Az elmúlt pár hét alatt szépen összeszedtem azokat az alkatrészeket, amik megértek a cserére a Polski futóművén. Nagyon sok volt belőle, tehát kellett hozzá az idő (főként a fizunapra volt szükség, egész pontosan a fizura)

Gyuláéknak hála sikerült beszerezni 6 gömbfejet - összekötőkkel, új segéd irányítókart, normális fékbetéteket, normális önbeállókkal, korábban benzintank, most műanyag-könyök, két felujított tengelycsonk. És ezek után még elmentem autósboltba fékfolyadékért, fékcsőért, hátsó kerékagycsapágyért, négy munkahengerért (egyet kell tuti cserélni, de biztos ami biztos, ha gond lenne légtelenítéskor... ), meg szelepfedél-tömítést, mert ideje szelephézagot állítani, két év és vagy 40 ezer kilométer után

A terv az volt, hogy kicserélem a kormányművet a felujítás után alig használt '79-esre, ami még Nikié volt, az összes kormányzáshoz szükséges, autón kívül lévő sallanggal együtt, tengelcsonkostul, fékbetétestül, hátul lengőkarcsere, csapágycsere, és fékfelújítás, természetesen komplett fékfolyadék cserével.

Nos, természetesen ez nem így lett. Szombaton kicsit későn kezdtem neki a munkáknak (11 óra körül), természetesen másfél órába tellett, mire a Subarut olyan állapotra hoztam, hogy egy esetleges szabad ég alatt maradáskor ne ártson meg neki az eső. Nem volt egyszerű, mert a szélvédő törött volt, és kedvem sem volt visszafűzni a kédergumit a helyére, így csak barna cellux-szal ragasztottam vissza mondván, egy-két napig jó lesz).

A kocsit kitoltam (temrészetesen egyedül), a poslkival beálltam, majd neki is álltam. A gömbfej-kinyomó segítségével pillanatok alatt lenn volt, aminek lenn kellett lennie, szerencsére a kormánymű és a segédirányító sem igényelt nagyon csavarlazát.
A leszerelt kormánymű eléggé könnyen járt, mindenféle akadás nélkül. Nem volt neki nagy holtjátéka, sőt, ha jól emlékszem, szinte semmi, de feltételezem, a pittman tengelynek azért nem ártana útánahúzni, és olajjal feltölteni. Ezt persze nem akartam megoldani így, egyedül (a kormánymű az, amit szívesen szétszedek, de ha én rakom össze, azt autóba már nem tenném be ), szóval előkerestem a Nikiből kibontott, már fentebb is említett 1979-es, nem Fiat feliratosat. Mivel kicsit olajos volt kívülről, gondoltam, ellenőrzöm az oaljszintet. Természetesen ezt nem az ellenőrző nyíláson keresztül végzi egy hozzám hasonló szaki, hanem leveszi a fedelet. Azt már biztos, hogy most a megfelelő szintű benne az olaj, a felesleges szépen szétfolyt a munkaasztalon. De jó tudni, hogy a szimering jól zár (ami mellesleg megegyezik az S51-es Simson lánckihajtás szimeringjével ). Ezt onnan tudom, mert abból a készletből került bele anno. Fura volt, hogy a kiszerelt kormánymű tengelyét középen nehezen lehet átforgatni, szélén meg könnyen megy, de Gyula megnyugtatott, hogy az ő felujítottjai is így viselkednek.

A jobbos tengelycsonkhoz elérkezve jött az első probléma. Felhívtam haverom, hogy ugyan készen van-e a lengőkar, mert addig nem kezdek neki a féknek, míg nincs itt az összes alkatrész a hátuljához. Sajnos még nem volt kész, így gyors döntést hoztam: kicserélem a tengelycsonkot, visszarakom a régi féket, ha pedig megvan az új lengőkar, akkor cserélem ki elöl újra.

Namost, a jobbos tengelycsonknál a gömbfej-kinyomó megadta magát. Nem tettem rendesen a helyére, szépen el is tört. Sebaj, leszedem egyben az egészet, kormányösszekötőstül, elvégre az már nem kell. Fékmunkahengert összekötöttem egy dróttal, hogy véletlenül se ugorjon szét, csere, majd minden vissza a helyére. Kormányösszekötőt beállítottam olyan hosszúra kábé, mint amilyen a leszerelt volt, majd vissza az egész a helyére.


