Címke: rugó (7)

Tevékenységtérkép

Ezt a kocsit is visszaemeltem gyári magasságra

No, persze nem úgy, mint a GTI-t.

Az alap hiba ugyanaz, itt is el volt fárasva a rugó teljesen. Csak itt egy eléggé bonyolult, de mégis jól szerelhető futómű van, öt lengőkarral, keresztstabilizátorral, és persze spirálrugóval. Sok agyalás után úgy gondoltam, hogy az utángyártott kb 3500 Ft-os német rugó helyett veszek ugyanattól a gyártótól erősített változatot 6 ezerért. Gyakorlatilag a taxiba való rugó ez, de mivel az utángyártott cuccok minőségével szkeptikus vagyok, bízom benne, hogy az erősített utángyártott hozza a gyári nem erősített minőségét :D

Rugóösszehúzóval se hozzáférni nem lehetett, sem feltenni, a pirinyó átmérő miatt. Már vissza is tettem a kereket, hogy akkor hagyom az egészet a picsába, mire Bexxter megmutatta egy youtube videóban, hogy gyakorlatilag a lengőkar egy csavarját ha oldom, és emelővel engedem le, akkor simán kivehető mindenféle probléma és akadály, hát még célszerszám nélkül. Kb fél óra alatt sikerült abszolválni a műveletet. Hát, a kiszerelt rugókról nem tudom, mit mondjak. Beszéljenek a képek :D

Kocsi rendesen áll, most már nem fog leérni, ha megpakolom csomaggal, ülnek hátul, stb... És a lámpa is végre az utat világíjta 0-ás állásában a magasságállítónak :)

Haladunk, Béláim!

Lassan, de biztosan haladunk.

Sikerült kicserélni a porvédőt, meg a toronycsapágyat az első futóműben. Ákos nagy segítségemre volt, illetve a Gyula féle rugóösszehúzó. Ez az alkatrész is visszakerült a kocsiba.

A féltengely felújításból végül az lett, hogy rendkívül olcsón sikerült vadiúj féltengelyeket szereznem, a két oldalra összesen 36 ezer forintból jött ki. Sajna nem egyforma márkák, de a bal oldali SKF, a jobb oldali meg ritkán megy tönkre :)

Illetve szereztem egy kiegészítő visszapillantó tükröt, ami amúgy szerintem önmagban gáz dolog, de ebben van menetrogzítő is, sd kártyára ment HD-ben, stb, stb... Hogy legyen neki töltője és ne kelljen keresztülhúzni kocsin kábelt, és legyen szabad szivargyújtóm is (mert a szivargyújtót is utálom, ha tele van pakolva mindig), cisnáltam egy USB töltőaljzatot a tükör feletti vakdugóba. Eléggé patent lett a szett.

Közel egy év...

Rengeteg minden történt azóta, hogy utoljára posztoltam. Egyszerűen nem volt lelkierőm írni, most meg bajban vagyok, mert annyi minden történt, hogy nem is emlékszem már, mik voltak.

A legnagyobb változás tavalyhoz képest, hogy a bakonybéli téli tali után KG-nak és Baznak hála új bérelt garázsom lett. Konkrétan Gyula egykori garázsa, amely közös légtérben van KG garázsával. Csupán 10 ezer forinttal került többe egy hónap, viszont polskiból befér akár 4 is, és van három fázis is, ami "benne van a bérleti díjban". Apránként átcuccoltam mindent, Csutee-től szereztem kidobásra ítélt szocbarokk 60-as évekbeli szekrényeket, szóval mindennek helye lett végre. Talán a legjobb és legfontosabb dolog az egészben, a Trabant is végre fedél alá került. Hogy mi és hogyan van azzal, azt majd egy későbbi posztban fogom megírni.

Peuval történő változások, nagy vonalakban, visszaemlékezésem alapján:
- Az új kuplungbowden nem bírta sokáig, elszakadt. Visszakerült bele a kiszerelt, kicsit szorulú, mihamarabb cserélni kell
- Féltengely porvédők ki vannak szakadva, majdnem az összes.
- gázteleszkóp szar hátul
- nagy gázra kitépi a kezemből a kormányt (*)
- néha ropog valami kormányzáskor
- kóvályog az úton
- túl hamar blokkol a kerék

Műszaki vizsga augusztus legvégén lejárt, így nem sietve, nyugodtan leállítottam a kocsit a garázsban. Közben nyomoztam, a kormánykitépés és kóválygás valószínű lengőkar vagy stabilizátorszilent hiba, a ropogás toronycsapágy. Kocsi eleje bakra fel, kerekek le, fék le (munkahenger feldrótoz, hogy ne kelljen megbontani a hidraulikát). Csonkállvány ki, féltengelyek ki, lengőkarok ki. Jobb oldalt egyértelműen látszódott, hogy lötyög az egész szar, baloldalt nem tűnt rossznak, de leszerelés közben az is elszaródott. Ráadásul flexelni kellett a csavart, mert jól össze is volt rohadva. Kikerültek a rugóstagok is. Nos, ott porvédő és ütköző is szar, de mivel a toronycsapágy miatt úgyis szét kell szedni, ez csak egy kis apró kiadás. 
Mérlegeltem, számolgattam, és rendeltem. Körülbelül 50%-os kedvezménnyel sikerült beszereznem 50 ezer forintnyi alkatrészt, és a lista végére még nem sikerült elérnem.

