőre csak annyit tudok konkrétan mondani, hogy lány neve lesz.

Szóval kocsival farral beálltam, kereket kiékeltem, szieszta tűzhelyet bedurrantottam, és szépen elkezdtem bontani. Nyugi, nem úgy, mint anno Nikit. Hátfalat leszedtem, természetesen miután leszedtem a dinamó alól az uborkareszelő-takarólemezt. Érdekesség: a takarólemez és a karosszéria között a védő-nejlon-csíkocskák még fenn voltak. A hátfal és a karosszéria között szintén megvolt eme fontos alkatrész. Jó volt látni, hogy nem nagyon baszkurálták ezidáig.

Eljutottam az olajszűrőig. Azt eddig is tudtam, hogy a Valvoline jó olaj, nem volt nagyon csúnya színe (mondjuk 1000 km után ne is legyen). A centrifugál szűrőben volt kosz, de egészen minimális. Természetesen kitakarítottam. Leszedtem nagy nehezen a 32-es kulcsos csavart. Érdekesség, a biztosító alátéten nem látszott eddigi bontogatásnak nyoma. Ez két dolgot jelenthet. Az egyik jó, a másik rossz. A rossz az, hogy 80 ezer km alatt még egyszer sem cseréltek láncot. A jó az, hogyha cseréltek láncot, és új alátétet tettek fel. Tovább bontva végül eljutottam a láncig, ami szemmel láthatóan lógott, mint a gimnáziumi portásnéni melle. A láncról gyorsan kiderült, hogy még gyári volt, az FSM logók erre utaltak legalábbis. A biztosító csavarokon sem látszott még hajlítgatás nyoma (eddig).
A vezérműházba viszont rendesen belekapott a lánc. Sajna lett benne egy jókora barázda, ami a kinézete alapján ráadásul friss. Remélem a lekopott alu-alkatrészek megálltak valahol a centrifugál szűrőben. Nem pedig az olajáteresztő gyűrűben például. Keresgéltem az itthon található alkatrészek között jobb állapotút, de sajnos nem leltem. A legjobb állapotú fedél az fennvan JRB egykori blokkján.
Jelre tettem a szerkezet, majd szépen leszedtem, felszereltem nagynehezen az új láncot. Valami irdatlan passzentos lett. Érdekesség: az ék (helyesen fogalmazva: az íves retesz ami a kis lánckereket, és a szíjtárcsát pozícionálja ugyanaz a méretű, mint az összes kétütemű Vespa robogó lendkerék éke (íves retesze . Kicsi a világ. Gondolom, a Fiat 500-ra lehet visszavezetni a dolgot, amiatt lehet a rokonság (egyszerűbb meglévőhöz igazítani a gyártást, mint újat gyártatni). Mondjuk az 50 cm³-es Vespáknál kicsit vicces az ilyen nagyméretű ék (retesz .
Kicseréltem a szimeringet, bár ez nem volt olyan könnyű, mint amilyen könnyen én itt most leírom. Kapásból nem akart belemenni a helyére. Gondoltam, mielőtt szétütöm az egészet, használom inkább az eszem. Elő a villanyrezső, felkerült rá a fedél, majd míg ízletesen, fogyaszthatóvá melegedett, elbíbelődtem a szűrőtakarítással.
A felmelegített fedélre természetesen szépen felment a szimering, még kopogtatni se kellett nagyon. Ki ne felejtsem a szelephézag állítását. Mindet sikerült szépen behangolni, nagyon kicsik voltak a hézagok. Aggodalomra egyedül a második henger szívószelepe ad okot: majdnem teljesen becsavart állítócsavarral sikerült a jó értéket elérni. Ez kicsikét gyanús, míg a másik háromnál viszonylag kitekert állapotban jöttek a jó értékek. Remélem, ennek oka rövidebb csavar / ferde szelepemelő rúd lesz, mintsem brutálisan megkopott vezérműtengely.

