Történt egy pár dolog az elmúlt napokban.

No, nem éppen sok minden, de egy blogba összefoglalom, mielőtt elfelejteném.

Voltam Hollonál, láthattam sok-sok érdekes, és szép kispolákos alkatrészt. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet a többek által említett másik garázsa.
Csináltunk üzletet, kaptam három rugót nyolcért. Nemtudom, hogy a jelenlegi árfolyam mellett jó ület volt-e, én mindenesetre nem bántam meg.

A laprugócsere immáron nem várathat magára tovább. Ennek eredményeképpen ma megint bekentem jó vastagon a csavarját fékfolyadékkal, nehogy meglepetés legyen -előreláthatólag holnap- a leszereléskor.

Hátsó rugókat nem tudom, mikor fogom kicserélni. Nem szeretném szétszedni a féltengely-csuklót . De esélyes, hogy erre mindenképp szükség lesz, többek között azért, mert mostanra sikerült két értelmes állapotú rugót beszereznem a féltengely végébe (jelenleg a gömbcsuklós szettből származó gumidugók vannak benne).

Továbbá voltunk Julival hétvégén Velencén, körbefutotta a tavat megint. Én meg, mint vezérszurkoló, kísértem kocsival, előremenve megvárva, stb...

Még itthon kerestem pörgős zenét, amit a futók szeretnek, feltéve, ha a ritmusa olyan, hogy jól lehet rá futni. Ellenőriztem a dallamkürtöt is, hogy működi-e? Majd jó hangosan toltam nekik a jampi Rock&Roll-t, meg a kürtöt.

Sok-sok elismerő mosolyt, és integetést kaptam, sokan visszajeleztek, hogy örülnek a bíztatásnak is. Jól esett, hogy a célban, míg Juli kifújta magát, több versenyző is odajött külön megköszönni a bíztatást, és közölni, hogy milyen szép autóm van / neki is volt / ő is szeretne, stb...

Utána egyenesen Dunavarsányba mentünk a telekre, a hétvégét ott töltöttük. Kompoztunk is egyet Nagyon fostam, megmondom őszintén. Szerencsére feleslegesen!

Sajnos még Velencén elkezdett rakoncátlankodni az olajgombám. Gyújtás ráadáskor néha-néha nem világított, pedig tuti, hogy nem volt olajnyomás fél óra állás után. Megpiszkáltam a vezetéket, majd fél nappal később jött meg a hatása, és működött egy jódarabig megint. Végignéztem a lehetséges hibákat, úgy néz ki, hogy a gomba döglődik. Holnap ezt is cserélem.

Legalább ellenőrizni tudom alatta a tömítést is, ugyanis gyanúm szerint a gomba környékéről is szivárog az olaj, melynek köszönhetően az autó folyamatos olajcsere alatt áll (azaz mindig friss van benne )
Holnap beszerzek egy olajteknő-tömítést is, azt is mindenképpen cserélnem kell.

Gondoltam csinálok -Karki után szabadon- olyan fotót, ahol a nemzetközi egyezményes kézjelzést mutatom a gyújtáson nem világító olajnyomás-lámpának, de rájöttem, ennek nincs értelme, mert mindenki azt hinné, hogy az a bajom, hogy menet közben nem megy a generátorom

Kaptok pár képet, melyen jól látszódik például, hogy baloldalt abszolút nincsen sárpofozó gumim, se elöl, sem pedig hátul, meg ilyesmi.

A fogyasztással kapcsolatban, a tapasztalatom az, hogy már sokadik alkalommal jön ki egymás után 5,3 l/100 km-re a fogyasztás. Vegyes használatban természetesen. Úgy gondolom, ez elég barátságos.

És a szokásos: ha majd eszembe jut még valami, írok.

Ejha, nekem is összegyűlt nem kis blogolni való!

