Címke: vezérmű (2)

Tevékenységtérkép

2010.05.03. Hétfő

Na, kérem szépen, a gép összeállt.

Sajnos nem ilyen ripsz-ropsz. Miután a hengerfejet leszedtem, és szépen letakarítottam (mondjuk ez erős túlzás), tüzetesebben átvizsgáltam. Meg is lettek a szivárgások nyomai is. Több helyen is látszott mind a tömítésen, mind a hengerfejen, hogy szépen a hűtés terébe átszivárgott a víz - és vissza. Nem is kicsit.

Óvatosan polírozás-szerűen felcsiszoltam a felfekvő felületeket, átnéztem a szelepeket, és környékét. Szerencsére minden rendben volt ott. Érdekesség, hogy nem úgy, mint a kispolskinál, egymás nyakán a két szelep, itt van köztük hely bőven. Esély sincs, hogy csak úgy gátas legyen a gép.

A blokk oldalán is eljátszottam ugyanezt, annyi különbséggel, hogy magát a blokkot nem takarítottam fényesre. Még.

Az új tömítést vékonyan bezsíroztam (szokásom nem szárazon összetenni, ha nincs rajt agyárilag tömítőpaszta), majd szépen lehúztam a megfelelő nyomatékkal, a megfelelő sorrendben. Érdekesség, hogy öt lépcsőben kell meghúzni a hengerfej csavarokat, köztük pár perces szünetekkel. (Majd ezer kilométer után két lépcsőben megint utánahúzni, egész pontosan lazítani, és ráhúzni :D ).
Visszakerült a szívócső karbistul (amit nem mertem leszedni, olyan sok vákumcső megy rá :D ), az új tömítéssel, illetve a kipufogócsonk is. Ide használt tömítés került vissza. Ez van sajna, 6 ezer forintot sajnálok ide. A hengerfej-tömítés is olcsóbb volt :D .

A vezérlést szépen visszatettem, az autodatából nyomtatott ábrák, és leírások szerint. Ez több okból is érdekes. Most szembesültem azzal, hogy ez a blokk nem is balra forog. Tévhitben éltem évekig... :\( Eggyel kevesebb rokoni szál az Imprezával :D . Bár lehet, az is jobbra forog. Igazándiból már nem is érdekel :D .
A másik pedig az, hogy az autodatában megint leltem egy hibát. Itt konkrétan a vezérlés volt rosszul ábrázolva.

Történt ugyanis, hogy jelre tettem a vezérműtengelyt, és a főtengelyt is. Előírásszerűen körbeforgattam jobbra a főtengelyt kézzel, és ellenőriztem, hogy minden jel a helyére került-e vissza. Miután minden így volt, szépen összepakoltam mindent a helyére, feltöltöttem vízzel, majd gyújtást állítottam, és indítóztam.
Na, ez utolsó két mozzanatot sokat csináltam az elmúlt napban. Egyszerűen nem akart összeállni a kép. Minden jó, de mégsem jó. Szerintem legalább fél liter benzin a kipufogóban végezte a sok indítástól. Szerencsére nem robbant szét megint :D .

A lényeg, hogy mai nap volt megint türelmem, hogy alaposan nekiálljak átnézni. Először a komplett elosztót akartam fordítva beszerelni, mert gyanús volt, hogy a gyújtási pillanatban a hármas henger felé néz a rotor. Azt nem tudom feltenni fordítva, végül kiderült magát az elosztót sem. Strobit fogtam, indítóztam, villogtam a szíjtárcsára. A jelölés pont a túlsó felén volt. Azaz 180°-kal máshol. (a kettes és a hármas hengernek is jelölve van a felső holtpontja a szíjtárcsán, csak az máshogy). Na, zsír, szarul lett összeszerelve a vezérlés. Még szerencse, hogy a dugattyúk és szelepek úgy vannak kitalálva, hogy a hülye európai suttyók ne tudják tönkretenni :D

Leszedtem sokadszorra a fedelet, átforgattam a másik jelölési pontra a főtengelyt, összeraktam, de a fedél nélkül. Indítóztam egyet (rutinosan, motortérből), és láss csodát, indult elsőre. Ennek örömére szétszedtem a szíjtárcsát, hogy a fedelet fel tudjam tenni, és tádám, máris készen volt a gép.