Kis pihi, ebéd, ilyesmi, majd jobb oldal. Ott a másik gond jött: a tengelycsonk alsó csavarja berohadt. De úgy rendesen. Csapkodtam egy ideig, de meguntam. Bejöttem, pihentem, majd Gyula szervízkönyves tanácsára elindultam, hogy beáztassam fékfolyadékba.

No, ebből az lett, hogy leszedtem az egész lengővillát úgy, ahogy volt, beáztattam a satuban fékfolyadékba, majd tíz percre rá kikalapáltam belőle a csavart. Az új tengelycsonkot már jól bezsírzott csavarokkal raktam össze.

Miután itt is a saccra állított kormányösszekötő került vissza, és minden a helyén volt, kocsi földre letéve-megrángatva, mindennek utánahúzva mentem egy próbakört.

Még szar beállításokkal is eszméletlen jó lett. Nem gondoltam volna, hogy ennyit számít. No, persze nem a tengelcsonkon múlik minden: két éve, műszaki előtt egy helyrepofozott került bele, de semmivel az égegyadt a világon nem lett könnyebb a kormányzás. Most nem akartam potyára menve próbálgatni, mi is a hiba oka: cseréltem mindent. Megérte.

Abban tuti voltam, hogy a kerekek szét tartanak, de annyira hulla voltam, hogy visszaálltam a garázsba, hogy holnap befejezem majd. Persze a laprugóban meghúztam a csavarokat: a próbakör alatt talán beálltak a helyükre .

Még nézegettem a szemerkélő esőben a Subarut, néztem a garázsban a pókot... Jó volt látni, hogy nem esőben ázik az, amire még megéri költeni. Ekkor született meg a döntés, amin felértem a szobámba, már mert is a hirdetés a hahura.

Másnap kicsit sokáig aludtam: Juli sms-e ébresztett, hogy lassan indulhatok érte, mert érkezik a busza Párizsból. Húúúú, volt rohanás, mert az összetartáson akartam még érzésre állítani kicsit, hogy azért mégse fogyjon el addig a gumim. Jól összehúztam, de olyan jól, hogy az utcából kifordulva, 50-ig gyorsítva a kerekek elkezdtek csikorogni, és pattogni az úton

Út szélén megint egy állítás, így jó lett, persze 90-nél, autóbusz előzésnél a betonfalas szakaszán a 11-esnek berángatott, csoda, hogy nem mentem be a busz kereke alá. Így szigorúan 80-al értem el jól elkésve Julihoz. Ott még húztam picit rajta, és a következő állításra már eléggé jó lett. De futóműveshez mindenképp el kell vinnem, akkor tuti jó lesz .

Jelenleg bal kanyarban tépi vissza egyenesbe a kormányt, jobbkanyarban meg úgymarad. Jobbos közlekedés esetén még poén is volna a körforgalom, így annyira nem .

Talán holnap, avagy csütörtökre meglesz, de még nem tudom, mikor lesz türelmem nekiállni. Jövő héten szerintem biztos.

Most már van garázs, az időjárás nem lehet akadály. De ugye még le kell kezelni, ahogy a tankot is... Nem lesz egyszerű

Minden esetre, aki hezitál egy kormánymű-kormányrendszer felujításon, annak csak azt tudom mondani: MEGÉRI!

Múltkor viandr-éknál hagytam a szerszámos ládámat. Így ma elmentem érte, mert bármikor szükség lehet rá.

Viszont, ha már megint elkocsikáztam hozzájuk, akkor kihasználtam az akna lehetőségét, Tomival gyorsan lerántottuk a tankot, kiszedtem a sebességmérő kihajtást, kipiszkáltam a beletört bowden-darabot -ugyanis beletört-, majd szépen visszaszereltem. Jobb híján egyelőre egy közönséges nagyműszerfalas bowden került bele vissza. 

Szerencsére működik. El se hiszem. 2 nap kivételével körülbelül egy évig nem volt sebességmérőm. Most nagyon ugrál, de legalább mér . Majd kicserélem a spirált egy jobbra.

A rossz hír viszont, hogy a tankom... hááát, bátorság 5 liternél többet tölteni bele, úgy szét van rohadva... A balos lengőkar meg persze megint el van repedve, nem bírta sokáig a hegesztés. Tehát, le kell pucolni az új tankot, le kell alapozni, rücsizni, alvázvédeni, majd mehet vissza a helyére.

Illetve a lengőkarból is itt volna az ideje az új felszerelésének. Egyelőre még agyalok, de valószínű, kap egy kis erősítést a gátló környékén, majd megy fel az is a helyére. Ha minden igaz, hamarosan lesznek új fék-alkatrészeim, illetve új csapágyak is, tehát a hátulja teljesen megújul. Alig várom

Nagyon régen blogoltam. Ennek pedig egy oka van: lusta vagyok.