Íme, hát elétek tárom:

Az elmúlt pár nap eseményei helyett most elmúlt pár hét eseményei következnek. LipTom póckijának összeszerelése az úgy megállt egy ponton, hogy "most működik", de nem léptünk vele előrébb. Jobb oldali függő és csapágycsere, kormányholtjáték, benzincső, gumiharang, és váltótartó gumibak(kkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk) csere volt napirenden. Ez úgy szépen előttem volt minden nap, mikor a kocsi mellett elmentem, de úgy igazán július 18 körül kezdtem felfogni, hogy kéne is tenni akkor vele valamit. Mivel a műszaki vizsgát esélytelen lett volna legális uton lerakni egy hét alatt, úgy hogy ezeket a teendőket összetegyük, maradt az útvonalengedély. 20-ára terveztem ezt a műveletet, és olyan jól megterveztem, hogy előtte levő éjjel figyeltem meg a pilisvörösvári okmányiroda nyitvatartási rendjét. Benéztem, mert délelőtt nem van az nyitva, délután meg már nekem is melóban kell lennem, elkezdtem nyomozni olyan okmányiroda után, ami nyitva is van. Végül a Pomázit választottam, és időpont foglalás nélkül bevállaltam. Mondván, hogy pomáztól nincs annyira messze a munkahelyem, legrosszabb esetben fél egykor feladom a várakozást. No, nem így lett, ynitás előtt fél órával már sor volt, de nyitás után 10 perccel már ügyet intéztem, postára mentem csekkezni, és Liptomtól előtte nap kapott meghatalmazásával sikeresen kiváltottam a papírt. Persze nem volt minden tökéletes: a meghatalmazás rosszul lett megfogalmazva, így egész pontosan nem az én nevemre szólt, hanem a kocsi forgalmijában szereplő tulajdonos nevére. Fasza.

Eltelt pár nap, úgy hogy semmit nem csináltam a kocsin megint, végül csütörtök este nekiláttam bütykölni. Benyacsövet kicseréltem sikeresen, bár gyanús volt, hogy a szűrőbe alig csordogál menet közben a benya (előző szakadozott, toldozott-foltozott csővel csak úgy spriccelt benne). De a kocsi ment, hegynek fel, és le, mindenhogy. Bekerült még az én kocsim erősítője a polákba, amit a tolvaj által nem ellopott hangszórókra kötődtek, és amibe egy mp3 lejátszót dugtunk, hogy legalább ne full kussban utazzunk
Másnap, azaz pénteken reggel Viandréknál voltam egy röpke aknázás erejéig. Kicseréltem a gumibakokat, hogy a III. sebességet határozottan tudjam kapcsolni. Még bütyköltünk rajta ezt és azt, majd mentem Juliért, aki ekkorra már hazaért éppen a munkahelyéről. Csomagok be, aztán go, mint ahogy Fenyő Miki is megénekelte anno a Hungária együttessel, hogy
"Gyere-gyere Juli,
lesz egy remek buli,
a kemping területé-én"
No persze ez pontosan azért nem így festett, mert előtte még összefutkároztunk a Savoyánál Lajoskáékkal. Fotóztunk kúposfutóműves lakókosival Misit, aztán száguldottunk is le. Én mentem elöl, mutatván az utat a többieknek, hogy:
"Gyere-gyere Tibeee Grosso Lali
lesz egy remekbeszabott nagy buli
a kemping hatalmas területén"
Bár ez kurvaszarul hangzik, és gyenge poén. Mindegy, nekem sem tetszik.

Kempingnél regisztráció, ami idén nagyon nagyszerűen meg volt oldva, viszonylag gyorsan sikerült (apró kavarodás volt, de ez nem a szervezők hibája, hanem a kánikuláé). Mindenesetre ezt külön szeretném kiemelni, hogy nagyon jó volt az előző évekhez képest!

Kempingben sátorverés, amíg mozog. Próbáltuk a Go Trabi Go módszert, de rá kellett jönni, hogy ahhoz sajnos speciális sátor kell (azóta bánom, hogy eladtam a trabitetőre szerelhető sátramat :( ). A Campouriston meg nincs vizsga (ahogy a pókon sem vonóhorog )

A pacsizásokon felül volt még meggy-mazsolaevés Laceeee módra, és nonstop stroboszkópos gyújtás-állítás.Az alkatrészbörzén sikerült rábeszéltetnem magam egy garnitúra alufelnire. Bálint Karcsi árulta őket . Nekem mindigis tetszett ez a felni, és vélgülis a 165/60 R12-es gumik is tetszettek mindig, amik majd erre fognak felkerülni. És így megoldódott a 4x100-as alufelnijeim problémái is, most már biztos, hogy a piros Justyra fognak felkerülni. Továbbá sikerült beszereznem két oldalablak-zsanért, ami Tomi kocsiján gyakorlatilag nem volt (házi barkáccsal lett felszerelve).

Közgyűltünk is, bár ez egy kicsit viccesre sikeredett. Egész konkrétan a nagyon komolyan betartjuk, ami a papírra van írva + poénkodós szavazás szerintem nem passzol össze, de ez az én saját véleményem. A decemberi közgyülin eldől úgyis minden, oda meg úgyis az jön, akit tényleg érdekel a klub alakulása.