Bemelegítettem, kiálltam vele, légtelenítettem a rendszert, azaz járattam a motort, utántöltöttem, mentem vele. Először (valószínű a levegős rendszer miatt) még ingadozott a vízhőmérséklet, bár tapasztalat az volt, hogy menet közben nem ment le a skála aljára (mint régen), hanem felette megállt. Álló helyzetben viszont megint felmelegedett. Majd, ahogy folyamatosan légtelenedett, egyre inkább abbahagyta az ingadozást. Alapjáraton járattam még egy darabig, és olyat tapasztalhattam, amit évek óta nem: a ventillátor magától bekapcsolt. Majd pedig ki. Ójeeee, újra víz van a gombánál, nem pedig gőz :D Éljen-éljen.

Holnap ezzel fogok felmenni a nagyvárosba, tesztelem élesben is. Remélem minden rendben lesz vele. Ha minden jól alakul, leeresztem belőle a sima vizet, és feltöltöm fagyállóval. Amíg ez nem tuti, addig nem akartam elpazarolni bele a szép új folyadékot, a régi kakit meg nem akartam visszatenni bele.

Miután minden visszakerült a helyére, és szépen takarítgattam a kéznyomokat a motortérből és a sárvédőkről, gondoltam, megcsinálom, amit már régóta tervezek. Bojrészer-szerűség, de nekem bejön: lefestegettem a szelepfedelet. Nem telibe, csak úgy módjával. Az eredmény a képeken látható :) .

A terv most az, hogy a sárvédőívekről eltüntetjük a rozsdát, a műszaki + 2 hónap erejéig (azaz összemókoljuk), megkapja a bontóból megmentett gyári sárvédőív-díszeket (ezáltal kevesebbet kell szarozni vele), majd kap profi prevent alvázvédőt, aminek inkább takarás lesz most a feladata, utána pedig megy műszakira.

Ha minden jól alakul, akkor pedig elkerül egy új, szerető gazdihoz, akinek tervei vannak vele. Addigra remélhetőleg már látszódni fog az alagút vége a pirossal, amivel meg nekem vannak nagy terveim.

Képek fosok, jobbat nem kaptok, mert el fogtok szörnyülködni az autó állapotától.

A vezérléshez, utószóként hozzátérve: életemben nem láttam még olyat, hogy a vezérműszíj terhelt oldalán volna a feszítő-görgő. Hülye japók...


Csőőőőőő, Babinéni, csőőő!

2010.01.15. Péntek

Tegnap le kellett magam foglalnom valamivel mindenképpen, miután hazajöttem a bontóból. Gondoltam, ha már felszabadult a garázs, a nagy űrt töltsük meg az új jövevénnyel. Takarítottam egy jót (érdekes, mindig csak takarítok a garázsban, nem tudom, hogyan keletkezik a rendetlenség :D ). Szóval beálltam a pirossal.

Ezúton jegyezném meg, hogy a kocsi keresztelője most hétvégén lesz, bár Julival egyelőre még nem döntöttük el, mi legyen a neve. A Muki nekem annyira nem jön be, mindig a régi vicc jut róla az eszembe (ha jól emlékszem: "hogy hívják a kínai buzit? KukiraBukik a Muki" . Egyelőre csak annyit tudok konkrétan mondani, hogy lány neve lesz.

