Címke: szar (4)

Tevékenységtérkép

Polski szívás

Kihagytam egy-két blogot. Konkrétan arról, hogy megtörtem az autót, majd rá egy hónapra engem törtek meg. Nehéz erről írni, egyik felől arról, hogy mekkora hülye voltam, másik felől arról, hogy saját hibámon kívül vált a kocsi használhatatlanná. Idővel majd pótlom ezt a két elmaradt blogot.

Most írok arról, hogy mi van, mi lett a Polskival. A baleset után pár nappal lefeszegettem a bepréselődött hátfalat olyannyira, hogy a főtengelyt körbe lehessen forgatni. Az első indítási kísérletre vígan beindult, vette a gázt is, sőt, leszámítva, hogy 1-es és 3-as sebességek eltűntek a motor-váltó előretolódása miatt, még haladni is lehetett vele.

Pár hónapra rá, talán március környékén elővettem a kabriót, bízva, hogy lassan itt a jó idő, a polskit pedig betoltam a garázsba, hogy szépen nekiállok üzemképessé tenni. Többek között hozzájutottam egy aránylag jó homlokfal-sárvédőhöz, jelképes összegért. Nem tökéletes állapotú, de az autó nem is szépségdíjra megy. Már :(.

Körülbelül két héttel ezelőttig nem volt sem időm, sem lelkierőm foglalkozni a kocsival. Egy szabad hétvégén viszont eljött a lehetőség. Lebontottam a hátfalat, fogtam faékeket, vasrudakat, pajszert, olajemelőt, kalapácsot és gumikalapácsot, majd az autó hátulját úgy ahogy szintbe hoztam. Felkerült rá a Somától kapott hátfalat is. Bár nem volt egyszerű, de összejött. Még anno Pocoktól vettem egy elegant gépháztetőt, az is felkerült a régi, összetört helyére. A kocsi hátulja a lámpatestet leszámítva egészen korrektül nézett ki, csak kicsit kellett hunyorogni, hogy ne legyen feltűnő, hogy az összes rés szarul áll.
Amúgy, zárójelesen megjegyezve, az autónak a futóműve szemmel láthatóan jól áll, sérülést nem szenvedett. Ezen a ponton amúgy nagyon elfáradtam, és bár az elejének neki kellett volna állni, hogy kormányozhatóvá tegyem, kellett egy kis bíztatás. Gondoltam, bedobom az akkut, beindítom, és az majd jól felvidít. Így is történt, elkezdek önindítózni. Az indító teker mint állat, majd tragikus hirtelenséggel egyre jobban lassult a forgása. Mintha az akku merülne le, de gyanús volt, hogy a műszerfali izzók nem halványodnak. Végül már csak kattogott. 
Betettem egy másik, frissen feltöltött akkut, azzal meg sem mukkant. Gondoltam, megnézem, mi a helyzet hátul. Hát, a főtengelyt nem nagyon tudtam körbeforgatni. Kicsit beparáztam. Erőltettem, akkor kicsit megmozdult, de nem nagyon jártam sikerrel. Egyszer meg is próbáltuk betolni, de a lejtőn ráengedett kuplunggal csak a hátulja kezdett el pattogva ugrálni, a kereket blokkolgatva. Remek. Itt feladtam a dolgot. Bár kaptam tanácsokat, hogy csak én vagyok gyenge, valószínűbbnek látszódott, hogy a főtengely kapott egy ütést, emiatt elferdülhetett a blokkon belül valami. Nem örültem ennek.