Ezek után elfogyasztottunk egy nagyszerű vacsorát, és folyamatosan csodáltuk a többi polákot . Ugyanis volt pár .

Még lekiekben segédkeztünk leszedni Geri kocsiját a platóról, bár én inkább videóztam, mert az vicces, miközben a többiek izzadnak ezerrel, hogy nehogy a lábukra ejtsenek egy pallót, amin egy kispolák van



Polskiékkal zenélgettünk egy kicsit, bár miután sikerült elszakítanom polski egyik húrját, inkább elindultunk a sátrunk felé (azúton is sorry kolega!)
Egy kicsit korán mentünk aludni, mert utóbbi időben sajna ez nekünk nem jött össze. Bár még kaptam egy kis frissítést a többeiktől (Szigetvári Bali, Polski, és a többiek). Pocok például a sátor bejáraték jött a Polskijával, amit én egy sunyi módon elkobzott rendszámtáblával honoráltam (másnap kellett volna visszaadni, vagy legalábbis megvárni, míg észreveszi a hiányt). De sajna nem írtam ki, hogy ne lássam a tekintetét, így szépen megmutattam neki a sátorból, majd visszaadtam neki. Rendszámmal nem szemétkedem, mert tudom milyen, ha eltűnik :(.
Éjjel kaptunk egy kis vihart, de a teszkó gizdaságos, olcsó sátor nagyon jól bírta  akiképzést. Nem nagyon aztunk be még úgy sem, hogy a felső kis rész, ami a szellőző háló fölé való, nekünk eleve hiányzott.

Másnap a tajáékozódási versennyel indítottuk a napot. Még egyeztettünk egyet FanTomeeeeékkal, meg Pocokkal, majd útnak indultunk. Pocok kollégával eléggé jól haladtunk, bár Gerinek egyelőre van még mit gyakorolni a mitfahrerkedésből . Mindenesetre a nemtudomhanyadik pontig teljesen jók voltunk, ott elveszítettük a fonalat. Én meg a kuplung-holtjátékomat. Szóval jött egy kuplungszerelés. Sajnos a bowden gecire megnyúlt, valószínűleg a kuplung-visszahúzó-rugóként beszerelt kúpos-fékpofa-visszahúzó rugó miatt. A bowdenre végül került egy csomó, majd a vajpuha, szépen járó kuplungnak megörülve újra útnak indultunk . Felmentünk egy nagyon szép hegyre, ahol a miért x 10^-23 -ra is megkaptuk a választ. (Személy szerint a "Mert buzi vagy!" lett volna a helyes megfejtés, de Juli szerint ne kóstolgassuk a pontozókat, nomeg ez amúgyis OGY-ék válasza

A többi pontot úgy ahogy összeszedtük, majd a végén -mondván, hogy időre beérjünk- otthagytuk szegény Pocokékat a 'csába, és rongyoltunk 110-zel, hogy célba érjünk, mielőtt kifutnánk az időből. Jó móka lett volna, ha mondjuk egy használhatóbb térképet kaptunk volna. Így viszont sajna nem tudtuk annyira élvezni a feladatok felkutatását, mert azzal voltunk elfoglalva, hogy a sűrű utcáknál nekünk pontosan hol is kell lefordulni (ha a kisebb utcák neve látszódtak volna, jobb lett volna sokkal).

Ügyességi verseny az kicsit kimaradt, nem indultam rajta, viszont Geri mellé beültem. A terepjárós verseny féle játék nagyon jó móka volt, Gerinek minden elismerésem, ugyanis bár szintidőre lassan, de annál jobban, pontosabban sikerült a bójákat kerülgatnie. A bekötött szemes játék is jól sikerült, ott egyedül két dolog zavarta a srácot: hogy be volt kötve a szeme (egy olyan kendővel, aminek mellesleg erősen kutya szaga volt ), illetve hogy a hangosbemondó zaja pont a fülébe harsogott (ami ugye bekötött szemnél sokkal zavaróbb).

A vonulás hatalmas volt, végre újra átélhettem, és szerencsére idén kispókban. Azért így sokkal jobb, mint offf kocsival. Idén megint volt pár buznyák, aki betolakodott a sorva, de a metálzöld póktól kapott egy kis füstöt . Attól mindegyik megijedt
Kempingben Rasztával pacsizás, majd bizniszelés (megkapta tőlem azokat a cuccokat, amiket még Lajoska adott át nekem az Aggteleki talin.