Míg a Vespa egykori ülésén üldögéltem a kocsi motorjánál, gondoltam, ha már ily közelségben van az egész, a legjobb lenne, ha most lebontanám a burkolatokat, a festéshez. Mondjuk, ha már festegetés, akkor kapásból felmehetne rá a generátor is.
Neki is kezdtem a lebontásnak. Hát nem volt valami jó játék, beletelt több, mint másfél órába, mire sikerült leszednem az összeset. Mondjuk tegyük hozzá, hogy nem is nagyon akartam sietni .
Miután mindent leszedtem, szépen elkezdtem lepucolni a burkolatokat, drótkorong, RO55, és más hasonlóságoknak is bemutattam őket. Nem csiszoltam le fémig a felületeket, mondván, a gyári festésnél jobbat úgysem tudok. Nem életre szóló fényt akarok neki, a lényeg, hogy ne a rozsdás felület nézzem velem szembe, ha kinyitom a motorteret.

Ezen műveletek után tértem nyugovóra. Elég szar dolog volt mondjuk úgy lefeküdni aludni, hogy nem is tudom, hogy működik-e a motor?

Másnap folytattam a munkálatokat. A burkolatokon lévő fehér réteget csiszolgattam. Bár a rozsdamaró leírása szerint arra lehet már rögtön festeni, azért eléggé hülye felületet adtak volna ki ebben a felállásban. Szóval letakarítottam szépen, majd elkezdtem lefújni őket. Praktikeres hőálló matt fekete a választott festék. Érdekesség, hogy 600°C-ig bírja a hőt, de az apróbetűs leírásban már csak 150°C-ra garantálja a tapadást. Vagy ez 600°-ig állja a hőt, de 150° felett már nem az eredeti felületen? Mindenesetre vicces. Remélem a polák motoron megmarad. A boxermotor burkolata meg úgyis szintert kap. Az legyen tartósabb inkább, abban több jövőt látok.

Közben összeválogattam egy generátort is itthon, a hozzá való burkolattal. Kicsit ütött-kopott volt, de végül megoldódott a probléma egy "le van tojva"-val. Végre láthattam élőben, hogy a dinamó és a generátor burkolata tényleg különbözik, még ha csak a felfogatási pontjában is.

A felállás úgy nézett ki a legvégére, hogy a generátor megkapta az eredeti, ám lefestett burkolatát, arra pedig rákerült a dinamó lapátkereke. Természetesen a generátorhoz való "adapterrel". Érdekesség: a dinamónál megvolt még a nejlon a lapátkerék és a csavar alátétje között. A generátorra pedig végül felkerült a dinamó szíjtárcsája, természetesen kifordítva, hogy lehetőleg egy síkban legyen majd a szíjtárcsával.

Aztán, miután minden összeállt, elkezdtem összerakni a motort. Ez is beletelt jópár órába. Rájöttem, hogy míg a Bis-ben a vízhűtés hülyeségeit kell utálni, addig a léghűtéses kispolákban a léghűtő-alkatrészeit. Hát igen, a közeli rokonság. Még ha Bis nem is Polski .
Folyamatosan szívtam azzal, hogy a lapátkerék beleért valahol a házba, de mire az összes csavar a helyére került, a lapátkerék is megjavult szerencsére.
Bekötöttem a generátort is, egyelőre a pozitív főkábel csak összeforrasztódott, de amint lesz türelmem ki is cserélem egy teljes, ép darabra. (Na igen, be kellene szereznem már egy normális saruzófogót is).

Állítottam gyújtást, ez megint nem volt olyan könnyű, mint amennyire gondoltam: megint megszívatott a Subaru: megint a balra forgó motorhoz állt a kezem, és szerencsétlen megszakítót mindig zárásra állítottam. Végül ezt is kiküszöböltem, bár egyszer durrant egy óriásit a kipufogó közben. Ez zárt térben, kevesebb, mint 10 m²-en eléggé szar dolog. Főleg, ha akkora a robbanás, hogy a szieszta őrlángját is elfújja . Nembaj, úgy is le akartam kapcsolni.

Beindult szépen, de kicsit megijedtem: valami eszméletlenül nyivákolt. Mint egy trolibusz. Leszedtem a szíjat, nem az okozza, ugyanis anélkül is nyivákolt. Generátor csapágyát is kizártam ezúttal. A vezérműház alól jött.

Gyors fényképezőgép-kép visszanézés: nem fordítva raktam-e be a láncot például (komolyan mondom, ezen ijedtem meg a legjobban, hogy esetleg voltam-e olyan hülye, hogy a kis karokkal a motor felé tettem-e? ). De nem. Mentem pár kört, a kocsi megy, mint állat, húz, szép az alapjárata... De nyivákol. Bár egyre halkabban.
Később Polski kolléga és Tibeeee is megnyugtatott, hogy új láncnál ez normális, el fog múlni.