Egy nappal később kivettem a motort. Nem hagyott nyugodni. Reménykedtem benne, hogy az alulról hiányzó lendkeréktakaró az oka, a lendkerék feltekert valamit a nyelestengelyre, és azért nem akar körbeforogni. Sajnos nem. Bár a kiemelőcsapágy gyanúsan össze volt integrálódva a kuplungszerkezettel, nem ott volt a gond. A főtengelyt továbbra sem tudtam körbeforgatni, gyertyák, és fellazított szelephimbák ellenére se. A lendkerék fogaskosozrújába beakasztva a csavarhúzót, át lehetett szenvedni kicsit, de nem nagyon mocorgott így sem. Vezérlés felől megbontva a tapasztalat az volt, hogy a kiszedett motor főtengely-csavarján lévő, 32-es kulcsot igénylő csavarját simán ki tudtam tekerni, kiékelés nélkül. Remek. Végül szétdöntöttem az egész motort a picsába, lekötöttem a csapágyakat, a főtengely továbbra sem lehetett forgatni. Lekötöttem a hajtórudakat. Az egyes henger szépen járt a hengerben, a kettes viszont nem. Kivettem az egész hengert, dugattyústul, hajtórudastul. Hát, akár hiszitek, akár nem, faléc + kalapáccsal is alig lehetett kiszedni. A gyűrűk megszorulva a horonyban, közöttük temérdek olajsár, brutális kopások mindenhol (főtengelycsapágy, hajtórdcsapágy mind-mind rézig elkopva). Ekkor már túl voltam egy egynapos, és éjszakás virrasztás után, mely alatt azon agyaltam, mi legyen a kocsival. Ekkor már fenn volt a hirdetés a 126.hu-n, hogy eladó 50 ezerért, és vége. Jöttek is az érdeklődők, akik az alkatrészekre rárepültek, mint gyöngytyúk a takonyra. Na, ez szar érzés volt. Mármint, nem azért, mert az alkatrészek érdekelték a többieket, hiszen én is rárepültem volna a lehetőségre. Csupán a gondolat, hogy az autót el kell bontanom, mint anno JRB-t.
Ekkor lettem ideges, és hívtam fel Kálomista Gates Ákost, hogy szükségem volna a motorblokkra, amit kölcsönadtam neki. Vicces, hogy hat évig útban volt a JRB motorja, most meg hirtelen ilyen kapós lett. Legalább másfél hónapnyi teszt után kerül be a kocsiba. 

Úgy gondoltam, egy esélyt mindenképp megérdemel. Kitűztem magam elé a célt: ezzel az autóval kell lejutnom a siófoki tavaszi találkozóra a szombati nap. Eléggé jó motivációnak tűnt.

Szerdán átmentem Ákoshoz, vagyis Gráf Marcihoz, éppen akkor fejezték be a blokk kiszerelését. Kaptam Marcitól két kis pöcköt, ami a kiemelőcsapágyat tartja, mert az elhajlott nekem. Motort bedobtuk a kabrióba, összeszedtük Julit, és cirka 12 órás munka után nekiálltunk este nyolckor a motor felöltöztetésének, és beszerelésének. Már majdnem fennvolt a jobb oldali burkolat, generátorostul, mikor észrevettem, hogy a csapágyas generátor nem csak kicsit, hanem brutálisat kotyog. Egész pontosan a turbinakerék itt-ott beleér a burkolatba. Egész vissza, turbinaház szét, kerék le, generátor ki, garázs mélyéről ismeretlen állapotú, de jó csapágyú generátor be, egész összerak, örül. Nagynehezen beszenvedtük a blokkot a helyére, összehúztuk a csavarokkal, felkerült ismét a hátfal. Motor-rögzítő rugós szerkezet csavarja a meghúzáskor persze megszakadt. Vagy az anyja, már nem tudom, igazándiból most áll a helyén, nem piszkáltam. Itt abbahagytuk, Ákost hazavittük, mert hajnali 1 körül már nem jár semmilyen tömegközlekedési eszköz mifelénk.