Ismét nagyon finom vacsorát kaptunk, bőőőőőven megérte azt a pár gombot, amibe került! Ezúton is köszönet érte!

Kicsit még piálgattunk Polskiékkal a pokrócon, és bár mindenhol anti-mezőgazdasági tevékenységek folytak (ne-vessünk, mulassunk! , megint a sátorban köttötünk ki. Utólag bánom, hogy kihagytam. No nembaj, majd jövőre

Vasárnap magam is meglepődtem, de nagyon gyorsan sikerült kelni, és sátort összepakolni. Mindent bevágtunk a kocsiba, majd átmentünk a vonulással a versenyek helyszínére. Megelégedve tapasztaltam, hogy anti-parlagfűmentes területre jöttünk, bár a virágzási időszak előtt voltunk, a taknyom azért aktívan elkezdett folyni heves prüsszögések közepette .

Meglesshettem közelről a villanypóckit, ülhettem másodülésen Misiben (bazz, kurvára megy az a gép! Nem csak kvülről szép!). Fotóztam a társaságot, megint állítottunk egy jópár gyújtást. Strobival többek között Hollo gépét is megleshettem. Bár ott leginkább a diagnosztika az, ami érdekelne

A soksok verseny után visszamentünk a kempingbe, ettünk-ittunk-kávéztunk Kirsszel, Polskiékkal és Balival, majd az eredményhirdetés, és búcsúzkodás után összeszedtünk egy kisebb társaságot (avagy csatlakoztunk egyhez), és 11 autóval megindultunk Pest irányába. Ahogy elértük a székesfővárosunkat, kvázi a szélrózsa minden irányába szóródva váltunk szét.

Julit hazavittam, majd Pocokkal együtt elindultunk Pilisszántóra.

Én még kihasználtam, hogy vasárnap még éjfélig van útvonalengedély a kocsira, szóval Pilisvörösvárra visszamentem még este ügyet intézni

Nem volt könnyű másnap bemenni melóhelyre. Vígasztaló volt viszont a munkatársak érdeklődése (póló és satyesz miatt ). Egyik meg is kérdezte, hogy van-e a társaságban piros alsós-fekete felsős polski, mert 120-ig jött a motorja mögött, majd kénytelen volt visszakapcsolni ötösbe, és elhúzni, mert még a végén leelőzte volna ).

Az olasz származású főnököm fényképeket is kért az eseményről. Megmutattam neki a picsawebes albumomat, ahol Hollo gépére rábökött: "Ná, ugyánijenem volt nékém is!". Csak csendben hozzátette, hogy az övé nem Polski volt

Röviden ennyi

Egy pár szót írok én is a találkozóról. Subaruval mentünk le, mivel az én kocsim darabokban, és egyik ismerős sem merte (tudta, akarta) kölcsönadni a pókját.
Szerencsére nagyon nem néztek ki a társaságból

Péntek reggel Cincilivagékkal, Thonyékkal indultunk neki az útnak. Akkor még komor volt az idő, mire leérkeztünk, már barátságos volt.

Regisztráció, sátorverés, szúnyogcsípés, ismerkedés. Estére már szinte mindenkivel sikerült kezetrázni. Mások autóinak megcsodálása, megbütykölése, egyéb offtopic autók megvizsgálása, hogy vajon valóban offtopicok-e, vagy csak az idei "legjobban átalakított kispolski" díj jelöltjei-e?