Állítottam még egyet a strobival is a gyújtáson (3°-kal több volt, mint kellett volna), aztán visszaálltam a garázsba, és elkezdtem összepakolni.

Mielőtt elfelejtem: bekerült két gumisapka a gyertyakábel mellé, úgy ahogy kell. Az egyik gyári, másik utángyártott. Az utóbbival volt szívás, míg felkerült a helyére. Ja, és a termosztátház-csövét is rendesen sikerült feltennem. Végre jóóóó a fűtésem! Bár a váltó-harangot nem teszem vissza tavaszig .

Holnap jön Juli, és folytatjuk a dolgokat: itt az ideje a jobboldali ablak cseréjének is végre, és a generátornak köszönhetően végre bekerülhet a fűtőszálas hátsó szélvédő is (már nagyon hiányzik).

Ha sikerült itthon normális állapotú H4-es foncsorokat lelnem, akkor felkerülnek azok is, bár akkor egy rögtönzött relézést is be kell iktatni. Van még pár apróság ezen kívül is, például hátsólámpa-csavarok cseréje, normálisra, meg ilyesmi.

A jobb első kerekem morog rendesen, megpróbálok csapágyhézagot állítani, hátha elhallgat még pár hónapra. Most nagyon nem hiányzik egy csere.

Egy laprugó csere is elkellene, eléggé hülyén állnak az első kerekek, és alulról nézve sem szép a rugó. Szóval ott valami nincs rendben. Nagy kérdés, hogy vajon kicsit egyenesebb rugót kapjon-e rögtön, vagy mehet bele a gyári (abból van kettő is. Egyik Nikié volt, a másik Nikié lett volna).

Röviden ennyi a történés, és a tervek a közeljövőre. Lassan eljöhet az első takarítás is, összegyűlt rendesen pár szöszmösz a kocsiban. Ja, és a garázsnak köszönhetően egy polírozást is meg lehetne ejteni, miután valahol lemostuk a gépet. Esetleg nedves szivaccsal a garázsban?

Amit még mindenképp be szeretnék szerelni a közeljövőben, az a rendes kürt, mert a gyári dudát csak kiröhögik, nomeg készülvén a találkozóra, elkellene a dallamkürt is. Annak a kompresszora viszont igényli a karbantartást már, ugyanis alig akar nyikkanni már. A kürtöknek meg kell keresnem valami jó helyet odakinn, a kocsi alatt, mert a csomagtartóban annyira nem poén.

Jaaaa, és el ne felejtsem, be szeretném kötni a szivargyújtót is. Hosszú lesz a hétvége, az tuti .

Ha valami eszembe jut még, megírom update-ben. Vagy egy új bejegyzésben. Majd elválik. Ahogy az is, hogy tudja-e majd a kisautó pótolni a nagy űrt, amit Niki hagyott maga után. És most nem a garázsra gondolok.

Ja. Utolsó képet azoknak küldöm, akik nem hiszik el, hogy a szobám falán egy kispolski-orr lesz

Ismét egy képtelen bejegyzés.

Sikeresen a nevemre íródott az autó. A legrosszabbra készültem fel, még könyvet is vittem magammal az okmányirodába, mondván, legyen majd mit olvasni várakozás közben (ugyanis nem regisztráltam magamnak előre sorszámot). De a nyitvatartási idő szerint készültem fel: nyitásra megyek Pomázra, ha ott nem kerülök sorra, akkor utána dél körül Óbuda, ha az se jön össze, délután felé Pilisvörösvár. Szerencsére nem így alakult, körülbelül a hatvanadik oldal művelődés után végül sorra kerültem. Bár a számítógép nem osztott nekem ott sorszámot, mondván, elfogyott a szabad időpont, az ügyintéző srác kijött megnézni, van-e valaki, hogy be tudja hívni utólag. Így kerültem sorra én is.