A kiszerelt alkatrészeket elkezdtem ellenőrizni, szétszedni. A rugós tagokhoz egy hajlított 22-es kulcs kéne, ami a garázsban nincs, szóval itt megakadt a sztori. A stabilizátorszilenteket viszont ki tudtam cserélni. Bár nem tűnt rossznak, nem egy nagy extra kiadás, és most könnyen hozzá lehet férni. Nos, ez remek ötletnek tűnt, mert így kiderült, hogy a szilentet tartó alubakokat a 2-2 csavar helyett csak 1-1 tartotta. Szerencsére pont tudtam túrni hozzá, jobb híján a Trabantból bontott csavarosbödönből.
Viszont a lengőkarok beszerelése még várat magára, oda vadiúj csavarokat szeretnék tenni mindenképpen. Túl sok féle és fajta csavar van a rendszerben, jó lenne valami egységet kialakítani. Szerencsére a Haynes könyv ebben is tud segíteni.
Itt tartok most. A féltengelyekhez ismét sikerült szar porvédőket beszereznem, a balos féltengely alsó csuklója kopog, szóval most a faszkivan állapot áll fenn, elviszem egy szakemberhez, szívjon vele ő.
Szóval az elmúlt 1,5 hónap termése egyelőre ez. 

Tervben van még pár apróság, miszerint a hűtőventi átkötése; kétfokozatú hőgomba van gyárilag a motoron, én pedig meg voltam győződve, hogy az egyik az egyik motort, másik a másik motort kapcsolja. Gyakorlatilag a második motor sosem kapcsolt még be, leszámítva a vízcső eldurranást. Nemrég megtudtam, hogy nem így működik gyárilag. Az első fokozat egy relén keresztül sorbakapcsolja a két ventit, így feleakkora fordulatszámmal forognak (hiszen 24V kellene a teljes fordulathoz), a második fokozat esetén pedig a relé párhuzamosan köti a rendszerbe a két motort. Ügyes megoldás, és nem rohad be a csapágy a sok állástól a második fokozat ventillátorának, mint ahogy szokta tenni nálam :) .

Agyalok még a szibali féle ledes lámpa beépítésén, bár ez a gyáritól eltérő megoldás, de közlekedésbiztonság szempontjából sokkal szimpatikusabb.

Hátra van még egy olajcsere, és mivel a féltengelyek ki vannak szerelve, ezért a szimeringeket is kicserélem a váltóban.

Most már gyakrabban fogok jelentkezni remélhetőleg.

Hátsó futómű

Régóta halogatott dolog volt, aztán a minap rászántam magam, és megcsináltam.

Igazándiból nem egy olyan vészes meló, tekintve a hátsó híd pofonegyszerűségét, gyakorlatilag 6 csavar tartja a helyén a komplett hátsó futóművet. A nehéz benne, hogy meg kell(ene) bontani hozzá a féket, szétszedni az egész mindenséget, szóval lényeg a lényeg, hogy nem egy olyan nagyszerű munka, aminek szívesen nekiállna az ember.

Kocsit megemel, alábakol, stb, szinte pofonegyszerű volt. Aláfeküdve kezdtem el tanakodni azon, hogy ha ügyes vagyok, akkor nincs szükség megbontani a féket, meg lehet ezt oldani anélkül is. A lengéscsillapítot kell csak leszerelni emiatt, de mivel eleve a benne lévőt akartam volna használni, nem pedig az ismeretlen eredetűt, így ez nem plusz munka. A fékalaplapot 4 imbusz fejű csavar tartja a helyén, azt lelazítva, és a merev fékcsövet ügyesen kiszabadítva gyakorlatilag a hátsó híd kiszedhető mindenféle nehézség nélkül. Így is tettem, de előtte levettem a pótkereket meg a kipufogót. Természetesen a jobb oldali kerék utolsó csavarja nem akart jönni, szétnyílt a belseje. A hirtelen talált imbuszkulcs rendszeresen átfordult rajta. Sebaj, kábé ikeás a cucc, gondoltam, odapöttyözöm hegesztővel a szerszámot a csavarhoz, és akkor ki lehet majd hajtani. Mivel a CO palackban épp nincs szénsav, ezért a bevontelektródás (pálcás) hegesztővel ugrottam neki a műveletnek. Hát nem sikerült. Befúrtam az imbusz lukba, apum javaslatára elkezdtem belehajtani egy csavarkiszedőt, de sehogy sem akarta megadni magát. Egyre nagyobb és nagyob lukat fúrva végül lefordult az egész feje a csavarnak. Végülis így is jó :)

Apum jött segíteni a leemeléssel is, viszonylag gyorsan lenn volt a régi híd.