Tegnap, azaz csütörtökön nekiugrottam a hátralévő résznek. Itt már egyértelmű volt, hogy az autónak működnie kell szombatra. De lehetőleg pénteken már próbálható legyen. Bekötöttem az összes szart (csövek kábelek gázbowden), állítottam egy gyújtást, és próbaindítottam. Nem sok tekerés után a kocsi beröffent. Nagyon jó érzés volt :) . Le is állítottam gyorsan, hogy felszórom a generátorra a szénkefét, szabályzót, és a szíjat, és akkor elvileg megvagyok a hátuljával. No, nem így lett. Első meglepetés, hogy a feszültségszabályozó rögzítőcsavarjai közül az alsó bele volt törve a generátorba. A hátfal fenn, megszakadt csavarral... nincs az a pénz, hogy én azt leszedem, hogy kimenetmetszem a csonkot. Kapott egy combos rugós alátétet a másik csavar, és rögzítettem. Ha leesik, úgy jártam. Másik meglepetés, hogy hiányzott a diódahídról az a vezeték, mellyel gerjeszt a szerkezet, tehát a szénkefére menő. Ezt gyorsan pótoltam. Már csak a szíj, és próba. 
Vagy nem.
A szíjtárcsának a három tőcsavarja közül az egyik hiányzott. Szerencsére a régi generátornak az egyik tőcsavarja kijárt, így pont kéznél is volt. Betekerem, húznám fixre... hát, meg van szakadva... Remek. Szíjtárcsa nélkül betekerem, hátulról lekontrázom (csapágyak már előre köszönték az oldalirányú ütéseket...). Persze, ez sem lett tartós, amikor már tényleg fixre húztam volna, a másfél fordulatnyi menet kiugrott az anyából. Ekkor megintcsak ideges lettem, odarángattam a hegesztőt, betekertem agyig a tőcsavart, majd megpontoztam hátulról. Nem lett sikeres, mert bár volt már ott 20 grammnyi ragya, a csavar továbbra is elforgott. Tőcsavaros agy célszerszámmal le (milyen szerencse, hogy kaptam ilyet pár hónapja), egész szar satuba be, felesleg leköszörülése, tőcsavar be, hátulról agyig körrbevarrvás, felesleg leköszörülés, satuban csavar belehajtás, tesztelés, áááááálat. Egész generátorra fel, szíjtárcsa fel, hézagolókkal szopás, összerak, indít, mér: tádááááám: nincs töltés. El sem alszik a gerjesztőlámpa. Fasza. Hátramegy, méreget. Nincs gerjesztés. Direktbe kötve sem nagyon. 
Egész szarság le, diódahíd ellenőrzés még a helyén. Egy csomó forrasztás szar. Elkezdem átforrasztgatni, mikor a gerjesztődiódák közül az egyik láb gyakorlatilag lötyög. Remek, a dióda el van törve. Diódahíd ki, régi generátorból diódahíd ki, mostani generátorba be -mindezt felszerelt szíjtárcsával, és hátfallal- majd próbáaindítás, ééés tölt, mint az állat. Fasza.

Tanulva korábbi hibáimból, nem adok a rendőröknek támadási felületet (olyan nagyot), így az otthon található összes lökhárító közül összelegóztam egy használható hátsót, műanyagok, tartóvasak, minden. Nem vaolt egyszerű, de sikerült. Felszerelni már nem, valahogy nem akartak lukra menni a csavarok. Szerencsére a kalapálással megoldódott a probléma, fixre húzva minden beállt a helyére. Rendszámvilágítás be, tolató és ködlámpa leszarva. Túrtam egy jobbos lámpaburát (szerencsém volt, csak olyan volt otthon, de abból vagy 6). Feltettem, ellenőriztem a lámpákat, minden működik. Úgy tűnik, a hátulja ezennel kész.

Mentem előre. Korábban már kirángattam az elejét, hogy valahogy kinézzen. Az akku például már elfért, sőt, a pótkerék is betehető lett végre. Egyedül a jobb első kerék nem akart elfordulni, balra szedve alul beleért a sárvédőbe. Ez azért volt érdekes, mert szemmel láthatóan annak a sárvédőnek volt a legkisebb sérülése. A problémát olajemelőzéssel megoldottam. Bár a doblemez átszakadt alul, de a sokadik próbálkozásra már visszaállt egyenesbe az egész, és szépen alá is lehetett szedni. El is csodálkoztam, hogy a kicsit leeresztett téligumik ellenére is mennyivel könnyebb tekerni a kormányt, mint a kabrión. Hát igen, komplett új az eleje!

Előre feltettem a Pety@tól vásárolt első lököst. Kicsit fura volt a tőcsavar rajta, valaki miután letört, egy sima csavart hegesztett fel, úgy, hogy a homlokfalra felfekvő felületre hegesztette a hatlapfejet. Eléggé idiótán néz ki, de ez legyen a legkevesebb, az egész autó úgy fest, mint amit lehánytak volna (harmonizál a kabrióval). Kapott egy rendszámkeretet, és egy rendszámot. Utána felkerült a csomagtartó fedél is. Kicsit vicces volt, a jobb oldali zsanér szinte teljesen lelóg a tartóról, a tőcsavar a nagy anya nélkül meg sem fogná a zsanért. De a hézagok viszonylag egyformák, és könnyen nyitható is végre. Pedig a záron nem is állítottam. Bekerült a jobb első lámpa... nos, ez némi állítást igényel még. Elkezdtem túrni jobbos irányjelzőt is. Sajnos teljesen eltört, de szerencsére a ledek, és a vezérlőjük hibátlanok. Jobbos irányjelzőből egy darab volt itthon, burából viszont egy sem. Csak balosból, de abból vagy 4. Aztán valahonnan előkerült a viandr-től kapott szürke bura. Abból volt egy pár, bár vicces lett volna a felemást fennhagyni. Ezt már holnapra marad, mert itt hajnali kettő volt, és nagyon fáradt voltam.