Minden rendben zajlott, megkaptam a papírt az eredetiségvizsgálatról, amelyben az szerepelt, hogy a kocsin nincs semmi gyanús. De ezt eddig is tudtam. Aztán jött egy bökkenő: az adásvételi szerződés. Az eladó néni fia, aki kitöltötte a papírokat, lazán kihúzta a vételárat, mondván, hogy ehhez ugye az ügyintézőknek semmi köze sincs. Valóban nincs hozzá közük, és nem hiszem, hogy az ügyintéző a puszta kíváncsiság miatt fűtve világosított fel arról, hogyha nem szerepel az adásvételin ár, akkor az ajándékozásnak számít, és ajándékozási illetéket is kell fizetnem utána. Ami ugyanannyi, mint a normál vagyonszerzési illeték (652 x 18 Ft, azaz 11 736 Ft. Tehát ebben az esetben nekem a két illetéket együttvéve 23 472 Ft-ot kellett volna fizetnem). Az egyetlen aggodalmam az volt, hogy szabad-e utólag beleírni az árat, nem lesz-e gond abból, hogy a másik, eladónál maradt példányon továbbra sincs semmi. Mondta a srác, hogy természetesen ez nem gond. Akkor minden rendben, kértem tollat, beírtam 50 Ft-ot. Egy kicsit a srác nézegetett engem, nézegette a beírt összeget, kicsit tanácstalan volt.
De túlléptünk ezen problémán, kaptam két csekket, az egyiken szerepelt a törzskönyv + forgalmi engedély ára (2 x 6 000 Ft, azaz 12 000 Ft), a másikon a már fent említett vagyonszerzési illeték (652 x 18 Ft, azaz 11 736 Ft, egyenesen az APEH-nak). Megkaptam a papírt, ellenőriztem rajta az adatokat, és mivel minden rendben volt, hazajöttem. Elvileg két hét, és a törzskönyvet ajánlott levélként elküldik. Remélem nem téved el

Hazaérkezvén postaládában várt a biztosítási csekk, nem a Nikié, hanem a pirosé. Rögtön be is fizettem a 13 470 Ft-ot. Így a kocsi ezen részével már minden rendben van.

Egy kis áttekintés akkor, hogy mennyibe is kerül a papírmunka ma egy kispolskira:
Előzetes eredetiségvizsgálat: 17 000 Ft
Új forgalmi engedély ára: 6 000Ft
Új törzskönyv ára: 6 000Ft
Vagyonszerzési illeték: 652 x 18 Ft = 11 736 Ft

Ez eddig 40 736 Ft. Ehhez még hozzájön a biztosítás, ami szerződőtől függően változhat. Az én esetemben végeredményként, a biztosítással együtt 54 206 ft-ot hozott. Azaz cirka 5 ezer forinton múlt, hogy ne érjem el az autó vételárát. Kicsit vicces. De ez most lényegtelen. Az a fontos, hogy az autó a nevemen van, és mindezt 11 nap alatt. Meglett volna hamarabb is, ha nem kellett volna dolgozni menni (bár akkor meg nem lett volna miből )

Mindenesetre ez most már nem lesz probléma, februártól megint munkanélküli vagyok. Kispolski javítást vállalok

Most garázstakarítás következik, ugyanis egyre rosszabb nézni, hogy kinn áll esőben a kisautó. Ja, kisautóval még annyi történt, hogy miután beszereztem még pár trabi elektronikus indexrelét, az egyiket normálisan, nyugodtan átalakítottam a ledes indexekhez. Kicseréltem benne a kondit is nagyobb értékűre. Így már rendesen be lehetett szabályozni az intervallumokat, végre normális tempóban villog.

Ha minden jól alakul, holnap, vagy holnapután vezérműláncot cserélek a kocsin, és ha ez nem oldja meg az egyenetlen alapjárat gondot, akkor elosztóbütykölés is lesz. Illetve beszerelem az elektronikus gyújtást is, mert kicsit hiányolom a könnyen indulást.

A kocsi mostanában melegen nagyon nehezen akar indulni, ezt betudom annak, hogy a vezérműlánc lógása változó szelepvezérlést okozván szivat engem .
Majd kell még egy kulissza-állítás is, esetleg gumibak csere. A váltó az I-es sebességet néha kiböki, és különben is, olyan csálén áll a kar.
Még vadászom a jó minőségű gumikra, eddig van három fajta kábé, amit tuti nem szerelek be .