Videónézés, karaokí kifulladásig. Mindeközben elfogyott a családi kiszerelésű sör (kétliteres kőbányai , így olyan haverok felkutatása, és beszélgetésbe elegyedés, kinek a kezében van vándorpia "kérszmeggyet?", by Laceeeeee. Ha nem, akkor is kapsz, nyam-nyam, már keverednek a sorok a karaokiban, de még emlékszem a szövegre. Gyors körbeszaladás a kempingben, polski felkeresése (mármint Kornélra gondolok. Nehéz megtalálni a sok polski között). A komBIS ismételt megcsodálása, nomeg tolmácsolás a gazdája és az érdeklődő szlovákok közt. Annyira belejöttünk, hogy megvendégeltek a sátruknál finom szlovák piával. Később kiderült, hogy maga Martin Matuska volt az, aki belémnyomott két légkört abból a finom piából, aminek köszönhetően már erős koordinációs problémáim voltak . "Inkáább sört adjál, a rövidet nem szeretem, neméééérted?" Nem értette. Kaptam egy teli felespoharat... "Kitcsi", mondta. Szerintem nem volt kicsi, meg is lett a hatása. Ezért nem is tudom pontosan időben, hogy ekkor ottvolt-e már Buszospetya, vagy pont ekkor érkezett-e? Nomindegy, vele is iszogattunk kicsit. Meg RasztAndrissal is. Bár míg én dobtam egy sárgát, visszaérkezvén már nem találtam ott... Az ottfelejtett másfél literes Sopronin meg OGY és KG verekedett össze . Hajnali három óra magasságában már nagyon szerettem volna magamat a kijelölt fekvőhelyemen vízszintbe tenni, így el is kezdtem ehhez készülődni, mikor megjelent Chris, kezében sok sörrel, hogy "Kemavanegypókrócotok? mertakkorleülhetnénkarraegypicitinni" Természetesen miért ne volna, kapásból kettő is. A pillanat tört része alatt ott piáltunk vagy huszan, halk zeneszó mellett. Talán 4-fél öt körül tértem nyugovóra....

...hogy utána hajnali kilenc órakor arra ébredjek, hogy bontják felettem a sátrat, mert másképp nem tudnak felébreszteni. Kocsikulcs nálam, cuccok a kocsiban.

Tájékozódási verseny nekem kimaradt, egyrészt az offtopic autó miatt, másrészt inkább segítettünk a szervezésben. Körülbelül délig ment az amőba, déltől már tényleg a hasznunkat vették a rendezők: cuccokat vittünk a kempingből a szabadstrandra, szalagokat húztunk, segítettünk villanyt kérni. Ja igen, villany. Az egy dolog, hogy nehéz volt villanyt szerezni, mert "jajkijönazeonésmegbüntetnek minkt", de mire sikerült elintézni végre, újabb akadály következett: nem szabványos háromfázisú dugalj volt a ringlispilnél (aki nem értené: a bucsusok adtak kölcsön nekünk villanyt). "KeMaholvagy, kénekicsitszerelni!" És KeMa jön, és szerel... Raver kolléga nem tudott kiigazodni a rendszeren: "van az R S T, meg a nulla, meg a föld... Akkor ha ide bekötöm a dolgokat, akkor a nulla pont kimarad, de akkor meg nem megy..." És KeMa megmutatta a kettes számú verziót, hogy vidéken hogyan lehet áramhoz jutni: " fogod a nullát, kiválasztasz egy fázisvezetket, és bedugod a nyers drótot a 220-as lukba". És lett áram (egyes számú vidéki áramszerzés: "végy két gerebjét, a fokokra köss rá egy-egy vezetéket, majd akaszd fel a villanyoszlopon a megfelelő vezetékre. Amennyiben sikerült, örülj az ingyen áramnak, amennyiben nem, nyugodj békében!"). Természetesen próba után villásdugóba tettük a dolgot. Egyfázisú villásdugóba
Autók körbeállításában segítkezés -durva, hogy sokan képesek volnának két méteres távolságra állni egy kocsisorban a másik autótól "dehátnemfigyelleveriafestéket".
Autók megcsodálása, fotózgatás, beszélgetés, ügyességi verseny. Ezúton is köszönet Szigetvári Balázsnak a kölcsön-pókjáért, ezúton is bocsánat a karódöntésért (pontosabban a karó által leszakított díszlécért - így adj kölcsön polskit KeMának ). Fotó-objektívsapka-elhagyás, majd kétségbeesett keresés, majd megtalálás (köszi hbarby! után nemsokkal jött is egy felvonulás, melyben azt a megtiszteltető feladatot kaptuk, hogy egy vasúti kereszteződést kellett lezárni, hogy a felvonulásba nehogy illetéktelenek kerüljenek be. Akkora volt a lelkesedés, hogy a vonatot is visszatartottuk volna . A végére felzárkóztunk, majd élveztük a felvonulást mi is. (Ha valaki még mindig hőbölög a mini miatt: én egedtem magam elé. Végülis majdnem polski, csak a motorelhelyezés, a kasztni, a futómű, meg a gyártási ország más)