Szóval kocsival farral beálltam, kereket kiékeltem, szieszta tűzhelyet bedurrantottam, és szépen elkezdtem bontani. Nyugi, nem úgy, mint anno Nikit. Hátfalat leszedtem, természetesen miután leszedtem a dinamó alól az uborkareszelő-takarólemezt. Érdekesség: a takarólemez és a karosszéria között a védő-nejlon-csíkocskák még fenn voltak. A hátfal és a karosszéria között szintén megvolt eme fontos alkatrész. Jó volt látni, hogy nem nagyon baszkurálták ezidáig.

Eljutottam az olajszűrőig. Azt eddig is tudtam, hogy a Valvoline jó olaj, nem volt nagyon csúnya színe (mondjuk 1000 km után ne is legyen). A centrifugál szűrőben volt kosz, de egészen minimális. Természetesen kitakarítottam. Leszedtem nagy nehezen a 32-es kulcsos csavart. Érdekesség, a biztosító alátéten nem látszott eddigi bontogatásnak nyoma. Ez két dolgot jelenthet. Az egyik jó, a másik rossz. A rossz az, hogy 80 ezer km alatt még egyszer sem cseréltek láncot. A jó az, hogyha cseréltek láncot, és új alátétet tettek fel. Tovább bontva végül eljutottam a láncig, ami szemmel láthatóan lógott, mint a gimnáziumi portásnéni melle. A láncról gyorsan kiderült, hogy még gyári volt, az FSM logók erre utaltak legalábbis. A biztosító csavarokon sem látszott még hajlítgatás nyoma (eddig).
A vezérműházba viszont rendesen belekapott a lánc. Sajna lett benne egy jókora barázda, ami a kinézete alapján ráadásul friss. Remélem a lekopott alu-alkatrészek megálltak valahol a centrifugál szűrőben. Nem pedig az olajáteresztő gyűrűben például. Keresgéltem az itthon található alkatrészek között jobb állapotút, de sajnos nem leltem. A legjobb állapotú fedél az fennvan JRB egykori blokkján.
Jelre tettem a szerkezet, majd szépen leszedtem, felszereltem nagynehezen az új láncot. Valami irdatlan passzentos lett. Érdekesség: az ék (helyesen fogalmazva: az íves retesz ami a kis lánckereket, és a szíjtárcsát pozícionálja ugyanaz a méretű, mint az összes kétütemű Vespa robogó lendkerék éke (íves retesze . Kicsi a világ. Gondolom, a Fiat 500-ra lehet visszavezetni a dolgot, amiatt lehet a rokonság (egyszerűbb meglévőhöz igazítani a gyártást, mint újat gyártatni). Mondjuk az 50 cm3-es Vespáknál kicsit vicces az ilyen nagyméretű ék (retesz .
Kicseréltem a szimeringet, bár ez nem volt olyan könnyű, mint amilyen könnyen én itt most leírom. Kapásból nem akart belemenni a helyére. Gondoltam, mielőtt szétütöm az egészet, használom inkább az eszem. Elő a villanyrezső, felkerült rá a fedél, majd míg ízletesen, fogyaszthatóvá melegedett, elbíbelődtem a szűrőtakarítással.
A felmelegített fedélre természetesen szépen felment a szimering, még kopogtatni se kellett nagyon. Ki ne felejtsem a szelephézag állítását. Mindet sikerült szépen behangolni, nagyon kicsik voltak a hézagok. Aggodalomra egyedül a második henger szívószelepe ad okot: majdnem teljesen becsavart állítócsavarral sikerült a jó értéket elérni. Ez kicsikét gyanús, míg a másik háromnál viszonylag kitekert állapotban jöttek a jó értékek. Remélem, ennek oka rövidebb csavar / ferde szelepemelő rúd lesz, mintsem brutálisan megkopott vezérműtengely.