A csere híd, melyet egy keveset használt CTI (azaz a GTI kabrió változata) adott, természetesen lengéscsillapítóval és fékkel is rendlekezett. Mivel ezek állapotával nem akartam kísérletezni, nomeg a kocsi saját (és mellesleg 1 éves) fékje eleve ott lógtak a csövön megbontatlanul, mindenképpen a lecsupaszítás feladata várt rá. Csakhogy a földön fekvő hídra nem tudok olyan erőt kifejteni, amivel meg tudom lazítani a csavarokat. Minduntalan felborul. Szóval fel kell szerelni a helyére, és majd ott le lehet bontani. Nosza, ugorjunk neki!
Emelem apum segítségével a hidat, mikor hirtelen... benyilallt. A derekam. Mozdulni se tudtam. Gyakorlatilag beszart pózban álltam. Végül nagy nehezen felmentem a házba, lefeküdtem a földre. Apum közben összepakolta a szerszámokat, és a félbehagyott hidat, hogy most pihenjek, holnap pedig befejezzük.

Egy eszméletlen szar éjszakán voltam másnap reggel túl, a hátam továbbra is fájt - ha nem is pont úgy, de hasonlóan szarul. Bedobtam egy lóbaszó dózisú cataflamot, fél óra múlva meg a kocsi alatt feküdtem. Apummal emelővel helyére tettük a hidat, leszorítottam a csavarokat, majd ő ment is a dolgára. Innentől egyedül csináltam a szerelést.

Régi fékdob le, fékalaplap csavarlazítóban megáztat. Közben elkezdtem kutatni normális imbusz után, lehetőség szerint olyat, ami a krovafejbe fogható. Természetesen volt olyan, nem is értem, miért szenvedtem előző nap a gagyi kulcs + cső toldat kombóval.
Mindenféle törés nélkül sikerült kiszedni a csavarokat, fékalaplapokat leszedtem, régiek - melyeknek kicsit más volt a fékcsőelevezetésük - kis játék után fel tudtam tenni. A régi lengéscsillapítók is a helyükön voltak. Felrakom a dobot, meghúzom a csavart (valami 200 Nm nyomatékkal kell, ami nincs az én kulcsomon), szóval agyig megtéptem a csavarokat, és.... a dob meg se mozdul. Leszedem, átnézem, összerakom megint, továbbra se jó. Kezdett gyanús lenni. Átmentem a másik oldalra, ott is eljátszottam ezt, ott is ugyanaz a jelenség. Régi és új dobot egymás mellé tettem, de különbséget nem láttam köztük. Feltettem a bontott dobot, azzal hibátlan. Leszedtem megint, átnéztem a csapágyakat is, minden rendben volt, de az eredeti dobbal sehogy sem akart sikerülni. Elővettem a tolómérőt, és elkezdtem méregetni. Meg is lett a hiba: a most felszerelt tengelycsonk pereme, ahová a csapágy felfekszik 36 mm. A régi tengelycsonkon meg 34. Ennek megfelelően a dob belseje is 34 vagy 36 mm-es. Hajaj, az ismeretlen dobot kell feltenni. Elkezdtem méregetni, átmérőre jobb az ismeretlen, kevesebb a kopása is, még szemmel is látható. A csapágyakat fene tudja milyen állapotúak. Kiszedni a helyéről roncsolásmentesen nem lehet. Mit lehet tenni, televágom zsírral, ahogy tudom, aztán próbakörön kiderül. A fék önbeállóin kellett mindkét oldalt visszatekerni, hiszen ez egy kevésbé kopott dob. Elsőre felment, kézzel megpörgetve nem is zúgott, mint a régi baloldali. Áldtam is magam a lustaságomért, hogy nem vettem bele új csapágyat, későbbre akartam halasztani. Mert logikus lenne akkor cserélni, amikor szét van döntve, de ugye, ejj, ráérünk arra még. Most megspóroltam egy csapágynyi pénzt. Legalábbis egyelőre.