Vissza a kempingbe, eredményhirdetés, kaja, majd az ivászat folytatásának tervbevétele. Mivel nem tomboláztunk, alkalmasnak tartottuk az időt, hogy átugorjunk a teszkóba piáért (végülis annyit vettünk, hogy megérte volna az első benyakút is). Pocok és Laci is velünk tartott. Visszafele az üres hetesen sárgavillogó és sziréna kipróbálása, nagy gázzal kanyarodás a velencei tavi útra, óje, tiszta feeeling szirénázva száguldani .
Rávillogtam egy út közepén álló BMW-sre, aki meglepő módon azonnal tudta, hogy mi az a kresz, és visszaállt a helyére, és kemény 30 km/h-s sebességet felvéve szépen elkezdett haladni. Két kilométer után meguntam, kielőztem. Tükörből láttuk, azonnal megfordult.... Vajon mire készült az út közepén állva, miko rávillogtam csak nem meg akart fordulni egy határozott jobblábassal?

Szóval visszatérve inni kezdtünk, hamar megint algebraközeli állapotba kerültünk. Jól néztek ki Hári Antiék matek állapotban a tóban, kifejezetten csinosan állt egyik-másikójukon az az egykettó pióca .
Ismét pokróc, ismét iszi Chrisékkel Megint világosodott, mire a sátorba tévedtem. Olyan hat óra lehetett, mikor elaludtunk (mert épp lecsukódott a szemem, mikor Polski indult a vonatához )

Megint ébresztő hajnali nyolc-kilenc között. Gyors sátorbontás, majd spuri a hegyre. Ügyességi versenyek, melyek nekem kimaradtak. Zsolti barátom tolt egy driftet a Safety Carral, a szívem majd' megszakadt, szóval többet azzal a verdával nem jövök ilyen rendezvényre, továbbá nem adom kölcsön senkinek
Viszont C Kadettben utazás után rájöttem, új szerelmem van. Majd kiderül, a pénztárcám mennyire engedi a bigámiát . Természetesen csak azután, hogy a Polski (mármint az autóm) teljesen felépült . (ha egyszer nekem is olyan kocsim lesz, nekem lépcsőshátú lesz ). Itt ismét köszönet hbarbynak, hogy élvezhettem a kocsiját a jobb egyből, drift közben (és megtudtam, hogy a C Kadett nehezen indulására a legjobb orvosság a "naaaaaa, mi van cicaaaaaa?" féle becézgetés. .
Fotózgatás, kocsi törölgetés, fotózgatás, dögmelegben megőrülés, mások driftjének csodálása, és irigykedés. Röviden ezekkel a szavakkal lehet leírni a dolgokat.

Minden egyes helyezettnek gratulálok! Tunyi gépe okozta a legnagyobb meglepetést számomra. Bár kicsit deja vu érzésem volt, eszembejutott a saját kiskocsim 2006-os velencei talija.

Jah, Bakonyi Betyár Sanyi öccse megdobott egy fékfolyadék tartállyal. Ezúton is köszönet neki, az enyém úgyis el van törve. Bár a töröttre az alsó vonalhoz "MIN" van írva, és nem "NIM"

Eredményhírdetés, búcsúzkodás után volt még egy csobb a velencei szabadstrandon, majd haza indultunk. Útközben összefutottunk a hazafele tartó Thonyékkal. Valamit nagyon mutogatott onnan elölről, kábé 20 perc múlva értettük meg, hogy nem verekedni akar, csak mutatja a vállán a Club126-os tetoválást . Jól néz ki a dolog !

A Hungária körúton még elkaptunk egy kedves kis vihart, azt a fajtát, amiben tényleg nem lehet semmit se látni. Csak egy merő vízfolt a szélvédőn, amin megcsillan valami fehér. "Óbazmeg, elhagytuk a rajtszámot!" Szerencsére meglett mindegyik. Sajnos nem a legjobb állapotban :(. Két zöldhullám is átment rajta... Hát igen, a gyorsan haladó forgalom ilyenkor átok.


Röviden -de tényleg nagyon röviden- ennyi volt a tali. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, nagyon szépen köszönjük a rendezőknek, a társaságnak, és természetesen az időjárásnak is!

Ezúton is bocsánat, ha valakit kihagytam a sztorizásból, nagyon sok minden történt a pár nap alatt, és amilyen állapotban voltam, sajnos nem ugrik be minden .

Jövőre ugyanott, Veletek, és remélem immáron a saját kis polákommal . (vagy a c kadettemmel, háááá-háááá . természetesen csak viccelek. Bár tényleg nem ártana egyet szerezni, hátsó-oldalablak nélkülit. Ugyanis két olyanom már van hozzá )