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Legutoljára ott hagytam abba, hogy sikeres váltócserén vagyunk túl. Az autó üzemel, a váltó tökéletesen.

Megjártuk vele Csehországot, egy kalandos, egész-éjszakás autókázás keretein belül. 10-11 körül indultunk el Budapestről, Párkányon át keresztül Szlovákián jutottunk el Csehországba. Sajnos fogyasztást abszolút nem sikerült mérnem, ugyanis két nappal a váltócsere után a sebességmérő megint csak nem üzemelt. Én pedig annyira berágtam rá, hogy nem is foglalkoztam vele.
Jó hosszú volt az utunk, az egyszer biztos.
A találkozó nagyon kellemes volt, egy percig sem bántuk meg, hogy elmentünk. Társaság is remek volt, szóval tényleg, minden úgy volt, ahogy elképzeltük. Még díjakat is nyertünk, többek között, én is bezsebeltem egyet, a leggyorsabban sikerült kirakni az egyik puzzle-t. Asszem. Vagy második lettem? Nem emlékszem pontosan. Azt tudom, hogy kaptam egy fürdőszobai mérleget .

Hazaút kacifántosabb volt, Ausztria felé jöttünk haza, ami szerintem egy remek ötlet volt. Sehol semmi gond, a kocsik szépen bírták a tempót, szerencsére, műszaki hiba tényleg nem volt. Vagy csak nem emlékszem.

Párszor nekifutottam az óraspirálnak, de egyelőre tényleg nem jutottam vele dűlőre, úgyhogy hagytam a fenébe.

Tovább haladva az időben, ha jól emlékszem, a következő fontos említésre méltó esemény az volt, hogy a jobb hátsó gumi megadta magát. Egyszerűen leeresztett nap közben. Leszedtem, feltettem a pótkereket, majd megvizsgálva konstatáltam, hogy az oldalfala végig van szakadva...Szuper. Sebaj, otthon még van egy Eagle a szettből, azt feltetetem, és máris minden rendben van.

Hozzám illően természetesen erre is várni kellett egy -vagy talán kettő?- hetet. Végül Gyula által ajánlott gumisokhoz mentem -az éjjelnappali szakikhoz-, akik 10 perc alat feltették, kicentírozták, mindezt egy darab ezresért. Szuper. Otthon feltettem, és minden boldogságos volt. Mellesleg az Eagle-ök közül ennek volt a legmélyebb profilja, ez volt a legjobb állapotú.

Ez után két nappal következett, hogy a keményített gátlónak hála átszakadt a lengőkarom. Ami azért nem egy olyan jó móka. Mivel ilyen szerencsésen jártam, kábé egy hétig pörögtem a dolgon, hogy mit tegyek. Végül az lett, hogy Bazzal barteloztunk két vadiúj lengőkart. De mivel annak a cseréjével szeretnék rögtön csapágyat és fékmunkahengereket is cserélni, sőt, esélyes, hogy fékbetétet is, így egyelőre még nem ugrottam neki. A kocsi viszont erősen használhatatlan volt ilyen formán, így fogtam, nagy levegőt vettem, és egy délután a tátongó lukat befoltoztam egy óriási csavar-alátéttel. Így mindjárt üzemel újra a dolog.
A jobb oldali kerékagy-csapágy mellesleg kegyetlenül morog, és nem ártana oda egy rávaló gumiharang. De jó lesz, ha sikerül végre beszerezni már egyet.

Az új lengőkarok egyelőre még várnak kicsit, ugyanis kapnak egy kis erősítést itt és ott, hogy ne szakadjanak át ezek is .

Voltunk Pápán, őszi találkozón.
Nagyon jól éreztük magunkat, a szállás elsőosztályú volt, a programok is nagyon tetszettek. Gabi és Raver nagyon kitett magukért, nagyon jól éreztük magunkat, ezúton is köszönet nekik!
Bálint Karcsi hozott nekem vonóhorgot, melyet ott vettem át. Juhééé, végre haladhat az utifutis projekt is. És juhúúú, 4 pontos vonóhorgom lett
A pápai találkozó kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a hétvége tetőfokát Tunyinak köszönhetjük. Szerencsére személyi sérülés nem történt, viszont a vizuális élmény pótolhatatlan! . Remélem a kocsit hamarosan újra a régi pompájában láthatjuk

Valamikor ezen események után volt, hogy Gyula hozott nekem szépséges tankot. Le kellene drótkorongozni, festeni, alvázvédeni, majd mehetne fel a helyére, de egyelőre még nem volt hozzá türelmem. Meg nincsen új beöntő-cső se, szóval addig neki se állok.