Míg a Vespa egykori ülésén üldögéltem a kocsi motorjánál, gondoltam, ha már ily közelségben van az egész, a legjobb lenne, ha most lebontanám a burkolatokat, a festéshez. Mondjuk, ha már festegetés, akkor kapásból felmehetne rá a generátor is.
Neki is kezdtem a lebontásnak. Hát nem volt valami jó játék, beletelt több, mint másfél órába, mire sikerült leszednem az összeset. Mondjuk tegyük hozzá, hogy nem is nagyon akartam sietni :D .
Miután mindent leszedtem, szépen elkezdtem lepucolni a burkolatokat, drótkorong, RO55, és más hasonlóságoknak is bemutattam őket. Nem csiszoltam le fémig a felületeket, mondván, a gyári festésnél jobbat úgysem tudok. Nem életre szóló fényt akarok neki, a lényeg, hogy ne a rozsdás felület nézzem velem szembe, ha kinyitom a motorteret.

Ezen műveletek után tértem nyugovóra. Elég szar dolog volt mondjuk úgy lefeküdni aludni, hogy nem is tudom, hogy működik-e a motor? :D

Másnap folytattam a munkálatokat. A burkolatokon lévő fehér réteget csiszolgattam. Bár a rozsdamaró leírása szerint arra lehet már rögtön festeni, azért eléggé hülye felületet adtak volna ki ebben a felállásban. Szóval letakarítottam szépen, majd elkezdtem lefújni őket. Praktikeres hőálló matt fekete a választott festék. Érdekesség, hogy 600°C-ig bírja a hőt, de az apróbetűs leírásban már csak 150°C-ra garantálja a tapadást. Vagy ez 600°-ig állja a hőt, de 150° felett már nem az eredeti felületen? :D Mindenesetre vicces. Remélem a polák motoron megmarad. A boxermotor burkolata meg úgyis szintert kap. Az legyen tartósabb inkább, abban több jövőt látok.

Közben összeválogattam egy generátort is itthon, a hozzá való burkolattal. Kicsit ütött-kopott volt, de végül megoldódott a probléma egy "le van tojva"-val. Végre láthattam élőben, hogy a dinamó és a generátor burkolata tényleg különbözik, még ha csak a felfogatási pontjában is.

A felállás úgy nézett ki a legvégére, hogy a generátor megkapta az eredeti, ám lefestett burkolatát, arra pedig rákerült a dinamó lapátkereke. Természetesen a generátorhoz való "adapterrel". Érdekesség: a dinamónál megvolt még a nejlon a lapátkerék és a csavar alátétje között. A generátorra pedig végül felkerült a dinamó szíjtárcsája, természetesen kifordítva, hogy lehetőleg egy síkban legyen majd a szíjtárcsával.

Aztán, miután minden összeállt, elkezdtem összerakni a motort. Ez is beletelt jópár órába. Rájöttem, hogy míg a Bis-ben a vízhűtés hülyeségeit kell utálni, addig a léghűtéses kispolákban a léghűtő-alkatrészeit. Hát igen, a közeli rokonság. Még ha Bis nem is Polski :D .
Folyamatosan szívtam azzal, hogy a lapátkerék beleért valahol a házba, de mire az összes csavar a helyére került, a lapátkerék is megjavult szerencsére.
Bekötöttem a generátort is, egyelőre a pozitív főkábel csak összeforrasztódott, de amint lesz türelmem ki is cserélem egy teljes, ép darabra. (Na igen, be kellene szereznem már egy normális saruzófogót is).

Állítottam gyújtást, ez megint nem volt olyan könnyű, mint amennyire gondoltam: megint megszívatott a Subaru: megint a balra forgó motorhoz állt a kezem, és szerencsétlen megszakítót mindig zárásra állítottam. Végül ezt is kiküszöböltem, bár egyszer durrant egy óriásit a kipufogó közben. Ez zárt térben, kevesebb, mint 10 m2-en eléggé szar dolog. Főleg, ha akkora a robbanás, hogy a szieszta őrlángját is elfújja :D . Nembaj, úgy is le akartam kapcsolni.

