Tevékenységtérkép
2009.08.31. Hétfő
Vasárnap kellemes kis nyár-búcsúztató makro-talin vehettünk részt Julival, Geri93-éknál.
Délre volt megbeszélve a kezdés, mi kicsit megkésve, egy óra magasságában érkeztünk a helyszínre, ahol Pety@ és Geri, és nem utolsósorban Geri szülei már vártak minket. Rögtön kiszúrtam, hogy a kis Trabi nincs a helyén, itt valami történni fog. És valóban: kiszedték a szálláshelyéről a kisautót, hogy lemossák, majd pedig rám bízzák a beindítását.
Itt kezdődött el a körülbelül egész napos elfoglaltság, miután ettünk Geri anyukájának nagyszerű bográcsgulyásából. Nagyon finom volt, annyira, hogy a nap folyamán kétszer is ettem belőle.
Nekiláttunk hát a kis Trabi beindításának. Vészesen nagy feladat aztér nem volt, mert a kocsi öt éve még műszakival rendelkezett, és működött is. Gyertyákat ellenőriztük, öntöttünk a hengerbe kis benzint, benzintank hiányában építettünk egyet egy ásványvizes flakonból. Az önindítót viszont nem sikerült életre kelteni. Mind a behúzótekercs, mind pedig maga az álló-forgó rész hibás volt, hiába az új bronzkefék. Sajna ennek egy bikakábel, és egy vadiúj drága fajta csavarhúzó is a nyomait hordozza magán, bár a csavarhúzó végül kiköszörülődött.
A Trabit végül az utcán kezdük el vontatni a subaruval, melyet Pety@ vezetett. Mentünk vele négy-öt kört, de nem indult be. Közben megérkeztek KG-ék, egy Merkúr telepről frissen elhozott Zsigulival, melyet megcsodáltunk, körbejártuk, megpróbáltuk bekurblizni. Végül enni mentünk (egész pontosan KG és Réka ment enni, mi csak elkísértük őket az asztalhoz ). Ekkor szúrtam ki, hogy a trabinak a két gyertyakábelét felcseréltük. Megint benzin a hengerbe, megint húzás, és tádámm: a Trabi feltámadt! Pöfögött annyit, amennyi a hengerbe bejutott. Utána megint nem ment. Valószínű a lyukas cső miatt (ugyanis aktívan eresztette a benzint).
Ekkor segítettünk KG-nak beszerelni a szélvédőbe a frissen szerzett feszítőkédert, ez jó mulatság volt, főleg KG-nak, aki először a hátsó szélvédő rövidebb kéderét szenvedte be a helyére. Mikor már a hátsó szélvédőnél jártunk, megkérkezett OGy és Losi is. Ővelük is ettünk egy kicsit a még meleg finomságból. A Lada szélvédőszerelés végül kispolskizásba fordult, mikor Geri megpróbálta a kisautóját megforgatni a kanyarban. Gyakorlat híján ez nem sikerült, így KG megmutatta neki hogyan kell. Hajszálnyi választotta el a háromkerekes kanyarodáskor. Érkezését egy erős durrantással jelezte. Innentől kezdve a kipufogó átalakult sportkipufogóvá
Volt még fagyálló a kipufogóban játék, majd lementünk a Dunához, megnézni a gyertyaúsztatást. Nagyon szép volt, hogy világított a víz. Kíváncsi vagyok, vajon Paks magasságában ez a tény mennyire okozott riadalmat
Így röviden-hosszan ennyi a történet. Ezúton is köszönöm Geriéknek a vendéglátást, a társaságnak a társaságot! Nagyon jó móka volt.
Délre volt megbeszélve a kezdés, mi kicsit megkésve, egy óra magasságában érkeztünk a helyszínre, ahol Pety@ és Geri, és nem utolsósorban Geri szülei már vártak minket. Rögtön kiszúrtam, hogy a kis Trabi nincs a helyén, itt valami történni fog. És valóban: kiszedték a szálláshelyéről a kisautót, hogy lemossák, majd pedig rám bízzák a beindítását.
Itt kezdődött el a körülbelül egész napos elfoglaltság, miután ettünk Geri anyukájának nagyszerű bográcsgulyásából. Nagyon finom volt, annyira, hogy a nap folyamán kétszer is ettem belőle.
Nekiláttunk hát a kis Trabi beindításának. Vészesen nagy feladat aztér nem volt, mert a kocsi öt éve még műszakival rendelkezett, és működött is. Gyertyákat ellenőriztük, öntöttünk a hengerbe kis benzint, benzintank hiányában építettünk egyet egy ásványvizes flakonból. Az önindítót viszont nem sikerült életre kelteni. Mind a behúzótekercs, mind pedig maga az álló-forgó rész hibás volt, hiába az új bronzkefék. Sajna ennek egy bikakábel, és egy vadiúj drága fajta csavarhúzó is a nyomait hordozza magán, bár a csavarhúzó végül kiköszörülődött.
A Trabit végül az utcán kezdük el vontatni a subaruval, melyet Pety@ vezetett. Mentünk vele négy-öt kört, de nem indult be. Közben megérkeztek KG-ék, egy Merkúr telepről frissen elhozott Zsigulival, melyet megcsodáltunk, körbejártuk, megpróbáltuk bekurblizni. Végül enni mentünk (egész pontosan KG és Réka ment enni, mi csak elkísértük őket az asztalhoz ). Ekkor szúrtam ki, hogy a trabinak a két gyertyakábelét felcseréltük. Megint benzin a hengerbe, megint húzás, és tádámm: a Trabi feltámadt! Pöfögött annyit, amennyi a hengerbe bejutott. Utána megint nem ment. Valószínű a lyukas cső miatt (ugyanis aktívan eresztette a benzint).
Ekkor segítettünk KG-nak beszerelni a szélvédőbe a frissen szerzett feszítőkédert, ez jó mulatság volt, főleg KG-nak, aki először a hátsó szélvédő rövidebb kéderét szenvedte be a helyére. Mikor már a hátsó szélvédőnél jártunk, megkérkezett OGy és Losi is. Ővelük is ettünk egy kicsit a még meleg finomságból. A Lada szélvédőszerelés végül kispolskizásba fordult, mikor Geri megpróbálta a kisautóját megforgatni a kanyarban. Gyakorlat híján ez nem sikerült, így KG megmutatta neki hogyan kell. Hajszálnyi választotta el a háromkerekes kanyarodáskor. Érkezését egy erős durrantással jelezte. Innentől kezdve a kipufogó átalakult sportkipufogóvá
Volt még fagyálló a kipufogóban játék, majd lementünk a Dunához, megnézni a gyertyaúsztatást. Nagyon szép volt, hogy világított a víz. Kíváncsi vagyok, vajon Paks magasságában ez a tény mennyire okozott riadalmat
Így röviden-hosszan ennyi a történet. Ezúton is köszönöm Geriéknek a vendéglátást, a társaságnak a társaságot! Nagyon jó móka volt.
2008.01.04. Péntek
Gyerekek! Betojok... Régebben nagyon sokat foglalkoztam mindenféle honlapfabrikálással. Csináltam is naplót a saját kocsimnak. akkoriban még trabim volt... Most pedig megtaláltam... Tök vicces
Link a naplómra
Link a naplómra