Dobok fenn, nyomatékkal meghúzva, fékpedált elkezdtem pumpálni. Hallható volt, ahogy az önbeálló anyáját a kis lemez húzkodja, tehát az önbeálló is működőképes. Mindent leellenőriztem még egyszer, igazgattam a fékcsöveken, majd feltettem a kerekeket, és letettem az autót a saját lábára. Ugráltam a csomagtartóban - meg is lepett, milyen kemény. Lehúztam az összes csavart fixre, visszakötöttem a kézifékbowdent, majd indultam próbakörre.

Az, hogy az autó sokkal magasabb lett, az egy dolog. Végre egyforma magasságú elöl is és hátul is a másik. De hogy az úttartása össze sem hasonlítható a régivel, az azért durva. Nagyon a halálán volt a régi, csoda, hogy baleset nem lett belőle. Fék fog, kézifék szintén, szóval visszaálltam a garázs elé, megint leellenőriztem mindent. Egyedül a kipufogó nem gyári illesztése volt, ami nem tetszett. A bilincsnél hajlamos lelazulni, szóval ha már ott volt, megpöttyöltem a hegesztővel. 

Azóta tettem bele kb 100 km-t. Sokkal jobb vezetni, jobb az úttartása. Remélhetőleg a hátra beülő utast is bírni fogja. Fék tökéletes, kézifék szintén. Keménynek érzem a hátsó rugózást, pedig a jelölés szerint a legpuhább került bele, míg a régi a legkeményebb fajta volt. Valamikor.

Ezek az események történtek a kocsival.

2010.09.29. Szerda

Nagyon sok minden mondani / mesélni valóm van az elmúlt napok/hetekről, de sajnos nem tudom nagyon jól összeszedni a gondolataimat. De azért megpróbálom. Igyekszem tartani az időrendiséget.

Nagyon zavar már, hogy a műszercsoporton fekszik a hőmérő, így elkezdtem csinálni a jeladót neki. Mindenek előtt beszereztem egy fiat hőgombát hozzá. Eredeti tervemhez igyekeztem magamat tartani, miszerint a hőgombát az olajleeresztő csavarban helyezzem el. Ennek az elsődleges oka az, hogy így nem kell a kartert megbabrálni, egy esetleges csere esetén sem kell az újon mókolni...

A gond viszont a jeladó méretével volt. Ugyanis alig pár mm-ben tér el a leeresztőcsavartól. Ez pedig gond, mert ha ilyen vastagságúra fúrom ki, akkor bizony elveszíti a merevségét. Elkezdtem keresgélni, és sikerült találnom egy justy jeladót is. Ez már barátságos, mivel 9mm-es átmérője pont ideális a leeresztőcsavar közepébe. Elő is fúrtam neki a lyukat, viszont a menet metszésénél elakadtam: nem volt ilyen sűrű menetem. A jeladó és a csavar elkerült hát egy szakemberhez, hogy oldja meg :)
Jelenleg a helyzet úgy néz ki, hogy a csavarban egy zsákfurat van, tehát ha a jeladó kijönne a furatából, az olaj akkor sem szökne el.

Valamikor két hete elvittem az autót a volt munkahelyemre, ahol nyáron a fékeket és a gátlókat mértük meg. Akkor ugye megfelelt volna az előírásoknak, viszont időközben bekerült hátulra is az ültetés, és keményebb lett a rugó is. És jött a szomorú hír: ők már nem foglalkoznak műszaki vizsgáztatással. Megkaptam a címet, ahová ők viszik a kocsikat, rögtön felülkerekedtem, és elvittem hozzájuk előzetes felmérésre.
Nagyon korrekt a cég, nem kell fizetni az előzetes felmérésért egy fillért sem, amennyiben oda viszem vizsgáztatni. A tapasztalatok azt mutatták, hogy nem kell megkérdeznem, mi lesz, ha nem oda viszem vissza: eléggé korrektek voltak.

Bár a műszer nem mutatta ki a csapszeg lógását (ami érdekes, mert legalább fél centit mozgott ide-oda), ellenben a tűzfalam határozottan mozog kormányzáskor. Ezért mindenképp "meg kellene járatni a csapszegeket". Mondom magamban, ezzel nem szórakozom, csere, azt' kész. A váltómból szivárog az olaj, ezt szóvá is tette, bár az általa említett okokkal ellentétben ennek az az oka, hogy a féltengely-cserekot kicsit túltöltöttem (majd' 4 decivel), és még mindig nem sikerült kijönnie :D . A váltótartó bakom szakadt.
Fék- és rázópadi eredmények pedig kihozták, hogy az első fékem 31%-os eltérést produkál, ami nem jó, ellenben rossz, viszont a gátlóim teljesen szuper értékeket hoztak.
A sikeres vizsgához a féket kell tehát összeszednem mindenképpen, hangzott a javaslat. Van rá három hetem, mondtam magamnak, és hazaindultam.