Jelenleg türelmesen várok, míg sikerül beszereznem két jó állapotú váltótartó gumibakot, ugyanis az sincs teljesen a helyén, és néminemű gondot okoz egyes kanyarok után a váltás. De még egyszer szart nem rakok bele, inkább várok pár hónapot, és szenvedek a váltással

Egyik szombaton épp nagyon siettünk Pestre, Julit vittem tanfolyásra, mikor Pilisvörösvár előtt párszáz méterre a kocsi hátulja elkezdett imbolyogni. Már rögtön megijedtem, hogy dejó, leszakadt az én csodás hegesztésem. De nem... Körbejártam az autót, akkor láttam, hogy a jobb hátsó gumi defektet kapott. Ami azért meglepő, mert elindulás előtt tökéletes volt... Szépen végignyalódott az oldalfala. Pótkerék fel, majd sietünk tova.

Persze megint pár napot ilyen felemás gumi-szettel tettem meg, húztam-halasztottam az időt, mert tudtam, hogy a téligumi garnitúra alatt lévő felniket nagyfelújításnak kellene alávetni. De legalább is mindenképp egy alapos rozsdamarózás festés kéne nekik. Hát, ahogy elővettük, ez végül nem így alakult. Feltettem ilyen szarul, ahogy van. Ezt a telet még kibírják, majd egytől egyik mennek a kukába, annyira el vannak már porladva. Olcsóbb újat, szebbet venni, mint ezt helyrepofozni. Sebaj, feldobtam őket, igaz, az első két dísztárcsa nem került elő, így most csak hátul vannak a gyári fémek fenn.

Múlt héten voltunk egy nagyszerű filmbemutatón, nagyon élveztem, a kocsikázást is, a filmet is. Köszönöm, hogy hívtál Pocok! És többieknek is a részvételt. A Duna TV így látta az eseményt, dallamkürttel, és hipiszupi parkolásommal tarkítva



A kocsi különben gond nélkül teszi nap mint nap a dolgát. Csak közben elkezdett hűlni az idő, nekem meg egyre jobban ment el a kedvem a jégkapargatástól. Főleg belülről. Így végül rászántam magam, és bekötöttem a hátsó ablakfűtést. Bár nem ment nagyon könnyen.

Először is megtudtam, hogy a bal hátsó kárpit alatt kell keresnem egy barnasárganarancs színű vezetéket. Egy narancsra rábukkantam, de nem volt kedvem a sötétben beigazítani a helyére, meg különben is, a testelését is meg kellett volna még oldani. Megtudtam, hogy a narancs tuti nem jó, az valami más. Másnap rendesen szétbombáztam a hátulját, kiszedtem ülést, mindent. Narancs vezeték volt az, 2,5-ös, de fura volt. Nem ért el az ablakig. Rángatom-rángatom, erre kijön a kárpit alól vagy 30 centi, majd vége a vezetéknek... Fasza.
Andrei mondta, hogy azt a vezetéket az első kábelkötegben kell megkeresnem. És valóban ott volt, csupán az egyik csatlakozóban véget ért. Hollótól megtudtam, hogy bizony nekem kell behúznom onnan a 2,5-es barna vezetéket. Nagy-nagy lelkiismeretfurdalás közepette bekerült egy zöld-sárga vezeték, ugyanis szeretek a földön járni. Vagy földelésen?

Testet is sikerült megoldanom a C oszlop kilyukasztása nélkül. És a műszer muzsikál. Szuper.

Viszont a tél egyre inkább itt van, az idő egyre hidegebb. Én meg fázom. És nem szeretek kabátban kocsikázni. Sokadszorra bontottam volna szét hátul a fűtés-rendszert, és már elegem volt belőle. Bár Gyula szerint jól fűt a kocsim, de nekem ez kevés. Alapból, október közepe környékétől én ha beülök egy autóba, amiben van rendes fűtés, az a minimum, hogy majdnem maximumra teszem a termosztátot. Polszkinál viszont a full trimm is kevés. Első körben a váltóról szedtem le a gumit, de az kevésnek bizonyult. Utána leszedtem a kardán és a fűtésbox közötti gumi csövecskét, és a kardánon tátongó lukat betömtem. A kisebb szíjnak hála a meleg levegő úgy tör elő onnan, hogy csak na.