Kell még kuplungot állítani, kirámolni a sok lomot a belsejéből, és elmenni egy próbakörre. Ja, meg strobival gyújtást állítani. Ugyanis az elegant gyújtás nem került be. Még elképzelhető egy váltótartó gumibak csere is, de ez még a próbakör függvénye. Az autó ezzel 99%-ban összeállt a tavaszi találkozóra a kocsi. Már csak abban kell reménykedni, hogy le is visz. 

Fényképeket nem csináltam tegnap, de még úgyis esélyes egy ápdét, majd akkor pótlom. Addig úgysem publikálok :)

2010.08.11. Szerda

Tegnap sikeresen tankoltam egy liter benzint a cipőmre. Ez úgy történt, hogy a nemrégiben felszerelt benzinbeöntőcső lecsúszott a fém csőről. Valószínű nem sikerült eléggé ráhúzni, és a gyári bilincs is egy kalap kaki. Ezzel nem lett volna gond, ha a tankban nem fél liter benzin lett volna, én pedig nem késésben lettem volna, munka ügyben.

Nagyszerű. Letéptem az oldalkárpitot és kézzel rátartva megtöltöttem az autót félig. Gyújtáson volt, így folyamatosan láttam a szintjelzőből, hogy éppen merre tart.

Sajnos hiába nem raktam tele, jobb kanyarokban folyamatosan előtört a bűz. Mindezt úgy, hogy egy eddig személyesen nem ismert lánnyal találkozom. Fasza.

Szerencsére nem volt finnyás, letekertük az ablakot, és go.

A kocsi, jelezvén, hogy nagyon szeret engem, szépen elkezdett fulladozni, minden fékezésnél leállt, utána durrogott, minden baja volt, tehát szépen elkezdhetek hibát is keresni. Én karbira tippelek, mert eddig is volt olyan gond, hogyha nagyobb emelkedőn állok meg, akkor nem akar beindulni. Akkor arra tippeltünk, hogy túlfolyik a szerkezet, szerintem is most ez lehet a gond, vagy tűszelep, vagy úszó. Bár lehet, hogy a benzinszag miatt gyanakodtam karbira, és a gyújtással van gond, lényegtelen.

Este, miután hazaérkeztem, kirángattam a hátsó ülést, kiszedtem a kúton odagyömöszölt kétszáz méter kéztörlő papírt, és konstatáltam, hogy a hangszigetelő szövet megszívta magát benzinnel, a bitumen lapok meg gyakorlatilag megoldódtak, szétfolydogáltak a benzintől.

Jelen pillanatban kihajtogatva száradnak, remélem nem kell jobban szétbontanom, mert semmi kedvem hozzá. Ma sem fogok azt hiszem műszerfalat bütykölni. Sőt, még az is lehet, hogy Polskit se... Minden esetre első körben megnézem, hogy valóban a bilincs hibájából csúszott-e le a beöntőcső. Első ránézésre más gondja nincs, szerencsére.

És egy gyors update is elfér ide: a beöntőcsövet sikeresen, és rendesen rögzítettem, most 2,5 centire van a fémcső benne. Hogy jobban belemenjen, vékonyan bekentem olajjal, rá is ment szépen, ami végül odavulkanizálta. Nem is tudtam egy perccel később lehúzni. Rátoltam még egy awab-bilincset, így tuti lesz, remélem.

2010.02.08. Hétfő

Gondoltam írok a Fordról is, mivel történtek dolgok vele az elmúlt időben bőven.