Otthon először felhajítottam két másik dobot, de mivel azzal is éreztem az oválisságot, ezért elmentem vadászni új dobokat. Vörösvári boltban fél nap alatt meg is hozták, a szerintük gyári, szerintem meg valami osztrák fékeket, meg az olasz betéteket.
Otthon neki is ugrottam, már nem is tudom melyik nap, először csak a hátsóknak. Az eredmény nagyon jó lett, a fékek határozottabban fognak, a kézifék pedig egy álom lett :) Bár a bal hátsó még befogott néha, bár pár piszkálás után teljesen tökéletesen működött.
Utána következő napon (ami azt hiszem múlt hét szerdán volt) nekiálltam az elsőknek. Első körben a bontóból szerzett, lógás nélküli, Hollo által ajánlott fékfolyadék-kúrán átesett tengelycsonkok jöttek, amelyek gyönyörűen mozogtak. Jobb oldali lejött, fel az új, fel az új fék, fel a dob. Majd ugyanez a baloldalival is. A frissen szerzett gömbfej-kinyomóval egy álom a művelet, egyszer sem kellett kalapácsolni. A leszerelt tengelycsonkok könnyebben jártak, mint a felkerültek, csak az a baj, hogy gyakorlatilag minden irányba :)

A jobb első fék viszont rendszeresen befogott, a vasalás, és a többszöri hézagállító-birizgálás után sem lett jó, majd Andrei és Hollo javaslatára kapott egy -jobb híján- bontott felső visszahúzó-rugót, és láss csodát szépen működik.
Az elkövetkező napok a fékek bejáratásával teltek, azaz ahová lehetett, kocsival mentem, hogy lehetőleg a műszakiig egyformán fogjanak.

Csütörtökön Viandréknál kicseréltem a váltótartó bakokat, illetve viandr segítségével megpróbáltunk még ültetni a kocsin. Sajna nem jött össze :(
Viszont, ha már a kocsi elejét szemléltem aknával, itt volt az ideje a kürtnél lévő merevítést visszahegeszteni a homlokfal alján lévő merevítéshez, ha esetleg neadj Isten vontatni kellene, ne a laprugóhoz kelljen kötni (illetve alapjáraton bután nézett ki a himbálódzó homlokfal :) )

Viszont az aknából láthattam, hogy a tűzfalam továbbra is mozog kormányzáskor... Majd kiakasztom a kormánymű karjából a gömbfejeket (ha már van hozzá célszerszám :D :D :D ), megnézem, hogy üresen hogyan mozognak. Ugyanezt a segédirányítóval is, aztán majd kiderül remélhetőleg, mi az oka. Bár a tűzfal valószínű elfáradt annyira, hogy továbbra is mozogjon :S

Szombaton gondolt egyet a gyújtásom, és valami keh lelte. Erősen trafó-gyanús lett a dolog, bár először az elektronikára gondoltam. Lekötöttem, a trafón lévő zavarszűrő kondit feltettem a megszakító vezetékéhez, így működött, kábé 5 km-ig, majd megdöglött. Szerencsére volt nálam rendes kondi, az felkerült a helyére, és nagynehezen hazajutottam (továbbra is mindenféle gondja volt).

Másnap reggel pedig nekiálltam az elegant gyújtásnak. Egész napomat rászántam, tehát nem szivathatott meg. Átnéztem még egyszer a kábelezést, a jeladó légrést, a trafót, azaz mindent, amit csak tudtam. Méregettem szkóppal mindent, amit tudtam, de nem segített sajna. Miközben a jeladót méregettem, azon agyaltam, hogy mi van, ha rossz irányban érkeznek az impulzusok... Fogtam szépen, megfordítottam a jeladó vezetékeit, és láss csodát: működik :) .

Utána jött a karbitálca, amit KG hozott nekem, gyorsan beszereltem, a szívócső-kapcsolónak kerestem egy helyet (mert a gyári felfogató-füle hiányzott sajna). Így nem valami szép megoldással felkerült baloldalta a motortérben, némi hilti-szalaggal a légbeömlő mögötti műanyag lemezre. A már megszokott Ariete csővel vezettem oda a depressziót, szóval minden olyan volt, ahogyan elképzeltem.

A jeladó vezetékeit máshol vezettem el, hogy minél rövidebb legyen a vezetéke, ezzel is növelve az esélyét annak, hogy nem veszik el az 5V-os feszültség.