Különben a kocsival minden rendben, túl vagyunk az első közös ezer kilométeren. Eddig még nem hagyott cserben sehol sem, még így, csörgő-zörgő motorral sem. Azért igyekszem kímélni, ha lehet, inkább a Subaruval mászkálok, de mivel a Fordunk most betegeskedik, a Justyval anyum jár.

Röviden ennyi történt mostanában. Majd még jelentkezem .

Ma lett biztosításunk!
Köszönet érte a Bogarasok klubja ügyintéző angyalainak, és természetesen Nyuszynak, aki előzőleg pü-ben segített.

A kocsit bejelentettem eredetiségvizsgálatra. Kicsit vicces helyzet állt elő, ugyanis ma szerettem volna kapásból megcsináltatni a vizsgát, ami nem is lett volna nagy gond, ugyanis lett volna rá kapacitásuk, csupán minimális adminisztrációs hiba lépett fel. Azt mondták, hogy a január 1-től hatályba lépett jogszabályok szerint változás történt az eredetiségvizsgáztatással kapcsolatban. Az ügyvezetője a cégnek kapott két hivatalos levelet, melyben értesítették, hogy:
1-es levél: minden marad a régiben
2-es levél: a befizetés módja megváltozik
Tehát ellentmond egymásnak a két levél. Tök jó . Mindenesetre megnyugtatott, hogy az eredetiségvizsgálatot még nem törölték el, és mindenféleképpen ki kell fizetnem a megfelelő összeget az állambácsinak, csupán egyelőre még az a kérdéses, hogy a postán csekken, vagy a vizsgálatot végző szervízen keresztül. Vicces.

Utána elrongyoltam az autósboltba, bevásároltam vezérműláncból, szelepfedél tömítésből, gyertyagumiból, és lámpacsavarból, hogy legyen elfoglaltságom a hét többi részére is.
Mielőtt elfelejtem, beszereltem előre is a ledes irányjelzőket, emiatt már tényleg ki kellett cserélnem a hőrelét. A már megszokott Trabi relé került bele, mert az elektronikus, de a lábkiosztása hagyományos fajta. Sajna a potméterekkel nem tudtam normális intervallumot beállítani. Végül a potméterek cseréjével sikerült megoldani a probmlémát. Kicsit még nem egyenletes a világít-nem világít aránya. A bontóban beszereztem még pár trabi indexrelét bagóért, majd azokon kikísérletezem.

A bontóban megkérdezzem az ismerőst, hogy mi volna a menete JáRóBeteg végső nyugalomba helyezésének. Azt mondta, hogy sietnem kell, mert január végével megszűnik az eddigi rendszer, és kamerás átvétel lép életbe. Azaz csak olyan autót vesznek át, amit az nkh a képek alapján úgy ítél, hogy át lehet venni. Egy lecsupaszított, sárvédő, illetve minden nélküli autó esélytelen, hogy bekerülhet így a bontóba. Viszont ha sikerül januárig bevinnem a gépet, akkor a motort megtarthatom, és kapok róla papírt is, hogy utána legálisan beszerelhessem majd bárhová.

Egészen az elmúlt fél óráig úgy is volt, hogy bontó lesz Niki sorsa. De lehet, hogy mégsem?

Majd megtudjátok idejében

Addig is szorítsatok, hogy holnap nehogy kiderüljön, hogy lopott kocsit vettem

Mai nap sikerült kideríteni, hogy a csúnya hangot mégiscsak a vezérműlánc lógása okozza. Viszont volt lehetőségem lemenni szerelőaknába rendesen, és alaposan átvizsgálhattam a gépet.

Eléggé szép állapotban van.

Beállítottam a jobb oldali ajtó zsanérját, így most mindkettő ajtó úgy csukódik, hogy éppenhogy meg kell lökni

A dinamónak kicsit csapágy hangja van, illetve a turbinaház az úgy tök kopott, és rozsdás, tehát mindenképpen le kell, hogy szereljem. A kérdés már csak az, hogy visszakerüljön-e, avagy menjen fel rá egy generátor rögtön? Ugyanis a ledes hátsólámpáknak köszönhetően teljesen kielégítő így is a töltés.