Decemberben lejárt a zöldkártya. Egész pontosan 7300 Ft-ot tudtunk volna megspórolni azzal, hogyha két hetet bevállalunk zöldkártya nélkül. De nem, apu becsületes ember, megcsináltatta rá a zöldkártyát erre a két hétre.

Utána esedékessé vált a vezérműszíj csere, ugyanis pontosan egyikőnk se tudta, hogy mikor volt legutoljára cserélve. A már jól megszokott szerelőnk cserélte ki, a zöldkártyát is ő adta.
Az autó tovább rótta vígan az utat, de közbejött valami: anyum Budapestről hazafelé tartva, az éjszaka közepén egy reccsenésre lett figyelmes, és arra, hogy a kuplungpedál beragadt, és nem hajlandó kijönni a helyéről.

Nosza, ennek fele se tréfa, szépen ment kábé 3 km-t 30-cal, mindeközben kábé 3000-es percenkénti fordulaton, ami dízel autónál, hát, hogy is mondjam.... kvázi a gyilkossági kísérlettel egyenlő. Ekkor hívott fel engem, hogy ugyan már csináljunk valamit a kocsival, menjek oda segíteni neki. Így is tettem, a jó meleg ágyikóból kibújva elindultam felé. Mire a megbeszélt helyre értem, hívott, hogy hol vagyok, mert ő közben elhagyta Pilisvörösvárt. Ó, mondom ez tök fasza, hogy megbeszéljük, hogy vörösvár előtt félreáll, erre végigcsurgott a városon. Tényleg tök jó.

Végül vörösvár végénél összefutottunk, autót cseréltünk. Én szépen hazavittem a Fordot kuplung nélkül, szerencsére az elindulást leszámítva nagyon jól lehet vele menni. Megvizsgálva közelről az eset, apummal együtt a bowdenre gyanakodtunk. Mese nincs, elmentem másnap a Cromax-ba, ahol 2500 Ft-ról 2000-re sikerült letornászni az utángyártott indiai bowden árát. Viszont a nagy havazásokban nem volt kedvem bowdent cserélni, így én Polskiztam, anyu meg járkált a Subaruval.

Egyik nap apum jön be a kocsitól, és mondja, hogy bár ő nem érti a dolgot, meg ő bowdent akart cserélni, de ahogy piszkálta, most a kuplung teljesen jó. Na, ez érdekes. Megvizsgáltuk, és tényleg. Pedig ő csak párszor visszahúzta a pedált a normál állásába. Felhívtuk kedvenc szerelőnket, elmeséltük neki a dolgot, mire ő felvilágosított minket arról, hogy autónk automata kuplung-holtjáték-állító szerkezettel van ellátva, és az, vérbeli Fordhoz illően szeret néha kiugrani a helyéről. Azért átvittük, hogy vizsgálja meg, meg ha már ott van, akkor vizsgáztassa is le az autót :D .

Így is történt, a kocsi megint megkapta két évre a műszakit, és a zöldkártyát is kiállították rá ismét, csak most nem zöld, hanem kék plakettet kapott a rendszámtáblájára.

A kuplunghoz annyi instrukciót kaptunk, hogy ha megint ilyen történne vele, a kart kézzel visszahúzva párszor újra működésre lehet bírni. Viszont ha megint ilyen történne, akkor mindenképp érdemes volna az automatikát kicserélni.

Természetesen jó  Fordhoz híven az autó működött rendesen az elkövetkező napokban, és jó Fordhoz híven a kuplungpedál megintcsak beesett. De most nem volt anyumnak szerencséje: a Nyugati téren történt mindez, a dugó közepén. Nagynehezen kievickélt a dugóban a külső sávba, ahol nagynehezen talált egy járókelőt, aki nem hülyén nézett rá, amikor arra kérte, hogy tolják félre a kocsit, hanem jött, és segített. (nagyon durva, hogy manapság mennyire seggek az emberek, és képtelenek segíteni másnak, még ha csak apróságról is van szó).

Ekkor telefon nekem, hogy mit kell csinálni. Elmondom, anyu próbálja, nem javul meg. Közben neki sietni kell melóba, jó lenne, ha én meg bejönnék, és okoznék valamit a kocsival, mert innen el fogják vinni, mert éppenséggel tilosban parkol.