Még szkóppal állítottam a jeladón, ami határozottabban parás, mint a hagyományos gyújtással: vagy a szíj koptatta a bőrömet, vagy a piszkálásra használt csavarhúzót kapta be a szíjtárcsa. Mindenesetre mindenféle egészségkárosodás nélkül sikerült abszolválni a 10°-os alapelőgyújtást. A gyári könyvben lévő grafikonok szerint csinálja az előgyújtást is körülbelül, így úgy gondolom, sikerrel jártam.
Az eddigi tapasztalatok, hogy az autó ugyanolyan jól indul, meg jól megy, mint eddig, viszont az emelkedőket határozottan jobban veszi, mint korábban. Bár még mindig nem tudom levillogni a suzukikat felfelé dobogókőre (sem az sv-ket, sem a dr-eket, sem pedig a swifteket :D ), viszont nagyon jó, hogy kicsit dinamikusabb a gép.

A régi elosztót, trafót, mindent bennhagytam, egy esetleges műszaki hiba gyors kiküszöbölésének érdekében, bár bízom benne, ilyen nem lesz. Minden esetre a tartalék kondi is milyen jól jött ;)

Próbálgattam a fordulatszám-mérőt is, először a djsms féle gyújtással, majd anélkül. Mértem mindenféleképpen, majd miután láttam, hogy a trafón nincsenek az önindukció miatti ~100V-os tüskék, rá mertem kötni direktben is. És tádámm: működik, minden további nélkül. Bár továbbra is lassú, és 4-5 ezres percenkénti fordulatnál ingadozik, ezt betudtam annak, hogy nem árnyékolt vezetéken megy előre a jel.

Próbálgattam az etanolt, fele-felesben, de egyelőre nem győzött meg. Bár az autó ugyanolyan jól indult, viszont nehezebben melegedett be. A tankolás bonyolultságáról meg inkább ne is beszéljünk. A fogyasztásom sem lett az igazi, mint régen, szóval megmaradok a 95-ösnél, ha már egyszer nincs előírt 92-es, akkor inkább a hozzá legközelebbi kerüljön bele.

Az etanolt nem felejtettem el, de az biztos, hogy a polskiba nem fog kerülni több. A justyval majd eljátszom ezzel, ott seperc alatt tudok tisztán is járni vele.

Szereztem egy régi autoklubos matricát, amolyan "25 éves tözstag", de nem tudom, kitegyem-e, és ha kitegyem, akkor hova?
Viszont a napokban egy régi vágyamat képező matricával kezdtem el foglalkozni. A netről letöltött képet határozott pohotshoppolásnak alávetve elvittem a kedvenc dekorosaimhoz, akik közölték, hogy ebben a méretben legalább 5 a4-es oldalnyit kéne megrendelnem, az viszont nem olcsó. Ja, és vagyok kellőképpen getszi ahhoz, hogy ne legyen másnak könnyen ilyen matricája. Ha szeretne, küzdjön meg érte. Ha nem is annyira, mint én... Mert gondoltam egyet, hazamentem, és egy okos trükkel, meg kábé másfél óra ollózással egy dekor-matricával sikerült megoldanom, nekem megfelelő minőségben. Bár kicsit szélebbre kellett volna felragasztani, azt hiszem, így sem rossz :)

Ma elvittem a műszaki állomásra, ugyanis mondták, hogy bármikor vihetem. Sajnos ez a mai napra pont nem volt érvényes. Ellenben holnap reggel 8-ra már mehetek. Elmondtam, mi mindent cseréltem, és hogy a váltó gumiharangjait, tömítéseit nem cseréltem, hogy ez gond-e? Azt mondta, hogy az adatlapra fel fog kerülni mint kis, kijavítani való hiba, és ha a fékekkel minden rendben, akkor elvileg nincs akadálya a sikeres vizsgának. Én azért még kicsit aggódom, de hát minden vizsga előtt ez van :) .

2010.05.26. Szerda

Összegyűlt megint egy adag blogolnivaló.

Az autó nagyszerűen üzemel szerencsére, ettől függetlenül folyamatosan ad tennivalót. Szerencsére viszont semmi gond nincs vele, ami miatt üzemképtelen volna.

Hétvégén kinn voltunk a nyaralóban Julival. Hétfőn alaposan kitakarítottam a kocsit, és lemostam kézzel, szivaccsal, slaggal. Ahogy illik :) . Utána pedig políroztam egy adagot. Ráadásul géppel. Nagyapám már régen megvette ezt a ketyerét a Lidl-ben, de nem merte még használni.

Személy szerint a kézzel való polírozgatást fogom választani a továbbiakban. Bár nagyon fárasztó, és gyakori, hogy felemás lesz a kocsi (vége felé elveszti az ember a türelmét, erejét), nekem továbbra is az jön be. A géppel sajnos a csomagtér-tető és a kocsi teteje olyan erősen berezonált, hogy azt hittem, ledobja magáról a festéket. Szerencsére ez nem történt meg. Arról nem is beszélve, hogy a kocsi tele van olyan nehezen elérhető helyekkel, mint amilyenről a fogkefe-reklámban szoktak beszélni.