A másik, ami még említésre méltó, hogy az akku (ami egy Exxide Classic ) alatti lemez sajnos rozsdás. Minde bizonnyal az akkuból kiszivárgott lé marta meg. Jövőre ( ) jól átmosom sima szappanos vízzel, hogy a lúg semlegesítse a helyzetet. Aztán majd meglátom még, mi lesz vele. Illetve a homlokfalon sajna van pár horpadás, ami egy korábbi akku kivét-betét közben történhetett. Nem vészes, de nem is szép. A pótkerék alatt viszont makulátlan, a lefolyó nyílások is teljesen hibátlanok, minden bizonnyal a munkájukat is helyesen végzik.

A jobb oldalon, az "A" oszlop alatti antenna mindenképp le fog kerülni, az már biztos. Nem csak azért, mert ronda, hanem azért, mert csapkodja az oszlopot folyamatosan, és féltem a fényezést. Szerencsére csak egy 6-os luk van neki fúrva, amit egyelőre majd legumidugózok. Aztán majd ha kiderült, hogy a kis hibák hogyan lesznek javítva, sor kerül erre is.

Valószínű majd állítani kell kicsit a kulisszán, mivel nagyon ritkán kidobja 1-esből, míg 2-es és 4-es helyzetben körülbelül középen van a kar. Ja, és bekerült Niki legelső "tuning" váltógombja, a jó kis Polonez váltógomb .

Az első fékek környékén is szét kell majd nézni, mert egyik dob (szerintem a jobb oldali) ovális, és kicsit darabosan fog emiatt a rendszer.

Nem tudom különben, hogy pontosan hogyan legyen a későbbiekben a kocsi sorsa. Olyan szívesen tenném rá a króm cuccokat, viszont ilyen gyári állapotában is nagyon tetszik. Ez csupán azért gáz, mert én hezitálok, Pocok addig meg hülyét kap a hátsó lökös miatt .

Fűthető hátsó szélvédő is be fog kerülni mindenképp. Ja, és fűtés: a csövek teljesen rendben vannak a fűtésnél, a termosztát rendesen nyit-zár, viszont belül kurvahideg van. A kar nyitva, középen a váltókar körül minden meleg, viszont meleg levegő a rostélyokon már nem igen jön ki. Ilyenkor mi a teendő? Eléggé szar dolog kabátban vezetni.

A függőcsapszegek valószínű cserések, mert kicsit nehezen jár a kormány. Először megpróbálom bezsírozni, ha ez nem hoz eredményt, akkor viszont rábízom ezt a részét egy szerelőre. Én nem merek nekiállni ennek a részének.

Gondolkodom még a rádión, mert valami zene mindenféleképpen kellene. Igazándiból a Hollo által alkamazott megoldás tetszik nekem a legjobban, bár lehet, én leegyszerűsítem annyira, hogy anyósülés alá beteszem az erősítőt, aztán arra rákötöm az mp3 lejátszót. Így akkor végülis szolid, de mégis jó zeném lesz. A rádió gyári helyére meg bekerül az odavaló kesztyűtartó

Ja, kéne még egy szivargyújtó. Gyárilag be van neki húzva a kábel! Tök jó! És az is jó, hogy az utólag beszerelt rádió miatt nem lett minden szétizélve. És megvana  pótkereket lefogó szíj, és az emelőt lefogó szíj is.

Szóval úgy fest, hogy az autó tényleg szinte teljesen érintetlen. Már csak a jobbos ablakot kellene kicserélni billenthetőre, mert így felemásan eléggé idétlenül néz ki . És egy automata öv is jól nézne ki a kiskocsin. És még van sok minden más, ami nem jut az eszembe így hirtelen.

Az egész úgy kezdődött, hogy Pocok bogarat tett a fülembe, hogy érdemes volna egy új fényképezőgépre beruházni. Végül is beleugrottam, és vettem egyet, ahová elkísért ő is, hogy szemrevételezze szakértő szemeivel, hogy érdemes volna-e megvenni.
Utána beszélgettünk arról, hogy lassan Polski ügyben is kellene valami történés. Így is lett, addig tette a bogarat a fülembe, míg sok-sok keresgélés után rátaláltam egy hirdetésre a hasznaltauto.hu-n.

Az elképzelés az volt, hogy piros szín, kis légbeömlő, és természetesen jó állapotú kasztni. Így esett a választás a székesfehérvári hirdetésre. Megkértem Buszos Petyát, hogy alkalomadtán, szabadidejében ugorjon el meglesni. Így is tett, megleste, és azt mondta, hogy mindenféleképpen érdemes volna lejönni, és megnézni nekem is, ugyanis a karosszéria szép állapotban van korához képest (két rozsda, plusz egy ajtónekib@szás nyoma).