Polákba be, ezerrel felrohanok Pestre. Persze, először bementem a kulcsért, utána vissza, utána kitettem az elakadásjelző háromszöget az ablakba, kitettem a villogókat, utána Polskival el parkolóhelyért, utána Fordhoz vissza, és bütykölés.

Sajnos a szerelő által javasolt módszer sikertelennek bizonyult. A pedálhoz betekintve viszont az a szépséges látvány tárult elém, hogy az utánállító automatika műanyag része valahogy szépen összetört atomjaira, és ha fenét fenét eszik, akkor sem fogom őt működésre bírni. A vasárnap esti csúcsforgalom nem vészes, ha az embernek van kuplungja. Így viszont halál, tehát mindenképp meg kell bütykölni. Ekkor jött a telefonhívás Pocoktól, aki kinnvolt tesójánál Pilisszántón, és elvileg átjött volna hozzánk garázsba kocsinézőbe. Nosza, ha már úgyis jössz vissza Pestre, gyere kerülővel. Közben én már ott tartottam, hogy a csomagok leszorításához használatos mini-spanifert rákötöttem a kiemelővilla karjára, és behúztam az ablakon az utastérbe, de sajna mire odaért a huzal, már nem volt elég erőm a kiemeléshez.

Pocok közben megérkezett, rekord idő alatt. Azt a megoldást találtuk, hogy ő feltartja nekem a forgalmat, én kistartolok egy kettessel-indítással, véggimegyünk a körúton, majd kocsit letesszük a hetedik kerületben (oda van parkolójegyünk egész évre :) ).

Így is lett, az előzetes parázások ellenére egészen korrektül átjutottunk, és még a parkolást is sikerült megoldani szerencsére. Pocok visszavitt a fityóhoz, dumáltunk egy sort, majd mentünk dolgunkra. Én például anyumhoz bementem, közöltem vele a rossz hírt. Rögtön felhívtuk a szerelőt, aki mondta, hogy elvállalja, csak vigyük át neki valamikor a kocsit.
A megoldás az lett, hogy még aznap hazaszenvedtük az autót. Este 10-re már szerencsére a forgalom megengedte a kuplung nélküli autókázást. Bár így is agyfaszt kaptam a művelettől, és már nagyon elegem lett az egész kocsiból, de mindenért kárpótolt a tükörből anyum arca, aki falfehéren, halálfélelemben ült a kispolskiban. (később megtudtam, hogy nem találta eleinte a fékpedált, illetve mindig elfelejtette, hogy nem ott van, ahol ő megszokta :D )
Szerencsére egyik kocsit se törtük össze, az autó még aznap eljutott a szerelőhöz, aki nagy nehezen beszerezte az alkatrészt, és két nap múlva már újra rendesen tudtuk használni a kocsit. Avagy használja az, aki nagyon akarja, ha lehet, én inkább kihagyom a közeljövőben :D .

Pár napja viszont előjött megintcsak egy hiba: az autó menet közben, ha 4-esből 3-asba akarjuk visszaváltani, akkor irrdatlanul recseg, és sem gázfröccsökkel, sem pedig dupla kuplungolással nem lehet halkan váltani vele. Ha jól sejtem, ez szinkrongyűrű hiba lesz, ami a kuplung nélküli autókázások miatt vannak. Hát, szép :) . Én megmondtam, hogy valahogy inkább vontassuk :D .

Na, mindegy. Utánakérdezünk, mennyi a váltó javítása, és mennyi egy bontott váltó a kedvenc bontómban. Nekem az az érzésem, hogy lesz egy tartalék váltónk :) .

Ezek történtek mostanában a kocsival. Egy jódarabig nem szeretnék róla írni megint...

2008.02.05. Kedd

Mai nap vettem pár cuccot a kocsihoz. Úgymint rozsdamarót, alvázvédőt -gondolom üregvédelemnek megteszi-, daraboló- és csiszoló-korongokat.

Subarut is kell lakatolni, szóval a kettőre együtt szól a meglepi.

Miközben vásároltam az ósanban, a KFT - Afrika (kókuszdióóóó) dala szólt. szóval vettem egy kókuszdiót. Később megbántam, de majd holnap, amikor viszem be a hegesztő CO palackját a Messerhez töltetni (mert egyedül ők vállalnak saját palackba töltést), visszaviszem az ósanba ezt a szart... Még jó, hogy eltettem a blokkot.