A végeredmény azért szép lett, leszámítva, hogy még kézzel dolgoztam rajta egy kicsit. Persze én hülye, a végeredményt nem fotóztam le. Csak másnap, akkor is mobillal, ahol nem volt valami színhelyes sajna... :(

Szereztem tömítést az olajgomba alá. Remélem ezzel meg is szűnik az olajszivárgás a kocsiból. Mert eléggé fogy az olajam sajna. Most lesz benne a 9 ezredik kilométer, és az ötödik liter olajat töltöm utána, hogy ne a minimumon legyen a nívó. A blokk azon része friss olajpárával tarkított, és mivel a furulyagumik hibátlanok, egyedül arra tudok már csak tippelni.

A napokban beszerelem a másik (és remélhetőleg már jó) szíjtárcsát az elegant gyújtáshoz, és ezzel egybekötve akkor leeresztem a maradék olajat, és feltöltöm újjal. A szokásos Valvoline kerül majd bele.

Tegnap voltam a volt munkahelyemen, az Opel szervízben Solymáron, és mivel annyira nincs munkájuk, gyorsan "kölcsönkértem" a fék és lengéscsillapító-padot. Végigmértem a két tengelyt, és az eredményt kinyomtattattam. Ugye már régóta mondtam, hogy darabosan fog a fék, mintha az egyik dob elöl ovális lenne.
Na, sikeresen kiderült, hogy bizony van kis gond elöl is, és hátul is. Bár a számítógép szerint a műszaki vizsgára alkalmas, de engem nem hagy nyugodni.

Elöl baloldalt 15%, jobboldalt 27% a fékerő ingadozás. 30% a megengedett, tehát eléggé a határán van a határértékben. A súrlódóerő is eszerint alakult: baloldalt 95, jobb oldalt 68N. Fékerő értékelés 126% ( :D ), Bal-jobb eltérés 1%.

Hátul az eredmény más lett: a baloldali fékerő ingadozás 25%, jobb oldalt pedig 7%. Viszont a súrlódóerő mintha köszönőviszonyban sem lenne vele: baloldalt 104N, jobboldalt pedig 68N. Fene se érti ezt :) . Bal-jobb eltérés 22%, fékerő értékelés 94%. Teljesen alkalmas.

Kéziféknél 18% volt az eltérés. Röviden ennyi.

A gátlók is teljesen tökéletesek, elöl 70%-os, hátul 64%-os maradék talperő, míg hátul 62% és 50% maradék talperő volt. Ezek nagyon szép eredmények, állítólag :) .

Szóval megnyugodtam, hogy a gátlóim hibátlanok. Pedig Pocok anno mondta, hogy azok legyenek az elsők, amiket kicserélek, mert tuti rosszak :) :) :)

Mai napon pedig hirtelen felindulásból elintéztem, hogy a kocsi ne tudjon kiállni a garázsból. Egész pontosan beszereltem végre hátulra is a csüccsenős rugókat. Eléggé idegesített, hogy az eleje már leült rendesen, és amolyan szimat-üzemmódban állt az úton. Bár nem volt nagyon feltűnő, engem zavart.

Szinte mindenféle gond nélkül sikerült a művelet, Marczin Robi tanácsára nem bontottam meg a gömbcsuklót. És tényleg, simán ki lehetett billenteni a helyéről a rugót, természetesen miután a gátlót lekötöttem.

Összeszereltem, toltam előre és hátra a garázsban fél-fél métert, majd szépen beállt a helyére. Ezután fikszre húztam a gátló csavarjait, és tádám: a kocsi leült. Bár érdekes, az eleje meg most magasabban lett (eddig éppenhogy volt fél centi a gumibak és a rugólap között, most megint másfél centi van). Azt hiszem, a gyeprácskő megint visszamehet egy pár hétre :D .

Nagyon mutatós lett a kocsi, bár eddig csak garázsban élvezhettem a látványt :) Nemsokára elviszem futóműveshez, bár előtte még tengelycsonk-csere.