Beindult szépen, de kicsit megijedtem: valami eszméletlenül nyivákolt. Mint egy trolibusz. Leszedtem a szíjat, nem az okozza, ugyanis anélkül is nyivákolt. Generátor csapágyát is kizártam ezúttal. A vezérműház alól jött.

Gyors fényképezőgép-kép visszanézés: nem fordítva raktam-e be a láncot például (komolyan mondom, ezen ijedtem meg a legjobban, hogy esetleg voltam-e olyan hülye, hogy a kis karokkal a motor felé tettem-e? :D ). De nem. Mentem pár kört, a kocsi megy, mint állat, húz, szép az alapjárata... De nyivákol. Bár egyre halkabban.
Később Polski kolléga és Tibeeee is megnyugtatott, hogy új láncnál ez normális, el fog múlni.

Állítottam még egyet a strobival is a gyújtáson (3°-kal több volt, mint kellett volna), aztán visszaálltam a garázsba, és elkezdtem összepakolni.

Mielőtt elfelejtem: bekerült két gumisapka a gyertyakábel mellé, úgy ahogy kell. Az egyik gyári, másik utángyártott. Az utóbbival volt szívás, míg felkerült a helyére. Ja, és a termosztátház-csövét is rendesen sikerült feltennem. Végre jóóóó a fűtésem! Bár a váltó-harangot nem teszem vissza tavaszig :) .

Holnap jön Juli, és folytatjuk a dolgokat: itt az ideje a jobboldali ablak cseréjének is végre, és a generátornak köszönhetően végre bekerülhet a fűtőszálas hátsó szélvédő is (már nagyon hiányzik).

Ha sikerült itthon normális állapotú H4-es foncsorokat lelnem, akkor felkerülnek azok is, bár akkor egy rögtönzött relézést is be kell iktatni. Van még pár apróság ezen kívül is, például hátsólámpa-csavarok cseréje, normálisra, meg ilyesmi.

A jobb első kerekem morog rendesen, megpróbálok csapágyhézagot állítani, hátha elhallgat még pár hónapra. Most nagyon nem hiányzik egy csere.

Egy laprugó csere is elkellene, eléggé hülyén állnak az első kerekek, és alulról nézve sem szép a rugó. Szóval ott valami nincs rendben. Nagy kérdés, hogy vajon kicsit egyenesebb rugót kapjon-e rögtön, vagy mehet bele a gyári (abból van kettő is. Egyik Nikié volt, a másik Nikié lett volna).

Röviden ennyi a történés, és a tervek a közeljövőre. Lassan eljöhet az első takarítás is, összegyűlt rendesen pár szöszmösz a kocsiban. Ja, és a garázsnak köszönhetően egy polírozást is meg lehetne ejteni, miután valahol lemostuk a gépet. Esetleg nedves szivaccsal a garázsban? :D :D :D

Amit még mindenképp be szeretnék szerelni a közeljövőben, az a rendes kürt, mert a gyári dudát csak kiröhögik, nomeg készülvén a találkozóra, elkellene a dallamkürt is. Annak a kompresszora viszont igényli a karbantartást már, ugyanis alig akar nyikkanni már. A kürtöknek meg kell keresnem valami jó helyet odakinn, a kocsi alatt, mert a csomagtartóban annyira nem poén.

Jaaaa, és el ne felejtsem, be szeretném kötni a szivargyújtót is. Hosszú lesz a hétvége, az tuti :) .

Ha valami eszembe jut még, megírom update-ben. Vagy egy új bejegyzésben. Majd elválik. Ahogy az is, hogy tudja-e majd a kisautó pótolni a nagy űrt, amit Niki hagyott maga után. És most nem a garázsra gondolok.

Ja. Utolsó képet azoknak küldöm, akik nem hiszik el, hogy a szobám falán egy kispolski-orr lesz ;)