27-én, karácsony után Pocok kocsijába ülve lezúztunk fehérvárra, ahol alapos átvizsgálás után (mely során szerelőaknából is megvizsgáltuk) azonnal döntést hoztam: nekem ez a kocsi kell! Színre olyan, mint Niki gyári színe, ráadásul tuti az állapota. Fékek fognak, motor kopog, viszont megy, mint az állat, váltó patent... nem is kell ennél több.
Az autó 100%-ig eredeti állapotú: megvan az összes kárpit, a motorháztetőn ott a gyári fényezés matricája a színkóddal. Csomagtér kárpit is megvan, a fémplakett is a motortérben. Elakadásjelző háromszög, műbőrös-dobozos izzókészlet, szőrmehuzat. Jah, és tuti hifi
És a ritka fajta hátsó lökhárítója van: a krómlökösból ismert rendszámvilágítás, de van már tolató és ködlámpa benne. Pocok ilyet keres ezer éve

A lengéscsillapítók lassan cserések, nomeg ki kellene cserélni a függőket is... Kis, de kemény alkudozás után végül 60 ezer lett a vége, azaz sikerült 5 ezret lefaragni a meghirdetett árból.

A tulaj, akié volt mondta, hogy nagyon vigyázzak "Muki"ra . Még nem tudom, hogy marad-e ez a név neki, de az biztos, hogy vigyázni fogok rá.

Tegnap LipTom kocsijáról leszedtem a ledes hátsólámpákat, ami az enyém, és fel is tettem rögtön az újonnan szerzett gépre. A gyári lámpaburákkal, mert az úgy tök jó

Ma meló előtt Julival elkezdtük kicserélni a hátsó-oldalsó ablakot, a kibillenthetőre, amit még Nikire vettem, és amire előző nap gondosan felragasztgattuk a talik matricáit. Végül a jobb oldalira sajnos nem maradt idő, szóval most felemás a hátsóablak

Melóból hazajövet sikeresen leeresztettem az auchan-olajat, ami elvileg két hetes benne. Barnás-feketés színű volt, de hugyhíg. Bízom benne, hogy ez volt a csúnya alapjárati kopogás okozója. Belekerült Valvoline TopGuard 10w40 (amit a justyba is töltögetek).

A hangja jobb lett, de még nem szép alapjáraton. A gyújtást 20°-ról visszavettem 10-re. Elkellene még egy karburátor hangolás is, és a szelepeket is megnézném, mert lehet azok csattognak. Bár nagyon könnyen indul, és jól is megy, tehát nem hiszem, hogy ezzel volna a gond. De végül is, nem kerül semmibe.

Illetve leakasztom még a szíjat is a dinamóról egy rövid járatás erejéig, mert lehet, onnan jön a ricsaj, csak félretippeltem előzőleg.

Jelenleg pocsékul fogyaszt a gép, bár lehet a rossz gyújtás miatt volt eddig. Majd a következő telitank-telitank közti járkálás kideríti.

Mondtam már, hogy téligumikon kaptam?

Ha minden jól alakul, januárban a nevemre fog kerülni. Remélem minden rendben lesz vele, és sok-sok kilométeren és talin fog majd elkísérni.

Ja, és amint lesz lehetőségem, kap egy polírt, mert tündökölnie kellene ezzel a szép fényezéssel! És a képek csalnak: ez nem az a jellegzetes bordós-barnás-pirosas szín, mint ami a 90-esekre jellemző Ez szebb

Bocsánat, ha kicsit szedett-vedett lett az első bejegyzés. késő van már, és sokan zaklatnak, hogy miért nincs blog.

Niki sorsáról egyelőre még ne kérdezzetek, mert még semmi sem biztos vele kapcsolatban sajnos. Valószínű menni fog, csak még azt nem tudni, merre.

Mellesleg '79-es kispolski csomagtér-fenéklemeze, és a hozzá való apróságok ha valakinek a fantáziáját megmozgatja, jelentkezzen privátban

Pocoknak és Buszos Petyának pedig ezúton is ezer köszönet!