Ha pedig már a témánál vagyunk: bontóban kiszúrtam egy polákot, amin nem kotyogtak az első csonkok. Bontós Tomival (mert Tamás a neve :D ) le is zsíroztam a függőket. No, nem fizikai értelemben, hanem úgy szóban megállapodtunk, ötezer forint / 2db áron. Mai nap jutottam el oda, hogy akkor ezeket el is hozzam. Készséggel leszerelték, majd "nincskedvemleszerelniajándékmegúgysemkellsenkinek" indokkal megkaptam kompletten, fékdobbal, kerékaggyal mindennel együtt. Ennek nagyon örültem, mert így is nagyon kevés az itthon lévő kábé öt pár.
Elkezdtem lebontani. A kettő közül az egyik teljesen tökéletesen jár, a másik viszont be van rohadva. Hollo mutatta, hogy ez a legkevesebb: pár hónapos fékfolyadékos kúra, és a szerkezet újra veszi majd a zsírt, és teljesen tökéletes lesz. Ennek fényében elkezdtem alaposan letakarítani, és a szilent részénél bekentem alaposan fékfolyadékkal. Remélem, holnap már ki tudom ütni belőle, hogy ténylegesen a csapszeget úsztathassam a lében.
Addig még kitalálom, hogy a tökéletessel is el akarom-e ezt játszani, avagy felesleges, és bőven elég bele a friss olaj.

Mellesleg a szerkezetben vadiúj fékbetétek voltak, és kiderült, hogy a dobon is csak a rozsda volt ijesztő: belül egy fél milis válla sincs neki. Minden bizonnyal egy alaposan felújított fékkel van dolgom. A betéteket minden bizonnyal kidobom, de a fékdob tuti ez fog felkerülni. Azért felteszem még valamikor esztergapadra, és megmérjük, hogy ovális-e? De szerintem nem lesz.

Röviden ezek a történések. Képek lesznek, bár nem mindegyik ma készült.

Sőt. Ha jobban belegondolok, egyik sem ma készült :D

2010.04.08. Csütörtök

Nem fogjátok ki találni, hogy mit csináltam tegnap :)

Igen, eljött az ideje, amire már február környékén elkezdtem lelkileg felkészülni: kicseréltem a laprugót!


No, nem ilyen gyorsan, mint ahogy itt fentebb elolvashattátok :) .

Leszereléshez a már jól megszokott előfeszített állapotban leszerelést választottam. Azaz felszerelt állapotban oda gyors-szorítóztam egy zártszelvényt, lelazítottam a csavarokat (na nem ilyen gyorsan :D :D ), majd szépen kivettem.

Felszereléskor a Gyula által javasolt két olajemelős megoldást választottam. Felszereléshez biztos, hogy jobb megoldás, leszereléshez viszont a megszokottat fogom alkalmazni a továbbiakban.

A függőknél a csavarokat már leeresztett állapotban húztam meg, hogy a szilent ne csavarodjon.

Hollo felhívta a figyelmemet, hogy egy jó időbe telik majd, mire újra leereszkedik a kocsi eleje, ugyanis a rugó régen volt felszerelve.

Első métereken kurva magas volt, 100 km után már határozottabban alacsonyabbra került (körülbelül olyan magasságra, mint az előző). Azóta nem mentem vele, viszont a magasságát megmértem, hogy jelenleg hol áll. Az elkövetkezőkben pedig folyamatosan méregetem, hogy tudjam, mikor áll be körülbelül véglegesre.

Jah, és ki ne hagyjam, hogy nem állnak csálén a kerekek, és a rugózás is határozottabban jobb. Nemsokára bekerülnek a felújított tengelycsonkok (azaz, ha felújítottam végre :D ), és akkor utána lehet vinni futóműveshez.

Hátsó rugót egyelőre még nem cserélem ki. Megvárom, míg az első beáll körülbelül a végleges helyére, és csak utána. Nem akarok seggelő polákot :D .

A leszerelt rugó képét érdemes megnézni :)

Mai napom pedig a Vespa összepakolásával telt. Szerencsére eléggé határozottan, és gyorsan sikerült vele haladni. Attól tartok, hogy talán kicsit gyors is volt a tempó. Megint megtudtam, hogy vannak hasonló alkatrészek a polákban és a vespában :) .

Ha minden jól alakul, holnap már röffenthető állapotban lesz. Feltéve, ha a karbit sikerül feltennem. Fel kéne még tölteni a blokkot új olajjal. Természetesen előtte meg le kellene ereszteni a régit :D :D .

Kéne még előre egy külső abroncs (a gagyi 5 ezer, a normális 10 ezer. Polákra is olcsóbb egy darab gumi basszus :D :D :D ). Nem véletlenül került vissza hátulra a régi Michelin. Bordázat még van rajta, annyit meg nem megyek majd vele, hogy elkelljen pár kis repedés miatt új.
Ha megtalálom, holnap előre felkerül a pótkerék. (mert ehhez a motorhoz olyan is van ám :) )

Röviden ennyi történt. Remélem legközelebb a teljesen kész állapotról mutathatok képet!

Jah, és Cica-rovat, Lajoskának szeretettel. Ma került hozzánk ez a kóbor állatka :) . Nagyon ari :)