Ettől független még mindig hideg van a kocsiban nekem. Bár a műszerfal mögötti tömítőgumi hiányzott -meg most megint hiányzik-, de nem oldotta meg a problémám.
Sajnos szabadidőm nem engedi meg, hogy leugorjak Prokeehoz Százhalombattára, így a benzinkályha projekt még várat magára. Viszont eszembe jutott, hogy az előző poláknál milyen jól bevált fűtésem volt. LipTom ötlete alapján, ugye. Na, gondoltam, ezt fel kellene eleveníteni.

Innentől a gyári-fanok, és VadMacs ne olvassa tovább.

A kiforrott rendszer teljesen jó volt, leszámítva, hogy a számítógép tápventi nem bírta  a nagy hőt. Egész pontosan a műanyag siklócsapágyak adták meg magukat rendszeresen. A megoldás tehát egy golyóscsapágyas ventillátor. El is kezdtem keresgélni. Közben arra jutottam, hogy akkor már kellene egy nagyobb, és egy izmosabb is. Valahol itt borult el az agyam. A vége az lett, hogy a lomexből beszereztem egy 120x120x38-as, 10W-os, 3100 percenkénti fordulatra képes ventillátort (köszi Juli! ), és óránként 234.462 m³ levegőt képes szállítani. Méretéből adódóan természetesen ez nem fér el a trapéz belső felén, de ez már csak ilyen. Abadi kollégától kaptam egy másik kardán-kárpitot, majd azt fogom szétcincálni a művelethez. JRB szétvagdosott trapézlemezét fogtam, kitágítottam rajta a lukat, felszereltem rá a ventit, természetesen úgy, hogy kifelé van maga a szerkezet. Nem szép, de legalább jó csúnya. Majd a kárpitot hozzá fogom igazítani . Behúztam a vezetéket, majd Gyulától nyáron vásárolt ventikapcsolót elhelyeztem a műszerfalon, és bekötöttem a rendszer. Nos, a ventillátor állat. Olyan levegőmennyiséget szállít, hogy amint elzártam a meleg-levegő szabályozókart, a kardánalagút túloldalán a venti beszippantotta félig a rongyot az alagútba. Szuper!

Az első próbakörök tapasztalatai azt igazolják, hogy mindenképp szükséges lesz, hogy megépítsem hozzá a sebesség-szabályozó elektronikát, mert ez így maxon nagyon sok. alig 5 perc elteltével kifejezetten melegem volt egy szál pulóverben.  Még apró finomítások vannak rajta, de egy percig sem bántam meg. Kurvára nem érdekel azok véleménye, akik szerint a polszki jól fűt. Rohadtul fázós vagyok, pont.

Kellene egy olajcsere, mert már nem tudom, mikor cseréltem utoljára. Csak azt tudom, hogy pár hete rátöltöttem egy fél litert . Meg egy alvázvédés sem ártana.

Ezek az események. Nemsokára blog a Szkifről, meg a GTI-ről is.

Ma is dolgoztam a kocsin, mindaddig, amíg el nem kezdődött az RTL-en az Alarm für Kobra Elf. Utána lehet, visszamegyek még. A helyzet most az, hogy szépen leszedtem a maradék összes bitumenlapot a kocsi aljáról. Kalaptartó hátravan még, mert ott nagyon nehezen jövődik le. Valószínű a 29 évnyi napsütés rásütötte rendesen.

Jah, meg leszedtem a tankot. Volt még benne két és fél liter benzin. Dejó . Jah, és Tibeee-nek jelzem, hogy csavarlazító se kellett a leszedéshez. Csodálkoztam énis.

No, lényeg a lényeg, ma is haladtam rendesen a géppel. Egyeztetek a sráccal, aki a gittelést fogja csinálni, hogy akkor vessen még rá egy pillantást, s kezdjök beszerezni szép lassan az anyagot.

A rohadással ma nem foglalkoztam. Nem tudtam szerezni darabolókorongot a sarokcsiszolóba, lévén vasárnap van. Holnap, ha minden igaz, elkerül hozzám egy hegesztőgép. Addig szépen le kell marni rendesen a rozsdát az A oszlop alatt, majd teli kéne nyomni üregvédővel. Elleszek a héten, tökjó. Délelőtti műszakra cseréltem a napom, így kábé már 4 óra magasságában otthon lehetek, hogy szerelhessek. Tuti.